vissza a cimoldalra
2020-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4932)
Régizene (4388)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4746)
Kimernya? (3771)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4106)
Momus-játék (5889)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2059)
Franz Schmidt (3690)
Zenetörténet (294)
Társművészetek (2072)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62448)
Rost Andrea (2053)
Opernglas, avagy operai távcső... (20654)
Eiffel Műhelyház (285)
Polgár László (270)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

10645   Hangyász • előzmény10638 2020-09-16 10:31:35

Pataki a minap Dr. Marianusként nyújtott teljesítménye után nekem tegnap kellemes meglepetést okozott.

10638   lujza • előzmény10630 2020-09-16 01:05:17

Kellett némi mazochizmus, hogy valaki végignézze ezt az előadást. Én nagy önfegyelemmel kb. negyed óráig bírtam. Amint megszólalt Gösch a színpadon, legszívesebben azonnal menekültem volna. De bíztattam magam, hogy legyek türelmes, és hallgassam meg a többi szereplőt is. De egyre csak az járt a fejemben, hát köteles vagyok én ezt a csirkehangú nőt hallgatni, mikor hallottam már jobbnál jobb Salomékat? Legutóbb Mattila bűvölt el a MET előadásában, de előtte Marlis Petersen is fantasztikus volt a BSO-ban. Itthon az Operában utoljára Rálik Szilviát hallottam, aki kiváló volt ebben a szerepben, és a partnerei között akkor pont az említett Gerhard Siegel és Komlósi Ildikó is ott voltak. Remek előadás volt!

Most végül nem volt türelmem a tetracha párt kivárni, de ahogy olvasom, nem sokat vesztettem velük. Azért azt meg tudtam állapítani, hogy Szemerédy Károlynak elég hangja van a szerephez, és Pataky Dánielnek szintén. A zenekar hangos volt, de nem hallottam a Strauss zene szépségét, a rendezés, amíg láttam, abból állt, hogy az énekeseket, amikor sorra kerültek, udvariasan a színpad előterébe, a közönséggel szembe terelte. (Különösen jó, mikor Narraboth úgy énekel Salome szépségéről, arca színéről, hogy közben rá se néz.) A díszlet az szép volt, de nekem az előző is megfelelt. Lehet, hogy kevésbé volt autentikus, de működött. Sok pénzbe kerülhetett ez a három előadás!

10630   takatsa 2020-09-15 22:41:04

A Covidnak volt egy nem várt, de igen kellemes mellékhatása, a MET napontkénti operaközvetítései. Első hónapban kitörő lelkesedéssel vetettük bele magunkat a jobbnál jobb operák nézésébe, aztán kicsit megszoktuk, kicsit meguntuk, kicsit belefáradtunk. Mert a jóhoz is hozzá lehet szokni, és a jót is meg lehett unni. Álomba ringatott minket hónapokig a bőség és a sok jó.

De ma, eljött az igazság pillanata, felébredtünk: Salome, premier az Erkel Színházban.

Premier? Félig-meddig, hiszen két éve csaknem ez az előadás elhangzott már a Margitszigeten, így nem kellett nulláról kezdeni, a zenekar és az énekesek egy része már többé-kevésbé ismerte az operát. No, meg a főszereplő is ugyanaz volt, Sera Gösh. Nekem a Margitszigeti produkció tetszett, bár a hangosítással nem voltam megelégedve, vagy legalábbis a hangosításra fogtam sokmindent. Most rájöhettem, hogy nem volt igazam. Gyenge félház volt, ami azért is meglepő, mivel ez nemcsak a premier volt, hanem az egyetlen előadás, amelyre a közönség bejöhetett. Már megszokhattuk, hogy az előadás a főigazgató monológjával kezdődik. Beszélt több dologról, de a mondanivalója legnagyobb részében azzal foglalkozott, hogy ecsetelte a zenekar nehéz helyzetét, hogy még a főpróba is elmaradt a Covid tesztelés miatt, és köszönetet rebegett a zenekarnak, hogy elvállalták az előadást, pedig meglett volna a munkajogi lehetőségük arra, hogy elutasítsák a fellépést. Érdekes gondolat. Hát nekik nem ez a dolguk? Mint ahogyan a tanár dolga az, hogy tanítson, az orvos-nővér dolga, hogy gyógyítson, az eladó dolga, hogy eladjon, stb. Miért jár extra köszönet a zenekarnak, ha játszik a meghirdetett előadáson? Nem a közönségnek járna inkább köszönet, hogy kifizette a jegyet, rászánja a szabadidejét, és az egészségét kockáztatva elmegy az előadásra, holott ez nem kötelessége? 

E kis bevezető után következett az előadás. Elöljáróban el kell, hogy mondjam, én nagyon szeretem Richard Strausst, az Árnyéknélkülit háromszor is láttam az opera előadásában, és úgy gondolom, hogy a Salome, Straussnak talán a legnagyobb műve. De ez az előadás még csak nem is emlékeztetett az igazi Straussra. Ha egy mondattal kellene véleményt nyilvánítanom: kritikátlanul rossz volt. Bár sok szereplő van ebben az operában, de mégicsak egyszereplős darab ez, minden Salomén áll vagy bukik. Sera Gösh pedig kimondhatatlanul rossz volt. Ennek a nőnek egészen egyszerűen nincsen hangja. Vagy nem hallottam semmit, vagy pedig valami visítozással vegyes artikulálatlan ordítozást. Nem tudom, hogy mi az a szerep, amit el tud énekelni, de biztosan nem Salome az. Salome egészen más. Salome a gonosz inkarnációja, és a GONOSZ attól igazán borzalmas, hogy varázslatosan szép. Ez a szépség teljes mértékig hiányzott belőle és a hangjából, helyette valami idegbajos és hisztérikus ordítozást, sikítozást kaptunk. A hétfátyoltánc pedig olyan volt mint egy obszcén és gusztustalan gimnasztikai gyakorlat. Mit mondjak a többi szereplőről? Tulajdonképpen ezek után teljesen lényegtelen volt, hogy hogyan énekelnek és mit csinálnak. Talán csak annyit, hogy a Margitszigeti Heródes (Gerhard Siegel) nagyságrendekkel jobb volt a mostaninál (Jürgen Sacher), a kéjenc-pojácát kiválóan alakította, és a Margitszigeten Komlósi Ildikó is emlékezeteset nyújtott. A zenekarról és Kocsár Balázsról még illik néhány szót ejteni. Durva, kiegyensúlyozatlan, egysíkú és minden elképzelés nélküli volt. Kellene egy jó karmester, nagyon-nagyon-nagyon kellene!!

Én nem tudom, hogy Főigazgató úr hatásköre meddig terjed, de azt talán el tudná érni, hogy a ruhatárosok-jegyszedők az előadás közben - az ajtókon kívül - ne beszélgessenek olyan hangosan, hogy a halkabb részeknél a beszélgetésük zavaróan beszűrődjön a nézőtérre. Ha mást nem is, ennyit talán megérdemlünk.

Hírek
• Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-re tervezett évadnyitó hangversenye
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

Ránki Fülöp (zongora)
J. S. Bach – Dukay Barnabás: a feltámadás dicsősége (Liebster Jesu, wir sind hier) – második strófa hangszeres conductus
Dukay Barnabás: ... és szóltam: Ki vagy Te? S Ő mondta: Te!
hangszeres motetta (ősbemutató)
Dukay Barnabás: A Végtelen pillanatai hangszeres motetták
I ...a messzeségbekiáltó...
II ...a mélységbetekintő...
Dukay Barnabás: A Nap mégis egy hajnali csillag
Introitus és Hymnus
Dukay Barnabás: Angyali Üdvözlet és találkozás a Feltámadás napján, kora hajnalban
hangköltemény motettaformában s double
Messiaen: A kerti poszáta

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szokolay Ádám (zongora), Dominik Wagner (nagybőgő)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
Webern: Im Sommerwind (Nyári szélben)
Bartók: I. zongoraverseny, Sz. 83, BB 91
Koussevitzky: fisz-moll nagybőgőverseny, op. 3
R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei - szimfonikus költemény, op. 28

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"Út a zenéhez"
Ives/Bartók/Adès/Sibelius
Ives: A Central Park sötétben
Bartók: Divertimento, BB 118
Thomas Adès: Polaris
Sibelius: 7. (C-dúr) szimfónia, op. 105
Sibelius: Valse Triste
Élő közvetítés!
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)