vissza a cimoldalra
2019-08-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3399)
Plácido Domingo (784)
Társművészetek (1351)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (987)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1332)
Élő közvetítések (8091)
A nap képe (2143)
Kedvenc magyar operaelőadók (1141)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1743)
Franz Schmidt (3411)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61872)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (182)
Verdi-felvételek (549)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (469)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4551)
László Margit (209)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

10167   Búbánat • előzmény9796 2019-06-03 00:18:42

Kapcs. 9796. sorszám

A március 24-i beszélgetős – zenés „Klubdélután”-t tegnap követte az operaévad utolsó ilyen jellegű rendezvénye az Erkel Színházban. A Budapesti Operabarátok Egyesülete szervezésében megtartott műsorban Fülöp Attila ezúttal Bátori Éva Kiváló Művész és Kálmándy Mihály Kossuth-díjas Művész operaénekesekkel beszélgetett az Erkel Színház színpadán.  Rálik Szilviának is szólt a felkérés, de betegsége miatt sajnos nem jöhetett el.  Közreműködött  Bartal László zongoraművész-korrepetitor.

A Klubdélutánt Szinetár Miklós, az Egyesület elnöke nyitotta meg. Köszöntője után - miközben kifejezésre juttatta sajnálkozását az Andrássy úti Dalszínház rekonstrukciójának hosszas elhúzódása miatt - az Eiffel Műhelyház operajátszási lehetőségeit dicsérte és ajánlotta figyelmünkbe annak kapcsán, hogy szombaton, a Bánffy Színpadon bemutatott Edgar című Puccini-operaelőadáson ő is ott volt a nézők között.

A műsorvezető Fülöp Attila kérdései az énekművészek felé a szokványosak voltak: honnét datálható, hol és mikor kezdődött az énekesi pályájuk? kik voltak a mestereik? miként és mikor kerültek be az Operába? hogyan ívelt fel művészetük? mely szerepekkel indult el a hazai és nemzetközi karrierjük és melyek  a legkedvesebb szerepük?

A sztereotip kérdésekre Bátori is, Kálmándy is gyakorlatilag felmondta mindazt, amit a Wikipédiában már eddig is olvashattunk és tudtunk róluk, tehát sok új információval nem igen szolgáltak számunkra.   Ami többletet kaptunk tőlük/róluk a beszélgetés során, legyen arról itt pár mondat. Szoprán művészünk kérdésre válaszolva lelkesen mesélt az „Opera nagyköveti” munkájáról, hogy mi ennek a célja, távlata, és milyen feladatok hárulnak rá mint koordinátornak, a többi „nagykövetet” összefogó-irányítónak;  szereti ezt, kedvvel és felelősséggel végzi, képes összehangolni énekesi hivatásával.  Családjáról is említést tett: férjével, aki a Nemzeti Filharmonikusok hangszeres művésze, harminchárom éve alkotnak egy párt…

 Baritonunk hosszan szólt A bolygó hollandi címszerepéről, amelynek eléneklése, eljátszása milyen  elementáris hatást gyakorol rá mindig.  Említette a többi megformált Wagner-szerepét, de a hozzá ugyancsak közelálló és szeretett nagyVerdi-baritonhősök alakításaira is kitért (külön kiemelve a Nabucco címszerepet, ami végigkísérte eddigi pályáján) majd sorolta, mely baritonszerepekre vágyakozik még:  az Ernaniban, az Attilában, a Stiffelióban,…- szeretné egyszer ezeket is elénekelni teljes produkciókban. A francia operák között is sok kedvence van, közülük az egyik legnagyobb kedvenc Jules Massenet Le Jongleur de Notre Dame (Mi asszonyunk bohóca) című operája, benne Boniface szerepe.  Kálmándy ecsetelte a Massenet-opera és zenéjének értékeit, a bariton karakter énekelnivalóinak kivételes szépségét, megformálhatóságának sokszínűségét.

Még a beszélgetés elején Fülöp Attila az erdélyi Biharban született Kálmándy vallásosságára is rákérdezett, majd említette neki Ferenc pápának mostani csíksomlyói látogatását is. Erre baritonunk „kapásból” egy olyan jelzős megfogalmazást tett a jelenlegi pápára (amit mondott nem tartom szükségesnek itt részletezni) - , ami a közönség körében némi meghökkenés moraját váltotta ki, míg Fülöp Attila nagy derültséggel nyugtázta Kálmándynak a pápák „összehasonlítására” vonatkozott kijelentését.

Különben, mint mindig, most is igen közvetlen stílusban, oldottan, felkészülten diskurált vendégeivel az egykori tenorunk, aki később az Operaházban, más munkakörökben és pozíciókban, felelős feladatokat látott el nyugdíjba meneteléig.  

A beszélgetés közben a vendégművészek előadásában énekszámok hangoztak el a következő művekből:

  • - Richard Strauss egy dala (Bátori Éva)
  • - Richard Wagner: Tannhäuser – Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz, III. felv. „ O du, mein holder Abendstern” (Kálmándy Mihály)
  • - Giacomo Puccini: A Nyugat lánya – Minnie áriája, III. felv. (részlet) (Bátori Éva)
  • - Giuseppe Verdi: Don Carlos – Posa halála, III. felv.„O Carlo, ascolta” (Kálmándy Mihály)
  • - Arrigo Boito: Mefistofele – Margit áriája, III. felv. „Spunta l’aurora pallida” (Bátori Éva)
  • - Giuseppe Verdi: Az álarcosbál – Renato áriája, III. felv. „Eri tu che macchiavi quell’anima” (Kálmándy Mihály)

Az énekeseket Bartal László kísérte pianínón.

A második részben a Klubdélután műsorának vezetője, Fülöp Attila újabb vendéget fogadott:  a kis asztalka mellett helyet foglalt  Döme István, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott főügyelője , a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatának tulajdonosa.  Megtudhattuk tőle, hogy 1977-ben szerződött az Operához ügyelői munkakörbe, 1990 óta volt főügyelő, negyvenkét évi szolgálat után nemrég vonult nyugdíjba. A jókedélyű úr – bemutatását követően – elmondta nekünk, kitől, hol és milyen zenei ismereteket szerzett, tanulmányokat folytatott, mielőtt ügyelő lett és hívásra az Operaház állományába került. Részletezte általánosságban az ügyelő feladatkörét, azt is hogy mennyire fontos, nélkülözhetetlen személy, aki a kulisszák mélyén, a színpad mögött „láthatatlanul” végzi fontos munkáját, összekötőkapocs a karmester, a színpadon lévő személyek és a műszaki kiszolgáló alkalmazottak között.  Döme István sztorizott, sok humoros régi epizódot hozott szóba, amelyek számára olykor idegbajos és „izzasztó” pillanatokat eredményezett, de aztán lélekjelenléte kisegítette a bajból és megkönnyebbülésére mindenki fellélegezhetett a végén.

Most is,  a műsor közben volt egy ilyen pillanat – még az első rész alatt, amikor Bátori Éva készült elénekelni zongorakísérettel az első énekszámát; a zongora pedálja, mint kiderült, még a műsor előtti próba folyamán „beragadt”, így a művésznő nem tudta elkezdeni énekét, meg kellett várnia, míg a műszakiak betolnak a színpadra a meghibásodott zongora mellé egy „ütött-kopott” fekete pianínót. Döme István elárulta nekünk: a háttérben ő intézkedett a gyors megoldás keresésében, a váratlanul felmerült akadály elhárításában – pedig ő most nem ezért jött ide és állt készenlétben…

 

Az évad utolsó Klubdélutánja vendégeinek búcsúzóul virágcsokorral illetve egy üveg itallal kedveskedett a Budapesti Operabarátok Egyesületének ügyvezető-igazgató asszonyaGémes Szilvia.

9796   Búbánat 2019-03-24 21:54:03

Budapesti Operabarátok Egyesülete ma délután 3 órától tartotta meg az Erkel Színházban a Magyar Állami Operaház idei évadjának második klubdélutáni műsorát (a november 4-i zenés-beszélgetős eseményről is itt beszámoltam), amelynek vezetője immár hosszú évek óta Fülöp Attila, az Opera egykori kiváló tenoristája. Énekesi pályáját követően az operai szakszervezet elnöke, az Opera főtitkára, később ügyvezető igazgatója is volt.  Ő már jóval a kezdés előtt ott ül a nyitott színpadon elhelyezett kis asztalkája mögött, mikrofonnal a kezében, várva fellépő énekművész vendégeit: ezúttal Sümegi Esztert, Wiedemann Bernadettet, Horváth Istvánt és Pataki Bencét, valamint a zongoránál Bartal Lászlót, az Operaház karmester-korrepetitorát.

A program nyitányaként - megint - Szinetár Miklós, az Egyesület elnöke érkezett a színpadra, aki bevezető köszöntő szavai után jelezte, hogy a műsor második felében Fülöp Attila beszélgetőtársa az Operaház Örökös Tagja, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész, Misura Zsuzsa lesz, aki örömmel elfogadta az invitálást.

Szinetár Miklós köszöntői szavai után lépett a színpadra az említett négy operaénekesünk, akiket énekszámaik előtt, között Fülöp Attila eddigi pályájuk alakulásáról, a jelenbeli munkáikról, a rájuk váró művészi feladatokról, kihívásokról, a hivatásuk megéléséről kérdezett.

Sümegi Eszter elmondta: nemrég ünnepelte 25 éves jubileumát; milyen szokatlan volt számára is mint Giocondának az Erkel színpadán „vizes árokban közlekednie,  hiába volt csizma rajta, de az alsó szoknyája combközépig nedves lett , de végül is megszokta már; szóba került a Katharina Witt sokakat megosztó Lohengrin rendezésében megformált Elza szerepe is, miként élte meg a botrányt…; ahogyan el kellett fogadnia  egy számára megrendítő Aida-sorozatot egyik német színpadon, ahol koncentrációs táborban történik a cselekmény, benne szinte végig térdepelve kellett alakítania a címszerepet, tűrni a szituációt, várva és számolva vissza, mikor jut az előadás-sorozat végére; említette, hogy a szerepeinek többségében meghal, a legkülönfélébb elborzasztó módon – konkrétan beszélt a japán „harakiri” formáról…; kedvenc szerzői között említette Verdit, Puccinit, de Wagner sem idegen tőle és  Goldmark Sába királynőjének Szulamith-ja is igen közel áll a szívéhez (nagy sikere volt ezzel Amerikában, az Operaház  tavaly New York-i vendégjátéka alkalmával; Végül megtudtuk Sümegi Esztertől, hogy már kis unokának is örvendhet…  

Wiedemann Bernadett és a fiatal énekművész, Pataki Bence családi kapcsolata (anya és fia) nem titok; Pataki mesélte, hogy otthon, énektechnikai kérdésekben édesanyjával bármit meg tud beszélni, Wiedemann arról is szólott, milyen sokféle operaszerepen van túl.

Horváth István (tenor) mesélt a kezdeti pécsi zenei tanulmányairól, az első fontosabb operaszerepeiről: Fenton (A windsori víg nők), Almaviva (A sevillai borbély), később megformálhatta Kormányost is A bolygó hollandiban....Megtudhattuk tőle, hogy Sümegi Eszter és ő egymáshoz közel eső településekről származnak (Mohács ill. Pécs).

A művészek a szavakon túl a kis koncert keretében szép énekükkel adtak ízelítőt „mesterségbeli” tudásukból:

Sümegi Eszter

  • Ponchielli: Gioconda„Suicisio!” – Gioconda méregáriája, IV. felv.
  • Puccini: Bohémélet – Horváth Istvánnal énekelte Mimi és Rodolphe első felvonásbeli záró kettősét

Wiedemann Bernadett

  • Verdi: Aida – Amneris áriája a IV. felv. (a Radamesszel való kettősét megelőző ítélkező jelenetben)
  • Massenet: Werther - Charlotte áriája

Pataki Bence

  • Mozart: Figaró házassága – Figaro áriája: „Most pedig vége a szép időknek”

Horváth István

  • Puccini: Gianni Schicchi – Rinuccio áriája
  • Puccini: Bohémélet – Sümegi Eszterrel énekelte Mimi és Rodolphe első felvonásbeli záró kettősét

Bartal László ezúttal is nagyszerűen kísérte zongorán a fellépő énekművészeket.

 

A „beszélgetős” vendég ezen a délutánon örömünkre Misura Zsuzsa  volt, aki idén januárban ünnepelte 75. születésnapját, volt-van mire visszaemlékeznie: a múlt sok szép, kedvelt szerepét sorolta, amelyeket az Operában és Szegeden elénekelhetett: Lady Macbeth, Tosca, Santuzza, Leonorák, Abigél, Szilágyi Erzsébet stb. Külön szólt a Wagner-szerepeiről (A bolygó hollandi Sentájától a Tristán Izoldájáig), a Turandot címszerepének megformálásairól, a Verdi Requiem-előadásairól (több mint ötvenszer énekelte abban a szopránszólót); az énektanításról is beszélt, emlegette Rálik Szilviát, akinek a pályája is Szegedről indult el, és gyakorlatilag azt a repertoárt viszi, amit annak idején ő is; már csak a két legnagyobb Wagner drámai szoprán szerep hiányzik neki (Brünnhilde, Izolda) és akkor teljessé válik az ő repertoárja – hasonlóképpen a sajátjához. Szívesen emlékezik Oberfrank Géza karmesterre, aki szegedi színházi korszakában sok hasznos tanáccsal látta el, amiért örökre a szívébe zárta. Még sok mindenről szó esett Misura Zsuzsa és Fülöp Attila beszélgetése során.

Szép, tartalmas érdekes és hangulatos műsort kaptunk az Erkel Színházban vasárnap  az operabaráti klubdélutánon. 

A Budapesti Operabarátok Egyesület ügyvezető-igazgató asszonyaGémes Szilvia az összes fellépő művésznek ajándékkal kedveskedett: virágcsokor a hölgyeknek, egy-egy üveg itóka az uraknak...

 

Budapesti Operabarátok Egyesülete - Klubdélután

2019. MÁRCIUS 24. VASÁRNAP 15.00-17.00 
ERKEL SZÍNHÁZ
 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Pesti Vigadó

MÁV Szimfonikus Zenekar
vez.: a Jorma Panula Nemzetközi Karmesterkurzus résztvevői
"MÁV Zenekar karmesterkurzus"
UUNO KLAMI: Nummisuutarit Overture ("A puszta vargáék") - nyitány
BEETHOVEN: I. (C-dúr) szimfónia, op. 21
MENDELSSOHN: IV. (A-dúr, "Olasz") szimfónia, op. 90

19:00 : Budapest
Megbékélés Háza

Magda Dávid (orgona), Dr. Kovalcsik András (kürt)
J.S. BACH: a-moll prelúdium és fúga, BWV 543
SCHUBERT: Szerenád
J.S. BACH: Ich ruf’ zu dir, Herr Jesu Christ - korálelőjáték, BWV 639
MAGDA DÁVID: Concerto
GLIER: B-dúr kürtverseny - II. Andante
MAGDA DÁVID: Improvizáció
SAINT-SAËNS: Románc, op. 36
BARTÓK: Három csíkmegyei népdal (Magda Dávid átirata)
MAGDA DÁVID: Sinfonietta - III. tétel
18:00 : Nyíregyháza
Móricz Zsigmond Színház

"A Dohány utcától Hollywoodig - Kántorok gálakoncertje"

19:00 : Miskolc
Avasi Református Templom

Andrássy György (bariton), Mátyus Gabriella (orgona)
"Előttem az utódom"
VIVALDI - BACH: a-moll concerto BWV 593
HÄNDEL: Arm, arm ye brave! - ária a Júdás Makkabeus oratóriumból HWV 63
BRAHMS: Herzlich tut mich verlangen op. 122/10
MENDELSSOHN: Es ist genug! - ária az Éliás oratóriumból MWV A 25
MENDELSSOHN: c-moll prelúdium és fúga op. 37/1
BACH: Mache dich, mein Herze, rein - ária a Máté passióból BWV 244
BACH: Passacaglia BWV 582
A mai nap
született:
1923 • Wolfgang Sawallisch, karmester († 2013)
1926 • Kroó György, zenetörténész († 1997)
elhunyt:
1958 • Ralph Vaughan Williams, zeneszerző (sz. 1872)