vissza a cimoldalra
2020-01-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8354)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4662)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3645)
Franz Schmidt (3511)
Pantheon (2511)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1850)
Operett, mint színpadi műfaj (4207)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62059)
Kedvenc magyar operaelőadók (1155)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2708)
Palcsó Sándor (279)
Miller Lajos (91)
Ilosfalvy Róbert (875)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

10305   ladislav kozlok • előzmény10304 2019-08-06 10:36:37

Ez nagyon szép írás. Gratulálok.

10304   IVA • előzmény10303 2019-08-06 03:21:23

A westernt nem értelmezésként, hanem a miliő vállalásaként ajánlom. A Nyugat lánya nem western-történet, amelyben csípőből tüzelnek a kocsma galériájára, ahonnan a rozoga mellvéddel együtt potyognak alá a hullák, mígnem a legtöbb embert lepuffantó és legsármosabb igazságtevő nyeri el a nyilván nem ártatlan csaposlány kegyeit. Csak a történelmi kor és a környezet azonos benne a (többnyire víg) westernfilmekével, melyek látványa (díszlet és jelmezek formájában) ma is kedvelt, „fogyasztható” a nem operarajongók számára is, ráadásul egyedi a Puccini-életműben, sőt az operairodalomban is. A lovaglást is idézi Puccini zenéje, amikor a III. felvonásban, halljuk közeledni Minnie-t – bizony nem sámánosdit játszik!
De egyáltalán miért is kellene értelmezni ezt a darabot, amelynek oly világos a cselekménye (szerelem, szerelmi háromszög), a zene pedig nem az értelemre, hanem az érzelmekre kíván hatni, meglehetős sikerrel? Azt nem tudom, hogy az írás- és kottabeliség előtti kultúrákban hogyan alapfogalmazódott meg a szerelem, az én életemben feltétlenül a művészet, elsősorban a zene megismerésének kölcsönhatásában. Szerintem a szerelem Puccini korában is azt jelentette, amit most, és csak azért merem állítani ezt a jelenkor képviseletében is, mert halálomig nem szeretném lezárni ezt az életélményt; mindenkinek ajánlom.
Az aranyásók világa is csak dekoratív háttér az operában, dokumentumértéke nincs. A Nyugat lányának minden alakja szerelmes a maga módján, még az indián szolgapár is. Az aranyásók a távolban hagyott párjukba, és törvényszerűen mindegyikük egy kicsit Minnie-be is. Rance, talán hatalma folytán, a rajongásnál többet követel ettől a kapcsolattól, de üzleti szemléletű alamizsnakoldulása nem nyeri meg Minnie-t, aki szerelem-eszményét a szülői házból hozta, valamint egy májusi találkozás felejthetetlen pillanatának emlékéből. A bandita Ramerrezt olyan hősként ábrázolja a zene és a librettó, akitől a szerelem terén a férfierő mellett gyöngédség is remélhető. Még azt a sajátos „szereplőt”, akit nem ismerünk meg, csupán többször említik nevét az operában, Nina Micheltorenát is hajlamosak vagyunk olyan nőnek képzelni, aki szerelemmel várja vissza Ramerrezt valahol. Puccini kitárulkozó vallomása a szerelem érzéséről és működéséről persze itt is elsősorban a szoprán hősnő, Minnie szólamában fogalmazódik meg (a Manon Lescaut-ban jellemzően a tenoréban), és ez szerintem „a most szerelemnek nevezett dologgal” is azonos. Megismerünk valakit, akinek vakon adunk bizalmat, többet látunk benne a valódinál, hiszen mentegetjük magunkat előtte a kevesebb iskolánk és a szerény otthonunk miatt, felelőtlenül azonnal meghívjuk vacsorára, majd amikor rendre csalódnunk kellene benne, rendre megbocsájtunk és elvárjuk mások megbocsájtását is, és készek vagyunk feladni érte egész eddigi világunkat. Szerintem ennél több értelmezésre nem szorul ez az opera, átértelmezésre különösen nem.

Az 1966-os Erkel Színházi felújítás (r.: Mikó András; d.: Forray Gábor; j.: Szeitz Gizella) vállalta a darab eredeti meséjét és miliőjét, de gondosan kerülte, hogy a látvány külön szereplővé váljék. Mellőzött bármilyen szépelgést, még azt a „ziccert” is, hogy az elsősorban szőke szépség imázsával ismert címszereplő szőke hajzuhatagos primadonnaként jelenjen meg. (Házy Erzsébet világosbarna Minnie volt.) Az előadás ízlésvilága példaértékű.

10303   fbcs • előzmény10301 2019-08-05 13:05:02

(Bocsánat, én forszírozni néha igen, de „ordibálni” még senkit sem hallottam pesti operaszínpadon. ) - Itt pongyolán fogalmaztam, a forszírozás pontosabb .Egyébként Bátori Éva megítélésében egyetértünk teljesen.

Szerintem egy nem túl népszerű operát ma is éppen hogy fogyaszthatóvá tesz a vadnyugati miliő: a western ma is az egyik legnépszerűbb műfaj.  - Pont ez viheti félre az értelmezést. A westernhez hozzákapcsolunk egyfajta hamis romantikát, lenyugvó nappal, és idilli tájakon lovagló cowboyokkal.  Ezt a darab nem akarja sugallni véleményem szerint.
A távoli helyszínek nem is jelentenek megértési vagy befogadási problémát, hiszen az életünket vezérlő szerelem (Puccini mindenkori fő témája) egyforma mindenhol. Ezzel viszont nem értek egyet. Az alapfogalmaink is (mint a szerelem) kulturálisan és időben változóak, a Puccini korában szerelemnek nevezett valami nem azonos a most szerelemnek nevezett dologgal.
Minnie alakja az,ami szerintem indokolja a modernizálást. Egy férfiközegben lévő nő, akinek már az adott helyen lévő megjelenése is megdöbbentő, nemhogy az, hogy még vezető szerepre is szert tesz (és a darab írásakor még a női szerepek is nagyon mások, mint most). A vadnyugati, eredeti közeg ezt nagyon tompítaná, vagy teljesen ki is lúgozná.
...még az olcsó, tarka holmikba öltözött, kemény munkát végző emberek sem várják epedve a postást, hiszen mindegyikük zsebében van telefon, amelyen láthatják otthon maradt szeretteiket.  Ezzzel egyetértek, elég bénácska az a jelenet.
Persze a modernizálás is tüntet el dolgokat (belegondolva igen, a hegyeket is, hiszen azok hideg szépsége jó kontraszt az aranyásók kemény világával).
Nem tudom, talán az ideális előadás az lenne, ha az eredeti környezetben és időben, de az aranyásók világát naturalistán bemutató rendezés lenne a legjobb (az aranyásók koszosan, vérző kezekkel, szakadt ruhákban, nyomorúságos kunyhókban, míg a háttérben a hegyek és fenyők).

10301   IVA • előzmény10295 2019-08-05 03:32:39

Eddig az volt a tapasztalatom, hogy A Nyugat lánya egy jól megírt drámai anyagból készült, remek Puccini-zene, amelynek drámai, szenvedélyes dallamai kétszeri-háromszori meghallgatás után dúdolhatók, énekelhetők. Most kiderül, hogy valami kontrasztanyag egy emésztőszervi vizsgálathoz, amelyet „fogyaszthatóbbá” kell tenni. Szerintem egy nem túl népszerű operát ma is éppen hogy fogyaszthatóvá tesz a vadnyugati miliő: a western ma is az egyik legnépszerűbb műfaj. Sokkal kedveltebb, mint a nehéz sorsú emberek környezetében játszódó társadalmi dráma, aminek ugyancsak felfogható A Nyugat lánya. A felszabadító megoldással sincs igazi happy endje: tudjuk, hogy Minnie-nek ezután sem lesz könnyű élete.
Addio, mia California! Bei monti della Sierra, o nevi, addio!” – búcsúzik a szerelmespár ezekkel a szavakkal. Itt létező földrajzi nevek szerepelnek, ez a történet nem játszódhat máshol. Puccini egyik operájának a helyszíne sem esetleges. „A háttérben a fák meg a hegyek” jelen vannak A Nyugat lánya partitúrájában (éppúgy, mint a Pillangókisasszony III. felvonásának zenekari előjátékában). A távoli helyszínek nem is jelentenek megértési vagy befogadási problémát, hiszen az életünket vezérlő szerelem (Puccini mindenkori fő témája) egyforma mindenhol. És minden korban, ezért fölösleges hamisítás a XXI. századba helyezni, amikor már nem táncikálunk keringőritmusra, és még az olcsó, tarka holmikba öltözött, kemény munkát végző emberek sem várják epedve a postást, hiszen mindegyikük zsebében van telefon, amelyen láthatják otthon maradt szeretteiket.
A miliő transzponálásából, és főleg a III. felvonás átértelmezéséből következően nemhogy döccenők vannak a rendezésben, hanem izzadságszagot áraszt és vérzik száz sebből.
Azt nem állítom, hogy Bátori Évát a legjobb időben találta meg Minnie szerepe (mellesleg: nem most találta meg), de hangszíne ideális a Puccini-szólamhoz. Tudását és művészetét jelzi, hogy a nem mintaszerű és nem lemezre kívánkozó megoldásaival együtt hat, hiteles és élvezetes. Persze egy primadonnát is tudni kell megcsinálni a színpadon, ő sem lehet civil. (Bocsánat, én forszírozni néha igen, de „ordibálni” még senkit sem hallottam pesti operaszínpadon.)

10295   fbcs • előzmény10290 2019-08-04 13:57:19

Véleményem szerint igen. A rendezés alapötlete az, hogy  19. századi aranyásók= 21. századi kelet európai építőmunkások nyugaton. Korrektül végigvitt ötlet, néha kicsit szájbarágós, de véleményem szerint így sokkal fogyaszthatóbb, mintha western jelmezekben énekelnének, háttérben fákkal meg hegyekkel.
Aki nem kap frászt a modern rendezésektől, annak jobb ebben a környezetben, mégha vannak döccenések is az átfésülés után (ládában tartott pénz pl.).
Bátori Éva meggyőzően és megrázóan énekelte tavaly, igaz, nem szépen, néha kissé ordibálva. Boncsér Gergely ebben a szerepben - nekem legalábbis - tetszett. Agache valószínű jó lesz.

10290   ladislav kozlok 2019-08-03 08:24:33

Szívesen elmennék egy La fanciulla eloadásra novemberben. Kérdezem Toletek, érdemes elmenni ? 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Dóczi Péter (cselló), Sándor Zsuzsa (zongora)
MOZART: 1. (D-dúr) fuvolanégyes, K. 285
Bíró Zsófia (fuvola), Ecseki Anikó (hegedű), Tóth Balázs (brácsa), Magyar Gábor (cselló)
GERSHWIN: Három prelűd (Novák András átirata)
Rumy Balázs, Novák András (klarinét), Mersei Zsolt, Csongár Péter (basszusklarinét)
BRAHMS: Magyar táncok (Veronique Poltz átirata)
Gjorgjevic Dóra, Ittzés Zsuzsa (pikkoló), Kassai István (zongora)
ROSSINI: Három ária a Sevillai borbélyból (Werner Gábor átirata)
Mohai Bálint, Bánfi József, Tüske Aladár (fagott)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Schöck Atala (ének)
Háry Ágnes (brácsa)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia; II. tétel: Bál, IV. tétel: Menet a vesztőhelyre; V. tétel: Boszorkányszombat
Faust elkárhozása – drámai legenda
Szilfek tánca a II. részből
Rákóczi-induló az I. részből
Nyári éjszakák – dalciklus
I. dal: Villanella
II. dal: A rózsa lelke
A trójaiak – opera
A núbiai rabszolgák tánca
Harold Itáliában – szimfónia brácsaszólóval
IV. tétel: Rablók orgiája – Emlékezés letűnt jelenetekre
Rómeó és Júlia – drámai szimfónia
Mab királynő – Scherzo

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Keskeny Richárd, Sas Dániel (zongora)
"Hangulatkoncert"
BRAHMS: VI. magyar tánc
LISZT: B-A-C-H fantázia és fúga
LISZT: XIII. magyar rapszódia
BARTÓK: Szonáta, Sz. 80, BB 88
BARTÓK: Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, Sz. 74, BB 83
POULENC: Szonáta zongorára, négy kézre, FP 8

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Lajkó István (zongora)
David Oistrakh Quartet: Andrej Baranov, Rogyion Petrov (hegedű), Fedor Belugin (brácsa), Alexej Zsilin (cselló)
"Négyszer négyes plusz egy"
MENDELSSOHN: 6. (f-moll) vonósnégyes, op. 80
CSAJKOVSZKIJ: 1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11
DVOŘÁK: 2. (A-dúr) zongoraötös, op. 81
22:00 "Kóda" - beszélgetés a közreműködőkkel

19:45 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa)
Koncertmester: Pilz János
VIVALDI: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
HÄNDEL: D-dúr concerto grosso, HWV 323
BACH: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
MOZART: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
17:00 : Martonvásár
Brunszvik-kastély

Puskás Tícia (hegedű), Kállay Ágnes (cselló), Marosfalvi Tünde (zongora)
DEBUSSY: g-moll szonáta, no. 3, L. 140
DEBUSSY: G-dúr trió, L. 3
BARTÓK: Román népi táncok, BB 68 (Székely Zoltán átirata)
PIAZZOLLA: Oblivion (cselló-zongora átirat)
A mai nap
történt:
1909 • Az Elektra bemutatója (Drezda)
született:
1886 • Wilhelm Furtwängler, karmester († 1954)
1913 • Witold Lutosławski, zeneszerző († 1994)
elhunyt:
1967 • Ettore Bastianini, operaénekes (sz. 1922)
1978 • Palló Imre, énekes (sz. 1891)