vissza a cimoldalra
2018-01-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1229)
Kedvenc előadók (2819)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60415)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3889)
Milyen zenét hallgatsz most? (24992)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11213)
A csapos közbeszól (95)

Angela Gheorghiu (209)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1287)
Franz Schmidt (3027)
Élő közvetítések (6853)
Kimernya? (2635)
Erkel Színház (8787)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (606)
Balett-, és Táncművészet (5449)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4152)
Jonas Kaufmann (2156)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (537)
A Porgy és Bess Magyarországon (251)
Momus-játék (5399)
Nagy koncertek emlékezete (34)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1192)
Kolonits Klára (1032)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

8661   nizajemon • előzmény8660 2018-01-03 15:48:05

Kedves ppp...a fejemet lekapnák a "szent tehénért" :)nem tudom,hogy az ifjú énekesnő olvassa-é a fórumot,ha igen annyit csak:Lilla kedves...a drámával ráér még,majd hozza a pálya,ha eljön az ideje.Hangnak és szépségnek oly ritka együttállását vélem látni-hallani,mely ritkaságszámba megy.(készülődik még egy ifjú énekesnő,neki is szurkolok.) Ké óriási énekesnő is "kidrámázta" magát idejekorán:((

8660   parampampoli • előzmény8659 2018-01-03 15:05:34

Nem láttam,  mit énekelt? (A Marton Énekversenyen Normát, az is korai.)

 

8659   nizajemon • előzmény8630 2018-01-03 14:34:58

Nem kardinális kérdés,mindössze nem értettem,hogy a Virtuózok koncerten egy gyönyörű ifjú nővel miért kell olyasmit énekeltetni,amit ráérne 30 év múlva is.(Horti Lilla).

8630   IVA 2017-12-29 04:57:09

Bohémélet – 2017. december 27.

Valószínűleg az opera népszerűsége, a produkció tartós sikere, a közönség igénye kívánta, hogy Nádasdy Kálmán 1937. május 11-én (immár 80 évvel ezelőtt) az Operaházban bemutatott rendezését – Oláh Gusztáv díszleteivel és Márk Tivadar jelmezeivel – 20 év múltán, az 1957. szeptember 19-i felújítás alkalmával az Erkel Színház színpadára is adaptálják, az eredetihez képest egyszerűsített színpadképekkel. Onnantól évtizedeken át felváltva, helyesebben párhuzamosan adták a két verziót a két színpadon, több évadban évadon belül is váltogatva a Puccini-opera előadásának színhelyét. Nyilván fontos volt, hogy ezt a közkedvelt művet nagyobb nézőtéren, még többen élvezhessék (helyet adva az Operában a szűkebb közönségre számítható daraboknak), különösen egy-egy külföldi vendégművész (pl. Scotto, Gedda, Ricciarelli, Pavarotti) felléptekor, amikor megrohanták a nézők a pénztárat, még ha akár többszörös árakon adták is a jegyeket.
Ismert tény, hogy ezúttal nem a közönségigényre való tekintettel, hanem az Operaház zárva tartása miatt tűzték műsorra a darabot hosszú évek után ismét az Erkelben, egy karácsony körüli szériára, viszont rossz ötletnek bizonyult az évadban éppen duplájára emelt helyárakat tovább duplázni, az emberek karácsonyi könnyelműségére számítva. Így aztán a jegyértékesítés menete közben néhány előadásra bizonyos árengedményeket adott az Opera, éppen 50 % erejéig, aminek eredményeként annyiért néztünk előadást, amennyire a szerencsénkből tellett…

Visszatérve az Erkel Színház előadásaira, a díszletek akár csonkoltnak is mondható változatairól is tudni kell – és ez érzékelhető ma is –, hogy teljes értékű színházművészeti alkotások, csak az operaházi eredetire és annak ismerőire való tekintettel nem mondom, hogy szintén remekművek. Lehetne persze még szerethetőbb is az Erkel színházi, 60 éves Bohémélet, de ez nem a díszletverzión múlna, hanem a rendezésen. Tudjuk, hogy a darab felújításait, új betanulásait elsősorban ifj. Palcsó Sándor tartotta karban, de már ő sincs köztünk, a színlapról pedig nem derül ki, hogy jelenleg ki felel a színészi játékért, a játék egységességéért, stílusosságáért stb. Bizonyos, hogy a produkciónak égető szüksége lenne egy kor-, darab- és stílusismerő, művelt rendezőre, aki koncepciózusan újraalkalmazza színpadra az előadást. Aki tudja, hogyan kell a szereplőknek a Café Momus dobogója elé lépve úgy folytatniuk a dalolást, hogy az továbbra is színpadi játéknak tűnjön, és ne adjon okot a gúnyolódó rosszindulatúaknak arra, hogy az operaelőadást kosztümös koncertnek nevezzék. Aki tudja, hogy Hegyeshalomtól nyugatra ma is furcsának tartják, hogy a magyar nők összepuszilkodnak bemutatkozáskor (meg üdvözléskor): ez Párizsban, két évszázaddal korábban mégannyira képtelenség lehetett. Ha már vállaljuk, hogy az egyik lányka szalagos főkötőcskét szorongat a kezében, míg a másik strucctollas kalapban illeg. Ha már vállaljuk Márk Tivadar vizuális elképzelését a párizsi bohémekről, akiknek társaságából a filozófus éppen most borotváltatja le életében először a szakállát, a haja se legyen úgy felnyírva, mintha a közszolgálati tévé bemondóstúdiójából lépett volna ki. Palerdi András, különben ritka fiatalos megjelenésű Colline, de – ezt már tavaly is leírtam, sőt, más véleményezők is rendszeresen – nem basszus, hanem bariton. Puccini szándékkal és hangzás iránti egyensúlyérzékkel írhatta basszus hangra a szólamot, amit sajnos az is bizonyít, hogy a Kabát-ária ezúttal ritka jelentéktelenül hangzott el.
Persze, évtizedek óta kívánatos némi rugalmasság a látványtervek kivitelezésében: Márk Tivadar híres jelmeztervei inkább csak irányadók, a színárnyalatok ügyében is. Mégsem szerencsés, ha Rodolfo mellfekvencének türkiz tónusa valamennyi felvonásban idegen színfoltként rikít, csupán az Erkel Színház nézőtéri személyzetének uniformisához igazodik. László Boldizsár torkából eszményien szép Rodolfo-hang szól, de a szólam magasságaitól láthatóan fél: hogy nagyobb baj ne történjék, üvöltő hangadással „biztosítja”, amit kár is lenne kitartani; amiből nem szól a magas hangok által kifejezni hivatott lángoló szenvedély.
A színészi játékon is van mit igazítani és kordában tartani. Egy évvel ezelőtt, még az Operaházban, ha nem szívenütőnek is, de jó megoldásnak véltem Rőser Orsolya Hajnalka Musette-alakítását. Most – tán az Erkel Bohémélet-színpadának „kamaraibb” mérete is tette – mind éneklésben, mind játékban tolakodóan harsánynak találtam. Sajnos erre az attitűdre a különben szintén szépen éneklő Szegedi Csaba (Marcello, másik felnyírt hajú bohém) operett-előadásba való ripacskodással reagált, mely hangvétel még az opera IV. felvonásában is megkísértette.
Kihegyezett kíváncsisággal vártam Horti Lilla bemutatkozását, akit az utóbbi évek legígéretesebb Mimijének találtam. Hangszíne és volumene ideális a szerephez, technikai problémái mintha nem lennének. Megnyerően szép, természetes és kedves jelenség is. Azért mondom egyelőre mégis ígéretnek, mert az alakítás személyességének, a figura megejtő és drámai vonásainak még érnie kell. Az érleltetés tanároknak és színpadi mestereknek is a dolga, és persze azoknak is, akik lehetőséget adnak az énekesnek arra, hogy szerepről szerepre csiszolódjon, lehetőleg kisebb és könnyebb szerepekről olyan jelentősre, mint Mimi. Ezen az estén egy drámaibb és megejtőbb Mimit is kihallottam Horti Lilla énekléséből, mint amilyennek szólt, Kocsár Balázs különben élvezetes vezénylete alatt.

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy művelt rendezők stb. igénylésével valami egyetemi szintű követelményt állítok az Operaház produkciója elé, sietek megjegyezni, hogy bizonyos színpadi tudnivalók a középiskolai szintű tudáskörbe tartoznak. Amint azok az észrevételeim sem a bölcsészet legmagasabb régióiba, amelyeket a honlapról vagyok kénytelen elmondani.
Öröm, hogy a Bohémélet cselekményismertetője nem terjengős és nem zavaros szöveg, kellemesen utal az opera költőiségére is. Aztán látom a leírás alatt dr. Till Géza nevét, dőlt betűkkel, mintha idézet alatt állna. Csakhogy Till Géza Opera című kötetének kiadásaiban a korabeli honi gyakorlatnak megfelelően a drámai személyek francia névváltozata szerepel, ahogy a magyar szövegkönyvekben is. Az eredeti nyelvű előadások korában azonban már az olasz nevek használatosak, már amelyiket az opera szövegírói „olaszítani” tudtak. Érthető, hogy a honlap szerkesztői nem akartak zavart kelteni azzal, hogy az ismertetőben ragaszkodtak volna a francia névváltozatokhoz, ám a korrekt megoldás az lenne, ha a szöveg alá ezt írnák: dr. Till Géza ismertetőjének felhasználásával.
Ha már ily bőkezűen szórom az észrevételeket, hadd tanácsoljam azt is, hogy az ország egyik legkiemeltebb és legrangosabb kulturális intézményének honlapján tartsák be a magyar helyesírás idegen nevek toldalékolására vonatkozó szabályait is. Ha Rodolfo – Rodolfónak, ha Marcello – Marcellót, ha Musetta – Musettáról (nem pedig kötőjellel, mint a Musette-ről). Ha az érettségin lehet használni a helyesírási szabályzatot (lehet), akkor ez nem csak bölcsészkari tananyag. Ha az érettségin lehet használni, lehessen az Operaházban is. (Hogy aki annak honlapján olvassa a darabok cselekményét, ne hibás írásmódokat tanuljon meg.)
Ha már a honlapon az olaszosított nevek szerepelnek, a szórólapon se álljon kakukktojásként Musette.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
"A Zongora – közelről"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rácz Ödön (nagybőgő)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
ROSSINI: 6. (D-dúr) szonáta („La Tempesta”)
BOTTESINI: 2. (h-moll) nagybőgőverseny
BRITTEN: Variációk egy Frank Bridge-témára, Op.10

19:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Miklósa Erika (szoprán)
Balog József (zongora), Buza Vilmos (nagybőgő)
Kodály Vonósnégyes
SCHUBERT: c-moll Quartettsatz, D. 703
SCHUBERT: A halál és a lányka, D. 531
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes („A halál és a lányka”), D. 810
SCHUBERT: A pisztráng, D. 550
SCHUBERT: Pisztrángötös, D. 667

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Radu Lupu (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
J.S. BACH: II. (h-moll) szvit, BWV 1067
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54
RACHMANINOV: II. (e-moll) szimfónia, Op.27
A mai nap
született:
1752 • Muzio Clementi, zeneszerző († 1832)
1940 • Miller Lajos, operaénekes
elhunyt:
1848 • Rózsavölgyi (Rosenthal) Márk, zeneszerző (sz. kb. 1788)
1922 • Nikisch Artúr, karmester (sz. 1855)
1981 • Samuel Barber, zeneszerző (sz. 1910)