vissza a cimoldalra
2019-11-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1446)
Kimernya? (3297)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3509)
Élő közvetítések (8247)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (82)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Erkel Színház (10374)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)
Operett, mint színpadi műfaj (4148)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (546)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1805)
Franz Schmidt (3456)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4458)
Legyen a zene mindenkie! - avagy mit tehetnenk a mai magyar enekoktatasert (62)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

5890   Amalgám • előzmény5881 2019-09-30 08:32:49

Kedves Edmond Dantes!

 

Annyiban mindenképp rám pirított a bejegyzésével, hogy meglehet, a Falling Angels esetleg tényleg rövidebb lehetett az Episode 31-nél is. Nem tudom, nem mértem meg (azt sem). Ha ez így volt, valószínűleg egy tényező miatt nem tűnt fel nekem a dolog: a Falling Angels megfelelően tartalmas volt. Érdekes kérdés, hogyan lehet taps és taps természetét megkülönböztetni, és nem biztos, hogy ezt sikeresen meg tudjuk tenni. Ugyanakkor a balett esetében jellemzőbb az erős taps, a szereposztás sokszori visszahívása, mint az operánál, és a táncosok iránti szeretetét mindig nagyvonalúan fejezi ki a közönség. Ez magáról a darabról nem feltétlenül mond sokat, és bár erősen a szubjektum mezején mozgunk, én most nem érzékeltem különösebb többletet a publikum viselkedésében. Az Episode 31 bemutatását nem annyira jelentős művészeti eseménynek tekintem, mint inkább olyan eszköznek, amelynek révén a társulat három korábbi darab repertoárbeli újraszervezéséhez kapott segítséget, és ennek eredményeképp 1st Steps néven is balettestet hozhatott létre – vagyis egy egyre jobban kibontakozó műsorválság jelének.

 

Időlegesen elbúcsúzok most Öntől és a többi kedves fórumtárstól is, valószínűleg bizonyos ideig ismét nem tudok itt jelen lenni, ezért kérem, ha valakit bármely bejegyzésem hozzászólásra indítana, azt csak a teljesen bizonytalan válasz tudatában tegye meg.

5881   Edmond Dantes • előzmény5873 2019-09-20 08:52:26

Kedves Amalgám! Köszönöm figyelmét, megjegyzéseit. Ismételten előrebocsátva, ld. 5873:  nem vagyok olyan értő és avatott nézője a műfajnak mint itt jó néhányan, bár az évtizedek során a repertoár jelentős részét megnéztem, számos művet többször is...és sok kortárs vendégprodukciót, teszem hozzá. Két elemet emelt ki érdemben a beírásomból: az Episode 31-et és az Erkel Színház mint az est helyszínének megfelelőségének kérdését. Az Episode 31-ről én sem írtam lelkendező beszámolót, de ha már szóba került: nem tartottam se rosszabbnak se jobbnak mint az est többi számát, legfeljebb másmilyennek, de hiszen minden balettprodukció másmilyen, főleg ha más-más koreográfus munkája. Nem annyira az Episode 31 külön felvonásba helyezését tartom szerencsétlennek, inkább a még rövidebb középső felvonást illetve azt, hogy a két utolsó darabot nem vonták össze egy felvonásba. Ha ennek színpadtechnikai okai voltak, akkor inkább egy rövid "bent ülős" szünetet tarthattak volna. Változatlanul megértem azt, ami a belinkelt tévés promo-beszélgetés során derült ki, nevezetesen hogy a koreográfus kérésére kettőzték meg azaz vonták össze az eredetileg kettős szereposztásra tervezett létszámot.A színpad mérete pontosabban szélessége ennél a mozgalmas, "szaladgálós" darabnál különösen és bántón feltűnő lett volna fele ekkora karral, ezt szimpla néző létemre bátran kijelenthetem. Egy pas de deux esetében -paradox módon- szinte mindegy, hogy mekkora a színpad, szemünk -és a koreográfia- úgyis kizárólag a táncospárra fókuszál. (Zárójelben megjegyzem: olyannyira, hogy még a színpad jobb hátsó sarkába eldugott zongorát illetve az élő zongorakíséretet is csak akkor észleltem, amikor a zongoraművész a végén előre jött meghajolni.) A közönséggel kapcsolatban nem érdemes vitát nyitni: a produkció zajmérés nélkül is jól érzékelhető nagy tapsot, lelkesedést váltott ki. Szintén fenntartom véleményemet, hogy a 1st Steps-jellegű, "kortárs" (értsd: nem egészestés-klasszikus, nagy létszámot igénylő) salátakoncertek -a tapsok mérhető erősségétől eltérően- mérhetetlenül jobban érvényesülnek kisebb színpadon, kisebb nézőtér előtt. "Félre": láttam én már bábelőadást (!) háromezer férőhelyes (!) játszó helyen és jelentem, az előadás rendben lement, tapsok is voltak bőven, de attól még a helyszínválasztás nem volt éppen szerencsés. Egy élő zongora kíséret és egy gépzene is jobban passzol pl. Fesztivál Színház- vagy Trafó- vagy most már Műhelyház-méretű térbe, ahogyan pl. sajátos világítási effektusok is és nem csupán az érdeklődés mértéke. Sokakkal együtt és nyilván sokakkal ellentétben általában az a benyomásom, hogy számos színházi előadás is nagyobbat "szól", hatásosabb kamarakörnyezetben, alternatív játszóhelyen mint egy hagyományos nagyszínházban, lett légyen akár nagyobb létszámú az előadás (számomra legutóbb Brecht Krétaköre a Kamrában), de ezt továbbgondolva már eltávolodnék témánktól. A Sylviát most nem láttam, de általánosságban úgy gondolom, hogy a fentebb már említett klasszikus balettek részben jellegük-létszámuk miatt, részben az irántuk várható közönségérdeklődéstől nem függetlenül az egyszer majdcsak megnyíló Operaházba valók, még a -főleg Karácsony közeledtével- soha nem apadó érdeklődést keltő Diótörő is.

5873   Edmond Dantes 2019-09-18 10:22:49

Illő sőt annál is illőbb szerénységgel kell rögzítenem az Erkel Színház tegnapi balettestjén látottakat, mivel nem vagyok olyan értő és avatott nézője a műfajnak mint itt jó néhányan, bár az évtizedek során a repertoár jelentős részét megnéztem, számos művet többször is. A három felvonásban előadott négy darabból három nem számít újnak és tudtommal nálunk sem most volt a premierje. A nyitó szám, a balett egyik még élő klasszikusa, Hans van Manen 1982-es koreográfiájára, Erik Satie Trois Gnossiennes-zongoradarabjaira táncolt klasszikus pas de deux volt, Balaban Cristina és Leblanc Gergely ihletett előadásában, Lázár György zongora-kiséretével. Ezután Ravel elnyűhetetlen Bolerójára -egy rövid Arvo Pärt-részlettel kiegészítve- a Walking Mad című produkciót láttuk, amit svéd művész, Johan Inger készített 2001-ben a Nederlands Dans Theater részére, sok ötlettel, mozgalmasan, Krupp Anna, Hangya Rita, Carulla Leon Jessica, Taravillo Mahillo Carlos, Morvai Kristóf, Kerényi Miklós Dávid, Myassnikov Boris, Kekalo Iurii és Rónai András közreműködésével. Rövid 2. felvonás következett, egy másik élő klasszikus, Jiri Kylián Falling Angels-e, egy 1989-es alkotás, a műsorlap szerint Steve Reich (ütőhangszeres) zenéjére, a Wikipédia ghanai ünnepi-rituális zenét említ. (A fenti bemutató-dátumokat is a Wikipédiából vettem át.) Nyolc balerina táncolta el Kylián fekete-fehér, szürreál-minimál alkotását a női létről, női pszichéről: Crnic Nika, Kosyreva Diana, Boros Ildikó, Földi Lea, Uehara Emi, Asai Yuka, Kelemen Ágnes és Hangya Rita. Igazi (pesti) újdonság a 3. felvonás s egyben záró szám, a szintén svéd Alexander Ekman Episode 31 című műve volt, Ane Brun, Erik Satie és Mikael Karlsson zenéjére. A produkciót hosszabb videó-bejátszás előzte meg, amiben a társulat tagjai hallható-látható élvezettel beszéltek élményeikről, amiket a Budapest jelentős helyszínein készült film felvételei során szereztek. Mint az minap az atv egyik "beharangozó" riportjából kiderült, a kétszerezett karlétszámot maga a koreográfus kérte ittlétekor a próbák alatt, szerintem jogosan, mert az óriási színpadon ez az "epizód", mozgalmasságával, "nyüzsijével" így érvényesült igazán. A szólisták: Rónai András, Majoros Balázs, Crnic Nika, Takamori Miyu, Molnár Dávid, Morvai Kristóf és Kekalo Iurii, de az Episode 31 a teljes együttest foglalkoztató, igazi csapatmunka, ami zajos sikert aratva zárta a programot. Ez a balett-koncert talán jobban érvényesülhetne a Műhelyház kisebb terében és ott a telt ház is biztosítottabb lehetne mint az Erkel hatalmas, de tegnap nem zsúfolt nézőterén.

1st Steps -  a Magyar Nemzeti Balett előadása, Erkel Színház, 2019. szeptember 17. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Erkel Színház

GERSHWIN: Porgy és Bess

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Mahan Esfahani (csembaló)
"Halk húrok"
TALLIS: Felix namque
BERIO: Rounds
RAMEAU: Les tendres plaintes
RAMEAU: Le lardon – La boiteuse
RAMEAU: L'entretien des Muses
RAMEAU: Les cyclopes
COWELL: Set of Four
SRNKA: Triggering
J.S. BACH: 3. (a-moll) partita, BWV 827
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal
A mai nap
történt:
1805 • A Fidelio bemutatója (Bécs)
született:
1937 • René Kollo, énekes
1948 • Barbara Hendricks, énekes
elhunyt:
1894 • Anton Rubinstein, zeneszerző, zongorista (sz. 1829)
1950 • Francesco Cilea, zeneszerző (sz. 1866)