Bejelentkezés Regisztráció

Balett-, és Táncművészet


5986 Amalgám 2020-03-06 21:39:51 [Válasz erre: 5985 Búbánat 2020-03-06 19:34:13]

Most jövök a premierről, a bemutató ugyan nem telt ház mellett, de kirobbanó sikert aratott, hosszú-hosszú vastapssal. Jómagam is a hatása alatt vagyok még, ezért kellő elővigyázatossággal szeretnék önmérsékletet gyakorolni, és amennyire lehet, mellőzni a szuperlatívuszok alkalmazását. Ugyanakkor egyértelműnek tartom, hogy ma este a Ház az utóbbi évek talán legjobb bemutatójával szolgált nekünk: káprázatos balettet láthattunk, pazar kiállításban, bravúros táncosteljesítményekkel. Ez a Laurencia az abszolút világszínvonalat képviseli. Nagy-nagy köszönet érte az egész Társulatnak!   


5985 Búbánat 2020-03-06 19:34:13

A LAURENCIA CÍMŰ BALETTET PÉNTEK ESTE MUTATJÁK BE AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

"A nép mint főhős"

MNO.Hu - 2020. MÁRCIUS 4. SZERDA 15:06

Breuer Csilla

"Egész estés Messerer-balettet mutat be péntek este a Magyar Nemzeti Balett az Erkel Színházban. A Laurencia látványos szólókkal, duettekkel és alapüzenetéhez híven különleges tömegjelenetekkel kápráztatja majd el a közönséget.

Időtlen témákat boncolgat a mű, olyanokat, mint a becsület, az igazság, a szabadság és az emberi méltóság, így nem véletlen, hogy 2010-ben Michael Messerer, a világ legjobb balettmestereinek egyike felújította Vakhtang Chabukiani 1939-es koreográfiáját, amelyhez Alexander Krein komponált zenét. A Laurenciát már láthattuk pár alkalommal a hetvenes évek elején Orosz Adéllal és Róna Viktorral a főszerepben, most viszont nemcsak a koreográfia, hanem a látványvilág is megújul: Rózsa István és Romhányi Nóra nemcsak felfrissítette, hanem újra is gondolta Vadim Ryndin korhű díszlet- és jelmezterveit. A többszörös szereposztás címszerepében Melnik Tatiana, Tanykpayeva Aliya, Kosyreva Diana és Balaban Cristina, Frondoso szerepében pedig Leblanc Gergely, Timofeev Dmitry és Majoros Balázs lesz látható, a Parancsnokot Kekalo Iurii, Radziush Mikalai és Melnyk Vladyslav táncolja.

Lope de Vegáról minden bizonnyal megemlékezünk még idén, hiszen augusztusban lesz halálának 385. évfordulója. A spanyol drámaírás legkiemelkedőbb egyénisége rendkívül gyorsan alkotott, egy háromfelvonásos darab megírása mindössze egy napot vett igénybe nála, hangzatos rímekbe szedett egyfelvonásos játékait pedig a fáma szerint csak úgy, társaságban, mintegy mellékes kiegészítőjeként a csevegésnek rögtönözte. Komoly témájú és hangú drámáit viszont alaposan kidolgozta, ezekkel akár három napot is elbíbelődött.

Ezek egyike a Laurencia alapjául is szolgáló Fuente Ovejuna, sokak szerint Lope de Vega legnagyszerűbb műve, amely egyben a drámatörténelem egyik remekműve is. A magyarra előbb Gyilkos falu, később A hős falu címmel lefordított dráma kiállás a nép mellett a zsarnok földesúrral szemben, amelyben ráadásul az igazságos király tudomásul veszi a nép igazát. A drámának valós történelmi alapja van. A szerző születése előtt Fuente Ovejuna lakói valóban megölték a földesurat, aki a király ellensége volt, így az uralkodó várossá emelte a falut, amely közvetlenül a királyi hatalom alá került, ez pedig elősegítette a lakosság polgárosodását."

[...] 


5984 Myway 2020-03-05 09:04:55 [Válasz erre: 5983 ganesa 2020-03-03 21:06:01]

EGYETÉRTEK!!!


5983 ganesa 2020-03-03 21:06:01

Ez csak egyszerűen undorító! Ez van... Az sokat elárul az opera balett tagjai és a vezetőség kapcsolatáról, amit az igazgató és a szólsta testbeszéde (body-language) egyértelműen közvetít: elfordulunk egymástól, ne legyél a közelemben.... stb. stb. Sajnos ide jutott a "nemzeti" balett. És az, hogy akadémiának hívják azt a kizárólag pénzügyi alapon (bocsánat az érintett szülőktől!) működő "dalárdát", amivel elhitetik gyerekekkel és jómódú szüleikkel, hogy a pénzük miatt a cukiság gyermekből balettMŰVÉSZ lesz, az felháborító becsapás, hazugság!


5982 Edmond Dantes 2020-03-03 19:59:05

Az ATV Start vendége volt ma reggel Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója és Majoros Balázs balettművész, grand sujet. A készülő Laurencia-bemutatóról beszélgettek és szó esett arról, hogy felvételt hirdet a Magyar Nemzeti Balettintézet. A beszélgetést ide kattintva lehet megtekinteni.


5981 Amalgám 2020-02-24 07:06:36 [Válasz erre: 5979 Edmond Dantes 2020-02-23 09:22:06]

Mind a két lehetőség elképzelhető, meg persze egy harmadik is, hiszen a „túltolt” kultusz ismert lejáratási technikának számít. Nem feltétlenül gondolom, hogy itt most az utóbbiról lenne szó, de a cikk arra feltétlenül jó, hogy ártson... Szorgalmas munka.


5980 Búbánat 2020-02-23 22:07:48

"A balett pozitívan hat a gyerek személyiségének fejlődésére."

2020. 02. 23. 20:00 Kecskemét

 BAON.hu – Bács- Kiskun Megyei Portál


5979 Edmond Dantes 2020-02-23 09:22:06 [Válasz erre: 5977 IVA 2020-02-22 22:40:03]

Nehezen tudnam eldonteni, hogy a nev nelkul jegyzett cikk parodia-e vagy omlengo laudacio, amibol a Foigazgatonak is jut keveske. (Szerzoje netan o maga lenne?) Mandiner. hu nem eppen szatirikus stilusarol ismerszik meg es foltuno az is, hogy ennyi ido alatt nincsenek kommentek a cikk alatt vagy legalabbis nem publikaltak kommenteket.


5978 Edmond Dantes 2020-02-23 09:13:26 [Válasz erre: 5976 Jana 2020-02-22 20:27:58]

Az elmult evekben az udvari sajto meglehetosen egy hangon szolt mindenben mintha legalabbis Karajan vezenyelte volna oket. Pont Solymosi Tamasnak lenne kulon udvari sajtoja? Vagy netan a romlas viragai utan a bomlas viragai is megjelentek az udari sajtoban?


5977 IVA 2020-02-22 22:40:03 [Válasz erre: 5972 Jana 2020-02-17 08:19:09]

Valószínűleg volt abban valami sorsszerű, hogy a Magyat Állami Operaház balett-együttesének vezetője Solymosi Tamás lett, és biztosan van abban szükségszerűség, hogy az egykor (jelző nélkül, de ténylegesen) nemzeti társulat mára nemzetközi.
De vajon miért szükséges, hogy a Mandiner egy már-már paródiának ható közhelygyűjteményt zengjen róla? Ebből emelem ki saját kis képtelenség-kigyűjtésemet:
Direktor, Direktor úr, „English National Balletig” (sic), „balett utánpótlás nevelést”, „Solymosi-igazgatta” (sic), „Reá”(sic!!!)


5976 Jana 2020-02-22 20:27:58

Kedves Amalgám, természetesen az udvari sajtója írta.


5975 Amalgám 2020-02-17 17:10:11 [Válasz erre: 5974 Edmond Dantes 2020-02-17 16:12:36]

Érdekes cikk. Azt nem tudom eldönteni, hogy a direktor úr ellenségei vagy a barátai írták...?


5974 Edmond Dantes 2020-02-17 16:12:36 [Válasz erre: 5973 Myway 2020-02-17 15:30:18]

Az attól függ, hogy a kultúrharc kinek a javára dől el hausintern ld. 5966...nehezen tudnám eldönteni, melyiknek a szövege rémísztőbb.


5973 Myway 2020-02-17 15:30:18 [Válasz erre: 5972 Jana 2020-02-17 08:19:09]

Micsoda magasröptű szövegek!

"Felismerve és a gyakorlatba átültetve a korszerű trendeket, az Intézet Solymosi Tamás címzetes és nemzetközileg jegyzett balettművész vezetésével hosszú távú víziókon alapuló tantervvel és holisztikus megközelítést alkalmazó metodológiával végzi a balett utánpótlás nevelést."

Tutti meg van a Kossuth díj! 


5972 Jana 2020-02-17 08:19:09

mandiner.hu/cikk/20200213_a_solymosi_paradigma_balett_és_orszagimazs

A fentiekből megtudjuk, hogy Solymosi egy géniusz. Igaz MAGYAR!
Legalább a Mandiner szerint...


5971 Edmond Dantes 2020-02-12 17:03:09

Esterházy szavaival élve: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá. Az 5966-ban belinkelt cikket kitermelő portál hangvétele, stílusa, tematikája nézetem szerint kimeríti a fent idézett bon mot-ban foglaltakat és ennek megfelelően kellene itt kezelni. Más lapra tartozik, vajon kik, kinek és mit akarnak "üzenni" ezzel az irománnyal...miként tették kb. ugyanezt a gender-toposzt előkapva, hasonló színvonalon origo. hu-n a Billy Elliot kapcsán.


5970 Robesz 2020-02-12 15:55:46 [Válasz erre: 5969 Myway 2020-02-12 14:18:39]

És egyébként is, ki a cikk írója?!  Nem látom, hogy felvállalta volna a nevét!


5969 Myway 2020-02-12 14:18:39 [Válasz erre: 5966 Jana 2020-02-11 19:26:46]

RÉSZBEN IGAZA VAN A CIKKÍRÓNAK, RÉSZBEN PEDIG UNDORÍTÓ! KÜLÖNÖSEN A KOMMENTEK FEHÁBORÍTÓAK - KÁR, HOGY AZ INTERNET ILYEN FELSZABADULTSÁGOT ÉS ELLENSÉGESKEDŐ HATÁST VÁLT KI AZ EMBEREKBŐL!


5968 Amalgám 2020-02-12 11:41:12 [Válasz erre: 5966 Jana 2020-02-11 19:26:46]

Nem ezért nincs telt ház az Erkelben. Ez a szempont nagyjából közömbös, átlagos nézőközönséget ennyi áthallás a szóban forgó szubkultúrából nem zavar. Normális intézményvezetést sem, ezt tegyük hozzá. Gondoljunk csak egyik-másik Recirquel darabra, amelyekkel kapcsolatban szintén megfogalmazódhat ez az áthallás,  pillanatnyilag mégis a Műpa-repertoár igáslovainak számítanak, nagy szériában játszva. Az intézményvezetés és a közönség is igényli őket. Ezt annak ellenére mondom, hogy a genderelméletnek mint társadalmi és politikai ideológiának nálam erősebb kritikusa nem nagyon lehet ezen a fórumon.

 

Még néhány gondolat a bejegyzéséhez és a szóban forgó cikkhez:

 

1. Az Episode 31 c. koreográfiával kapcsolatos, súlyosan negatív véleményemet már korábban megfogalmaztam az oldalon, de a mű az adott összefüggésben sem a többi nézőből, sem a darabot szintén kommentáló fórumtársakból, sem belőlem nem váltott ki semmiféle reakciót. Meglehet, a probléma súlya is ennyi lehet valójában, már ha a Vadhajtások névtelen sajtómunkása nem találja fontosnak felkarolni a kérdést... Nem érzem azt, hogy az előadás során a gender-ideológia hatása alá kerülhettem volna, bár amúgy bosszankodtam, és keservesen sirattam a belépőjegy árának időarányos részét.

 

2. Felhívnám rá a figyelmet, hogy a Nemzeti Balett jeleskedik a nem genderkonform műsorok bemutatásában is. Itt van mondjuk rögtön a Giselle a nemi szerepek meglehetősen hagyományos, romantikus felfogásával. Azután gondoljunk csak A bahcsiszeráji szökőkút c., előző két évadban műsoron volt tánckölteményre, amelyik gender-szempontból annyira „cinkes”, hogy „Nyugaton” gyakorlatilag játszhatatlan, mert az ázsiai középkor nőképe – vagy amit mi annak gondolunk – az eunuchok és vad tatár harcosok által korbáccsal igazgatott háremmel, illetve Girej és Zaréma kapcsolatának dinamikájával ott egyből kiverné a biztosítékot és elszabadítaná a radikális feminista cunamit.       

 

3. A Nemzeti Balett, ha összeszedi magát, sokat tehet a telt házért, és jó nézettségi mutatókra képes. Emlékeztetnék talán a legutóbbi Diótörő-szériára (30 telt házas előadás, kb. 54-55 ezer néző) vagy a tavaly 8, idén 9 előadásos Giselle-szériára, amely mindkét évadban megmozgathatott kb. 12 ezer nézőt, többnyire talán nem telt házzal, de átlagban jónak mondható mutatókkal. Összességében legalább azonos nézőszámot hozhat minden évben a Hófehérke és a 7 törpe 10 előadásos szériája is. Erre most opera – piaci alapon – nem nagyon képes, a Ház repertoárjának két tartóoszlopa pedig egyértelműen  két mesebalett, a Diótörő, illetve a Hófehérke és a 7 törpe. Az üres nézőterek oka a balett esetében az, hogy a társulat ezeken túl sokszor harmadrendű darabokat játszik, az előző évadokban kifutott baletteket játszik, rosszul méri fel – az amúgy létjogosult – kortárs művek iránti igény volumenét, illetve a nagy balettopuszok indokolt előadásszámát alkalmazza a kevéssé jelentős művekre is. De az Erkel hiányos nézőtereiért a balettet, illetve annak vélt elgenderesedését felelőssé tenni súlyos tévedés.

 

4. A közönség az előadóművészeket előadóművészeti érdemeik alapján ítéli meg, és nem a nemzetiségük alapján. A Diótörő idei tíz Mária hercegnőjéből egy volt magyar; a Giselle címszerepét két év alatt hat balerina táncolta, akik közül szintén egy volt magyar. A közönségnek semmi baja nem volt a külföldi művészekkel ezekben a sikeres sorozatokban. Én azt hiszem, hogy a jelenlegi balettvezetés ellenzéke képtelenné vált annak érzékelésére, hogy egy-egy ilyen támadás, az operaházi kenyérharc felpántlikázása milyen mértékben kontraproduktív is. A közvélemény és a politika támogatását eddig nem hozta meg, emberileg viszont nagyon kedvezőtlen képet festett az adott körről, amit csak rontott a burkolt vagy kevéssé burkolt formában ezen az oldalon is megjelenő „buzizás-pedofilozás”, meg úgy általában a balettfórumon végzett morális tarvágás. Ez pedig azért sajnálatos, mert sokaknak lehetett volna füle a társulatnál zajló átalakítások egyéb aspektusaira, munkajogi és emberi vonatkozásaira is, már ha ezek előadóinak köre nem hiteltelenítette volna el magát eleve.

 

5. Igazából nem írnám ezt az egész bejegyzést, ha egy-egy ilyen támadás alkalmával nem aggódnék azért a magas szakmai és művészi színvonalért, amelyet a Nemzeti Balett külföldi művészei jelenleg a közönség és a társulat számára biztosítanak. Tudomásul kell venni, hogy a magyar balett aranykora régen véget ért, és hazai utánpótlásra támaszkodva nemzetközi színvonalú balettjátszást fenntartani pillanatnyilag nem tudunk. Azok közül a mértékadó, nagy nemzetközi balettversenyek közül, amelyeken a magyar balettszcéna rendszerint képviselteti magát, Várnában magyar balerina a 70-es, magyar balettművész a 80-as évek óta tudtommal nem ért el helyezést. A Lausanne-i verseny történetében négy magyar induló tudott díjat szerezni, közülük hárman 1982 és 1990 között. Az, hogy 2008-ban magyar balerina még díjat tudott hozni onnan, inkább a kivétel volt, semmint a szabály. Ezek sajnos a szomorú realitások, és tudomásul kell venni, hogy a magyar balettjátszás külső erőforrások nélkül elveszítené színvonalát és nemzetközi rangját. Tudomásul kell venni azt is, hogy a Nemzeti Balett nem Solymosi Tamás direktori működése idején kezdett a külföldi művészekre támaszkodni, mert valószínűleg több elődje is felismerte már az utánpótlási válság jeleit. Radina Dace, Irina Tsymbal, Anna Tsygankova, Vladimir Arhangelski és még sokak szerződtetése a 90-es végétől kezdődően már feltehetőleg ezt jelezte, és amikor Solymosi Tamás egyértelműen nemzetközi utánpótlási bázisra állította át a társulatot, inkább csak felismerte és nyugtázta a helyzetet, illetve annak bizonyos idősíkon elkerülhetetlen következményeit. Nagyon súlyos kérdés, hogy ennek során milyen munkajogi, emberi és egzisztenciális sérelmek keletkeztek, de egyúttal súlyos hiba ezeket nemzeti sérelemként beállítani vagy magyar-külföldi ellentétté transzformálni. Pillanatnyilag a társulat gerincét jobbára kiváló képességű külföldi művészek alkotják, akiknek az elvesztése nagyjából egy atomcsapással érne fel, és az elmúlt időszak sérelmeinek jogi vagy politikai orvoslására irányuló törekvések jogosak lehetnek ugyan, de nem vezethetnek az ő Budapestről történő távozásukhoz. Már ha csak nem akarja valaki egyúttal az igényes balettközönség távozását is, ami lássuk be, a nézettségi mutatók feltornázásának nem a legjobb módja.


5967 Búbánat 2020-02-12 09:17:47

Felelős közösségformálás

2020. FEBRUÁR 11. KEDD 11:12,. MNO.HU

BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR: A TÁNCOKTATÁS TELJES SPEKTRUMÁT LEFEDJÜK

B. Orbán Emese

Bölcsész- és jogászdiplomája van, az elmúlt két évtizedben jelentős sikereket ért el a hazai tánckutatás eredményeinek népszerűsíté­sében és a tánctudomány fejlesztésében. Másfél éve a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora, a tudományos tanács elnöke, konferenciák és kutatócsoportok vezetője, szakmai publikációk szerzője, periodikák szerkesztője. Bolvári-Takács Gáborral beszélgettünk.

[...] 

„– Gondolom, nehéz örökség volt a rektori poszt átvételekor a Magyar Állami Operaházzal kapcsolatos helyzet. Évek teltek el, amelyek során a növendékeik nem léptek fel operai előadásokban és az Erkel Színházban. Hogyan sikerült rendezni ezt?
– Túl kellett lépni azon, hogy kinek miben volt igaza vagy miben tévedett. Onnan közelíteném meg, hogy mindkét félnek megvolt a maga felelőssége abban, hogy a helyzet eszkalálódott. Azt kellett tudatosítanom, elsősorban saját magunkban – és aztán, ha mi elfogadjuk, akkor az Operaházat is meg lehet győzni –, hogy a kulcskérdés két szempont: a balettnövendékek érdeke és a jövőbeni közönség szempontjai. Az Operaház a közönségnek akar minél magasabb szintű produkciókat bemutatni. Mi azért működünk, hogy a gyerekeknek olyan képzést kínáljunk, amely a piacon abszolút elfogadható és megfelel az elvárásoknak. Ez színpadi gyakorlat nélkül nem megy. Nem az a kérdés, hogy nekem van-e bármilyen vélt vagy valós sérelmem egy színházzal szemben, hanem az, hogy a növendék és a szülő, aki beadja a gyermekét ide, annak nincsen ehhez köze. Neki ezt ürügyként és magyarázatként sem használhatom. Természetesen vannak remek előadásaink, saját színháztermünk, saját Diótörőnk. Nem mondhatom, hogy a növendékek eddig ölbe tett kézzel ültek és lógatták a lábukat, de a színpadi élmény nem pusztán azt jelenti, hogy magát a repertoárt elsajátítják, hanem annak van egy sajátos közege, működési rendje. Meg kell tapasztalni, hogyan áll össze az előadás, hogy felnézhessen azokra az élő legendákra, akik miatt ezt a pályát választotta. Olyanokat lát a kulisszában, az öltözőben, egyáltalán a próbafolyamat során, amivel nem találkozik iskolai körülmények között. Ezt mi beláttuk és teljes újratervezésre tettem javaslatot Ókovács Szilveszter főigazgató úrnak. Köszönöm, hogy ő is hajlandó volt azt nézni, hogy mik azok a fő pontok, amiket közösen el akarunk érni. Például a növendékek színpadi gyakorlatának biztosítása, amely által az Operaháznak is lehetősége van arra, hogy az ösztöndíjas végzősök közül kiválaszthasson, odaköthessen táncosokat. Továbbá hogy a gyerekek szervezetten nézhessék az előadásokat, működjünk együtt a balettmesterekkel, az ott foglalkoztatott táncművészekkel.

– A Budapesti Operettszínházzal is együttműködnek, a tavalyi Diótörő-előadásokban már szépen szerepeltek a növendékeik. Terveznek együttműködni vidéki színházakkal is?
– Igen, az első közös produkció kiválóan sikerült. Ráadásul az operettszínház éppen arra jó, hogy olyan növendékeknek is tudjon szakmai gyakorlatot biztosítani, akik nem feltétlenül a klasszikus balettben járatosak. Mi örömmel veszünk más együttműködést is, de kétségtelen, hogy repertoár és logisztika szempontjából egy vidéki színházzal szakmai gyakorlatról megállapodni nehéz. Alapvetően Budapesten kell ezt megoldani.”

[...]


5966 Jana 2020-02-11 19:26:46

Csodálkozunk, hogy féláron sincs teltház az Erkelben?

https://www.vadhajtasok.hu/2020/02/11/a-magyar-nemzeti-balettben-csucsra-jaratjak-a-gender-propagandat/


5965 IVA 2020-01-07 03:00:10 [Válasz erre: 5963 Edmond Dantes 2020-01-06 09:00:51]

Köszönöm. Marhaság.


5964 IVA 2020-01-07 02:58:40 [Válasz erre: 5961 Edmond Dantes 2020-01-06 08:49:23]

OFF: Amnerist vagy megkapja valaki vagy nem, a „30 éves korhatár” ezt nem erősíti és nem gyengíti. Amikor Komlóssy az Opera tagja lett, nagy Amneriseink (Palánkay, Delly, Szőnyi és néhányan mások) még csatasorban álltak. Az Aida 1964-es felújítása lett a méltó alkalom Komlóssy bemutatkozására. (Lehet, hogy Szegeden már korábban is énekelte a szerepet, de nincs adatom róla.) Budai Lívia beállásakor (beugrás volt, úgy tudom, én is hirtelen vettem jegyet arra a délelőtti előadásra) már nem voltunk olyan bőségében az Amneriseknek.


5963 Edmond Dantes 2020-01-06 09:00:51 [Válasz erre: 5960 IVA 2020-01-06 05:59:40]

Pl. itt. Végülis miért ne, ha egyszer van pl. Royal Moscow Ballet? Város-város...


5962 Edmond Dantes 2020-01-06 08:54:57 [Válasz erre: 5956 IVA 2020-01-06 05:47:17]

Nincs mit hozzátennem beírásodhoz, a befejező sorok pedig a választ is sejtetik.


5961 Edmond Dantes 2020-01-06 08:49:23 [Válasz erre: 5959 IVA 2020-01-06 05:58:36]

Bár ez a balett-topik, most már maradok:  sosem fog kiderülni, milyen szerepek várták volna Budai Líviát 1977 őszétől, ha nem lép le, feltételezem, még a nyári szünet idején. Pár héttel egyetlen -de fogalmazhatunk így: első- Carmenje előtt párszor már elénekelhette Amnerist, amit Komlóssy pl. csak 30 fölött. Egy korábbi interjúban Budai Lívia még így fogalmazott: "...akkori férjem ... ötlete volt, hogy menjünk ki. Érezte, hogy egy művész sokkal nagyobb teljesítményre képes, ha olyan közegben van, ahol szeretik. Élete legjobb lépése volt.." Na ez így szerintem valahogy hitelesebb. A fentebb beszúrt interjúban azon is kesereg a művésznő, hogy "Egy-másfél évente itthon vagyok, néha egy évben kétszer is, és úgy látom, egyre nagyobb a romlás... Rettenetesen fáj, hogy az egyedüli úr a pénz lett, megszűnnek az emberek közötti kapcsolatok, és csak a pénzhajhászás marad..." A riporter kérdésére: "Nyugaton ezt nem érzi ennyire?" így felel: "Soha nem éreztem, hogy ilyen erős hajtóerő lett volna a pénz. Itthon még a családon belüli kapcsolatokban is ez uralkodik." Ja, igaz, ez az interjú 2006-ban készült: remélem, mára megváltozott a véleménye honi viszonyainkról éspedig pozitív irányban.


5960 IVA 2020-01-06 05:59:40 [Válasz erre: 5954 Myway 2020-01-05 23:31:54]

Ez hol jelent meg?


5959 IVA 2020-01-06 05:58:36 [Válasz erre: 5951 Edmond Dantes 2020-01-05 10:26:34]

Budai Líviát illetően annyiban pontosítok, hogy az ő hazai előmenetelét konkrétan hátráltatta egy pályatársának következetes preferálása. Mindössze egyetlenegy Carmen-fellépést kapott, mielőtt (az ő kifejezését használva) disszidált.


5958 IVA 2020-01-06 05:53:30 [Válasz erre: 5948 Klára 2020-01-04 19:15:28]

„Mégiscsak külföld.” Én emlékszem arra, hogy a hetvenes évek elején (noha korábban már két nyugat-európai országot is megjártam, oda-vissza) húsz percig izzasztott a vállalat személyzetise, mielőtt aláírta a bolgár útlevelem igénylési lapját.


5957 IVA 2020-01-06 05:53:28 [Válasz erre: 5948 Klára 2020-01-04 19:15:28]

Nos, az úgy történhetett, hogy Hamala Irén megírta levelét a moszkvai főiskolának, amelyben elpanaszolta, hogy fiát az apja párton kívülisége miatt rúgták ki, de bízik benne, hogy a nagy Szovjetunióban ilyen kis marhaságok nem jelentenek problémát.


5956 IVA 2020-01-06 05:47:17 [Válasz erre: 5947 Edmond Dantes 2020-01-04 11:21:35]

Nem tudom, hányadszor ragadhattam le Újév táján valamelyik televízióban A tanú megunhatatlan nézésénél. Noha minden jelenetét lehet előre várni, minden szavát előre tudni, mindig meghökkentő, hogy mennyi mindenért olvasott be Bacsó, mennyi mindent mesélt el éles szatírával. Egy-egy mondatnál az jutott eszembe: csoda, hogy ezt a filmet „csak” betiltották, „csak” írósztalban tartották több, mint évtidezedig: csoda, hogy ezekkel a meglátásokkal és gondolatokkal nem nyírták ki Bacsó Pétert. Hiszen jómagam sem az iskolában, sem munkahelyen, semmilyen nyilvános helyen nem mertem ilyen kritikus hangot megütni…
Aztán észbekaptam: miért is nyírták volna ki, 1969-ben? Majd azután, 8–10 éven át, amíg e remekművet teljesen, utóbb csak részben, dobozban tartották. Nehogy már átadjam magam annak a történelemhamisításnak, ami 30 éve igencsak folyik ebben az országban, míg mindenki másképp igyekszik más-másféle tökét kovácsolni a túlzásokból és a hazugságokból, az időben messziről jött emberként. Nekem, aki családunkkal megéltem és megszenvedtem (a mai napig is megszenvedem) a Rákosi- és a Kádár-diktatúra szörnyűségeit, máig tartó hatását, nincs szükségem a vadromantikára, a legendákra. Éppen elég, hogy a korosodó apukámnak az állami gazdaság silózásában kellett dolgoznia, nem szükséges azt állítanom, hogy belelőtték a verembe. Kitoltak velünk másképp, még Sztálin halála után is, akadt műsor mindennapra, de osztályidegen apukámra sohasem tartott igényt a Párt. Én is megúsztam a KISZ-titkári megbízatást, a tagságot nem – hát voltunk így néhányan…
Szóval, A tanú vetítésének idejét 10 évvel a(z „ellen”)forradalom után még nem találták időszerűnek, de ezért a „tévedésért” senkinek sem kellett meghalnia, sőt még a kópiát sem semmisítették meg. 1983-ban pedig mecsinálhatta Bacsó a zseniális Te rongyos életet, igaz, az egy kisebbség sorsát ábrázolta szatirikusan, de nekem van olyan szerencsém, hogy abba a kissebbségbe is beletartozzam.
Most a​​​​kadt az Origónál egy ember, aki Pitti Katalinnal és Harangozó Gyulával (véletlenül ugyanabban a kockás ingben) „mélyinterjút” készített, láthatóan nem tudván megbirkózni a mondatok állítmányának tárgyas/nem tárgyas, egyes/többes számú alakjának egyeztetésével, alighanem a szakma dilettánsaként. Ennek az is a hátránya, hogy már a címekből kilóg a lóláb: rávenni a különben már sokszor nyilatkozott ripotalanyokat valami, eddig nem volt drámai elem vallomására, nosza, itt az alkalom megdönteni az elevenen élő kommunizmust.
Nem hiszem, el, hogy a ’40-es, ’50-es évek legnagyobb operaházi alkotói közt emlegetett és joggal magasztalt Harangozó Gyulán a fián keresztül álltak politikai bosszút. Fél évszázaddal később e fatális fordulat következményeként feltüntetni a fiú szakmai pályafutását hiteltelen, de ha mégsem, megkérdőjelezi a tehetségbeli érdemeket. A riporter tájékozottság-beli hitele már ott elvész, hogy id. Harangozóról mint a Magyar Nemzeti Balett első igazgatójáról ír, holott a Magyar Állami Operaház balett-társulata akkor és még sokáig nem viselte ezt az intézménynevet, De a „nemzeti” jelzőként megállta a helyét.
Arra viszont kíváncsi lennék, hogy tiszteletre méltó művészek (ilyennek tartom Volfot, Pittit, ifj. Harangozót) beveszik-e azt a maszlagot, hogy a tények romantikus túlzásával, sőt meghamisításával emelhetik maguk körül a glória fényét, avagy profán módon kialkudják velük a kiemelt honoráriumot a politikai jellegű interjúért…


5955 Myway 2020-01-05 23:36:00 [Válasz erre: 5951 Edmond Dantes 2020-01-05 10:26:34]

REMEK kedves Edmond Dantes!


5954 Myway 2020-01-05 23:31:54

The Royal Ballet Fehervár  - ezek megbolondultak???


5953 mandarina 2020-01-05 19:34:42 [Válasz erre: 5951 Edmond Dantes 2020-01-05 10:26:34]

:) :) :)


5952 Klára 2020-01-05 12:04:52 [Válasz erre: 5951 Edmond Dantes 2020-01-05 10:26:34]

privátban!


5951 Edmond Dantes 2020-01-05 10:26:34

Bizonyos sajtóorgánumoknak hála, az utóbbi időben egyre több művészünkről derül ki, hogy a kommunizmusban őt és/vagy családját üldözték, elüldözték, száműzték, büntették. Marton Éváról, akit a 20. szd. legnagyobb karriert befutott magyar énekesének gondolok és aki már huszonéves korában itthon főszerepek sorát énekelte az Operaházban, régóta tudjuk ezt és a feledékenyebbek kedvéért újabb interjúiban is rendre elmeséli megrázó itthoni múltját. Budai Líviát, aki mezzo létére már huszonévesen eljutott a főszerepekig az Operaházban (Carmen, Amneris) szintén elüldözték, kiutálták itthonról. (forrás: origo.hu) Kádár-kori ügyosztályokról, büntetésként megélt moszkvai továbbképzésről, lenézettségről kesereg Volf Katalin, ameddig 1983 tavaszán (sic!) haza nem térhetett...prímabalerinának. (forrás: origo.hu) A Pitti Katalinnal készült interjú néhány megdöbbentő részletét már idéztem saját topikjában (830): szomorú gyerekkora, hátrányos helyzete, felmenőit ért megpróbáltatások, huszonévesen főszerepek, Desdemona a legnagyobbakkal, Bach-verseny. (forrás. origo.hu) Most Harangozó Gyulától is megtudtuk, hogyan büntették meg édesapját (aki nem akart belépni a pártba) ill. papája helyett őt a moszkvai tanulmányi-továbbképzési számüzetéssel. (forrás: origo.hu) Érdeklődve várom az üldözött-büntetett művészeinkről szóló szappanopera további folytatásait. A médium talán olyanokat is megszólaltathatna, akik a mai magyar Kánaánban fogtak vándorbotot.


5950 Klára 2020-01-05 08:22:37 [Válasz erre: 5949 lujza 2020-01-05 03:15:13]

Köszönöm Kedves Lujza, éppen erre céloztam. A "mai fiatalok" - bocsánat - sokat elhisznek, mert jóhiszeműek és mert fogalmuk sincs arról, mi történt 30-40, vagy akár csak 15 éve. Ez vonatkozik az élet minden területére. Az idősebb generáció sokkal többet tud  és kevésbé hiszékeny. Id. Harangozó Gyula nagy művész és remek koreográfus volt, de nem volt más mellette, tehát nincs összehasonlítási alap. Az, hogy miért nem, akkoriban nem merült fel. Ami az ifjabb  Harangozó Gyulát illeti,  a wikipédia szerint 1966-1974 között az Állami Balettintlzetben tanult, tehát annyira elnyomva mégsem lehetett! Ezt követően 2 - kettő - évet töltött Moszkvában, tehát nagyrészt az itthon tanultak alapján diplomázott odakint! Egyébként sajnálatos tény, hogy nem kevés művész él ma külföldön, aki Magyarországon tanult, itt érte el első sikereit, szerezte első tapasztalatait, aztán hirtelen külföldön termett és manapság lelkesen eteti mindenféle rémhírekkel a külföldet az itthoni rémes állapotokról. Amely állapotok egyébként nem tartják vissza az illetőt/illetőket attól, hogy esetenként nem kevés felléptidíjért egy-egy előadást, koncertet tartsanak Magyarországon!


5949 lujza 2020-01-05 03:15:13 [Válasz erre: 5948 Klára 2020-01-04 19:15:28]

Aki mindenütt karriert akar csinálni, az időnként átírja az önéletrajzát, az aktuális priorításoknak megfelelően. Emlékezetem szerint idősebb Harangozó Gyula nem volt különösebben elnyomva a szocializmusban, ellenkezőleg, sokáig az egyetlen magyar koreográfus volt, akinek a műveit, az orosz koreográfusok mellett, az Operában nagy sikerrel játszották. Jóval később születtek meg Seregi László első egész estés koreográfiái. De azt hiszem, a fiát se üldözték el itthonról, ellenkezőleg, a szocializmus idején külföldön tanulhatott és dolgozhatott.


5948 Klára 2020-01-04 19:15:28 [Válasz erre: 5947 Edmond Dantes 2020-01-04 11:21:35]

Örülnék, ha valaki felvilágosítana, hogyan volt lehetséges, hogy  akkoriban a természetesen pártonkívüli, ezért itthon kellően el nem ismert szülők gyermekei  - sitty-sutty külföldi oktatási intézményekben folytathatták tanulmányaikat! Mindegy, hogy Moszkva, vagy Bécs, Balettintézet vagy  konzervatórium, vagy bármi, de mégiscsak külföld. És erre többnyire manapság jönnek rá!


5947 Edmond Dantes 2020-01-04 11:21:35

"A világhírű táncos a közönségnek, nem a következő generációnak mesél" (Közbevetés: a "mesél" itt valóban találó kifejezés - E.D.)

Apámon nem találtak fogást, ezért engem bántottak - interjú Harangozó Gyula balettművésszel az origo .hu-n itt olvasható. Már a lead-ben megtudhatjuk t.k., hogy őt megbuktatták az Állami Balettintézetben,"tehetségtelensége" miatt. Így akarták büntetni Kossuth-díjas édesapját, aki nem akart belépni a pártba. Ő (ifj. Harangozó Gyula) azonban könnyedén vette az akadályt, a világhírű Moszkvai Balett Intézetben folytatta tanulmányait, ahol kitűnőre vizsgázott. (Közbevetés: nyilván ugyancsak büntetésből - E.D.) Kieg.: ifj. Harangozó Gyula életrajza a wikipédia .hu-n  i t t  olvasható.


5946 Myway 2019-12-31 15:27:31 [Válasz erre: 5942 Búbánat 2019-12-21 22:48:37]

Teljes mértékben (ritka kivétel) egyetértek Apáti jegyzetével és a Bolsoj igazgatóságával! Miss Copland maradjon a spicc cipőnél, véleményét tartsa magában. Egy művésznek nem szükséges nyilvánosan véleményt alkotni...


5945 IVA 2019-12-31 04:14:08 [Válasz erre: 5943 IVA 2019-12-30 05:52:51]

Sajnos beugrottam annak a kritikának, amelyre utaltam: én is hibásan írtam rövid p-vel a rappelt.
Dvořáknak pedig jár egy ékezet az a-ra!


5944 Amalgám 2019-12-30 19:04:18

Az Erkel Színház fórumában (10396) jelzettek szerint itt foglalkozok egy kicsit részletesebben a Messiás balettbetétjével, mivel a téma önállóan is értelmezhető formájában talán leginkább erre a helyre kívánkozik. A „talán” megszorítást azért alkalmazom, mert bizonyos megfontolások alapján helyesebb lehet, ha a szóban forgó balettbetétet nem kifejezetten táncművészeti alkotásként, hanem inkább színpadi forgatag létrehozására irányuló módszerként értelmezzük. Mivel azonban az általam a Messiás múlt hétfői előadásán (2019. december 23., Erkel Színház) látott tánckoreográfiát Venekei Marianna személyében a Magyar Nemzeti Balett első balettmestere és házi koreográfusa alkotta meg, és azt a társulat művészei adták elő, a témával kapcsolatos gondolataimat mégis ebben a fórumban, az alábbi sorokban fogalmazom meg.

A koreográfia szinte teljes mértékben a klasszikus balett technikájára épül egy olyan rendezői, díszlet-és jelmezkörnyezetben ­– de kétségtelenül nem zenei környezetben (!) –, amellyel a modern tánctechnika felhasználása lényegesen jobban összeegyeztethetőnek tűnik. Az adott esetben kevéssé megfelelő táncnyelv megválasztása a balettbetét előadása során szinte folyamatosan nem megfelelő vizuális élmény létrejöttét eredményezi. Az alkotás a klasszikus balettben rejlő, magas szintű technikai lehetőségeket ugyanakkor nem aknázza ki, az általa támasztott követelmények alapján táncművészeti szakközépiskolások által is könnyedén, a színvonal csorbítása nélkül előadhatónak tűnik. Az alkotás összességében csekély látványértékét tovább rontja, hogy a választott tánctechnika nem csak az énakkar és az énekes szólisták jelmezei által teremtett képi világgal, de a szólisták mintájára felöltöztetett táncosok megjelenésével sem harmonizál. Sajnos az a helyzet, hogy a modern és a klasszikus táncnyelv egyaránt teljesen legitim ugyan, de azért a női klasszikus technika még mindig inkább klasszikus tütüben, és nem sztreccs farmerben előadva fejti ki a legmagasabb művészi hatást. A koreográfia egyebekban nyolc táncosra, négy férfi és négy női balettművészre épül, akiket demiszólista szerepkörben alkalmaznak; ők egyrészt kettesével jelmezesen többszörözik a két női és két férfi énekes szólistát – ehhez emlékeim szerint nem egyszer segítséget kapnak az énekkar további nyolc, hasonlóan öltözött tagjától –, másrészt ezek a párok többször felbomlanak, és négy szabályos férfi-nő párossá összeállva táncolnak tovább. A karszerű  alkalmazás – (közel) egységes alakzatban (közel) egységes technika végrehajtásával – ritka, a négyféle kosztüm miatt pedig látványában sem hatásos.

Amikor az alkotó a koreográfiát jellegében és technikájában nem a szcenikus, hanem a zenei környezethez igazította, és a klasszikus balett eszköztárához folyamodott – amit az előzőekben kifejtettek szerint kevéssé szerencsés, de még igazolható döntésnek tartok –, sajnos nem vette figyelembe, hogy az oratórium, illetve az adott zene a jellegénél fogva erőteljesen igényelné az adagio technika, illetve adagio szólótáncos (páros) alkalmazását, még ha nem is a táncbetét teljes terjedelmében. Ezt teljes mértékben mellőzte, pedig ha a zenére és a témára való tekintettel fordulunk a klasszikus balett technikájához, hát annak a jelen esetben éppen ez lett volna a releváns része. Érzékelem, hogy ennek a véleménynek a megfogalmazásával ingoványos talajra tévedek, hiszen a mű pozitív tartalmának létrehozása az alkotó kizárólagos joga, viszont ezen a területen meglehetősen erős alkotói hagyomány áll fenn, amelyet szerintem általában a közönség ízlése és elvárása is támogat. Én a magam részéről semmiképp sem tartozok a balettkedvelőknek ahhoz a csoportjához, amelyiknek az érdeklődése középpontjában ez az előadási mód áll,  de bizony a koreográfia esetében most éreztem a hiányát, és azt a gondolom, hogy a mű balettbetéttel lefedett részének voltak olyan szakaszai, amikor az adott zenei és színpadi környezet egyértelműen adagio szólótáncosnő vagy páros alkalmazását követelte volna meg az éppen felvonultatott más megoldás helyett. Ez a megoldás ráadásul még szépen meg is indokolta volna, hogy mi szükség volt a Ház két, levezető feladatokra hosszú-hosszú ideig még finoman szólva sem szoruló, kompetens magántáncosnőjére egy, a fentiekben már megfelelően körülírt színvonalú koreográfiai alkotásban – eltekintve attól, hogy a jelenlegi darab- és szerepínségben nyilván ők is örülnek minden egyes kitűzésnek.

Úgy gondolom tehát, hogy a táncbetét  – általános gyengesége mellett – koncepcionálisan, módszerválasztási szempontból a két lehetséges szék, a modern, illetve az adagio központú klasszikus technika között a lehető legsajnálatosabb módon huppant le a balettpadlóra, és nem volt megfelelő kiegészítője Anger Ferenc további figyelemre méltó rendezésének.  


5943 IVA 2019-12-30 05:52:51

Diótörő (bemutató) – Budapesti Operettszínház – 2019. december 20.

Ha E. T. A. Hoffmann Diótörőjét bábszínházban vagy prózai színházban (Gothár Péter változatát a Kaposvári Csiky Gergely Színház, később a Színház- és Filmművészeti Egyetem mutatta be) adják elő, vagy Csajkovszkij zenéjével ugyan, de egy operaházinál kisebb játéktérben, kisebb zenekarral és táncegyüttessel, a néző bizton számít arra, hogy még ha színvonalasat és értékest is, de az operainál szerényebb szabású, kevésbé pompás változatot fog látni. Sorolhattam volna a lehetőségek közé egy operettszínházi előadást is, ám a produkció igényét előrejelző interjúk és híverések megtévesztettek. Nem annyira az, hogy a repríz a Magyar Táncművészeti Egyetemmel közös produkció, és nem annyira az, hogy az Operettszínház technikailag jól felszerelt színpada komoly és látványos előadásokra alkalmas, és az épület is kötelez bizonyos pompára. Leginkább az, hogy a balettnek ezt a változatát ifj. Harangozó Gyula koreografálta, rendezte (egyik betanító mestere is), aki úgyszólván a nagy Diótörő-hagyománnyal rendelkező Operaház gyermeke (mindenesetre szülei már a XX. század első felében játszott Diótörő-verzióban is szerepeltek); az a Harangozó, akinek e Diótörő-változata Győrön kívül „a Bécsi Állami Operaházban már óriási sikerrel, teltház előtt bemutatkozott” (idézet az Operettszínház ajánlójából). A Staatsoper-beli siker híre ugyanis arra készíti fel a nézőt, hogy az operaházi Diótörővel egészséges versenybe szálló előadást fog látni.
Ezen hírverés után csalódást hozott a produkció, és nem azért, mert mégiscsak kisebb színpadon, nem operaházi táncosok és vezető szólisták abszolválták. Elsősorban azért, mert a történet „zanzásított” formában jelent meg, nemcsak a cselekmény tekintetében, hanem mert kimaradtak belőle Csajkovszkij remekművének olyan zeneszámai is, amelyek elhagyása még egy Diótörő-szvit hallgatásakor is hiányérzetet kelt, nemhogy egy balettelőadásban, amelyben a cselekmény és a zene lebutításával sokkal hangsúlytalanabbak lettek a történet karácsony-esti és álombeli csodái.
Kiábrándító a látvány is. A kulisszák nekem azért is, mert azokat nem festett díszlet adja! Dreiszker József világítástervező és Madarász János (vetítés) nevét jelzi a színlap, díszlettervezőét nem, noha a piros ülőalkalmatosságokat (fotelok, kanapé, kerekesszék) és a nézőtér két oldaláról felvezető színpadi feljárók dekorált korlátait mégiscsak kitalálta valaki. De még ha ettől eltekintenék is, kifogásolom, hogy a valós és az álombeli cselekmény helyszíne látványában alig, atmoszférájában pedig sehogyan sem különbözik egymástól. Lehet persze építeni a néző képzeletére, amely továbbgondolja a jeleket (pl. vetített képeket), de ne feledjük, hogy az előadás nem elsősorban az operaházin már úgyis kiművelt nézőkre számít, hanem azokra is, méghozzá nagy számban, akik itt találkoznak először a Diótörővel.
A díszlet látványát a fekete horizont előtt középen egy széles, fekete paraván szolgálja, amelynek két oldalán három-három, oszlopszerűen keskeny, szintén fekete paraván áll. A helyszínek egy-egy (szerény) illusztrációját ezekre az elemekre vetítik. Alapjában elfogadható elképzelés lenne, hogy a főszereplő kislány (itt nem Marika, hanem „kis Klára”) álmában nem egyetlen, ám annál pompázatosabb helyszínen sorakoznak különböző nemzetiségű emberek, akik a népükre jellemző öltözetben, muzsikákra lejtenek nemzetükre jellemző táncokat, hanem az álom el is repít ezeknek az emereknek a földjére, ahol meglátunk jellemző helyszíneket is. Ennek a koncepciónak a kivitelezése el is várható egy XXI. századi színháztól, amely a „pesti Broadway” nem is olcsó ékköve. Sajnos a megvalósítás nem képes megbirkózni ezzel az elképzeléssel, következésképpen a látvány egyhangú, mindvégig lehangolóan sötét, „felnőtt színházi” tónusú marad.
Velich Rita jelmezeiben is túlteng a fekete, feltehetően annak a praktikumnak a gondolatával, hogy ehhez az alapszínhez könnyű más színeket pásszítani. A férfi tánckar fekete (úgy láttam, vasalt) pantallójához igazodik a Spanyol tánc egyetlen táncosnőjének vörös-fekete jelmeze, és ehhez kapnak majd a férfiak mélylila inget a Rózsakeringőhöz, a rózsaszín ruhás balerinák kara mellé. A gyermekek ízlésének fejlesztése jegyében „korunk Diótörőjének” Baba-figurája „Barbi”-ként jelenik meg a színlapon (legalább megtartották volna eredeti írásmódját) és a színpadon. Pókembert is jelez a lista, ami – ha felidézem a Vígszínház 2007-ben bemutatott Pán Péter című előadását, amelyben igazán bámutatosan röptették a címszereplőt a színpad mélységében és magosában, sőt az Erkel színházi Billy Elliotból is rémlik valami hasonló – rendkívüli látványosság lehetősége, de nem emlékszem ilyen figurára, aminek oka lehet az én figyelmetlenségem is. Kimaradt sajnos a briliáns zenei (mellesleg sláger)szám, a Pas de trois is, amely hagyományosan növendékek produkciója. Bár Volf Katalin (az egyik betanító balettmester) egy televíziós beszélgetésben éppen a Keleti táncot emlegette (amely a nagy remekművön belül is zenei és hangszerelési remek), sajnos ez is kimaradt. Amit „cserébe” kaptunk: néhány balettellenes és nem is eredeti ötlet. A még csak nem is ősz Nagymama keringőztetése kerekes foteljában. Drosselmeier (a színlap szerint Drosszelmeier, hátha valaki végzetesen járatlan a német nyelvben) szerepét az erős színpadi rátermettséget és színészi képességeket is ígérő Sík Milán alakította.
Éppen a napokban toppant elém az Operettszínház 2010. májusi Madame Pompadour-előadásának egy kritikája, amelyből döbbenten (és mert elmulasztottam, megkönnyebbülten) értesültem arról, hogy e Szinetár Miklós- (mellesleg Leo Fall-) opusban a szubrett és a táncos-komikus (Belotte és Calicot) egyik kettőse közepén rapelt egyet. A Diótörő különben is szegényesre sikerült Spanyol táncába ékelt Csajkovszkij-mentes flamencót azonban nem úsztam meg. Úgy gondolom, a jeles műzene-komponisták (Bizet, Delibes, Ravel, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Borogyin, Dvořak, Bartók, Kodály) „nemzeti” tánczenéiben éppen nem az autentikusság keresendő, hanem az, hogy a zeneszerző mit érez, gondol e táncok világáról. Ritmikus flamenco Csajkovszkij üde, keringőszerű táncában olyan merényletnek bizonyult, mintha megmutatták volna, hogy egy fodros–sleppes ruhában hogyan ül le a táncosnő az árnyékszékre. (Talán kevésbé lennék ingerült, ha a Spanyol tánc nem trombita-gikszerekkel indult volna. A Budapesti Operettszínház Zenekarát Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényelte.)

Miután A diótörő most futó operaházi előadását legutóbb láttam (2016. december elsején, még az Ybl-palotában), 5257. sz. (2016-12-17) kiborulásomban nem tértem ki a szólisták méltatására, s ebben volt némi tudatosság is. Részben azért, mert az előadás főpróba volt, de azért is, mert sohasem láttam még olyan kedélytelen, fáradt, táncosi életkorának megfelelő külsejű párt Mária hercegnő és Diótörő herceg szerepében, mint akkor Kozmér Alexandrát és Oláh Zoltánt. Igen sajnálom, hogy ennek és A csodálatos mandarin egyik előadásnak tapasztalatával nem tudtam felháborodni a „Magyar Nemzeti Balett” (rokonszenvemet különben nem élvező) igazgatójának azóta hírlő intézkedésein és magyarázkodásain a balerina mellőzése ügyében. Ezek után elképzelhető, mennyire nem örültem, amikor az Operettszínház honlapjáról (nagy nehezen) kiderült, hogy az általam megnézendő premieren Kozmér Alexandra lesz Klára hercegnő. Persze azért sem, mert eleve nem szimpatikus, hogy egy szereposztás színházi és egyetemi vezetők viszálykodását, mindenesetre különböző véleményét tükrözi.
Most már azonban nem bánom ezt a „sorsszerű” fordulatot, mert ugyan a nagy pas de deux variációi is szépen kimaradtak az előadásból, de amennyit eltáncolt Kozmér Alaxandra a partnerévet (Gallai Zoltán), abból úgy tűnik, a balerina sokkal jobb technikai és kedélybeli formában van, mint 3 évvel korábban, könnyedségét, üdeségét semmilyen kifogás sem érhette. Még II. felvonásbeli halványkék tülljelmeze is sokkal jobban tetszett, mint a (Rományi Nóra tervezte) operaházi, amely azt sugallja, hogy Marika álmában milyen fontos szerepe van a minél több aranynak.)
Kérem, hogy beszámolómat senki se vesse össze azokkal a hírekkel, amelyek szerint az Operettszínház óriási sikerrel mutatta be a Diótörőt. Így is történt, hiszen a premier közönsége ovációval ünnepelte az előadást, a táncosokat, a balettnövendékeket, az alkotókat, ifj. Harangozó Gyula a színpadon látványosan fürdött a sikerben. Azt is feltételezem, hogy a produkció mint a Táncművészeti Egyetem növendékeinek vizsgaelőadása kimagaslóan sikerült.
Kihallatszott még a vastaps a ruhatárba, amikor már rajtam volt a kabát, és – balettszakértő nem lévén – olyan matematikai kérdésen morfondíroztam, hogy hány Velich Rita és Rományi Nóra tudna együttesen kitenni egy Márk Tivadart…


5942 Búbánat 2019-12-21 22:48:37

Misty Copland kalandja a moszkvai Nagyszínházzal

ApÁTI BENCE, VÉLEMÉNY

2019. DECEMBER 21. SZOMBAT 10:00 2019. 12. 21. 10:53 MNO.HU

"A moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) nagyjából egy hónapja próbál meggyőzni – egyelőre sikertelenül – egy New Yorkban élő fekete bőrű balettművészt arról, hogy Oroszországban elhanyagolható számú afroamerikai él. És arról, hogy az a kevés színes bőrű, aki Oroszországot választotta hazájául, sem balett-táncosként tevékenykedik. Vagy ha mégis klasszikus balettel szokott hobbiból vagy hivatásszerűen foglalatoskodni, akkor sem feltétlenül üti meg azt a mércét, hogy világ legmagasabb színvonalú balettegyüttesébe nyerjen felvételt."

"Történt, hogy Copland az országokon és földrészeken átívelő internet segítségével arról a számára megdöbbentő és elszomorító hírről értesült, hogy bolygónk bizonyos részein nem táncolnak fekete bőrű balettművészek. Így aztán ha a szerep megkívánja, jobb híján feketére szokták festeni a fehér bőrű táncosokat."


5941 Búbánat 2019-12-21 14:30:38 [Válasz erre: 5939 Búbánat 2019-12-12 10:35:03]

Az Operettszínház honlapjáról

Video - https://www.youtube.com/watch?v=PXd-69Hnx_U

"A Budapesti Operettszínházban 30 év után ismét balettelőadást láthat a közönség, december 20-tól beköltözik hozzánk Csajkovszkij örök klasszikus karácsonyi meséje, a Diótörő. Az alábbi werkfilmben Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) mesélnek érdekességeket az előadásról, elárulnak néhány kulisszatitkot, és azt is elárulják, milyen személyes érzelmek fűzik őket a karakterükhöz."

 

Debütált a Diótörő

Hatalmas sikerrel debütált a Budapesti Operettszínházban Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséje. Mint ahogy a premiert megelőző sajtótájékoztatón elhangzott: 30 év után láthat ismét balettbemutatót a közönség, amelyben színházunk táncosai mellett a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is fellépnek.

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója többek között a következőket mondta el a sajtó képviselőinek: "Amikor a Budapesti Operettszínház főigazgatója lettem, arra kértem Apáti Bence balettigazgatót, segítsen nekem abban, hogy a mi balettművészeink ne csak alkalmazott táncosokként vegyenek részt az egyes produkciókban, hanem legyen a színháznak teljes értékű balettelőadása is. Huszonötéves színpadi tapasztalatom mondatja azt, hogy egy művészt, a számára megfelelő feladatokkal és kihívásokkal lehet igazán motiválni. Igaz ez az Operettszínház nagyszerű és értékes táncművészeinek esetében is. Továbbá az utánpótlásra is gondolnunk kell. A feltörekvő balettművész nemzedéknek nem biztos, hogy a mi intézményünk, vagy az operett műfaja állt a fókuszában. Viszont ha itt gyűjtik be az első, pozitív színházi tapasztalataikat, élményeiket, akkor jövőképként szolgálhatunk számukra. Nem utolsó, de fontos szempont az is, hogy az Operettszínház törzsközönsége egy olyan karácsonyi klasszikushoz, mint a Diótörő, imádott színházában is hozzáférhessen."



5939 Búbánat 2019-12-12 10:35:03

Az Operettszínház honlapjáról:

Hamarosan érkezik a Diótörő

A Budapesti Operettszínházban 30 év után láthat ismét balettelőadást a közönség. Először állítjuk színpadra Csajkovszkij Diótörő című örök klasszikus karácsonyi meséjét, amelyben színházunk táncosai mellett a  Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei is bemutatkoznak.

Tavasszal kötöttünk stratégiai megállapodást a Magyar Táncművészeti Egyetemmel. - "Az együttműködés idei legnagyobb közös vállalkozása a Diótörő színpadra állítása." - mondta Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, aki úgy véli, a két intézmény együttműködése fontos, hiszen az Operettszínháznak szüksége van utánpótlásra, a növendékeknek pedig jövőképre.

Apáti Bence, a Budapesti Operettszínház balettigazgatója szívügyének érzi, hogy szülessen olyan előadás, amely a táncművészekről szól. Az pedig, hogy az egyetem növendékei együtt dolgozhatnak azokkal a táncosokkal, akik már régóta a pályán vannak, az utánpótlás nevelésének a legjobb módja. - "A Diótörő életben tudja tartani a balettművészetet, amely vitathatatlanul a táncok királya" - hangsúlyozta a balettigazgató.

Bolvári-Takács Gábor, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora elmondta: "Hallgatóinknak és növendékeinknek óriási élmény, hogy valódi, színházi körülmények között mutatkozhatnak be egy olyan darabban, amely minden család számára ismerős, és amely elmaradhatatlan része az ünnepi készülődésnek". 

„Klára hercegnő szerepében Kozmér Alexandra (Harangozó-díjas balettművész), Ottlik M. Laura (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, Magyar Ezüst Érdemkeresztes művész) és Szelényi Dóra, a Magyar Táncművészeti Egyetem IX-ik évfolyamos, végzős hallgatója mutatkozik be, Diótörő hercegként Gallai Zsolt (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa), Sík Milán (a Budapesti Operettszínház címzetes magántáncosa, az Év férfi táncosa 2018) és Somai Valér, a Magyar Táncművészeti Egyetem 2018-ban végzett hallgatója lép színpadra. A két felvonásból álló balettben a kisebbek is lehetőséget kapnak, a gyerek főszereplőket a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnáziumának növendékei alakítják.

A közösen színpadra állított, 11 előadásból álló Diótörő-előadássorozat december 20-án indul, és az egyetem mintegy félszáz diákja vesz részt benne. A rendező-koreográfus ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész, aki a Bécsi Operában korábban sikerrel játszott Diótörő-rendezése alapján új, látványos előadást rendez.”

Közreműködik a Budapesti Operettszínház Balettkara és Zenekara, vezényel Pfeiffer Gyula.

„Az előadást 2 felvonásban játsszuk, játékideje 2x50 perc, megtekintését 6 éves kortól ajánljuk.”


5938 Edmond Dantes 2019-11-14 19:06:51

off Jegyezzük meg: mindenki egyenlő, de van, aki egyenlőbb. Ismerős a mondás. Ám az ismert mondás pontosan idézve: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél." (George Orwell: Állatfarm)

Eddig úgy tudtam: van olyan, hogy összeférhetetlenség. Például egy állami (EMMI) azaz közpénzből fenntartott művészeti intézmény vezető pozíciója és egy olyan rendszeres médiaszereplés (sajtó, TV) viszonylatában, amely médiaszereplés tartalmában a legcsekélyebb mértékben sem kapcsolódik a szóbanforgó művészeti intézmény profiljához. Vagy tévednék?


5937 mandarina 2019-11-14 16:41:59 [Válasz erre: 5932 Klára 2019-11-11 16:05:35]

Ez így van. Csakhogy Apáti Bence mindmáig táncosnak érzi magát, és ezt politikai töltetű írásaiban is fel szokta emlegetni. Talán le kellene erről szoknia, és akkor mi sem emlegetnénk fel a politikai irományait táncblogokon...

 






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.