Újjéled az Szovjet Birodalom és a kommunizmus.... én szocializmust megéltem gyerekként, de az azért enyhébb. Ismétli a történelem magát.
Köszi hogy írod, szüleim nem hitték el, még verekedtünk is rajta, hogy ez lehetetlen.... hogy biztos álhír, nem lehetséges tiszta hülyének néznek, mert nekik más jön be mint nekem a szomszéd lakásban, ők orosz hiradót néznek .... miért, de ebből valódi háború is lehet? Semmit se tudok. Ez hidegháború, vagy valóban lehet belőle fegyveres? Az se tudtam Prágában és Pozsonyban is ez van..... lehet sokan otthon maradnak mert félnek elmenni, mert ha szavazol utána mi lesz veled? Mindenkit figyelnek mindkét részről....
Budapest, Pozsony, Prága - egy hajóban eveznek. Katasztrófa mindenütt.
A jovo evad terve katasztrofalis. Egyedul annak orulok, hogy a Daliborra visszater a Dvorak- Nekvasil paros. 34 eve jarok operaba Pragaban, az o regnalasuk volt ennek az idoszaknak a fenykora.
Drága Doktor UR, nagyon igazad van. A prágai Národní divadlo lassan de biztosan megy lefelé. Meg kell nézni a jovo évad premierjeit. Ennek okát az opera igazgatonojében látom - a neve Silvia Hroncová, szlovák teatrologus. Majdnem tonkre tette a pozsonyi operát is, F.Haidernek sikerult felemelni az operát 1 provinciális szinvonalrol, o felmondott és most ott vagyunk ahol a part szakad.
Nem udvarias dolog, de olyan jóóó...bocs, de ezt nem bírtam kihagyni ;-)
Amugy sem udvarias dolog enekesnok koran csamcsogni....
Nekem a pragai Aidak nagy elmenyt jelentettek, akkor parhuzamosan ment a Narodniban es a Statnyban a darab (meg nem vontak ossze a ket hazat).
Sajnos, azt veszem eszre, hogy a pragai eloadasok szinvonala is megy lefele. Foleg a jelentos (Kosler, Gregor) vagy legalabbis jo (Dohnanyi, Kuchinka) dirigensek hianya a fajo. Ugy tunik, iden kihagyon Salzburgot is, egyre erdektelenebb.
Annyi lehet, én csak az esetleg hatvan feletti kort illetően kételkedtem. (És közben azon morfondírozok, hogy abból a csodálatos Pikk dámából már szinte senki sincs a pályán, sőt, Obrazcova már az élők sorában sem. Pedig Davidoff milyen kitűnő tenor volt, Gerello pedig jó kis bariton.)
Ha jól veszem ki a különböző infókból, már végzés után, 1987-ben nyert meg egy énekversenyt. Ha abban az évben végzett mondjuk 24 évesen, akkor 24+31=55.
Minimum.
Akkor talán a látszat csapott be, úgy tűnt, keblei már igencsak engedelmeskedtek a newtoni törvényeknek.
Szerintem annyi nincs még, Miskolcon a Pikk dámában kifejezetten szép arcú, dekoratív külsejű nő volt, negyven körül vagy alatta kicsit. Tavaly még Aidákat is énekelt, ami egyébként talán leggyakoribb szerepe volt, még lemezt is csinált belőle, igaz, csak keresztmetszetet.
Keresd úgy, hogy
Népköztársaság útja 61.
Nekem megnyílt Romanko CV-oldala. Tavaly pár előadást kisebb házakban még énekelt. Hát, a hatvanat súrolhatja, még az is lehet, hogy nem alulról. De nem lehet mindenki Olivero.
„Itt”? Ez az Erkel Színház topicja.
Miféle helyszín az Andrássy út?
Lesz itt egy jónak igérkező Kékszakállú. Most vettem észre. Régen szerettem volba Fried Péterrel hallani ismét és Lukács Gyöngyi lesz a partnere!
Alzheimer bácsi úgy látszik, már nálam is kopogtat..bizony vissza kellett keresnem a neten, kikkel is láttam -életemben először a MüPában- azt a centenáriumi Nyugat lányát. Jó előadás volt (mint olvasom, Carlo Montanaro vezényelt), de a darab nem fogott meg annyira. Talán többszöri hallásra, talán jövöre, Erkelben..
Éppen 11 éve írtad, hogy "Olga Romanko (Aida) már túl a pálya zenitjén..", akkor a 2008-as pesti fellépése idején is túl volt már a pálya zenitjén és merre lehet manapság..ezt a CV-t találtam róla, bőven 50-es éveiben járhat. A belinkelt oldalról nyílna a honlapja, de helyette -nálam- valami egészen más (elég "érdekes") oldal nyílik...
Nekem tetszett az a koncertszerű előadás. Lehetett volna most is pár féligszcenírzott előadást Agachéval és egy külföldi szopránnal, tenorral valamint a kisebb szerepekben más hazai énekesekkel Agache mellett. Keríteni egy jó karmestert és bemuatni a közönségnek ezt az Erkelben rég nem hallott darabot, ami egybéként egy nagyszerű opera.
Hogy? Önnél uram legfeljebb.!Egyenlőre én nem jegyzetekból,hanem emlékezetből írok.Aztán sorolja fel,hol énekel mostanában a hölgy?.Segítek,mert fejből nem fog menni Önnek Ld Operabase.Sajnos úgy tűnik valamiért nem foglalkoztatják vagy visszavonult.
http://momus.hu/article.php?artid=3215&skey=olga romanko
http://momus.hu/article.php?artid=4031&skey=olga romanko
Vagy nem olvassa eleget a Momus-t. Vagy Alzheimer bácsi már kopogtat.
9000.
Én még a 66-os Ny. lányát láttam, teljesen beleszerettem, minden előadáson ott voltam, amikor a 2 SZtár énekelt... magyarul ment s azóta is majdnem az egészet tudom kivülről. Persze érthetően énekeltek... igy a 3. kedvenc Puccinim (Bohém, Manon)... Azóta sem vagyok hajlandó másokkal meghallgatni, mert a katarzis elmaradna..
Nagyszerű volt a Minniet éneklő Olga Romanko.Nem is nagyon találkozom a nevével.Előtte a Miskolcon az Opera Fesztiválon a Pique Dámában Lizát énekelte.
A premierek közül szinte semmi sem hoz lázba.Létay hangját nem bírom: szinte egyik szerepében sem tetszett. Úgy látszik Porgy és Bess lesz a következő évadban is, de persze várjuk azt még meg lásd a West side story esetét. Egyébként számomra ez az új Porgy rém unalmas volt. Sohasem hittem volna, hogy valaha unatkozni fogok ennek az operának az előadásán, de hát azt se hittem volna, hogy annyira untatni fog egyszer a Bánk bán, mint amennyire szeptemberben untatott ez az előadás. Sőt! Anno 10-20 éve nem hittem volna, hogy lesznek Bánk bán előadások, amiket ennyire gáznak fogok érezni zeneileg. De lehet nincs igazam.
A nyugat lánya nagy kedvencem Puccinitól, de annyira nem hoz lázba, hogy most újra bemutatják. Anno volt egy koncertszerű előadása a MÜPA-ban és ha jAgache volt a seriff és volt olyan nagyszerű, mint Scarpiaként....... Mindegy.
Köszönöm, és a pontosítást is, amely mit sem von le Kellér után szabadon idézett, szellemes kijelentéséből.
Tisztelt "Búbánat"! Maximálisan egyetértek beszámolója minden részével, egy nagyon kellemes hangulatú este volt a Szinetár 3.0.
Egy mondatban szeretném Önt helyesbíteni. Ön idézi Kellér Dezső után Szinetár Miklóst a kövekezők szerint: hány kora van az embernek, ő így felelt: "három": - van a gyermekkor, van a középkor – és van az a kor, amelyet éppen megélek. " Szinetár - mellettem ülő ismerőseim egybehangzó állítása szerint is - úgy mondta, hogy "és van a kor, hogy de jól nézel ki."
Egyik sem Giocondahang! Hogy mennyire nem hangi adottság alapján osztogatnak szerepeket, azt a vak is látja! Felelőtlen, és nem kis mértékben rosszindulatú vezetés uralkodik az operaházban!
Átnéztem a szereposztásokat és örömmel tapasztaltam, hogy rém keveset kell az Erkel Színházban töltenem a szereposztások alapján.Röhej: marad az összes Lucia (Gruberova, Kolonits Klára) és egy Gioconda,de az sem a szereposztás miatt,hanem mert egyik nagy kedvencem.Mellékesen sem Sümegi pláne Boross Csilla számomra nem Gioconda.Oda más matéria kell.
Cinema Szinetár 3.0
Az Erkel Színház tegnap esti műsorának befejeztével az összes fellépő művészt tapsoljuk újra meg újra, s már azt hisszük elérkezett az „itt a vége, fuss el véle”, s irány a ruhatár, amikor mindenki számára váratlanul – a házigazda-előadó Szinetár Miklósnak, a fellépett énekművészeknek és zongorakísérőjüknek is nem várt meglepetéseként - betoppan a színpadra Aczél András. Elnézést kér, hogy félbeszakítja a tapsainkat, fontos technikai bejelenteni valója van: hangfelvétel készült, de sajnálatosan valami technikai malőr következtében nem sikerült a műsor első öt percének hangrögzítése. Ezért most arra kéri Szinetár Miklóst (megjegyzi, neki mint az est rendezőjének kell most felkérnie erre a „mélyen tisztelt doyen rendező urat”), kezdje elölről az egészet: azért, hogy a „kiesett” szövegrészt pótolni lehessen, szükség van az újrafelvételre! Hozzánk fordulva pedig megértésünket, még kis türelmünket és segítségünket kéri: a közönség „vegye a lapot”, s amint látja feltűnni a színpad oldalából a függöny mögül besétáló Szinetárt, tegyünk úgy, mint tettük három órával ezelőtt - mintha csak most kezdődne el a műsora, fogadjuk tapsunkkal, szeretetünkkel, köszöntsük a belépő rendezőt, és kíváncsian rá, tegyünk úgy mintha csak most hallanánk először amit mond, amiről mesélni fog.
Hát ezen már ne múljon, a kérésnek eleget tettünk. Szinetár Miklós is, aki tényleg kiment Aczéllal és vendégeivel, majd ismét – már egyedül – bejött a színpadra és elkezdte újra „one-man-show”-ját… Szinte hihetetlen, a 87. évében járó rendező-legenda hibátlanul – „rögtönözve” – szinte szóról-szóra elismételte, a pár órával azelőtti bejövetelekor egyszer már elmondott szövegét! Mi pedig lelkesen tapsoltunk neki – másodjára is – mintha először lett volna hozzá szerencsénk ezen az esten. Ez az ötperces újrázás volt a „ráadás”, amire előzőleg senki nem gondolt, nem számított – így annál nagyobb volt a közös élmény…
Ami magát a műsort és a „show”-t illeti.
Ez volt a harmadik „Cinema Szinetár”. 2016-ban 12 operafilmjéről, a következő évben színházi, prózai és operettrendezéseiről mesélt, azokból szemezgetett, és énekes-legendák közreműködése tette felejthetetlenné a programot. Idén, tegnap, főként a televíziós játékfilmjeiből válogatott, régiekből és a közelmúltban forgatottakból, dokumentumokból és történelmiekből.„Változott-e közben a világ”?
Szinetár Miklós történetei erről szóltak, s aztán átadta a szót a „képnek” és „hangnak”, elkezdődött a „mozi”: a vetítővásznon filmjeiből láttunk bejátszásokat, amelyeket előbb megjegyzéseivel felvezetett, a vetítésük végén kommentálta, hozzáfűzte szatirikus megjegyzéseit - párhuzamokat vont az akkori és a mai közéleti és társadalmi viszonyaink között, fejtegetve, mi változott, mi nem…; a történelem sorsfordító eseményeinek rejtélyei is foglalkoztatták, mikor egyes filmjeit forgatta.Minderről kedéllyel, humorral, közvetlen stílusában, oldottan beszélt - a saját életéből és a televíziós korszakából vett kis „sztorikkal”, színes anekdotákkal is megspékelve:
Aranyborjú (televíziós film, 1974) - Darvas Iván, Harkányi Endre, Kibédi Ervin, Bánhidi László ...
"Ilf és Petrov, szovjet szerzőpár Aranyborjújának jellegzetes figuráit Gyurkó László a mai magyar valóságba telepítette át: Osztap Benderből Bender Oszkár, Balaganovból meg Barangó lett, ám a változás az eredetihez képest ennél is lényegesebb. Mai életünk valós problémáival, helyzeteivel ismerkedhetünk meg, természetesen a szatíra műfajának megfelelően kihegyezett, kiélezett, eltúlzott formában. Bender Oszkár és társai tucatnyi kaland közepette egy "illegális" milliomos nyomába erednek, hogy a hajsza végén tízmillió forint boldog tulajdonosai lehessenek. A nagy manőver közben minden eszközt megragadnak a milliók megkaparintására, s kacagtatóan szellemes kalandjaik során lelepleződik a korabeli magyar élet megannyi visszássága."
- Az ember tragédiája (1969) – Huszti Péter, Moór Marianna, Mensáros László, Básti Lajos, Somogyvári Rudolf – jeleneteket láthattunk Madách Imre drámájának színes televíziós filmváltozatából
- A trónörökös (Der Kronprinz), magyar-osztrák-NSZK koprodukció (1989) - Hirtling István, Kováts Adél, Mácsai Pál, Hámori Ildikó, Haumann Péter
"Az izgalmas tévéfilm Rudolf osztrák trónörökös rejtélyes halálának lehetséges okát kutatja. A hivatalos jelentés szerint a Baden melletti Mayerlingben 1889. január 30-én szélütés következtében meghalt Rudolf trónörökös. A trónörökösön kívül azon az éjszakán a vadászkastélyban meghalt Mary Frein Vetsera grófkisasszony is, de ezt a Monarchia bukásáig tilos volt leírni Ausztria-Magyarországon. A tévéfilm a rejtélyes kettős gyilkosság lehetséges okait vizsgálja: politikai gyilkosság volt, öngyilkosság, netán elmezavar, kik tudták az igazságot és vajon miért tussolták el."
- A Mormon egyház Salt Lake Cityben – dokumentumfilm (1984) – részlet (a többnejűségről); A mormon-kórus Budapesten - Kodály Zoltán: Esti dal – koncertrészlet (1992?)
„1980-ban meghirdették Amerikában a Visitors programot, aminek keretében egy hónapra kaptam meghívást. Megkérdezték tőlem, hova akarok elmenni, nekem meg a gyerekkori indiánregények miatt is Salt Lake City ugrott be. Ott fogadott egy ember, akivel összebarátkoztam, a helyi televíziónál dolgozott. Ennek lett az egyik következménye egy ötrészes műsor Utahi utak címmel, ez a mormon világról szólt, ez a mormon televízióban ment le, ahogy a Magyar Televízióban is, jött is KB titkár és erősen kifogásolta, hogy én miért népszerűsítem a mormonokat a szocialista Magyarországon 1984-ben. Van egy világhírű mormon kórus, sikerült elintéznem, hogy eljöjjenek Budapestre, de írtak nekik, hogy a fellépést ne rendezze Szinetár úr, mert ő a régi rendszer reprezentánsa, erre azt felelték, ha nem Szinetár úr rendezi, akkor nem jön az együttes. Én rendeztem végül.”
- A bejátszott filmrészleteket keretbe foglalta Mozart Szöktetés a szerájból című, a Szinetár Miklós rendezésében 1980-ban készült operafilmnek (A Zenés TV Színház produkciója) két részlete: Nyitány; Blonde és Ozmin jelenete (Kalmár Magda és Gregor József alakításában) - az Erkel Színházban most magyar feliratot vetítettek a bejátszott filmjelenethez: Szinetár Miklós szerint szükség van ehhez folyamodni, még akkor is, ha anyanyelvünkön szólal meg az ének - a jobb érthetőség kedvéért.
És a műsor végére maradt.
Szinetárnak a televízióban készített operafilmje és az Operában ugyancsak sok éve színen tartott rendezése: Mozart Cosi van tutte-ja két részletének előadására került sor, élőben - de ezúttal különleges módon színpadra állítva, játékos formát talált ki hozzá a két rendező, Szinetár Miklós és Aczél András:
Fiordiligi és Guglielmo jelenetében a szoprán és a bariton szólamot ketten-ketten adták elő, megosztva egymás között a szöveget is, Sáfár Orsolya és Szemere Zita, illetve Haja Zsolt és Nagy Zoltán előadásában. Kedves, pajkos komédiázásukhoz a zenei kíséretet Zsoldos Bálint, az Operaház korrepetitora szolgáltatta hangszerén. Némi meglepetésünkre a játékba bevonták Szinetár Miklóst is, aki ezúttal némán, „eljátszotta” a csalfa Despina vagy a Don Alfonso, öreg filozófus szerepét – akit csábítóan körbeajnároznak az elragadó, csinos, énekes hölgyek, oldalukon szerelmes párjukkal. Az előadó fiatal énekeseink virtuóz, szép ének-játékát nagy tapsokkal honoráltuk.
Ezzel a kedves, humoros részlettel zárult az est „hivatalos” programja - amit követett a beszámolóm elején említett nem várt fordulat: a "repeta"...
Még annyit, hogy ez est házigazdája megkockáztatta azt a bejelentést: jövőre jön - lesz - a Cinema Szinetár 4.0 (már a következő évad műsortervében is szerepel) – Szinetár Miklós ehhez ironikusan hozzáfűzi Kellér Dezső bonmot-ját: arra kérdésre, hogy hány kora van az embernek, ő így felelt: "három": - van a gyermekkor, van a középkor – és van az a kor, amelyet éppen megélek.
Ezen is túl vagyunk. Mármint Ramón Vargas dalestjén. Gyengécske, alig félház, pedig a koncert nem is volt olyan rossz (mondjuk olyan jó sem).
Rosszul kezdődött, három Liszt dallal, amelyben Vargas nem remekelt. És hát itt kell szót ejteni a zongoristáról, aki ezen az estén nem segítette, hanem inkább hátráltatta Vargast. Jobban sikerültek a második blokkban elhangzott Néger dalocskák ( Montsalvatge, számomra teljesen ismeretlen művei).
A második részben aztán sokkal ismertebb, olasz dalok következtek. Vargas különösen az utolsó Rossini dalban ( La danza – Tarantella napoletana) csillogtatta meg technikai tudását, és a magas hangokkal sem volt problémája, csak úgy szórta az a-kat (az előző dalokban hibátlan b-ig és egy kissé forszírozott h-ig is eljutott). Nekem különösen Respighi Nebbie c. dala tetszett. A gyér közönség is belejött, és egyre hangosabb tapssal nyugtázta a produkciót. Ráadásként egy elég giccses mexikói dalt hallottunk, és aztán következett az igazi ráadás: Lensky áriája. És bár az évek során Vargas elveszítette hangjának melegségét és bársonyosságát ez az ária így is lenyűgöző volt (dacára a minősíthetetlenül gyenge színvonalú zongorakiséretnek). Ezért az egy áriáért is érdemes volt eljönni. További bónusz, hogy 21:12-re vége lett az előadásnak és a ruhatárnál sem volt tolongás.
Tisztelt Heiner Lajos Úr!
Kicsit módosítom az alább idézett sorait:
„Irtam egy felhaborodott levelet a Narodni igazgatojanak, gondoltam, a fule botjat se fogja mozgatni.”
A módosítás:
Írtam két felháborodott levelet a Magyar Állami Operaház igazgatójának, a füle botját se mozgatta”
Jopar eve, hogy Pragaban a Stavovske Divadloban a Figaro lakodalmat neztem. A nyitany alatt is engedtek be a keson jovoket.
Irtam egy felhaborodott levelet a Narodni igazgatojanak, gondoltam, a fule botjat se fogja mozgatni.
Hamarosan jott a valasz, hivatalos szinhazi pecsettel, hogy kiadta levelem ugyintezni az operatagozat vezetojenek (akkor Jiri Nekvasil volt). Tole egy hosszabb, elnezest kero valaszt kaptam, aztan szemelyesen is megismertem, azota is jo haversagban vagyunk.
De Praga nem Budapest.
Az „igénytelenség” még nagyon-nagyon enyhe kifejezés az Operaház nézőkkel szembeni magatartásáról.
Csak 2 példa a közelmúltból:
- Requiem előadás első, nagyon halk tételénél csoportosan engedik be a későn jövőket, természetesen beszélgetve vezetik a helyükre.
- Lukács gála első része előtt senki sem szól a színpadon, hogy a műsor teljesen más lesz, mint amit az előadás előtt osztogatott szórólapon tüntettek fel.
Durvább emberek az ilyen viselkedéseket a jegyvásárlók lebecsülésének, teljes lenézésének fogják fel.
Sajnos tegnap ijesztő képet kaptam a Magyar Állami Operaház igénytelenségéről és modorbeli állapotáról!
Tv-felvétel volt A bahcsiszeráji szökőkút esti előadásán az Erkel Színházban. Rögzített kamerák a földszinten jobb és baloldalt, a két proszcéniumpáholyban. Az egykori földszinti (igazgatói, újságírói) oldalpáholyok megtömve forgatási felszerelések kofferjaival. Ezeket szemlélve tűnt fel, milyen lelakott, ütött-kopott és elkoszolódott a színház nézőtere a földszinten. A színpad körül lassacskán annyi takaratlan vezeték tekereg, mint a 2013. évi próbaüzem idején. A zenekari árok mellvédjének faburkolatán rengeteg kopás, sérülés, amelyeket nem kisgyerekek cipőtalpai ejtettek (mint az Operaházban), hanem kamaszokéi vagy felnőttekéi, hiszen most olyan távol van az első sor a mellvédtől, hogy onnan nem ér el a gyerekláb.
Az első szünet háromnegyed óráig tartott. (Van átdíszletezés, de A bahcsiszeráji szökőkúté sosem volt olyan hosszadalmas, mint a régi Turandot emlékezetes 40 perces első szünete.)
Nem akadt a házban egy ember, aki kiállt volna a függöny elé, vagy a láthatatlan mikrofonhoz ülne, hogy tájékoztassa a közönséget, miért kell várakoznia. Lehet, hogy csak a forgatás miatt. Az előadásnak 20 perccel később lett vége a meghirdetett időpontnál. (Jobb színházak honlapján, színlapjain jelzik, ha az előadásról felvétel készül.)
Ezek voltak az apróbb bajok, remélem, „2021/22-ben, az Erkel Színház programozott, átépítés miatti leállása során” ismét rendbe hozzák a nézőteret is, és kitalálnak hozzá valamilyen nézőfegyelmezői metódust.
Bár… remélhető-e ez olyan színháztól, ahol…
A földszint elejének jobb szélén ültem. Az egykori igazgatói páholy mögötti függöny (és fal) mögül az egész 2. felvonás alatt hangos beszélgetést hallottam, női hangokat. Beszélgető nézőtársakkal szemben szoktam „intézkedni”, olyankor sajnos ezzel el is rontom a saját estémet. Most azonban nem tudtam mit tenni az előadás alatt, ám a szünetben benyitottam a színpadi traktusba vezető ajtón. A nagy jövés-menésben egy idősebb, jegyszedőnek látszó hölgybe ütköztem (lehet, hogy nem az volt, egy csomó füzetet tartott a karjában), neki fakadtam ki, hogy mialatt odabenn zenés produciót nézünk, innen folyamatosan behallatszik a beszélgetés. A nő agresszív hangon tagadott (mondtam, nem szórakozásból reklamálok), később azt mondta, hogy a balerinák szoktak ott beszélgetni. (A második felvonásban a balerinák többnyire a színpadon vannak, olykor az egész balettkar.) A 3. felvonás alatt, bár valamivel halkabban, eleinte újból behallatszott a traccsolás a nézőtérre, később abbahagyták.
Idén még három előadásom szólít a nézőtérnek arra a tájékára, több ezer forintos helyre. De nem azért fizettem ki ezeket már csaknem egy éve, hogy színházban viselkedni nem tudó színházi alkalmazottak tönkretegyék az estéimet, és ne is fogadják el a figyelmeztetést, ne kérjenek elnézést!
A neten azért nincs fenn, mert még nem volt meg az új évaddal kapcsolatos sajtótájékoztató. De most reklámkampány sincs az új évaddal kapcsolatban úgy, mint tavaly. Ja, biztos most nincs alkalom nagyok szólni, mint az elmúlt években az évi 25 premierrelés a többi hasonlóval kapcsolatban.
Nem tudok leszakadni a bérlet témáról. Nem kaptam meg postán, gondoltam nem baj, majd a szombati Bahcsiszeráji előadáskor csak találok a helyszínen valamit. Semmi. Keveset nyomtattak belőle, nincs még egy darab sem a színházban. De hogy még a netre sem sikerült feltenni?
A Hunyadi László tegnapi ünnepi előadása az Erkel Színházban Erkel Ferenc Himnuszával kezdődött el; amikor Medveczky Ádám vezényletével felcsendült a zenekarból az első akkord, a közönség felállt és mindenki közösen, hangosan énekelte Kölcsey Ferenc örökbecsű sorait… Ez a felforrósodott légkör előrevetítette a március 15-e estéjén előadott Erkel-opera meleg fogadtatását, melyet az sem tudott beárnyékolni, hogy egyes énekesek kívánt hőfoka elmaradt a várttól (vagy fogalmazhatok úgyis: ennyire képesek...) De mivel a kapott összkép pozitív, úgy inkább ezt hangsúlyozom most, hiszen többen vannak, akik szívet-lelket gyönyörködtető, művész-talentumukkal emelték a színvonalat. Az énekkar, tánckar, zenekar kimagaslót nyújtott. A rendezésről nem szólok –régtől ismerjük; volt jobb is.,.., de kibírjuk-megszoktuk – ; az opera zenei vonulatát tekintve ezen az estén azokat az operaénekeseket hallottam-láttam a színpadon, akiket már többször volt alkalmam ebben az operában üdvözölni; szerepeiknek új kifejezést nem adtak, jellemábrázolásban a rendezés előírásait követik, mégis mintha most őket is jobban inspirálta volna nemzeti ünnepünk volta, valahogyan frissebbnek, motiváltabbnak tűntek a szokottnál is, még művészibb fokát nyújtották tudásuknak. És ott van a kiváló zenekar: tőlük is, régen hallottam ilyen ihletetten, összeszedetten játszani, tolmácsolni Erkel felemelő muzsikáját – s ebben bizonyára benne van az összeszokottság érzete is (hiszen nem sokkal korábban határainkon túl ezzel az operával is turnéztak…s itthon a legújabb Hunyadi-széria harmadik előadását abszolválták. Nem különben szólnom kell Medveczky Ádám odaadó, inspirált vezényléséről, aki fölényes ismeretét a műről évtizedeken át sokszor kamatoztathatta, így ezen az estén is a zenekarával a legszebb időkre emlékeztetően gyönyörködtetett bennünket - az olyan népszerű zenekari számok alatt is, mint az opera nyitánya, a Palotás vagy a gyászinduló. Az Opera énekkarától (külön a Női kar és a Férfikar) hallott kórustételek is szépen sikerültek, emlékezetessé tették az előadást gyönyörű énekmegszólalásaikkal (mb. karigazgató: Csiki Gábor), csakúgy dicsérhetem a közreműködő balettkar produkcióját is a látványos táncaikkal a Palotásban - és más helyen (koreográfus: Kováts Gergely Csanád).
A szereplőgárdából kimagaslott a címszerepben Fekete Attila, aki a tőle megszokott nemes tenorján, csengő hangon énekelte végig szólamát, de a többi szereplő alakításával is – többségével - elégedett voltam s hasonlóan, a közönség örömteli érzéseinek tapsaival adta jelét; ahogyan Fodor Beatrix (Szilágyi Erzsébet), Balga Gabriella (Hunyadi Mátyás), Gábor Géza (Czillei Ulrik) jeleneteit, színpadi játékát is kedvezően értékeltük. Külön kiemelem Kelemen Zoltán ragyogóan megfogalmazott Gara nádor alakítását, aki ismét fényes bizonyítékát adta rendkívül széles skálán mozgó énekművészetének; annak is, hogy egy nem kimondottan főszerepből is tud kiemelkedő, központi alakot megformálni, sőt az adott karaktert színészi eszköztárából merítve ugyancsak hatásosan tudja megjeleníteni, egyszóval: odavarázsolni a színpadra. A halványabb, erőtlenebb, ugyanakkor a szintén igyekvő teljesítményük kapcsán a Máriát éneklő Rácz Rita és az V. László király igazán nem hálás szerepében megmutatkozó Szappanos Tibor szerepmegformálásai sem hagyták közömbösen a tegnap esti közönséget az utolsó függöny utáni ünnepléskor.
Mint említettem, az előadás lelke - motorja a 77. életévéhez közelítő Medveczky Ádám karmester volt, aki a produkció előadó-apparátusának doyenjeként járult hozzá az ünnepi Hunyadi László-előadás sikeréhez; mondhatni, ő is megvívta – újra - a maga győztes csatáját zenekara élén, hiszen az előadás végén kitörő ovációval fogadta, ünnepelte őt a publikum, amikor a tapsrend végén feljött a színpadra; az összes közreműködő művésszel együtt meghajolva fogadta hálás tapsainkat a csodálatos Erkel-opera ének-zenéjének művészi interpretálásáért – nem is maradhatott el a végén a részünkről megnyilvánuló rajongó szeretet kiáradása, a bravók és a vastaps.
Hasonló szokásom volt eddig. Amelyik darabnak ismerem a rendezését és a díszletét (ráadásul nem is tetszik), szívesen néztem olcsó helyről, egy-egy énekesért, vagy hogy halljam a művet.
De nem fogok az emeleti erkély 7–10. sorából nézni előadást kétszer annyiért, mint amennyiért a 11–14 sorból nézhetném! És nem fogom rezerválni az estémet a bizonytalanra! Nincs is kétségem afelől, hogy a tárgynapi esélyt nem az „igazságosság” fogja jelenteni – azt hiszem, nem szükséges ezt példákkal magyaráznom.
Ungvári Tamás szokta hangoztatni, hogy a szélessávú internet maga a demokrácia, mert biztosítja az esélyegyenlőséget.
Igen, biztosra veszem, nem lesznek új bérletek, és talán előadások is legfeljebb akkor, ha elég nagy lesz a közfelháborodás. Sokba fog kerülni ez a new yorki túra, ki kell valahogy gazdálkodni. Talán megpróbálják kiadni az épületet.
Engem is felháborított, amit idéztél a "társadalmi igazságosság" jegyében. Konkrétan érintve vagyok, mert gyakran én is emeleti páholyt vettem, mert olcsó, de semmi kedvem utolsó nap versenyt futni érte. Eddig választhattam a több, de olcsóbb, vagy a kevesebb, de drágább jegy között, ezentúl nem.
"A New York-i OperaTúra kínálatát két gálaest is színesíti a Magyar Állami Operaház Zenekarának előadásában. November 4-én, ugyancsak a Koch Színházban megrendezett koncerten a Hunyadi László, a Bánk bán, a Háry Jánosés a Székely fonó népszerű áriái és duettjei mellett Bartók, Dohnányi, Liszt, Lukács András és Philip Glass, valamint Weiner művei hangoznak el Kesselyák Gergely vezényletével, míg a Magyar Nemzeti Balett szólistái A kalózból és a LOL-est műsorából mutatnak be egy-egy pas de deux-t. November 11-én az Opera Zenekara az operaelőadásokat is vezénylő Kocsár Balázs vezetésével a Carnegie Hallba kapott meghívást, ahol az együttes a New Yorkba emigrált 20. századi olasz zeneszerző, Aldo Finzi emlékére rendezett évenkénti gálaest idei közreműködője lesz. A műsoron a tervek szerint Finzi, Fabio Vacchi, Dohnányi és Bartók művei szerepelnek."
Az amerikai turnén lesz Bánk bán, Sába királynője, valamint Márió és a varázsló - Kékszakálló herceg vára is. Aztán Hattyúktava - dögunalom új koreográfiája -, valamint a Don Quijote és egy modern balettest is. Most vettem észre, hogy részletek itt olvashatók. Minden előadsát két-két alkalommal láthat majd a közönség. Biztos lesz, akinek tetszeni fog és lesznek dicsérő kritikák - azért ne gondoljuk, hogy kint minden jobb és kiválóbbnál kiválóbb operealelőadásokkal van tele pakolva minden New York-i színház. Még a Met-ben is vannak melléfogások. És bizányára minden előadásnak lesznek jól teljesítő művészei, az énekkar kiváló lesz, ahogy általában. De a Bánk bánt az általam látott szereposztásban és verzióban szerintem nem szerencsés bemutatni.
Az amerikai turné jegyeit árusítják majd a maesteszinhaz oldalon jegypénztárakban?
Nem beszélve azokról, akik nem Budapesten laknak. Nem fognak bizonytalanra odamenni.
Szegény amerikaiak... persze miért legyen nekik jobb, mint nekünk? Mindenesetre alaposan meg fognak lepődni. Vagy inkább döbbenni.
Amerikában a Bánk bán mellett A Sába királynője operával vendégeskedik a Magyar Állami Operaház.
Oszt vagy kapnak, vagy nem. Két hetvenéves odablattyog a bizonytalanra, oszt vagy kap jegyet, vagy nem. Aztán meg hazablattyog, ha nem. Nagyon életszerű, nem? Mint ezek az adminisztratív, szovjet rendszerű intézkedések.
Köszönöm: erről van szó.