Az Erkel Színház elé álló színházi buszjáratokról már csak azért sem lehetett tudni, honnan jöttek (garázsból-e, vagy valamelyik rendes járat vonaláról), mert többnyire már az előadások utolsó szünetében a színház előtt berregtek. Hideg időben akár a teljes utolsó felvonás alatt, indulásig járatták a motorjukat, nehogy lefagyjon, nem kevés benzingőzt és zajt árasztva a környéken.
A Boráros teret, Moszkva teret és a Kosztolányi teret megcélző járatokat vettem igénybe olykor. Amíg 1,50 volt a buszvonaljegy, 3 forintot, amikor 2 forint, akkor 4-et kellett fizetni a vezetőnél. A magasabb tarifák korában már nem szereztem tapasztalatokat. A bérlet nem volt érvényes, de akinek a járat kényelmesebbé tette a hazajutását, annak megérte fizetni.

Bocs, akkoriban Budán laktunk, és az Erkel Színház előtt ott állt a többi színházi busz között a 4.- jelzésű  busz, mely valahonnan Újpest felől jött, és a Vágány utca - Dózsa Gy. út - Népköztársaság útja - Lánchíd - Mészáros utca stb. útvonalon közlekedett a Lékai János térig. A színházi napokon  többek között egy db 4.-es busz kiállt az Erkel Színház elé, és a Lékai térig vitte az utasokat, amire a síma buszbérlet érvényes volt. Lehet, hogy a buszjáraton kívüli "különbuszokra" fizetni kellett, ezt nem tudom. De a színházi buszok általában járatos buszok voltak, és azért közlekedtek, mert a rendes menetdőn túl volt vége az előadásnak.

A Rákóczi úton a Blahánál, a Luther utcánál és majd a Baross téren volt megálló. A villamosközlekedést a autóbuszközlekedés  megkönnyítése, illetve a személyautók számának szaporodása miatt szüntették meg, egy új forgalmi sáv lehetősége érdekében. Később aztán  több helyen a felszíni közlekedést teljesen megszüntették a metró miatt, ami már más történet. Amiről persze ma már tudják a szakemberek, hogy hiba volt, mert a levegő titisztaságának annyi, de sajnos nem lehet visszacsinálni! Aznkívül, ha baj van a metróval, gyalogol vagy taxizik a fél város!

A valamikori rendkívüli színházi járatok azt mutatták, hogy az ország kultúrpolitikai törekvéseit központilag összehangolják a gazdaság működtetésével. Sok minden változott az azóta eltelt hosszú évtizedek alatt, a színházi közönség életszínvonalában, összetételében és sok más dologban. Akkoriban szinte természetesnek éreztük a rendkívüli járatokat, ma már az sem feltétlenül természetes, hogy a színház áll és működik...
A színházi buszjáratokon a sofőrnél kellett jegyet váltani, amely a vonaljegy mindenkori árának kétszeresébe került. Ha ez a rendszer visszaállna, ma 700 forintért utazhatnánk oda, ahová a metró és más járatok gyorsabban elvisznek. Ha belegondolok, hogy olykor-olykor ennél is kevesebbért nézek előadást az Erkelben…
A Rákóczi úti villamosoknak a Blaha Lujza tér és a Keleti pályaudvar között a Luther utcánál feljebb is volt egy megállójuk. (Sorakoztak a járdaszigetek.) Valóban, nem a távolság közepén lévőket hagyták meg. Lehet, hogy ennek nem forgalmi, hanem személyes oka volt…
A petícióban az Erkel Színház férőhelyeinek és alkalmazottainak száma sajnos nem fedi a mai valóságot. Ma nem 2200 az ülőhelyek száma: úgy tudom, kb. 1800. És sajnos nem mindig ülnek mindegyik széken, továbbá csak hétvégén tartanak naponta két előadást a „nagyszínpadon”. Szerintem a petíció elbírálása esetén ellenőrzik ezeket az adatokat.