vissza a cimoldalra
2018-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61404)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3025)
Callas (442)
Szkrjabin (539)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1192)
Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Élő közvetítések (7597)
Pantheon (2285)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
Franz Schmidt (3241)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

5503   IVA • előzmény5500 2018-03-28 01:11:50

Érdekes és izgalmas volt olvasni a beszámolódat. Bár én nem ugyanilyennek láttam őket, nem is pontosan ugyanőket (és kevesebb indulattal), több dologban pontosan egyezik a véleményünk.

5500   Myway 2018-03-23 13:35:19

„Ilyeneknek láttam Őket” – elnézést Csatho Kálmántól, akinek a Nemzeti  Színházról írott régi könyének címét használtam, de jobb nem jutott eszembe.

Mérhetetlen csalódás a most „felújított” BAHCSISZERÁJI SZÖKŐKÚT! Nem is tudom miről írjak, mert ST által favorizált 1934-es eredeti leningrádi Kirov (Mariinszkij) Színház által bemutatott változat katasztrófális. Talán nem volt véletlen, hogy sem ott, sem később 1952-ben nálunk bemutatott változatból is kihagytak részeket. No de most visszakaptuk! Először is zárt függöny előtt egy jókora „Mozart-blokkkal” indul a darab, mely semmire nem jó, de azért még az előadás során kapunk egy nagyobb adag „bécsi klasszikust” is. A zenekar rémesen játszik, de mit lehet várni egy görög (francia?) karmestertől, aki a balettzenék világában nem tűnik járatosnak a hallottak után, Aszafjev zenéjét tán még hallomásból sem ismerte. Egyáltalán minek kellett külföldről hozni dirigenst akkor, amikor bármelyik magyar korrepetítor jobbat hozott volna ki a zenekarból. A zenekar színtelenül, unalmasan, erőtlenül, halkan, meg néha harsogva, dinamikátlanul játszik, a karmester indokolatlan lassításai tönkre teszik a balett grandiózus jeleneteit is.

Fülöp Zoltán egykori impozáns díszleteinek rekonstrukciója NEM sikerült. Nos a szökőkút – hiszen ez a mű címe – vízfolyását az elő- és utójátékban egykor imitálták, a hárem képben pedig igazi víz folyt belőle, ez most is üdítőleg hatott. Primitív a belógatott szökőkút, amit talán egy trégerrel hátrább kellett volna bekötni, hogy a borzalmas színű pszeudó „Bourbon liliomos” mintázatú  előfüggöny normálisan összehúzható legyen. Hiányzik a lengyel udvar és a hárem pompája, a hálószoba függönyeinek vészjósló atmoszférája és a kán tetőteraszának borzongató hangulata.

Sokáig reménykedtünk, hogy Márk Tivadar csodálatos kosztümei is rekonstruálásra kerülnek, ehelyett sajnos Rományi Nóra tervezett China Town hangulatú, részben csiri-csáré új ruhákat.  Ezek egy része már most agyon mosott hatást kelt. Legszörnyűbbek Zaréma és Girej ruhái, utóbbi egy borzalmas, könnyű anyagú, kezelhetetlenül nagyméretű fekete-arany klepetust kapott, melynek mintázata az Erkel Színház nézőtéri szönyegpadlójához hasonló. Szegény Zaréma könnyű, súlytalan vörös selyem köntöse még balesetveszélyes is (Sarkisova kis híján hasraesett benne a szökőkúthoz vonulásakor).     

A tánckarnak a többé-kevésbé elviselhető technikai megvalósításon kívül sajnos fogalma sincs a darab stílusáról, karakterek megjelenítéséről. A Potoczki palota előtt soha nem volt ilyen kicsi hely, de most akkora a kavalkád, a tömörülés, egymás nyakában lihegés, hogy akár a színpad mögötti autóparkoló is szűk lenne nekik. Talán Waclaw és Mária duettje hoz némi fényt a sötétségbe. Mind két szereposztás párosa legalább felidézi a régi emlékeinket. Leblanc Gergely és Balázsi Gergő Ármin is elegáns, jó megjelenésű és természetesen remek táncos. Melnik Tatjana gyönyörű, poétikus alakítása és tánca mellett Felméry Lili két hajszállal kevesebbet nyújt.

Mind két szereposztásban a két szóló lengyel ifjú nézhető, de (nem az ő hibájuk!) kiábrándító, hogy a kardok csattogása helyett fapálcikák tompa hangját hallhatjuk. Ez egyébként az összes „harcos” jelenetre jellemző. Aztán meg hová lett Potoczki herceg eleganciája?

És akkor kéne berobbannia Girej kánnak, hogy értelmet kapjon az egész darab. Keresni kellett magas, karizmatikus táncost  (vagy talán pantomímest) erre a rendkívül hangsúlyos szerepre, melyhez hasonló a balettirodalomban talán csak Carabosse (Csipkerózsika) és A csodálatos mandarin címszerepe. Kekalo Jurii harmatgyenge figura, erőtlen egyéniség, valószínüleg a krimi tatárok egyetlen harcba sem követték volna. Láthatólag szenvedett a ráaggatott asztalterítő vékony anyaga és hosszúsága miatt, mely alaposan zavarta mozgásában. Bántó volt látni a csillogó karikagyűrűjét, nem illik privát ékszerben színpadra menni (de ez nem csak rá vonatkozik).

Nagy csalódás volt Apáti Bence, aki mind alkatilag, mind egyéniségét tekintve méltó lehetett volna Girej szerepére. A lengyel udvarba berobbanása mindet eldöntő erejű lehetne. Nem tűnt jó előjelnek az előjáték szökőkútjánál a Rodin-i Gondolkodó póz helyett egy „hokedlin” való gubbasztása. Nehézkes mozdulatai, karomszerű, feszes kéztartásai, mimikája sem erősítették a nagyvezér figuráját. Mind két Girejnek pechje volt a többször lepottyanó díszes tökfödőjével is. Érdekes, hogy korábbi Girejeknél ez sohasem fordult elő!

Beleégett a szemünkbe Fülöp Viktor kánjának őserejű extatikus első megjelenése, Waclaw leszúrása ahogy néhány pillanatig karjában tartja az ifjút, mielőtt az földre hullana, majd a szépséges Mária iránti megismételhetetlen hódolata,  később pedig Zarémát semmibe vévő dühkitörése, amikor a háremből szinte függönyöket letépve távozott. A mai szereplők szinte kioldalogtak az első járásba. Egyik kán sem tudott megfelelő, érzelmektől sistergő kontaktust teremteni egyik szerelmével sem, sem Zarémával, sem az újdonság erejével ható Máriával.

Sajnos a mostani Girejek nem vonulnak be a magyar tánctörténet aranykönyvébe, mert nyomába sem érnek Fülöp Viktor, Havas Ferenc, Szakály György, vagy akár Nagy Zoltán és Jezerniczky Sándor alakításainak sem.

Nurali szerepében Rónai András remek formát nyújt mind tánctechnikailag, mind a figura kidolgozása terén, talán csak az utolsó jelenetben Girej felé extatikusan könyörgő, térden csúszó alázat pillanataival maradt adós. A mindig kíváló Kerényi Miklós Dávid ezuttal nem nyűgözött le tűzes alakítással.

Problémák voltak a kopasz parókákkal, melyek úgy gyűrődtek a táncosok nyakán, mint egy rinocérosznak.  

Zaréma a másik kulcsszerep! Nagy kár, hogy éppen a nagy entrée-jét tette tönkre az új felfogás, miszerint az előfüggöny előtt – akárcsak a tatár harcosok – vonul végig sleppjével tükörben nézve magát. Sarkissova Karina felületes játékával, túlzott „sztanyiszlavszkij-i” mimikájával, harsány sminkjével felejthető. Tanykpayeva Aliya belső sugárzása, gyönyörű alkata, kíváló technikája már majd nem megközelíti az etalon Zarémák figuráját.    

Nagyon rosszak az eunuchok, a hárem hölgyek jelentéktelenek, az egyik második feleség (Krupp Anna) nagy tévedés, míg a másik (Kim Minjung) jó választás volt. Lee Yourim csörgős táncosnőjét viszont öröm volt nézni.

Talán nem esett volna le a karikagyűrű a fiatal nemzetközi balettművészek ujjáról, ha kissé tanulmányozták volna a Youtube-on fennlévő Bahcsi részleteket akár Pliszetszkájával, Ulanovával, Lakatos Gabriellával, Fülöp Viktorral, akik még a szakma nagy mesteri, CSODÁI voltak. Nem szégyen utánozni őket!

Sajnálatos, hogy ekkora (bár felesleges) munkával színre állított darabot alig egy hét alatt lezavar az együttes. Aki még kiváncsi lehet a Bahcsira, annak már Szentpétervárra, vagy Almatyba kell utaznia, mert csak ott látható Zaharov koreográfiája.

Bár a siker nem marad el, mégis Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Márk Tivadar és Borisz Aszafjev forog a sírjában! 

 

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

18:00 : Budapest
Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház

Kispesti Vegyeskar Gyöngyvirág Kórusa
Karnagy: Borhy Csilla
Adventi koncert

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Szilvay Réka (hegedű), Fehér Ernő (zongora)
Szilvay Réka kurzus zárókoncertje
SIBELIUS: Két humoreszk, Op.87 (átirat hegedűre és zongorára)
BARTÓK: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85
KODÁLY: Adagio
SIBELIUS: Öt falusi tánc, Op.106

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa), Scheuring Kata (fuvola)
Zemlényi Eszter (ének)
Fekete Dániel (vers)
FAURÉ: Clair de lune, op. 46/2
FAURÉ: Berceuse
DEBUSSY: Beau soir
DEBUSSY: Deux romances - 1. Romance, 2. Les cloches
DEBUSSY: Paysage sentimental
DEBUSSY: Voici que le printemps
DEBUSSY: Syrinx
DEBUSSY: Arabesque
MASSENET: Elégie
CAPLET: Viens! Une flûte invisible soupire…
DEBUSSY: Clair de lune (Votre ame est un paysage choisi)
RUSSEL: Deux poèmes de Ronsard, op. 26
SATIE: Gnossiennes No. 1., 3., 5.
SATIE: Je te veux
SATIE: La diva de l'Empire
DELIBES: Le rossignol

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A Nyugat lánya

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Kolonits Klára (ének)
Benyus János (kürt)
Dinyés Dániel (zongora)
Richard Strauss: Alpesi kürt - dal
Korngold: Négy Shakespeare dal, op. 31
Schumann: Adagio és allegro
Debussy: Ariettes Oubliées (Elfelejtett arietták)
Grieg: Intermezzo
Schubert: A folyónál - dal
Korngold: Három dal, op. 22
Gounod: Barcarola, Chantez Noël!

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Karita Mattila (szoprán)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"Élet és halál"
HAYDN: A megjutalmazott hűség – nyitány, Hob. Ia:11
BEETHOVEN: „Ah, perfido!” – koncertária, op. 65
SCHUMANN: Nyitány, scherzo és finálé, op. 52
WAGNER: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála
R. STRAUSS: Halál és megdicsőülés – szimfonikus költemény, op. 24

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos (hegedű), Szabó Péter (gordonka)
Narihito Mukeda (zongora)
Nemzetek zenéje - Lengyel est
Chopin és Wieniawski műveiből
CHOPIN: Bevezetés és polonéz („Polonaise brillante”) gordonkára és zongorára, op. 3
CHOPIN: f-moll Mazurka Op.7. No.3 - zongorára
CHOPIN: B-dúr Mazurka Op.17. No. 1- zongorára
CHOPIN: Asz-dúr Polonéz Op.53. No.6- zongorára
WIENIAWSKI: D-dúr Polonéz Op.4- hegedűre és zongorára
CHOPIN: g-moll trió zongorára, hegedűre és gordonkára, op. 8
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)