vissza a cimoldalra
2020-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4387)
Kimernya? (3771)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4106)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4931)
Momus-játék (5889)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2059)
Franz Schmidt (3690)
Zenetörténet (294)
Társművészetek (2072)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62448)
Rost Andrea (2053)
Opernglas, avagy operai távcső... (20654)
Eiffel Műhelyház (285)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4745)
Polgár László (270)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

10636   takatsa • előzmény10635 2020-09-15 23:49:18

Kedves Hangyász,

megvallom, én nem olvastam Wilde novelláját, de elhiszem, hogy a hangsúlyok nála máshol vannak, ugyanúgy, mint ahogyan a bibliai alaptörténetben is, amelyben Salome a tánc után anyjától kérdezi meg, hogy mit kérjen Heródestől, és Heródiás veszi rá a leányt, hogy Keresztelő Szent János fejét kérje. De itt most nem Wildéről és nem is a Bibliáról van szó, hanem Straussról, hogy ő mit gondolt, és mit akart kifejezni Salome karakterével. És az igazság az, hogy még erről sincsen igazán szó, hanem konkrétan erről a szörnyű előadásról, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Salome egy zavarosfejű szüzike volt-e, vagy a Strauss opera - János jellemezte - büdös kurvája, itt arról van szó, hogy Gösch tökéletesen alkalmatlan volt a szerepére.

10635   Hangyász • előzmény10630 2020-09-15 23:30:14

Csak annyiban szállnék most vitába, hogy Salome nem eredendően gonosz. Megvan a véleménye a mostohaapjáról és annak udvaráról. Az anyjához fűződő viszonya nem világos: Heródiás, aki éber szemmel figyeli a mostohaleánya után nyálát csorgató kéjenc zsarnok férjét, tisztában van a helyzettel, és talán tévesen neki - mármint Heródiás - felé tett gesztusként értelmezi Saloménak a hétfátyoltánc fejében követelt "honoráriumát". Wilde/Lachmann szövegének kb. a fele Strauss áldozatául esett, így a végén az a rész, amelyben kb. azt rója fel a halott prófétának, hogy:  szűz voltam, de te... stb. A most látott rendezésben Gösch nyilván rendezői utasításra kapta fel diadalittasan a fejét, amikor Heródes színre lépett már, de még nem kezdte el kérlelni a mostohalányát.

10630   takatsa 2020-09-15 22:41:04

A Covidnak volt egy nem várt, de igen kellemes mellékhatása, a MET napontkénti operaközvetítései. Első hónapban kitörő lelkesedéssel vetettük bele magunkat a jobbnál jobb operák nézésébe, aztán kicsit megszoktuk, kicsit meguntuk, kicsit belefáradtunk. Mert a jóhoz is hozzá lehet szokni, és a jót is meg lehett unni. Álomba ringatott minket hónapokig a bőség és a sok jó.

De ma, eljött az igazság pillanata, felébredtünk: Salome, premier az Erkel Színházban.

Premier? Félig-meddig, hiszen két éve csaknem ez az előadás elhangzott már a Margitszigeten, így nem kellett nulláról kezdeni, a zenekar és az énekesek egy része már többé-kevésbé ismerte az operát. No, meg a főszereplő is ugyanaz volt, Sera Gösh. Nekem a Margitszigeti produkció tetszett, bár a hangosítással nem voltam megelégedve, vagy legalábbis a hangosításra fogtam sokmindent. Most rájöhettem, hogy nem volt igazam. Gyenge félház volt, ami azért is meglepő, mivel ez nemcsak a premier volt, hanem az egyetlen előadás, amelyre a közönség bejöhetett. Már megszokhattuk, hogy az előadás a főigazgató monológjával kezdődik. Beszélt több dologról, de a mondanivalója legnagyobb részében azzal foglalkozott, hogy ecsetelte a zenekar nehéz helyzetét, hogy még a főpróba is elmaradt a Covid tesztelés miatt, és köszönetet rebegett a zenekarnak, hogy elvállalták az előadást, pedig meglett volna a munkajogi lehetőségük arra, hogy elutasítsák a fellépést. Érdekes gondolat. Hát nekik nem ez a dolguk? Mint ahogyan a tanár dolga az, hogy tanítson, az orvos-nővér dolga, hogy gyógyítson, az eladó dolga, hogy eladjon, stb. Miért jár extra köszönet a zenekarnak, ha játszik a meghirdetett előadáson? Nem a közönségnek járna inkább köszönet, hogy kifizette a jegyet, rászánja a szabadidejét, és az egészségét kockáztatva elmegy az előadásra, holott ez nem kötelessége? 

E kis bevezető után következett az előadás. Elöljáróban el kell, hogy mondjam, én nagyon szeretem Richard Strausst, az Árnyéknélkülit háromszor is láttam az opera előadásában, és úgy gondolom, hogy a Salome, Straussnak talán a legnagyobb műve. De ez az előadás még csak nem is emlékeztetett az igazi Straussra. Ha egy mondattal kellene véleményt nyilvánítanom: kritikátlanul rossz volt. Bár sok szereplő van ebben az operában, de mégicsak egyszereplős darab ez, minden Salomén áll vagy bukik. Sera Gösh pedig kimondhatatlanul rossz volt. Ennek a nőnek egészen egyszerűen nincsen hangja. Vagy nem hallottam semmit, vagy pedig valami visítozással vegyes artikulálatlan ordítozást. Nem tudom, hogy mi az a szerep, amit el tud énekelni, de biztosan nem Salome az. Salome egészen más. Salome a gonosz inkarnációja, és a GONOSZ attól igazán borzalmas, hogy varázslatosan szép. Ez a szépség teljes mértékig hiányzott belőle és a hangjából, helyette valami idegbajos és hisztérikus ordítozást, sikítozást kaptunk. A hétfátyoltánc pedig olyan volt mint egy obszcén és gusztustalan gimnasztikai gyakorlat. Mit mondjak a többi szereplőről? Tulajdonképpen ezek után teljesen lényegtelen volt, hogy hogyan énekelnek és mit csinálnak. Talán csak annyit, hogy a Margitszigeti Heródes (Gerhard Siegel) nagyságrendekkel jobb volt a mostaninál (Jürgen Sacher), a kéjenc-pojácát kiválóan alakította, és a Margitszigeten Komlósi Ildikó is emlékezeteset nyújtott. A zenekarról és Kocsár Balázsról még illik néhány szót ejteni. Durva, kiegyensúlyozatlan, egysíkú és minden elképzelés nélküli volt. Kellene egy jó karmester, nagyon-nagyon-nagyon kellene!!

Én nem tudom, hogy Főigazgató úr hatásköre meddig terjed, de azt talán el tudná érni, hogy a ruhatárosok-jegyszedők az előadás közben - az ajtókon kívül - ne beszélgessenek olyan hangosan, hogy a halkabb részeknél a beszélgetésük zavaróan beszűrődjön a nézőtérre. Ha mást nem is, ennyit talán megérdemlünk.

Hírek
• Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-re tervezett évadnyitó hangversenye
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

Ránki Fülöp (zongora)
J. S. Bach – Dukay Barnabás: a feltámadás dicsősége (Liebster Jesu, wir sind hier) – második strófa hangszeres conductus
Dukay Barnabás: ... és szóltam: Ki vagy Te? S Ő mondta: Te!
hangszeres motetta (ősbemutató)
Dukay Barnabás: A Végtelen pillanatai hangszeres motetták
I ...a messzeségbekiáltó...
II ...a mélységbetekintő...
Dukay Barnabás: A Nap mégis egy hajnali csillag
Introitus és Hymnus
Dukay Barnabás: Angyali Üdvözlet és találkozás a Feltámadás napján, kora hajnalban
hangköltemény motettaformában s double
Messiaen: A kerti poszáta

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szokolay Ádám (zongora), Dominik Wagner (nagybőgő)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
Webern: Im Sommerwind (Nyári szélben)
Bartók: I. zongoraverseny, Sz. 83, BB 91
Koussevitzky: fisz-moll nagybőgőverseny, op. 3
R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei - szimfonikus költemény, op. 28

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"Út a zenéhez"
Ives/Bartók/Adès/Sibelius
Ives: A Central Park sötétben
Bartók: Divertimento, BB 118
Thomas Adès: Polaris
Sibelius: 7. (C-dúr) szimfónia, op. 105
Sibelius: Valse Triste
Élő közvetítés!
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)