Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


10099 IVA 2019-05-23 03:23:25 [Válasz erre: 10096 Héterő 2019-05-23 00:46:02]

Szerintem amit Babits írt, nem egyéb, mint egy vers Heine versének formája és gondolata nyomán. Legyen gondja vele annak, aki külföldi költőket akar olvasni magyar fordításban.
Magyar operaszövegben sem öröm az ilyesmi, de engedékenyebbnek kell lennünk, mert azt a szöveget énekelni kell (ez önmagában összetett dolog), több órás terjedelemben, áriákban, együttesekben, kórussal, zenével. A műfordított szövegnek is jellemeznie kell a hőst, annak lelki állapotát, a kort, mindent. És gyönyörűséget kell adnia, a zenével együtt, de az sem árt, ha olvasva is. Nádasdy Manon Lescaut-fordítása ilyen szempontból is remekmű, pontos figurajellemzése és bájos archaizálása éppen olyan, ahogy Prévost hősei és Puccini zenéje megkívánják.
Vannak gyenge és rossz fordítások is, de a Manon Lescaut magyar szövegének feledésbe küldése ebben a totális cserében az eredeti szöveggel játszás javára: a baba fürdővízzel együtt való kiöntésének esete.


10098 IVA 2019-05-23 03:18:46 [Válasz erre: 10094 maris 2019-05-22 16:57:06]

Hol is? Kitől is?


10097 lujza 2019-05-23 01:21:43

Kedveseim! Napok óta olvasgatok itt egy parttalan vitát, ami sehová se vezet. Alapvetően nem is való ebbe a topicba. Viszont közben volt egy premier az Erkel Színházban, amire kizárólag a rádióhallgatók reagáltak, egy híján fanyalogva. Pedig elég sokan voltunk ott az előadáson, és nemcsak a repi közönség, mégsem írt róla senki semmit. Pedig szerintem egész jó  volt, főleg a mai ínséges időkhöz képest. Kíváncsi lennék a véleményetekre!


10096 Héterő 2019-05-23 00:46:02 [Válasz erre: 10095 Haandel 2019-05-22 19:13:47]

Babits verse versnek lehet jó, de fordításnak pocsék.
Védeni az elszabadult fordításokat ezzel a példázattal csak vakok és süketek körében nyílhat némi, de elég talmi esély.


          Heine (gyorsnyers by Héterő)  Babits - Memento

          Virul a tűzforró nyár                 A hajad olyan fekete,
          arcocskád felszínén,               a ruhád oly fehér:
          belül meg tél hideglik               az ifjúság ígérete
          kis szívecskéd mélyén.            az élettel felér.

          De változik majd mindez,         Ó, csal az ember élete!
          te drága kis bogár,                  ki tudja, mi nem ér?
          a tél – az arcodon lesz,           Ruhád is lesz még fekete,
          a szívedben lesz nyár.             hajad is lesz fehér...


Nyolcsoros mindkettő. Más közös vonás nem nagyon található.

De ha ez itt fordítás, akkor az a  "piszok Babits becsapta, meglopta, kifosztotta a mit sem sejtő olvasót..." Bizonyám.


10095 Haandel 2019-05-22 19:13:47

Mi a fontosabb?

Mi a fontosabb szerintetek:
a zene vagy a nyelv szövete?

A komplex zene egyik fontos része,
a nyelv, illetve a nyelv sajátos zenéje.

Guten Morgen, mein lieber ‘Prodaná nevěsta’,
a pokolba vezető út is jó szándékkal van kirakva!


10094 maris 2019-05-22 16:57:06 [Válasz erre: 10093 IVA 2019-05-22 15:56:24]

De, vannak! (ezt jó sokáig lehet csinálni; jó szórakozást kívánok hozzá a fórum olvasóinak)


10093 IVA 2019-05-22 15:56:24 [Válasz erre: 10092 maris 2019-05-22 15:36:56]

Kis magyar ferdítésparádé mint vitamodor – 4.

Csakhogy nincsenek ilyenek a fórumon...


10092 maris 2019-05-22 15:36:56 [Válasz erre: 10086 IVA 2019-05-22 02:54:49]

Kis magyar ferdítésparádé mint vitamodor – 3.

Azt írtam, „vannak“. Nem pedig azt, hogy „van pl. Iva, aki mindent csak magyarul akar hallani“.


10091 Búbánat 2019-05-22 11:23:44

Erkel Színház, 2019. május 20.  - Puccini Feszt

Az esten három különböző zenei műfajú alkotás került színre:

I. Giacomo Puccini: Messa di Gloria (A-dúr mise)

A koncert kezdetekor meglepődtem: a három helyet csak két énekszólista jött ki a színpadra - László Boldizsár és Kelemen Zoltán.  Előzőleg nem néztem színlapot, így váratlanul ért, hogy nem lesz basszusszólista. Ugyanis Puccini zenekarra, vegyeskarra, tenor-, bariton- és basszusszólóra írta meg művét.   Vélhetően az énekesek, a karmester és a Rádióénekkar karnagyának közös döntése volt, hogy a Credo tételben a „Crucifixus etiam pro nobis sub Pontio Pilato passus et sepultus est” sorokat basszus helyett a baritonszólista énekelje. Persze különösebb jelentősége nincs e dolognak, a legtöbb hangfelvételen is csak két szólista énekli a szólótételeket; csak a precízség kedvéért említettem meg, de amúgy is ebben a korai Puccini-alkotásban - az ifjúkori misében -  kevés énekelni valójuk van: a tenorszólista először a Glóriában lép be: Gratias agimus tibi – énekli, a Credóban Et incarnatus még az övé, végül az Agnus Dei tételt a baritonnal együtt énekli a kórus mellett.  A baritonszólista énekelnivalója még  a tenorénál is rövidebb: csak azért nem jelentéktelen egészében, mert mint említettem a  Crucifixus részt is énekli, aztán már csak a Benedictusban halljuk őt és az Agnus Dei rövidke tenor-bariton kettősében.

Ugyanakkor hatalmas énekelni valója van a kórusnak! A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)  pompásan szólt, a Mise összes tételét szinte „végigénekli”; Puccini a megindítóan szép, áradó, a fülben első hallásra megragadó dallamaival lebilincsel! És a zeneszerző mindössze 22 éves volt a darab megírása idején (sőt a Credót már két évvel korábban megkomponálta).  A Magyar Állami Operaház Zenekarát a fiatal olasz karmester, Leonardo Sini vezényelte – akinek a nevéhez fűződött ugyancsak az este folyamán előadott és bemutatott  balett-részlet, továbbá egy operaújdonság zenekari irányítása is.

Még annyit érdemes megjegyezni erről az egyházizene-kompozícióról, hogy Puccini miséjét az Istituto Musicale Pacini diploma gyakorlataként állította össze. Első előadása 1880. július 12-én volt Luccában. A Credót már 1878-ban megírta, előadásra is került, amit eredetileg a zeneszerző önálló munkának tekintette. Puccini soha nem tette közzé a Messa teljes kéziratát, bár jól fogadták művét. A darab elfelejtődött, csipkerózsika álmából 1951 után kelt életre, amikor Chicagóban, majd Nápolyban is előadták.  A szakirodalom rámutat: Puccini a Messa di Gloria néhány témáját újra felhasználta más munkáiban, mint például az Agnus Dei zenéjét a Manon Lescautban,  míg a  Glória dallamai a Turandotból Kalaf „Nessun dorma”  áriájában, a Kyrie tétel eleje pedig az Edgarban fog visszacsengeni.

II. Giselle – Nagy pas de deux  ( Adolphe Adam zenéjére és Mihail Lavroszkij koreográfiájára)

Librettó: Théofile  Gautier

A szünet után Puccini ifjúkori miséjét követte ez a szép balettrészlet. A romantikus mű zenéjéhez és koreográfiájához illő vetített festői, kies tájrészlet szolgáltatta a hátteret, a színpadon a Magyar Nemzeti Balett két táncművésze – Ivanova-Skoblikova-Sofia (Giselle) és Balázsi Gergő-Ármin (Albert) – Vágó Nelly jelmezeiben mutatkozott be, akiknek produkcióját nagy tetszéssel fogadtuk.

Ez az alkotás ihlette meg Puccinit  első operája, a Lidércek megkomponálására – ezért ez a Pas de deux kötötte össze az esten e két mű előadását.

III. Giacomo Puccini: Lidércek

Az egyfelvonásos „tündér”-opera szövegét Ferdinando Fontana írta. A Lidércek bemutatója 1884. május 31-én Milánóban, a Teatro dal Verne-ben volt.  A darab cselekménye a németországi Fekete-erdőben játszódik, mesebeli időkben.  A darabnak mindössze három szereplője van: Anna (szoprán), Roberto (tenor), Guglielmo (bariton), valamint a narrátor prózában. A partitúrában kiemelt hangsúlyt kap a kórus és a zenekar.

Röviden ismertetem Puccininek ezt a nálunk szinte ismeretlen korai (első) operáját:

Rövid zenekari előjáték után a kórus dicséri Guglielmo erdész lánya, Anna eljegyzését Robertóval. A vőlegény Mainzba utazik egy nagy örökség átvételére. Induló hangzik fel, meg egy Ländler dallama csendül fel. Annát balsejtelem gyötri, majd egy nagy kettősben búcsúznak, amiben Roberto gyengéd ariosóját halljuk.  A falu népe imát mond a távozóért, a zenekarban halk harangszót hallunk. Karkíséretes tercett végén Roberto elmegy, a zenekar sejteti, hogy a végzete elé.  – Ezután egy háromszakaszos verset hallunk (a hangszóróból), s ebből megtudjuk, hogy Robertót Mainzben elcsábították, orgiákba hajszolták.  Szimfonikus közjáték következik „Az elhagyás” (L ’Abbandono) címmel.  Anna bánatában meghalt, kísérteties gyászmenet kíséri utolsó útjára.  Ezzel a jelenettel kezdődik a második felvonás, ha két részben adják elő a művet. Az Erkel Színházban egyvégtében került színre az opera. 

Az elhagyás után „A villik” (Le Villi) jelenete következik. Hét versszak mondja el az elhagyott és meghalt lányok szellem-történetét, akik hűtlen kedvesüket halálra táncoltatják. (Népballada-motívum.)  Nagyszerű ez a zene, sistereg, magával sodor.  Miután csábítója elhagyta Robertót, ő most hazafelé indul. – Capriccio sinfonico (6/8 Allegro)  után gyászos előzene vezeti be Guglielmo fájdalmas lamentóját.  Roberto megérkezik a faluba, a villik üldözik, megjelenik előtte Anna szelleme. Itt egy érzelmes duett következik közöttük, táncra kéri Robertót (bacchanália), s addig táncoltatja, amíg az a földre rogyva meghal. A villik boldogok.

Az opera kezdete előtt Ókovács Szilveszter ,az Operaház főigazgatója páholyából kis előadást tartott az esten szereplő három mű előadására vonatkozó ismeretekről. Beszélt  a Lidércek opera keletkezéséről, fogadtatásáról, a darab későbbi bemutatóiról is:

Puccini ezt a művét 6 évvel Mascagni Parasztbecsülete előtt mutatta be. Fontos állomás az ifjú szerző életében, az első siker, ami a pályázatra benyújtott mű visszautasítása után balzsam volt sebeire- A mű verista hangját, Mascagnihoz hasonló stílusát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A Sonzogno cég által el nem fogadott műért síkraszállt Fontana, a szöveg írója és Boito. A bemutató egy csapásra ismertté tette Puccini nevét, a Capriccio-simfonicót (Boszorkányszombat – La Tregenda) koncerteken játszották. Verdi is felfigyelt az ifjú pályatársra … Franco Facciótól Toscaniniig sokan előadták az említett Capricciót. 

Azonban nemcsak a szimfonikus részek túltengése zavaró ebben a műben, hanem az, hogy tulajdonképpen nincs cselekménye, illetve ami van, azt jobb-rosszabb  - a narrátor által elmondott – versekből tudjuk meg. Ezért kellett a háttérben zajló cselekményt (Roberto orgiái, Anna halála stb.) szimfonikus tételekben ábrázolni. A Boszorkányszombat zenéjében félreismerhetetlen A bolygó hollandi hatása.

Mindazonáltal az opera zenéjéről nekem csak a szépsége, áradó melódiája, érzelemgazdagsága, helyenként izzó drámaisága marad meg.  Miksch Adrienne illúziót keltő alakításából kiemelem Anna első felvonásbeli románcát. Kelemen Zoltán erőteljes baritonján és kifejező alakításában erőteljesen ábrázolja Guglielmonak Anna leánya halálába bele nem nyugodni képes lelkületét: megátkozza balsorsuk okozóját, Robertót, és a villikhez fordul segítségért, hogy mivel az ő ereje egyre gyengül  - ők bosszulják meg az Annán esett sérelmet. Ám amint kimondta átkát, már vissza is vonná, s az Úrhoz könyörög – az erős felindulás mondatta meggondolatlan szavai – megbocsátásáért.  László Boldizsár szenvedélyekkel telített tenorján különösen a második felvonásbeli áriájával ragadott meg. Az opera fináléja is igen kedvező benyomást tett rám: éjfélre jár, lidércek állnak lesben minden ösvénynél, közöttük van immár szellemlényként Anna is, találkozik hűtlen kedvesével, aki tőle tudja meg a történteket. Roberto hiába kéri bocsánatát, Anna talán hajlana rá, de a villik nem felejtenek. Körbefogják Robertót és addig táncoltatják. míg holtan esik össze: Miksch Adrienne és László Boldizsár  nagy hőfokú páros jelenete volt ez. A zenekari kíséret mesteri, az utolsó taktusok tuttija után kirobbant a közönség tapsvihara, nem győztük újra és újra a függöny elé szólítani a művészeket.

El kell még mondanom, hogy az előzetesen jelzett hangversenyszerű előadás helyett félig szcenírozott formában állította színpadra az operát Aczél András rendező. A szereplők jelmezben énekeltek, némi színpadi díszlet között, inkább a kivetített képek szolgáltak háttérül: mutatták meg a történés helyszíneit, ábrázoltak-sugalltak egyfajta mesebeli – misztikus hangulatot, légkört a színen.

Miksch Adrienn, Kelemen Zoltán és László Boldizsár kiváló énekes produkciója mellé kívánkozik a Magyar Rádió Énekkarának csodálatos teljesítménye (mint a falusi nép és a villik megszólaltatói is) ; ők a színpad hátterében kottából énekeltek és emelkedett szólamaikkal szintén hozzájárultak a befogadás élményéhez. A Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre az estén, az igen ambiciózus karmester, Leonardo Sini irányításával. Mind a három bemutatott darab esetében nagyszerűen tartotta össze muzsikusait, a kórust és a szólistákat. A zenekar megszólaltatta partitúra olykor már mintha előrevetítené a későbbi nagy Puccini-kompozíciók hangzás- és dallamvilágát.

A narrátort a darab előadása alatt nem látjuk, csak a hangját halljuk Kőrösi Andrásnak, aki a tapsrendben jött be a színpadra, hogy ő is fogadja a publikum hatalmas tapsokban kifejezésre jutó tetszésnyilvánításait.

Szép este volt, kár hogy csak egyszeri koncert-előadás keretében volt szerencsénk e hármas bemutatóhoz. Ilyen összeállítás talán még nem volt az Erkel Színház műsorrendjében, amikor és ahol a színpadán  egy estén egymást követően három zenei műfaj képviseltette magát: oratórium(mise); balett (jelenet) és opera.


10090 Héterő 2019-05-22 10:52:51 [Válasz erre: 10089 Edmond Dantes 2019-05-22 08:54:59]

Milyen elsöprő érzés lehet, amikor az ötödik ajtó nyílik és feldübörög a zongora.


10089 Edmond Dantes 2019-05-22 08:54:59 [Válasz erre: 10084 maris 2019-05-22 00:49:46]

Erről a "hol így, hol úgy"-ról régi családi viccünk jut eszembe: a piacon "vegyes libakolbász" kiírással árulnak felvágottat. Megkérdezi a vevő: mi az kérem, hogy "vegyes libakolbász"? Az eladó válasza: hát az, hogy van benne egy liba meg egy ló. Valahogy így vagyunk ma már a nem-eredeti nyelven előadott operák arányával...ja, majd' elfelejtem: a honi nyelvre lefordítva előadott operák aránya nem a ló aránya a kolbászban... A német nyelven előadott "kamara" Kékszakállút azért köszönöm, de abban a bizonyos "kolbászban" az a produkció még csak nem is "liba", inkább csak egy "kolibri" :-)


10088 IVA 2019-05-22 03:31:52 [Válasz erre: 10066 Héterő 2019-05-21 10:07:16]

Piave is tudhatta, hogy nem önálló alkotást ír: szellemének, érzelmeinek a Verdiéivel együtt, Verdi által kell eljutniuk a közönséghez. Teljességében az olasz, illetve az olasz nyelvet értő közönséghez.
Aki nem érti Piave szövegét, ahhoz nem jut el! Hiába olvassa hallgatása közben a leghívebb fordítást, az már nem ugyanaz. Ám közben az énekszólamot sem tudja úgy befogadni, és nem tud úgy figyelni az énekesre sem, akinek az alakítása nem csupán hangadásból áll, akit jó esetben ámulattal csodálna, hiszen ő személyesíti meg az operahőst. Jogosan érzi becsapottnak, meglopottnak magát, mert Piavét nem érti, viszont megfosztották Verditől.


10087 IVA 2019-05-22 03:01:51 [Válasz erre: 10072 Nagy Katalin 2019-05-21 16:28:05]

Egyetértek ezzel: tetszetős, gondolom, tapasztalati gondolatmenet. És tegyük hozzá: ha nem egy (általában nyers, száraz) szöveg olvasásával próbálja a néző megérteni, hogy miről énekelnek, több figyelem jut a színpadra, amely – bármily „előkelőséggel” tagadják is többen – ugyancsak az operaelőadás fontos része. A rendezés, az énekesek játéka, a jelmezek, a díszlet, a rekvizitumok, a világítás mind-mind az előadás olyan elemei, amelyekkel megannyi alkotó ki akar(t) fejezni, hangsúlyozni valamit a darabban – tetszésünkre vagy nemtetszésünkre.
Arra nem lehet építeni, hogy úgyis mindenki sokszor néz meg egy operát, és majd csak észrevesz valamit belőle minden alkalommal, mert a valóság nem ez. Már annak is örülni kell, ha valaki, akár csak egyszer, tiszteletét teszi egy darabhoz, hiszen a vita éppen abból a közös tapasztalatból indult ki, hogy kevés a néző.


10086 IVA 2019-05-22 02:54:49 [Válasz erre: 10084 maris 2019-05-22 00:49:46]

Kis magyar ferdítésparádé mint vitamodor – 2.

Vannak itt "mindent csak eredeti nyelven"-pártiak, és "mindent csak a hallgatóság anyanyelvén"-pártiak.

A hallgatóság nyelvén megszólaló éneklés igényével elsősorban én nyilvánulok meg, de a „mindent csak” kifejezéssel és értelemben soha, soha sem!


10085 IVA 2019-05-22 02:53:01 [Válasz erre: 10054 takatsa 2019-05-20 08:13:22]

Kis magyar ferdítésparádé mint vitamodor – 1.

Próbáltam humorosan megfogalmazni a véleményemet a te folyamatos követelésedről is, hogy állítsák vissza a magyar nyelvű opera-előadásokat.

Időnként kifejezett igényem és javaslatom nem folyamatos és főleg nem követelés. A fórum nem a követelés helye, legfeljebb a követelő hangnemé, de én még azt sem ütöttem meg.


10084 maris 2019-05-22 00:49:46 [Válasz erre: 10083 Héterő 2019-05-22 00:02:29]

Nem igaz, hogy itt egész másról van szó. Edmond Dantes kérdése a következő volt: "Ön szerint mikor, hol játszották legutóbb német -vagy bármilyen más nem-magyar- nyelven a Kékszakállút?" Mint ahogy a hozzászólásban látszik is: "Herzog Blaubarts Burg von Béla Bartók". Igaz, hogy zongorakísérettel, de németül éneklik. A teljes mű elhangzik. Nekem nagyon tetszett az előadás (még kétszer játsszák).

Vannak itt "mindent csak eredeti nyelven"-pártiak, és "mindent csak a hallgatóság anyanyelvén"-pártiak. Szerintem hol így, hol úgy, attól függően, hogy melyik darabról van szó, hol adják elő, kik adják elő és kiknek adják elő.


10083 Héterő 2019-05-22 00:02:29 [Válasz erre: 10082 Edmond Dantes 2019-05-21 20:32:41]

Nincs mit megköszönnöd, nem nézte meg alaposan, itt egész másról van szó.

Az Opernstudio keretében PAARE címmel mutatják be a "kétrészes studio-produkciót":
Jiří Antonín Benda: Il buon marito (libretto Giovanni Andrea Galletti, Intermezzo, 1766, Gotha), + Herzog Blaubarts Burg von Béla Bartók.
Sowohl Bendas als auch Bartóks Werk erklang in reduzierter Fassung mit Klavier statt Orchester,
azaz egy szál zongora mellett.


10082 Edmond Dantes 2019-05-21 20:32:41 [Válasz erre: 10073 maris 2019-05-21 17:28:52]

Köszönöm. Ezért írom gyakran 1-1 kommentembe, hogy "kivétel a szabályt erősíti" :-)


10081 tiramisu 2019-05-21 19:15:05 [Válasz erre: 10080 tiramisu 2019-05-21 19:07:38]

...énekli Bartolo ( is) a Figaroban. :-)


10080 tiramisu 2019-05-21 19:07:38 [Válasz erre: 10077 Héterő 2019-05-21 17:48:45]

 

 

 

 

Hát ez az! És ha ott ült? Kit érdekel?   “ ... hagyjuk a régen elévült meséket...” 


10079 Haandel 2019-05-21 18:52:54 [Válasz erre: 10069 Héterő 2019-05-21 11:02:30]

Itt nem babra, ill. BaBits-ra megy a játék,
hiába minden szép és állítólag jó a szándék.

Ez nem műfordítás,
hanem műferdítés.

Ez nem Heine,
hanem Babits!

(Ejnye-bejnye, szegény Heine,
hűbb fordítást érdemelne... ;-)


10078 takatsa 2019-05-21 18:04:54 [Válasz erre: 10060 IVA 2019-05-21 03:04:47]

Kedves Iva!

Ezegyszer teljes mértékben igazat adok ED-nek, én is pontosan így gondolom, a rögeszmékről nem érdemes vitát nyitni. Tudomásul vettem számtalanszor hangoztatott véleményedet, miszerint magyar nyelven kell előadni az operákat. De a mostani vitát nem ez a véleményed váltotta ki, hanem az, hogy ezen túllépve ok-okozati összefüggést vélsz felfedezni a félházas előadások és az eredeti nyelvű előadások között. Emélekeztetőül ezt írtad, jó vastag betűkkel: "...mára érett be a gyümölcse az eredeti nyelvű operajátszásnak, amely még a balettre kíváncsi nézők jelentős részét is elidegeníti, elriasztja ettől a színháztól."

Én erre a bejegyzésedre reagáltam, s próbáltam rávilágítani arra, hogy itt egyáltalán nem erről van szó. Hanem arról, hogy akkor egy egészen más világ volt. Más volt a történelmi-politikai háttér, történetesen kommunista diktatúra volt, a tömegek el voltak zárva a külvilágtól, egy párt, egy TV, úttörő és brigádmozgalom, irányított gondolkozás, irányított szabadidő, stb volt. Könnyű volt akkor megtölteni az operaházat és az Erkelt, könnyű volt akkor a színházaknak fajsúlyos darabokat játszani, könnyű volt akkor nagy példányszámban kiadni szépirodalmat, és könnyű volt az egész országot a karmesterversennyel a TV elé láncolni. Ezt a világot és a benne zajló történéseket megérteni nem lehet anélkül, hogy ne foglalkoznánk az akkori politikával, ami az élet minden területére rányomta a bélyegét. Persze a diktatúrának voltak számunkra kedvező mellékhatásai is (mint ahogy az arzén ugyan halálos, de mellékhatásként fényesíti a szőrzetet): voltak jó könyvek, jó színház, és nem árasztott el mindent a globalizáció szennye, amit manapság tapasztalunk. És volt jó és telházas opera is, a "tömeg" megfelelő irányításával, no meg azért is, mert a klasszis énekeseink aranyketrecbe zártan csak itthon énekelhettek. Aztán egyszercsak megszűnt ez a régi világ, és jött az új, a szabadság és a globalizáció. Megszűnt a "tömeg" irányítása, és a tömeg szabad lett: nem jár operába, színházba csak bohózatot, musicalt hallgatni téved, csak lectürt olvas és horrort és zabálja a hamburgert és pizzát, szóval úgy viselkedik, mint a tömeg bárhol és bármikor a világon, ha éppen nincsen fasizmus vagy kommunizmus. 

És van egy réteg, aki a Művész-moziba, az Operába és a Müpába jár és Nádas Pétert olvas, hát igen, ez talán mi vagyunk. Ennek a rétegnek kellene kovászként működnie, felmutatni a valós értékeket, elérni és megszólítani a fiatalságot. És persze élni kellene a szabadság adta lehetőségekkel, és azzal, hogy egy nyüzsgő és izgalmas világváros polgárai vagyunk. Van egy csodálatos MÜPÁ-nk, ahol egy bérleti szezonban találkozhatunk Gardinerrel, Curtenzissel, Simon Rattle-val, vagy pl. a napokban Szokolovval, van egy felújított Zeneakadémiánk és nemsokára miénk lesz a világ legszebb Operaháza is. Amely majd vonzza a külföldieket, ahogyan a MÜPA már jelenleg is és tódulni fognak az eredeti nyelven és magyar-angol felirattal előadott színvonalas előadásokra. (Ebből a felvázolt álomból már csaknem minden adott, már csak a színvonalas előadások hiányoznak, de ez egy másik téma)
Igen, ez már egy egészen más világ, sok-sok gonddal és problémával, de tele új- és új lehetőséggel.
"Változik a világ ..... elhullunk, mi vének..." Írja Arany János. Kívánom Neked és saját magamnak is, hogy még sokáig ne hulljunk el, és élvezzük a protézis, tablet és operafelirat áldásait, és minden mást is, amit ez a cudar modern világ még nyújthat nekünk.


10077 Héterő 2019-05-21 17:48:45 [Válasz erre: 10075 tiramisu 2019-05-21 17:46:13]

Sebaj.


10076 Héterő 2019-05-21 17:48:31 [Válasz erre: 10074 tiramisu 2019-05-21 17:46:10]

Sebaj.


10075 tiramisu 2019-05-21 17:46:13 [Válasz erre: 10028 takatsa 2019-05-18 11:37:55]

Honnan tudod, hogy Kádárné ott ült méretes hallócsövével?  Csak nem a testőre

voltál? -  Hogy kerül ez ide?  Ezt most hallom először.  

  


10074 tiramisu 2019-05-21 17:46:10 [Válasz erre: 10028 takatsa 2019-05-18 11:37:55]

Honnan tudod, hogy Kádárné ott ült méretes hallócsövével?  Csak nem a testőre

voltál? -  Hogy kerül ez ide?  Ezt most hallom először.  

  


10073 maris 2019-05-21 17:28:52 [Válasz erre: 10064 Edmond Dantes 2019-05-21 09:06:21]

Kékszakállú Mannheimban - németül:

https://www.nationaltheater-mannheim.de/de/oper/stueck_details.php?SID=3225


10072 Nagy Katalin 2019-05-21 16:28:05 [Válasz erre: 10066 Héterő 2019-05-21 10:07:16]

Tökéletesen megértem Pál Tamás példáját. Mindig úgy éreztem, hogy a tanult nyelven olvasott, hallott költészet versenyezhet, de nemigen győzhet bármely anyanyelven megszóló művel szemben. Az anyanyelvű szövegnek egyszerűen nagyobb a hatása. Könnyebben, gyorsabban, szűrő nélkül is eljut a befogadóhoz, ellenben az idegen nyelvű szöveggel, amely megértés nélkül (azaz az értelem szűrőjén való áthaladás nélkül) talán egyáltalán nem érvényesül. Ugyanaz a gondolat magyarul megfogalmazva szebbnek tűnik, jobban megragad.


10071 Nagy Katalin 2019-05-21 15:56:09 [Válasz erre: 10063 Pál Tamás 2019-05-21 08:14:32]

Tisztába vagyok vele, hogy nem ez A MAGYARÁZAT, de talán egy szempont ez is lehet az eredeti nyelven való előadás általánossá válásában. Már évtizedekkel ezelőtt egy interjúban Marton Éva az operaturizmusról beszélgetett August Everdinggel. A nagy színházak, fesztiválok esetén régóta ismert jelenség ez. Az utóbbi két-három évtizedben viszont egyre többen és egyre többet utazunk. Jómagam (sajnos) nem igazíthatom minden utazásomat az operákhoz, de amennyiben eljutok valahova külföldön is azonnal megnézem, hogy a környéken milyen komolyzenei, operai kínálatot találok. Plzenben nem biztos, hogy elmentem volna a Toscára, ha a „Vissi d’arte” helyett „Žil jsem pro umění, žil jsem pro lásku” kilátása várt volna. Ezen az egyébként teljesen hétköznapi repertoár előadáson, a szünetben rájöttem, hogy közel sem én voltam az egyetlen külföldi a nézőtéren. Mint ahogy ahol legutóbb jártam, Novarában sem csak olaszok hallgatták Kolonits Klárát a Traviatában. Szintén fesztiváloktól távol, a helyi színház egyébként bérletes előadásán. Saját tapasztalatról nem beszélhetek, de gondolom 50 éve ez nem így volt. Kíváncsi volnék Karnagy úr véleményére erről - a mondjuk így - üzleti szempontú megközelítésről.


10070 tiramisu 2019-05-21 11:38:31 [Válasz erre: 10027 joska141 2019-05-18 11:20:33]

Így igaz!


10069 Héterő 2019-05-21 11:02:30 [Válasz erre: 10067 Pál Tamás 2019-05-21 10:28:49]

Itt Babits egyrészt NEM operát fordított, másrészt a fordítás alapján itt is nehéz volna az eredetit megtalálni.
Heine sem repesett volna a boldogságtól, ha láthatta volna, mit ötlött ki a magyar költő az Es liegt der heiße Sommer verse alapján.
Ezt úgy hívják: "...ötletéből írta".
Továbbá Babits önmagától, Heine nélkül is "összeeszkábált" néhány versikét.

Egyébként szellemes a replika! :-)

Ám az igazsághoz (és maestro P.T. huncutságához) hozzátartozik, hogy Babits ezt a verset 1906 és 1908 közt ötször közölte különféle lapokban saját verseként, de a Pávatollakba már Heine-fordításként tette be...


10068 Edmond Dantes 2019-05-21 11:02:28

Karinthy Frigyes: Műfordítás


10067 Pál Tamás 2019-05-21 10:28:49 [Válasz erre: 10066 Héterő 2019-05-21 10:07:16]

Es liegt der heiße Sommer (Német)

Es liegt der heiße Sommer

Auf deinen Wängelein;

Es liegt der Winter, der kalte,

In deinem Herzchen klein.

 

Das wird sich bei dir ändern,

Du Vielgeliebte mein!

Der Winter wird auf den Wangen,

Der Sommer im Herzen sein.

Memento (Magyar)

A hajad olyan fekete,

a ruhád oly fehér:

az ifjúság ígérete

az élettel felér.

 

Ó, csal az ember élete!

ki tudja, mi nem ér?

Ruhád is lesz még fekete,

hajad is lesz fehér... 

Babits Mihály



Piszok Babits, becsapta, meglopta, kifosztotta a mit sem sejtő olvasót,


10066 Héterő 2019-05-21 10:07:16 [Válasz erre: 10063 Pál Tamás 2019-05-21 08:14:32]

Akárhányszor dirigálom a darabot olaszul, ezt a mondatot magamban mindíg magyarul éneklem. Szerintem itt két zseni találkozott.

Francesco Maria Piave "zsenisége" tehát említésre sem méltó?

Viszont valóban némi ügyességre (ha nem is zseniségre) utal, ha a hamisító attól is dicséretet kap, aki tudja, milyen a hamisítatlan eredeti.

Mert az eredeti nem rossz
(már ha a zseniváltozat alapján egyáltalán meg tudtam találni az eredeti olaszt):

               Ogni letizia in terra è menzognero incanto,
               d'interminato pianto fonte è l'umano cor.

               Minden boldogság a földön – hazug varázslat;
               véget nem érő gyász forrása az emberi szív.

Ha F.M. Piave nem jut el a közönséghez, akkor becsapják, meglopják, kifosztják a mit sem sejtő nézőt. Gyalázatosan! Ez lenne a zsenialitás?


10065 Edmond Dantes 2019-05-21 09:19:29 [Válasz erre: 10059 Franca 2019-05-20 12:09:45]

Mottó: "a karaván halad"...avagy rögeszmékkel nem érdemes vitatkozni. Illetve érdemes, de reménytelen. Közben az operaházakat sorra fölszerelik korszerű feliratozókkal, sőt csomó helyen már a néző a saját ülése előtti saját feliratozóján olvashatja másodpercre készen a szöveget, saját anyanyelvén illetve a játszóhely nyelvén kívül más világnyelveken is. Akinek ennyi jó kevés...azt érje csók és ölelés. A miskolci Hunyadihoz kapcsolódva itt rögzítem, hogy a Műhelyház két magyar egyfelvonásosához is volt magyar felirat, amit én pl. végig olvastam: anélkül a szövegértésem sokkal nehezebb és alacsonyabb hatásfokú lett volna. És azt is rögzítem, hogy az olvasás egyáltalán nem rontotta le a zenei élvezetet, ellenkezőleg! Lehet, hogy akadnak, akik különleges, minden éneklést megértő képességgel rendelkeznek, de nem ők vannak többségben. Nem mellesleg a filmvilágban is rohamosan terjed az eredeti nyelven történő vagyis nem-szinkronizált vetítés. Utóbbi valóban fölvet problémákat, mert az állandó és többnyire szapora párbeszédek feliratának olvasása olykor elvonja a figyelmet a cselekményről.


10064 Edmond Dantes 2019-05-21 09:06:21 [Válasz erre: 10063 Pál Tamás 2019-05-21 08:14:32]

Tisztelt Karnagy Úr! Ön szerint mikor, hol játszották legutóbb német -vagy bármilyen más nem-magyar- nyelven a Kékszakállút? Bartók "gondos törődése" elég régen lehetett...1945 óta/után pedig sajnos és biztosan nem. Ha Bartók remekét a szinte elsajátíthatatlan magyar nyelven adják elő "worldwide", éspedig azért, mert az úgy hiteles, akkor ugyan milyen érvek szólhatnak a "nagy" nyelveken írt operák magyarul történő előadása mellett?


10063 Pál Tamás 2019-05-21 08:14:32

Szerintem nyelv-ügyben IVA-nak teljesen igaza van. A magyarra fordított operaszövegek világa éppoly külön szigete a magyar kultúrának, mint az irodalomnak a csodálatos műfordítások (amelyekből szinte "kinőtt" a honi irodalom). A 30-40 év előtti köznyelv még használta az operai szófordulatokat ("helyettem kis virág, tégy vallomást....oly csodavár több nincsen....az asszony ingatag, stb), s ezeket azok is értették, akik nem jártak operába. Egy jó fordítás semmit sem vesz el az eredeti értékéből, mi több, néha hozzátesz. Tessék összehasonlítani Nádasdy remek munkáját a Manon Lescaut olasz szövegével! Hogy úgy sem érteni a szövegeket, tehát mindegy, hogy le van-e fordítva, vagy nincs? Először is, ez nem érv, másodszor nem igaz. ELSŐRE persze keveset lehet megérteni egy igazi nagy mű szövegéből, de ELSŐRE a zenéjéből sem. Mint ahogy egy ránézésre egy másodfokú  egyenlet sem világos. Volt egy barátom, akit magammal cipeltem egy focimeccsre, először volt ilyenen, s a második félidő elején azt gondolta, a játékosok megőrültek, mert hogy mindegyik a saját kapujába akarta rúgni a labdát. Alig hiszem, hogy Bartók provinciális színtre óhajtotta volna süllyeszteni a Kékszakállú ausztiai-németországi előadásait, amikor olyan gondos törődéssel felügyelte a német fordítás ügyét. Zárásul: a Verdik közül kedvencem a Boccanegra. Fiesco mondja az utolsó fináléban Nádasdy szerint: "Örömre nem szült még fiat halandó asszony! Akárhogy élt is, halt is, sorsa csak keserüség!" Akárhányszor dirigálom a darabot olaszul, ezt a mondatot magamban mindíg magyarul éneklem. Szerintem itt két zseni találkozott.


10062 IVA 2019-05-21 03:29:41 [Válasz erre: 10059 Franca 2019-05-20 12:09:45]

Mindannyian „egyszeri” operanézőként kezdtük. Amikor a magyar nyelvű operahallgatást kezdtem a rádióból, illetve az Erkel Színhazban, még nem is tudtam, hogy léteznek azok a kis szövegkönyvek. Nem állítom, hogy a világ legkönnyebb dolga hallás után megtanulni szövegeket, de abból nem lehet általánosítani, hogy te „semmit” sem értettél egy magyarul énekelt előadásból. Talán ezzel függ össze, hogy nem zavar, ha egy olasz vagy francia nyelvű magyar előadásban a legtöbb énekes érthetetlenül énekel, esetenként csúnya kiejtéssel is. Nemcsak nemzetközi trendhez való csatlakozás létezik, hanem minőség is.
Hiába az ellenvélemény, hogy készüljön fel előre, nem fog, viszont el sem megy többet, mert semmit nem értett a magyarul énekelt előadásból” – írod. A tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy a magyarul éneklés korában folyamatosan létezett magyar operaközönség Budapesten, valószínűleg Miskolcon, Debrecenben Szegeden, Pécsett is. Az interneten nem tudtuk követni a nézőterek telítettségét, de nem volt olyan általános benyomásunk, hogy kevesen vannak a színházban. Ezzel ellentétben – Miskolcról is látszik a jegyértékesítési térképen – az Erkel Színházban immár gyakori, rendszeres az elkeserítő nézőhiány. (Az Operaházban sem volt ritkaság, amíg játszott.) Erről esik gyakran szó itt, a fórumon, ezért vetettem fel most is, hogy a közönségtől egyre idegenebb lesz a színház. Ez nem jelenti azt, hogy pl. az eszement rendezéseket nem tartanám ugyanúgy felelősnek ezért.
Ne legyen panasz a te kitartásodra se, Isten éltessen bennünket egészségben és fáradhatatlanul!


10061 IVA 2019-05-21 03:13:01 [Válasz erre: 10055 nizajemon 2019-05-20 08:59:47]

Sajnos valószínű, hogy nagyon kevesen. Magyar operák, daljátékok előadásainak alkalmain érezhetjük, hogy sok fiatal énekesnek nem természetes megnyilvánulása az anyanyelvi éneklés, valószínűleg már tanulmányaikból is hiányzik, mindenesetre nincs jelen kellő súllyal, továbbá erős az angol nyelv hatása, jelenléte a beszédben és a zenében.
Gyurkovics Márián kívül, illetve őt követően is kitűnt az evidens magyarul éneklés képességével és képzettségével néhány énekesünk, aki a stílusos magyarnóta-éneklésben jeleskedett: Szecsődi Irén, Gencsy Sári, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Pitti Katalin. Ezt a képességet ma már különleges értéknek tartom, tekintve, hogy nem is minden operaénekes művelte ezt a (sajnos olykor üldözött) műfajt.


10060 IVA 2019-05-21 03:04:47 [Válasz erre: 10054 takatsa 2019-05-20 08:13:22]

Az én élet- és világfelfogásomról – amely, mivel egy művészeti fórumon lennénk, és az nem a színházi felfogásomból következik – a világon semmit sem tudsz! Volt egy ostoba megjegyzésed: esztétikai ellenérvek helyett az én eszményemet (ti. a megszólítandó közönség nyelvén való, elementárisan megnyilatkozó színjátszást-éneklést) valami Kádár-korszaki, kádárnéi, primitív, paraszti dologként akartad aláminősíteni. Attól, hogy a Magyarországon (és világszerte) műfordításokban történő operajátszás, lemezgyártás évszázadából 35-40 esztendő nálunk a Kádár-korszak idejére esett, a műfordításban művelt operakultúrának a világon semmi köze sincs a Kádár-rendszerhez és Kádárnéhoz, de még a Kádár-korszak megítéléséhez sem! Te viszont ide terelted az „érvelést” (némi diszleksziásozással fűszerezve), sőt, most már a Rákosi-érában tartasz, mintegy a magad igazának bizonyításához. Honnan tudhatnál te „biztosan” bármit is az én más élethelyzeteimről?! No igen, az én apukám nem fogoly volt Recsken, viszont kitelepített egy másik végen, velem együtt, több, mint 2 évig, de további 25 éven át nem élhettem a fővárosban és a mai napig sem szabadulhatok annak az intézkedésnek a következményeitől. (A részleteket mellőzöm, így is bocsánatot kérek azoktól, akik az Erkel Színházra kíváncsian tévedtek ide.) Nekem nem olyan erős oldalam a humor, mint neked, inkább gondolkodom a dolgokon, semmint elvicceljem azokat, így arra a korántsem egyedi következtetésre jutottam, hogy a történelemben semmi sem előzmények nélküli, minden okozatnak volt (van) oka, és megéri több aspektusból szemlélni a múltat, meg a jelent is. Tehát a „biztos” ítélekkel érdemes türelmesnek lennünk, különben nagyokat tévedhetünk – ugye?


10059 Franca 2019-05-20 12:09:45 [Válasz erre: 10054 takatsa 2019-05-20 08:13:22]

Nem értek egyet azzal, hogy jobb lett volna, ha semmit nem írsz. Újra és újra előjön ez a téma, IVA fáradhatatlanul előhozza. Ha senki nem írja le az ellenvéleményt, úgy tűnik, hogy nincs is. Én már korábban is leírtam, úgy emlékszem, többször is, hogy semmiképpen sem lenne szerencsés visszatérni a magyarul történő operajátszáshoz (kivéve persze a magyar nyelvű operákat). Sok egyéb szempont (a zene az eredeti nyelv hanglejtését követi, vendégénekesek stb.) mellett azért sem, mert az egyszeri operanéző, aki nem ismeri a művet, semmit nem fog belőle érteni, ha magyarul éneklik és nincs felirat. Hiába az ellenvélemény, hogy készüljön fel előre, nem fog, viszont el sem megy többet, mert semmit nem értett a magyarul énekelt előadásból. Miskolcon is feladták végre a magyar nyelvű operaelőadások gyakorlatát, ebben az évadban még a Hunyadi Lászlóhoz is volt magyar felirat a közönség legnagyobb megelégedésére. 


10058 nizajemon 2019-05-20 11:40:29 [Válasz erre: 10057 Edmond Dantes 2019-05-20 10:47:51]

A magyarul éneklés ér.ésére gondol.am :)


10057 Edmond Dantes 2019-05-20 10:47:51 [Válasz erre: 10055 nizajemon 2019-05-20 08:59:47]

Valószínűleg, remélhetőleg senki. Ahogyan senki nem énekel "úgy" mint pl. Gigli. Szerencsére. Ahogyan régóta filmet sem Chaplin stílusában csinálnak-játszanak,  Ahogyan régóta Az ember tragédiáját sem Jászai Mari stílusában adják elő és ahogyan Sir Lawrence Hamletje is mára nem több, nem kevesebb: becses múzeumi relikviává nemesült.


10056 Edmond Dantes 2019-05-20 10:36:24

Tömören még egyszer, amit 10022-ben már megfogalmaztam + ami azóta összejött itt:

1) Operák eredeti nyelven történő előadása szükséges és remélhetőleg végleges gyakorlat. Így teljes, így helyénvaló. Kivétel(ek) a szabályt erősíti(k).

2) Fent említett gyakorlat nem politikafüggő, nem lehet politikafüggő. Ha engem próbálnak kikezdeni azzal, hogy politikát viszek (hozok) a topikokba, a fórumra, akkor én mit szóljak ahhoz, hogy operák előadási nyelvétől eljut(ott)unk Rákosihoz és Kádárnéhoz?  Kurz: Rákosi és Kádár(né) elmúlt, van most, aki és ami, és majd ez is elmúlik, de ezt most hagyjuk...Viszont az operajátszás akkor és úgy teljes értékű, ha a szerző nyelvén adják elő.

3) Ária- és más gálaestek, operabálok díszpintyei által a jelenlévő báli vendégeknek -s nem valódi operalátogatóknak- elénekelt gálaszámok nem pótolják énekesek teljes operákban, szerepekben való fellépését. Ezek a megjelenések főleg arra jók, hogy évadtájékoztatókban, interjúnak álcázott önfényezésekben interjúkban el lehessen dicsekedni avval, hogy X szoprán meg Y tenor is "föllépett nálunk" vagy "föl fog lépni".


10055 nizajemon 2019-05-20 08:59:47

Ki énekel a hölgyek közül ma magyarul úgy,min. pl Gyurkovics Mária?


10054 takatsa 2019-05-20 08:13:22 [Válasz erre: 10053 IVA 2019-05-20 01:47:18]

Kedves Iva!

Éppen ezért írtam az előző bejegyzésemben azt, hogy jobban tettem volna, ha semmit sem írok, mivel ezen a fórumon az alapelv az, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem.  

Én téged nagyon tisztellek, és mindig örömmel olvasom a beszámolóidat, akkor is, ha néhány dologgal nem értek egyet. De ez így természetes: különbözőek vagyunk. Most azonban látom, hogy az élet- és világfelfogásunkban ez a köztünk levő különbség szakadéknyi. Én vallom, hogy az életet csak humorral lehet elviselni illetve a körülmények adta keretek között széppé varázsolni. Én is beléptem az öregségbe, és humorosan fogom fel, derűsen és humorral élem meg minden napját. Mi mást is tehetnék?  Örkénytől tanultam, hogy nincsen olyan élethelyzet, amelyet ne lehetne humorosan szemlélni és az irónia egy olyan határmezsgyét nyit meg, ahol lehetővé válik az igazság kimondása úgy, hogy az a legkvésbé fájjon. 

Meggyőződésem, hogy az elmúlt kommunista rendszer megítélhető és elitélhető, nemcsak 40-50 év távlatából, hanem akkor is, amikor benne éltünk. Én úgy éltem benne, hogy apám csaknem 5 évig recski fogoly volt, utána pedig (egyetemi tanári állás helyett) segédmunkásként kereste családja kenyerét. Te biztosan más élethelyzetben voltál, más emlékeid vannak, és más a viszonyulásod azokhoz a régi, de egyáltalán nem szép időkhöz. Én sohasem kívántam egyetlen kommunista halálát vagy megnyomorodását, elégtételt sem kívántam venni senkin sem, de engedd meg, hogy a humor eszközeivel "tisztelegjek" emlékük előtt.

Próbáltam humorosan megfogalmazni a véleményemet a te folyamatos követelésedről is, hogy állítsák vissza a magyar nyelvű opera-előadásokat. Úgy látom nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok kimondani: a rögeszméd ostobaság és nemcsak ostobaság - ez lenne a legkisebb baj - hanem ártalmas is. Reménykedem, hogy ez soha sem fog megvalósulni, mert ez a hazai operajátszás, a hazai zenekultúra végét jelentené, a provinciális posványban való végleges elsüllyedést.


10053 IVA 2019-05-20 01:47:18 [Válasz erre: 10038 takatsa 2019-05-19 09:20:07]

Engem történetesen sem a Kádár-korszak és személyiségeinek szenvedélyes becsmérlése nem érint érzékenyen, sem a dicsőítése. De ha a tudásod az időben a Paradicsomból történt kiűzetés mélyéig hatol, azt is tudhatod, hogy a történelem korszakairól és személyiségeiről a megítélések igazsága / hazugsága nem 30-40 éven belül szokott kiderülni (ld. mennyire szélsőséges megítélések között, máig sem dőlt el az „igazság” a két világháború közötti, szintén korszaknévadó kormányfő tetteiről és döntéseiről, és lehet, hogy soha nem is fog); propagandákra és ellenpropagandákra épülő jelenünk különösen nem kedvez ennek. A mindennek az abszolút ismeretéig viszont mégis lehetnek érzelmileg érintettek, akiknek szemében a holtakról való ízetlen élcelődés: gusztustalan gyalázkodás.
Vannak persze még nagyobb gusztustalanságok is: mindenkit megillet, hogy választott és elfogadott hivatalos nevén említsék, és előző nevével (neveivel) ne élcelődjenek, még ha azok mint adatok nyilvánosak is. Humorforrásnak tekinteni az öregséget és az azzal jár(hat)ó jelenségeket (itt sem hazabeszélek) pedig egyenesen szegénységi bizonyítvány, különösen ha valaki egy ettől független esztétikai vagy művészetpolitikai vitában ilyen „szellemességgel” ölti magára a nagy mellényt. A feliratokkal segített vagy terhelt előadások ellenzőit diszleksziásoknak nevezni: a hülyézés szintje.


10052 tiramisu 2019-05-20 00:42:48 [Válasz erre: 10050 Héterő 2019-05-19 21:20:17]

Nem baj.


10051 takatsa 2019-05-19 22:51:00 [Válasz erre: 10050 Héterő 2019-05-19 21:20:17]

Köszönöm. Bár utólag azt gondolom, hogy semmit sem írni talán jobb lett volna. :)


10050 Héterő 2019-05-19 21:20:17 [Válasz erre: 10041 tiramisu 2019-05-19 09:38:36]

Nekem tetszett az írás.
A tapintatlan ledorongolás pedig nem.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.