vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

9393   Hangyász • előzmény9376 2018-07-08 09:14:26

Egyre inkább az a véleményem, hogy N. Horváth Zsófia és a háromnapos műbalhé  (Ókovács) marketingfogás. Sajtóetikailag ronda dolog persze fiktív név mögé bújva hátsó szándékkal vitacikket megjelentetni. Hátsó szándék alatt NEM "N. H. Zs. közíró" erkölcscsőszi hevületét értem.

9376   IVA 2018-07-01 04:36:43

Billy Elliot – a Musical – 2018. június 29.

Mint ismeretes, a Magyar időknek a Billy Elliot két szériája közötti vitaűrben megjelentetett, intelemnek szánt „kritikájának” célja, rejtélyes motivációja több találgatásra is alkalmat ad. Friss tapasztalatom arra a feltételezésre vezetett, hogy a cikkíró Z. Horváth Zsófia neve mögött az Operaház eddig ismeretlen, új marketing-táltosát vélhetjük.
Jómagam két alkalommal néztem meg az előadást tavaly júniusban, itt számoltam be róla:
http://www.momus.hu/article.php?artid=7076
A második nézésre az csábított, hogy rendkívüli kedvezménnyel válthattam jegyet egy eltérő szereposztás produkciójához. Bár valamennyi szereplővel még nem láttam a darabot, harmadik megtekintést nem terveztem. Olyannyira nem, hogy új bérleteim vásárlásakor arra is ügyeltem, hogy azok ne szólítsanak a Billy Elliotra.
A Magyar idők cikke nyomán keletkezett műbalhé olyanok figyelmét is felkeltette az Erkel Színház előadása iránt, akik ugyancsak, sőt egyáltalán nem tervezték a megismerését, és ezt csak fokozta az 50 %-os kedvezmény híre. Közeli rokonságom öt tagja szánta rá magát a 29-ire, nos, a velük tölthető közös estéért én is.
Amíg összevártuk egymást a színház előtt, ismerős családdal találkoztam. Két gyerekkel érkeztek, akiknek születéséről a Facebookon értesültem, innen lehet tudni, hogy még tízévesek sincsenek. (A Billy Elliot ifjúsági előadás.) Kifelé jövet unokaöcsém is ismerősökbe ütközött, akik színtén tíz- és tizenéves gyerekeikkel voltak. No de saját találkozásainkon túl is, nagyon sok gyerek ült a nézőtéren – akiknek szülei nyilván most döbbentek rá, hogy utódaik éppen abban az életkorban vannak, amikor az ember megválaszatja művészeti és szexuális érdeklődésének irányát. Hát mi ez, ha nem az Erkel Színház megtisztelése? Az Erkel produkciójára bízzák gyermekeiknek ezt a sorsdöntő, esetleg dinasztiák sorsáról is döntő választását…
A siker, a kitörő ováció a nyílt színi tapsoknál és az előadás végén viharos volt. Részemről teljes ennek megértése, de hadd szedjem pontokba okainak elemzését:
1. Magyarországon minden előadásnak nagy közönségsikere van. Aminek nem, az csak az álalános tapasztalatot erősítő kivétel.
2. Határozottan úgy tűnt, ennek az estének a frenetikus sikerébe némi tüntetés is vegyült: olyan korlátoltság ellen, amely művészeti életünkben már évtizedek óta szokatlan.
3. Ne tagadjuk azonban az előadás jelentős művészi teljesítményeit jogosan megillető sikert se! A főszerepekben többnyire olyanokat láttam viszont, akiknek alakításával egy évvel korábban is találkoztam. Elsősorban a darabbeli apa és fia alakítását emelem ki. A címszerepet játszó Vizlendvai Áronról tavaly csak annyit írtam, hogy színvonalasan felelt meg feladatának, a műfaj követelményeinek. Táncos teljesítménye mára imponáló szintű, önmagában is kiváltja a tapsvihart. Éneklése, játéka is beérett. Nem kell aggódnunk: mire minősége túllépne a szerep megformálásának hitelességén, át kell adnia feladatát a fiatalabbaknak. A nagyközönséget megosztó személyiséggel és pályaarculattal is jellemezhető Stohl András tavaly is kifogástalan Apa-alakítása mára a nagy színész melletti fegyvertények közé sorolt. Aki játszani látja és szerepformálásának hatása alá kerül, minden fenntartását feladja.
Ladinek Judit hiteles, remek megformálója Mrs. Wilkinson, a tánctanárnő figurájának, változatlanul erőssége az előadásnak. És jók mindazok, akiket korábban már méltattam – de mindegyikük teljesítményével be tudtam telni annyira, hogy a zavarba ejtően műfajidegen és olcsó „ráadás-finálét” azonmód szívesen elengedtem volna.
4. A siker oka az is, hogy a közönség zömét nem zavarja a rettentő hangerősítés. Vagy éppen szereti azt, oly mértékben, hogy a szöveg teljes érthetőségét sem igényli. Márpedig ez a prózai részekben különösen zavaró, de persze az énekben is, a csupán angol feliratozás gyenge segítség ebben, és nem is mindenkinek. A magyar szöveg érthetőségének aránya korántsem kedvezőbb itt, mint az operaéneklésben.
Őszintén feldobott hangulatú nézősereg áradt kifelé a színházból, remélhetőleg hírét is viszik (legalább) annak, hogy a Billy Elliot témája és korántsem hibátlan előadása semmilyen tekintetben sem botrány vagy botrányos.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
ELMARAD!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)