Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények
Nem .,de van egy nagyon jó áriája és az áriát követő cabaletta igen hatásos.
Az alvajáróban a basszus a főszereplő? Hm ... nem úgy tűnik.
Nagy bátorságra vall,hogy Mumus fülét bírálja,aki már olyan magaslatokra képzeli magát, hogy a pórok csevegéseibe már nem szól hozzá,csak vezércikkekben osztja az észt és az írányt mi a jó ,mi a nem jó és mi a középszer..Már eleve téves,hogy Elvino és Ammina szerepe könnyebb lenne.Eleve más hangvételt igényel mint Puritánok Elvirája és Arturója Nekem volt szerencsém hallani a művet Gruberovával és Beczalával anno Zürichben Az nem volt semmi,ahogy ez a müpabeli előadás sem.Főleg ha hozzátesszük,mindkét főszereplő először énekelte kevés próbával a szerepet.Amit nem tartok szerencsésnek 4 nap alatt elénekelni 3x ezeket a többnyire lehetfinom éneklést iénylő szólamokat.
VINCENZO BELLINI AZ ALVAJÁRÓ CÍMŰ OPERÁJÁT VITTE SZÍNRE A MÜPA
Breuer Csilla
2020. FEBRUÁR 10. HÉTFŐ 12:45 Magyar Nemzet
„Aki nem szereti Vincenzo Bellinit, az a zenét sem szereti” – mondta a pármai konzervatórium egykori igazgatója, Arrigo Boito librettista és zeneszerző Bellini művészetéről. Én szeretem Bellinit, mégsem fogalmaznék ennyire kategorikusan. Az viszont tény, hogy a tökéletes dallamformálást középpontba helyező bel canto operákban gyönyörű áriák szólalnak meg, és ezek egy része Bellini nevéhez fűződik. A stílus legnevesebb zeneszerzői közé tartozik Gaetano Donizettivel és Gioachino Rossinivel együtt, akik az 1805–1830 közötti aranykorban alkottak.
Tisztes zenei középszer, kellemes öltözetben - Bellini Alvajárója a Müpában -ppp
Kedves ppp, ez az előadás neked a tisztes zenei középszert jelenti?
Hát akkor te továbbra is hallgasd nyugodtan a MÁO - amúgy - általad is lebecsmérelt, lepocskondiázott, ennél a mostani "tisztes zenei középszernél" emeletekkel lejjebb lévő (lásd még: a béka segge alatti) előadásait.
Jó szórakozást!
Ha Markova hangja sötét volt,mit mond Callas hangszínére ebben a szerepben?
Azt kellene írni,hogy a szoprán pocsék volt ,a tenor semmilyen és akkor jönnre az ellenszél?Ahelyett ,hogy örülnénk,hogy hallottaunk egy jó Alvajárót ,belekeverjük a nézőtér telítettségét, a taps erejét,ami azért nem volt ,még így sem semmi a MÜPA sznob közönségét tekintve.íPrsze legjobb egyesek szerint az olasz nevű basszbariton volt,aki olyan unalmasan és érzelemmentesen adta elő az áruiát,,ghogy azt hittem soha nem lesz vége.A Cabaletttáról ne iis beszéljünk.(AZ ária gyors részére gondolok!)
Az opera tulajdonképpen küldetés – interjú Riccardo Frizza karmesterrel
BOJTA ZITA2020.02.09. 09:37 Origo.hu
[...]
„Óriási hibát követnénk el, ha egy bel canto operát a mai kor igényeihez akarnánk igazítani, ha megpróbálnánk modernizálni. Ma az az elvárás, hogy egy dráma rövid és pörgős legyen. Régen ezt máshogyan gondolták, akkoriban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeztek az érzelmekre. Ezt a ritmust nem szabad megváltoztatnunk. Azt kell megtanulnunk, megértenünk, hogy akkoriban hogyan fejeztek ki érzéseket, hogyan építettek fel egy zenei struktúrát, hogyan hatoltak egy jelenet mondanivalójának a mélyére, csodálatos dallamokkal körítve. Olyan ez, mint Chopin. Idő kell hozzá. Van, hogy gyorsan dübörög, de van, hogy lassú és melankolikus.
Én vagyok a Donizetti Operafesztivál zeneigazgatója, és ott mindig teljes operát adunk elő, soha nem húzunk. Ez az egyetlen módja, hogy pontosan megértsük, mit akart a szerző. A struktúra rendkívül fontos, például, hogy mindig megismételjük a cabalettákat, mert akkor a közönség is emlékezni fog a melódiákra. Úgy tudunk megjegyezni egy dallamot, ha kétszer-háromszor is meghallgatjuk.”
[...]
„a közönségnek…szüksége van arra, hogy egyhelyben maradjon, beengedje magába a zenét és meditáljon rajta egy kicsit. Tavaly húzás nélkül adtuk elő a Semiramist, négy óra húsz perc volt... A közönség egyáltalán nem fáradt bele, teljesen bevonódtak a történetbe. Ha a teljes művet visszük színre, akkor semmilyen részlet, információ nem vész el, képesek vagyunk követni a cselekményt. Ha húzunk belőle, akkor a libretto is veszít a folytonosságából. Kimarad valami, átugrunk néhány eseményt, és a közönség egy része elveszíti a fonalat. Olyankor végig kell várni a négy órát, mire talán újra összeáll a kép. Csak úgy, mint ha a moziban kihagyunk egy részt a filmből, akkor nehezebb megérteni, miről van szó. A közönség részéről soha nem hallottam panaszt, az operarajongók szeretik a teljes előadásokat.
[…]
Amina az operairodalomban par excellence drámai koloratúrszoprán szerepnek számít, az meg hát a természete folytán sötét, nem annyira csilingelő stb... Én nagyon szép hangnak találtam, azt hiszem, valahol Sass Sylviáéra emlékeztet, legalábbis hangszínben. A hangversenyterem pedig nem kifejezetten színház, más a környezet és a technikai lehetőségek, a szcenírozott / félig szcenírozott stb. előadások világa valami ilyesmi; a rendezéssel sem volt sok gondom.
Hát engem Zuzana Markova annyira nem varázsolt el. Pár éve Jessica Pratt a Puritánokban igen, ő nagyon jó volt, de nekem Markova hangszíne kicsit sötét volt ehhez a szerephez és nem szólt olyan szép tisztán, csillingelően, különösebben virtuóz se volt az énektecnikája szerintem. A rendezést hagyjuk. Egyszerűen a darab ledobja magáról. Semmi értelme nem volt enneka modernizálásnak, ráadásul még következetlenségek is voltak benne. Teltház valóban nem volt és olyan frenetikus ünneplés se a végén, mint hagy ne mondjam milyen esetkben akár az Erkelben, akár Debrecenben, akár Szegeden volt egy-egy bel canto opera előadásán.
Bellisima Sonnambula in diretta dal MüPa
Amióta hallotam a MüPa-ból Az alvajáró-t
halldocklog az édesen ölő melankóliától.
Zuzana, bevallom, szétzilálta a lelkemet;
nuku mese, ebben Konu is sokat segített.
Egy szó, mint száz:
Felejthetetlen előadás!
Közben megtaláltam itt Momuson a Bellini-topikban: jól emlékeztem, A puritánokban volt ez a Callas-os táncos-sétálós betét, igen, Popovával, ő volt Callas. Az alvajáró idős hölgyei is emlékeztethetnek valakikre ... holnap jól megnézem majd őket (is).
Köztünk szólva azóta sem értem,hogy az Operaház miért nem csinált Aleszja Popovával magának egy jó promót. A hölgy igen dekoratív,érett gyönyörű asszony,finom,mint a Duán átfújó májusi szél,Kolonits Klára énekelt volna alá a Normából.
Igen. Ausztriában is rendezett,és ötletesen,nem kiforgatva a darabot,nem lilaködös rendező :DD
Ld.: Fórum - Vincenzo Bellini (479)!
Ő rendezte A puritánokat is: nem abban volt az a bizonyos Callas-"emlékséta" (4499)? Vagy?
Tehetséges a rendező Úr,ha esetleg felmerülne a neve,biztosan nem kellene elborult rendezésű darabra számítani tőle.
Persze azon is el lehet gondolkozni,hogy a legolcsóbb jegyek nem keltek el!
Esetleg "reinkarnációi" az első Aminának (Giuditta Pasta) és Az alvajárót újraébresztő :-) Maria Callasnak? Emlékszem, nem túl régen egy másik operában (miben is?) egy balerina sétált fel s alá a darabban és a rendező értelmezésében ő Callas volt, neki tisztelegtek így.
Nos, például hogy ez a kérdés megszülessen... A rendezők nem feltétlenül akarnak mindig "mondani" valamit, esetleg csak "gondolkodtatni" szeretnék a közönséget. Persze lehet, hogy nagyon mély, határozott értelmű szimbólumról van szó. Meg az is, hogy a rendező úr csak úgy betette a hölgyeket, és most derült érdeklődéssel szemléli, ahogy a közönség elszántabbjai megpróbálnak valami értelmet keresni a dologban.
Kérdésedre egyszerű a válasz, csak olvasd el az előző hozzászólásokat: kevés volt a néző. :)
Zseniális opera Az alvajáró! Bellini csodálatos remekműve nagyszerű előadásban került színre a Müpában, élményszámba menően alakították szerepüket a produkció művészei; a Debreceni Kodály Kórus és a Pannon Filharmonikusok Riccardo Frizza karmester irányításával csúcsteljesítményt hoztak létre; a briliáns ének-zenei hangzásról csak a legnagyobbak felvételei jutnak az eszembe...Az .énekes-szereplők mindegyike "kitett" magáért, különösen a címszerepben egészen káprázatos Zuzana Marková, aki biztos technikájú szépséges koloratúrszopránjával a "mennyekbe" vitt! Kellemes meglepetésemre a dél-koreai Konu Kim is megmutatta, milyen kiváló hangképzésre képes Elvino irtó nehéz tenorszerepében. De a többiek is: Mirco Palazzi (Rodolfo gróf), Zemlényi Eszter (Liza) a bel canto és Bellini dalművének minden ragyogását kifejezték előadásukban.
De azt magyarázza meg nekem valaki, mi célja volt a rendező Némedi Csabának a két vén-nem vén "csoroszlya-hölgy" szerepeltetésének a darabban, akik az első pillanattól kezdve, az opera utolsó taktusáig, ott ültek szorosan egymás mellett a díszlet hátterében, némán, statikusan?
Én már többször több topikot teleszórtam a véleményemmel: dehogyis van válságban az opera, ellenkezőleg! Köszönöm neked és az utánad megszólalóknak a sok pozitívumot a vasárnapi előadásról, még nagyobb kedvvel megyek a holnapira. Az alvajáró nekem újdonság lesz, kicsit majd rákészülök ...
Nem hallottam még egyben a darabot,de szerintem nem mérhető a Puritánokhoz,a Normához meg semmiképp sem. Konu Kim szenzációsan énekelt.
Bezzeg ha valamelyik kereskedelmi TV adó az aktuális zenei tárgyú vetélkedőt, műsort, stb (amit írásban nem minősítek) vinné ki, megfelelő reklám mellett, egy stadiont megtöltenének vele! Sajnos, ez a helyzet.
Ó, hát válság az van, az emberi faj válsága. Ez is egy adalék hozzá, hogy egy Budapest nagyságú világváros nem tud megtölteni egy termet egy ilyen kivételes előadásra. Arra gondoltam, hogy mennyit fanyalgunk azon, hogy kihaltak a nagyszerű énekesek, karmesterek, aztán itt van az ellenpélda, hogy vannak, léteznek, csak nem jó helyen keressük őket.:)
Kiemelkedően jó volt az előadás, minden szereplő teljesítményéről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. A van-e válság kérdését azért árnyalja egy kicsit, hogy én a II. emeleten félig telt középerkélyen üldögéltem, míg fölöttem a III. emelet üresen és lezárva állt. De most nem ez a leghangsúlyosabb kérdés: kedd este van még egy előadás, szabad helyekkel; bátorítom a fórumtársakat, hogy siessenek megtölteni a házat, és hosszú időre emlékezetes operaélményben lesz részük.
Nem okozott csalódást a koreai tenor, sőt! Szerintem ő volt a legjobb az előadói gárdában. Hangja betöltötte a terem óriási terét, jó technikával, árnyaltan, kifejezően énekelt.
Még hogy válságban van az opera? A ma esti produkció (Bellini: Az alvajáró) élesen cáfolja ezt a vélekedést. A recept egyszerű: tökéletes előadás. Ez pedig az volt a javából, az első hangtól az utolsóig. Nem is tudom, hogy mikor volt ilyen élményben részem. Nyilvánvalóan oroszlánrésze van ebben az est karmesterének Riccardo Frizzának, a Pannon Filharmonikusoknak, és a csodálatos debreceni Kodály Kórusnak. A két főszereplő pedig fenomenális volt. Zuzana Markováról sejtettem, hogy nagyszerű lesz, de az előadása minden képzeletemet felülmúlta. Konu Kimről pedig annyit mondhatok, hogy még életemben nem hallottam ilyen csodás belcanto tenort. De, mint írtam, az egész előadás tökéletes volt, Mirco Palazzi és Zemlényi Eszter is magas fokon, hibátlanul abszolválta a szerepét, és a kisebb szerepeket éneklő művészekről is el lehet mondani, hogy a szerep találkozott a kvalitással, senkire sem volt túl bő a kabát, fantasztikusan szólt minden. A rendezés, a díszlet konzervatív, mértéktartó volt, nem akart a zene fölé nőni. Most döbbentem rá, hogy tulajdonképpen mi is az az olasz belcanto opera, és ahogyan megigézetten ültem, arra gondoltam, hogy ilyen előadásban jöhet a 99 Donizetti és számtalan Rossini, Bellini, soha sem fogom megunni. A földszint utolsó sorában középütt ültünk, a kamera mellett, 3100 ft-os jegyekkel. Jó befektetés volt, ennyi pénzért életem egyik legnagyobb élményét kaptam. Köszönet érte.
Ma éjjel az M5 csatornán láthatjuk ismét
2020. február 5. szerda 21:50 - 23:20
Müpart Classic koncertek
Anja Harteros zenekari áriaestje
2015. október 29.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
(90')
"A Singer of the World énekverseny 1999-es győztese, a görög-német szülőktől származó világhírű szoprán 2015-ben először lépett a magyar közönség elé a MÜPÁban. A sokoldalú művésznő az operairodalom szinte valamennyi jelentős szoprán szerepét énekli a világ legnagyobb operaszínpadain, de dalénekesként is rendszeresen fellép. Áriaestjén kedvenc szerepeiből válogatott, első sikere, Mozart: Figaro házassága Grófnéjától kezdve Verdi hősnőin át, a verizmus néhány érzelmekben gazdag nőalakját idézte fel – hatalmas sikerrel."
Vezényel: Ivan Repušić
Pannon Filharmonikusok
- Mozart: Figaro házassága - Nyitány
- Mozart: Figaro házassága - Porgi, amor, qualche ristoro (a Grófné áriája a II. felvonásból)
- Verdi: Traviata - Előjáték a III. felvonáshoz
- Verdi: Otello - Ave Maria (Desdemona imája a IV. felvonásból)
- Verdi: Nabucco - Nyitány
- Verdi: A trubadúr - Tacea la notte (Leonora áriája az I. felvonásból)
- Verdi: Aida - Ritorna vincitor (Aida áriája az I. felvonásból)
- Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo a III. felvonásból
- Cilea: Adriana Lecouvreur - Poveri fiori (Adriana áriája a IV. felvonásból)
- Verdi: A végzet hatalma - Nyitány
- Verdi: A végzet hatalma - Pace, pace mio Dio! (Leonora áriája a IV. felvonásból
Népszerű operát játszanak a Müpában
ORIGO2020.01.27. 16:11
A 2017-es, nagy sikerű Bellini-bemutató után két estén keresztül ismét a bel canto operák szerelmesei vehetik birtokukba a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermét. 2020. február 9-én és 11-én a közel két évszázada bemutatott remekmű, Az alvajáró kerül színre Némedi Csaba rendezésében, a karmester a kiváló olasz dirigens, Riccardo Frizza.
Két estén keresztül ismét a bel canto opera lesz a Müpában.
2020. február 9-én és 11-én adják elő Vincenzo Bellini egyik legnépszerűbb operáját, Az alvajáró-t. Vincenzo Bellini egyik legnépszerűbb operája egy házasság előtt álló pár történetét mutatja be, akiknek különféle bonyodalmak nehezítik meg szerelmük beteljesülését.
Az opera happy enddel ér véget, a fiatalok egymáséi lesznek. Ahogy a rendező, Némedi Csaba egy korábbi interjúban megfogalmazta: „a zenének olyan lelke és átütő ereje van, pulzál, lüktet, és olyan érzelmi skálát vonultat fel, ami az ember torkát szorongatja. Nem riad vissza a giccses szépségtől sem, de ez a korszak alapvető stílusjegye. Érzelmekben, színekben gazdag alkotás, ami engem mind rendezőként, mind operarajongóként megfog.”
Az 1831-ben bemutatott darab alapjául Ferdinand Hérold balettje állt, ennek állít emléket a 2017-es A puritánok-at is jegyző Némedi Csaba rendezése. A koncepciójának egyik tartópillére az Operettszínház balettművésze, Kozmér Alexandra szerepeltetése, aki jelenlétével hidat képez a táncművészet és a zene között. A főszerepben a cseh koloratúrszoprán Zuzana Marková érkezik Budapestre, aki számos sikert tudhat magáénak az olasz repertoár és ezen belül a bel canto területén.
A nemes egyszerűséggel a bel canto repertoár nemzetközi sztárjaként emlegetett olasz basszista, Mirco Palazzi Rodolfo gróf szerepében áll színpadra, míg Elvinót a dél-koreai tenor, Konu Kim személyesíti meg. A nemzetközi sztárgárda mellett magyar csillagokban sem lesz hiány, Lisaként a legutóbb a Budapesti Wagner-napokon az erdei madár szerepében debütáló Zemlényi Esztert, Teresa szerepében Simon Krisztinát, Alessióként pedig a nagy sikerű Háry János-produkció címszereplőjét, Dobák Attilát láthatja a közönség.
A darab karmesterét szinte visszajáró vendégként köszöntheti a publikum: Riccardo Frizza, a vérbeli operakarmester A puritánok után a Pannon Filharmonikusok és a Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté) élén ismét bebizonyítja, mitől különleges az olasz muzsika. A bresciai születésű dirigens egyebek mellett a milánói Scala, a Párizsi Opera és a New York-i Metropolitan Opera állandó meghívott művésze.
Némedi Csaba szintén visszatérő látogató a Müpában, hiszen az általa rendezett A puritánok-at megelőzően Kocsis Zoltán Strauss-ciklusának két darabját, A béke napjá-t és a Daphné-t is színpadra állította a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A félig szcenírozott opera díszleteiért Szendrényi Éva, a jelmezekért pedig Zöldy Z. Gergely felel. A Müpa, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciójában megvalósuló produkciót a budapesti közönség február 9-én és 11-én, a pécsi pedig február 13-án láthatja.
19:00 — 22:00
Egy szünettel
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Vezényel: Riccardo Frizza
Szereplők:
- Rodolfo gróf - Mirco Palazzi
- Amina - Zuzana Marková
- Elvino - Konu Kim
- Lisa - Zemlényi Eszter
- Teresa - Simon Krisztina
- Alessio - Dobák Attila
- Myrtha, a villik királynője - Kozmér Alexandra
- Jegyző - Bejan Miklós Máriusz
Közreműködők:
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Pannon Filharmonikusok
Alkotók:
- díszlettervező: Szendrényi Éva
- jelmeztervező: Zöldy Z Gergely
- rendezőasszisztens: Polgár Etelka
- rendező: Némedi Csaba
Az baj. Visszakerestem Puritánok-beírásomat (3573 itt): Demurotól sem voltam annyira elragadtatva mint a közönség, de azért jó volt. A "fiatal koreai tenorról", Konu Kimről kevés információ olvasható, felvételei viszont vannak. Pl. az Operalia'2016-ról, ahol 1. díjat nyert. Ezt az Arnold-áriát (klikk ide) választottam kedvcsinálónak, Domingo vezényel. PS: Camarenával, aki tavaly ROH-ban énekelte a szerepet, azért szívesebben nézném meg :-)
Az eredetileg beharangozott tenor, Francesco Demuro, akit a Puritánokban megkedveltünk, sajnos mégse fog fellépni az előadásban. Remélem, a helyette éneklő fiatal koreai tenor nem okoz majd csalódást.
Tényleg reményteli. A felvételből ítélve megvan az elégikus jellegű hangszín, ami Bellinihez kell.
Azért a hölgy kösse fel a fehérneműt - az Alvajáró fináléja két éve már elhangzott a Müpában...
Hallotta valaki Markovát tavaly a Veszprémfesten Gilda szerepében?
https://www.youtube.com/watch?v=5d-sNRi5jwU
Ez a hölgy Zuzana Markova nem lesz rossz Ammina!Mert Luciaként is kíválóan énekelt!
Nagyon köszönöm! Kíváncsian várom már az előadást, bár félek, hogy a zseniális Puritánok előadás színvonalát másodszorra nem sikerül majd hozniuk.
Bellini Az alvajáró c. operáját tűzi ki két előadásra a MüPa február 9-én és 11-én. Az ATV-ben a darabról és a készülő produkcióról beszélgettek Némedi Csaba rendezővel és az egyik közreműködővel, Zemlényi Eszter operaénekessel. A beszélgetés itt tekinthető meg.
A MOM Kultúrközpont Kupolaterme volt a színhelye kedd este a jó előre beharangozott Francia - Orosz operaestnek, melyet két kiváló opera- és dalénekes művésznő neve fémjelzett: az orosz származású francia lírai szoprán, Karina Desbordes (az alanti fotó jobboldalán) és a jelenleg ugyancsak Párizsban működő mezzoszopránunk, Csordás Klára.
Műsorukat –a hangszeres kíséretet ellátó Harazdy Miklós zongoraművésszel – úgy építették fel, hogy az első részben kizárólag francia szerzők (Boïldieu, Halevy, Berlioz, Massenet) ritkán hallható operáiból szólaltattak meg részleteket, míg szünet után csak orosz operákból (Prokofjev, Rachmaninov, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov és Glinka alkotásai ) énekeltek - szólóban és duettben.
Csordás Klára - aki tavaly februárban a Dankó Rádió operettműsorában egy héten át Nagy Ibolya beszélgetőtársa volt - korábban a sajtó képviselőinek elmondta:
„Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”
Az este hét órakor kezdődött koncertre megtelt a terem érdeklődőkkel, magam is kíváncsian vártam az érkező énekművészeket, különösen Karina Desbordes-ot, akiről figyelemreméltó cikkek és hangzó anyagok lelhetők fel az interneten, s persze a nálunk gyakrabban előforduló Csárdás Klára Művésznőt, akit ugyancsak először volt szerencsém látni-hallani személyesen.
A műsorvezetést Csárdás Klára magára vállalta, minden ária/duett előtt néhány mondatban ismertette az opera tartalmát, miről szól az adott jelenet, milyen motivációval, milyen érzelmi-lelki állapotban vannak jelen a darabbeli főhősnők, amikor énekelnek.
Először Karina Desbordes műsorát említem, Vele illik kezdenem, hiszen ritka öröm számomra, mikor a francia-orosz énekkultúra egyik reprezentánsát köszönthetem és tapsolhatok művészetének itt, Budapesten.
Első számként Francois-Adrien Boildieu (1775 – 1834) La dame blanche (A fehér asszony; 1825) című romantikus vígoperájában Anna = a címszereplő szólamát énekelte Marguerite-tel (öreg szolgáló) való kettősében, s már az első hangok eléneklése után megkapott Desbordes kisugárzása, biztos vokalitása, de az is, ahogyan pillanatok alatt képes szerepébe átlényegülni, a darabbeli érzelmeit szopránján át felénk közvetíteni; ebben az énekkettősben Desbordes alapvetően lírai hangmatériája kissé súlyosabb színezetet hordoz. Ez még inkább megmutatkozott Jacques Fromenthal Halevy (1799 – 1862) La juive (A zsidónő; 1835) című történelmi nagyoperájából énekelt Eudoxia III. felvonásbeli áriájának drámai hangvételű részében, továbbá meglepett azzal is, hogy milyen „természetesen” váltott át a gyors szakaszra; nem jelentett számára problémát a szólam végén a magas koloratúrákkal tűzdelt ékítmények abszolválása sem. Luis Hector Berlioz (1803 – 1869) 1862-ben bemutatott vígoperája a Béatrice et Bénédict. Ebből Héro, Beatrix unokatestvére és Ursula, Héro társalkodónőjének sok szép lírai pillanatokban bővelkedő kettősét hallhattuk, amit Jules Massenet (1842 – 1912) két operájának egy-egy részlete követett: a különleges szépségű, poétikus „tükörária” a Thaïsból (1894) és az Esclarmonde című operából (1889). Esclarmonde és fivére, Parséis szenvedélyekkel teli kettőse –Desbordes drámai töltésű koloritjaival nyűgözte le hallgatóságát, miközben a zongorakíséretet ellátó Harazdy Miklós a hangszerén szinte Wagner-zenekari hangzatokat produkált. A második részben Karina Desbordes végig orosz anyanyelvén énekelt. Egymást követték az elbűvölő zenék: hol már-már drámai hangszínezetet kap az énekhang: Szergej Rahmanyinov (1873 – 1943): Francesca da Rimini (1906) - Francesca áriája; hol a karizmájával hat és hangi kifejezőképességét csillogtatja meg: Mihail Ivanovics Glinka (1804 – 1857): Ivan Szuszanyin (1836) - Antonida áriája; hol belefeledkezünk az interpretált melankolikus románcba: Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 – 1893): A pikk dáma (1890) - Liza és Paulina kettőse az. I. felvonás 2. képéből. Az orosz operák női alakjainak változatos, sokszínű karakterét, érzékenységét két operakettősben is érzékletesen ábrázolta: Szergej Szergejevics Prokofjev (1891 – 1953): Háború és béke (1944-46) - Szonja és Natasa kettőse, illetve Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844- 1908): Hópelyhecske (1882) – egy nagyon szépen előadott lírai duettet tapsoltunk meg!.
Csordás Klára minden tekintetben egyenrangú partnere volt Karina Desbordes-nak.: Massenet: Esclarmonde - Esclarmonde, Bizánc császárnője és testvére, Parséis kettőse, csakúgy a Boïldieu említett La Dame Blanche (A fehér asszony) című dalmű Anna - Marguerite lírai jelenetének tolmácsolása élményszerűen hangzott el az alt szólamot tekintve is. Szintén gyönyörűen előadott közös jelenet volt Halevy operájából (A zsidónő) Eudoxie – Rachel kettős drámai részlete, vagy említhetem Berlioztól megint a Béatrice et Bénédict-et, mely vígoperából Héro és Ursule kettőse ragadtatta újra tapsra a közönséget – Csordás átszellemült éneklését is méltatva. Berlioznál maradva, a zeneszerző utolsó, 1863-ban bemutatott monumentális zenedrámájából - Les Troyen (A trójaiak második része: A trójaiak Karthágóban) Didon búcsúáriája következett: Karthágó királynője, miután Aeneász elhagyja, szerelmi bánatában önként lép a máglyára - Csordás Klára előadásában a fájdalomteli, az életből távozó Didon-ária megkapó, végleteket kifejező interpretációban hangzott el. Ugyancsak az érzelmekre hatott az a különleges szépségű és színgazdag ária, amit Massenet Hérodiade (Heródiás) című operájának (1881) részletében -Heródiás áriája - hallottunk tőle. Az orosz-blokkban váltakozva kerültek előadásra a szebbnél szebb ismert és kevéssé ismert orosz operák dalbetétei. Csordás Klára Karina Desbordes-dal „együttlélegezve”, őhozzá hasonlóan mély érzésekkel és kiváló énektechnikai megoldásokkal kápráztatta el hallgatóit az említett orosz operák kettőseiben is: Rimszkij-Korszakov: Hópelyhecske – Duett; Prokofjev: Háború és béke – Szonja-Natasa kettőse; Csajkovszkij: Anyegin (1879) –Tatjána és Olga kettőse az opera elejéről. Nem különben Csordás a szóló áriáival is emlékezetessé tette számomra az estet: Csajkovszkij: A pikk dáma - Paulina románca után még felhangzott megrázó erejű énekében Jeanne d’Arc áriája.Csajkovszkij Az orléans-i szűz (1881) című operaritkaságból.
A nagyon jól sikerült, francia-orosz operaest Csajkovszkij A pikk dáma című operájának szép, bensőséges, lírai kettősével, Liza és Paulina melankolikus dallamvilágú románcának az eléneklésével ért véget.
A két énekművész igen kitett magáért, érzékelhetően nagy figyelmet fordítottak a darabok kiválasztására is, a bravúrosan zongorázó Harazdy Miklós zongorakíséretével előadott áriák, duettek mindegyike – varázslatos előadóművészetükkel - kiérdemelték a közönség vastapsos elismerését!
Háromszori visszatapsolás után azonban bele kellett törődnünk, hogy ráadást nem kapunk.
Karina Desbordes és Csordás Klára műsorába már nem fért bele az előzetesen ígért Meyerbeer: Le Prophète, Duett: Berthe-Fidès, illetve Rimszkij-Korszakov: Coq d’or, Tsarine de Shemakha áriája, de nem lehetünk elégedetlenek, mert amiket tőlük kaptunk ezen az esten, azokra még sokáig örömmel emlékezhetünk és töltekezhetünk belőlük.
Karina Desbordes-dal és Csordás Klárával készült videointerjú a koncertet megelőző napon
Karina Desbordes internetes oldala (1) - http://www.karinadesbordes.com/
Karina Desbordes internetes oldala (2) - http://www.elegyartistmanagement.com/artist.php?id=kd&aview=bio
Csordás Klára biográfia - https://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=1701
4477
Csupa gyöngyszem | Francia-Orosz Operaest
2020. JANUÁR 07. | KEDD 19:00
MOM Kulturális Központ
Karina Desbordes (szoprán) és Csordás Klára (mezzoszoprán) áriaestje.
Boïldieu, Halevy, Berlioz, Meyerbeer, Massenet, Prokofjev, Rachmaninov, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov és Glinka operáiból hangzanak el részletek szólóban és duettben
Az estén hangszeren kísér Harazdy Miklós zongoraművész.
Műsor:
Boïldieu: La Dame Blanche, Duett: Anna-Marguerite
Halevy: La Juive, Eudoxie áriája
Halevy: La Juive, Duett: Eudoxie-Rachel
Berlioz: Béatrice et Bénédict, Duett: Héro-Ursule
Berlioz: Les Troyens, Didon áriája
Massenet: Thaïs, Thaïs áriája
Meyerbeer: Le Prophète, Duett: Berthe-Fidès
Massenet: Hérodiade, Hérodiade áriája
Massenet: Esclarmonde, Duett: Esclarmonde-Parséis
Prokofjev: Háború és béke, Duett: Sonja-Natasa
Rachmaninov : Francesca da Rimini, Francesca áriája
Csajkovszkij: A pikk dáma, Paulina áriája
Rimszkij-Korszakov: Karácsonyéj, Duett: Két asszony
Glinka : Ivan Susanin, Antonida áriája
Csajkovszkij: Az orléans-i szűz, Jeanne d’Arc áriája
Csajkovszkij: Anyegin, Duett: Tatjána-Olga
Rimszkij-Korszakov: Coq d’or, Tsarine de Shemakha áriája
Csajkovszkij: A pikk dáma, Duett: Liza-Paulina
Csordás Klára elmondta:
„Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”
Én többet járok koncertre, mint operába, ami manapság nem túl nehéz. :((( És örömmel olvasnám nálam hozzáértőbbek véleményét! Ráadásul vannak is remek hangversenyek. A Búbánat által tv közvetítésként belinkelt december 1-i adventi koncert például nagyon szép volt. Nem tudom, van-e ma Magyarországon a Cantemus kóruscsaládnál felkészültebb, attraktívabb együttes?
Az újévi koncertre én is kíváncsi lennék, Nelsons személyes kedvencem, de a Strauss zenékhez egyáltalán nem értek.
Türelmet kérek, lesznek zenekaros koncertjeim és lesz amatőr véleményem róluk :-)
Ezt a zenekart Nicolaus Harnoncourt alapította, kifejezetten a barokk zeneművek előadására, 1987-ig különféle régi vonóshangszereken játszott is a zenekarban, vezényelt is, és a zenekar művészeti irányítását 2015-ig elejéig ő végezte.
Egyébként megjegyzéseddel tökéletesen egyetértek, koncertek újabban mintha nem lennének, egy-két sztár fellépésein kívül jószerével semmi. (kivéve a politikai homokozót). Engem pl. érdekelt volna pár szakavatott vélemény a Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertjéről és Andris Nelsons vezényléséről, de a jelek szerint senki nem volt rá kíváncsi.
Egészen fantasztikus volt az idei Teremtés, Fischer Ádám remek zenekart talált (Concentus Musicus Wien), de a Purcell Kórus és a szólisták (Baráth Emőke, Szigetváry Dávid, Thomas E. Bauer) is kiválóak voltak.
Olyan furcsa nekem, koncertekről alig van szó a Momuson!
Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel:
2019. december 22. vasárnap 21:30 - 23:25
MüpArt Classic
Adventi koncert
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. december 1.
- Britten: A Ceremony of Carols - részletek
- Kocsár: Missa in A - Gloria
- Kocsár: O magnum mysterium
- Kodály: Angyalok és pásztorok
- Kocsár: Agnus Dei
- G. Gabrieli: Angelus ad pastores ait
- Eric Whitacre: Lux aurumque
- Wade-Szabó Soma: Ó jöjjetek, hívek (Adeste fideles)
- Vivaldi-Bach: D-dúr concerto, BWV 972
- Händel: Sámson, HWV 57 - Let the bright Seraphim
- Vivaldi: Gloria, RV 589
Vezényel: Szabó Soma, Szabó Dénes
Közreműködők:
- Zemlényi Eszter (szoprán)
- Balogh Eszter (alt)
- Pálfalvi Tamás (trombita)
- Vigh Andrea (hárfa)
- Fassang László (orgona)
- Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Dénes, Szabó Soma)
- Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
A Müpa honlapjáról:
„Az advent - mint a szó jelentése (eljövetel) is figyelmeztet - az örömteli várakozás ideje. Ez akkor a legharmonikusabb, ha nem egyedül, hanem közösségben várjuk az ünnepet. Talán ez is az egyik oka annak, hogy az adventi koncertekhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a kóruséneklés műfaja. A koncert fellépői személyükkel és pályafutásukkal mindannyian jelképeznek valamit karácsony ünnepének tágas gondolatköréből. A kodályi zeneeszmény egyik legjelentősebb hazai őrzője és továbbéltetője, a Cantemus Kórus több korosztályt magában foglaló közösséget teremtett, amelyben a zene cél is, de eszköz is: a lélek felemeléséé és megnemesítéséé. Ezért a célért dolgozik a két karnagy, apa és fiú, Szabó Dénes és Szabó Soma, akiknek vezetésével a kóruscsalád tagjai az évtizedek során már számtalan sikert arattak az ország határain túl is. A Liszt Ferenc Kamarazenekar az újjászületés és átlényegülés gondolatát testesíti meg az ünnep előtti esten, hiszen a megfiatalodott együttes Tfirst Péter vezetésével az egykori alapítók hagyományait folytatva megújította Magyarország nagy múltú kamarazenekarának játékstílusát. A két énekes szólista, Zemlényi Eszter és Balogh Eszter, valamint a világhírű Pálfalvi Tamás érces, de hajlékony trombitahangja a fényt, a hasonlóképpen nemzetközi megbecsülésnek örvendő Fassang László virtuóz orgonajátéka a Müpa sokszor megcsodált hangszerén az emelkedettség, a bemutatásra szintén nem szoruló Vigh Andrea bensőséges hárfajátéka pedig a meghittség érzését hozza el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai közé.”
Én sem mentem most el Bryan Terfel áriaestjére, a Müpába. Elég volt a 2012-es koncertjén ott lennem, aminek műsorösszeállítása viszont sokkal színesebb, változatosabb összetételű volt és Terfel aránylag hangja teljében lehetett. Ezt írtam itt akkor s így fogalmaztam meg magamnak az élményt:
1777 Búbánat | 2012-02-05 17:15:15 | |
Nekem a kórus mellett a zenekar "muzsikálása" is tetszett, olykor, a dirigens „hagyta" is őket "önállósulni"; a számomra oly' közel álló Orfeusz az alvilágban nyitányának pazar előadásával az est egyik legnagyobb élményét szerezte. Terfelt szerintem nem is a hangjáért tapsolta annyira a közönség, hanem a személyes jelenlétéért: a lezser, könnyed, humortól sem idegen előadásmódjáért, a "póz(olás)áért", ahogyan kiállt a pódiumra a zenekar elé, ahogyan kommunikált a publikum irányába. Ezért sem érhette váratlanul a közönséget, ahogy slusszpoénként véget vetett a folyamatos ovációjának: az újabb ráadás helyet inkább felemelte székéből a koncertmester hölgyet, majd vállát átkarolva, búcsút intve kisétáltak a pódiumról…. Akik még kíváncsiak voltak a neves énekesre, és találkozni óhajtottak vele, megtették közvetlenül a koncertet követően, amikor hosszú sorban kígyózott a szép számú egybegyűlt a művész autogramjáért, netán a vele való közös fotózásért. Egyébként számomra a művésznek az az előadott száma tetszett a legjobban, amiért jegyet váltottam: Sullivan: Ruddigore - When the night wind howls (Sir Roderic áriája, II. felvonásból). Ebben nem csalódtam… |
Évekkel ezelőtt egyszer -kivételesen- elmentem Terfel áriaestjére, visszakerestem, ez volt az (karmester ugyanaz volt). Nem tetszett különösebben és ha jól emlékszem, kicsit sok volt (nekem) a bohóckodás is. Beírásod újból meggyőzött arról, hogy ária-gálát soha csak egészen kivételes esetben nézek meg. Hiába énekel kilóra többet a vendég mint egy színpadi szerepben, néha a kevesebb = szerepben-éneklés több (lenne). Ráadásul Terfel szerintem nem az a gálakoncert-fazon: nem mintha egy koncert szépségverseny lenne, de azért nem árt, ha egy énekes(nő) jól mutat, főleg "civil" = nem-jelmez estélyiben, egyedül a színpad közepén, reflektorfényben. (Nekem legutóbb Garanca.) És a zenekari számok is egészen máshogyan szólnak komplett előadáson, ahol nem csupán tölteléknek szánják, hanem a darab szerves része(i) és avatottabb karmester vezényli mint többnyire egy operagálát...mint ezt a szerdait is.