vissza a cimoldalra
2020-06-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62169)
Kimernya? (3638)
Társművészetek (1717)
Operett, mint színpadi műfaj (4313)
A MET felvételei (450)
Momus-játék (5847)
Opernglas, avagy operai távcső... (20488)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7357)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3895)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4809)
Franz Schmidt (3609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1951)
Don Giovanni (264)
Pantheon (2639)
Charles Gounod (233)
Ilosfalvy Róbert (931)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

10279   IVA • előzmény10277 2019-07-06 04:57:32

Hálapénzt adni nekem sem volt szokásom. Legfeljebb nem fogadtam el a visszajáró 40-60 fillért a darabismertető füzet árából, illetve az 1,60-as Pesti Műsoréból, amelyet, ha tehettem, a színházban vásároltam meg. „Ültető nénim”-ről azért beszélek (többen is voltak a két házban, és megszokott ruhatáros nénik is), mert néhányukkal szívesen váltottam rövid beszélgetéseket valamelyik szünetben. Akadtak 10-15 éves ilyen ismeretségeim is.
Ma hiába is vágynék ilyen hosszas kapcsolatra egy-egy nézőtéri alkalmazottal. Az Erkel Színház újranyitása után még csak-csak látható volt néhány hónapig a 20 körüli fiatalok némelyike, de „futamidejük” oly mértékben látszik rövidülni, hogy mostanában legfeljebb 2-3 alkalommal látom őket újra. Nem értem, miért nem érzik jól magukat (feltehetően egyetemi felvételükre várva), hiszen már a türkizkék nyakkendőjüket is lecserélték pirosra, és mint tudjuk, úttörőnek lenni jó.

10277   Búbánat 2019-07-05 10:26:34

Hajdanán gyakran megtettem, hogy opera- és balettelőadásokat nem az eredetileg megvásárolt ülőhelyemről tekintettem meg: ha a kezdés előtt nem sokkal felfedeztem a földszinten elől szabad ülőhelyet, vérszemet kaptam és  előrelopakodtam oda, majd zavartalanul átadtam magam a színpadi varázslatnak. De „hálapénzt” sem kapott tőlem az éppen ügyeletes ültető, ha éppen „kiszúrt”, soha senki nem tessékelt el a „kakukkfészkemből”.

Emlékszem, volt egy izgalmas esetem: Aida-előadáson voltam és az előjáték alatt háromszor kellett "helyezkednem": amikor az elfoglalt hely gazdája mégiscsak megérkezett, szó nélkül odébb ültem eggyel, mert volt még egy szabad szék; pechemre megérkezett a másik elkésett jegytulajdonos, így onnan is fel kellett állnom. Kénytelen voltam az előttem lévő sorokban talált üres helyek egyikére átsompolyogni. Persze kínos volt, amikor a sötétben, a nyitány alatt botorkáltam a széksorok közt, megzavarva a közönség „áhítatát”. De hát a cél szentesíti  az eszközt… Manapság már ritkán vetemedem ilyen „pimaszságra”, azonban ha hátul ülök és tapasztalom a zavaró látáskörülményeket, olykor-olykor nem tudok ellenállni a csábításnak, felállok székemről (vagy le sem ülök oda)  és átülök a kinézett jobb és még szabad helyre.  De ezt már nem az előadás alatt, sötétben teszem: közvetlenül a kezdés előtt nyíltan, szilárd léptekkel haladok a kinézett "gazdátlan" ülőhely felé...  Nemrég viszont pórul jártam: Az álarcosbál volt műsoron, a célba vett sor két üres székének egyikére lehuppanva néztem végig az első felvonást. Mikor a szünet után visszatértem oda, meglepve láttam, hogy egy pár már „lefoglalta” azt magának.  Így kénytelen voltam visszaballagni eredeti, a nézőtér hátsó traktusába szólt székemhez; a zenei élmény nem csorbul, de a hangzó- és látóviszonyok elöl azért sokkal jobbak – érthetően, kapva kapunk azon, ha üresen marad elől egy jó hely:  úgy segítünk magunkon, ahogyan tudunk…és nem mindig pirulunk miatta…

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1937 • A Lulu bemutatója (Zürich)
született:
1857 • Edward Elgar, zeneszerző († 1934)
1863 • Felix Weingartner, karmester († 1942)
elhunyt:
1987 • Andrés Segovia, gitáros (sz. 1893)