vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61585)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5735)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Élő közvetítések (7780)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)
Belcanto (920)
Jonas Kaufmann (2367)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

9485   ladislav kozlok • előzmény9484 2018-12-11 15:57:41

Ki ez a Fáy Miklos ? Ez utálja az operát, minek ír rola !

9484   Edmond Dantes 2018-12-11 14:29:40

Fáy Miklós

Ramerrez és Izolda

(Puccini: A Nyugat lánya – Erkel Színház, december 1.)

Olyasmi, amit már régen várt az ember, és már régen nem remélt: egy rendesen színpadra vitt, okos, ötletes és szép előadás, ami zeneileg sem szörnyű. Még úgy a legkevésbé ép, mert vannak nehezen meghaladható problémák. Például az, hogy nincs egy igazi bariton. Egy seriff-bariton. Nem csak nálunk nincs, a világban is nagyon kellene keresni, abból főzünk hát, amink van. Csakhogy Szegedi Csaba hangilag kissé könnyűsúlyú, ami érdekes ellentétben áll a testi megjelenésével, de itt aztán vége is az érdekességnek.

Nincs is tele az Erkel a premier estéjén, menegetnek is el a szünetekben – pedig ez most jó. Olyasmi, amit már régen várt az ember, és már régen nem remélt: egy rendesen színpadra vitt, okos, ötletes és szép előadás, ami zeneileg sem szörnyű. Még úgy a legkevésbé ép, mert vannak nehezen meghaladható problémák. Például az, hogy nincs egy igazi bariton. Egy seriff-bariton. Nem csak nálunk nincs, a világban is nagyon kellene keresni, abból főzünk hát, amink van. Csakhogy Szegedi Csaba hangilag kissé könnyűsúlyú, ami érdekes ellentétben áll a testi megjelenésével, de itt aztán vége is az érdekességnek. Elénekli, és még csak azt sem mondanám, hogy de minek, mert nem rossz, csak azt a jeges borzongást nem érezni, hogy itt ez a Puccini-hős a maga komor vágyaival és imponáló szörnyűségével. Tényleg inkább biztonsági őr, és nem a törvény nívósabb őre.

Nem elégedetlenkedés, hiszen ebbe az irányba lép a rendezés is. A Nyugat lánya nem a vadnyugat lánya, csak Nyugat-Európa lánya vagy Északnyugat-Európa lánya, csővezetéken dolgoznak a kincskereső proletárok, Minnie viszont északi, letisztult formákkal dolgozó lakásban éli magányos mindennapjait egy bekötött fejű szolgálólánnyal, és várja az utolsó lehetőséget, a férfit, akiért élni és meghalni is érdemes.

Nem csak ötletelésről van szó, hogy lehetőleg ne pont azt lássuk, amit énekelnek, nyerget, lovat, indiánt. Mindig azt éreztem, hogy épp ez az, ami gyilkolja a művet, a western, hogy Caruso-féle, potrohos, cincérbajszos emberek oldalán lógnak a revolverek, és azt kell énekelni, hogy hello, hello, buona sera, ragazzi. Mindent elhiszek Puccininek, de ezt mégsem.

Most viszont épp ezt nem kell elhinni. És ami marad, az meg a rendes operai felállás: szoprán és tenor szereti egymást, de jön a bariton. És ha a baritontól nem is kell berezelni, és ha a tenortól, Gaston Riverótól nem is kell lehidalni, akkor is ott a szoprán. Az ember elpihenget, elaluszkál az első felvonás alatt, de érzékeli, hogy nem rossz ez az egész. És jön utána a második, amibe belesűrűsödik a teljes opera, önállóan is el lehetne játszani, olyan az ereje, olyan szép ívet rajzol a zenei cselekménye. És olyan benne Bátori Éva. 

Még csak nem is makulátlan. Vagy nem tudom, mert van egy alapérzet az Erkel nézőterének közepénél, hogy minden énekes egy kicsit halk. Ami azt is jelentheti, hogy a zenekar egy kicsit hangos. Lényeg az, hogy a hangzás arányai nem tökéletesek. De Bátori Éva így is felkavaró, ahogy érkezik, farmeros, tornacipős, majdnem vén, de mégsem, viszont határozottan kisasszony, úgy marad, mert nincs senki, aki párja lehetne. Nem volt senki, mert most jött egy idegen, és hátha ő az. Mit veszíthet. Dobja le a tornacsukát, veszi föl a magas sarkút, a szoknyát rá a farmerre, terít, mert jön. Valaki, aki nem melós, hanem hegymászó. Jön, és ott alvós a buli, mert kint nagyon esik a hó. Mi persze tudjuk, hogy ez sem az, akit keres a nő, de azt is tudni szoktuk, hogy Júlia nem ébred föl időben, és Rómeó megissza a mérget. Mégis reménykedünk.

Ha a harmadik felvonás ezek után kissé levezetésnek tűnik, az talán Puccini hibája. Egyszerűen nem tudott olyan nagy operát komponálni, amiben nem hal meg senki a végére. A rendezőt, Vasily Barkhatovot dicséri, hogy erre is talált megoldást: meghal Ramerrez. Trisztáni halála lesz, vizionál, azt álmodja, hogy lóháton menekül, utolérik, lerántják, akasztófa alá állítják, és ő elénekelheti a nagyáriát. Még látjuk, hogy elindul az alagútban, amelynek végén ott a nagy fényesség. És hamarosan a sötétség.

Az utolsó, bágyadtan boldog jelenet már odaát játszódik. Ramerrezről lekerül a véres trikó, és Minnie szerelmi halált hal, otthagyják Kaliforniát meg az egész világot, nekünk meg az a végső tanulság, hogy mégis van boldogság. Csak nem ezen a földön. De ha mindezt ezen a földön mondják, akkor itt is van.

(Élet és Irodalom, 2018. december 7.)

Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)