Szereted, ha tiéd az utolsó szó...  :-)

1. Azt nehéz is lett volna.

 1.  Nem vitattam a "gobbo"  szó jelentését!                                                                 2.  Rosszak az információid a ZAK Énektanszakán folyó olasz nyelvoktatásról ,  mint írtam van. -em egy barátomtól hallottam, akinek vannak ott ismerősei, hanem az elmúlt  héten, épp ott jártamban kétszer is rákérdeztem .

Kedves Tiramisu!

(Eddig tegeződtünk itt, most valamiért magázódni kezdünk. Rendben.)

Egy barátomtól, akinek vannak ott ismerősei, hallottam, hogy jelen pillanatban, és már egy ideje, nincs olasz nyelvoktatás a Zeneművészeti Egyetem énekszakos hallgatóinak. Hogy korábban, mikor volt, milyen volt, arról is voltak elég megbízható információim. Hogy most miért nincs, nem tudom, lehet oka sokféle. Hogy Haja Zsolt hol tanult, azt sem tudom. De biztosan nem most tanul. És bármikor tanult, a szótárban a "gobbo" akkor is púpost jelentett. Ha valaki kinyitja, megtalálja.

Tisztelettel:

ppp

Kedves parampampoli!

Múltkor is említette, hogy  a ZAK-on nincs olasz- nyelv oktatás.                            Lehet olasz nyelvet tanulni  vagy szövegfordítást tanulni.

Haja Zsolt a Zeneakadémián tanult? 

 Üdvözlettel, tiramisu            .

.

Marco Comint a ma délelőtti Cavalleria-Pagliacci előadás után részben rehabilitálni szeretném. Sokkal jobb tempókat vett általában, sokkal energikusabban, pregnánsabb ritmikával szólalt meg a két remekmű, csak néhány ponton éreztem úgy, hogy még mindig jóval több lendületre illetve szenvedélyre lenne szükség. Mint a múlt alkalommal, most is a Bajazzók Nedda-Silvio kettőse volt az előadás „nyugvópontja”, ami az operairodalom legszenvedélyesebb, leplezetlen erotikától fűtött zeneszáma esetében nem kis probléma. Ebben sajnos hibás volt Váradi Zita is, aki egyébként jobban énekelt, mint az első előadáson, de abban a duettben más hangkarakterről, és úgy érzem, más énekesi habitusról lenne szó. (Miért nem énekli legjobb szerepét már a második szezonban Rost Andrea?) Haja Zsolt helyén van figurában is, hangban is, bár a korábbiakhoz képest mintha jobban feszülne rajta az ing… óvatosan, óvatosan a kilókkal, mert felszedni könnyebb, mint leadni, és egy amorózó bariton esetében nagyon nem mindegy, különösen a mai világban, ahol az operadirektorok olyan szempontok szerint válogatnak, mint Ókovács, vagy mint frissen értesültünk, Gulyás Dénes is. Szeretném értesíteni továbbá Haja művész urat, hogy az olasz „gobbo” szó púpost jelent, nem pocakost, mint ő egy téves gesztussal illusztrálja Toniót, egy jó nagy „pancia”-t mutatva Neddának. Nem árt, ha egy énekes tud olaszul, de mint hírlik, a Zeneművészeti Egyetemen most éppen nem tanulnak olaszul az énekes növendékek. Nem fontos, gondolják bizonyára… Chanev olyan H-t énekelt ma is az „A ventitre ore!” frázison, hogy csak úgy sistegett, de már Turidduban is szórta a bé-ket, h-kat rendesen. És most hibátlan volt a Búcsú az anyától záró bé-je is! Kitűnő hang, remek technika, nagy kár, hogy idén kihagyták a Ballóból, jövőre a Giocondából is. Ahogy Lukács Gyöngyit a jövő évi Santuzzákban is hiába keressük – teljesen érthetetlen módon nem kapta meg a szerepet. Aki ma látta és hallotta, ezen a tényen csak a szemét meresztheti és száját táthatja. Kivéve persze az illetékes elvtársakat és elvtársnőket, mert a vezetőségből nem láttam senkit megtisztelni jelenlétével az előadást. Biztos nyuszit mentek terelgetni, vagy locsolkodni piros tojásért. Kár. Emlékeztetném a direkciót, hogy egykor Tóth Aladár, vagy később Petrovics Emil minden este, bizony, minden este ott ültek, hogy konkrét információik legyenek énekeseik tevékenységéről. (Ókovács inkább videó üzenetekkel boldogítja az ő drága közönségét, és ha nagynéha mégis megjelenik, legfeljebb egy felvonás megtekintésére van hitelesítve. Kivéve persze, ha Netrebko énekel, őt végignézte, hogy utána írhasson róla a nénikéjének.)  És ha ma ott lett volna valaki, láthatta és hallhatta volna Lukács Gyöngyi minden eddiginél szebb, sebezhetőbb és mégis drámai Santuzzáját, gyönyörű pianókkal és remek fortékkal. Agache már annyiszor látott alakításait mutatta, még a múltkorinál is jobb formában. 31-én Alfióját éreztem erőteljesebbnek, most Toniója vitt mindent. Olyan sűrű, sötét hangon énekelte a szerepet, úgy belemenve a figurába, hogy a Neddával énekelt kettősben eszköz nélkül is mérhető volt a feszültség megugrása a teremben. A sajnos nem nagy létszámú közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte a szólistákat, és a csodálatosan szereplő kórust. Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a közönség kitüntető figyelemmel kíséri az énekkart, a végén repkednek a nekik szóló „bravi”-k, de most a Bajazzók commedia dell’arte előtti kórusa után is, nyílt színen felcsattant a kiáltás. Teljes joggal. És ezúttal a zenekar is dinamikában sokkal differenciáltabban, a szóló részekben néha egészen gyönyörű játékkal tett meg mindent az előadás sikeréért.