Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


8755 Héterő 2018-01-17 00:37:09 [Válasz erre: 8753 -zéta- 2018-01-16 20:57:10]

Az én emlékezetemben a miniszoknyás signorina Floria maradt meg. :-)
                                                                          ( bermuda-addendum:)
Meg egy régi bejegyzés is...


8754 bermuda 2018-01-17 00:13:05 [Válasz erre: 8753 -zéta- 2018-01-16 20:57:10]

...))))))))))

 


8753 -zéta- 2018-01-16 20:57:10 [Válasz erre: 8752 Héterő 2018-01-16 19:44:30]

Remélem, nem arra a karmesterre gondolsz, aki rendezőként nagyon betartotta Puccini azon utasítását, hogy Scarpia másszon föl az asztal tetejére és borítsa saját fejére a vizeskancsó tartalmát...


8752 Héterő 2018-01-16 19:44:30 [Válasz erre: 8749 Dominik 2018-01-16 10:52:31]

" Áll az ember, de csak látszólag vacillál, hogy menjen vagy maradjon, mert tudja, hogy ha marad, ...egy életre megutálja az Oberont, talán Webert is."
          Fáy Miklós - Rovarok árnyékában

...arcom lázas pírban ég, e boldog ajkon nincsen fék!
...arcom rózsapírja hő lánggal ég!
...Arcom rózsapírban ég, nincs e boldog szívre fék!

Csákovics Lajos (énekelt részek) és Viniczai Andrea (próza) fordítása - 2017

Vajon ki dönti el az Operaházban és milyen kényszer alapján,
- hogy a tegnapi Don Giovanni TV-feliratozása az énekelhetőből átvariált-javítgatott, immár kissé szakállas szöveg alapján történjen?
- Vagy a most kezdődő Erkel-beli Tosca-sorozat hasonló módon, ugyanazon szerzőtől kapja az édeskés feliratozást - és még további 100 évig?
A karmester nemrég rendezőként is kezébe vette a darabot azzal a - ma már ritka és dicséretes - célkitűzéssel, hogy betartja Puccini minden rendezői utasítását és a százszázalékos szöveghűséget, és úgy is lett. Az Operaházban ez a szöveghűség nem kívánatos?
Az Oh, dolci baci, o languide carezze alatt mi lesz az angol felirattal? Talán ez:
In hundred sweet kisses, our lips merge into each other?


8751 Beatrice 2018-01-16 12:21:26

A vámpír - Varga Péter kritikája


8750 Beatrice 2018-01-16 12:18:19

Finn nyelvű blogbeszámolók:

A vámpír

Béla futása / Pikkó hertzeg

Oberon


8749 Dominik 2018-01-16 10:52:31

faymiklos.hu/2018/01/15/rovarok_arnyekaban   

Sajnos magam is láttam, ráadásul először. Abszolút jogos a megállapítás, ez az előadás gátja a mű utáni további érdeklődésnek. Különösen, ha valaki az ismerkedés alsóbb lépcsőfokán áll. 


8748 Károly 2018-01-16 10:43:58

Boccanegra!


8747 Károly 2018-01-16 10:43:56

Boccanegra!


8746 Károly 2018-01-16 10:42:53

Az egész Boccabegra szereposztásból mindenekelőtt Agachéért érdemes elmenni, és Fekete Attiláért! 


8745 ladislav kozlok 2018-01-16 10:05:59

Menjetek el a másik szereposztásra /Agache,Pasztircsák,Fekete/, van még sok szabad hely.


8744 joska141 2018-01-16 08:23:47 [Válasz erre: 8743 parampampoli 2018-01-16 07:04:36]

Talán még nincs minden veszve. A különböző operai honlapokon (Operabase, Opera-Live, stb.) Marco Vratogna következő fellépései között nem szerepel, nincs feltüntetve a budapesti Boccanegra produkció, holott annél későbbi dátumú Tosca például van.


8743 parampampoli 2018-01-16 07:04:36 [Válasz erre: 8740 trisztán 2018-01-15 23:59:30]

Fordítok, gyengébbek kedvéért:

Borzalmaaaaaaaaaaaaas!

Elviselhetetlen vibrató!

Amatőr éneklés, pocsék hangok...

Meghívásukért akasztás járna!

(Boldogult énektanárom mondta az ilyen Vratogna-féle figurákra: "Úgy énekel, mint egy disznó. Ja, nem: úgy, mint két disznó." -:)))


8742 IVA 2018-01-16 03:47:06

A vámpír (koncertszerű előadás) – 2018. január 12.

Ha létezik olyan témavilág az irodalomban, filmben, amelyik sohasem érdekelt, az a vámpíroké. Mindig komikusnak találtam, hogy felnőtt emberek képesek érdeklődni ilyen lehetetlen kitaláció iránt, s ha mégis szembekerültem egy-egy filmrészlettel, akárcsak más horrorok, nem borzadást, hanem (ki)nevetést váltottak ki belőlem.
Talán mert éppen ez volt a szándéka, azért is tetszett meg 2004-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett–musical szakos hallgatóinak Démonológia című zenés vámpírtörténet-paródiája, amely 3 éven át ment fergeteges sikerrel az Ódry Színpadon, majd a Vidám Színpadon.
Tartottam hát Heinrich Marschner A vámpír című operájától, noha meghökkentő témákban különben sincs hiány a romantikus operairodalomban, bár az eddig megismertekben többnyire fogódzót jelenthet egy-egy hős, esemény szimbolikus értelmezése. És persze tartottam a zene minőségétől is, a feledésre ítélt művek iránti gyanúval. Valószínűnek tartom, hogy ez oktalan, legalábbis túlzó volt: az opera zenéje mindvégig tehetséges és minden tekintetben felkészült alkotó művének benyomását kelti, amelyet hallgatni kellemes. Meglehet hosszadalmasnak tűnik, alighanem azért is, mert az Operaház hon- és műsorlapja egy órával rövidebb előadást jelez előre. A darabot Cser Ádám remekműbe vetett hittel és lendülettel vezényelte, amit tán meggyőző erőnek is nevezhetünk. A sokszereplős darab szólamai körül legélvezetesebbnek az énekkarét találtam, szövegük viszont sajnos nem engedte, hogy igazán közel jussak a melódiákhoz: mintha az eddig megismert valamennyi operaszöveg tartalmi gyengeségeinek sűrítménye lenne. Ennek mosolyogtató hatása pedig az egész cselekmény megmosolygásának esélyét fokozta, természetesen az alaptéma és -miliő miatt is.
A címszereplő a feltűnően jó alakító készséggel és a szerephez idomulni tudó megjelenéssel megáldott Bruno Taddia volt. Sajnos ezen erényei ellenére, nem tudott igazán érdekelni. Esetében vállalom, hogy a hiba az én vevőkészülékemben is lehetett: olyan operában, amelyben három fontos és karakteres nőalak szerepel, a férfihősök közül még a címszereplőnek sincs nyert ügye. (Legfeljebb a Don Giovanni lehet kivétel ez alól.) A három nő különböző karakteréhez a szereposztó igen találóan választott három erősen különböző hangszínű és színpadi karakterű énekesnőt: az első végzetes áldozathoz (Janthe) Keszei Borit lírai, kissé szubrettes hangjával; a másodikhoz (Emmy, a megszólalás sorrendjében harmadikhoz) Balga Gabriellát drámai mezzójával és előadásmódjával, illetve a halál elől megmenekülő, főhősnőnek tekinthető Kolonits Klárát. Amikor Kolonits énekelni kezdte játékos, magas szólamát, gyermekien tiszta hangján és dallamformálásával, az a gondolatom támadt, hogy ha vámpír lennék, soha többé nem tudnék másra gondolni, mint az ő vérére. Félretéve a szellemeskedést: hallatlanul hitelesen keltette életre Malwina nehéz, de hálás szerepét.
-Zéta- Lábjegyzet a címlapon (http://www.momus.hu/article.php?artid=7117) című kritikájában simogatóan hatott rám annak a vegyes élményemnek az „előzetes” megerősítése, hogy Balczó Péter alakítása az első és a második részben mintha nem is ugyanazé az énekesé lett volna. Az elsőben korábbi tapasztalataimat igazolta, a másodikban, remélem, az ezutániakat vetítette előre.
A kocsmajelenet kiváló előadói – Kálnay Zsófia, Kiss Tivadar, Ujvári Gergely, Rezsnyák Róbert, Molnár Zsolt – a koncertelőadásból a színházi élmény dimenziójába helyezték a darab derűs részletét.
A mértéktartó mennyiségű narráció vajon Marschner operájához tartozik? Ha már muszáj németül előadni a művet, és annak szövegét angolul is feliratozni a színpad fölött, miért nem németül hangzik el a narráció is; s ha már magyarul, miért nem tájékoztatják tartalmáról az angol fordításra szorulókat? Ha csupa profi és remek zenész működik a színpadon, miért nem színész olvassa fel az összekötő szöveget (Aczél András helyett), és ezt nem az apró baki miatt kérdem. Magam legszívesebben nélkülöztem volta a hangversenynek ezt az elemét.
Két dolgot sajnálok igazán. Az egyik, hogy a kellemes élményből nem maradtak bennem dallamok, és még azt sem mondhatom, hogy alig várok egy következő alkalmat, amikor a zene elkezdhet érlelődni bennem. Még jobban azt sajnálom, kivált ha lesz következő alkalom, hogy az Operaház egy színházi lehetőségről mondott le azzal, hogy olyan darabot, amely kiált a vizuális effektusok erősítő és emlékezetbe segítő hatásáért, nem szcenírozva, pontosabban nem hagyományosan szcenírozva mutatott be, és lemondott arról, hogy ezt a bemutatót, amelyben temérdek tehetség és erőfeszítés fekszik, nagyobb közönség láthassa. Nagyobb ezen az estén, amelyre nem sikerült megtölteni az Erkel Színház nézőterét, és természetesen a többi estén, amelyek valójában talán nem is lesznek. A pazarlás klasszikus és sajnos nem egyedüli esete.


8741 IVA 2018-01-16 03:30:46 [Válasz erre: 8739 parampampoli 2018-01-15 22:36:32]

Bár nem ezért küldted a két linket, megjegyzem, hogy a velencei Bohémélet és a baden-badeni Tosca rendezése is kimeríti a súlyos bűncselekmény fogalmát.


8740 trisztán 2018-01-15 23:59:30 [Válasz erre: 8739 parampampoli 2018-01-15 22:36:32]

Csodálatooooos!!!

Éljen a vibrato!

Mindkettő nagyon szép,kulturált éneklés,igazán minőségi hangok....

Gratulálok a meghívásukhoz!


8739 parampampoli 2018-01-15 22:36:32

Ez az énekesnő lesz a vendég Amelia Grimaldi hamarosan:

https://www.youtube.com/watch?v=05M82ezNFB4

És ez a bariton lesz a vendég Boccanegra:

https://www.youtube.com/watch?v=axTMwfLNg7M

Szép, nem?? -:(((


8738 Búbánat 2018-01-15 20:25:05

Az Opera honlapjáról:

Kálnay Zsófia: „Hiszek a darabban”

January 14, 2018

Az Erkel Színházban december 9-én Rafael R. Villalobos rendezésében került színpadra Engelbert Humperdinck Jancsi és Juliska című operája. A premiert követően még öt alkalommal volt látható a mű, az utolsó előadás előtt Kálnay Zsófia művésznővel beszélgettem a darabról, akit Jancsi szerepében láthatott a közönség.

Számodra miben más „gyerekdarabban” szerepelni, mint egy felnőtteknek szóló operában?

Nagyon szeretem, hogy a gyerekekhez ki lehet nézni, ki lehet kacsintani. Sőt, van, hogy kifejezetten rendezői kérés, hogy viselkedjünk úgy, mint egy bábszínházban. Működnek a karikatúra-mozgások, nevetnek rajta. Olvastam az előadásról írt kritikákat, és azt fogalmazzák meg bennük, amit a rendező is kiemelt a darab készítése során: ő úgy szeretett volna gyerekelőadást csinálni, hogy a felnőtteknek is el kelljen gondolkodni azon, amit látnak, de a gyerekek számára is megjelenjenek olyan látványos elemek, mint például a boszorkány, aki itt egy fekete macska – ez egy nagyon jó szimbólum –, vagy a gyerekek, akik el vannak varázsolva. A darab kérdéseket vet fel, amikről utána el kell beszélgetni a kicsikkel. Ez nem feltétlenül a kikapcsolódásról szól, sokkal inkább arról, hogy egy komplex gondolatkört tesz az előadás a nézők elé, akik ezt hazaviszik. A beszélgetés már csak azért is fontos, mert egyébként nagyon komoly viszonyok és társadalmi kérdések jelennek meg a darabban, többek között az is, hogy tulajdonképpen mi a színház feladata, és nehéz a kérdésekre válaszolni. A lényeg – ami a színháznak mindig a lényege –, hogy kérdések maradnak az emberben, amiken tud gondolkodni és jó esetben meg is tudja magának válaszolni őket.

Azt mondtad, olvastad a kritikákat. Milyen hatással volt ez rád? Nem mész fel máshogy a színpadra?

Nem, mert hiszek a darabban. Úgy csináltam végig a próbaidőszakot már az elejétől kezdve, hogy próbáltam igazodni a megadott irányhoz, miközben ahhoz mérten igyekeztem a létező összes pozitív utat megtalálni benne, ami azt szolgálja, hogy a gyerekeknek szóljon, jó legyen nekik. Ha mi jól csináljuk a dolgunkat, a kritikus néző később – ha az adott pillanatban nem is – meglát valamit az elsőre nem tetsző dolgokban. A másik oldalról pedig eszembe jut egy gyerekkori emlékem. Sokat jártam színházba, a Carment például nagyon fiatalon láttam, és nem értettem – csak a szép részek fogtak meg, pedig rengeteg benne az ármánykodás, gonoszság. Ugyanígy voltam A bolygó hollandival, aminek a szürke díszletét borzasztónak láttam. Úgy éreztem magam tíz évesen, mint egy felháborodott néző, hiszen én nem ezért mentem el; azt szerettem volna, hogy szépet, gyönyörűt lássak és nem egy letisztult díszletet két órán keresztül, mert engem ez nem boldogított. Éppen ezek miatt megértem ezt a fajta hozzáállást is a Jancsi és Julikához. Nem jöhet be mindenki ugyanazzal a hangulattal előadást nézni. 

Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy szeretnéd minél több emberrel megismertetni az opera műfaját. Szerinted ez a darab alkalmas erre, meg lehet ezzel szeretni?

Fontos tényező, hogy a néző élő embert lásson a színpadon, és ne egy operaénekest. Tehát én igyekszem úgy eljátszani Jancsit, mintha az Jancsi lenne és nem egy operaénekes, aki azt játssza, hogy ő Jancsi; hiszen ez két különböző helyzet. Saját tapasztalatomból kiindulva úgy gondolom, hogy az ember akkor tudja megszeretni az operát, ha az említett dolog megvan. 

A rendezés hogyan igazodik ehhez a játékstílushoz?

Amikor egy előadásra készülünk, megnézünk többféle rendezést, telítődünk az információkkal, látjuk, hogy egy opera milyen formában volt már színpadra állítva. A Jancsi és Juliskából például a nyolcvanas években Edita Gruberovával, Solti György vezényletével csináltak egy filmet, tökéletes erdőben, mézeskalácsházzal, kandallóval. Minden élethű volt, ezt már nem nagyon lehetne fokozni. Ekkor merül fel a kérdés, hogy vajon mi kellene ahhoz, hogy ezt a hatást színpadon is vissza lehessen adni, illetve képbe kerülnek Rafael (Rafael R. Villalobos, a rendező – szerk.) gondolatai is a szegénységről, fiú-lány testvérviszonyról. Ezeket fonta össze a darabbal.

Könnyen sikerült azonosulni a díszletekkel, a rendezéssel?

Igen, a közlekedési lámpákat például már akkor erdőnek láttam, amikor a próbateremben még csak ruhafogasokkal próbáltunk. A lámpák villódzása eredményez egyfajta erdő-hangulatot. Az első próbán összeült mindkét szereposztás, beszéltünk a karakterekről, ehhez Rafael hozzátette a történet viszonyait, amiket egyébként nem ő talált ki, hanem a kész tényekből építkezett. Analizálta a szereplőket és egy irányba vezetett minket, mi pedig rájöttünk közben, ez a darab akár játszódhatna itt is, egy cukorkagyár hátsó udvarában. A játék részéhez természetesen hozzátartozik az is, hogy a színész mellett a néző mennyire van benne a játékban. Például azt mondjuk, amikor gyűjtjük az epreket, hogy „nézd, színültig telt ez a kosárka”, pedig a kalapomba tesszük a gyümölcsöt. Aki nem hiszi el velem együtt, hogy az egy kosár, az kívül helyezi magát.

Nadrágszerepet játszol, hiszen Jancsi karakterével egy kisfiút jelenítesz meg. Hogyan formálod meg őt nőként?

Nem zavartatom magam sem az előadáson, sem a takarásban, a függöny mögött, sem amikor nincsenek bent a nézők vagy éppen épül a díszlet. Ugyanúgy ugrálok, mint egy tinédzser kora előtt álló fiú, vagy bokszolom a falat. Olyan dolgokat is megteszek, amiket alapvetően nem csinálnék, és nem számít, hogy más azt mondja-e erre, hogy nőietlen. Ebben az időszakban nem veszek fel szoknyát, és nem sminkelem magam – ez is segíti a ráhangolódást. Élvezem, hogy megtehetem, és könnyebb úgy belejönni egy játékba, hogy már előtte is benne vagyok, nem kell váltani.

Készítette: Kovács Alexandra

 


8737 nickname 2018-01-14 12:10:18

Viszonylagos ismeretlensége ellenére szép számú közönség gyűlt össze A vámpír előadására. Aki rendszeresen látogatta az elmúlt évek koncertszerű operaelőadásait, az pontosan tudja, hogy sokszor milyen gyászosan kevesen vagyunk a nézőtéren. Ez alkalommal ez nem volt igaz: nem voltunk gyászosan kevesen, ami szerintem a témának is köszönhető: a vámpír történetk manapság elég trendik a fiatalok körében is. Legyen tehát szó bármilyen közepes darabról, akár egy félig szcenírozott, 3-4 előadásos szériát is lehetett volna csinálni a darabból szerintem. Bár szerintem korántsem ez a darab Marschner legjobban sikerült dalűve - a Hans Heiling, valamint A templomos és zsidónő sokkal-sokkal ügyesebb, élvezetesebb, de A vámpír is tele van jól megírt részletekkel. Az énekesek pedig szemmel láthatólag mindent megtettek és élvezték az előadást. Kár, hogy igazi címszereplője nem volt az előadásnak. Minden más megvolt. 

Aki tovább szeretne kalandozni a Wagner előtti német romantikus operatörténetében, annak ajánlom: A templomos lovag és a zsidónő. Sokáig tartott, mire betudtam szerezni egy felvételt ebből az operából és nemrég fedeztem fel, hogy azóta valakit netre is feltette. Érdemes meghallgatni. És ajánlom Albert Lortzing dalműveit is. Sőt: Schubertnek is van egy igen kellemes daljátéka. Nem Wagnerek, de aki nem sznob és nem kéri ki magának, hogy ő bizony nem fog másodvonalbeli szerzőket hallgatni, annak jó szórakozást jelentenek majd ezek a darabok is. A sznobokat meg sajnálom.


8736 zenebaratmonika 2018-01-12 19:42:08 [Válasz erre: 8735 Búbánat 2018-01-12 11:24:46]

Magyar színészek játszanak benne és nincs feltüntetve, hogy koncertelőadás. Akkor feketére festett arccal fognak énekelni az énekeseink?


8735 Búbánat 2018-01-12 11:24:46 [Válasz erre: 8734 zenebaratmonika 2018-01-12 10:00:36]

Kérdésedre a választ megtaláod az Opera honlapján, a műsoroknál.


8734 zenebaratmonika 2018-01-12 10:00:36

Arról tudtok, hogy a Gershwin jazzoperát a Porgy és Besset most is koncert formájában fogják előadni, és ugyanazok lesznek akim multkor én ekeltek? A Margitszigeten nem néztem meg, de érdekelne, mostanában több Gerswin zenés műsort hallgattam meg.


8733 Búbánat 2018-01-11 09:16:22

Hamarosan a Bartók Rádióban halljuk:

 

9.30 - 10.00 Összhang
- a zenei élet aktualitásai

Bemutatók az Erkel Színházban

1.Weber: Oberon

2.Gerswhin: Porgy és Bess

 

Szerk.-mv.: Katona Márta (ism.)
 


8732 zenebaratmonika 2018-01-10 22:17:42

Jövőre melyik gyerekdarabot tervezik? Tippem Rossini: Hamupipőke, Csajkovszkíj: Csipkerózsika? Utóbbi az balett úgy tudom. Túl sok ilyen darabról nem hallottam.


8731 -zéta- 2018-01-10 22:15:10 [Válasz erre: 8730 zenebaratmonika 2018-01-10 21:35:36]

De jó, hogy írod :-), hát láttam, gyereket is vittem rá és írtam is róla, íme: http://momus.hu/article.php?artid=6817

Ja, és csak a prózai szereplőnek (amolyan narrátorféle) volt mikroportja... sorry...


8730 zenebaratmonika 2018-01-10 21:35:36 [Válasz erre: 8712 Cilike 2018-01-10 11:11:53]

Íme egy videórészlet egy Jancsi és Juliska előadásról, megnézheti a közönséget....

https://www.youtube.com/watch?v=JnMEI4aoUfo

A Müpában ment 2015-ben: oda van írva meseopera, korosztály 10-14 év.

https://www.mupa.hu/program/csaladi-es-ifjusagi-programok/jancsi-es-juliska-2015-01-18_11-00-bbnh


8729 IVA 2018-01-10 21:09:27 [Válasz erre: 8727 Héterő 2018-01-10 15:31:55]

8728 IVA 2018-01-10 21:09:23 [Válasz erre: 8727 Héterő 2018-01-10 15:31:55]

Szerintem az elfuserált jelzővel túl szigorúan és durván ítéled meg a Hoffmann meséi magyar címét, amely szintén műfordítási terméknek tekinthető. A cím ugyanis nem arra utal, hogy Luther kocsmájában Hoffmann az elbeszéléseit ismerteti, hanem hogy elbeszéli három szerelmének történetét. Úgy is mondhatjuk – magyarul természetesebb is így –, hogy elmeséli ezeket. Elmeséljük, mi bosszantott fel bennünket tegnap, vagy hogy milyen szerencsétlenek voltunk a szerelemben egész életünkben. Ilyen értelemben a Hoffmann meséi cím kifogástalanul pontos, legfeljebb azt vezeti félre, aki szerint E. T. A. Hoffmann jellemzően gyerekmesék írója.
Johann Strauss Geschichten aus dem Wienerwald-ja magyar címéhez sem a történetek szót használta a fordító, hanem a meséket. Sőt, a keringő idilli címét ironikusan idéző Ödön von Horváth-tragédia (Geschichten aus dem Wiener Wald) csaknem azonos címének közkeletű fordítása – Mesél a Bécsi erdő – tovább erősíti ennek az iróniának a keserűségét.


8727 Héterő 2018-01-10 15:31:55 [Válasz erre: 8726 Edmond Dantes 2018-01-10 15:05:08]

Próbáld meg nagyobb szótárban.
Az iskolai vagy turistáknak szánt kéziszótár elfuserált következtetésre vezet.
További segítség: esetleg nézd meg a darabot.

conte h fn ...3. irtud elbeszélés; novella
tale fn 1. a) mese, elbeszélés, történet
cказка 2. - 1.sz első személyben elmondott kis elbeszélés, történet;
...koholmány, mesebeszéd
racconto h fn 1. előadás, beszámoló; elmondás 2. történet; 3. elbeszélés


8726 Edmond Dantes 2018-01-10 15:05:08

Hoffmann meséi opera elfuserált címei elfuserált nyelveken

Eredeti (francia nyelvű) cím (conte=mese, contes=mesék)

Angolul (tale=mese, tales=mesék)

Oroszul (Сказки=mesék)

(a német "Erzählungen" jelentése viszont valóban "elbeszélés/ek", az opera címének magyar fordítása ezúttal nem a német nyelvű címet vette alapul)


8725 Héterő 2018-01-10 14:48:43 [Válasz erre: 8723 parampampoli 2018-01-10 14:38:29]

És úgy nincs háryjánoskodó értelme: ...meséi, azaz lódításai.


8724 Héterő 2018-01-10 14:41:15 [Válasz erre: 8722 telramund 2018-01-10 14:34:23]

...és - ritka kivételként - magyarul beszél a sok a-a-a-a-a és ö-ö-ö-ö-ö világában.


8723 parampampoli 2018-01-10 14:38:29 [Válasz erre: 8719 Héterő 2018-01-10 14:24:46]

Olaszul is jobban hangzik: I racconti di Hoffmann. (Tehát elbeszélés.)


8722 telramund 2018-01-10 14:34:23 [Válasz erre: 8715 ladislav kozlok 2018-01-10 12:07:05]

Na nem ! Nem egy szinvonal.!Kondor Katalin az a Kondor Katalin ,aki imádja az operát ,rengeteg előadáson ott van és valóban nagyszerű újságíró valamikor a Magyar Rádió elnöke.,Korábban ragyogó  tv nűsorok riportere és szerkesztője.


8721 Edmond Dantes 2018-01-10 14:32:14

Nincs olyan szerencsém.......


8720 zenebaratmonika 2018-01-10 14:32:13 [Válasz erre: 8719 Héterő 2018-01-10 14:24:46]

Jó lehet igazad van, de a cím megtévesztő. Ábrahám Pálnak most újították fel Berlinben a Mese a Grandhotelben c. operettjét, Szilveszterkor leadták a német kultúrrádióban, meg is hallgattam, és hát abban sincs semmi mese, a történet lényege, hogy egy oroszországból elmenekült nagyhercegnő megszáll egy amerikai hotelben és szerelmes lesz a szobapincérbe...


8719 Héterő 2018-01-10 14:24:46 [Válasz erre: 8700 IVA 2018-01-10 00:36:43]

A Hoffmann meséi is az elfuserált operacímek halmazába tartozik, szó sincs meséről.
Bezzeg a csehek ügyesebbek voltak: Hoffmannovy povídky
{povídka: elbeszélés, novella, történet}

Továbbá:
...das auf verschiedenen Erzählungen E. T. A. Hoffmanns basiert
...inspirés de trois histoires de l'écrivain et compositeur romantique allemand Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
...based on three short stories by E. T. A. Hoffmann


8718 zenebaratmonika 2018-01-10 14:13:56 [Válasz erre: 8712 Cilike 2018-01-10 11:11:53]

https://www.youtube.com/watch?v=DiOppKpWHhA

És ehhez mit szólsz? Vinnél rá gyerekeket? Gondolom mindjárt jobban tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=xKXEVW4udvc

Nagyon szép zenéje van szerintem.

https://www.youtube.com/watch?v=93pOJPUwBy4

Németországban mindenütt meseként teszik fel, és így is helyes.

 


8717 Heiner Lajos 2018-01-10 12:12:41 [Válasz erre: 8712 Cilike 2018-01-10 11:11:53]

A "forumkiiktatast" mar tobbszor be tetszett igerni, de meg nem tetszett bennunket tartosan e kegyben reszesiteni.


8716 egy kívülálló 2018-01-10 12:11:40 [Válasz erre: 8715 ladislav kozlok 2018-01-10 12:07:05]

Nem, nagyon nem ugyanaz :)

Ezért is használja más formában a nevét.


8715 ladislav kozlok 2018-01-10 12:07:05

Egy kérdésem lenne. Kondor Kata kritikus ugyanaz a személy mint Kondor Katalin szécsényi díjas ujságirono ? 

 


8714 zenebaratmonika 2018-01-10 11:50:15

A Kósa György féle opera viszont egy modern darab. Erről senki sem tud semmit? Ezt se írták gyerekeknek....

https://www.youtube.com/watch?v=Giw_Jj9oyuY


8713 zenebaratmonika 2018-01-10 11:31:18 [Válasz erre: 8712 Cilike 2018-01-10 11:11:53]

Nem azt vártam el a Huggenotáktól, hogy pörgős és modern darab legyen, hisz nem sem a zenéje sem a témája nem az, de ez az előadás engem elaltatott, lehetett volna ezt más módon mozgalmasabbá tenni.


8712 Cilike 2018-01-10 11:11:53 [Válasz erre: 8710 Franca 2018-01-10 10:57:09]

A hozzászólóédesanyját nem anyázásként említettem, hanemúgy, hogy ő maga hozta szóba, hogy az anyukája szerint melyek a gyerekeeknek valódarabok. Szó szerinti értelemben, nem a szitokszóként alkalmazott módon. Niylvános fórum, igen. CSakhogy vannak olyan hozzászólók, akik teleteszik a topicokat oda nem illő anyagokkal és oda nem illő, meglehetősen alacsony színvonalú hozzászólásokkal. Nyilván én vagyok a hibás, hogy ettől lila köd száll a szememre, mikor valaki a Hugggenottákat azzal vádolja, hogy nem egy pörgős történet, nyilván sztoikus nyugalommal kéne ezeket olvasnom, de sajnos tényleg eléggé irritál ez a kinyilatkoztatás olyan témában, amihez az illető feltűnően nem ért. De értettem a kritiká tés nem fogok hozzászólni.Amúgy is eléggé rossz ízűvé vált ez a fórum az utóbbi időben, nem kell nagy önfegyelmet gyakorolnom, hogy kiiktassam.


8711 Búbánat 2018-01-10 10:58:28

A Jancsi és Juliska bemutatója után én kíváncsi lennék Humperdinck másik művére is: Die Kőnigskinder (Királyi gyermekek) - bemutatója 1897-ben volt Münchenben, nálunk "meseopera" megjelöléssel játszotta a Magyar Királyi Operaház, itteni bemutatójára 1912. október 8-án került sor.  A dalmű szövegkönyvét Ernst Rosmer írta (Elsa Agnes Bernstein-Porges, [1866-1949] müncheni színésznő és költőnő írói álneve.)

Eredetileg melodráma két részben; később átdolgozva: meseopera három felvonásban. A cselekmény a középkorban, közelebbről meg nem határozott időben, a Hella-vidéken játszódik.  Van az operában nagy kórus, külön gyermekkórus is. 

Persze ennek az operának a zenéje talán még nehezebben befogadható a gyermekek számára a Jancsi és Juliska ismert történetéhez komponált, a népies elemeket tartalmazó dallamvezetés hiányában. Egyetlen kivétel a seprűkötő lányának II. felvonásbeli dala. A hangszerelés szellemessége ebben a darabban is megtalálható - jellemző példája a lantos, a seprűkötő és a szénégető I. felvonásbeli, hárfával, vonósokkal aláfestett vidám hármasa, amely a boszorkány belépésével, az együttes négyessé történő bővölésével, fafúvósok mély hangzásával egészül ki, valamint a zene táncos jellege, ahol a helyzet engedi. További megkapó részletek az operából: a Királyfi hegedűszólóval kísért. tulajdonképpen egy kettősbe épített ariosója az I. felvonásban; a libapásztorlány dala az I. felvonás fináléjában vagy a regős áriája (legszebb zárt szám) a III. felvonásban.

(Forrás: Winkler Gábor Opera könyve). 


8710 Franca 2018-01-10 10:57:09 [Válasz erre: 8708 Cilike 2018-01-10 10:23:25]

Tényleg ez a helyes hangnem? A hozzászóló édesanyjának tiszteltetése, gúnyolódás, személyeskedés, felsőbbrendű kioktatás? Sehol nem állította, hogy szakértő lenne, de kedvesen és udvariasan írt. Ez egy nyilvános fórum, nem kellene megakadályozni és ellehetetleníteni,  hogy egyszerű operakedvelők is írjanak ide. 


8709 zenebaratmonika 2018-01-10 10:36:47 [Válasz erre: 8708 Cilike 2018-01-10 10:23:25]

Tényleg nem vagyok egy operarajongó, de van bérlete a családnak. Wagner operákat érdekes módon kedvelem, már 5-öt láttam belőlük: Sigfried, Rajna kincse, Nümbergi mesterdalnokok, Parsifal és a kedvencem a Tanhausser. A Bolygó hollandit meg tévében néztem meg. Amit nem szeretek Wagnertől az a Trisztán és Izolda.

Richard Strauss Rózsalovagja viszont nagyon de nagyon nem jött be, a témája különösen.


8708 Cilike 2018-01-10 10:23:25

Szóval: Akármit linkelgetnek be, akkor sem gyerekeknek való. Értem itt a KISgyerekeket. Jó út megutáltatni velük a műfajt. Nézzük például az apa és az anya jelenetét. Halálra unják magukat a gyerekek. Vannak benne persze nagyon kedves kis gyerkedal-szerű részek és szép dallamok, nagyszerű zene, csak nem gyerekopera.Hasonlítsuk össze mondjuk a Pomádéval, ami konkrétan gyerekeknek készült.  Meseszerűen kellett volna megrendezni? Lehetett volna úgy is, de a rendező úgy döntött, hogy a mesének a témáját veszi alapul, az pedig az, hogy a család olyan szegény volt, hogy ezért elküldték a gyerekeket a háztól, hogy nélkülük életben maradhassanak. Nagyon jó kis mese, szép történet, ugye?  Amúgy meg vagyok győzve: a gyerekek tényleg azt akarják látni, hogy a vasorrú bába meg akarja enni a testvéreket .A gyerekek rajonganak az ilyesmiért.   A Hugenották (egy g-vel) már csak iylen régimódi történet, Meyerbeer úrnál lehetne reklamálni. Tudja, kedves, az operák nem akciófilmek.  Mindenesetre döbbentes, hogy maga milyen magabiztossággal nyilatkozik olyan dolgokról, amikről halvány fogalma sincs. Ja és még valami a mamájának: azért, mert a Hoffmann meséi címében mesék vannak, ez nem mesedarab.  


8707 zenebaratmonika 2018-01-10 10:16:41 [Válasz erre: 8703 Edmond Dantes 2018-01-10 08:57:00]

Jó hát, ahogy vesszük, én gyerekként szerettem ezt a művet. Téma alapján végül is Wagner is gyerekeknek való, közte a Siegfried, ami egy meseszerű történet, vagy a Rajna kincse. Mesefigurák, óriások, törpék vannak benne.

A Gulliver se gyerekeknek íródott, de mégis inkább a gyerekek olvassák, ha még egyáltalán olvasnak könyvet....


8706 zenebaratmonika 2018-01-10 09:53:55 [Válasz erre: 8702 Cilike 2018-01-10 07:48:50]

A Jancsi és Juliskát meseszerűen kellett volna megcsinálni, más külföldi rendezések olyan szépek, kedvesek, így nem fogják megkedvelni a gyerekek ezt az operát és úgy nézem a felnőtteknek se tetszett. Ráadásul pont ez a darab lesz nemzetközileg közvetítve az Erkelből. Tényeg nem ment 20 éve a darab? Nem tudom, de ez furcsa nekem, mert ez egy alapmű.

Erre a darabra már csak a címe és a témája miatt is a szülők a gyermekeik számára vesznek jegyet, ha azok megnézik ezt az előadást, akkor csalódottak lesznek mert mindenki az eredőben kóborgó testvérpárt várja amint a mézeskalácsházba mennek, ahol a vasorrú bába el akarja őkete égetni. Pedig fontos lenne, hogy a fiatalok is megkedveljék a műfajt. Ez az opera, ha jól tudom a német népdalokból merít.

Most menni fog még a Pesti Magyar Színházban, úgy nézem a képekből, hogy azt már gyerekek számára tették fel, és biztos jobb lesz.

 

A Huggenotákat nemrég adták a tévében, a történet nagyon régimódira és unalmasra sikeredett, bár a zenében voltak szép részek is. A betüdíszlet nagyon gyenge dolog volt. A régies ruhák az még érthető volt számomra, hisz a középkorban játszódik a darab, és furcsa lett volna modernizálva. Az előladást mindenképp pörgősebbé kellett volna tenni.

 






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.