Lehet,hogy szándékosan, de félreértesz. Természetesnek találom, hogy vannak homoszexuálisok.Ezzel nincs is problémám. Azzal van bajom, egyrészt, ha úgy állítják be a különböző eltérőnemi viselkedéseket,mintha az kifejezetten előny lenne,mintha azt "ki kéne próbálni", olvastam ilyet, és nem hiszem el, hogy valakinek nemet kellene változtatnia.Azt meg végképp nem hiszem el, hogy ilyen számban vannak férfi testbe zárt női lelkek és fordítva.Ezt sajnos azzal gerjesztik, hogy egyre több olyan jelenséget mutatnak be, ami ezt ábrázolja. Volt ugye a Madárfészek című film,én is viccesnek találtam, aztán volt ez a szakállasférfi-nő,és egyre több ehhez hasonlót nyomnak a médiában. Arról nem beszélve, hogy nem értek ugyan hozzá, de feltételezem, hogy komoly orvosi beavatkozásoknak vetik alá ezeket a gyerekeket, nem találom ezt indokoltnakés nagyon rossz tendencia szerintem.NEM a homoszexualitás, nem mintha azt potzitívan diszkriminálnám szívem szerint, de az egy érthető és létező dolog. Ellentétben a sok transz és egyéb neművel.
off: Shakespeare: Ahogy tetszik
Bemutató: 2014. február 14. Nemzeti Színház
Főigazgató: Vidnyánszky Attila, rendező: Silviu Purcărete, részletek a szereposztásból: Rosalinda (női szerep) - Trill Zsolt, Jaques (férfi szerep) - Udvaros Dorottya, Célia (női szerep) - Fehér Tibor, Phoebe (női szerep) - Farkas Dénes, Rusnya parasztlány - Varga józsef (korábban Eperjes Károly)
Megtennéd, hogy megosztod velem ezen témájú reklámokat amik hatására arra az állsáspontra jutnak a szülők, és a gyerekek hogy megváltoztassák a gyerek nemi identitását?
Nálunk a család 3 női tagja ÉL Svédországban, mindhárom anya, és van aki már nagymama. Pont most karácsonykor mondták, hogy semmilyen körülmények között NEM jönnének haza. Van tehát más oldal is.
Többet mondok, az egyikük tanítónő, és mivel van neve a gyerekeknek, nevükön nevezi őket.
Cilike ne haragudj de elképedve olvasom, hogy Te mint művelt és érzékeny nő, elmebajnak tekinted a nemi identitás problémáját. Te és Apáti Bence, mint normális felfogású emberek azt hiszem megengedik, hogy másnak eltérő vélemyénye legyen a témáról.
Apáti Bence megszólalása tele van feltételezésekkel, a "mi van akkor ha" különböző formáival. Olyan dologról ír, aminek megvalósulási alapja kb a nullával egyenlő.
Nem feltételezem, hogy nincsenek olyan fiúk az együttesben akik ne vágynának tikon vagy nem titkon női szerepekre, de most tényleg komolyan gondolja akár Apáti Bence akár Cilike, hogy ez valaha is megvalósulhat? Kötve hiszem.
Én nem csak a cikk címét olvastam el. A hozzászólásomban benne van a válasz arra,mit itt fejtegetsz. Ne haragudj, de a gender-probléma számomra nagyon is valóságos, egyáltalán nem gondolom,hogy elterelés lenne.Szerintem nem normális, hogy szülők pár éves gyerekeket ellenkező neműre változtatnak. Nem természetes, hogy a kamaszoknak hormon-blokkolót adnak.Nem hiszem el, hogy ennyi más testbe született ember lenne korunkban.Hiszem viszont, hogy az a mérhetetlen nagy reklám, amit ennek a témának csinálnak, befolyásolja az amúgy is média-mérgezett gyerekeket. Ami meg a "fiam"-ozást illeti,ez nagyon gyenge, nagyon ócska beszólás, méltatlan. Ahhoz képest, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy nem lehet a nemi szerepeket hangsúlyozni -én még tanultam pszichológiából elég sokat erről, például az anya nélkülfelnőtt majmokról,amelyek nem tudták gondozni a kölykeiket, szóval gyenge volt ez a példád.
ApátiBence pedig, a saját véleményét írja. Ismeremőt, ismerem a cikkeit, biztos lehetsz benne, hogy amit írt, azt ő gondoja úgy.
Tehát ön csak olyanról nyilatkozik,amit a saját szemével látott,illetve megtapasztalt. Értem.Amúgy VAN egy barátnőm,aki Svédországban él,és ő például azt mondta,hogy mikor nyugdíjba mennek a férjével, hazajönnek, mert ami ott folyik,azt mi el se tudjuk képzelni.
És milyen jogon használják ehhez Bizet zenéjét? A Kártyaáriát, amelyben Carmen meghatározza önmaga sorsát? És Merimée történetét, amelyet majd Don José mesél el?
http://nepszava.hu/cikk/1149370-nok-elleni-eroszak---megvaltoztattak-a-carmen-veget
OFF: A svédekről jutott eszembe. A múlt században, nyomokban még a második felében is, szokás volt lányoknak azt mondani: fiam. Cselédlánynak, alkalmazottnak, feleségnek, leány rokonnak. Néha: fiacskám.
Cilike, svéd óvodába járnak a gyerekeid, hogy ezt ilyen pontosan tudod?
Ha ez nem magyar probléma, miért „Genderlobbi a Balettintézetben” a cikk címe, amelyben egy konkrét magyar intézmény szerepel?
Lehet, hogy pontosan tudod, mit nem lehet a svéd óvodákban, de az a „probléma”, amiről Apáti Bence ír, nem áll fenn Magyarországon. Fikció, rosszabb esetben vízió. Úgy gondolom és hiszem, hogy az elmebaj minősített esetei a jelenlegi kormányzat alatt, éppen törvényes és kormányzati támogatás híján, nem szivárognak be hozzánk (legfeljebb a hírük). Ez a gender-problémáknál (amelyek a zaklatási ügyekkel együtt nyilvánvalóan a valódi problémákról való figyelemelterelésre születtek) sokkal súlyosabb történelmi kérdésekben is megnyilvánul, nap mint nap.
A „nem normális felfogású embereknek” is van joguk leírni a véleményüket. Igen helyesen, hiszen ki dönti el, hogy kinek a felfogása normális vagy nem. Hogy Apáti Bence felfogása normális-e, a publikált cikkből nem derül ki. Abban is kételkedem, hogy a maga véleményét írta le.
Én azért nem bírom elviselni az aktualizáló, modern rendezéseket (legalábbis azokat, amelyekről ezen a fórumon így vélekedtem), mert fikarcnyi tehetség nyomát sem láttam bennük, ordított belőlük a hazugság.
A bele-belepörgetést lehet indokolni az irritációval, de a véleményformáláshoz kevés.
Matthew Bourne teljes balettjének tv-változatát nálunk 2005-ben mutatta be a Duna TV, akkor vették fel nekem VHS-re. Engem – mint az eredeti darab rajongóját – addig irritált, amíg a rádióújságban azt olvastam, hogy ez „A hattyúk tava férfi-változata”. Mert ez a profanizálás torzít. Amikor elindítottam a kazettát, azonnal megfogott a mű mint önálló alkotás, ettől persze még jól szórakoztam a dramaturgiai és koreográfiai allúziókon és a paródiákon. Öt estén át ötször megnéztem az egészet. Később ritkábban. Azóta más szereposztásban is láthattam a YouTube-on.
Hogy „milyen jogon használják ehhez Csajkovszkij zenéjét?”
Milyen jogon használják Verdi zenéjét, amely a Traviata elején hangulatos jelenetbe formálja egy szerelmespár megismerkedését, esztrádműsorok záró vagy ráadásszámaként, nem egy szoprán és tenor szólistával, hanem többel? Milyen jogon szerepeltetnek az Operaház legutóbbi Hattyúk tava-verziójában az Udvari bolond helyett egy hercegi barátot, aki majd a mesebalett diadalmas fináléjának hangjaira elém rakja a vízbe fúlt Siegfried herceg hulláját? Milyen jogon mutatnak a születésnapi bál felvonásában stilizált nemzeti táncok helyett egzaltált öltözetű és mozgású csoportokat?
Csajkovszkij kompozíciójából és a különböző szvit-változatokból nyilvánvaló, hogy a zeneszerzőnek volt határozott elképzelése a történetről és hőseiről. Többet azért nem merek állítani, mert a hangversenyeken és a teljes lemezfelvételeken is annyira kihúzogatják és átszerkesztik az egyes zeneszámokat, hogy már onnan sem derülnek ki pontosan a zeneszerző eredeti elképzelései, hát még az előadásokból, amelyekbe a librettóírók és a koreográfusok még agresszívebben belenyúltak. Szintén a YouTube-on láthatók a „női verziónak” olyan előadás-felvételei, amelyekben egészen meghökkentő a zeneszámok felhasználása. Nem tudom, hogy ehhez milyen jogok kellenek, valószínűleg semmilyenek, mivel a Csajkovszkij-művek felhasználása már nem jogdíjköteles. Eszmei jogok tekintetében szerintem a minőség döntse el, jogos-e valami, vagy sem. Bourne balettje pontosan annyira megfelel a zenemű címének, mint a korábbi verziók. Talán ezért nem is tartott szükségesnek megkülönböztető címet.
Akkor nem érted.Ez nem magyar probléma. Ez világjelenség.Mint,hogy a svéd óvodában nem lehet kisfiúknak és kislányoknak szólítani a gyerkekeket. Semmi köze az itthoni politikai helyzethez,hiszen nem tudjuk izolálni magunkat,sajnos az elmebaj minősített esetei beszivárognak hozzánk is, ha nincs is törvényes és kormányzati támogatás hozzájuk. A normális felfogású embereknek,mint például Apáti Bence, joguk van a véleményüket leírni.
Érdekes, hogy épp te, aki nem bírsz elviselni semmilyen aktualizáló,modern rendezést, ezt szó nélkül elfogadod és tehetséges munkának tartod. Érdekes,hogy nekem meg épp ellenkező a véleményem. Igaz,csak belepörgettem,mert meglehetősen irritál, de milyen jogon használják ehhez Csajkovszkij zenéjét?
Apáti Bence cikke bűzlik a marxista retorikától: harc, forradalom, küzdelem. Tiszta kommunizmus. Nyugi már! A nemzetközi helyzet annyira azért nem fokozódik Apáti elvtárs! Apáti elvtárs nyugalom! A helyzet az elmúlt nyolc évben változatlan maradt! Elmúlt az elmúlt nyolc év utáni nyolc év és még biztosan elmúlik majd négy év, amikor nem kell félni, hogy azok a csúnye liberálisak visszatérnek. Ennyire nem kell teperni a jelenlegi rendszernek kedves Apáti elvtárs!
Matthew Bourne A hattyúk tava című tehetséges alkotása is igazolja, hogy Apáti Bence aggodalma milyen álságos. Bourne a Hattyú szerepét nem olyan táncosnak szánta, aki a lelkébe zárt Odette-et és Odíliát szeretné eltáncolni, sem olyan férfiaknak a kar szerepét, amely tütüben, spiccelve és hattyúskodással fejezné ki magát. Szövegkönyve, amelyben sok utalás található a balett ismert változataira (annál is több, igen szellemes utalás az ismert koreográfiákra) korántsem az eredeti fordított változata. A Hattyúfiú és társai jelmeze, sminkje, mozgása más módon stilizált, a fiúk hangsúlyosan férfiasak, különben nem lennének hatással az önmaga számára is rejtélyes személyiségű Hercegre.
A több, mint 20 éve létező alkotás folyamatosan látható londoni és amerikai színházakban, tv-változatban, de a Covent Gardenben nem adták, és nem szorította ki A hattyúk tava „eredeti” változatát. Nagyon örülnék, ha Budapesten is műsorra tűznék, pl. az Új Színház, vagy a Thália épületében, az Operaház (Nemzeti Balett) táncosaival. A „genderlobbista forradalomban” azonban erre, több, mint 20 éve, egyre kevesebb az esély.
Csajkovszkij: A hattyúk tava, koreográfus: Matthew Bourne (1995)
Talán egy éve sincs, hogy Apáti Bence megkérte e fórum használóit, hogy a bulvárszerepléseivel kapcsolatos véleményüket mellőzzék. Egy másik, publicisztikája nyomán kerekedett vitát pedig azzal summázott: „ez nem egy politikai topic”.
Úgy gondolom, hogy aki publicisztikában nyilvánul meg, ugyanúgy nem kerülheti el a véleményezést, mint aki például a táncban. Hogy Apáti mennyire profi publicista, annak kérdése teljesen érdektelen ahhoz képest, hogy a cikkben mennyire dilettánsnak mutatkozik a tánc világában, ahol nem kevés ideig tanult és működött. Mert annyit még a kuka néző is tud, hogy egy balett-táncosnak vagy egy balerinának nemcsak neme, nemi irányultsága, lelki alkatának megfelelő kifejezési (megnyilvánulási) vágya van, hanem testi alkata is: termete, vonalai, felépítése. Ez utóbbi másodlagos nemi jellegének része. Olyan gyereket, akin kétségesnek ígérkezik ez a jelleg, nem vesznek fel a balettintézetbe vagy más táncképzőbe, kész táncművész szerződtetésekor ez a kérdés (nő-e vagy férfi) már fel sem merül. Gyakorlatilag nem fordulhat elő, sem a tánckarban, sem a szólisták közt, hogy egy férfi női szerepet kér, vagy egy balerina férfi feladatot – tehát egy igazgató hátrányosan megkülönböztető döntése az ügyben fel sem merülhet. Az öltöző vagy a zuhanyozó választásának kérdése mégannyira sem: nem lehet szexuális orientációtól függő, ez nevetséges.
Apáti Bence maga is táncolt Seregi László Sylviájában, amelynek egyik jelenetében a mitológiai szerelemistent, Ámort, illetve a társulat őt alakító táncosát egy véletlenül lelt spicc-cipő ösztönzi arra, hogy lábára húzza: kíváncsisága, hogy milyen lehet spicc-cipőben táncolni, de nem táncosnői lelkét akarja megélni benne. A szám komikuma nem a nemi szerepváltás, hanem az esetlenség (amihez persze sok ügyesség és gyakorlás szükséges).
Ordít az írásból, hogy a mondvacsinált nagy ügy csupán ürügy, ezúttal a liberálisok pocskondiázására. Sietve hozzáteszem, ebben nem érzem magam célpontnak, sem eltalálva – Isten őrizzen tőle!
Sokkal inkább sejtem úgy, hogy Apáti Bence – hacsak nem őrült meg teljesen – „szakmai”, „szakértői” nevét adta egy simán liberálisellenes kirohanáshoz, noha ez sem kis őrület.
Egyébként hogyan értelmezzük a Balettintézet nevét a cikk címében, amikor a szövegben nem is fordul elő? Csupán olyan szitokszóként, mint a balett-táncost, egy másik publicista szótárában?
Magyar Idők.hu, 2018. JANUÁR 2. KEDD 12:00 2018. 01. 02. 12:17
GENDERLOBBI A BALETTINTÉZETBEN
HA NEM GOND, NEM TAPSOLOK A MAGAS SARKÚ CIPŐS, NŐI SZEREPEKÉRT RAJONGÓ FIÚKNAK!
Apáti Bence
A morgás joga olyan demokratikus jog, amiről nem vagyok hajlandó lemondani. A morgás joga egy olyan demokratikus jog, ami egyet jelent a szólásszabadság jogával. Azonban a morgás jogát liberális barátaink, kollégáink és ellenfeleink el akarják venni tőlünk. Olyan érvekkel, miszerint a morgolódók rasszisták, homofóbok, cigány-, zsidó- vagy bármilyen rasszt gyűlölők lennének.
Elöljáróban el kell hogy mondjam azoknak, akik nem a balettrajongók szűk, de kitartó táborához tartoznak, hogy a tíz éven keresztül napi öt-hat órában tanult balett-technika az első pár év után nagyon határozottan elválik férfi- és női specifikumokra. Az egyik legfontosabb különbség – és tapasztalataim szerint mégis az egyik legkevésbé tudott dolog –, hogy a férfi balettművész-palánták nem tanulnak spicctechnikát, soha életükben nem húznak spicc-cipőt. (Ellentétben természetesen a lányokkal.)
A fiúk a nagy, akrobatikus ugrásokra és a különleges férfiforgásokra specializálódnak, valamint az „emelés-partnerelést” tanulják, ha eléggé megerősödtek. Ezenkívül is számos különbség van, legyen elég annyi, hogy nem véletlenül tanuljuk ezt a szakmát tíz éven keresztül.
Ezt azért voltam kénytelen megosztani olvasóimmal, hogy elképzelhessék, milyen hirtelen és milyen hangosan horkantam fel a napokban, amikor azt tapasztaltam, hogy a közösségi médiában futótűzként terjed egy felvétel egy férfiasnak a legkevésbé sem nevezhető fiúról (?), aki spicc-cipőben táncol egy legendás női variációt, miközben lányok „partnerelik”, adogatják kézről kézre, értsd: játsszák el a férfi táncosok szerepét.
Morgolódásom pedig csak fokozódott, amikor azt láttam, hogy egy legendás, a Magyar Nemzeti Balettnál fontos pozíciót is betöltő korábbi balerina, aki jelenleg betanító balettmesterként dolgozik, nálunk is megosztotta. Természetesen szíve joga. Én pedig fenntartom magamnak a jogot, hogy éljek a morgás jogával. Hogy éljek azzal a demokratikus jogommal, amelyet bizonyos helyeken szólásszabadságnak szoktak hívni. Elvileg. Mert a gyakorlatban megint csak eljutunk abba az utcába, amelyiknek a köveit a liberáldiktátorok rakták le.
Ebben a világban tilos morogni, ha a többségi társadalom véleményét is képviselő ember spicc-cipőben pörgő-forgó, meghatározhatatlan identitású balettosokat lát táncikálni. Hiszen a szűk elit azt gondolja a többségi társadalomról, hogy az buta, felvilágosulatlan, primitív és műveletlen. A többségi társadalmat ezért a szűk elit hivatásszerűen érzékenyíti, és tanítja arra vonatkozóan, hogy az ilyen jellegű mutatványok csodálatos dolgok.
A szűk elit feltartott mutatóujjal leckézteti, oktatja ki a többségi társadalmat arról, mi a helyes gondolat egy magát kislánynak képzelő kisfiú észlelésekor. A szűk elit nemcsak a morgás jogát vitatja el, de elvárja az ájult tapsikolást, a lájkokat, a szívecskés megosztásokat.
A szűk művészelit és a művészelitet körbenövő véleményvezérek azt gondolják a nyitottságról és az elfogadásról, összefoglaló nevén a liberalizmusról, hogy az az egyedüli nyitott és elfogadó viselkedés, ha a furcsákat, a különbözőket a keblünkre öleljük, a vállunkra vesszük, majd a nap 24 órájában könnyes szemmel ünnepeljük. A morgolódó milliókat viszont összevont szemöldökkel lesajnáljuk, megvetjük, kitagadjuk, illetve házukat felgyújtjuk, és őket száműzzük.
A szűk elit nem hajlandó vitatkozni. Csak megbélyegez. Kitagad.
Sokszor elhangzott már, hogy 2017 a lázadás éve volt. Igen. Sok tekintetben az is, sok tekintetben pedig csak a lázadozás, a lázadozásocska éve. Nagyon messze vagyunk attól a világtól, hogy a morgolódók merjenek morgolódni. Hogy eljussunk odáig, hogy a morgolódók egyáltalán vitatkozhassanak például a gendertengernagyokkal anélkül, hogy elveszítenék állásukat, szponzoraikat, céges fellépéseik nagy részét.
Messze van még a cél. A cél ugyanis az lenne, hogy vitatkozhassunk például olyan dolgokról, hogy mi van akkor, ha mondjuk egy balettegyüttes életében megjelennek olyan férfi (?) balettművészek, akik egyszer csak kitalálják, hogy ők nem férfiidentitással születtek, hanem nőivel. Hogy ők férfitestbe lettek bezárva, de igazából nők. Akik holnaptól nem hajlandók férfikar-, illetve szólószerepeket táncolni, csak nőieket. Hogy ilyen esetekben mondhatja-e egy férfi (?) táncos, hogy nem hajlandó többet gladiátorjelmezt ölteni a Spartacus című balettben, hanem csak a korsóval táncoló balerinák ruháját hajlandó felvenni, majd spicc-cipőt húzni, és így színpadra menni. Esetleg bemehet-e a balettigazgatóhoz olyan kéréssel, hogy 2018 januárjától nem akar a férfiakkal öltözni, zuhanyozni, és a férfibalett-gyakorlatokat látogatni.
Mondhatja-e ugyanez a táncos, hogy holnaptól nem akarja Spartacust, a tragikus hős rabszolgavezér szerepét megformálni, hanem szerelmét, Flaviát szeretné betanulni, majd eltáncolni a világot jelentő deszkákon? Mondhatja-e ezekre a kérésekre a balettigazgató, hogy szó sem lehet róla? Mondhatja-e a férfi partner, hogy képtelen egy szerelmes duettet előadni egy tegnap még férfi-, ma már női identitású táncossal? Számíthat-e ezután a férfi táncos arra, hogy megbélyegzik, kitagadják, és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvédei által megtámogatott perben meghurcolják amiatt, mert nem tud vagy akar szerelembe esni a színpadon egy hajdanvolt férfival?
Vajon ebben a genderlobbisták uralta új világban vállalhatja-e egy balettigazgató annak az ódiumát, hogy nem hajlandó nőként alkalmazni, női szerepeket adni egy olyan férfi táncosnak, aki követeli, hogy nőként tekintsenek rá a továbbiakban? Vajon azok a balerinák, akik a TASZ vagy a balettigazgató által esetleg arra lesznek kötelezve, hogy megosszák öltözőjüket és zuhanyzójukat egy biológiailag férfinak született, de magát lánynak képzelő táncossal, mit fognak szólni? Az ő jogaikat ki fogja képviselni? A TASZ biztosan nem.
Hogy tovább bonyolítsam: ha az „új kislány” nem kap engedélyt arra a vezetőségtől, hogy a lányokkal öltözzön és zuhanyozzon, és kénytelen férfi kollégái társaságban jelmezt húzni és tisztálkodni, az milyen etikai problémákat/dilemmákat vethet fel? Ki zaklat kit ebben az esetben? Ki metoózik meg kit, ha a másik előtt öltözik és vetkőzik? Napestig sorolhatnám, milyen új kérdésekre kellene válaszolnunk.
Érdemes lenne elgondolkozni, pusztán a játék kedvéért, hogy mi lenne akkor, ha a Katona József Színház két vezető színésze (mondjuk Fekete Ernő és Ónodi Eszter) bemenne Máté Gábor igazgató irodájába, és azt követelné, hogy cseréljenek szerepet a Karácsony Helmeréknél című darabban, mert Eszter rájött, hogy férfi, Ernő pedig, hogy nő. Kíváncsi lennék, mennyire és meddig lenne nyitott és elfogadó a Katona vezetősége, ha a genderlobbi elkezdené az ő nemi szervükkel verni a csalánt! Annyiban talán változott a helyzet, hogy legalább elmorgolódhatok azon, miért nem lehet morgolódni egy magát spicc-cipős kislánynak képzelő kisfiún, anélkül, hogy nemkívánatos személy legyek a Magyar Nemzeti Balettnál.
Mert a kérdéseim nem teljesen légből kapottak. Vannak spicc-, illetve magas sarkú cipős és női szerepekért rajongó fiúk a Magyar Nemzeti Balettnál. Ahogyan vannak olyanok is, akik nem rajonganak azért, hogy ezeket a fiúkat (?) esetleg holnaptól emelgessék, pörgessék-forgassák, és szerelembe essenek velük a Magyar Állami Operaház színpadán.
2017 a lázadás éve volt. 2018 pedig az az év lesz, amikor kiderülhet, melyik forradalom fog győzni: a genderlobbistáké vagy a normalitásért küzdőké?
A szerző táncművész, publicista
Hamar Zsolt ünnepi zenékről és zenei ünnepekről
szerző: Pallós Tamás
Új Ember Hetilap - 2017.12.17.
Nemrég, a 2017–2018-as évad elején új kezdeményezésükről, a Nemzeti Filharmonikusok templomi koncertjeiről kérdeztük Hamar Zsolt zeneigazgatót. Advent és a közelgő karácsony kapcsán most többek között a Kocsis Zoltántól „megörökölt” Diótörőről, a félreértett Csajkovszkijról, az örök Bachról és a decemberben induló nagy akadémiai projektről beszélgettünk. Kiindulópontunk Csajkovszkij mesebalettjének hazai „elmaradhatatlansága” volt.
– A diótörő népszerűsége vitathatatlan, de hadd jegyezzem meg, hogy német nyelvterületen inkább Humperdinck Jancsi és Juliska című operáját játsszák decemberben. Furcsa módon gyermekkoromból
A diótörőről kevesebb emlékem van. Természetesen ismertem a művet, láttam is az Operában, de nem az ünnepekkor. Adventi, karácsonyi előadásai az aktív karmesteri időszakomhoz köthetők, már a pályám kezdetétől felkértek rá. Azóta tulajdonképpen minden évben, amit itthon töltöttem, vezényelnem kellett. A „kell” ez esetben persze kellemes kötelezettség, hiszen ezt a művet nemcsak hallgatni, hanem játszani, dirigálni is jó. Az elmúlt tíz évben nagyrészt külföldön éltem és dolgoztam, ez idő alatt nem volt lehetőségem az ünnephez kapcsolódóan vezényelni A diótörőt, ezért örülök, hogy most ismét foglalkozhatom vele.
De visszatérve a decemberi programokhoz. Kocsis Zoltán egykori vállalása
A diótörőre vonatkozóan azért is fontos, mert a Csajkovszkij-balett sokszor szükségképpen zenei kompromisszumokkal, afféle táncnak alárendelt „kísérőzeneként” hangzik el az operaházakban. Mit gondol e népszerű mű minőségi, igazán zeneközpontú koncerttermi megszólaltatásáról?– A diótörő kétségtelenül remekmű. És rögtön reflektálnék az iménti megjegyzésére: téves sztereotípia, hogy az operaházakban a balettek zeneileg kevésbé értékes előadások lennének. De kétségtelen, hogy van ezzel kapcsolatban egy pesti anekdota is; az egyik kiváló operaházi karmester szóvicce szerint: „Mindenkit érhet balettest.” Magam hat évet töltöttem állandó karmesterként a Zürichi Operaházban, amely a világ tíz vezető dalszínháza közé tartozik. Egy nagy tekintélyű balettigazgató, Heinz Spoerli vezette az együttest, aki ha érezte, hogy valaki picit is lekezelően áll a műfajhoz, az előadáshoz, azonnal kirakta a produkcióból. Akkor is, ha világhírű karmester volt az illető. Büszkeséggel tölt el, hogy több balettpremiert is vezényelhettem ott. De kőbe volt vésve: az adott műnek hanglemezkész pontossággal, igényességgel és teljes művészi átéléssel kellett megszólalnia. Egyezzünk meg abban, hogy ideális esetben egy jól működő színházban ügyelnek a minőségi előadásra.
Kocsis Zoltán Csajkovszkij Diótörőjéhez is így nyúlt, jelzésértékkel, ami számunkra mérce.
Csajkovszkijt sokan és gyakran félreértik, pedig drámai és pszichológiai szempontból egyike a legszélsőségesebb és a leglehengerlőbb zeneszerzőknek. Elég csak a Mazeppára, a Pikk dámára, a Manfrédra, a Francesca da Riminire vagy a „Patetikus” szimfóniára utalni…
– Mai megítélése szerintem félreértésből fakad. Valaki kitalálta, hogy könnyű, aztán eluralkodott a rossz szóbeszéd. Abszolút nem erről van szó. Csajkovszkij életműve önmagában is rendkívül kompakt, egy kőből kifaragott. Csak erőltetetten tudunk különböző korszakokat belemagyarázni. Ő mindent ugyanazzal a kiérlelt zeneszerzői gondolkodásmóddal, szerkesztésmóddal és kompozíciós technikával írt. Soha nem érzek nála semmiféle fajsúlybéli engedményt. A téves vélekedésnek
A diótörő népszerűsége adhatott hivatkozási alapot; annyi benne az ismertté vált melódia, hogy „slágerszempontok” tekintetében szinte páratlan a zenetörténetben. De ha csak a legeklatánsabb példát említem: aki a 6. szimfóniáját ismeri, tudja, hogy a halálról szebben és mélyebben aligha lehet szólni. Csajkovszkij egyetlen „bűne”, hogy túl sok jó dallamot komponált.
A Müpában a következő évben is műsorra tűzik majd A diótörőt?
– Úgy tudom, hogy jövő decemberre nem tervezik, de nem tartok attól, hogy valamilyen formában – ha egy-két év kihagyással is – ne adnánk elő. A diótörőt muszáj játszani.
Teatro Carlo Felice Genova
Lo schiaccianoci
19 dicembre 2017 | 20:30 | TCF WebTV
Az M3 csatornán láthatjuk ma éjjel (23:15 - 00:10)
Örökös tagság portrék - Szakály György (2003.)
„Szakály György megható őszinteséggel mesél életéről, kudarcairól, sikereiről, pályájáról. Közben részleteket láthatunk nagy szerepeiből többek között: Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, A csodálatos mandarin.”
Rendezte: ifj. Vitray Tamás
Műsorvezető: Sugár Ágnes
Időtartam: 55 perc
Czank Lívia: A függöny mögött
A szerző a kötetről:
"2017. márciusában a Manon alatt az öltözőkben beszélgettem a balerinákkal olyan intim témákról, amelyekről nem lehetett csak úgy ‘dumcsizni’ a büfében. Táplálkozás, súlyproblémák, szerelem és csalódás a színház falain belül, anyaság, terhesség, sérülések. Tulajdonképpen ezek azok a témák, amelyek mindenkit érdekelnek a balett titkos világából, főleg, amióta a Black Swan című film lement a mozikban.
Az évad is hozott magával mindenféle történetet és élethelyzetet, komoly sérüléseket, szakításokat, várandósságot stb. És igen, voltak olyan szituációk is, amelyek után hónapoknak kellett eltelnie, hogy beszélgetni tudjak az érintett balettművésszel egy bizonyos esetről. Éppen ezért a könyv felépítése nem fejezetekre van bontva, hanem gondolatokra, amelyeket csillaggal választok el egymástól. Az egyik pillanatban még az öltözőben beszélgetek a balerinákkal, a következő részben már a díszletműhelyben figyelem a munkát, megint egy másik gondolatban már egy balettművész mesél elcsukló hangon arról, hogyan élte meg a Spartacus előadásait úgy, hogy a premier előtt két nappal megsérült a lába és nem táncolhatott a társaival a színpadon.
Csodáltam az őszinteségüket és a bizalmukat felém. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy nélkülük ez a könyv nem jöhetett volna létre!"
Függöny mögött – a balett titkos világa -
FÜGGÖNY MÖGÖTT – A BALETT TITKOS VILÁGÁBA AVAT BE CZANK LÍVIA KÖNYVE
Szinhaz.org., 2017 NOVEMBER 14. KEDD, 9:00
Czank Lívia egy évadot töltött a Magyar Nemzeti Balett együttesével az Operaházban. A függöny mögött – a balett titkos világa című könyv bepillantást enged a táncosok mindennapjaiba, sikereikbe és kudarcaikba, valamint őszintén mesélnek szerepálmokról, karrierről és magánéletről is. A művészekkel, a balettmesterekkel és az alkotókkal folytatott beszélgetései azelőtt ismeretlen mélységeiben mutatja be a balett zárt világát.
MEGJELENÉS: 2017. december.
Határozottan nem tartozik a témához, már azért sem, mert a balett témájához olyan művészek is tartoznak, akiket eddig szerencsésen nem kevertek bele.
Biztos, hogy nem tartozik a fórum minden témájához, elég egy helyen „ledöbbenned”, minek kellett áthozni ide is?
3320 zenebaratmonika | 2017-11-01 18:56:44 | |
Nem tudom, figyeltétek e a mai híreket, de az Operettszínház házatáján is kezd meleg légkör kialakulni, ezt talán nem tartozik a témához, de azért mégis csak fontos szót ejteni rá, íme egy cikk: Teljesen le vagyok döbbenve, de nem kommentálom a történteket... http://b1.blog.hu/2017/11/01/kalmar_peter_kerenyi_miklos_gabor_kiskoruakat_zaklatott_szexualisan |
Értelmezésem szerint a „felső indexben levő o” fokot (º-ot) jelöl. Balett-est modernsége ügyében pedig nem a zeneszerzők és a koreográfusok számítanak, hanem hogy a „fantázianevet” viselő címnek divatos pofája legyen, számokkal és különleges karakterekkel, amivel az „okos” korosztályt akarja megszólítani.
Bár jómagam még az Operaház kényszerű helyszínkeresése előtt felvetettem, hogy a modern balettesteknek megfelelő stílusú és méretű helyszíne lehetne a Müpa Fesztivál Színháza, kihagyom ezeket az előadásokat. Drágállom a helyárakat: drágábbak, mint az Erkel Színház immár kétszeresére emelt árai. De a legfőbb ok az, hogy a zenék hangfelvételről szólnak, amit sosem szerettem színházban, nem tartok igazi színháznak.
Klasszik 47oN19oE (a 47 és 19 után a "o" felső indexben van) – ki az az idióta, aki ilyen címet ad egy balett bemutatónak? Balanchine és Lander két művét pedig „modern balettest” címen előadni POFÁTLANSÁG és hozzá nem értés!
Ma éjjel, hamarosan, az M3 csatornán újraláthatunk két
magyar televíziós filmalkotást, melyek egymásután kezdődnek:
I. 2017. október 19. csütörtök 22.25 – 23.20
Ötszemközt - Seregi László
Riportfilm-sorozat (2002)
"Örökös tagság sorozatunkban sajnos nem készült portré Seregi Lászlóval, a Kossuth-díjas táncos, koreográfus művésszel ezért ezzel a műsorunkkal idézzük fel pályáját és munkásságát."
Rendezte: Kovács Gabriella
Producer: Illés Tiborné
Műsorvezető: Vitray Tamás
Időtartam: 55 perc
II. 2017. október 19. csütörtök 23.20 – 0.35
Hidas Frigyes: A Cédrus - balettfilm
A Zenés TV Színház bemutatója: 1977. április 8. MTV 1.
Írta - koreográfia: Seregi László
Vezényel: Sándor János
Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara
"Balettfilm a művészsors fontos kérdéseiről, a művészi megszállottság, a mindent felőrlő elhivatottság érzéséről, Csontváry Kosztka Tivadar festőművész életének és munkásságának felhasználásával. Nem életrajzi a táncmű - az egyes tánctételek mégis a művész életútjának egy-egy szakaszára vagy kiemelkedő alkotására támaszkodnak."
1. Felkészülés az utazásra.
2. Taormina.
3. A siratófal.
4. Sétalovaglás.
5. Közjáték.
6. A magányos cédrus.
7. Zarándoklás a cédrusokhoz.
Szereplők:
• Dózsa Imre (A Művész)
• Kékesi Mária (A Múzsa)
• Szumrák Vera (A Fekete asszony)
• Nagy Zoltán (A Nap)
• Forgách József (A Sas)
• Erdélyi Sándor (Démon I.)
• Hevesi Imre (Démon II.)
• Kutni Róbert (Démon III.)
• László Péter (Démon IV.)
• Balikó István (I.Görög színész)
• Hencsey Róbert (II.Görög színész)
• Sebestény Katalin (I. Siratóasszony)
• Szőnyi Nóra (II. Siratóasszony)
• Magyar Állami Operaház Balettkara
Díszlet: Kézdi Lóránr
Jelmez: Márk Tivadar
Vezető operatőr: Sík Igor
Zenei rendező: Fejes Cecília
Rendezte: Horváth Ádám
Időtartam: 68 perc
Az M3 csatorna ma éjjeli műsora (22.20 - 22.55)
Lakatos Gabriella - táncjelenetek
magyar portréfilm,
27 perc, 1964. (FF)
„Lakatos Gabriella, a Magyar Állami Operaház fantasztikus prímabalerinája valóban egyedülálló alakja hazai művészeti és táncművészeti életünknek. Az ő pályájából láthatunk most jeleneteket, azzal a lenyűgöző őszinteséggel és magától értetődő közvetlenséggel, mely emberként is jellemezte ezt a nagyszerű művészt.”
Díszlettervező: Tóth A. Pál
Dramaturg: Vecsernyés János
Operatőr: Kocsis Sándor
Rendező: Banovich Tamás
A produkció közreműködői:
Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Fülöp Viktor, Havas Ferenc
Katona Ágnes - zongora
Szász Árpád - gordonka
Magyar Állami Hangversenyzenekar
Tóth Péter karmester
Műsortartalom:
Minkus: Don Quijote (Táncosok: Lakatos Gabriella, Havas Ferenc) (részlet)
Chopin: g-moll ballada (Táncosok: Lakatos Gabriella, Orosz Adél, Fülöp Viktor)
Aszafjev: Bahcsiszeráji szökőkút (Táncosok: Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor, Orosz Adél) (részlet)
Bartók Béla: A csodálatos mandarin (Táncosok: Lakatos Gabriella, Fülöp Viktor) (részlet)
Az Opera.hu oldalról
Bartók TáncTriptichon az M5 HD műsorán október 16-án
2017. október 16-án (hétfőn) 22:15-től látható felvételről a Bartók TáncTriptichon című produkció az M5 HD műsorán, melyet idén májusban mutatott be az Opera.
Az opera Magyar Évadának keretében, Bartók Béla A fából faragott királyfi című művének 100. évfordulója alkalmából Frenák Pál, a kortárs tánc világhírű koreográfusa, teljesen új alkotásban állította színpadra a művet, melyben a Compagnie Pal Frenak kortárs táncosai és a Magyar Nemzeti Balett együttese együtt dolgoztak.
A Bartók TáncTriptichon című esten Seregi László A csodálatos mandarinra készített koreográfiájának felújítása, valamint egy szintén a Magyar Évad inspirációjára készült, a néptánc és a balett technikáit ötvöző Táncszvit-koreográfia szerepelt Juhász Zsolttól. Bartók népzenei ihletettségű művét a Duna Művészegyüttes és a Magyar Nemzeti Balett művészei közösen keltették életre.
A felvétel a 2017. május 28-i bemutatón készült az Operaházban. Az előadás karmestere: Kovács János.
Szereposztások:
A fából faragott királyfi
Királykisasszony – Vasas Erika, Esterházy Fanni, Rohonczi Viktória, Tokai Rita
Királyfi – Feicht Zoltán, Dmitry Timofeev, Holoda Péter, Maurer Milán, Morvai Kristóf
Fából faragott – Esterházy Fanni, Holoda Péter, Halász Gábor, Keresztes Patrik, Maurer Milán, Vasas Erika, Ricardo Vila Manzanares
Tündér – Frenák Pál, Holoda Péter, Maurer Milán
Erdő / Patak – Feicht Zoltán, Frenák Pál, Halász Gábor, Holoda Péter, Keresztes Patrik, Maurer Milán, Morvai Kristóf, Dmitry Timofeev, Ricardo Vila Manzanares
Szöveg: Balázs Béla
Koreográfia: Frenák Pál
Díszlet: paradigma:ariadné
Jelmez: Frenák Pál, Zalai-Ruzsics Boglárka
Dramaturg: Péter Márta
A csodálatos mandarin
A mandarin – Bajári Levente
A lány – Kozmér Alexandra
A fiatal diák – Balázsi Gergő Ármin
Az öreg gavallér – Alekszandr Komarov
Három csavargó – Szegő András, Szakács Attila, Vladyslav Melnyk
Librettó: Lengyel Menyhért
Koreográfia, jelmez: Seregi László;
Díszlet: Forray Gábor
Táncszvit
Duna Művészegyüttes
Szóló – Bajári Levente, Radina Dace
Koreográfia: Juhász Zsolt
Díszlet: Túri Erzsébet
Jelmez: Furik Rita
Világítás: Lendvai Károl
"A három jómadár"
A Fővárosi Operettszínház 1929. december 7-én mutatta be új gyermekoperettjét.
A zenéjét Kemény Egon állította össze, nagyobbrészt saját számainak felhasználásával. A gyermekdarab-újdonság felépítése teljesen újszerű, modern, pompás trükkökkel, boszorkányos táncokkal és szenzációs látványosságokkal.
Karmester Kemény Egon, a táncokat Metzger Fini tanította be.
A fenti részletet a Forum - Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) 1037 számú bejegyzéséből írtam át ide, Metzger Fini életpályájához.
Az idős Feleki házaspár, a Művésznő és a Művész úr a régi Pasarét ismert személyiségei voltak. Takaros kis házuk gondozott kerttel a Csévi utcában volt. Magam előtt látom őket, amint egymásba karolva sétálnak lefelé a tér irányába...
SZÍNHÁZI ÉLET – 1930. 16. szám
Koppenhágából megható levelet irt a Magyarok Világhíradójának négy magyar kislány. Oxford-görlök néven lépnek fel, igazán jelentős sikerrel. Külföldi turnéjukat Európa egyik leghíresebb varietéjában, a hamburgi Trocaderóban kezdték. Most Oslóba kaptak napi százhatvan pengős szerződést.
A négy magyar táncosnő neve:
Metzger Jozefin, Verő Erzsébet, Tubay Sári (Lulu) és Szőke Kató.
*
1931. 39. szám
BÁRÓ METZGER FINI elmondja:
HOGYAN LESZ GÖRL – EGY BARONESSZBŐL
A napilapokat erősen foglalkoztatta Metzger-Rubin Ferencnek, a válófélben lévő gróf Karátsony Jenőné titkárának esete. Rubin Ferencet, a fiatal titkárt, mint ismeretes Metzger báró adoptálta, így lett Rubinból, Metzger-Rubin.
De megírták ugyanakkor a lapok azt is, hogy az adoptáló Metzger bárónak van egy leánya is, édes leánya, tehát valódi baronesse, aki görl egy pesti színházban.
Hogyan lett a bárókisasszonyból görl?
Báró hackenthali Metzger Jozefin, a Fővárosi Operettszínház görlje így beszéli el:
— „A Sacré Coeurben nevelkedtem, és amikor elhagytam az intézetet, sürgősen azt parancsolta az élet, hogy én is járuljak hozzá családunk szűkösen szabott büdzséjéhez.
Így lettem hivatalnoknő igen szerény fizetéssel. Szerettem táncolni, mint amatőr is és így nem véletlen, hogy a hivatalnoki sorsot a táncosnő pályájával cseréltem fel.”
— „Három hónapig szorgalmasan tanultam a színpadi táncot, aztán szerződtettek: görl lett belőlem. Szívesen táncoltam most már pénzért esténként, csak az volt a baj, hogy kevés pénzért. Édesapám sorsa nem javult, fokozni kellett hozzájárulásomat. Ilyen körülmények között határoztam el, hogy megalakítom az Oxford-görlök csoportját. A legügyesebb és lehetőleg egyenlő nagyságú és formájú táncosnőket hoztam össze. Eleinte igen nehezen ment, mert nem volt pénzünk ruhákra. Spóroltunk, nélkülöztünk, de vasakarattal mindennek sikerülnie kell, sikerült megalakulnunk. Tubay (Sári) Lulu, Szőke Kató és Verő Erzsébet kollegináimmal együtt külföldre szerződtünk, sikerünk volt és szépen kerestünk.
— „Mikor hazajöttem, valaki egy vacsoránál figyelmeztetett arra, hogy egy Metzger báró van a társaságban. Akkor ismertem meg új — bátyámat, aki már két éve viselte édesapám nevét, anélkül, hogy nekem sejtelmem lett volna erről a furcsa rokonságról.” ..
Metzger Fini bárónő nevet és most már feltehetjük a kérdést:
Az egyik pesti újságban Metzger-Rubin Ferenc nyilatkozott és azt állította, hogy már csak azért sem lehet vőlegénye Karátsony grófnőnek, mert neki már régibb idő óta — menyasszonya van. Nem tudja, hogy fogadott bátyjának ki a menyasszonya?
A vezető Oxford-görl csóválja a fejét:
— „Nem sokat tudok Metzger-Rubin privát életéről. Talán Tubay Luluról, az Oxford-görlök egyik volt tagjáról van szó? Metzger-Rubin Karátsony grófnő titkára már hosszabb idő óta ismeri Tubay Lulut, aki Rubin kérésére hagyta ott a tánccsoportot.”
Még egy kérdés:
Jó görlnek lenni?
Erre már határozott a válasz:
— „Nem bántam meg. Szeretek utazni, más országokat, városokat, embereket látni. A bárónő zsebéből erre nem futott, az Oxford görlt viszi az impreszárió. Fiatal vagyok, előttem az élet, majd csak megtalálom én is a magam happy-endjét!”
SZINETÁR GYÖRGY.(XXI. Évfolyam, 39. szám)
Megjegyzés (A.)
Feleki Kamill 1931-ben, bécsi táncmesterkedése idején ismerkedett meg későbbi feleségével, Metzger Finivel, aki partnere, alkotó- és üzlettársa lett. Együtt léptek fel, alapítottak tánciskolát, mindig úgy beszélt róla, mint akinek a szakmában mindent köszönhet. Negyvenkét évig éltek boldog házasságban.
TEATRO COLÓN
PIOTR ILYCH TCHAIKOVSKY LA BELLA DURMIENTE DEL BOSQUE
7 de octubre | 20 horas → 01:00 CET | En Vivo
„A darabjaink egy részét nehéz utaztatni. Ilyenek például a Seregi-művek, amelyek díszlete akkora volumenű, hogy lehetetlenné teszik a szállítást, vagy olyan költségekkel járna, amit a mostani gazdasági helyzet nehezen tudna elviselni.” Ezek szerint a rendszerváltás előtt lényegesen jobb lehetett a gazdasági helyzet a mainál: a Spartacusszal a társulat bejárta a fél világot, a Sylvia is néhány európai színpadot, többek közt a Monte Carlo-i operát is. Az persze lehetséges, hogy a partiumi és erdélyi helyszínekre – megannyi sportcsarnok – könnyebb volt alkalmazni A víg özvegy-balett díszletit. Amint a Hunyadi László díszleteinek, szcenírozásának is jót tehetett, ha minél több kihullott belőle, és nagyobb figyelmet kaptak a nagy sikert arató énekesek.
http://fidelio.hu/tanc/2017/09/20/van_manen_darabbal_inditja_az_evadot_a_turnezo_nemzeti_balett/
Nem mindegy, mit értünk eredeti, régi jelmezek alatt. A rosszul őrzött lány 1971. márciusi bemutatójának játékos, rajzos díszleteinek a türkiz, tengerzöld, terrakotta, narancs árnyalatok voltak az alapszínei, amelyek visszaköszöntek Colas, Lise és a kar jelmezeiben. Az imázskampány fotóin látható jelmezek, pl. Colas búzavirágkék „zakója” a későbbi, operaházi fejújítás jelmezegyütteséből valók.
Igen,ezek az eredeti,régi jelmezek.A legutóbbi felújításra készített,új jelmezeket értékesítették.
Már van a honlapon Műsorváltozás rovat, benne az említett darabcserével.
Vajon a [url]https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=3E9dEaaM86c;„képregény formátumú” imázskampány fotói[/url]hoz Kristina Starostina és Iurii Kekalo nem A rosszul őrzött lány eredetei jelmezeit öltötték magukra? Ezek az anyagok az év elején készülhettek.
ST igazán jól teljesít!
Sajnos nem fogják játszani.Solymosi Tamás eladta a jelmezeket,mert nem akarta műsorra tűzni a darabot.Most viszont a jogot nem adták neki.Szép munka volt! /ez is/
Talán azért is, mert a Sylviát nem olyan régen (2015 tavaszán) újították fel. Most megérkezett az Operaház értesítése a műsorváltozásról.
:-( Nagyon vártuk / várjuk A rosszul őrzött lányt... Három éve felröppent a hír, hogy "eladtuk" a díszletet, jelmezt külföldre. Rosszul őrizték? Nincs mit visszavásárolni vagy túl drága az újrakészítés?
A rosszul őrzött lány 2018 áprilisára meghirdetett (és több bérletben, illetve elővételben már értékesített), Erkel színházi előadásai helyén a műsorban a Sylvia szerepel, szereposztási előrejelzés nélkül. A bérlettulajdonosokat még nem értesítették e változásról, műsorváltozás menü jelenleg nincs az Operaház weboldalán.
A Don Quijote című balett az M5 HD műsorán ma este 2017. július 24-én (hétfőn) 21:20-tól látható felvételről a Don Quijote című balettelőadás, melyet tavaly novemberben mutatott be az Opera. "A lovagregényeket lelkes gyönyörködéssel olvasó Don Quijote szükségesnek látja, hogy saját dicsőségére és a közjó érdekében beálljon kalandokat kereső kóbor lovagnak. Nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint a „sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét”. A balett középpontjába egy, a Cervantes-regényből is ismert humoros szerelmi történetet állít: a fiatal Kitri és Basil történetét, amely minden bonyodalom ellenére Don Quijote közbelépése révén végül boldog véget ér." Marius Petipa / Alekszandr Gorszkij / Kaszjan Golejzovszkij / Michael Messerer / Ludwig Minkus: Don Quijote ________________________________________ Balett három felvonásban Karmester: Kollár Imre Szereposztás: Don Quijote: Apáti Bence Sancho Panza: Kovtun Maksym Kitri: Melnik Tatiana Basil: Leblanc Gergely Espada: Radziush Mikalai Mercedes: Carulla Leon Jessica Utcai táncoslány: Sarkissova Karina Gamache: Komarov Alekszandr Kitri barátnői: Felméry Lili / Hangya Rita Lorenzo: Szakács Attila Cigánylány szóló: Földi Lea Cigányfiú szóló: Liebich Roland Ámor: Purszki Lilla Driádok királynője: Kim Minjung Pas de six szóló lányok: Starostina Kristina / Földi Lea Pas de six lányok: Crnić Nika / Adachi Yuiko / Starostina Kristina / Pierro Rosa / Okada Anri / Gezmis Obengül Polen Fandango női szóló: Mingardo Angela Fandango férfi szóló: Darab Dénes Alkotók Miguel de Cervantes azonos című regénye nyomán a szövegkönyvet írta: Marius Petipa Koreográfus: Alekszandr Gorszkij / Marius Petipa / Kaszjan Golejzovszkij / Michael Messerer Zeneszerző: Ludwig Minkus Díszlettervező: Rózsa István Jelmeztervező: Rományi Nóra Világítástervező: Kirk Bookman Betanító balettmester: Olga Sabadosh / Evgeny Popov / Anna Razenko / Ksenia Oyvental Balettmester: Aradi Mária / Dózsa Imre / Kövessy Angéla / Pongor Ildikó / Solymosi Tamás / Venekei Marianna A felvétel 2016. november 25-én készült az Operaházban. Bemutató: 2016. november 19.
Nem akartam hinni a fülemnek, amikor hallottam; reménykedtem, hogy a krumplis tészta kavarása közben félrehallottam. Olvasva pedig elég fájdalmas. Majdnem olyan kellemetlen, mint Bayer Zsolt ominózus „szellemessége”, csak legalább nem ordináré célzatú. Viszont nagyfokú tájékozatlanságot árul el a balettművészet terén, hiszen a balett-táncosok éppen nagyon is kemény emberek, a balerinák sem kevésbé. Szomorú vagyok!