vissza a cimoldalra
2019-09-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20302)
Társművészetek (1399)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Élő közvetítések (8124)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)
A nap képe (2153)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1752)
Franz Schmidt (3420)
Simándy József - az örök tenor (623)
Operett, mint színpadi műfaj (4058)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

9486   Edmond Dantes • előzmény9485 2018-12-11 16:49:58

Fáy Miklós pesties szóval "megosztó", de nagyon ismert kritikus. Gondolom, azért írt kritikát, mert felkérték rá. Túl sok pénzt nem kaphatott érte. Az operát mint műfajt biztosan nem utálja, de nem ismerem őt. A nyugat lánya talán nem túl sok ember kedves darabja, még a Puccini-rajongók között sem, de attól még lehet írni róla kritikát. Szerintem elég jól szétválasztja, hogy mit szeret és nem szeret ebben a darabban és mi és ki tetszett és nem tetszett neki az előadásban. És persze nem Szentírás, amit ír, hanem a véleménye. Egy ideje van saját blogja is, amit nem szoktam nézni, de tudom, hogy van.

PS Fáy önmagához, saját szokásos stílusához képest szokatlanul pozitív. Ha elolvasod a momuson -zéta- kritikáját, pedig utóbbi igazán elegánsan és objektíven fogalmaz (Fáy nem mindig) = hát a "sorok között" olvasva és finoman szólva: nem lehet kimagasló ez a produkció.

9485   ladislav kozlok • előzmény9484 2018-12-11 15:57:41

Ki ez a Fáy Miklos ? Ez utálja az operát, minek ír rola !

9484   Edmond Dantes 2018-12-11 14:29:40

Fáy Miklós

Ramerrez és Izolda

(Puccini: A Nyugat lánya – Erkel Színház, december 1.)

Olyasmi, amit már régen várt az ember, és már régen nem remélt: egy rendesen színpadra vitt, okos, ötletes és szép előadás, ami zeneileg sem szörnyű. Még úgy a legkevésbé ép, mert vannak nehezen meghaladható problémák. Például az, hogy nincs egy igazi bariton. Egy seriff-bariton. Nem csak nálunk nincs, a világban is nagyon kellene keresni, abból főzünk hát, amink van. Csakhogy Szegedi Csaba hangilag kissé könnyűsúlyú, ami érdekes ellentétben áll a testi megjelenésével, de itt aztán vége is az érdekességnek.

Nincs is tele az Erkel a premier estéjén, menegetnek is el a szünetekben – pedig ez most jó. Olyasmi, amit már régen várt az ember, és már régen nem remélt: egy rendesen színpadra vitt, okos, ötletes és szép előadás, ami zeneileg sem szörnyű. Még úgy a legkevésbé ép, mert vannak nehezen meghaladható problémák. Például az, hogy nincs egy igazi bariton. Egy seriff-bariton. Nem csak nálunk nincs, a világban is nagyon kellene keresni, abból főzünk hát, amink van. Csakhogy Szegedi Csaba hangilag kissé könnyűsúlyú, ami érdekes ellentétben áll a testi megjelenésével, de itt aztán vége is az érdekességnek. Elénekli, és még csak azt sem mondanám, hogy de minek, mert nem rossz, csak azt a jeges borzongást nem érezni, hogy itt ez a Puccini-hős a maga komor vágyaival és imponáló szörnyűségével. Tényleg inkább biztonsági őr, és nem a törvény nívósabb őre.

Nem elégedetlenkedés, hiszen ebbe az irányba lép a rendezés is. A Nyugat lánya nem a vadnyugat lánya, csak Nyugat-Európa lánya vagy Északnyugat-Európa lánya, csővezetéken dolgoznak a kincskereső proletárok, Minnie viszont északi, letisztult formákkal dolgozó lakásban éli magányos mindennapjait egy bekötött fejű szolgálólánnyal, és várja az utolsó lehetőséget, a férfit, akiért élni és meghalni is érdemes.

Nem csak ötletelésről van szó, hogy lehetőleg ne pont azt lássuk, amit énekelnek, nyerget, lovat, indiánt. Mindig azt éreztem, hogy épp ez az, ami gyilkolja a művet, a western, hogy Caruso-féle, potrohos, cincérbajszos emberek oldalán lógnak a revolverek, és azt kell énekelni, hogy hello, hello, buona sera, ragazzi. Mindent elhiszek Puccininek, de ezt mégsem.

Most viszont épp ezt nem kell elhinni. És ami marad, az meg a rendes operai felállás: szoprán és tenor szereti egymást, de jön a bariton. És ha a baritontól nem is kell berezelni, és ha a tenortól, Gaston Riverótól nem is kell lehidalni, akkor is ott a szoprán. Az ember elpihenget, elaluszkál az első felvonás alatt, de érzékeli, hogy nem rossz ez az egész. És jön utána a második, amibe belesűrűsödik a teljes opera, önállóan is el lehetne játszani, olyan az ereje, olyan szép ívet rajzol a zenei cselekménye. És olyan benne Bátori Éva. 

Még csak nem is makulátlan. Vagy nem tudom, mert van egy alapérzet az Erkel nézőterének közepénél, hogy minden énekes egy kicsit halk. Ami azt is jelentheti, hogy a zenekar egy kicsit hangos. Lényeg az, hogy a hangzás arányai nem tökéletesek. De Bátori Éva így is felkavaró, ahogy érkezik, farmeros, tornacipős, majdnem vén, de mégsem, viszont határozottan kisasszony, úgy marad, mert nincs senki, aki párja lehetne. Nem volt senki, mert most jött egy idegen, és hátha ő az. Mit veszíthet. Dobja le a tornacsukát, veszi föl a magas sarkút, a szoknyát rá a farmerre, terít, mert jön. Valaki, aki nem melós, hanem hegymászó. Jön, és ott alvós a buli, mert kint nagyon esik a hó. Mi persze tudjuk, hogy ez sem az, akit keres a nő, de azt is tudni szoktuk, hogy Júlia nem ébred föl időben, és Rómeó megissza a mérget. Mégis reménykedünk.

Ha a harmadik felvonás ezek után kissé levezetésnek tűnik, az talán Puccini hibája. Egyszerűen nem tudott olyan nagy operát komponálni, amiben nem hal meg senki a végére. A rendezőt, Vasily Barkhatovot dicséri, hogy erre is talált megoldást: meghal Ramerrez. Trisztáni halála lesz, vizionál, azt álmodja, hogy lóháton menekül, utolérik, lerántják, akasztófa alá állítják, és ő elénekelheti a nagyáriát. Még látjuk, hogy elindul az alagútban, amelynek végén ott a nagy fényesség. És hamarosan a sötétség.

Az utolsó, bágyadtan boldog jelenet már odaát játszódik. Ramerrezről lekerül a véres trikó, és Minnie szerelmi halált hal, otthagyják Kaliforniát meg az egész világot, nekünk meg az a végső tanulság, hogy mégis van boldogság. Csak nem ezen a földön. De ha mindezt ezen a földön mondják, akkor itt is van.

(Élet és Irodalom, 2018. december 7.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Meláth Andrea tanszékvezető növendékei:
Topolánszky Laura, Fenyvesi Gabriella, Erdős Róbert, Gulyás Bence, Katoh Hiroko, Finszter Eszter, Tuznik Natália, Alter Katalin
Harazdy Miklós, Szabó Ferenc János (zongora)
Schubertiáda - A dal mint műfaj különböző korokban - Zenés, prózai este zeneakadémistákkal

19:30 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

5 éves az Örökifjú Zenebarátok Kórusa
Pitoni, Arcadelt, Praetorius, Mozart, Miskinis, Kodály, Kayamar művei

19:30 : Budapest
BMC Koncertterem

Ligeti Ensemble & Concerto Budapest & Rácz Zoltán
ELLIOTT CARTER: Two Controversies and a Conversation
ELLIOTT CARTER: Klarinétverseny
CHARLES IVES: III. (The Camp Meeting) szimfónia
A mai nap
történt:
1966 • A Lincoln Centerbe költözött a Metropolitan Opera House
született:
1098 • Hildegard von Bingen († 1179)
1887 • Nadia Boulanger, zeneszerző és tanár († 1979)
elhunyt:
1782 • Farinelli (Carlo Broschi), kasztrált énekes (sz. 1705)
1977 • Maria Callas, énekes (sz. 1923)