Szerintem ugyanazt mondjuk csak maskeppen.

Azt persze tudom, hogy Wagner talalta ki ezt a kifejezest, de az en olvasatomban ennek igaznak kell lennie a verismora is (sot az egesz operai mufajra).

Az összművészet volt a kulcsszó, a verismoval összefüggésben! És itt jött be Wagner, aki ezt a fogalmat kitalálta és elvárásként megfogalmazta. A zeneművészetben pedig - mindegy melyik szint (egyébként művészet vonatkozásában nem is igazán értem ezt a másik szintet.) - énekelni kell, muzsikálni kell, egy bizonyos zeneművet kell előadni, függetlenü attl, hogy opera vagy zenekari mű, de lélek nélkül nem nagyon lehet.

Es ki beszelt itt Wagnerrol? :) Az egy masik szint.

Bel canto opera alatt pedig a bel canto operakat ertem (nem mindegyiket tartom butuskanak egyebkent onnan se).

Nem tudom, mit ért "pár butuska bel canto opera" alatt, ez meglehetősen érdekes ízlésre vall! Az opera éppen attól opera, hogy az összművészet! Wagner operái sok mindennek  nevezhetőek, de vesismonak legkevésbbé! Az ő zeneszerzői filozófiája, munkássága első perctől fogva az összművészetről szólt.

Pár butuska bel canto operánál igen, a hang számít csak, de a verismo másról szól, az már összművészet, s azt szerintem Bátori valósította meg hétfőn kb. egyedül.

Kedves David, nem tudom ki hogy van vele, de nekem a hang az abszolút elsődleges. És ha az nem jó, akkor a többi már számomra érdektelen. 

En peldaul nem a hangjara gondoltam Batori Evanak, amikor azt irtam hogy o volt az este fenypontja, leirtam hogy valoban hangilag nem volt tokeletes, de ezt boven feledtette az a szuggesztiv, valodi muveszi eloadasmod es expresszivitas amivel eloadta Margit ariajat. Hiaba enekelt tisztabban a tobbi, de minek??? Attol meg nem lesz muvesz valaki, a szomszedasszony is tud tisztan enekelni. Es azert Batori sem olyan rossz hangilag, nagyon becsuletesen letudta a Nyugat lanyat, lehet hogy annak koszonheto, hogy most kisse el van faradva a hangja. Ami talan a legnehezebb olasz szopran szerep (igen nehezebb mint a Turandot) es meg karaktert is kell benne abrazolni, amit o szinten remekul ragadott meg. 

Oké, kedves Iva, értem a gondolatmenetedet. Az udvarias megszólítást mellőzöd azoknál, akiket nem tartasz érdemesnek erre. Ez szíved joga, nem vonom kétségbe. Te folyamatosan kritizálod az én stílusomat, amelyet - többek között - "tolakodó bizalmaskodás"-nak, "durva sértés"-nek minősítesz. Ha ezt így gondolod, akkor lehetőséged van arra, hogy jelezd ezt a moderátoroknak, és majd ők kitörlik a bejegyzésemet, vagy minősített esetben kitiltanak a fórumról. Ez így tisztességes lenne, és számomra is elfogadhatóbb, mint ez a parttalan vita közöttünk.

Ha valaki veszi a fáradságot és visszaolvas, akkor megtalálhatja ennek a vitának is az eredetét. Én elmegyek egy előadásra, és az előadás után, azon melegében, leírom a véleményemet. Ez mindig így történik. Leírom azt, ami tetszett, örömmel lekesedek egy jó előadás után, de ugyanígy, kendőzetlenül leírom azt is, ha valami nem tetszett és azt is, ha valamit kritikán aluli teljesítménynek tartok. Friss az élmény, nem mérlegelek, nem centizek, azt az élményt írom le, amit az előadás keltett bennem. Én kifizettem - sokszor egy évvel előre - a jegyet, izgalommal vártam az előadást, elmentem, meghallgattam és ezt követően - úgy érzem - jogom van vélemény nyilvánításra. Aki pedig kiáll a színpadra, annak el kell viselnie a kritikát, ez már csak egy ilyen szakma. És az illető művész rajongóinak is el kell viselnie azt, ha valaki mást lát és mást hall, mint ők.

Tudom, hogy ez egy nehéz, nagyon nehéz dolog, megfelelő egyensúlyt találni. Az, hogy kinek mi tetszik, alapvetően szubjektív dolog. De azért valahol, kell lennie objektivitásnak, egy mércének, amihez mérhető egy teljesítmény. Kell, hogy legyen valami etalon, amihez viszonyíthatjuk a dolgokat. Vegyük pl. Bátori művésznő esetét, akit én sokszor hallottam a 2000-es évek első felében és sok szép élményem fűződik hozzá, ahogyan ezt le is írtam. A pünkösdi szereplését viszont kritikán alulinak tartottam. Ki változott ekkorát 15 év alatt? Ő-e, vagy én? Azóta vajon megsüketültem, vagy meghibbantam? Ugyanakkor a válaszokban egy fórumtárs azt állítja, hogy Bátori Éva volt az est fénypontja és a mélypont az a művésznő, akit én magasan a legjobbnak hallottam. Hol van itt az igazság? Mert valamiféle objektivitásnak azért kell lennie! Gyötör a kétség: bennem van a hiba? Előveszek két felvételt. Mindkettő a Nyugat lánya. Az egyiken az őszi Westbroek, a másikon a téli Bátori. Hallgatom mindkettőt, felváltva. Hallgatom. Megnyugodtam, nem bennem van a hiba. :)

OFF: (Az udvarias megszólítást nem nélkülözöm, viszont van, amikor mellőzöm. Mielőtt leírnám, eszembe jut, hogy a formán belül a megszólított jelzőjének jelentése is van. Ha éppen nem értek egyet e jelentéssel, lemondok a jelzőről vagy akár az egész megszólításról, hiszen az nem mindenáron formája a fórumos társalgásnak.)
Hogy tudjuk, kivel lehet vagy érdemes szellemeskedni az öregségről, a halálról, ahhoz alaposabban kell ismerni valakit, mint egy fórumozótársat, akivel ráadásul éppen nézeteltérésünk van; vagy egy művészt, akivel egyáltalán nem vagyunk bizalmas viszonyban, legkevésbé akkor, amikor éppen kritizáljuk a művészi teljesítményét. Hidd el, ez gyakrabban tolakodó bizalmaskodás, sőt durva sértés, semmint a vidám csevegés öröme.

Kedves Iva!

(Ugye milyen érdekes ez a megszólíttás, ahogyan kezdem? Ezt az udvarias gesztust te valahogy mindig nélkülözöd).

Én abszolút együttérzek az öregekkel, mivel én is közéjük tartozom. De vallom, hogy ez is ugyanolyan élethelyzet, minta többi, és miért ne lehetne ezt humorosan felfogni. Sőt továbbmegyek, a halál is hozzátartozik az élethez, ez mindnyájunk sorsa. Miért lenne ez tabutéma? És miért kellene nekem könnyek között beszélnem az elmulásról, amikor ezt magamon is érzem? De a halál csak egy közbülső állomás... -  "Halál, hol a te fullánkod?" 

Próbáld egy kicsit könnyedebben venni saját magad. és jó lenne, ha figyelmesebben olvasnád  soraimat, mielőtt reagálsz rájuk, akkor talán látnád, hogy leginkább magamon élcelődök, nem másokon. Kriptaszökevényként is magamat jelöltem meg, nem téged és nem másokat. Lazíts. :)

Takátsa, vagy nem érted, mit kifogásolok, vagy úgy teszel, mint aki nem érti. (Nem először.)
Miközben rendre hangoztatod, milyen toleránsan veszed tudomásul mások véleményét és személyiségét, valójában nem tűröd a tiédtől eltérő véleményt. De ezt nem esztétikai érvekkel vitatod, hanem a vitapartner és a vitapartner által elismert művészek iránti, a legdurvább irányú személyeskedő odavágással. Az öregség és a halálhoz közeledés nem jellemhiba, hiszen ez mindannyiunknak egyformán a sorsa, ennek jegyei nem humorforrások, még ha te roppant humorosnak tartod is magad az élcelődéseiddel, amelyekkel jelenleg még érvényes kultúránkban, a meghitt baráti körön mégiscsak kívülről, nem illik viccelődni, sőt gyomorforgató, vitaérvekben pedig végképp nem elegáns.
Amint nem elegáns félremagyarázni és kiforgatni a kifogást sem: hasonlót sem mondtam ahhoz, hogy az én fülem éteri hangokat hall, különösen nem olyan előadáson, amelyen – a 80 évesre saccolható átlagéletkorú, meglepően öregedő, ám fürge és agilis öregek között – történetesen nem nyüzsögtem. Viszont gyerekkorom óta sorsközösséget éreztem a halandó emberrel, függetlenül attól, hogy milyen jegyek jelzik már távolodását az élettől, akár művész, akár nézőtárs.

Kedves Iva,

Mindenkinek lehet véleménye egy előadásról, a látottakról-hallottakról s ezt szabadon megírhatja. Ezt teszem én is, jogom van hozzá. És ezt teheted te is, amihez szintén jogod van. Én nem kívánom, hogy bárki is egyetértsen velem, tudomásul veszem azt, hogy más ember másképp gondolkozik és ezt tiszteletben tartom. És eszembe sem jut intoleráns módon megbélyegezni a másképpen gondolkozót mint ahogyan azt pl. te teszed esetemben. De tudomásul veszem ezt is, nem neheztelek rád, te ilyen vagy én pedig másmilyen.

Ahogyan azt is tudomásul veszem, hogy vannak énekesek, akik élemedett koruk ellenére fizikailag és mentálisan annyira fittnek érzik magukat, hogy akár halálukig a színpadon maradnak. Én ezzel nem értek egyet, de elismerem, joguk van hozzá, és miért is ne tehetnék meg akkor, amikor ők anyagilag jól járnak és van akkora rajongótáboruk, amely koncertről-koncertre megtölti a termet. A mai világban ez az értékrend: a kereslet-kínálat dönt el mindent, az a jó, ami kelendő, függetlenül attól, hogy a produkciót hallgatva az én fülem rikácsolást hall, a te füled pedig éteri hangokat. 

Csak a stílusdefiníciót tisztázandó, hiszen ízlésekről ezen a téren sem érdemes vitatkozni: „kissé szarkasztikus fogalmazást” nem érzékeltem a hozzászólásban, morbid ízetlenkedést viszont igen. (Nem először.)
Bátori Éva i-vel írja a nevét.

Végülis magánügy, hogy kinek mi tetszik, ízlésekről nem érdemes vitatkozni. Így elfogadom azt, hogy neked Bátory Éva a mostani állapotában jobban tetszik, mint 20 éve, és Depuis le jour tekintetében a hetvenakárhány éves Gruberova számodra a non plus ultra. Szerencsésnek is vagy mondható, mert még sok-sok évig, számos alkalommal láthatod és hallgathatod majd a kedvenceidet, kissé szakrasztikusan fogalmazva: míg a halál el nem választ titeket egymástól. No de a hat nyelven beszélő Pasztircsák Polináról azt állítani, hogy nem tudja miről énekel; ez talán kicsit túlzás volt a részedről. 

Amúgy érdekes volt ez a Kunde koncert olyan szempontból is, hogy körbenéztem a nézőtéren, és a nézők átlagéletkorát kb 80 évre saccoltam. Öregszik az operarajongók tábora, eddig is tudtam, no de ennyire? Másik oldalról nézve viszont öröm volt látni, hogy mennyi fürge és agilis öreg myüzsög az Erkel falai között. 

Pasztircsák Polinának pedig azt üzenem, hogy a sok kriptaszökevény közül legalább egy akadt, akit megigézett az előadása. Lehet, hogy ez önmagában kevés, de számomra minden.

Nekem is tetszett Bátori Éva, akit korábban nem igazán értékeltem. Fodor Bernadettet is nagyszerűnek találtam. 
Számomra viszont Pasztircsák Depuis le jour-ja volt a mélypont. Miért? Mert nem szólt semmiről. Mintha egyáltalán nem is értette volna a szöveget, fogalma se lett volna az egyes szavak értelméről, csak fonetikusan betanulta volna őket. Nem zárom ki, hogy valójában értette, de ha így volt, sajnos ez nem jött át. A hangi kifejezést testi vonaglással helyettesítette. Mindebben feltehető példaképére, Nyetrebkóra hajaz. Ez a hozzáállás mostanában nyerő, hát csak tessék, én nem leszek ott a nézőtéren, amikor ezek énekelnek. Negatív véleményem kialakulásában nyilván szerepet játszott, hogy nincs még egy hónapja, hogy egy egészen más Depuis le jour-t hallottam, amellyel nemhogy egy napon, de egy hónapban sem lehetne említeni Pasztircsák produkcióját. A 72 éves Gruberova regensburgi koncertjéről beszélek. Pasztircsáknak meg őszintén kívánom, hogy fejlődjön a művészi kifejezés terén, hiszen nem tehetségtelen.
Sajnos az est főszereplője, Gregory Kunde először apróbb, aztán egyre nagyobbá váló egészségi problémával küzdött, a kezdeti pár torokköszörülés végül köhögésbe majd lemondásba torkollott. Mindezzel együtt egy profi tenort hallottunk, aki megtette, amit lehetett az adott körülmények között. Az este minden nehézség ellenére stílusos módon zárult egy másik "Gregoryval", azaz Gergellyel (Boncsér), akinek nagy gratuláció jár a Nessun dormáért.

Gyakorlatilag a gyokeres ellentetet gondolom annak, amit par hsz-el lejjebb olvastam :D Batori Evanak lehet most nem szolt ugy a hangja ebben a bivalynehez ariaban ahogy kellett volna, de Safar kritikan aluli Madardala es meg annal is rosszabb Adriana Lecouvreurje mellett megjelent egy ENEKESNO. Egy eloadomuvesz, aki tudta, ertette, erezte mirol enekel es lerakott egy ELOADASt a szinpadra. Sumegi szokasosan elvisitozta a Giocondat a lirai szopran hangjan (a Butterflyban bezzeg jo volt, ki gondolta volna), Ralikot kozepen es melyen egy X faktoros is leenekli, Letay pedig olyan mintha orrsovenyferdulessel enekelne allandoan. Fodor Betti Santuzzaja nagyon jo volt, en pont a magassagait hallottam zsenialisnak, sokkal jobbak mint par eve, elkepeszto ereju hang es pont a melysegekkel voltak kisebb gondok ott is. En egyertelmuen Ortrud, Brunnhilde, Kundry iranyt hallok benne most. Ki volt meg? Ja, Polina, hat igen neki meg tokeletes volt a Charpentier aria, jo lenne ha ebbe az iranyba menne el az olasz helyett. A karmester a Liderceket kivaloan interpretalta, szemben a Parasztbeculet intermezzoval, aminel egy ido utan azon gondolkoztam, hogy mit fogok masnap reggelizni, pedig az egyik kedvenc olasz operam elejetol a vegeig. 

Okovacs... hagyjuk, inkabb szorakozom a Monika-shown.