Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


9195 takatsa 2018-04-22 00:15:39

Igazán szép premiernek lehettünk ma tanúi. A lassan már megszokottól eltérően, az Álarcosbál díszletei és kosztümjei is nagyon szépek, "hagyományosak" voltak, és a rendezéssel is meg lehettünk elégedve. A fiatal olasz karmester - Michelangelo Mazza - nagyszerűen vezényelt (pici kritika, hogy a kórusra több figyelmet kellett volna fordítania) és a zenekar is pompásan, nagyon szép színekkel, kellő dinamikával szólt. Fekete Attilát évek óta nem hallottam ilyen jól énekelni, különösen az első felvonásban volt meggyőző a teljesítménye. Sümegi Eszter - számomra - kis csalódás volt. Több áriájára és a második felvonásbeli kettősére a nagyvolumenű, nyers és éles hangzás, valamint a túl erős vibrátó volt a jellemző, de harmadik felvonásbeli áriája megrendítő volt. Fodor Bernadett nagyon-nagyon tetszett, igazán nagy öröm lenne őt többet látni-hallani az operaházban. Szemere Zita tüneményes volt. Biztosan többen megköveznek, de Agache mai teljesítménye engem nem győzött meg. Hatalmas hang az övé, ezzel nincsen gond, de ehhez a szerephez hangját túl darabosnak és (kissé) kulturálatlannak éreztem. A kisebb szerepek közül kiemelném Cser Krisztián alakítását. Mindent összevetve nagyon szép este volt, egy olyan Álarcosbált láthattunk, amely feltehetően hosszú évekig az Operaház repertoárjának egyik legszínvonalasabb és legsikeresebb darabja lesz.


9194 IVA 2018-04-19 03:58:06 [Válasz erre: 9188 ricora 2018-04-14 16:06:33]

A bejegyzés utolsó gondolatához szólva:
Kiváló ötlet! Nehogy előforduljon, hogy ha A varázsfuvola zenéjével először találkozó (sok ilyen akad az ifjú közönségből) fülében megmarad néhány dallam, a színházból kijövet megpróbálja azokat a szöveggel együtt felidézni!
Fölösleges az ilyesmi, hiszen nincs ma olyan néző, aki nem ismerné a német nyelvet anyanyelvi és költészeti szinten. A rendezés pedig túlságosan illúziókeltő, kell az előadásba egy kis nyelvi katyvasz az elidegenítéshez.
Végezetül szögezzük le: akik a századok folyamán szerte a világon természetesnek tartották, hogy szín- és zenés művek szövegét a nézői célcsoport kedvéért műfordítják, valamennyien szalasztott hülyék voltak, hiszen nem tudtak időszerűen átgondolni.


9193 vigkrisz 2018-04-18 12:27:43

Nekem is van még egy eladó jegyem a vasárnapi Az álarcosbál előadásra, ha valakit érdekel.


9192 parampampoli 2018-04-17 20:26:08 [Válasz erre: 9191 parampampoli 2018-04-17 15:50:49]

A jegyek elkeltek.


9191 parampampoli 2018-04-17 15:50:49

ÁTADÓ JEGYEK !

3 darab jegy keresi gazdáját AZ ÁLARCOSBÁL április 21-i premierjére. Földszint 20. sor közép, ára 3600 Ft/db. Akit érdekel, írjon privában! (Átadás-átvétel előadás előtt 15 perccel az előcsarnokban, fizetés kp-ben. Bankkártyás és részletfizetés nem elfogadott. -:))))


9190 Búbánat 2018-04-16 10:49:54

 Delibes Sylvia című balettjét néztem meg szombaton este az Erkel Színházban.  Seregi László koreográfiájában 1972-ben bemutatott előadás felújítására nagyon kíváncsi voltam, hiszen akkor láttam először és szombatig egyetlenszer ezt a "balettkomédiát" - amelyből szinte már csak a zenéje maradt meg bennem. 

Kedves, bájos darab,  de túl nagy hatást most sem tett rám: minden benne van, ami egy balett, egy táncjáték szépsége és tartozéka. A látottak művészi színvonalával nem lehetek elégedetlen. Szépek a színpadképek,  tetszetős a díszlet-jelmez-világítás, de a látvány mégis,  nekem kissé szegényesnek tűnt -  ugyanakkor a második felvonás fináléja igen attraktív, jól kivitelezett, és amely  után az egész előadást nagy tetszéssel fogadta a közönség.  De mint említettem, hiányérzeteim maradtak... Talán érthetően, a népszerű zeneszámra - Pizzicato - táncolt  két jelenet kapta a legnagyobb tapsokat. 

Az ifjú táncosok és a tánckar mindamellett dicséretet érdemelnek, mert láthatóan igyekeztek tudásukkal örömet nyújtani, bennünket kissé belefelejtkeztetni egy romantikus történet meséjébe, a  XIX. század végi párizsi, színes, kavargó forgatag  álomvilágába - hogy ez számomra kissé bágyatagúra sikeredett? - valószínűleg bennem van a hiba...

2018. április 14., esti előadás szereposztása volt:

Sylvia - Balaban Cristina

Amyntas - Timofeev Dmitry

Diana - Popova Aleszja

Orion - Melnyk Vladyslav

Amor - Kerényi Miklós Dávid

Kentaur - Bajári Levente

Kentaur teste - Szigeti Gábor

Öltöztetőnő - Riedl Ágnes

Öltöztető - Kohári István

 

A zenét átdolgozta Pál Tamás

Díszlettervező: Forray Gábor

Jelmeztervező: Márk Tivadar

 

Km. a Magyar Nemzeti Balett, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara

Vezényelt: Déri András


9189 Búbánat 2018-04-15 23:51:03

OPERABARÁT KLUBDÉLUTÁN

2018. ÁPRILIS 15. VASÁRNAP 15.00-17.00 

ERKEL SZÍNHÁZ

MŰSOR

1.) SZINETÁR MIKLÓS ELNÖK ÚR KÖSZÖNTŐJE

2.) KONCERT
 

Fellépett művészek:
 

KOLONITS KLÁRA

PATAKI BENCE


Zongorán közreműködött: BARTAL LÁSZLÓ

Vendég: KESSELYÁK GERGELY karmester

és


ÓKOVÁCS SZILVESZTER, az Operaház főigazgatója

Műsorvezető volt: FÜLÖP ATTILA

 

Kolonits Klára Bellini Normájából a Casta Diva kezdetű áriát és Verdi Traviatájából Violetta első felvonásbeli nagyáriáját énekelte – mindkettőt tüneményesen!

A csodálatos szopránunk Fülöp Attila, a Magyar Állami Operaház egykori tenoristája kérdéseire mesélt pályájának kezdetéről, a  zenei tanulmányairól, az ottani stúdiumokban szerzett életre szóló, meghatározó zenei inspirációkról, de mindenekelőtt  nagyapjához,  a világhírű zenetörténész, dr. Bartha Déneshez fűződő gyermekkori kapcsolatáról; rá tett hatásáról, benyomásairól; motivációkról.  A beszélgetésben szóba került férje, Dinyés Dániel karmester, muzsikus neve is, aki nélkül énekművészete talán nem úgy teljesedett volna ki avagy ma nem tartana ott, ahol most van;  akivel közösen több – némely saját kezdeményezésű -  projektben vettek illetve vesznek részt: bel canto koncertek-, lemezek; Ördögkatlan; Katona József Színház, Müpa… Kolonits Klára szeretettel említette Kesselyák Gergely karmestert is – anno már ő is „terelgette” a bel canto stílus, hangképzés irányába -,  aki addig az igazgatói páholyban foglalt helyet és onnan hallgatta a beszélgetést meg az énekszámokat; rövidesen ő is a színpadra lépett…

De még Pataki Bence operaénekes is szót kapott. A fiatal basszbariton említette édesanyját,  Wiedemann Bernadett operaénekesnőt, aki már gyermekkorában óhatatlanul megszerettette vele a műfajt és elindította az énekesi pályán.  Pataki Bencét először alig ismertem fel – szakálla mellé bajuszt növesztett. Énekhangja igen szép, kifejező s bizonyára fejlődik tovább:  a most  énekelt Fiesco-ária a Simon Boccanegrából és Pomádé király áriája is igen figyelemreméltó előadás volt részéről, és ahogyan Szinetár Miklós a műsor elején, a nyitó, üdvözlő szavaival célzott is rá, remélhetőleg idővel Pataki is ugyanolyan fényes karriert tudhat majd maga mögött, mit szeretett édesanyja – aki ugyancsak meghívott vendégként fellépett volna, de sajnálatos megfázása miatt le kellett erről mondania;  ahogy a  helyébe invitált Busa Tamás is az utolsó pillanatban, hasonló ok miatt nem jöhetett el erre a klubdélutáni  összejövetelre az Erkelbe.  

Bartal Lászlót korrepetitori munkájáról faggatta Fülöp Attila

Kesselyák Gergely karmesterről - és tőle - megtudtuk, hogy milyen funkciókat töltött és máig tölt be  az opera és a zene világában. Ő is mesélt az ifjúkori elindulásról , hogyan lett karmester, de kérdésre válaszolva kitért rendezői ambícióira is, eddigi munkáira, sőt elmondta, hogy komponál is és korábbi egyházi jellegű alkotásait Olaszországban és Münchenben is tervezik  bemutatni, de lemezfelvételük is kilátásban van.

Érkezett Ókovács Szilveszter főigazgató, aki ezúttal élőszóban hosszasan elmagyarázta, mi indokolta az Operaház bezárását; hogyan is néz ki most az Opera belülről, hol tart a rekonstrukció, a távlati kilátásokról is szólt: újranyitást követő tervek: 2019 őszétől Wagner teljes Ringje előadásra kerül, lesz új Tannhäuser- és Parsifal produkció,  neves vendégénekesek jöttére is számíthatunk: érkezik Netrebko két Tosca előadásra, Domingót is várják..  Ókovács beszélt az idén őszre esedékes amerikai (New York-i) kéthetes vendégfellépésükről, a helyszínekről, programokról (Bánk bán, Sába királynője stb.)  

Ezután rátért az Eiffel-csarnok beruházásra: itt is tervek, mi lesz, milyen lesz belülről-kívülről, funkciókról, megvalósuló műsorokról,  Egyszóval: tájékoztatást kaptunk tőle a 2019 őszére teljesen kész két hatalmas projektről – ami érdekelheti az operalátogató közönséget.

A végén külön kitért rá: az újranyíló Operaházba visszahozza a nyílt főpróba előadások teljes zenei-színházi  élményt és értéket nyújtó  opera-és balettbemutató rendszerét - mely bejelentést kitörő tapsokkal nyugtázta a szépszámú operabarát közönség az Erkel Színház nézőteréről.


9188 ricora 2018-04-14 16:06:33

A Varázsfuvola kétszer egymás után.Teljes részletességgel nem írok, csak amit fontosnak tartok.Vashegyi György vezényelt, és a zenekar néha bizonytalanul szólt, a tempo választás a gyorsaságát tekintve túl volt helyenként  az értelmes határon. Hangszeres bizonytalanság többször is akadt. Maga a zenekari hangzás kellene  sokkal szebb legyen. Kolonits Klára kilépésével  egyelőre a drámai koloratúra, mint legjobb Éj királynő hiányzik a szereposztásból. Varga Viktória szinte hibátlanulugyan, és Röser  Orsolya még ha egy-két intonálási hibával is, de jól elénekelte a szerepet, csak ami pluszt megismertünk már Kolonits Klárától, az bizony nincs. Pozitivuma ennek a rendezésnek az új Sarastro, amelyet Fried Péter énekelt. Váltótársa Palerdi András. A különbség az, hogy amíg Fried teljes személyiségével és hangi súlyával  maga a megtestesült Sarastro, addig Palerdi megpróbál aznap este Sarsatro lenni, de többször kivül marad a szerepen, énekelni valójában nem egy szinben szólnak az alsó és felső hangok. Lefelé elmattul  a hang. A második áriája pedig indokolatlanul már-már romantikus hangvételű és harsány, Mozarthoz nincs sok köze. Rab  Gyula  “új" Tamino, “délceg” Tamino ő, igéretes hang, amely nem nyúlhat túl a mozarti vonalon egyelőre. Ideális alkat, mig Szappanos Tibor éneklése imponálóbb. Sáfár Orsolya már több éve ebben a rendezésben Pamina, szinpadi jelenléte sokat fejlődött, nála a túlvibrált éneklésre kellene vigyázni, ne hatalmasodjon el.A " Monostatosok"  imponálóan aktivak, megjegyezném, azonban, hogy   különösen Kiss Tivadarnál nem túl jó, ha pl. az I.felv.  fináléban az énekelt hangok közé sok prózai hangütés kerül. A két Papageno figurája közül Rezsnyák Róbert kedvesebb, (népiesebb figura), de Sándor Csaba is megfelelően játszott. Zavaros Eszter nagyszerű Papagena, Nagy Zsófiát először hallottam, kiváló lesz a szerepben. A dámák mind eltalált hangok és jól eltalált figurák. Szinetár Miklós rendezése látványos és szinháziélményt nyújt. Bár a MET HD közvetitései között szerepelt egy röviditett változat, ez nem kellene követendő példa legyen  és szerintem megbocsájthatatlan, hogy Pamina-Tamino-Sarastro tercett kimaradt  Mozartnak ebből az operájából. Továbbá időszerű lenne átgondolni, hogy magyar prózával,  de eredeti nyelvű együttesekkel, áriákkal szólaljon meg  végre ez az opera.


9187 nickname 2018-04-08 14:57:22 [Válasz erre: 9185 pinocchio 2018-04-07 08:54:55]

későn javították szerintem


9186 ladislav kozlok 2018-04-08 06:42:48 [Válasz erre: 9184 bermuda 2018-04-06 21:35:23]

A  muvésznonek el sem kellett volna válalni az Ej királynojet.  . 

13 Norma az 13 kegyetlen nehéz éneklés. 


9185 pinocchio 2018-04-07 08:54:55 [Válasz erre: 9184 bermuda 2018-04-06 21:35:23]

Igen, most megtaláltam.Csak az furcsa, hogy egy hete még az ő neve volt a honlapon.


9184 bermuda 2018-04-06 21:35:23 [Válasz erre: 9183 pinocchio 2018-04-06 16:22:47]

Kolonits Klára a FB-on megírta, h lemondta az Éj Királynőjét, megindokolta..


9183 pinocchio 2018-04-06 16:22:47

Szombat délelőttre keresek 2db jegyet, ha valakitől megvehetném, köszi előre is.Priviben várom! Rab Gyula Tamino!, Fried Péter Sarastro. Sajnos Kolonits Klárát nem látom a szereposztásban már:((


9182 Beatrice 2018-04-06 12:12:31 [Válasz erre: 9180 almapüré 2018-04-06 10:53:38]

Én is elajándékoznék egy ugyanilyen jegyet. Szóval, már ketten mehetnek.


9181 miketyson 2018-04-06 11:36:38 [Válasz erre: 9179 Heiner Lajos 2018-04-06 10:51:47]

Valószínűleg nem. 


9180 almapüré 2018-04-06 10:53:38

Van mára egy felesleges jegyem a  Varázsfuvolára, valahova az utolsó sorokba, szívesen elajándékoznám, ha valaki szeretné.


9179 Heiner Lajos 2018-04-06 10:51:47 [Válasz erre: 9177 miketyson 2018-04-06 10:41:53]

Nem ismered a régi kínai közmondást?


9178 Búbánat 2018-04-06 10:46:05

A tegnap esti ünnepi előadással véget ért egy három és fél évtizede tartó fejezet a Magyar Állami Operaházban és  Erkel Színházában:

35 év után elbúcsúzott tőlünk Mikó András szépséges Parsifal-rendezése.  Utoljára élvezhettük, csodálhattuk meg a zenedráma mára már klasszikussá nemesedett színpadképét és adhattuk át magunkat meghatottan a megidézett misztikumnak - ebben a rendezésben.

Mielőtt felhangzottak volna a csodálatos mű első taktusai, Ókovács Szilveszter főigazgató emelkedett szólásra páholyából: felidézte a kezdeteket, a magyarországi Parsifal-bemutatók (az első német és első magyar nyelven énekelt előadás) históriáját,  majd rátért a négy évtizedes esztelen politikai cenzúra után 1983-ban a közönségnek visszaadott,  újra színpadra  állíthatott és álmodott, a már betegségével küszködő Ferencsik János dirigálta,  Mikó András rendező, Forray Gábor díszlet- és Makai Péter jelmeztervező nevével fémjelzett produkcióra, az opera akkori kiállítására, ami a reveláció erejével hatott mindenkire, akkor és azóta is, és mely a  tegnapi utolsó előadásáig rajta volt az Opera műsorpalettáján. Jegyzetéből rengeteg nevet olvasott fel: karmesterekét, énekesekét, akik az elmúlt évtizedekben részesei voltak a sikernek; statisztikát ismertetett, kik léptek fel - hazai és külföldi művészek, előadók - Parsifal, Amfortas, Gurnemanz, Kundry, Titurel, Klingsor szerepeiben.  Köszöntötte a mai előadókat, a zenekart, azt is jelezve, hogy mint látható, a televízió kamerái is jelen vannak.  Ezután kezdődött el a búcsú-előadás.

 Kovács János karmester pálcájának beintésére felcsendült Wagner hattyúdalának, utolsó színpadi remekének, az „ájtatos” misztérium játéknak sodró hatású ünnepi zenéje.

A közönség a harmadik függöny lehullta  után tombolva ünnepelte a közreműködőket, szereplőket: Kovácsházi Istvánt, Tómas Tómassont, Palerdi Andrást, Németh Juditot , az énekkart, zenekart – élükön a dirigens Kovács Jánossal - nemkülönben a második felvonás végén a viráglányokat megszemélyesítő énekművészeinket is.

Felejthetetlen előadás volt, és marad számomra - számunkra ez a Parsifal. Lehet , hogy – sőt biztos – visszasírjuk még ezt a rendezést!  Már előre félek az Ókovács által beígért, két év múlva, már az újranyíló Operaházban, új rendezésben ismét színpadra kerülő darab kiállításától:  a „korszerűsítés” észérvei alatt a leendő rendezés mivé teszi, mivé változtatja át ezt a szépséges,  immár múzeumba kerülő színpadképet.

 


9177 miketyson 2018-04-06 10:41:53 [Válasz erre: 9176 Heiner Lajos 2018-04-06 09:55:59]

Akkor te? 


9176 Heiner Lajos 2018-04-06 09:55:59 [Válasz erre: 9175 miketyson 2018-04-05 19:30:40]

Aki először házasodik, az szerencsétlen. Aki másodszor, az feledékeny. Aki harmadszor, az hülye.


9175 miketyson 2018-04-05 19:30:40 [Válasz erre: 9173 Edmond Dantes 2018-04-05 17:43:32]

Az tényleg életművész, akinek hat felesége volt? 


9174 Heiner Lajos 2018-04-05 18:43:38 [Válasz erre: 9173 Edmond Dantes 2018-04-05 17:43:32]

A darabot Prágában egy este háromszor is megnéztem.


9173 Edmond Dantes 2018-04-05 17:43:32

Gyerekkorom óta érdekelt d'Albert Tiefland-ja: operakalauzokban a szerzők szerinti betűrendben többnyire első helyen bemutatott dalműről azt szokták írni, hogy sajátos keveréke a (poszt)wagneriánus és az olasz verista operáknak, sőt, hogy ő maga a német verizmus. A szerző származása, élete a két lábon járó multikulturális Európa. Az a multikulturális Európa, amit és aminek számos személyiségét, művészét sokan szeretik-szeretjük és amit-akiket számosan kevésbé szeretnek. Eugene d'Albert francia, olasz és angol származású volt, Skóciában született, leginkább németnek vallotta magát, legsikeresebb művét német nyelven írta és bár Prágában mutatták be, Berlinben lett először nagy sikere. Elsősorban zongoristaként a fél világot bejárta-beturnézta, nálunk is többször fellépett. Nemcsak zongorázott: karmesterként, zeneszerzőként valamint  életművészként is ismert volt, hat házasságából nyolc gyermeke született, egyik hitvese Teresa Carreno venezuelai zongoraművész volt. Utóbbinak tulajdonítják azt a bonmot-t is, miszerint egyszer ezekkel a szavakkal szólította férjét: "Gyere gyorsan! A gyerekeid és a gyerekeim a gyerekeinkkel verekednek!" Svájci állampolgárként Rigában halt meg, ahová azért utazott, hogy a hatodik feleségétől elváljon...

Úgy érzem, e regényes élet megérdemelt ennyi bevezetőt, mielőtt az Erkel Színház tegnap esti Hegyek alján-produkciójáról beszámolnék. Az Operaház honlapja névelős címmel (A hegyek alján) hirdette a darabot, de az eredeti cím és az opera szellemisége is inkább a névelőtlen változat mellett szól. Szintén a honlap -szerényen- "koncertszerű előadást" ír, én inkább félig(-meddig) szcenírozottnak mondanám azt, amit láttam. Noha rendező neve nem olvasható sem a honlapon sem a helyszínen osztogatott szórólapon, valaki azért -nem is rosszul- bizonyára beállította a színpadi mozgásokat és kialakította a hátteret. Rövid, nagyon személyes véleményem az operáról: mai füllel is életteli, jól hallgatható, élvezetes alkotás, éppen a kellő terjedelemben. Tényleg van benne valamennyi wagneri beütés, -nem nevezném Wagner-epigon alkotásnak!- talán csipetnyi Richard Strauss is került bele és persze jó adag verismo, már csak a "latinos" (spanyol-katalán) környezet zenei ábrázolása kedvéért is. Két-három erős karakter, hatásos, jól énekelhető szerepek, a kórusszólam lehetne mutatósabb. Nívós a librettó, jól sikerültek a magyar nyelvű feliratok.  A cselekmény  akarva-akaratlanul is időszerű: a női főszereplő mint falon-falun belüli erőszak áldozata, akár egy mai  #meetoo-blog alany-tárgya lehetne. Egyszóval, a darab kitűzéséért: "riszpekt" Operaház!.

Elismerésemet ezennel kiterjesztem a zenei megvalósításra. A horvát karmester, Mladen Tarbuk nevét eddig nem ismertem mint olvasom, járt már nálunk korábban. "Civilben" a Dubrovniki Fesztivál művészeti igazgatója; a külsőre inkább tanárbácsis dirigens színvonalas előadást prezentált, noha a dicséretes teljesítményt nyújtó, kitűnően muzsikáló nagy létszámú zenekar nem ismerhette az opera itthoni előadási hagyományait, tekintve, hogy évtizedek óta nem játszották Budapesten. Külön kiemelném a szép klarinétszólót.

A Hegyek alján is olyan mű, amit akkor érdemes és akkor szabad elővenni, ha elsőrangú tenor és szoprán művész áll rendelkezésre. Kijelenthetem: mindkét főszereplő messzemenően abszolválta szólamuk elvárásait. Sümegi Eszter Mártája egyszerre volt larmoyant és drámai, hangja töretlen erővel és szépséggel szólt, a lírai részekben hiteles és megindító volt és remekül építette fel a szerep talán csúcspontját jelentő "Ich weiss nicht wer mein Vater war"-elbeszélést. Vele egyenrangú társ volt Pedro szerepében a szlávos nevű, de osztrák vendég, Nikolai Schukoff: hőstenor ő a javából, annak inkább a német fajtájából (Wagnert is beleértve, sőt!), de egyes olasz szerepekben is jól helytállhat. Bizonyára többször énekelte már Pedrót, mert tegnap este inkább csak hozta-vitte -azaz nem olvasta- kottáját és némi színpadi játékra is futotta nem kevés energiájából, mindezt jó kiállással, meggyőző erővel. A mű legismertebb részletét, a Farkaskalandot "Schau her, das ist ein Taler") hatásosan adta elő. Visszavárjuk! Balga Gabriella tovább erősítette kedvező benyomásaimat, amiket a Hugenották-Urbain szerepben szereztem róla és azt a meggyőződésemet, hogy lírai szoprán hang az övé s nem mezzo mint ahogy a honlapon feltüntetik. A három "grácia" (Horti Lilla, Gál Erika és Kálnay Zsófia) engem kicsit a rajnai sellőkre emlékeztetett, szép hangon énekeltek, jól mutattak. Az opera rosszfiúja, Sebastiano nem csupán megfojtás, de nézetem szerint szereposztási tévedés áldozata lett: Geiger Lajos hangjából pont azt a durvaságot, nyerseséget, itt szükséges közönségességet hiányoltam, amivel elhitette volna: nem elsősorban a környék gazdag földesura ő, hanem a szó mindkét értelmében közönséges gazfickó. Gábor Géza basszusa "lent" nem volt nagyon átütő, inkább zörgős, de végül is miért lenne hibátlan egy kilencven éves "falu véne" (Tommaso) hangja...A Morucciot éneklő Szvétek László megfelelt kisebb szólamában, Nando nyúlfarknyi szerepét Boncsér Gergely énekelte. Az Operakórus (betanító: Csiki Gábor mb. karigazgató) jól látta el sajnálatosan kicsiny feladatát.

Eugene d'Albert: Hegyek alján - koncertszerű előadás, Erkel Színház, 2018. április 4.


9172 Búbánat 2018-04-05 15:59:31

Eugen d'Albert: A hegyek alján

avagy egy verista dráma német módra

Koncertszerű előadás két részben, prológussal és két felvonással, német nyelven

Bemutató: 2018. április 4.

Nem mindennapi operaesemény színhelye volt tegnap este az Erkel Színház!

Hatvan évnek kellett eltelnie, hogy 1958. február 28-a után újra bemutatásra kerüljön A hegyek alján nálunk – de most csak egy hangversenyszerű előadás erejéig elhangozzék - ez az ízig-vérig verista opera. (Igaz, pár évvel később a Szegedi Nemzeti Színház is előadta a művet: 1966. február 5-én mutatták be Vaszy Viktor zenei irányításával.)

Tiefland” – találó magyar fordítása „A hegyek alján”, mely d’Albert egyetlen maradandó értékű operája. Már Rudolph Lotharnak Ángel Guimerá drámája („Terra baixa” c. katalán színdarab) nyomán készült librettóját is, mintha távoli rokonság fűzné Mascagni Parasztbecsületéhez. A zenében pedig teljes mértékben uralomra jut a verizmus.

 A féltékenységi dráma, melynek során a pireneusi pásztor, Pedro, a természet egyszerű és naiv gyermeke nyílt színen fojtja meg Sebastianót, a gazdag és öntelt földesurat; annak szeretője, Márta és a két férfi közötti szerelmi háromszögből, a közöttük feszülő ellentétből fakadó minden fordulat kiváló jellemzésre talál d’Albert nem túl választékos, de kétségkívül hatásos muzsikájában. A komponista meggyőzően érzékelteti a Márta lelkében végbemenő változást, amint a hiúságában megsebzett asszony elfordul a durva Sebastianótól és szívvel-lélekkel a tudatlan, de nemes gondolkodású pásztorlegény mellé áll. A két férfi és Márta mellett Nuri alakja válik ki legélesebben a nagyzenekar minden lehetőségének kihasználásával megfestett gazdagon árnyalt környezetből.

Eugen d’Albert (Glasgow,1864. augusztus 10. – Riga, 1932. március 3.) nagyon összetett, csapongó és sokszínű egyéniség volt, s neve bizony nem mindenki előtt cseng ismerősen. Sokszínűségét már az is bizonyítja, egy olasz és német ősök leszármazottjaként Skóciában született, de angolul sosem tudott, s hol franciának, hol németnek vallotta magát, miközben pont hatszor cserélt feleséget… De ez a csapongás és sokszínűség zenei téren is megmutatkozik. Mint tehetséges pianistára a kor híres karmestere, a győri születésű Richter János, a híres Wagner-dirigens figyel fel és mutatja be Liszt Ferencnek, aki pártfogásába vette s így valójában ő lett Liszt weimari periódusának utolsó növendéke. Korának leghíresebb világjáró virtuózává nőtte ki magát, miközben komponálásra is futotta idejéből. Saját használatára virtuóz zongoraműveket komponált, de végső fokon leginkább az opera vonzotta. 

A zenés színpad számára sok-sok – igaz eklektikus – művet alkotott, de ezek közül tartós sikert valójában csak az említett „Hegyek alján” operájával ért el.  

A mű vezérmotívumokra épül. Az opera zenéje tulajdonképpen több stíluselemből tevődik össze, melyben békésen megfér az olasz dallamosság és a wagneri drámaiság, hogy szuggesztív egységet alkosson. D’ Albert, a kiváló színpadi érzékű komponista értette a módját annak, hogy bőséges kromatika és hangszerelési ötletek segítségével, valamint a drámai és lírai részek arányos váltakozásával mindvégig feszültséget teremtsen. Ez a magyarázata annak, hogy az opera, mint a német verizmus legjobb alkotása, és mai is játsszák, „működőképes”.

"A hegyek alján" a maga korában joggal, átütő sikert ért el - bemutatója 1903. november 15-én, Prágában, a Nemzeti Színházban volt. Mint érdekességet említem, hogy az ősbemutatón Pedró szólamát Arányi Dezső tenorista énekelte s Mártát is magyar művész, az egri származású Alföldy Irén alakította, míg az előadás élén a kor jeles karmestere, Leo Blech állt.

Az operának a szerző által átdolgozott második változata (előjáték + két felvonás) terjedt el inkább, amit először 1905. január 16-án Magdeburgban adtak elő. „ A hegyek alján” a múlt század közepén is még igazi repertoár darab volt, hogy aztán valahogy elnyelje a süllyesztő, s ma már csak ritkán kerül színpadra. (A Prágai Állami Operaház a centenáriumra elővette az operát, 2003-ban mutatták be ott.)

Ebből a szempontból is, dicsérendő tett volt ez a mostani, egyszeri elővétele a darabnak az Erkel Színházban.

Az énekesek közül Márta szerepében Sümegi Eszter kifejező és gyönyörű hangjával remekelt. Egészen kiváló teljesítményt nyújtott a Pedrót alakító vendég énekművész, a neves osztrák tenor, Nikolai Schukoff! Tetszett szenvedélyes drámaisága - az opera zeneileg talán legértékesebb része is az ő „sikerszáma”: Pedro balladája (monológ – elbeszélés), a híres „farkas-legenda”. Pedro, a pásztor, hogy megmentse az akol juhait a veszélytől, puszta kézzel fojtja meg a garázdálkodó farkast. Ennek analógiájára történik – hogy igazságot szolgáltasson és véget vessen a földesúri önkénynek -, ugyancsak puszta kézzel fojtja meg ellenfelét, s elhagyva a szennyesen kicsinyes, hegyalji falut, megy vissza szerelmével – immár házastársával – a tiszta levegőjű hegyek közé.  

Itt kell elmondanom, hogy az operaelőadás a kiírással ellentétben, több volt mint koncertszerűen elhangzó mű, tekinthető „félig szcenírozottnak” is, hiszen a színpadon „játék” is volt, jöttek-mentek, „alakítottak” a szereplők – ebben leginkább Schukoff jeleskedett -, bár kottával a kezükben vagy kotta nélkül változtatták helyüket; és kellékek is kerültek a színpadra: asztal, szék, zsákok,, kés,  ruhadarabok cserélődtek stb..

A háttérben tükrös fal, de áttűnő felülettel, ami mögé folyamatosan kivetítve voltak a darabbeli cselekmény színhelyéül szolgáló tájat és települést, a kápolnát, a molnár házát vagy a kastélyt idéző képek: a természet ölén, havas hegycsúcsok alatti kies vidéket, erdős völgyben meghúzódó kis falucskát, templomképet, szobabelsőket látunk.  

A kis feladatot ellátó Énekkar tagjai is olykor az áttetsző fal mögött énekelnek, vagy onnan vonulnak be a színpadi „játszótérre”.

Geiger Lajos az ellenszenves földesúrnak minden negatív oldalát megmutatta, jól jellemezte; basszbaritonján erősen szólalt meg minden énekhang.  A szereplők közül említést érdemel még Márta barátnőjének, Nurinak alakítója, akit a tüneményes  Balga Gabriella jelenített meg: a falusi pletykaáradat fölé emelkedő kis szolgáló naiv, bájos figurája az egyébként nyers hanghatásokban tobzódó opera üde színfoltja.  

Fontos szerepe van a darabban Tommassonak – ő a falu legöregebb embere, aki az igazságot képviseli - a kitűnő basszus, Gábor Géza énektolmácsolásában és játékában kaptuk. A falubeli, Sebastiano alkalmazottait, a lányokat Gál Erika, Kálnay Zsófia és az a fiatal operaénekesnőnk, de már nem egészen pályakezdő, Horti Lilla énekelte, akinek szép erős szopránja mellett jelenlétével olyan színpadi kisugárzása is van, mely idővel a legszebb reményekre jogosíthatja… 

Ez az előadás igen pozitív benyomást keltett!  Ebben oroszlánrésze a karmesternek, a horvát Mladen Tarbuknek volt, aki mély drámai akcentusokkal sodrólendületű előadást produkált.

Hatalmas sikere volt az előadásnak, nagy ovációban részesítette a közönség a közreműködő művészeket, és magát a produkciót, mely megérdemelné, hogy több évtized után –már megrendezve, felújítva - visszakerüljön a repertoárba!

Szereposztás ez volt:

Marta: Sümegi Eszter

Pedro: Nikolai Schukoff

Sebastiano: Geiger Lajos

Tommaso: Gábor Géza

Nuri: Balga Gabriella

Pepa: Horti Lilla

Antonia: Gál Erika

Rosalia: Kálnay Zsófia

Moruccio: Szvétek László

Nando: Boncsér Gergely

 

Magyar nyelvű feliratok: Miklós Melánia

Megbízott karigazgató: Csiki Gábor

 


9171 Búbánat 2018-04-04 18:09:40

Spontini: A veszta-szűz – koncertszerű előadás, olasz nyelven.

Erkel Színház, 2018. április 3.

Mikor beléptünk a színházterembe, nyitott színpadot láttunk, melynek közepén az énekkar számára lépcsőzetes üléssorokat helyeztek el (a zenekar lent, az „árokban” játszott), mögötte – középen -  színpad –díszletként, egy átlátszó falon keresztül hatalmas, vöröses-sárgás – vetített animációs - lángnyelv lobog.

 A cselekmény ismeretében tudható,  ennek fontos dramaturgiai funkciója van a történetben: Júlia, a veszta-szűz, szerelmével, a római hadvezérrel való újratalálkozás örömében elfeledkezik táplálni a tűzet, kialszik a láng, ezért a bűnéért az istenek képviseletében a főpap halálra ítéli: élve fogják befalazni a sziklasírba…

Nekem furcsa volt, amikor a második felvonásban megtörténik,  hogy  kihuny a láng, a helyeinkről azt látjuk, a kórus mögött kivetítve  „vígan” ég tovább  – egészen a felvonás végéig; oda kellett volna figyelnie erre a technikát kezelő személyzetnek; a harmadik felvonás végén, mikor isteni beavatkozásra villám sújtja a sziklára helyezett papi fátylat, lángra lobbantja, és  mindenki örömére kegyelmet kap Júlia, látjuk a nézőtérről már, nagyon helyesen,  megint kivetítve az animációs, lobogó lángot.   Kérdem, ha ezt itt a harmadik felvonásban a helyén kezelni tudták, akkor miért nem tudta megoldani a műszak a második felvonás alatt ennek a fordítottját: hogy kialudjék a láng a dramaturgiailag szükséges ponton?!   

Persze ez az észrevétel csupán  egy aprócska „baki”-ja a nagy sikert aratott produkciónak, engem pedig nagy örömmel töltött el a találkozás ezzel el a ritkán játszott  dalművel, hogy élvezhettem legalább a hangversenyszerű változatát, itt az Erkel Színházban.  Az Operában még soha nem adták elő Spontini operáját, a magyarországi bemutatóját 1812-ben, a Pesti Német Színházban (német nyelven) tartották.

Gasparo Spontini (sz. Maiolati – Jesi mellett, Ancona körzete -, 1774. november 14. -  Maiolati, 1851. január 24.)

Szegény parasztemberek gyermeke volt, akit eredetileg papnak szántak, de aztán egy nagybácsi segítsége lehetővé tette számára, hogy zenét tanulhasson. 1791-ben beiratkozott a nápolyi konzervatóriumba. Rómában 1796-ban írta első operáját, az I puntigli delle donnét. Ezt követően operák egész sorát alkotta meg, főleg Nápolyban és Párizsban. Számos hivatalt viselt, köztük az egyik: Joséphine  császárné párizsi udvarában volt udvari komponista. Párizsba 1803-ban látogatott el először. Napóleon kedvenc zeneszerzője volt, operáiban (Fernand Cortez, Olimpia stb.) is őt dicsőítette. 1807-ben La Vestale című operája fényes sikert aratott Párizsban. Ez lett egyetlen maradandó alkotása. 1820-ban meghívást kapott III. Frigyes Vilmos berlini udvarába. A császár halála után azonban helyzete tarthatatlanná vált, amiben szerepe volt Spontini összeférhetetlen természetének is.  Magatartására igen jellemző Wagnernek egy ifjúkori operájával kapcsolatban tett megjegyzése: „Mit remél, fiatalember, hogy komponálhat még? Ha római témát akar, ott az én Veszta-szűzem, ha görögöt, ott az én Olimpiám, ha spanyolt, ott van Cortezem, ha meg indiait, ott van Nurmahalom!”

Spontini 1842-ben visszatért Párizsba, miután Berlinben megfenyegették, hogy bebörtönzik. Megfordult több európai kulturális központban, majd visszatért szülővárosába, ahol három évvel megsüketülése után meghalt.  Az olasz zeneszerző Meyerbeer felléptéig – rohamosan gyengülő hallása ellenére – egyeduralkodó a nagyopera terén.

A La Vestale bemutatója 1807. december 16-án volt a párizsi Operában.  

A szövegkönyvet  (Étienne de Jouy) eredetileg François-Adrien Boieldieu számára írták, később Étienne Nicolas Méhul is visszautasította azt. A következő 50 év során 213 alkalommal tűzte műsorára a párizsi Opéra, s előadták a világ legtöbb nagyobb operaházában. Nagy jelentősége volt Maria Callas pályáján is, aki a La Scalában 1955-ben énekelte. Spontini maga javasolta, hogy tekintsék inkább Gluck követőjének, mint Cherubini riválisának.

A téma ugyanúgy Bellinire emlékeztet (Norma), mint az opera több részletének érzelmes hangvétele, a feszes cselekményt, a jól kihegyezett drámai csúcspontokat a szerző kiváló szakmai tudással és bő drámai invencióval öntötte zenébe.

Spontini fő műve az ókori- köztársasági Rómát, a római szellem nagyságát dicsőíti. Ez a kor empire áramlatának megfelelt, s csak fokozta sikerét.  A történet Júliáról szól, aki szerelmese, Licinius hosszú távolléte alatt a veszta-szűzek közé lép. Mikor azonban a katona hazatér a háborúból, szerelmük újra fellobban. A leányra bízott tűz kialszik, ezért élve eltemetésre ítélik. Liciniusnak nem sikerül kiragadnia a papok kezei közül, mikor azonban egy villám lángra gyújtja Júlia fátylát s vele a szent tűzet – erre az égi jelre a papok megkegyelmeznek a leánynak, s a fiatalok egymáséi lehetnek.

 

Spontini stílusában Gluckot követi, de műve hatásosabb, gazdagabb a német reformátor operáinál - és a romantika küszöbén áll… Nagyszerű Júlia jellemének rajza, mely a fájdalmas lemondástól a szenvedélyes szerelem fellángolásáig az érzelmek széles skáláján megy végig. Különösen jól sikerült a második felvonás, mely tulajdonképpen egyetlen hatalmas fokozás.  Berlioz  kritikájában úgy fogalmaz, számára mintha „a II. felvonás egésze egy véget nem érő crescendo lenne”. A mű felépítése egészében is igen jó, szerkezetileg arányosan tagolt. Fő jellemvonása, hogy a zenekar-kíséretes recitativo veszi át az uralmat az áriák felett, az énekelt dallam felett, az énekelt dallam háttérbe szorul (tehát ezért nincsenek benne ún. „sláger-áriák”)

Erkel Színházban az opera sajnos sok húzással ment, pedig a koncertszerű előadás lehetővé tenné akár a teljes zenei anyag előadását - benne a nagyszabású, hattételes balettképet az I. felvonásban, a győzelmi ünnepség keretében, öttételes táncot a III. felvonás záróképében.

De így is kitűnt, hogy a zenei anyagot hatásos áriák, lendületes együttesek, ünnepélyes kórusok jellemzik.  A legkiemelkedőbb részletek között Licinius és Cinna I. felvonásbeli kettőse, a Vesta-szűzek reggeli himnusza, Júlia I., II. és III. felvonásbeli áriái. Licinus és Júlia II. felvonásbeli kettőse, valamint Licinius és a főpap III. felvonásbeli kettőse említhető.

Az énekesek – Rálik Szilvia, Francesco Pio Galassov, Kálmándy Mihály, Gál Erika, Cserhalmi Ferenc – mondhatnám, sziporkáztak, ez különösen Rálikra igaz; vivőerős szopránja átviszi a sűrű, hangos zenekari és kórushangzatokat is; ugyanakkor a lírai részeket is nagyon szépen énekelte, kettőse a tenorral szenvedélyekkel telítetten szólalt meg. Pio Galassov alig maradt el Rálik mögött (nincs nagy hangja, de viszi a magasságokat), rokonszenves énekművész. Licius barátja szerepében, Kálmándy baritonja itt lírai színezetet nyer és pompásan él vele. Gál Erika kisugárzó főpapnő-alakot idéz fel szépséges mezzoszopránjával, egyedül Cserhalmi  basszusa nem tudott igazán kibontakozni; csak egyetlen jelentős feladata van az operában, kettőse Licius-szal, amit korrekten, de kissé szürkén, elénekel.

Óriásit nyújtott énekben az Opera Kórusa!  Az énekkar középső tömbjét alkották földig érő fehér ruhájukban a  veszta-szűzek, tőlük balra és jobbra helyezkedett el a másik nőikar fekete ruhájukban, a lépcsőzeten felettük énekelt a teljes férfikar.  Hatalmas kórustételek vannak az operában: önálló tablók, együttesek, kóruskíséretes áriák váltják egymás, a finálékban is emelkedett énekhangzatokban, olykor gyújtó hatású, induló-szerű-, máskor elégikus hangulatot árasztó, hárfán is kísért dallamokat énekelnek. Mondhatnám azt is, hogy „kórus-opera" főszereplője volt az Opera Énekkara ,és minden dicséretet megérdemelnek kimagasló produkciójukért!

A karmester, Eugene Kohn az előadás minden pillanatát nagyvonalú eleganciával dirigálta végig.  

Az alig több mint félháznyi közönség az előadást követően lelkesen ünnepelte a fellépő művészeket, az  énekkart,a  zenekart és a karmestert.

Szereposztás:

 Licinius, római hadvezér - Francesco Pio Galassov,

Cinna, a légió parancsnoka – Kálmándy Mihály

Főpap – Cserhalmi Ferenc

Júlia, veszta-szűz – Rálik Szilvia

Vesta főpapnő – Gál Erika

Egy konzul – Zsigmond Géza

Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (Megbízott karigazgató: Csiki Gábor)

Karmester: Eugene Kohn

Étienne de Jouy francia nyelvű librettóját olaszra fordította Giovanni Schmidt

 


9170 álmodó 2018-04-04 15:25:51 [Válasz erre: 9169 Héterő 2018-04-04 14:58:56]

:-)

 


9169 Héterő 2018-04-04 14:58:56 [Válasz erre: 9166 álmodó 2018-04-04 14:41:40]

...és amikor a női kar megszólal az Erkelben "odafönn", a bedugottfülű süketfajd is elolvadhatna a boldogságtól, főleg akkor, ha a zenekar meg a sok tenor - bariton nem rontja az összhatást. Mennyei hangok, mennyei öröm, - szinte a mennyből.

Meg az ilyesmi annyira uncsi talán?

Bor és kenyér: – az Utolsó Vacsora
étkét átörökítette egykor a Grál Ura
az Együttérzés szeretet-erejével
a Vérbe, amit kifolyatott,
a Testbe, amit feláldozott.


9168 álmodó 2018-04-04 14:45:30 [Válasz erre: 9159 Heiner Lajos 2018-04-04 12:42:57]

Hihihi, szellemes.

Ez egy ilyen műfaj, és még fizetnek is érte.

Mondjuk egy bérgyilkosnál nem lenne előnyös hasonló reagálás amikor action van. 

(Szép párhuzam, meg kell adni)

:-)


9167 Kati 2018-04-04 14:45:28 [Válasz erre: 9105 Livingstone 2018-04-03 10:03:48]

Vidéken élek, de rendszeres olvasója vagyok az oldalnak. Most írok először. Egy Fb ismerősöm bejegyzését szeretném közzé tenni, mert véleménye nagyon hasonlít az itt olvasott dicséretekre. Szép szavak egy olyan művésznőről, akit én is szeretek, és szívesen hallgatnám, ha közelebb laknék Budapesthez.

" Nem múlhat el a Húsvét "Parasztbecsület" nélkül, főleg akkor nem, ha Mascagni operájának ilyen csúcsszuper Santuzzája van, mint Lukács Gyöngyi. A Művésznő hatalmas drámai erejű hangja viharként söpört végig a szinpadon. Lenyűgöző volt ennek a gyönyörű hangnak szenvedélyekkel teli megszólaltatása. Santuzza és Turriddu kettőse engem mindig nagyon felkavar, és könnyekre fakaszt. Olyan szépen fejezi ki a Müvésznő az olyan mély érzelmeket, mint a szerelem, féltékenység, kétségbeesés. Az Alfióval énekelt duett is csodaszép volt a kivételes bariton hanggal rendelkező Agache-val. Ahol már a szenvedélyek olyan magas fokra hágtak, hogy váltakozva jelent meg a bosszú, majd megbánás érzése a sokféle érzelem hullámzása közt, a két gyönyörü hang találkozásánál, a két kiváló énekes előadóművészetében.
Sokadszorra láttam már ezt az operát Lukács Gyöngyivel, és mindig meg kell állapítanom, hogy az évszázad Santuzzáját hallhattam. Köszönöm ezt az élményt a Művésznőnek.
A Bajazzókban újból viszontláthattuk Agache-t, akinek hangját tovább élvezhettük ebben az operában is. Lenyűgöző szerepformálási képessége Tónióként még jobban érvényesült. Köszönet a Művész Úrnak, ezért a páratlan előadásáért.Meg kell emlitenem még Váradi Zita Neddáját és Haja Zsolt Silvióját, ami figyelemre méltó.
A Caniót éneklő bolgár tenorista játékából hiányzott a szenvedélyesség, ez a szerep nem neki való volt, viszont a Parasztbecsület Turriddujában jobban kifejezésre juttatta hangi adottságait.
Az Operaház kórusa mindkét operában nagyszerű volt."


9166 álmodó 2018-04-04 14:41:40 [Válasz erre: 9162 Héterő 2018-04-04 13:44:34]

:-D 

Nagyon jót mulatok, komolyan.

Nem is gondoltam, hogy ma még nevetni tudok valamin-, köszi.

 


9165 álmodó 2018-04-04 14:39:31 [Válasz erre: 9158 nizajemon 2018-04-04 12:23:41]

Hát...Dehogy vagy te "oldal hülyéje", nagyon jót mosolyogtam az előző beírásodon, ezen is.

Őszinte vagy, ez nem kevés, sőt....

:-)

 


9164 álmodó 2018-04-04 14:37:03 [Válasz erre: 9156 Héterő 2018-04-04 11:31:11]

Van akinek két anyja van?  Hihihihi :-D

(Neeem, dehogy bántom őt, bántsa "akinek 6 anyja van!")

:-D


9163 Heiner Lajos 2018-04-04 13:59:54 [Válasz erre: 9162 Héterő 2018-04-04 13:44:34]

Es valasz az elozore is:

Pupos bohoc jogos bosszujaban kib@szik onmagaval.


9162 Héterő 2018-04-04 13:44:34 [Válasz erre: 9158 nizajemon 2018-04-04 12:23:41]

Igaz történet: - a tömörség nagy erény.
Egy érettségi dolgozat teljes tartalmát idézem, téma a Toldi estéje volt:
Meghalt Toldi, mert már öreg volt.


9161 Héterő 2018-04-04 13:35:02 [Válasz erre: 9159 Heiner Lajos 2018-04-04 12:42:57]

Persze, Verdi a megkéselt, zsákba tett, vízbedobandó Gildát énekeltetheti akármeddig, ugye? :-)


9160 tiramisu 2018-04-04 13:06:06 [Válasz erre: 9159 Heiner Lajos 2018-04-04 12:42:57]

:-)


9159 Heiner Lajos 2018-04-04 12:42:57 [Válasz erre: 9158 nizajemon 2018-04-04 12:23:41]

Vilaghiru, sajnos mar nem elo enekes mondta: ez a (...) Marke, rajtakapja a feleseget, es ahelyett, hogy baltaval agyon csapna mindkettot, 15 percen at enekel.


9158 nizajemon 2018-04-04 12:23:41 [Válasz erre: 9155 álmodó 2018-04-04 10:50:32]

Nem vagyok méltó a magas művészetek élvezéséhez.4 órán keresztül beszélni azt,ami elmondható lenne 40 percben...és sehol egy kóbor cigányasszony,egy szerelmetes királynő,jó,,,a viráglányok vircogásakor felkaptam a fejem,de az egész olyan volt,mint amikor virágzanak a meggyfák,leül az ember alájuk,és hallva az egyenletes méhzümmögést,egy idő uán elpilled.(jólvan.véget vetek az oldal hülyéje vircsaftnak :) )


9157 nizajemon 2018-04-04 12:14:31 [Válasz erre: 9156 Héterő 2018-04-04 11:31:11]

Szánom-bánom.számotvetve mindennel,a csúcs élvezését tisztelettel átengedem másoknak.Kb tudom a korlátaimat,nem nekem való. :)


9156 Héterő 2018-04-04 11:31:11 [Válasz erre: 9155 álmodó 2018-04-04 10:50:32]

"Ne bántsd nizajemont: a Parsifal az operák Csomolungmája.

Nem lehet szandálban megmászni, készülni kell a feladatra, csak akkor jön a megérdemelt jutalom. :-)

A szerző maga írta a szöveget, minden egyes szó fontos; és nem unatkozna nizajemon sem, ha pontosan tudná követni a történetet.
De mit lehet várni egy sokévtizedes, akkoriban énekelhetőre fordított libretto átpofozgatásától? Mondjuk ilyesmit:
"Azt nem tudom." - mondja a felirat szerint Parsifal - az értelmes Nem tudom helyett - utalva arra, hogy "azt" nem tudja, de esetleg sokminden mást igen. Mikor negyedszer is elhangzik az Azt nem tudom, kiderül, hogy nemcsak "azt" nem tudja... De van valami, aminek viszont - meglepő módon - világosan tudatában van:
"Van egy anyám." - vallja be.

Jó tudni, hogy nem két anyja volt! Ilyenkor bizony percekre elszáll a wagneri varázslat. Mint a táncdalokban: fogd a két kezem... stb. Miért, különben marslakó - három kézzel? Vagy azt hinnénk, sajnálatos módon elkapta félkezét a gépszíj?

Valakinek két anyja volt; és amíg a jogdíj annak jár, akit nem lehet kihagyni, úgy tűnik, marad minden a régiben. A közönség és Wagner - ugyan, kit érdekel?


9155 álmodó 2018-04-04 10:50:32 [Válasz erre: 9125 nizajemon 2018-04-03 12:48:48]

:-))))))

Na de kérem, és a magas művészettel mi lesz? :-)A többiek bezzeg nem írnak ilyeneket (mert esetleg átaludták?)!

Aki Á-t aludt, aludjon Bé-t is. (Jujj ez fájt!)

 

 

 


9154 Héterő 2018-04-04 00:55:28 [Válasz erre: 9138 Héterő 2018-04-03 16:53:56]

Nehogy nyitott maradjon a kérdés:
természetesen orvosi eset, ha valamelyik rendező nagyhasúnak fogja fel a púpost.
Parampampoli nyilván tökéletesen ismeri a szöveget:

Tonio:
So ben che difforme, contorto son io;
che desto soltanto lo scherno e l'orror.

Nedda:
La gobba* oggi vi prude,
o una tirata d’orecchi è necessaria al vostro ardor?!
Hai l’animo siccome il corpo tuo difforme... lurido!...

* itt néha schiena (hát) áll a szövegben; az pedig végképp nem pocak.


9153 nizajemon 2018-04-04 00:16:37 [Válasz erre: 9152 takatsa 2018-04-03 23:44:15]

Az m5 adott le egy 2004-es felvételt.Molnár András volt Parsifal.Maga a mű hagyott hidegen,nekem terjedelmében is sok,meg énekbeszédileg is.Pedig Wagner zenekari zenéje csodálatos.


9152 takatsa 2018-04-03 23:44:15 [Válasz erre: 9149 nizajemon 2018-04-03 18:56:16]

Akkor - gondolom - elsősorban nem a hétfői előadással volt bajod, hanem magával a művel. Az biztos, hogy a Parsifal egészen egyedi alkotás, még Wagner műveiből is kilóg, fő jellegzetessége nem az izgalmas cselekmény, hanem a mély gondolati tartalom. Nem is opera, "csak" zenedráma. Amúgy megértlek: Molnár Andrást hallgatva úgy elaludtál, hogy mire felébredtél, már Kovácsházi énekelt. :)


9151 Brunnhilde72 2018-04-03 20:15:06 [Válasz erre: 9104 takatsa 2018-04-03 00:16:09]

Én nagypénteken láttam, csak a legjobbakat tudom mondani az elöadásról, fantasztikus volt.


9150 Brunnhilde72 2018-04-03 20:12:21 [Válasz erre: 9148 ladislav kozlok 2018-04-03 18:43:21]

No én nem szeretném ilyen,vagy hasonló rendezésben látni ezt a darabot.

 


9149 nizajemon 2018-04-03 18:56:16 [Válasz erre: 9148 ladislav kozlok 2018-04-03 18:43:21]

Ladislav,maga a darab olyan,hogy a "soktízperces" énekelve beszélés,ugyanannak a medencényi bőségre engedett elbeszélése,gyakorlatilag végeérhetetlenül,mikor azt éreztem,hogy soha nem lesz vége az 1 felvonásnak.mikor az a képzet "gyötört",hogy Molnár András előbb elalszik mint én. Olasz csávó vagyok (képzeletemben),nekem történés kell.Ott a bolygó,az iiigen :)


9148 ladislav kozlok 2018-04-03 18:43:21 [Válasz erre: 9125 nizajemon 2018-04-03 12:48:48]

Tessék kérem megnézni az Antwerpeni eloadást, még fent van a  OperaVision.


9147 parampampoli 2018-04-03 18:07:47 [Válasz erre: 9146 tiramisu 2018-04-03 18:05:37]

Mint te.


9146 tiramisu 2018-04-03 18:05:37 [Válasz erre: 9145 parampampoli 2018-04-03 17:59:04]

 Szereted, ha tiéd az utolsó szó...  :-)

 






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.