Bejelentkezés Regisztráció

Balett-, és Táncművészet


5736 Edmond Dantes 2019-03-22 09:18:10 [Válasz erre: 5733 IVA 2019-03-22 03:24:08]

OFF Gyerekkoromban ehhez képest egész másfajta rigmust hallottam: "végén csattan az ostor, a színház nem kolostor" ;-) A színház sem a templommal sem a gyors vendéglátással nem áll semmilyen rokonságban. Viszont a gyors -vagy lassú- vendéglátás során elfogyasztott valódi táplálék (magyarul: kaja) mindenki számára fizikai létszükséglet, ellentétben a színház és a templom által kinált, megengedem: elég különböző szellemi táplálékkal.


5735 Edmond Dantes 2019-03-22 09:09:28 [Válasz erre: 5729 Búbánat 2019-03-21 10:32:13]

Nem világos, hogy a "csokornyakkendőben, szmokingban ill, kis vagy nagyestélyiben" operába járást hiányolod-e vagy eltűnését üdvözlöd. Szerintem 1945 óta nem divat itthon. Most őszintén: nem kényelmesebb megkímélt, szolid utcai viseletben és nem a fent említett öltözékben végigülni mondjuk egy Mesterdalnokokat? Oda- és visszautazásról nem is beszélve. Negyven éve is azt hallottam, hogy sokan -nők is- farmerban, kopottas utcai ruhában járnak operába, színházba "nyugaton". Aztán lehet, hogy az a farmer,kopottas(nak látszó) öltözék egy vagyont ért és a beavatott éles szeműek ezt tudták is."Csokornyakkendőben, szmokingban ill, kis vagy nagyestélyiben" járjon a premierek, gálaestek, pucos bálok közönsége, azok, akiknek az a legfontosabb, hogy új ruhakölteményeiket, ékszereiket, keppjeiket megmutassák, azok, akiknek ez a dress code presztizsértékű és kifejezi anyagi helyzetüket. Tiszteletet nem az öltözékünkkel adunk a produkciónak és résztvevőinek, hanem azzal,hogy jegyet váltottunk rá, végigüljük és tetszésünket nyilvánítjuk vagy nem nyilvánítjuk, ha nem szolgáltak rá. 


5734 Klára 2019-03-22 08:17:43 [Válasz erre: 5732 IVA 2019-03-22 03:22:23]

Kedves IVA! Természetesen igaza van, a színpadi művészek - akár Erkel, akár MÁO, akár más intézmény - mindig a néző öröméért dolgoztak, dolgoznak és dolgozni fognak! Akkor is, ha sajnálatos módon megsínylik az egyes át alakítási, modernizálási rögeszméket, mindegy, hogy az épületet vagy a darabot érinti!


5733 IVA 2019-03-22 03:24:08 [Válasz erre: 5729 Búbánat 2019-03-21 10:32:13]

OFF: Bizony, én sem ugyanúgy járok színházba manapság, mint egykor, de mégis igyekszem megerősíteni magamban és kifelé, hogy nem köznapi élmény befogadására érkeztem; hogy a színház közelebbi rokonságban áll a templommal, mint a gyors vendéglátással. Ezért is bosszant, ha a színházban közönséges, vásári látványokba, konzumjelenségekbe ütközöm.


5732 IVA 2019-03-22 03:22:23 [Válasz erre: 5728 Klára 2019-03-21 09:38:19]

Szerettük a szolid, egyenköpenyes hölgyeket a ruhatárban és a nézőtéren, illetve a beeresztő urakat az ajtóknál. Nekem a fiatalok ellen sincs kifogásom (kivált nem, ha éppúgy rászorulnak egy kis keresetre, mint a nyugdíjasok, özvegyi nyugdíjasok annak idején), kedvesek is, de úgy gondolom, szükséges valamilyen jelzése annak, hogy a színház alkalmazottai. Őszintén érdekelne, hogy miért változik a személyük mostanában egyre sűrűbben, mintha egy-két hónapnál hosszabb ideig senki sem maradna, mintha nem bírnának ki a posztjukon egy szezont sem.
A késői beeresztés azokon a játszóhelyeken jött divatba, ahol nincs függöny, és a játéktér előkészítésével nem tudnak elkészülni fél órával a kezdés előtt. (Stúdiószínházak, olyan előadások, amelyek mellőzik a függönyt.) A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben sincs függöny, hiszen nem is színház, szerintem ezért váratják a nézőket odakint. Én is tapasztaltam már, hogy aki nem érkezik elég korán, annak már nem jut műsorlap, vagy vadásznia kell rá épületszerte a szünetben.
Kedves Klára, az utolsó bekezdéshez hozzáteszem, noha az Erkel Színházban egyre több kellemetlenség érheti az embert, a színpadi művészek meghatározóan az örömünkért dolgoznak.


5731 IVA 2019-03-22 03:16:51 [Válasz erre: 5727 Edmond Dantes 2019-03-21 09:33:29]

„(...de attól még nem muszáj közpénzből futószalagon exportra termelni táncosokat, akik aztán huss...)lelépnek, a helyükre pedig hoznak olyanokat külföldről, akik a Lajtától nyugatra nem kelnének el max. a karban.
Ezt Te írtad le (5701), később kissé finomítva. Nem szeretnélek többször emlékeztetni rá.
Egyébként Aliya Tanykpayeva, mielőtt hozzánk szerződött, Bécsben is, Zürichben is szólótáncoső volt, a Magyar Nemzeti Balett társulatától hamar megvált Shoko Nakamura, valamint Karina Sarkissova is, Bécsből került hozzánk. Teljesítményük alapján biztos vagyok abban, hogy egyikük sem azért, mert odaát már leértékelték őket. Több egyéb oka is lehet váltásaiknak, amelyeket valószínűleg sohasem fogunk megtudni teljességükben, nem is tartozik ránk. Csupán az, hogy mit tudnak nyújtani nekünk a színpadon.


5730 IVA 2019-03-22 03:12:08 [Válasz erre: 5726 Edmond Dantes 2019-03-21 09:17:14]

A büfét legfeljebb mellőzni tudod, elkerülni nemigen: a bejárat két oldalán vannak a pultok, az állóasztalkák szerteszórva a foyer-ban. Aki békésen akar álldogálni, kénytelen a kiállítás képei elé állni. Zsúfoltság, holott az Erkelé igazán nem egy szűk előcsarnok.
Némelyik plázában vannak olyan kiképzésű bejáratok, amelyeknél a mozgólépcsőról csak egy üzleten keresztül lehet a folyosókra jutni. Gondolom, ilyen bolt bérleti díja jóval magasabb, mint azé, amelynek látogatása nem kényszerű. Aligha hinném, hogy a mostani büfé vállakozója nem fizet (valakinek) extradíjat, amiért így eluralhatja a színházat.


5729 Búbánat 2019-03-21 10:32:13

Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor még nem volt "sikk"  csokornyakkendőben, szmokingban ill, kis vagy nagyestélyiben megjelenni az Operában - de az Erkelben is -, és nem csak premierek, bemutatók, nevezetes vendégművészek érkezése miatt/alkalmából... Hol vannak már azok a "békebeli"  idők?!

Magam is időnként rácsodálkozom a saját, egykorvolt   "operábajáró ruhaviseletemre" , ha kinyitom a szekrényem és annak mélyére nézve pillantás vetek az ott függő, már csaknem molyette, jó pár évtizede ott porosodó, sok szép emléket őrző elegáns ruhadarabomra, melyben annyiszor de annyiszor megjelentem a számomra ünnepi opera- és vagy baletteseményeken, akár banketteken stb.   a két házban. 

Így múlik el az idő s változik a kor, az ízlés, a divat...az elvárások...


5728 Klára 2019-03-21 09:38:19 [Válasz erre: 5723 IVA 2019-03-21 05:19:05]

Kedves IVA!  Pár hete beírtam, hogy Nagyszüleim annak idején szívesen és örömmel jártak az akkor Városi Színház néven jegyzett épületbe, ahol az Operaházzal egyidejűleg lehetett jeles operaelőadásokat látni-hallani. Akkoriban az épületnek, de a színházbajárásnak is stílusa, mondhatni patinája volt. Operabérletes koromban a jegyszedő, ültető nénik többnyire idős nyugdíjas hölgyek voltak, akik még az egyes darabokról, horribile dictu a szereplőkről is tudtak információt adni, ha éppen nem volt műsorfüzet. Tudom, ez már a múlt.

Mostanában a MüPa-ba járok inkább, és bár az ültető fiúk-lányok egyelőre még a formaruhát hordják, a gombokkal és/illetve a szonyahosszal valamint a ruhához viselt lábbelikkel kapcsolatban lennének észrevételeim, ha valakit érdekelne. Azt egyszer szóvá tettem, hogy csak az előadás megkezdése előtti percekben engednek be, és programfüzetről mér ne is álmodjunk, de ez senkit nem érdekelt.

AzErkel Színházba a megnyitás óta különböző okokból még nem jutottam el, de erősen tartottam tőle, vajon mire számíthatok. Nos, a jelek szerint nem sok jóra! Valóban ezt érdemeljük?


5727 Edmond Dantes 2019-03-21 09:33:29 [Válasz erre: 5724 IVA 2019-03-21 05:35:47]

Nem én "minősítettem alá" itt a társulatot, hanem mások pontosabban és továbbá felrótták a társulat "elnemzetköziesedését". Nem gondolnám, hogy ez a, még egyszer: másoktól érkező kritika azt jelentené, hogy a külföldi táncosokkal magasabb lett MNB színvonala. Mert ha magasabb lett-lenne, akkor az üdvözlendő lenne. Nyilván vannak, akik szerint magasabb lett. Mindennek mindig vannak védelmezői, ahogyan kritikusai is. Más kérdés és én erre lennék kiváncsi: hová, hogyan és miért tűn(het)tek el MNB-ből a jobb/nem-jobb magyar táncosok, ha tényleg eltűntek/elszerződtek? Miképpen tehetik ezt meg? Mással már eszmét cseréltem erről itt lejjebb. Közpénzből kiképzik őket, aztán elmennek és majd pályájuk vége felé netán közben, apránként ledolgozgatják a diplomához kapcsololódó kötelező "röghözkötési" penzumot? Állítólag van ilyen, de ha van is, ez így nem fair, messze kedvezőbb mint pl. egy orvosi diplomához kapcsolódó röghözkötési klauzúla. Szerintem. Mindez kőkemény pénzügyi-egzisztenciális ügy és elvi (!) kérdés, nem szükséges a kérdés felvetéséhez a társulat rendszeres megfigyelése-szakmai ismerete.


5726 Edmond Dantes 2019-03-21 09:17:14 [Válasz erre: 5723 IVA 2019-03-21 05:19:05]

Hja kérem, nem a MET-ben vagyunk, ahol mint már tudom pár hete, Krénusz József volt a nézőtéri felügyelők főnöke, akinek a könyvét (azaz az első könyv folytatását) épp a napokban olvastam. A büféről -amit többnyire elkerülök- és környzetéről nem is szólva. Nyelünk, megérdemeljük. Mindent.


5725 IVA 2019-03-21 05:36:56 [Válasz erre: 5720 Robesz 2019-03-20 16:59:43]

Köszönöm, kedves Robesz.


5724 IVA 2019-03-21 05:35:47 [Válasz erre: 5716 Edmond Dantes 2019-03-20 09:26:46]

Nem valami ördöngös szakszót használtam. Valamikor az Operaház évkönyveiből lehetett tudni a balettkar tagjainak besorolását, illetve, hogy kinevezték őket címzetes magántáncossá, majd magántáncossá. Lehet, hogy ma is hasonló a rend, csak nem nyilvános. A balettjáró néző évente várta ezt az értesülést arról, hogyan haladnak, hogyan lépnek előre kedvencei, akiknek technikai, színészi fejlődését követte. Arra utaltam, nem először, hogy rendszeres megfigyelés és valamennyire alapos ismeret nélkül nem lehet aláminősíteni egy társulatot, annak nem magyar szólistáit, olyan ítélettel, hogy Nyugaton csak a karba kapnának szerződést. A Nyugaton, amelynek számos (inkább számtalan) társulatának a minőségéről nincs, vagy alig van tapasztalatunk.


5723 IVA 2019-03-21 05:19:05 [Válasz erre: 5715 joska141 2019-03-20 09:14:14]

Tisztelt Joska 141! A közelmúltban használtam sajnálattal azt a kifejezést, hogy mára az Erkel Színház „eltahósodott”. Elparasztosodott, így lenne pontosabb, de utalni akartam arra, hogy modor- és stílusbeli züllést értek alatta, ami nem kapcsolatos a méyen tisztelt mindenkori földműves társadalommal.
Nem is tudom hirtelenjéban felsorolni, mi minden hozta elő ezt az indulatomat. Elsősorban az, hogy már fagypont feletti időben a színház elé települ a büfé egy része, időnként halk zenével, ami nem öröm egy zenés előadásra érkezőnek. Az ajtónál álló és az ültető fiatalokat a színház újranyitásakor türkiz színű nyakkendővel öltöztették fel. Ez a nézőtéri személyzeti státuszt jelző darab mára eltűnt (egyedül László Boldizsár viseli Rodolphe szerepében), a fiúk ingének felső gombja hol megoldva, hol felgombolva jó falusiasan, és egyre gyakrabban látszik, hogy úgy öltöznek, ahogy éppen jólesik nekik. Túljutva rajtuk, a foyer-ba érkezve, alig lehet közlekedni az oda telepített büfé asztalaitól és fogyasztóitól. Én ugyan mindig korán érkezem, de sietni nem is tanácsos, mert még fellökhetünk valakit, vagy leönthetik a ruhánkat. (Ugyanakkor a „Bernáth-büfé” kihasználatlan.)
Az Erkel Színház, noha számos szövegkörnyezetben epitheton ornansként viseli a „nem olyan szép és előkelő, mint az Operaház” minősítést, és a Józsefvárosban áll, mégiscsak egy nagyszínház, opera- és balettszínház, és a felsoroltak mellett elképesztőnek tartom, hogy az emeletre vezető lépcső alatt csúfítja a képet a piros műanyag rekeszek rakománya a kólás palackokkal, valamint a dobozos sörök kartonjai, többé-kevésbé takargatva fekete paravánnal, amely ugyancsak ronda, és a takarni valóságra hívja fel a figyelmet.
Itt most leállok, de sajnos nem hiszem, hogy ilyen jelenségekre nem leszek kénytelen kitérni máskor is. Most soron kívül tettem, mert úgy gondolom, ezek olyan, sajnos hagyományos dolgok, amelyek miatt ne csodálkozzunk az offenbachi cipőmúzeum vagy a német kiadású cd borítójának szövegezésén. Nyelünk, megérdemeljük.


5722 IVA 2019-03-21 04:37:40 [Válasz erre: 5721 lujza 2019-03-21 01:42:46]

Kedves Lujza, utánanéztem. A Tavaszünnepet 1963-ban Eck Imre koreográfiájával mutatta be az Operaház, valamilyen balett-est részeként. A szólószerepét (Az ember) Lakatos Gabriella, illetve Kun Zsuzsa táncolta.
Stimmel, a Petruskát (Fokin), a Daphnisz és Chloét (Eck) és a Tűzmadárt (Fokin) 1966 júniusában tűzték műsorra az Erkel Színházban (ezekből a két Sztravinszkijt, Fokin koreográfiájával, már 1945 előtt is adták). A Petruska címszerepét Perlusz Sándor táncolta, Chloét Menyhárt Jacqueline, a Tűzmadár címszerepét Kun Zsuzsa, illetve Ugray Klotild.
Az 1973. december 21-én és 22-én bemutatott Béjart-est az alábbi darabokból állt, az alábbi főszereplőkkel:
A tűzmadár (itt névelővel) – Markó Iván / Dózsa Imre – Keveházi Gábor (A főnix)
Webern: Öt tétel vonósnégyesre – Metzger Márta / Csarnóy Katalin – Róna Viktor / Erdélyi Sándor
Le sacre du printemps – Pártay Lilla / Szumrák Vera – Dózsa Imre / Keveházi Gábor
A következő évtizedben újabb Béjart-koreográfiák váltották fel a középső művet, változó összetételben kerültek színre a darabok, az Erkel Színházba is jutott belőlük, és számos új beálló, néhány külföldi sztár fellépése is hozott újdonságot.

A szovjet utódállamokból szerződtetett művészek nevének megjegyzésében nagyon zavaró (de nem is hagyom magam zavartatni!) az Operaháznak az az ostoba gyakorlata, hogy „magyarítja” a nevek sorrendjét. Mikor mondtunk olyant, hogy Szamojlova Tatjana, Pliszeckája Maja vagy Gagarin Jurij?! Lehet, hogy eljutunk még Zöld Józsefhez is?


5721 lujza 2019-03-21 01:42:46 [Válasz erre: 5711 IVA 2019-03-20 03:09:32]

Kedves IVA, a memóriámban ugyan hatalmas lukak vannak, de arra elég jól emlékszem, hogy a Tűzmadárt a Petruskával együtt, Fokin koreográfiájával, orosz betanításban, látványos díszletekkel és jelmezekkel 1966-ban mutatták be az Erkelben, még egy Daphnis és Chloé is ment köztük, azt hiszem Eck Imre koreográfiájával. A szereplőkre már nem emlékszem pontosan, de nem az általad említett prímabalerinák voltak. A Sacre talán már korábban is ment az Operában, Eck Imre koreográfiájával. Aztán jött a Bejart balett, és hozta a Tűzmadarat Markó Ivánnal, és a Sacre-t is. Később  a Túzmadár koreográfiát a magyarok is átvették, épp úgy, mint a Sacre-t. De nem tudom, hogy miért pont a Sztravinszkij baletteket hiányoljuk, mikor már a Bartók balettek se mennek, és az utolsó felújításuk az Operában meglehetősen vegyesre sikerült. Nekem azonban leginkább a nagy  magyar koreográfusok munkái hiányoznak, elsősorban Seregi László művei, de még Harangozó Gyulától is lehetne elővenni valamit, ahogy pl. a Coppéliát játszották párszor néhány éve. Mindezt persze addig lehetne, amíg akad, aki betanítsa ezeket.

Tisztellek az igyekezetedért, hogy próbálod megismerni a mai balerinákat. Én már ezt rég feladtam, a nevüket se nagyon igyekszem megjegyezni, hiszen ki tudja, meddig lesznek itt. Már nem olyan "családias" a kapcsolat a balettművészek és a közönség között, mint valaha volt, pedig ez a kapcsolat is sarkallta egykor a múvészeket a még kiválóbb teljesítményre.


5720 Robesz 2019-03-20 16:59:43 [Válasz erre: 5712 IVA 2019-03-20 03:28:00]

Kedves IVA, Karina Sarkissova sérülés miatt nem tudta Myrtha-t és Zarémát táncolni, jelenleg pedig az osztrák Dancing Stars című TV műsorban zsűrizik, gondolom ezért nem tudja a Balerinát megcsinálni.


5719 Edmond Dantes 2019-03-20 09:35:31 [Válasz erre: 5709 Amalgám 2019-03-19 14:08:39]

Kedves Amalgám, ha ön mondja...:-) nincs itt semmi gond, tovább lehet menni és biztosan egyetértenek önnel MNB művészei is meg azok is, akik már továbbmentek, árkon-bokron túl járnak. Ami viszont igazán örvendetes, Simon Hatala Boglárka visszatérése szűk két év után, az ön őrá, egyik beírására való hivatkozása nyomán. Már ezért megérte eszmét cserélnünk.


5718 joska141 2019-03-20 09:30:01

Megjelent Czank Lívia: A balett titkos világa című interjúkötete. Az ismertetőből:

"Czank Lívia könyvében olyan eleven közelségbe hozza a táncművészet e klasszikus műfaját, amilyen közelről még a legnagyobb balettrajongóknak sincs módjuk megismerni az operaszínpad birodalmát. A szerző jóvoltából, aki több hónapot töltött együtt a Magyar Állami Operaház művészeivel és munkatársaival, ezúttal a kulisszák mögé is beleshetünk: a próbatermekbe, az öltözőkbe, a díszlet- és jelmezműhelyekbe, a "titkos" átjárókba, a zsinórpadlásra. Ezek a terek mind-mind egyetlen célt szolgálnak: az előadás sikerét. Ám azt, hogy odáig milyen hosszú és emberfeletti munkát követelő út vezet, a legtöbben nem is sejtjük.

Czank Lívia interjúiban a Magyar Állami Operaház táncművészei és balettmesterei megkapó őszinteséggel beszélnek pályájuk alakulásáról az első tétova lépésektől a legnagyobb sikerekig és olykor a keserű kudarcokig. Vallanak az örömökről és a fájdalmakról, az eufóriáról és a bánatról, a tánc szárnyakat adó erejéről és a fizikai kínokról. Mert ez is, az is a balett világa: földöntúli szépség, szemkápráztató csillogás és a hétköznapi ember számára elképzelhetetlen megpróbáltatások. A spicc-cipők kopogása; a jelmezraktárban felakasztott csillogó tütük látványa; a kulissza jellegzetes, dohos illata és a levegőben szálló porszemek, ahogyan finoman megcsillannak a reflektorlámpa fényében; a padlón heverő fehér ragtapaszok és fájdalomcsillapító spray-k; a mesterek megható gratulációja és ölelése a színpadon, amikor az előadás végén legördül a függöny - csupán néhány emlékezetes mozzanat a szerző feledhetetlen színházi élményeiből."


5717 Edmond Dantes 2019-03-20 09:28:19 [Válasz erre: 5715 joska141 2019-03-20 09:14:14]

Nahát! Lengyel és szlovák népzene a "Balkánról"?! Nyelek..


5716 Edmond Dantes 2019-03-20 09:26:46 [Válasz erre: 5714 IVA 2019-03-20 03:36:39]

Mint oly gyakran, noha ez nem mindig látszik elsőre ;-) sokszor összeérünk. Most például a Lajtával kapcsolatos megállapításodat maximálisan osztom, bár a Lajta másik oldalán lévő országban is aggasztó jelenségek tapasztalhatók. Nem politizálunk ugye, még ha netán az aggasztó jelenségeket politikai természetűeknek gondolnám is. De pl. a Lajtán túli StOP-ról is oly sok rosszat lehet mostanában itt a fórumon olvasni ;-) és "on"-ra váltva = visszatérve a topikhoz: pár fórumtársunk szerint balettgázsik tekintetében nagyon is jól állunk. Talán már el is értük a bécsi gázsi-nívót? Lassan ideje is, hiszen 2030-ra az MNB tanulmánya szerint gazdasági téren utolérhetjük, de legalábbis megközelíthetjük Ausztriát. MNB itt és kivételesen a Magyar Nemzeti Bank és nem a sokaknak sokkal fontosabb Magyar Nemzeti Balett rövidítése. A quadrille-ok, spiccek, cabriole-ok, arabeszkek, balancék, pliék stb. világában "mezei nézőként" valóban járatlan vagyok, de jól tudjuk, hogy a magas sőt legmagasabb művészet(ek) mögött, sőt fölött is ott van az általad említett gazdaság -magyarul: pénz- és társadalom -magyarul: politika- és mindenki onnan közelít (ha közelít) egy adott témához, amiről többet tud vagy többet vél tudni. A táncosok annyival vannak nálamnál kedvezőbb helyzetben, hogy ők táncolni is tudnak (én nem) plusz valamennyire a gazdasághoz azaz a pénzhez (gázsihoz) is értenek és némelyikük a társadalomhoz is ért vagy legalábbis vastagon politizál itt-ott ;-) 


5715 joska141 2019-03-20 09:14:14 [Válasz erre: 5714 IVA 2019-03-20 03:36:39]

Tisztelt „IVA”! Érintőlegesen kapcsolódik az Ön hozzászólása első bekezdéséhez:

Mintegy 40 évvel, még a rendszerváltozás előtt jártunk Nyugat-Németországban egy kis városkában, Offenbach-ban egy cipőmúzeumban. Az egyik terem felirata volt: Cipők a Balkánon. Közte természetesen magyar cipők. Nyeltünk.

Most 2019-ben, néhány nappal ezelőtt egy jelent meg egy német kiadónál egy CD-lemez: Virtuóz zenék a Balkánról. Román, bolgár, lengyel, szlovák zenék mellett magyar népzenék. Nyeltünk.


5714 IVA 2019-03-20 03:36:39 [Válasz erre: 5707 Edmond Dantes 2019-03-19 10:10:16]

Feszegesd bátran a gazdasági, társadalmi jelenséggel kapcsolatos polémiát, kedves Edmond Dantes. Nem vagyok sem közgazdász, sem szociológus, a vitádból viszont azt a szomorú és nem újkeletű tanulságot tudom levonni, hogy hiába volt a lassú konszolidációt eredményező forradalom, hiába a rendszerváltás és hiába lettünk az EU tagja, számunkra a Lajta ma is ugyanúgy a világ választóvonala, mint 70 évvel ezelőtt. Megérdemeljük.
Ami mégis ide tartozik és amiért belefolytam ebbe a vitába: szentül hiszem, hogy balettművészeket minősíteni és quadrille-okba sorolni – akár egy társulaton, akár egész Európán belül – kizárólag empirikus vélemény alapján lehet.


5713 IVA 2019-03-20 03:28:03 [Válasz erre: 5706 Amalgám 2019-03-19 09:59:03]

5712 IVA 2019-03-20 03:28:00 [Válasz erre: 5706 Amalgám 2019-03-19 09:59:03]

Úgy van, Sofia Ivanova-Skoblikovát és Ellina Pokhodnykhot (kiejtjük a név végi h-t vagy néma?) egyáltalán nem láttam még. Ha minden igaz, Ivanova-Skoblikovát fogom látni az OMG Sylvia-pas de deux-jében, de úgy tapasztalom, folyton forgatják a szereposztási ígéreteket, aminek eredményeként az Etűdökben egy újabb koreai kartáncos fogja táncolni a női szólót (Orosz Adél, Menyhárt Jacqueline, Csarnóy Katalin, Szőnyi Nóra egykori parádés szerepét).
Kedves Amalgám, nem ellenségesen mondom: könnyű javasolni egy bérletet és elővételben jegyeket váltó nézőnek, hogy nézzen meg valakit valamelyik balettben, pótolja egy-egy hiányát. Lehet, hogy szakmaiaknak bármikor be lehet surranniuk valamelyik helyre, de én mindig a fizetők közé tartoztam. Mire egy darab szereposztását közlik, már nem kapok olyan helyet, ahonnan látok is; a szereposztásokon különös önkényességgel változtatnak is, cserélni pedig talán lehet egy terepjárót az autószalonban, de ilyen kéréssel az Operaház jegypénztáraiban szögesdrótba ütközik a fizető néző.
Elnézést kérek azoktól, akiket ilyen részletességgel nem érdekel ez a téma, kérem, ugorjanak, de elmondom, milyen aránytalan furcsaságok érnek egy elővásárlót manapság.
A bahcsiszeráji szökőkút tavalyi felújítása óta összesen hét előadását néztem meg a darabnak (ez talán nem számít átlagos nézői aktivitásnak), de egyszer sem láttam a premier Zarémáját, Tanykpayevát. Az első előadásra nyilván nem bocsátották vásárra a jó helyeket, a balerina utolsó fellépése helyett pedig váratlanul beállították egy alkalomra Földi Leát (legalább őt láttam). Mint ismeretes, Tanykpayeva idén családi öröm miatt nem aktív. A Giselle-t eredetileg csak egyszer akartam megnézni, egy másodikra azért vettem jegyet, hogy Sarkissovát lássam Myrtha szerepében. Így hát mindkét Giselle-estémen Min-jung Kimet láttam Myrthaként, akinek tisztességes tudásán és igyekezetén kívül nincs sok köze ehhez a figurához. Ugyanakkor udvariatlannak tartom, hogy a közönséget (aki már-már művész–néző-kapcsolatba jutott egy külhoni táncossal) egy mondatban sem tájékoztatják arról, hogy Karina Sarkissovát miért vették ki Zaréma, Myrtha és (mint látom) a Balerina szerepéből is. Nem zaftos magánügyekre vagyok kíváncsi, de úgy gondolom, nem mindegy, hogy családi, egészségi vagy szerződési oka van-e ilyen mellőzésnek.
Folytatva a „kálváriák” sorát (ez csak vicc, sose legyen nagyobb bajom), tavaly két Hófehérkét is láttam, mindkettőt pontosan ugyanazzal a szereposztással (Melnik, Sarkissova, Leblanc). Noha az 1950-es évek disszidálásai számomra is csak történelmi olvasmányok (Kováts Nóráék nevét a rendszerváltásig úgy hallgatta el a szakirodalom, mintha sosem éltek volna), valóban nem tartozom az ifjúsági nézők közé. És valóban, ettől még nem méltóságomon aluli dolog mesebalettet néznem (kevés van, amelyik nem az), de azt sem mondhatom, hogy a Hófehérke felkavar. Kétszer ugyanazzal a gárdával nem is érdekfeszítő, de nem kizárt, hogy idén is velük fogom látni. Több este biztosításával pedig nem kísérletezem, mert engem legalább annyira érdekel az opera, mint a balett, és sok más dolog is, sőt, az embernek kötelezettségei is vannak. Ezért hát – a színpadi művészet szeretete mellett – szenvedélyesen utálom a nagyipari (tömbösített) repertoárt, valamint a késedelmes és esetleges szereposztásközlést.


5711 IVA 2019-03-20 03:09:32 [Válasz erre: 5704 Amalgám 2019-03-19 06:18:05]

Kedves Amalgám, csak hibáztam a magázással, nem volt szándékos.
Megtisztelő a feltételezésed, amely szerint én „a Ház működésének operai és zenei aspektusát” Nálad százszorta jobban átlátnám (hacsak a Te átlátásod nem 0 értékű, mert annak a százszorosa is annyi), de nekem az Operaház múltjára és jelenére is kizárólag a nézőtér és a zenetörténet felől van némi rálátásom.
Annyit tudok, hogy az Operában a Béjart-est előtt is műsoron volt a Tűzmadár és a Tavaszi áldozat, színlapokról és képekről emlékszem: Kun Zsuzsa, Ugray Klotild, Lakatos Gabriella táncoltak főszerepeket a műsorban, amelyet sajnos nem láttam. Csak majd a Béjart-esten (1974-ben) szerettem bele ezekbe a művekbe, melyek előadására akkoriban olyan nehéz volt jegyet szerezni, mint később a Hegedűs a háztetőnre, még később a Macskákra. Évekig jártam erre az előadásra, illetve a módosított szerkesztésű Béjart-okra, vendégfellépőket is nézni. Talán 1984-ben láttam az utolsót, de nem emlékszem arra, hogyan koptak ki a repertoárból: lejárt-e a játszási joguk vagy csak elfáradtak.
Nem tudom, milyen vonzalmak, erények (vagy büntetés) szerint lesz valaki balettkarmester, én mindig tiszteltem őket, mert többnyire nagy zenei élménnyel is megkoronázták táncélményeimet, és mert tudom, hogy többet (mindenesetre mást is) kell tudniuk, mint annak, aki opera-előadást vagy hangversenyt dirigál. De nemcsak a kiváló balettkarmesterek vezényeltek baletteket nálunk, hanem – főleg modern zenét – Ferencsik János (Bartókot), Erdélyi Miklós, Oberfrank Géza is. Nem tudom, miért derogálna ma bárkinek is balett-zenekar élére állni. Szerintem az Operaház zenekara jó – de itt meg kell állni a jelen időnél, amikor csak egy színház működik. Hogyan mondhatnám meg, hogy kell-e ma Sztravinszkij az Operába, amikor egyelőre nem tájékoztatják a közönséget a lehetséges újranyitás időpontjáról, és nem tudni, mikor és hogyan válik be az Eiffel Műhelycsarnok balettelőadásra? Mondjam, hogy igen, Sztravinszkij-baletteket szeretnék látni az Erkelben (is), amikor – mint lejjebb panaszoltam – nehezen tudják eladni a jegyeket olyan népszerű balettcsodákhoz, mint a Giselle, A bahcsiszeráji szökőkút, az Etűdök vagy a Sylvia? Ha mégis válaszolnom kell, azt mondom, amíg a jelenlegi PR-tól és közönségszervezéstől várják a produkciók eladását, nem kell Sztravinszkij, nem kell semmi sem. Félreértés elkerülése végett: semmilyen személyes érintettségem sincs ez ügyben, csupán látom, hogy az általam utált stílusú reklámkampányok, az ostoba ábrák, a művekről és a zenéről semmit sem mondó, inkább elriasztó trailerek és művészportrék, nagyzoló tematikák nemcsak nekem ellenszenvesek, hanem sajnos nem is elég eredményesek. Ezt a sikertelen munkát már csak tetézheti, ha az újranyíló Operaház helyárait a pénzéhség olyan mámorában fogják kreálni, amilyen mámorral az Erkel Színház helyárait emelték duplájára egyik évadról a másikra. Nem mintha ezek olyan magas árak lennének, hanem azért, mert amióta kitalálták a pénzt, 100 %-os áremelésre még sohasem tódultak a vásárlók...


5710 Boglárka Simon Hatala 2019-03-19 19:44:46 [Válasz erre: 5709 Amalgám 2019-03-19 14:08:39]

Kedves Amalgám, referált egy kommentemre.  A honoráriumokkal kapcsolatos információt abban a kontextusban említettem, hogy egy un. hamis dilemma került szóba korábban, miszerint nem várható el nemzetközi szempontból kiemelkedő minőség a Magyar Nemzeti Balett esetben, mert az anyagi háttér ehhez nem adott. Ezzel kapcsolatban jegyeztem meg, hogy egyrészt teljesen korrektek a gázsik (legalábbis akkor azok voltak), másrészt az igazán tehetséges táncosokra is igaz, ami a legtöbb művészre, hogy amennyiben alkotói szempontból inspiráló közeg várja őket, akkor nagyon komoly egzisztenciális kockázatot is vállalnak, hogy ennek a részesei legyenek. A honorárium sem pro, sem kontra nincs direkt összefüggésben azzal, hogy milyen egy együttes szakmai „minősége”, reputációja, főleg szakmán belül, és kik szerződnek le oda. A kommentjében megfogalmazott levezetésben ott a logikai hiba, hogy feltételezi azt, hogy az együttesek és a táncosok szakmai/művészeti megítélése egy nemzetközi standard. De a táncművészetben az „érték” nem egy számegyenesen mérhető mennyiség, így nem is standardizálható, hanem teljesen más okok miatt fontos értékek mellérendelt halmazaira hasonlít és teljesen szubjektív, hogy egy művészeti vezető (és a néző) konkrétan mit választ ki. Hogy a HNBC milyen értékek mellett teszi le a voksát, ezeket hogyan valósítja meg, az is szubjektív, az viszont egészen biztos, hogy teljesen más utak is léteznek az értékteremtésre, és nyilvánvalóan van olyan verzió, amelyet a magyar utánpótlásra alapozva is meg lehet valósítani. A jelenlegi út mindössze egy lehetséges választás a sok közül.  Ezzel nem minősítem. Az, hogy kinek ad szerződést egy művészeti igazgató, az természetesen szintén az ő személyes ízlésén múlik. Nincs semmilyen felvételi pontrendszer, mint az orvosin, amivel össze lehetne hasonlítani a jelentkezőket. Számtalan különféle szempont alapján lehet vizsgálni a táncosokat, mindenki más, testben, technikában, előadói készségekben, személyiésgben és egy együttesnek az fog megfelelni, aki az igazgató ízlésébe és terveibe passzol. Ez ilyen egyszerű. De nem lenne fair a pályakezdőkkel szemben úgy tovább építeni az érvelési láncot, hogy akit nem vesznek fel, az nem elég jó. Csak arról van szó, hogy egy adott koncepcióba illenek, vagy nem, valaki ízlésnek megfelelnek, vagy sem.  


5709 Amalgám 2019-03-19 14:08:39 [Válasz erre: 5708 Edmond Dantes 2019-03-19 10:44:40]

Kedves Edmond Dantes, kérem bízzon abban, hogy helytállóak a közléseim...

Ha ebben a fórumban megkeresi az 5071-es bejegyzést, el tudja majd helyezni a magyar operabalett által biztosított jövedelmi szintet a nemzetközi skálán. Tehát: 5071.

Ha pedig ezt a cikket elolvassa, Semmi művészet című utolsó részében talál érintőleges adatokat arról, mennyire nem sok is az annyi a „Lajtán túl” pályát kezdő végzős hallgatóinknak:  

http://www.tanckritika.hu/kategoriak/essze/1300-horeczky-krisztina-ridegtartas

Ebben az interjúban pedig a társulat egyik kiváló spanyol címzetes magántáncosa tesz egy, az Ön számára talán meglepő közlést a Magyarországon jobb a helyzet? c. kérdés után, amely szintén lehetőséget adhat az európai balettéleten belüli valós jövedelmi viszonyok tisztázására:

http://tanc.reblog.hu/magyarorszagon-sokkal-jobb-balettmuvesznek-lenni

Én egyébként úgy érzékelem, hogy ez a forrás az operabalett mai kritikusai körében nem örvend népszerűségnek, de mégis, a közlés valóságtartalmában nincs okunk kételkedni.

Fogadja el, kedves Edmond fórumtársam, hogy itt, most a magyar operabalettnél valóban versenyképes fizetésért valóban kiváló, nagyon szigorú követelményekkel kiválasztott nemzetközi társulat dolgozik, olyan, amilyet a magyar utánpótlási rendszer önerőből már nem tudna, és – legalábbis saját, belföldi jelentkezői állományból – még nagyon hosszú ideig nem is fog tudni kiállítani. És meglehet, furcsának hangzik ez, de ne csak azért fogadja el, mert anyagi jellegű okfejtése a fentiek fényében megdőlt, és a köztudomásnak amúgy sem felelt meg soha, hanem szimplán azért, mert a saját nézői tapasztalataim alapján, a saját szememmel látott tények alapján, jóhiszeműen erről tájékoztatom, és egyúttal buzdítom, tekintsen is meg néhány balettelőadást a közeljövőben, hiszen a legbeszédesebb bizonyíték végső soron ez lenne.


5708 Edmond Dantes 2019-03-19 10:44:40 [Válasz erre: 5705 Amalgám 2019-03-19 07:44:25]

Kedves Amalgám, köszönöm.

Táncos-röghözkötés: ha jól értem a lényeget, a táncos 17 évet eltölthet külföldön, közben nyáron két hónap itthon, akárhol pl. fellép a Dóm téren vagy más nyári játszó helyen bármiben, netán és ha akar és fölkérik rá, főszerepben: nem rossz! Az a 17 év nagyjából lefedi egy táncos fénykorát, utána minden év már tiszta haszon...akárcsak nekem, az én koromban, nem-táncos múlttal  ;-) ellenben az orvos vattacukor-árulása kevéssé vonzó "nyári elfoglaltság". Nem hinném, hogy ugyanúgy haknizhat itthon egy orvos "nyáron" mint táncosunk...legfeljebb műtős..

5707-ben leírtakat nem ismétlem meg ld. ott. Hosszú elemzésére, miért is quasi földi paradicsom Budapest a keletebbről érkező táncosnak, rövid véleményem: legalábbis kétlem, hogy a magyar gázsi megfelelne a Lajtán túlinak, legfeljebb odaát kis szerepre (meg)kap annyit a táncos, amennyiért itthon főszerepért. De arról meg nem győz, hogy nem állna tovább mint a szélvész nyugatabbra, ha ott nagyobb karrier és ami a lényeg: főszerepek és az értük járó jóval magasabb gázsi vár reá. Csak éppen nem hívják, mert nála jobbakat hívnak = ő marad ott azaz itt, ahol relatíve = az otthonihoz képest több a zsé...és Budapest tényleg szép város, az Operaház is szép és jók a fürdők.

A külföldre távozott magyar táncosok sorsáról szóló tudósítása éppen arról árulkodik, hogy még kisebb presztizsű helyekre is érdemes(ebb) elmenniük vö. "piszkos" (?) anyagiak. Mint 5707-ben is írtam: nincs is ezzel baj. Azaz dehogy nincs baj. A fizika, a közlekedőedények mintájára működnek: ahol több a zsé, oda távoznak csakúgy mint az ide érkezők. Baj a már említett esélyegyenlőtlenséggel van, amit már az elején érintettem. És azzal, hogy tisztán pénzügyi okoskodással kikövetkeztethető: a kevésbé jók, megengedem, a jók jönnek, a még jobbak, igazán jók pedig mennek, a Lajtán túlra. Itthonról is, keletebbről is. Na ez a másik baj. És nemcsak és nem elsősorban táncos-vonalon, de ez egy kult. fórum, ahol nem szabad nem illik a rossz honi keresetekről és a nyugatitól való el/lemaradásukról beszélni.

Érthető, hogy orosz táncakadémiá(ko)n külföldieket is képeznek. Híres az iskola. Lehet, hogy ott még "keletebbről" = még szegényebb országokból verbuválnak hallgatókat majd táncosokat. Ha jók lesznek, szintén továbbállnak, zsírosabb helyekre. És így tovább...ld.fentieket.


5707 Edmond Dantes 2019-03-19 10:10:16 [Válasz erre: 5703 IVA 2019-03-19 03:49:10]

Úgy van! Huss...lelépnek, csak nem úgy mint az említett házaspár. Túl fényes pályát amúgy nem futottak be: mint olvasom, néhány évnyi balettezés után, Amerikába áttelepülve "többnyire szórakozóhelyeken léptek fel" majd balettiskolát nyitottak. De mindez történelem. Ami nem történelem. A kérdés valóban az, ezt próbálom megtudni hetek óta, csekély sikerrel, mert a beírók elbeszélnek egymás mellett: vajon azért huss és lép le =  távozik külföldre mint írod: a szegény, fiatal, tehetséges magyar táncos, mert rá "nem tart igényt az Operaház balettigazgatója" vagy azért, mert -igen, ott!- a Lajtától nyugatra szimplán többet keres. Ahogyan pl. egy (megannyi) orvos is. Ugyanezen "piszkos" anyagi(as) -és nem művészi-szakmai- gondolattól vezérelve gondolnám, kedves IVA, hogy a hozzánk szerződő külföldi táncosok ugyanazért szerződnek hozzánk, amiért a "mieink" a Lajtán túlra = több pénzért mint amennyit otthon kapn(án)ak. És szerződnének ők vélhetően nyugatabbra is, már miért is ne? de ott esetleg nem vezető szerepekre vezető magyar gázsit kapnának, hanem kisebb szerepekre (vagy a karban) kisebb gázsit még az itthoninál is, reálértékben is. Nem hinném, hogy bonyolult: "pénz beszél". Nincs is ezzel baj, baj azzal van (ha van!), hogy hazánk külföldre röppenő (huss!) táncos lányai és fiai itthon, közpénzből szerezték diplomájukat majd huss...mert tehetik. Az orvosok meg nem tehetik, mert röghöz kötöttek. Ezt az esélyegyenlőtlenséget bátorkodom feszegetni. Nem többet, nem kevesebbet.


5706 Amalgám 2019-03-19 09:59:03 [Válasz erre: 5703 IVA 2019-03-19 03:49:10]

Nem tudom, vonatkozó bejegyzés-részed azt jelenti-e, kedves IVA, hogy Sofia Ivanova-Skoblikovát még egyáltalán nem láttad színpadon, vagy csak Giselle-ként, illetve Mária hercegnőként nem, de ha az előbbi a helyzet, akkor javasolom, hogy mielőbb pótold a hiányt. Fellép majd egy alkalommal az OMG-ben, és mivel A bahcsiszeráji szökőkútban nem kapott szerepet, talán jó eséllyel láthatjuk majd a Sylvia, illetve a Hófehérke, esetleg mindkettő címszerepében is. Most egyébként mesebalett is ér, hiába tartozol azok közvetlen tudói közé, hogy kik disszidáltak még az ’50-es években... Ez ugyanis a hölgy első évada az együttesnél – remélem, számos további lesz majd –, és néha nem árt időben felismerni a kivételest, akár személyről, akár eseményről van szó. Szerződtetését Anna Tsygankováé óta a legfontosabb személyi fejleménynek tartom a társulatnál.

A meggyőző Ellina Pokhodnykhot pedig legyen szíves a balettigazgató úr hivatalosan  is kinevez(tet)ni szólistává, aki a szerepeit és a színpadi munkáját ismeri, pontosan tudja, hogy miért...


5705 Amalgám 2019-03-19 07:44:25 [Válasz erre: 5702 Edmond Dantes 2019-03-18 16:30:10]

Kedves Edmond Dantes, valamennyi felsőoktatási képzés, orvosi és művészeti esetében is ugyanaz a szabály érvényes, így hát a táncos-röghözkötés is működik, a következők szerint:

Az állami (rész)ösztöndíjas hallgató az oklevél megszerzését követő 20 éven belül az ilyen módon finanszírozott képzési idővel megegyező időtartamban köteles hazai munkaviszonyt fenntartani. Ez az orvosi képzés esetében hat év, vagy pontosabban – felsőoktatási időszámítás szerint – tizenkét szemeszter, azaz 60 hónap. A táncművész képzés esetében, mivel a kilenc éves képzés felsőoktatási szakasza három év (hat szemeszter), ez az időtartam 30 hónap. Ez egy táncművész esetében azt is jelentheti, hogy külföldre távozása után bő tizenhét évvel hazajöhet teljesíteni azt a 30 hónapot, meg azt is, hogy a 20 év alatt elég tizenöt év során hazaugrania két hónapra a nyáron. Ezt a két hónapot bármilyen munkával töltheti: táncolhat, programozhat, esetleg akár vattacukrot árulhat a Balatonnál. Az orvos képzése kicsit hosszabb, így ő a 20 év alatt minden évben három hónapon át köteles idehaza vattacukrot árusítani, de ez nyilván nem egyenlőtlenség, hanem a finanszírozási időhöz igazodó igazságos szabály. Ennyit hát a rettegett röghözkötésről... Örömmel és szó nélkül elfogadtam volna az ajánlatát, hogy a vonatkozó bejegyzését egyszerűen tekintsük tárgytalannak, de tényleg olyan sok a félreértés a témával kapcsolatban, hogy ennyi kifejtést talán megkövetelt a kérdés végleges tisztázása. Bocsásson meg az időrablásért...!

A másik téma, a művészi mobilitás, nemzetközi munkamegosztás és a külföldről érkezett táncművészek által képviselt szakmai minőség kérdése szintén sok félreértéstől terhes, ezért erre is részletesen kitérek. Itt sajnos az a véleményem, hogy az ügyben terjedő legtöbb információ és vélemény nem objektív, és általában a balettszakma egyik, az operabalett jelenlegi vezetésével konfliktusban álló részétől, vagy velük érzelmileg azonosuló fórumtársainktól és más szereplőktől ered. Lehetetlen feladat lenne, hogy ennek a nagyon elmérgesedett viszálynak az összes aspektusát áttekintsük, összes szálát kibogozzuk, nézőként általunk szeretett és nagyra becsült művészek harcában igazságot tegyünk, és én erre tényleg nem is akarok vállalkozni, mert látom, hogy mennyi a sérelem, ezen a fórumon is tapasztalom, hogy mennyi az indulat a kérdésben, és valószínűleg egyszerűen beleőszülnék a dologba. Ugyanakkor mégis, sok információt azon a szűrőn át kell nézni, hogy az jobbára a konfliktusban álló egyik féltől ered. Ezekkel a véleményekkel és információkkal ellentétben az én meglátásom szerint az operabalett által foglalkoztatott külföldi művészek összességében igen magas szakmai színvonalat képviselnek. Az elmúlt évek során többféle híradásból kirajzolódhatott előttünk a jelenlegi vezetés szerződtetési gyakorlata, amely talán így néz ki: a balettigazgató nemzetközileg aktív, jelen van a Vaganova záróvizsgáin, és a világ legjobb balettakadémiáján ajánl szerződést a végzősöknek, és talán ott is csak a jobbaknak; rendszeres próbatáncot tart Moszkvában, és a közismert szakmai erővel – és még relatív utánpótlás-bőséggel – rendelkező orosz balett soraiból próbálja kiválogatni azokat a legjobbakat, akiket idehaza alkalmazni kíván; részt vesz több nemzetközi balettverseny zsűrijében, és a jó helyezést elérő, leginkább figyelemre méltó indulóknak kínál hazai lehetőséget; nemzetközi próbatáncot tart itt Budapesten is, amelyre több százan (az utolsó, általam hallott szám talán 700 körüli) jelentkeznek, és az elképesztően erős nemzetközi mezőnyből versenyvizsga-szerű eljárással választja ki a legjobbakat. Nem biztos, hogy minden információ aktuális, lehet, hogy van közöttük, ami a gyakorlat korábbi elemére vonatkozik, de az bizonyos, hogy az eljárás minőségileg csak fejlődik. Ebben a kiválasztási metódusban a magyar jelentkezők semmiféle hátrányt nem szenvednek, ugyanakkor semmiféle előnyt sem élveznek, illetve csak teljes szakmai egyenlőség esetén: amúgy mindenkinek a nemzetközi profikra előírt színvonalat kell teljesítenie. Ennek az eredménye az, hogy az Ön felvetésével ellentétben nincs semmiféle negatív minőségi csere, és hogy nézőként is – márpedig én igen rendszeres balettnéző vagyok – azt tapasztalom, hogy a társulat kiváló szakmai erőben van. Ezen a területen, a táncosok személyes kvalitásaiban bizonyos, hogy szó sincsen semmiféle minőségromlásról. A szerződtetett táncosok pedig nem azért jönnek Budapestre, mert nem lennének jók a Lajtán túl – ez óriási tévedés -, hanem azért, mert az itteni társulat jó művészvonzó képességgel rendelkezik. A fizetések tudomásom szerint  – tudhatjuk épp ebből a fórumból, korábbi bejegyzésekből is – a fellépti pénzekkel együtt vonzóak, megfelelnek az európai színvonalnak. Magyarán meglepő, de nincs magasabb gázsi nyugatabbra sem, amiért odamennének. A művészek a professzionális felszereléstől kezdve  a gyógytornászon és gyógymasszőrön át a fitnesszbérletig sokféle kiegészítő szolgáltatásban részesülnek. A társulat nemzetközileg hagyományosan tekintélyes, jó szakmai reputációval rendelkezik. Az Operaház épülete – már ha nyitva van – vonzó fellépti helyszín és munkahely, egy nemzetközileg ismert és magasan jegyzett, valóban gyönyörű, elegáns, eredeti királyi operaház, személyesen ferencjóskától. Ritka és magas értékű kulturális helyszín. A balettjátszás anyagi színvonalát olyan tényezők is meghatározzák, mit például a kosztümök és jelmezek minősége, esztétikai értéke, ami itt általában jó nívót képvisel, jó munkakörnyezet, megbecsültség érzéséhez járul hozzá. A magyar kultúrában, magyar társadalomban a balettművész elismertsége magas, ami nem mindenhol van így. A megbecsültség nem csak a személyes viszonyokban, de díjakban, elismerésekben is kifejezésre jut. A repertoár gazdag, színes, diverz, szakmai fejlődési lehetőséget biztosító. Az Operaháznál (és így természetesen az  operabalettnél) zajló, továbbá általában a magyar táncéletben megvalósuló, komoly léptékű infrastrukturáis és szervezeti fejlesztések ismertek a nemzetközi szakma előtt. Az orosz balett felségterületéről érkező művészek a még nagyjából a szintén a Vaganova-hagyományon belül mozgó magyar balettéletben könnyen elboldogulnak. Budapest, nagyon jó lakóhely, amely természeti pozíciójától, szépségétől, tömegközlekedésétől kezdve a gyógyfürdőin át a kulturális mélységéig számos módon vonzza a művészembert. Szóval többek között ezért nem mennek nyugatabbra a hozzánk szerződött külföldi balettművészek. És mondjuk azért is jönnek ide, mert innen meg elmennek értük Moszkvába... Minőségi deficit tehát nincs, nagyon nincs: a probléma, sok konfliktus forrása pedig – úgy tűnik – éppen az, hogy ennek a minőségi influxnak az ellenében sok hazai művésznek is egyre nehezebb állnia a versenyt, a végzős táncművészetis hallgatóknak meg jobbára lehetetlen.  

A nemzetközi munkamegosztás pedig igenis működik: meglehet, az Egyetem évente egyszámjegyű, illetve talán tíz fölötti számú, magyar nemzetiségű végzős balettnövendékéből többen külföldre mennek, de ha ezt a számot mondjuk hétnek vesszük – nagyságrendileg teljesen mindegy, hogy 1, 7 vagy 17 -, akkor ezzel a számmal szemben az éves 700 fős nemzetközi jelentkezői létszám áll szemben, amely bőséges minőségi merítési lehetőséget biztosít. És én bizony nem tartom rossz felállásnak, hogy 7 (1, 7, 17), államköltségen kiképzett magyar táncművész külföldre szerződése mellett 700, külföldi állam- (vagy magán-, alapítványi stb.) költségen kiképzett jelentkezőből lehet évente kiválasztani a minőségi utánpótlást. És nem, nem rossz ez a rendszer a magyar hallgatónak sem, aki ha az itthoni operabaletthez, vagy a talán öt további szóba jöhető más társulathoz nem tud vagy nem akar bejutni, jobb vagy rosszabb külföldi társulatok sokaságánál keresheti a szakmai boldogulását. Ezért nem károsodik hát a magyar állam, költségvetés, operabalett, közönség, színvonal stb. A Nemzeti Balett jelenlegi magas művészvonzó képessége segít nagy mértékben pozitív tartományban tartani az egyenleget.

A fentiek miatt is tartom sajnálatosnak, ha meggondolatlan támadásokkal ezt a képességet esetleg leronthatják. Sajnos úgy látom, hogy a minőségi utánpótlás bázisa tényleg kimerült idehaza, és a minőségi balettjátszás fenntartásához a nemzetközi élvonal szerződtetése most létfontosságú. A számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az Egyetem a töredékére csökkent hazai jelentkezői létszámából már nem tudja azt az erejű szakmai utánpótlást biztosítani, mint néhány évtizede, és ezért is, illetve saját szakmai túlélése érdekében fordul ő maga is a külföldi jelentkezők felé, és ezért részesül olyan szervezeti és infrastrukturális fejlesztésben a kormányzat részéről, amely növeli a külföldi hallgatók felvételére és képzésére való alkalmasságát. A külföldre ment magyar utánpótlás helyzetét áttekintve ez a kép csak erősödik bennem. Korábbi bejegyzéseink után a témában megpróbáltam kicsit utána nézni, mi is lett a sorsa a külföldre távozó magyar utánpótlásnak. Az utóbbi két év végzős évfolyamait néztem meg talán (egy hónapja volt, bocsánat a gyengébb emlékezetért), és sajnos azt tapasztaltam, hogy általában nem a Magyar Nemzeti Baletthez mérhető erejű társulatoknál tudtak elhelyezkedni a hallgatók. Emlékeim szerint egy-egy nevet találtam Bécsben, Varsóban és Drezdában, míg a hallgatók jelentősebb része jellemzően cseh és szlovák vidéki színházakhoz szerződött, Brnotól Kassáig. És sajnos ebből a listából én csak Bécset tudom teljes bizonyossággal legalább összemérhetőnek tekinteni a magyar operabalettel. Úgy tűnik tehát, hogy végzőseink általában a nemzetközi porondon sem tudnak elhelyezkedni a Nemzeti Baletthez fogható együttesnél, a nemzeti/királyi/állami/opera stb. nevet viselő, első vonalbeli társulatoknál. A balettjátszás nagy fellegvárai, Moszkva, Szentpétervár, New York, London, esetleg Párizs vagy Amszterdam pedig tényleg bevehetetlen erősségeknek tűnnek jelenlegi utánpótlásunk számára, úgy hiszem. A felsoroltak talán nagyban árnyalhatják azt a vitát, amelyben szerepet kapott a végzős hallgatók helyzete is.

Az 5693-as bejegyzésemben, meg persze korábban is, utaltam már az utánpótlási források hazai és összeurópai kiszáradására, ami fokozatosan, de teljes Európát érintve megy végbe, időben eltolva kelet felé haladva, és amely ezen a módon érinteni fogja hamarosan az európai balettéletnek azokat a részeit is, amelyeket most még a saját jogukon jó erőben tudhatunk Oroszországban és Ukrajnában. Látható, hogy az ottani, kiváló balettakadémiák és nagy létszámú, mobilis derékhaddal mindig rendelkező társulatok még ki tudnak segíteni minket, sőt, a nemzetközi élvonal minőségi színvonalát is jelentősen megemelik pillanatnyilag – tehát a Kelet-európai balett teljesítménye ebben az értelemben jelenleg enyhíti a nálunk kialakult helyzetet –, de ez nem lesz mindig így. Bizony-bizony, Oroszországban is látható már, hogy akadémiáikon komoly számban külföldieket képeznek, nem csak anyagi megfontolásból, hogy őket jelentős társulatoknál kezdik alkalmazni, hogy egyik legjelentősebb balettszínházuk talán legfontosabb férfi szólistája a nálunk tavaly is fellépett Kim Kimin, vagy hogy ugyanennek a nagyon jelentős szentpétervári társulatnak a vlagyivosztoki játszóhelyén már sok esetben talán a nem egészen első osztályú képzési háttérrel rendelkező táncosok is megjelenni látszanak. Járulékos információ ez, de talán viszonyítási pontként szolgálhat a jelenlegi hazai helyzet reálisabb értékeléséhez, ezért közlöm hát.


5704 Amalgám 2019-03-19 06:18:05 [Válasz erre: 5698 IVA 2019-03-18 03:46:58]

Kedves IVA, köszönöm szépen mindkét válaszod, barátsággal emlékeztetve arra, hogy korábban, az 5616-os hozzászólásodban már felajánlottad a tegeződés lehetőségét, amit én a későbbiekben el is fogadtam; így talán nem tűnik faragatlanságnak, ha nem térek most vissza a formálisabb érintkezési módokhoz, és egyúttal téged is erre buzdítalak.

 

Mielőtt megpróbálnék majd érdemben reagálni több gondolatodra, szeretnék most egy kicsit talán offolva információt és véleményt kérni tőled, ugyanis Sztravinszkij nevének a felvetését nagyon fontosnak tartom. Azt nem hiszem, hogy az Operett Sztravinszkij-baletteket játszhatna majd, és amennyire én most látom, erre ők sem törekednek, közvetlenül ezzel az iránnyal összekapcsolni új balettigazgatójuk szándékait talán túlzás volt a részedről. A Sztravinszkij-balettek nagyon komoly zenei (énekesi) kiszolgálást igényelnek, a muzsika jogdíjas még, mint ahogy a fontosabb koreográfiák is ebbe a sávba tartoznak jelenleg, és a darabok jellemzően jó drága kiállításúak. Ugyanakkor az operabalettnek talán meg kellene tudni birkóznia a feladattal, és nagy hiányosságnak tartom, hogy nincsen műsoron legalább a Tűzmadár és a Tavaszi áldozat, de a Petruskát és a Menyegzőt sem igazán tartom nélkülözhetőnek. Szerintem a Sztravinszkij-balettsor fontosabb elemei nélkül nincs igazán világszínvonalú balettjátszás, és egy igazán nívós balett-társulatnak rendelkeznie kell Sztravinszkij-repertoárral. A hiány talán azért is meglepő mert ugyanakkor Szegeden két Sztravinszkij-balett is van, a Tavaszi áldozat és a Menyegző. Helyi koreográfiával, spicctechnika nélkül és magnóról ugyan (ha mindezt jól tudom), de van, az utóbbit látva pedig ráadásul még jó színvonalon is, ugyanis a koreográfia nívós és nagyhatású. Ugyanakkor nekem az a benyomásom, hogy az Operaházban a Sztravinszkij-játszás általában, a baletten kívül is elhanyagolt területnek tűnik, és szeretnélek megkérdezni téged, mint aki a Ház működésének operai és zenei aspektusát nálam biztosan százszorta jobban átlátod, hogy szerinted zenei oldalról rendelkezésre állna-e a képesség és a hajlandóság a Sztravinszkij-balettek támogatására, netán a szerző egyéb műveinek bemutatására, esetleg az Oedipus rex műsorra tűzésére, egyszóval a hiány pótlására. Nagy kitérő lenne ez a zenekarnak? Karnagyaink szívesen vállalnák a feladatot, és hozzáértéssel teljesítenék? Lenne köztük olyan, aki a Sztravinszkij-vezénylés mellett a nem a szakma csúcsának tekintett, vagy inkább csak egyszerűen rettegett balettvezénylésre is hajlandó lenne egyúttal? És hát persze: a történelmi tapasztalatok alapján a közönségigény támogathatna-e egy ilyen, általam absztrakt minőségi megfontolásból megfogalmazott igényt...? Összességében van-e helye az Operában és az operabalettben (több) Sztravinszkijnak?


5703 IVA 2019-03-19 03:49:10 [Válasz erre: 5701 Edmond Dantes 2019-03-18 15:55:04]

Huss...lelépnek”? Ez úgy hangzik, mintha Kováts Nóra és Rab István disszidálásáról beszélnénk, ami 66 évvel ezelőtt történt. Az Operaház friss Kossuth-díjas, premierekkel elhalmozott sztárjai voltak.
Ha ma egy fiatal és tehetséges táncosra nem tart igényt az Operaház balettigazgatója, mi mást tehetne szegény, mint „lelépni”? Hálaimákat mondogasson, amiért diplomát szerezhetett közpénzből?
Sofia Ivanova-Skoblikovát és Ellina Pokhodnykh-ot nem volt szerencsém kifogni idén fontos szerepeikben, de az Operaház többi, főszerepekben működő orosz, ukrán, belorusz, kazah stb. és távol-keleti szólistáját egyre jobban sikerül megismernem. Írtam is már a tapasztalataimról, és talán ezután is beszámolok néhány előadásról. De a Lajtától nyugatra jelenleg fellépő balettművészek közül egyedül Simon Istvánt láttam, aki pár évvel ezelőtt nálunk is táncolt, ezért nem mernék találgatni és ítélkezni arról, hogy ki kelne el arrafelé, ki nem. Ha viszont Te, kedves Edmond Dantes, alapos tapasztalatokat szereztél a nyugati balett-társulatok előadásairól és művészeiről, beszámolhatnál ezekről, és elmondhatnád, miért tudnának a nálunk főszerepeket táncoló, nyilván általad is megismert külföldiek legfeljebb a karba szerződni „odaát”...


5702 Edmond Dantes 2019-03-18 16:30:10 [Válasz erre: 5694 Amalgám 2019-03-17 08:27:07]

Kedves Amalgám, minimum két témát érint.

1) Orvos vs táncos. Ld.ez alatti beírásomat is + kieg.: talán tényleg nem vagyok tájékozott, de nem tudok róla, hogy MTE-n végzett táncosokat szerződésben köteleznének arra, hogy diplomájuk kézhezvételét követően X évig kötelesek itthon elhelyezkedni. Ennyit arról, amit ön úgy fogalmazott: "táncosok és orvosok közötti teljes egyenlőség". Ha van ilyen táncos-röghözkötés, akkor e tárgyban írt beírásomat tekintsé(te)k tárgytalannak. Orvosoknál keményen működik a röghözkötés. off: Más kérdés, mekkora hatékonysággal. Aki elhatározza, hogy végzett orvosként eleve külföldön akarja elkezdeni és folytatni a pályafutását, az majd megtalálja a módját annak, hogyan kerülje ki a röghözkötést. Például már egyetemi tanulmányait is külföldön végzi stb. A táncosok "elengedése" szó szemantikailag lehet, hogy pontatlan, ld. ez alatt.

2) Nemzetközi mobilitás-munkamegosztás: úgy emlékszem, számosan nehezményezték itt MNB "elnemzetköziesedését", ezzel összefüggésben vagy össze-nem-függésben azt, hogy úgymond kevés magyar táncos van MNB-ben, netán azért, mert helyettük külföldieket szerződtetnek. Én más oldalról közelítettem ugyanehhez: vajon nem arról van-e szó, hogy MTE-n közpénzből (!) végzett magyar táncosok friss diplomával a zsebükben azonnal lelépnek a Lajtán túlra, nem azért, mert itthon nem tudnak, hanem azért, mert itthon nem akarnak elhelyezkedni...mint rengeteg orvos. Itthon pedig olyan külföldieket vesznek fel pl. MNB-be, akikről feltételezhető, jóhiszeműen vélelmezhető, hogy a Lajtán túl nem tudnának elhelyezkedni, mert tánctudásuk olyan, amilyen, különben ők sem állnának meg Budapesten, hanem magasabb gázsiért nyugatabbra tartanának. Azaz és röviden: minőségi csere itthon, csak éppen negatív értelemben és anyagi okok miatt. Márpedig ez nem nemzetközi mobilitás vagy munkamegosztás, hanem feltételezhető itthoni minőségromlás, szimplán anyagi okokból. Nem többről, nem kevesebbről van szó.


5701 Edmond Dantes 2019-03-18 15:55:04 [Válasz erre: 5686 IVA 2019-03-15 23:17:15]

Szemantikailag lehet, hogy nem pontos kifejezés, tartalmilag talán igen. Az esélyegyenlőség jegyében: ha pl. orvosokat az itthoni diplomájukért X ideig szerződéssel itthon tartanak, kevésbé szép szóval: röghöz kötnek, akkor ugyanezt a praxist miért nem alkalmazzák pl. közpénzből itthon végzett balettművészekre is? Az már más kérdés, hogy méltó módon-helyen el tud-e itthon helyezkedni minden MTE-t végzett táncos. Ez utóbbira meg azt mondanám: annyi táncos végezzen, amennyi itthon biztonságosan el tud helyezkedni a pályán, aztán menet közben majd kiderül, ki hol mire viszi. Nem ördöngős dolog ez: színészek sem végeznek a saját egyetemükön tetszés szerinti létszámban, kvóta mindig volt, van, lesz. Na persze nekik ott van a nyelvi korlát, a balett nyelve viszont "közös"...de attól még nem muszáj közpénzből futószalagon exportra termelni táncosokat, akik aztán huss...lelépnek, a helyükre pedig hoznak olyanokat külföldről, akik a Lajtától nyugatra nem kelnének el max. a karban. 


5700 IVA 2019-03-18 04:00:06 [Válasz erre: 5697 Búbánat 2019-03-17 14:15:45]

Kedves Búbánat, én nem mondtam, hogy egy friss diplomás balettművésznek az operettszínházi baletthez történő szerződése maga lenne a vég. Tegyük hozzá gyorsan, semmit sem tudunk még arról az együttesről, amelynek most bővített, új profilt szánnak. Én nem az ismeretlen társulat rangját minősítem. Ha előad is majd klasszikus balettet, hagyományos vagy modern táncjátékot, az nem ugyanaz, mint egy operabalett, ahol nagy zeneszerzők nagy zenéire írt drámai műveket táncolnak, azokkal adekvát színpadi kiállításban (elvileg). Rokon, de más műfaj.
Ha valaki, Te biztosan számon tartod, milyen operajátszási ambíciói voltak az Operettszínháznak. Azt gondolom, Vámos László Figarója és Kerényi Miklós Gábor Mario és a varázslója között tíz sem jön össze. Volt egy (esetleg két-három) önálló balett-est is, talán Pártay Lilla igazgatósága idején. Én nem látok nagyobb közönségigényt ilyenekre.


5699 IVA 2019-03-18 03:56:04 [Válasz erre: 5696 Amalgám 2019-03-17 11:32:10]

Kedves Amalgám, a tánckar egy-egy tagjának kiemelése főszerepekre nem csupán az én megfigyelésem a kartáncos előéletének ismerete nélkül, hanem maga Solymosi Tamás említette ezt a koncepcióját egy interjúban, amelyet különben nem ad sűrűn. Az én első csodálkozásom A hattyúk tava 2015-ös felújításához fűződik, amikor a kettős főszerepet, amelyet a magyarországi gyakorlat szerint kivételes tehetségű, a legjobb alkatú, nagy prímabalerinák szoktak megkapni (vagy előfordul, hogy ők sem), Shoko Nakamura, Aliya Tanykpayeva és Kozmér Alexandra mellett az akkor még kartáncos Min-Jung Kimre osztotta. Sajnos az előadást csak az első két táncosnővel láthattam két-két alkalommal, mert az utolsó hónapban nyilvánossá tett szereposztások nem teszik lehetővé a válogatást, amíg megfelelő jegyet is lehet kapni. (A teljességhez tartozik az is, hogy A hattyúk tava legutóbbi verzióját és kiállítását nézni nem felemelő, hanem lehangoló élmény.) Azt nem vitatom, hogy a koreai táncosnő technikája perfekt, de az övéhez hasonló alkatú balerinák sosem jutottak ehhez a szerephez. Hát még mennyire csodálkoztam ezen, amikor megtapasztaltam, hogy a táncosnő színészi skálája mennyire szegényes, márpedig Odette és Odília érvényes alakításához egy nagyon gazdag érzelmű lírai táncosnő és egy bestiális nők alakítására alkalmas balerina szükséges egyszemélyben, virtuóz technikával és megejtő megjelenéssel. Persze azt sem gondolom, hogy egy épülő társulatnak egyszerre négy Odette–Odíliát kellene tudnia kiállítania, ez nonszensz, és devalválja is a feladatok rangját.
Az Órák tánca kitalációjának és művészi színvonalának megítélésében nem fogunk egyetérteni. Képzelje el, hogy a néző az egész előadás rendezését, képét elutasítja, de még reménykedik abban (amiben minden operarajongó nem feltétlenül), hogy a darabba különben sem szervesen épülő balettbetéttől felemelő élményt kaphat. Helyette azonban ez a betét lesz az egész produkció összeszedetlenségének, stílustalanságának a mélypontja, ez fogja végképp a komikum tartományába lökni az egész drámázó dráma legüresebb elemét, a pocsolyát… És képzeljen el egy nézőt, aki már hat éve sorra olyan opera-előadásokat néz, amelyeknek a leggyengébb eleme a balettbetét, amely olykor nem is balettkoreográfus műve, nem is balettművészek adják elő, vagy erősen megnyirbálja a rendezői koncepció, gyakrabban a rendezői tehetségtelenség. A tütühöz nem ragaszkodom feltétlenül, de a darab komolyságához és zenéjéhez illő stílusossághoz igen. Ha a stílus nem érdekelte az alkotót, egy tehetségkutató műsort nézve elkapcsolok, de egy opera-előadáson gyalázatosnak tartom, nem finomítom ezt a jelzőmet a pontosság rovására.


5698 IVA 2019-03-18 03:46:58 [Válasz erre: 5693 Amalgám 2019-03-17 07:20:36]

Kedves Amalgám, én még nem vagyok biztos abban, hogy a balettvizsga helyszínválasztásából ilyen messzemenően lehetne következtetni.
Amióta a 2000-es években az Erkel Színház működését módszeresen lezüllesztették, mígnem eljutottak likvidálásának tervéhez, illetve 2010-től, amióta az Erkelt rehabilitálták, részlegesen felújították (kicsit el is rontották) és újból működtetik, többszröl szóba kerül ezen a fórumon, hogy szüksége van-e Budapestnek, vagy akár Magyarországnak, két, operaházként működő nagyszínházra. (Vannak, akik úgy teszik fel a kérdést, hogy el tud-e tartani ez az ország két operaházat.) A probléma természetesen nem az Ybl-palota felújításának idejére vonatkozik.
A kérdés leginkább akkor merül fel, illetve akkor ütköznek a vélemények, amikor szembesülünk az Erkel Színház (vagy akár az Operaház) közönségszervezésének elégtelen teljesítményével: gyengén megtöltött nézőterekkel. Ilyenkor igazolva érzik magukat a két operajátszó hely sokallói, míg mások, mint jómagam is, másban látjuk a hibát. Szerintem egyfelől nincs az a reklám, nincs olyan modern vagy mondén stílusú PR, amely mögött előbb-utóbb nem lepleződik le, hogy az előadások nem nyújtanak elég erős élményt és nem elég vonzóak az áraikhoz képest, másfelől rosszul működik a közönségszervezés.
Most inkább csak fel akartam idézni egy kérdést, egy vitatémát, amely okkal felmerülhet a balettegyüttesek kérdésében is. Szükség van-e ebben az országban, illetve Budapesten, két, meghatározóan klasszikus repertoárt vivő balett-társulatra? Lenne-e igénye és fizetőképessége a közönségnek kétszer annyi balett-előadásra, mint a jelenlegi? És sajnos nyomban hozzáteszem, hogy most, amikor csak az Erkel Színház játszik, a bár felemelt helyárú, de az Operáénál olcsóbb Diótörő-előadásokra sem kapkodták szét a jegyeket, az azóta adott és várható Giselle, A bahcsiszeráji szökőkút, az OMG és a Sylvia előadásaira pedig kedvezményes jegyeket is kínáltak, kínálnak. Mi lesz, amikor a felújított Operában a többszöröséért árulják a balett-előadásokat, miután elszállt a felújított épület csodálatának eufóriája? Mi lenne, ha a balettrajongók tömeget nem jelentő táborát megosztaná két társulat?
Végül nézzük az Operettszínház adottságait. Az operett-előadások jelenleg drágák. Nem az előállítás költségeihez és a művészek tehetségéhez, hanem a közönség fizetőképességéhez viszonyítva. Kerényi Miklós Gábor igazgatósága, műsor- és sztárpolitikája idején ugyan kialakult egy szüleik által jól eleresztett, illetve már jól kereső fiatalokból álló rajongó réteg, amely a musicalekben megismert kedvenceit szívesen nézte operettekben is, csatlakozva az idősebb és jobb módú közönséghez. Az a kérdés, hogy őket megtartja-e az új vezetés, és hogy érdeklődnek-e majd a balett iránt is. Egy új balettegyüttes csak akkor versenyezhet az operaival, ha hasonló színvonalú podukciókat képes nyújtani, viszont olcsóbb annál.
Lehet-e olcsóbb (és az operett-eladásoknál sem drágább) a jegy, ha kiderül, hogy a nézőtér egésze nem alkalmas balettműsor élvezésére. Míg az Operettszínház oldalerkélyeiről el lehet szórakozgatni egy operetten, a színpadnak a fele, sőt akár kérharmada nem látható onnan. Jobb lehetne a helyzet, ha az esztétikailag gyönyörően sikerült felújítás alkalmával az oldalerkélyek első sorainak székeit nem rögzítették volna a mellvédtől olyan távolságban, hogy kicsit se lehessen előrehajolni, és még egy rézkorlát is akadályozza a kilátást. Így nem lehet olyan produkciót nézni, amelynek lényege a látvány.
És vajon alkalmas-e az operettszínház zenekari árka nagy muzsikuslétszámot igénylő zeneművek, Csajkovszkij-, Sztravinszkij-darabok megszólaltatására? Mert arra, hogy torzítva üvöltő gépzenére szegényszínházi balettet adjanak, szerintem nincs szükség.


5697 Búbánat 2019-03-17 14:15:45 [Válasz erre: 5691 IVA 2019-03-17 03:44:20]

Kedves IVA! Meglátásod nem ütközik az enyémmel; a kiinduló gondolatmenetem a kifejtett konklúzióddal részben átfedésben van; a végzős balett-táncosnak - a gyerekszülés és otthonmaradás nyilván nem perspektíva – lehet, hogy derogálna fellépnie az Operettszínházban, ám miért ne kaphatna ott is kedvére való feladatokat ha a helyzet úgy hozza/diktálja.  A perspektíva más kérdés.  Az Operában táncoló utolsó kartáncos sem  - érthetően - nem kívánkozna el az Operettbe, ha elégedett a kapott feladataival és perspektivikusan jó kilátásai  vannak előbbre jutni. Ám  ha mondjuk a munkáltató, egy koreográfus, egy táncos kolléga vagy bárki "kitúrja" őt , vagy más okból ő maga elégedetlen jelen helyzetével, és reménye sincs, hogy az a kedvére alakuljon, vagy hiába keresi, hogy külföldön vonzó álláshoz jusson, sőt, nem is akarna itthonról más országba szerződni, de mégsem szeretne ideje korán „parlagra kerülni”, úgy miért ne vállaljon el itthon, máshol, más jellegű tánc-, balettfeladatot, ilyen felkínált állást (akár átmenetileg) -  ha jól megfizetik mondjuk az Operettszínházban.  Attól még tovább éghet benne a becsvágy - noha perspektívát talán már nem is lát maga előtt – , más időkben, más körülmények között visszatérni az álmai színpadára (tudván, hogy folyamatosan jönnek ki az újabb tehetségek, hasonló  becsvágyakkal mint az övé volt), hiszen az Operában egész estés klasszikus vagy kortárs balettben táncolni nyilván minden önérzetes táncosnak a szíve csücske.  

Szerintem a Nemzeti Balettből és/vagy a Magyar Táncművészeti Egyetemről érkező tehetséges fiatal balerinát még kiskorában józanul arra kellene felkészíteni, hogy a befektetett energia, a kifizetett taníttatás ellenére nem biztos, hogy a jövőben „primabalerinaként” fogják ünnepelni az Operában. Egyáltalán bekerül-e oda, és ha igen, mikor és hová fut ki a benne rejlő „ígéret”?  Akkor se kelljen pánikba esnie, ha beszűkülnek a lehetőségei, ha netán megszűnik alkalmazása a dalszínházban; és hogy táncálmait mégse kelljen feladnia, van másik megoldás, ami még vonzerőt fejt ki: egy másik színpadon is bizonyíthatja képességeit. Amit nem úgy kell felfognia, hogy megalkuvást, rossz értelemben vett "lemondást"  jelent valami eddigi, meglévő jóról, "többről". 

Legfontosabb, később is, amikor már nem gyerekfejjel, önkritikusan számba veszi, mire alkalmas, mire jutott, mire van még tehetsége, mire elegendő buzgalma és nem utolsó sorban mire van kilátása. Persze, ha minden vágya maradéktalanul megvalósul és az Operában elismert, jól megfizetett balettművészként vezető, klasszikus és/vagy kortárs egész estés színpadi táncjátékokban, pantomimokban nagyszabású balett-estéken szép koreográfiáira táncolhat rendszeresen („nem üldözik el”), akkor bolond lenne „elvágyni” az Operettbe vagy más „alacsonyabb szintet”, más zenés-táncos műfajt képviselő intézmény színpadára, úgymond: méltatlan lenne hozzá, meglévő képességeihez. Esetleg azzal is tisztában van: külföldre nem fog, nem is akar szerződni, itthon szeretne maradni  és táncolni – klasszikus vagy modern balettet táncolni. A  "perspektívák"  számbavételébe ez is beletartozhat. 

Úgy gondolom, aki előtt idejében világosan feltárják a jövő bizonytalanságait, kiszámíthatatlanságait, aki maga is képes felmérni józanul a lehetőségeit, az nem fog a bajban kétségbeesni, kapkodni, rossz döntéseket hozni, hanem mérlegelni fog: az operett elől azért sem fog menekülni, mert az még mindig jobbik eset, mint esetleg munka nélkül tengődni. És még mindig titkon táplálhatja a reményt: van, lesz visszaút - egy nem túl távoli időben visszakerülhet, bekerülhet megint az Opera társulatába, oda, ahonnét eljött (vagy elküldték), és továbbra sem kell akkor feladnia az operaszínpadon „kitűnni”-, „feltárni”-, „megmutatni”- és „bemutatni”- vágyát, a még lehetséges, előtte álló karrier, a kitűzött magasabb célok elérésének álmait.  

Az Operettszínházra mint alternatívára nem mint végső „elfekvő” megoldásra tekintek a balett táncosoknál, mert „feladni” sosem szabad - ha már ennyi év tanulás, munka és energia fekszik bennük. 


5696 Amalgám 2019-03-17 11:32:10 [Válasz erre: 5695 Amalgám 2019-03-17 11:21:38]

Elnézést kérek tőled, IVA, mert alább talán kicsit félreérthető voltam: természetesen nem feltételezem, hogy Az órák táncával vagy általában a balettbetétekkel kapcsolatos észrevételeid a tütüs, spicc-cipős előadásmód hiányára mennének vissza...


5695 Amalgám 2019-03-17 11:21:38 [Válasz erre: 5691 IVA 2019-03-17 03:44:20]

Azért a tánckarból való kiemelés kérdésénél figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a jelenlegi szerződtetési gyakorlat mellet az illető akár komoly szólótáncosi háttérrel rendelkező művész is lehet, aki külföldiként addig csak a karban kapott lehetőséget a társulatnál. Tehát megeshet, hogy a frissen kiemeltnek tűnő kartáncos valójában komoly művészi pályafutással és tapasztalattal, jelentős repertoár-tudással rendelkező magántáncos.

Ami az operaházi balettbetétek színvonalát illeti, ott azért kissé sommásnak és általánosítónak tartom a megállapítást. Az elmúlt napokban pl. jelentős figyelmet és sok kritikát kapott ezeken az oldalakon a Gioconda balettbetétje, amit én jó színvonalú kortárs koreográfiának tartok. Meg kell mondanom, hogy az első néhány percében engem is meglepett – bár láttam már BADORA produkciót, és nagyjából tisztában voltam vele, hogy milyen paradigmán belül mozoghat a koreográfus –, de utána ráéreztem az ízére, és végső soron elnyerte a tetszésem. Az tény, hogy nem egy tütüs, spicc-cipős, neoklasszikus alkotás volt, ami talán a legjobban illeszkedett volna a darabhoz és annak hagyományos felfogásához, hanem egy, a rendezéshez, a díszlethez és a helyhiányhoz alkalmazkodó modern, de messze nem érvénytelen koreográfia. Bennem inkább azzal hagyott némi hiányérzetet, hogy egyszerűen nem volt elég virtuóz, és ebben az értelemben egyrészt nem ért fel maradéktalanul a színvonalában valóban nehezen megközelíthető zenéhez, másrészt pedig nem szolgáltatta teljesen azt az élményt sem, amit Az órák táncának a darab esztétikai csúcspontjaként nyújtania kellett volna. Gyalázatos színvonalú azonban semmiképp sem volt, és a számomra kifejezetten szép művészi élményt adott. Az összképhez hozzá kell tennem azt is, hogy azon az előadáson, ahol én voltam, a balettbetét zajos közönségsikert aratott, ami mind a variáció végén, mind a tapsrend során egyértelműen megmutatkozott. Ráadásul egyértelmű, komoly közönségháláról volt szó, nem pedig arról, hogy Magyarországon mindig, mindekinek, mindenért jár a taps.


5694 Amalgám 2019-03-17 08:27:07 [Válasz erre: 5683 Edmond Dantes 2019-03-14 09:02:26]

Kedves Edmond Dantes, bocsásson meg nekem, de a számos színvonalas hozzászólása miatt érzett hála mellett sajnos úgy vélem, hogy ebben a posztjában most talán csak félreértésekről van szó: szerintem nincs célkeresztben a főigazgató, legalábbis komolyan és komoly helyen nem, a napokban lezajlott összecsapások pedig egyértelműen balettvilág-szintűek. A frissen végzett táncművészekre és orvosokra vonatkozó felvetését, illetve összehasonlítását továbbá azért nem értem, mert a táncművész és az orvos tudtommal ugyanazon jogszabály alapján ugyanolyan mértékű (arányú) hazai munkavállalási kötelezettséggel rendelkezik, így tehát az orvos nem szenved hátrányt semmiben és nem sérelmezhet joggal semmit. Amennyiben Önnek megbízható ellentétes információja van, kész vagyok azt a helyzet és a fórumon keletkezett tévedések tisztázása céljából érdemben megvitatni Önnel, de ebben az esetben feltétlenül kérnem kell, hogy nevezze meg és fejtse ki ezt a megbízható információt. A végzett balettnövendékek "külföldre engedése" számomra továbbá nehezen értelmezhető fogalom: nyilván nem kell senkit sem "elengedni" és nem lehet senkit sem "nem elengedni", mivel manapság bármelyik magyar állampolgár eleve szabadon vállalhat munkát külföldön, és azért ebből a szabadságból én nem szívesen engednék, ha már egyszer megvan. A felsőoktatási képzési idő vagylagos ledolgozásának, illetve megtérítésének kérdésében pedig lásd a táncosok és orvosok közötti teljes egyenlőséget... Egyébként nekünk már voltak korábban kölcsönös hozzászólásaink az utánpótlás kérdésében, és álláspontjaink valóban nem közeledtek: én tényleg nem értem, hogy miért pont a balettművészek magas nemzetközi mobilitási szintje jelenti a problémát, hiszen ez tipikusan az a terület, ahol a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel érzékelhetően nagyobb előnnyel jár mind az érintettek, mind az ország számára, mint amekkora hátránnyal. Az Ön korábbi hozzászólásából (5607) arra következtetek, hogy a véleményét talán az operabalettnél alkalmazott külföldi művészek által képviselt szakmai nívóra vonatkozó személyes aggodalma is befolyásolhatja, amit viszont én személyes tapasztalataim és a társulat összetételére, számos művész szakmai életpályájára vonatkozó információim alapján nagyon nagy mértékben megalapozatlannak tartok.       


5693 Amalgám 2019-03-17 07:20:36 [Válasz erre: 5692 IVA 2019-03-17 04:32:00]

Kedves IVA, a táncművészetis vizsgakoncerteknek az Operettszínházba történő áthelyezése mögött talán más ok is meghúzódhat. Állhat akár az is a háttérben, hogy Apáti Bence az e fórumon is publikussá vált balettigazgatói pályázatában olyan elképzeléseket fogalmazott meg, amelyek magukban rejthetik egy olyan, klasszikus balettet (is) játszó második balett-társulat felfejlesztésének a lehetőségét, amelyik fogadhatja a végzős táncművészetis növendékeknek azt a részét, amelyet az operabalett nem vesz fel, és amelyik esetleg külföldi ambíciókat sem dédelget magában. A magyar balettjátszás egyik komoly hiányossága, hogy a Nemzeti Balett mellet nem működik az országban klasszikus-romantikus repertoárral is legalább egy olyan "B" balett, mint amilyen Szlovákiában Pozsony mellett Kassa vagy Szlovéniában Ljubljana mellett Maribor, hogy a több vidéki társulattal felálló cseh balettéletről már ne is beszéljek. Ha ezek az elképzelések megvalósíthatónak bizonyulnának, az win-win-win szituációt jelentene: a közönség gyarapodna egy ebben a minőségében új, fejlődő balett-társulattal és annak műsorkínálatával; a jelentős részben a nemzetközi profikra alapozó, és mostanra már a hozzájuk igazodó belépési minőségi szintet is kíméletlenül érvényesítő operabalett zavartalanul megkövetelhetné azoknak a saját kiválasztási feltételeknek való megfelelést, amelyek révén reális esélye van lépést tartani az egyre erősödő nemzetközi kihívásokkal; az operabalett felvételi követelményeit nem teljesítő táncművészetis hallgatóknak pedig további elhelyezkedési lehetőség állna rendelkezésükre az ország határain belül. Nem tudom, hogy az Operettszínház fizikai infrastruktúrája a legalkalmasabb-e egy ilyen fejlesztésre, és abban sem vagyok biztos, hogy a "B" balettnek ugyanabban a városban kell működnie, ahol matinéidőben az "A" balettre is lehet jegyet venni 500 forintért úgy, hogy talán nincs is teljesen eladva a ház, de az ötlet mindenképp figyelemre méltó. A minőségileg rétegzett utánpótlás elhelyezkedésének kérdése a minőségileg a nekünk kellő értelemben nem rétegzett intézményrendszerben valóban a hazai balettélet egyik akut problémája, már persze akkor, ha a kérdést tényleg megoldani akarjuk, nem pedig instrumentális jelleggel felhasználni az operabalett vezetősége elleni támadásokban. Ebben az értelemben jelenleg tényleg szükség lenne az országban a "B" balettre, és lehet, hogy az Egyetemen ennek a lehetőségét látják most az Operettszínházban, ezért közelítenek feléjük. Meglehet, hogy Budapest és az Operett teljes perspektívában nem a legjobb fejlesztési bázis, és meglehet az is, hogy az utánpótlási források hazai és összeurópai kiszáradási folyamatának eredményeképp 20-30 éve múlva egy esetleges "B" balett is orosz-ukrán-japán-koreai táncosokat alkalmaz majd, de a mai napon talán még csak az a fontos, hogy megtaláljuk a balettvizsga áthelyeződésének lehetséges okait, amelyek közül az egyik akár az általam felvázolt is lehet. 


5692 IVA 2019-03-17 04:32:00 [Válasz erre: 5688 joska141 2019-03-16 09:19:26]

Az év végi balettvizsga-előadást tavaly sem az Operaházban, illetve nem is az Erkel Színházban adták, hanem a Müpa Fesztivál Színházában, két alkalommal. Jelen voltam mindkettőn. Nagyon rossz helyszínnek bizonyult, elsősorban azért, mert gépről adták a nagyszerű zenéket, kínzó hangerővel. Lehet, hogy ezért kísérleteznek most az Operettszínházzal. Nekem az elgondolkodtató, hogy miért nem az új Nemzeti Táncszínházat használják ki.
A Népszava cikkének utolsó bekezdése és annak címe a szenny-újságírás jó példája. Vegyük sorra:
Billy Elliot törölve” – így a színes bekezdéscím, amely az egykori botránykavarásba kapaszkodva azt sugallja, hogy a Billy Elliotot levették a műsorról. Holott ez nem igaz, tudtommal le sem vehetik, mert szerződés köti az Operaházat bizonyos számú előadás teljesítésére. Az, hogy júniusban a tervezettnél „kevesebbel” törleszthetnek (négy elmarad, de hatot megtartanak), nem azonos a darab törlésével.
Nem a Puccini-premierek mellett, hanem azok miatt (továbbá a Gioconda és Az álarcosbál szériájának az Erkelben folytatása miatt) töröltek, nem tíz, hanem hat balettelőadást. Ugyanis a Billy Elliot nem balett! Aki ilyen marhaságot ír, nemcsak a műfajokkal nincs tisztában, de nem is látta a darabot, amely legalább annyira szól a bányászsztrájkról, munkáséletről, szegénységről, félárvaságról, mint a balettről. Öt Sylviát sem töröltek, mert ugyanakkor más időpontokra kitűztek Sylviákat, nyilván a közéjük fésült operaelőadások díszletezése miatt. A bérlőket, internetes jegyvásárlókat külön is értesítették erről.
Persze lehet, hogy aki ezeket az „információkat” összehordta, tisztában van mindezekkel, csak gátlástalanul hazudik.


5691 IVA 2019-03-17 03:44:20 [Válasz erre: 5689 Búbánat 2019-03-16 10:45:18]

Sőt, aki diplomát szerez a Magyar Táncművészeti Egyetemen, választhatja a gyerekszülést is, és alapíthat akár hatgyemekes családot Magyarországon.
Te sem gondolod komolyan, kedves Búbánat, hogy ezek a színházak, műfajok – operett, musical, rockopera, illetve az operaházi balett – ugyanazokat a művészi lehetőségeket, perspektívát kínálják egy balettművésznek. Akkor sem, ha a főigazgató operaénekes és a balettigazgató táncművész. Voltak már az Operettszínháznak önálló balettműsorai (amint opera-előadásai is), ezek csak kísérletek maradtak.
Aki az Operaház balettkarában az utolsó sorban táncol, odafigyelő vezetőnél előbbre juthat, a főszerepig is. Solymosi Tamásnál is előfordul, hogy egy-egy kartáncost emel ki hírhedt nehézségű főszerepre. Az Operettszínház előadásait nem fogják balett-társulatok kémei figyelni.
Én sem becsülöm le az operett- és musical-előadásokat díszítő feladatokat (különösen nem, amióta az operaházi balettbetétek gyalázatos színvonalúak), de azok mégsem azt a jövőt kínálják, amelyről a gyerekkora óta súlyos áldozatokat hozó fiatal táncos álmodik.


5689 Búbánat 2019-03-16 10:45:18 [Válasz erre: 5686 IVA 2019-03-15 23:17:15]

Miért ne mehetnének - itthon - a Budapesti Operettszínházba; ott is van balett/tánckar - oda is lehet sőt kell igényes koreográfia; komoly feladatok vannak az operettek,. a musicalek  balettbetétjeiben is. (Erre is utalt az Operettszínház új vezetése pályázatában...).  Igaz, nem teljes, színpadra írt darabok ezek,. de mégis... a kis feladatot sem szabadna lenézni. Persze megértem azokat, akik széles repertoárban gondolkodnak és jobb anyagi kondíciókra (is) vágynak, és a klasszikus meg a kortárs balett világában iskolázott táncművészek, amikor ha itthon nem találnak kedvükre való státuszt, a külföldre tekintenek. 

 

A NÉPSZAVA cikkéből idézem:

A táncművészeti idei végzőseinek előadása egyébként a Budapesti Operettszínházban lesz. Az intézmény új főigazgatója, Kiss-B. Attila korábban erről úgy nyilatkozott a Népszavának: „Ha a fiatalok indíttatást, vonzalmat éreznek a terem szellemétől, hogy idejöjjenek, tárt karokkal fogadjuk őket.” Az Operettszínház távlati tervei között mesebalett, ifjúsági táncelőadás is szerepel.


5688 joska141 2019-03-16 09:19:26

Hosszú Népszava cikk, közös közleménnyel, eddigi "események" összefoglalásával:

https://nepszava.hu/3029147_spiccen-az-operahaz-es-a-tancmuveszeti-harca

Azért az egy kicsit elgondolkodtató, hogy a szokásos, éves balett vizsgaelőadást most az Operettszínházban fogják megtartani...

Az idézett cikkben említett operai batellelőadások törléséről pedig már ne is beszéljünk.


5687 IVA 2019-03-16 01:30:07 [Válasz erre: 5662 trapper 2019-03-10 21:32:16]

Csak egy példa: nem kell ahhoz sem a közszolgálati tévé, sem Ókovács Szilveszter, sem Solymosi Tamás, hogy valahol baromságokat írjanak.
OFF: Törőcsik Mari világsztár és magyar nemzeti érték – 5+1 ok, hogy miért vált azzá
https://kepmas.hu/torocsik-mari-vilagsztar-es-magyar-nemzeti-ertek-51-ok-hogy-miert-valt-azza?fbclid=IwAR0I_UudyQlp_pRogzunlU9nDyMFNFn_bU7vOJFnga_kM1r4wlJ34TWSVjQ
Mert Törőcsik Mari, bár Magyarország egyik legjobb színésznője, részt vett a Cannes-i Filmfesztiválon is, vetítették filmjeit külföldön, bejárt távoli országokat – ugyanúgy nem világsztár, mint Ruip Katica.


5686 IVA 2019-03-15 23:17:15 [Válasz erre: 5683 Edmond Dantes 2019-03-14 09:02:26]

Vajon megfelelő kifejezés-e itt a (táncművészek külföldre) engedése? Hiszen míg a frissen végzett orvos sok helyen elhelyezkedhet az országban, akár a fővárosban is, egy klasszikus balettet tanult, ez a pályát választó táncművész egyetlen mukahelyet választhat itthon: az Operaházat. Ha oda nem veszik fel, ma már kénytelenek külföldre engedni. Illetve nem „engedni”, mert mindenkinek szabad az út.
(Nem úgy, mint Esztergályos Cecíliának, aki úgy szabadult meg a „pécsibalettes” jövőtől, hogy elvégezve a Színművészeti Főiskolát, színésznő lett. Pálya- és nemzedéktársát, Medveczky Ilonát a revütáncosi pálya váltotta meg Pécstől. Történt mindez az 1960-as évek első felében.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.