Nagyon köszönöm! Kíváncsian várom már az előadást, bár félek, hogy a zseniális Puritánok előadás színvonalát másodszorra nem sikerül majd hozniuk.

Bellini Az alvajáró c. operáját tűzi ki két előadásra a MüPa február 9-én és 11-én. Az ATV-ben a darabról és a készülő produkcióról beszélgettek Némedi Csaba rendezővel és az egyik közreműködővel, Zemlényi Eszter operaénekessel. A beszélgetés itt tekinthető meg.

A MOM Kultúrközpont Kupolaterme volt a színhelye kedd este a jó előre beharangozott  Francia - Orosz operaestnek,  melyet két kiváló opera- és dalénekes művésznő neve fémjelzett: az orosz származású francia lírai szoprán, Karina Desbordes  (az alanti fotó jobboldalán) és a jelenleg ugyancsak Párizsban működő mezzoszopránunk, Csordás Klára.

Műsorukat –a hangszeres kíséretet ellátó Harazdy Miklós zongoraművésszel – úgy építették fel, hogy az első részben kizárólag francia szerzők (Boïldieu, Halevy, Berlioz, Massenet) ritkán hallható operáiból szólaltattak meg részleteket, míg szünet után csak orosz operákból (Prokofjev, Rachmaninov, Csajkovszkij,  Rimszkij-Korszakov  és Glinka alkotásai ) énekeltek - szólóban és duettben.

Csordás Klára - aki tavaly februárban a Dankó Rádió operettműsorában egy héten át Nagy Ibolya beszélgetőtársa volt - korábban a sajtó képviselőinek elmondta:

„Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”

Az este hét órakor kezdődött koncertre megtelt a terem érdeklődőkkel, magam is kíváncsian vártam az érkező énekművészeket, különösen Karina Desbordes-ot, akiről figyelemreméltó cikkek és hangzó anyagok lelhetők fel az interneten, s persze a nálunk gyakrabban előforduló Csárdás Klára Művésznőt, akit ugyancsak először volt szerencsém látni-hallani személyesen.

A műsorvezetést Csárdás Klára magára vállalta, minden ária/duett előtt néhány mondatban ismertette az opera tartalmát, miről szól az adott jelenet, milyen motivációval, milyen érzelmi-lelki állapotban vannak jelen a darabbeli főhősnők, amikor énekelnek.

Először Karina Desbordes műsorát említem, Vele illik kezdenem, hiszen ritka öröm számomra, mikor a francia-orosz énekkultúra egyik reprezentánsát köszönthetem és tapsolhatok művészetének itt, Budapesten.

Első számként Francois-Adrien Boildieu (1775 – 1834) La dame blanche (A fehér asszony; 1825)  című romantikus vígoperájában  Anna = a címszereplő szólamát énekelte  Marguerite-tel  (öreg szolgáló) való kettősében, s már az első hangok eléneklése után megkapott Desbordes kisugárzása,  biztos vokalitása,  de az is, ahogyan pillanatok alatt  képes szerepébe átlényegülni,  a  darabbeli érzelmeit szopránján  át felénk közvetíteni; ebben az énekkettősben Desbordes alapvetően lírai hangmatériája kissé súlyosabb színezetet hordoz. Ez még inkább megmutatkozott Jacques Fromenthal Halevy (1799 – 1862) La juive (A zsidónő; 1835) című történelmi nagyoperájából énekelt Eudoxia III. felvonásbeli áriájának drámai hangvételű részében,  továbbá meglepett azzal is, hogy milyen „természetesen”  váltott át  a gyors szakaszra; nem jelentett számára problémát a szólam végén a magas koloratúrákkal tűzdelt  ékítmények abszolválása sem. Luis Hector Berlioz (1803 – 1869) 1862-ben bemutatott vígoperája a Béatrice et Bénédict. Ebből Héro, Beatrix unokatestvére és Ursula, Héro társalkodónőjének sok szép lírai pillanatokban bővelkedő kettősét hallhattuk, amit Jules Massenet (1842 – 1912) két operájának egy-egy részlete követett: a különleges szépségű, poétikus  „tükörária” a Thaïsból (1894) és az  Esclarmonde című operából (1889).  Esclarmonde és fivére, Parséis szenvedélyekkel teli kettőse –Desbordes drámai töltésű koloritjaival nyűgözte le hallgatóságát, miközben a zongorakíséretet ellátó Harazdy Miklós a hangszerén szinte Wagner-zenekari hangzatokat produkált. A második részben Karina Desbordes végig  orosz anyanyelvén énekelt.  Egymást követték az elbűvölő zenék: hol már-már drámai hangszínezetet kap az énekhang: Szergej Rahmanyinov (1873 – 1943): Francesca da Rimini (1906) -  Francesca áriája; hol  a karizmájával hat és hangi kifejezőképességét csillogtatja meg:  Mihail Ivanovics Glinka (1804 – 1857): Ivan Szuszanyin (1836) -  Antonida áriája; hol  belefeledkezünk az interpretált melankolikus románcba: Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840 – 1893): A pikk dáma (1890)  - Liza és Paulina kettőse az. I. felvonás 2. képéből. Az orosz operák női alakjainak változatos, sokszínű karakterét, érzékenységét  két operakettősben is érzékletesen ábrázolta: Szergej Szergejevics Prokofjev (1891 – 1953): Háború és béke (1944-46) - Szonja és Natasa kettőse, illetve Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844- 1908): Hópelyhecske (1882) –  egy nagyon szépen előadott  lírai duettet tapsoltunk meg!.

Csordás Klára minden tekintetben egyenrangú partnere volt Karina Desbordes-nak.: Massenet: Esclarmonde -  Esclarmonde, Bizánc császárnője és testvére,  Parséis kettőse, csakúgy a  Boïldieu  említett La Dame Blanche (A fehér asszony)  című dalmű Anna - Marguerite lírai jelenetének tolmácsolása élményszerűen hangzott el az alt szólamot tekintve is. Szintén gyönyörűen előadott közös jelenet volt Halevy operájából  (A zsidónő) Eudoxie – Rachel  kettős drámai részlete, vagy említhetem Berlioztól megint  a Béatrice et Bénédict-et, mely vígoperából Héro és Ursule kettőse ragadtatta újra tapsra a közönséget – Csordás átszellemült éneklését is méltatva. Berlioznál maradva, a zeneszerző utolsó, 1863-ban bemutatott monumentális zenedrámájából - Les Troyen (A trójaiak második része: A trójaiak Karthágóban) Didon búcsúáriája következett: Karthágó királynője, miután Aeneász elhagyja, szerelmi bánatában önként lép a máglyára  - Csordás Klára előadásában a fájdalomteli,  az életből távozó Didon-ária megkapó, végleteket kifejező interpretációban hangzott el. Ugyancsak az érzelmekre hatott az a különleges szépségű és színgazdag ária, amit Massenet Hérodiade (Heródiás)  című operájának  (1881)  részletében -Heródiás áriája - hallottunk tőle. Az orosz-blokkban  váltakozva kerültek előadásra a szebbnél szebb ismert és kevéssé ismert orosz operák dalbetétei.  Csordás Klára Karina Desbordes-dal „együttlélegezve”, őhozzá hasonlóan mély érzésekkel és kiváló énektechnikai megoldásokkal kápráztatta el hallgatóit az említett orosz operák kettőseiben is: Rimszkij-Korszakov: Hópelyhecske – Duett; Prokofjev: Háború és béke – Szonja-Natasa kettőse; Csajkovszkij: Anyegin (1879)  –Tatjána és Olga  kettőse az opera elejéről.  Nem különben Csordás a szóló áriáival is emlékezetessé tette számomra az estet: Csajkovszkij: A pikk dáma - Paulina románca után még felhangzott megrázó erejű énekében Jeanne d’Arc áriája.Csajkovszkij Az orléans-i szűz (1881)  című operaritkaságból. 

A nagyon jól sikerült,  francia-orosz operaest Csajkovszkij A pikk dáma  című operájának szép, bensőséges, lírai kettősével,  Liza és Paulina melankolikus  dallamvilágú románcának az eléneklésével ért véget.

A két énekművész igen kitett magáért, érzékelhetően nagy figyelmet fordítottak a darabok kiválasztására is, a bravúrosan zongorázó Harazdy Miklós zongorakíséretével előadott áriák, duettek mindegyike – varázslatos előadóművészetükkel - kiérdemelték a közönség vastapsos elismerését!

Háromszori visszatapsolás után azonban bele kellett törődnünk, hogy ráadást nem kapunk.

Karina Desbordes és Csordás Klára műsorába már nem fért bele az előzetesen ígért Meyerbeer: Le Prophète, Duett: Berthe-Fidès, illetve Rimszkij-Korszakov: Coq d’or, Tsarine de Shemakha áriája, de nem lehetünk elégedetlenek, mert amiket tőlük kaptunk ezen az esten, azokra még sokáig örömmel emlékezhetünk és töltekezhetünk belőlük. 

Karina Desbordes-dal és Csordás Klárával készült videointerjú a koncertet megelőző napon

Karina Desbordes internetes oldala (1) - http://www.karinadesbordes.com/   

Karina Desbordes internetes oldala (2) - http://www.elegyartistmanagement.com/artist.php?id=kd&aview=bio

Csordás Klára biográfia - https://info.bmc.hu/index.php?node=artists&table=ZENESZ&id=1701

4477

Csupa gyöngyszem | Francia-Orosz Operaest

2020. JANUÁR 07. | KEDD 19:00

 MOM Kulturális Központ

Karina Desbordes (szoprán) és Csordás Klára (mezzoszoprán) áriaestje.

Boïldieu, Halevy, Berlioz, Meyerbeer, Massenet, Prokofjev, Rachmaninov, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov és Glinka operáiból hangzanak el részletek szólóban és duettben

Az estén hangszeren kísér Harazdy Miklós zongoraművész.

Műsor:

Boïldieu: La Dame Blanche, Duett: Anna-Marguerite
Halevy: La Juive, Eudoxie áriája
Halevy: La Juive, Duett: Eudoxie-Rachel
Berlioz: Béatrice et Bénédict, Duett: Héro-Ursule
Berlioz: Les Troyens, Didon áriája
Massenet: Thaïs, Thaïs áriája
Meyerbeer: Le Prophète, Duett: Berthe-Fidès
Massenet: Hérodiade, Hérodiade áriája
Massenet: Esclarmonde, Duett: Esclarmonde-Parséis
Prokofjev: Háború és béke, Duett: Sonja-Natasa
Rachmaninov : Francesca da Rimini, Francesca áriája
Csajkovszkij: A pikk dáma, Paulina áriája
Rimszkij-Korszakov: Karácsonyéj, Duett: Két asszony
Glinka : Ivan Susanin, Antonida áriája
Csajkovszkij: Az orléans-i szűz, Jeanne d’Arc áriája
Csajkovszkij: Anyegin, Duett: Tatjána-Olga
Rimszkij-Korszakov: Coq d’or, Tsarine de Shemakha áriája
Csajkovszkij: A pikk dáma, Duett: Liza-Paulina

Csordás Klára elmondta:
„Ezt a műsort éppen azzal a szándékkal állítottuk össze, hogy olyan számok szólaljanak meg, amelyeket máshol nem lehet hallani Budapesten. Az Anyegin és A pikk dáma egy-egy részletét kivéve ugyanis tényleg csupa olyasmi hangzik majd fel ezen a januári koncerten, ami tartósan hiányzik a hazai repertoárról. Pedig igazán remek operákból válogattunk – méghozzá csupa gyöngyszemet! Karinával három éve dolgozunk együtt, mindketten Párizsban élünk, így a francia repertoár rejtett kincseinek bemutatása kézenfekvő döntés volt, az orosz vonalat pedig Karina hozta be, lévén, ő moszkvai születésű.”

Én többet járok koncertre, mint operába, ami manapság nem túl nehéz. :((( És örömmel olvasnám nálam hozzáértőbbek véleményét! Ráadásul vannak is remek hangversenyek. A Búbánat által tv közvetítésként belinkelt december 1-i adventi koncert például nagyon szép volt. Nem tudom, van-e ma Magyarországon a Cantemus kóruscsaládnál felkészültebb, attraktívabb együttes?

Az újévi koncertre én is kíváncsi lennék, Nelsons személyes kedvencem, de a Strauss zenékhez egyáltalán nem értek.

Türelmet kérek, lesznek zenekaros koncertjeim és lesz amatőr véleményem róluk :-)

Ezt a zenekart Nicolaus Harnoncourt alapította, kifejezetten a barokk zeneművek előadására, 1987-ig  különféle régi vonóshangszereken játszott  is a zenekarban,  vezényelt is, és a zenekar művészeti irányítását 2015-ig  elejéig ő végezte.

Egyébként megjegyzéseddel tökéletesen egyetértek, koncertek újabban mintha nem lennének, egy-két sztár fellépésein kívül jószerével semmi. (kivéve a politikai homokozót). Engem pl. érdekelt volna pár szakavatott vélemény a Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertjéről és Andris Nelsons vezényléséről, de a jelek szerint senki nem volt rá kíváncsi.

Egészen fantasztikus volt az idei Teremtés, Fischer Ádám remek zenekart talált (Concentus Musicus Wien), de a Purcell Kórus és a szólisták (Baráth Emőke, Szigetváry Dávid, Thomas E. Bauer) is kiválóak voltak.

Olyan furcsa nekem, koncertekről alig van szó a Momuson!

Az M5 csatornán láthatjuk ma éjjel:

2019. december 22. vasárnap 21:30 - 23:25

MüpArt Classic

Adventi koncert

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. december 1.

• Zemlényi Eszter (szoprán)
• Balogh Eszter (alt)
• Pálfalvi Tamás (trombita)
• Vigh Andrea (hárfa)
• Fassang László (orgona)
• Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Dénes, Szabó Soma)
• Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)

A Müpa honlapjáról:

„Az advent - mint a szó jelentése (eljövetel) is figyelmeztet - az örömteli várakozás ideje. Ez akkor a legharmonikusabb, ha nem egyedül, hanem közösségben várjuk az ünnepet. Talán ez is az egyik oka annak, hogy az adventi koncertekhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a kóruséneklés műfaja. A koncert fellépői személyükkel és pályafutásukkal mindannyian jelképeznek valamit karácsony ünnepének tágas gondolatköréből. A kodályi zeneeszmény egyik legjelentősebb hazai őrzője és továbbéltetője, a Cantemus Kórus több korosztályt magában foglaló közösséget teremtett, amelyben a zene cél is, de eszköz is: a lélek felemeléséé és megnemesítéséé. Ezért a célért dolgozik a két karnagy, apa és fiú, Szabó Dénes és Szabó Soma, akiknek vezetésével a kóruscsalád tagjai az évtizedek során már számtalan sikert arattak az ország határain túl is. A Liszt Ferenc Kamarazenekar az újjászületés és átlényegülés gondolatát testesíti meg az ünnep előtti esten, hiszen a megfiatalodott együttes Tfirst Péter vezetésével az egykori alapítók hagyományait folytatva megújította Magyarország nagy múltú kamarazenekarának játékstílusát. A két énekes szólista, Zemlényi Eszter és Balogh Eszter, valamint a világhírű Pálfalvi Tamás érces, de hajlékony trombitahangja a fényt, a hasonlóképpen nemzetközi megbecsülésnek örvendő Fassang László virtuóz orgonajátéka a Müpa sokszor megcsodált hangszerén az emelkedettség, a bemutatásra szintén nem szoruló Vigh Andrea bensőséges hárfajátéka pedig a meghittség érzését hozza el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai közé.”

Én sem mentem most el Bryan Terfel áriaestjére, a Müpába. Elég volt a 2012-es koncertjén ott  lennem, aminek műsorösszeállítása viszont sokkal színesebb, változatosabb összetételű volt és Terfel aránylag hangja teljében lehetett. Ezt írtam itt akkor s így fogalmaztam meg magamnak az élményt:

Évekkel ezelőtt egyszer -kivételesen- elmentem Terfel áriaestjére, visszakerestem, ez volt az (karmester ugyanaz volt). Nem tetszett különösebben és ha jól emlékszem, kicsit sok volt (nekem) a bohóckodás is. Beírásod újból meggyőzött arról, hogy ária-gálát soha csak egészen kivételes esetben nézek meg. Hiába énekel kilóra többet a vendég mint egy színpadi szerepben, néha a kevesebb = szerepben-éneklés több (lenne). Ráadásul Terfel szerintem nem az a gálakoncert-fazon: nem mintha egy koncert szépségverseny lenne, de azért nem árt, ha egy énekes(nő) jól mutat, főleg "civil" = nem-jelmez estélyiben, egyedül a színpad közepén, reflektorfényben. (Nekem legutóbb Garanca.) És a zenekari számok is egészen máshogyan szólnak komplett előadáson, ahol nem csupán tölteléknek szánják, hanem a darab szerves része(i) és avatottabb karmester vezényli mint többnyire egy operagálát...mint ezt a szerdait is.

Privátban

Vártam kicsit, hátha ír valaki valamit a december 18-i Bryn Terfel áriaestről, de senki sem ragadott tollat, pedig csaknem teltházas előadás volt.

Már a Nürnbergi mesterdalnokok nyitánya alatt lehetett sejteni, hogy sok jóra nem számíthatunk, ennyire lelketlen és minden elképzelés nélküli karmesterrel (Gareth Jones) ritkán találkozik az ember. A zenekar pedig mit tehet ilyen esetben? Játszik rutinból. Bryn Terfel egy nagydarab, jól táplált ember - szinte óriás - hangja betöltötte a termet. Már ha az ordítását hangnak lehet nevezni. Aztán a walkürök lovaglása: siralmas. Különösen azok után, ahogyan ezt néhány éve, ugyanez a zenekar játszani tudta Halász Péter pálcája alatt. A hollandi monológja kicsit jobb, néha felsejlik Wagner csodálatos zenéje. Szünet. No nem, hogy ez az ordító welszi Mozart áriákat énekeljen, ezt már nem vagyok hajlandó meghallgatni. Irány a ruhatár.

Hazafelé aztán az autóban bekapcsolom a rádiót. Mi ez a csodálatos zene? Csak bámulok. Egy sohasem hallott fagottverseny. Kicsit Stravinsky, kicsit Bartók, kicsit Schostakovich, de az elegy bámulatos, egyszerre szilaj, lírai, humoros, igazi örömzene, fantasztikus előadásban. És a fagottos egy zseni, játékára nem találok szavakat. Úristen, mi ez a mű, hogyan lehet az, hogy én ezt még sohasem hallottam? És ha most nem megyek el a koncert szünetében, akkor talán sohasem találkozom ezzel a gyönyörű zenével. Köszönet neked Terfel mester.

- A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Vez.: Marco Balderi. Kovács Zoltán: Fagottverseny (Lakatos György).

4466

Az M5 csatorna sugározza ma éjjel:

2019. december 18. szerda 21:50 - 00:00

MüpArt Classic

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Johann Sebastian Bach: h-moll mise BWV 232

Koncertfilm (2019) (130')

Vezényel: Vashegyi György

Közreműködők:

• szoprán: Sunhae Im, Pintér Ágnes
• kontratenor: Damien Guillon
• tenor: Szigetvári Dávid
• bariton: Peter Harvey
• Purcell Kórus
• Orfeo Zenekar

A zenetörténet egyik legnagyobb remekműve, Bach egyik legnagyobb szabású kompozíciója rejtélyes alkotás. Az, hogy a lutheránus zeneszerző teljes misét komponál a katolikus liturgia tételei szerint és ez a mű terjedelmével szétfeszíti egy egyházi szertartás kereteit, önmagában kérdéseket vet fel: milyen célra szánta Bach ezt az alkotást, melyet különböző időszakokban komponált tételekből állított össze. Bár életében teljességében ez a mű nem hangzott el, minden bizonnyal összegzésnek szánta, mintegy egész életművének legtökéletesebb esszenciáját, összefoglalását.

Baritonpárbaj

2019.11.28 – tiszatájonline.hu

Márok Tamás

KELEMEN–KÁLMÁNDY–PÁL–VERDI A BUDAPEST MUSIC CENTERBEN

Az operaszínpadon gyakori a párbaj, de azonos hangfajú énekesek ritkán csapnak össze. Baritonpárbajról nem tudok, bariton-bariton duett az alaprepertoárban is csak egy van: Falstaff és Ford kettőse Verdi operájában.

[…] „Két egymást követő este két művész énekelte el egy kivétellel ugyanazt a programot, amit párbajnak is fölfoghatunk.

Nem lenne értelme az összehasonlításnak, ha nem hasonló képességű énekeseket hallottunk volna. Kelemen Zoltán és Kálmándy Mihály mindketten nemcsak nagyon jó énekesek, de igazi Verdi baritonok. A program hat nehéz Verdi-áriából állt. A mai magyar mezőnyben (a tiszteletbeli magyar Alexandru Agachét leszámítva) nincs is szólamtárs, aki ezt a programot hasonló színvonalon, vagy egyáltalán végig tudná énekelni.” […]

Legyen meg itt is a "hivatalos" beszámoló-kritika, beteszem ide a linket: 

http://momus.hu/article.php?artid=7247

„Rendhagyó operagála a Danubiával”

Café Momus - zéta -, 2019-11-24 [ Budapesten ]

Budapest Music Center
2019. november 22.

LUI VERDI III. – Apák, szerelmek, barátok

Verdi-áriaest  - Kelemen Zoltán – Óbudai Danubia Zenekar – Pál Tamás

Februárban két (félig?) szcenírozott Alvajáró lesz a MüPában, külföldi karmesterrel és főszereplőkkel, magyar rendezővel és tervezőkkel, zenekarral, kórussal. Az alvajárót is olyan darabnak gondolom, amit így érdemesebb kihozni, mivel nem hinném, hogy egy (inkább két) szériára és az ahhoz "járó" teljes színpadi produkcióra elégséges közönségigény lenne. A bel canto szerelmesei -és mindenki más, aki elmegy- remélhetőleg színvonalas előadást kapnak, mostani jegyvásárlással pedig még ajándékutalványt is.

A „bel canto diadala” – fantasztikus sikerű koncerten lehettem jelen a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett Donizetti - Rossini gálaesten!

 A kitűnő Magyar Nemzeti Énekkar, a női- és férfikarainak szólistái, valamint Bizják Dóra zongoraművész közreműködésével előadott énekszámok után minduntalan feltört belőlünk az ováció – jogosan!  Amit és amilyen kimagasló művészi színvonalon  az énekkar és szólistái ezen az estén nekünk nyújtottak, annak ecsetelésére nem találok szavakat!...Az énekes szólisták - a mindig remek Énekkarukkal együtt - mind bizonyították roppant tudásukat, felkészültségüket, rátermettségüket; nagyszerű éneklésüket  hallgatva olykor eszembe ötlött, akár teljes operaelőadásokban - és oratóriumokban -  is szívesen látnám-hallgatnám mindegyiküket!  Csodálatos ének-zenei élménnyel ajándékoztak meg bennünket!  

Bizják Dóra pedig káprázatos, virtuóz zongorajátékával egyenesen elbűvölte hallgatóságát! Például önálló szólószáma előadása - LISZT FERENC: Soirées musicales de Rossini – Bolero  - után az egész terem feldübörgött: kirobbant a  tapsvihar!... - de nem először és nem utoljára a koncerten.

Felejthetetlen, szépséges Donizetti- és Rossini-melódiák, ismert meg kevéssé ismert, ritkán hallható gyönyörűséges áriák, dalok, együttesek, kórusok csendültek fel és követték egymást – még sokáig elhallgattuk volna azokat, további darabrészleteket is szívesen vettem volna; a koncert műsorszámai jól voltak összeválogatva. Bízvást mondhatom, az évad egyik legemlékezetesebb ária- és dalestjére került sor,   és valóban, a bel canto minden szépsége kitárulkozott előttem!

Elismeréssel kell szólnom az est karmesteréről, a Nemzeti Énekkar karnagyáról, Somos Csabáról is, aki lelke volt az est zenei megvalósításának! Külön köszönet illeti a műsorvezető Tóth Antalt - az Énekkar menedzserét - az egyes énekszámok előtt elmondott kis rövid zenetörténeti ismertetőiért, összefoglalóiért, melyekből értően és tömören megtudhattuk, miről szól a felhangzó ária, dal, jelenet, mit kell tudni a zeneszerző darabjainak keletkezéséről.  

"Canzoni e quartettini"

Rossini és Donizetti gálaest

Szólót énekelnek a Nemzeti Énekkar művészei

Bizják Dóra zongora

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Somos Csaba karmester

Házigazda: Tóth Antal

„Hangversenyünk műsorának olasz elnevezése (dalok és kvartettek) az olasz bel canto két nagy mesterének köszönhető. Az est folyamán Rossini és Donizetti különleges szépségű áriáit és együtteseit hallhatja a közönség. A hamisítatlan olasz muzsika meghatározó szerepet játszó, elfogulatlan vidámságát, drámaiságát és karaktergazdagságát élvezhetjük a Nemzeti Énekkar művészei és Bizják Dóra zongoraművész tolmácsolásában. Énekeseink virtuóz szóló- és kamaraprodukciói mellett a teljes együttes több kvartettet és operakórust is megszólaltat.”

GAETANO DONIZETTI

Don Pasquale – Cselédkórus (Énekkar)

Don Pasquale – Norina, Malatesta és Don Pasquale hármasa (Dóri Eszter Zita, Mokán László, Gáspár István)

Boleyn Anna – Smeton áriája (Müller Beáta)

A szerelmi bájital – Adina-Dulcamara kettőse (Bálint Ágnes, Pásztor Péter)

Parafrasi del Christus - kantáta (Kovalik Erika, Bakos Kornélia)

Lammermoori Lucia – Hatos a II. felvonásból (Széll Cecília, Galgóczy-Boros Dóra, Varga Donát, Boros Sándor, Pásztor Péter, Kelemen Dániel és az Énekkar)

szünet

GIOACCHINO ROSSINI

Mózes – Mózes imája és jelenet (Langermann Mónika, Derzsi-Pap Enikő, Dékán Jenő, Gáspár István és az Énekkar)

A sevillai borbély – Rosina áriája, I. felv. (Halmosi Katalin)

Stabat mater – „Eja mater” – a cappella énekkar és basszus szóló (Pintér Dömötör és az Énekkar)

Due Quartettini – I gondolieri (Énekkar és szoprán, alt, tenor, basszus hangokra szólisták)

LISZT FERENC: Soirées musicales de Rossini – Bolero (Bizják Dóra – zongora)

Toast pour le nouvel an – Ottetino (Fekete Andrea, Király Judit, Puskás Eszter, Derzsi-Pap Enikő, Gavodi Zoltán, Czier Zoltán, Cserményi Zsombor, Labant Árpád Bence)  (a cappella)

Hamupipőke – I. felv. finálé (Széll Cecília, Bakos Kornélia, Kiss Borbála, Dékán Jenő, Mokán László, Gáspár István, Ladjánszki László és a Férfikar)

/Magyar Nemzeti Múzeum - Díszterem -  2019. november 28./

Azért mert idővel "szétmennek" a topicok... Meg ki ezt olvassa, ki meg azt..  No meg kiemelten kezelem a leírtakat.

Miért kell ugyanazt négy topicba is beírni? 

Hogyhogy nem láthatjuk Kelemen Zoltán operaénekest a Magyar Állami Operaház repertoárján szereplő Rigoletto címszerepében? Vagy Az álarcosbál Renatójaként (=René)?   A költői kérdésemre nem várok választ, de mégis.  És előrebocsátva, hogy a tavasszal bemutatandó Don Carlos szereposztásában Posa márkiként sem látom kiírva nevét, még inkább értetlenkedem. 

Ha az Opera vezetéséből ellátogatott valaki illetékes tegnap a BMC koncerttermébe meghallgatni Kelemen Zoltán énekét nagy Verdi-baritonáriákat műsorra tűző áriaesten (Macbeth, Traviata, Rigoletto, Don Carlos, Az álarcosbál), bizonyára meglepődött és igazat ad nekem, elgondolkodik azon, hogy is van ez?  

A kiváló baritonista énekművészetének fontos mérföldköveit jelentik ezen operák és benne ezek a szerepek; az általa most előadott, elénekelt, összetett felépítésű áriák minden szépségét, értékét kimagasló művészi színvonalon  prezentálta előttünk.

Micsoda kiállóképesség, átlényegülés, komoly, nagy hangvolument is kívánó egyik szerepből át a másikba, biztos énektechnikai tudás (frazeálása, legátóia, a hajlékonyság, a hangszínekkel való bánás stb…), erőteljes, kisugárzó hang - drámai, ha kell lírai megszólalásaival…! Anélkül, hogy színpad, jelmez, díszlet, szereptárs volna  – mert Kelemen Zoltán hangfenomén operaénekes, mindent tud és kibír!  A hat, félelmetesen szép Verdi-baritonáriával, amelyeket egy-egy rövid szünet beiktatásával elénekelt, szinte: „alakított” – akárha a színpadon játszaná és élné át a szerepet!  Átszellemült, a karakterbe plántáló empatikus megszólalásai, megformálásai – ha csak egy-egy ária keretébe sűrítve is –  ezen operák csúcspontjait idézik meg - magas érzelmi hőfokon!

És ha hozzáteszem, hogy fellépése alatt csupán fél méter távolság választotta el a közönség első sorától, de ezt a „terhet” is viselte azon kívül, hogy úgy kellett énekelnie, hogy a koncertteremnek nincs pódiuma, az akusztika olyan felemás, mindebből is következően a zenekar olykor erős hanghatásait  kvázi "túlkiabálni" szükségeltetik – lám, ezt is bírja erővel, idegekkel, ami fizikailag is elismerésre méltó teljesítmény!

Kelemen Zoltán széles repertoárja sokszínű, igen jelentős! [ https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelemen_Zolt%C3%A1n_(opera%C3%A9nekes,_1970) ] 

Az elmúlt évtizedek alatt a Szegedi Nemzeti Színház vezető baritonistájaként sorra énekelte-alakította nagy sikerrel Verdi jelentős  (hős)bariton főszerepeit is:  Rigoletto, Macbeth és a Simon Boccanegra címszerepei; Georges Germont, René, Jago, Luna, az Ernani Don Carlo-ja, A végzet hatalma Don Carlos-a.

 Kelemen Zoltán immár évek óta a Magyar Állami Operaház tagja is, de az említett szerepekben - a Traviata  Germont-ját  és korábbról az Otello Jágóját leszámítva -  nem látható.  Miért?  (Még Fordot énekelte a Falstaffban, Paolo Albianit a Boccanegrában - de ezek "fajsúlyban" talán nem mérhetők  az előzőkhöz.) Pedig „kéznél” van….elővehető, felkérhető a nem is olyan régmúltban abszolvált sikerszerepeire, még úgy is, hogy rajta kívül is vannak jó baritonistái a HÁZ-nak, de mégis, szerintem ildomos  ha Kelemen Zoltánt kiemelkedő énektudásához, hatalmas művészi tapasztalatához, renoméjához méltó szerepekben (is) foglalkoztatná, amiből most ízelítőt nyújtott – és kaphattunk tőle  -  tegnap este a BMC Verdi-koncertjén.

 Mindezt azért is vetem fel, mert Kelemen Zoltán minden bizonnyal megérdemelné, sőt „kijárna” neki egy új Verdi-szerepben való bemutatkozás is: utóbb beállhatna a jövő tavasszal bemutatandó Don Carlosba és megkaphatná Posa márkit!  Aki ilyen elképesztően, hatásosan, fenomenális baritonján elő tudja adni az opera két megrendítő szépségű részletét (Per me giunto; s különösen Posa halálát: O Carlo, ascolta) – ezeket az áriákat külön, most tanulta meg erre az alkalomra, Pál Tamás karmester szemmel látható elismerésétől övezve ( a „Szabadságkettőst” már régtől tudja, sokszor előadta koncerteken)  – annak ott van/lenne a helye az új rendezésű Don Carlos operában is!

Még pár szó a műsorról:

A Verdi-esten az Óbudai Danubia Zenekar kíséretével és a felkért kiváló karmesterükkel, az örökifjú Pál Tamással az élen – a terem hangzó viszonyai mellett – ragyogó, pompás hangzásban szólaltak meg a szebbnél szebb áriák! Külön dicséretet érdemelnek a Stiffelio nyitányának és a Macbeth III. felvonásbeli teljes balettzenéjének interpretálásáért!

Az elhangzott zenék alatt kivetített képeket láthattunk Verdiről, személyes- és munkakapcsolataiból, az ősbemutatók színhelyéül szolgáló városok operaházairól korabeli és mai külső-belsőjéről.  A házigazda Eckhardt Gábor műveket ismertető elemző-összekötőszövege szolgált egy-egy zeneszám közben kis szusszanásnyi pihenőre a fellépő művészeknek.

Ez volt a műsor:

„LUI (APÁK, SZERELMEK, BARÁTOK)”

Giuseppe Verdi

Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata

Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

KÖZREMŰKÖDIK:

• Kelemen Zoltán – bariton
• Óbudai Danubia Zenekar
• Eckhardt Gábor – házigazda: műsorszám-elemző, kommentátor

2019. november 22. – BMC Koncertterem

Bartók Rádió, ma este

20:05 - Kapcsoljuk a Mátyás templomot

A Magyar Rádió Énekkara (karig.: Pad Zoltán) és Szimfonikus Zenekara hangversenye
Vez.: Somos Csaba

Km.: Erik Bosgraaf (blockflöte), Varga Fruzsina (fuvola), Ducza Nóra (ének)

1. Johann Sebastian Bach: F-dúr mise – Gloria BWV. 233.

2. Georg Philipp Telemann: F-dúr concerto TWV.51:F1,

3. Antonio Vivaldi: a) C-dúr concerto RV. 444., b) Laudate pueri – Gloria Patri et Filio RV. 601.,

4. Georg Philipp Telemann: e-moll concerto TWV.52:E1.,

5. Georg Friedrich Händel: Laudate pueri Dominum HWV. 237.

Az a kis „szinte ária” hozzátartozik Rosillon és Valencienne kettőséhez, hiszen azzal indul a nagy „főzés”. Ama C a forrás, amitől a nő is elveszti a fejét. (Ez a felvétel valami stúdiós show-ban lehetett.)

Bizony, az Erkel Színházban Otellóként és Sámsonként hitelesen robusztus embernek láttam Del Monacót, és csak később, az internet idejében tudtam meg, hogy nem volt magas, és nem hízelgett a megjelenésének Tebaldi termete.

Azért az elejét-ami egy szépséges szinte ária -egy C-vel_ azt nem láttam a videón.

Szólóestek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon:

2020.július 03 - Angela Gheorghiu

2020.július 17 - Piotr Beczala

Már lehet jegyeket vásárolni a Szabadtéri honlapján, viszonylag drágán...

Igen, MDM Lehárt szívesen énekelt: A víg özvegy duettje mellett ott van például  a Paganini ismert dala is...

Lehár: Paganini - Mario del Monaco - Girls were made to love and kiss

Mantovani & His Orchestra

Érdekesség, hogy e dalt férfikar kísérettel énekli del Monaco...

(Kulinyi Ernő magyar fordításában: "Volt, nem egy de száz babám..."

Kösz! Ez tényleg különleges. Persze, az azért hozzá tartozik a dologhoz, hogy a Lehár operettek betétdalai elérik egy komolyabb opera  szoprán és tenoráriájának színvonalát.Nem véletlen, hogy neves énekesek és énekesnők rendszeresen műsorra tűzik azokat. Köztudott, hogy Lehár operettjeit Richard Tauber-nek, és Richard Tauber-re írta. És a Víg özvegy a MET műsorán is szerepelt már, Renée Fleming ragyogó Glavari Hanna volt. . Az persze nem derül ki ebből a felvételből, hogy "egyszeri kisiklás", egy rádió felvétel kedvéért, vagy többször is előfordult hasonló fellépés. Mindenesetre jól énekli és ez a lényeg.

Na, akkor mutatok Neked valami különlegeset... Del Monaco operettben...:-)

Del Monaco nem csak remek énekes, de igen jó színész is volt! Nem mellesleg, ő volt az az énekes-sztár, aki kijelentette, hogy nem elég egy szerepet csak elénekelni, színészileg  is meg kell formálni. Annak idején volt szerencsém budapesti fellépései alkalmával Otelloként, Sámsonként és Bajazzoként is látni és hallani őt, életreszóló élmény volt. Egyébként nem volt egy nagytermetű ember, de a színpadon mindenki főlé magasodott! 

Operettet tudtommal nem énekelt, nem tudom, fenntartásai voltak-e e máfajjal kapcsolatban, de egész habitusa, emberi és művészi mivolta alapján kizártnak tartom. Olasz dalokat viszont sokszor és sokat énekelt.

Ami az operettet, mint műfajt illeti, mindig is voltak nagy énekesek,akik felléptek operettekben, vagy egész egyszerűen csak énekeltek operett betétdalokat, mióta a hanglemez ipar létezik, vannak lemezek régi nagyok ilyen felvételeivel.

Nem hivalkodásból mondom (Schrott fellépéseit végül is nem többszörösen felemelt helyárakkal gazdálkodják ki), hogy a kérdés(ed)re adható választ az előadások tapasztalatára bíztam. A váltótársak adottak. Azt nem bántam volna, ha a női főszereplőkből is választékot kapunk.
Nekem Gáti István Figarója maradt legemlékezetesebb. Legtöbbször Bordás Györgyöt láttam a szerepben, az ő alakítását is szerettem. Kedvenc grófom Sólyom-Nagy Sándor volt.

Még egy szempontból „olcsóbb” dolog esztrád-műsort adni, mint opera-előadásban fellépni: tudjuk, hogy a kiváló énekesek között sem briliáns színész mindenki. Mario Del Monaco az volt, meg is mutatta, hogyan épít fel és alkot meg egy Otellót, Sámsont. Elképzelhetetlen, hogy az 1960-as években ezek helyett előadott volna néhány Verdi- és Puccini-áriát, jól összekeverve, mint egy salátát, ráadásképpen esetleg elénekelte volna a Vágyom egy nő utánt…

Kicsit javítanám délelőtti beírásomat a "soha nem mondd azt, hogy soha" örök igazsága jegyében. Jeles fórumtársunk -a privát üzenet-vonalon- felhívta figyelmemet legalább két valóban kitünő művészre, akik szerinte remek Figarók voltak és szerintem is azok lehettek, csak nem emlékszem rá, hogy a címszerepben velük (is) láttam volna legkedvesebb vígoperámat. Enyhítő körülmény, hogy a kérdéses mondatomat (4435) a "talán" szóval kezdtem.

Bartók Rádió ma esti - élő - oratóriumközvetítése

Müpa - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2019-11-13

19:35 -21.06  Giuseppe Verdi: Requiem

Ea.: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)

Vezényel: José Cura

 Km.: Sümegi Eszter, Gál Erika, Fekete Attila, Palerdi András (ének)

(Ism. november 25., 12.36)

Sok esetben valami téma köré fűzi fel műsorát a meghívott operaénekes: egy adott operaszerző műveiből kiválogatott részleteket énekel el az áriakoncertjén.

Egy példa a közeljövőből:

Ilyen lesz hamarosan a BMC-ben sorra kerülő  Verdi-portrésorozat harmadik része: áriaest!

LUI VERDI III. (apák, szerelmek, barátok) - Budapest Music Center

Óbudai Danubia Zenekar

Vezényel: Pál Tamás

Müsoron:

Traviata: Di Provenza il mar, il suol
Rigoletto: Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth: Pietá, rispetto, amore
Otello: Credo in un Dio crudel
Don Carlo: Carlo, ascolta

Közreműködik | Kelemen Zoltán – november 22.; Kálmándy Mihály  - november 23.

A sorozat házigazdája | Eckhardt Gábor

Ha már ebben a topikban esik szó operákban, szerepben fellépésről, tisztáznám múltkorról: ha aközött kell/lehet választani, hogy 1-1 operát, vendégénekes(eke)t normál vagy koncertáns/félig szcenírozott előadásban néznénk meg inkább, persze hogy "normálban". A kérdés itt az, hogy vendégénekesre szerepben vagy gálán vagyunk-e kiváncsibbak. A válasz aligha kétséges. 1 (2?) koncertáns/félig szcenírozott előadás olyankor pedig igenis üdvözlendő, ha sorozatban kitűzésük még kultúrmissziós szempontból sem éri meg, ha nincs igény legalább egy szériára.

Egyrészt tudjuk: van az a pénz... Másrészt az általad felsorolt "problémák" mindig is megvoltak és mégis jöttek-mentek ide-oda, már a jet-korszak előtt is, azóta is. A mai száguldó világban végképp nem gond az ilyesmi: egy közös próba, esetleg csak pár szám plusz bejárás. A régi nagy "bölények" megoldották gond nélkül. Ma már nincs eltérő nyelven éneklés sem mint azelőtt. (Magyar szólisták és kórus magyarul énekelt/ek.) Igen, divat lett -és kényelmes- végighaknizni a fél világot azonos, begyakorolt gálával mint teszi azt pl. Kaufmann a Mein Wien-nel vagy tette a Damrauval közös Wolf-dalesttel, de létezik még operai vendégszereplés is. 

Ebben sok igazság van, nyilván kényelmesebb egy-egy estét vállalni, ami majdnem bármikor, egy für alle Fälle szabadon tartott estére benyomható, mint egy teljes operaestét. És nyilván nem kevesebb, vagy nem sokkal kevesebb pénzért. Tisztelet a kevés kivételnek. (Anja Harteros pl. egy riportban elmondta, hogy nem szívesen vállal ária-koncertet, mert az ária operaszinpadra való, nem pedig pódiumra.)

Sokszor az is belejátszik, hogy a közvetítő, a menedzser hogyan vélekedik arról az országról, illetve arról a szinhzról, vagy arról az előadásról - mert azt azért előre lecsekkolják -  amiben a sztárnak fel kellene lépnie.

Ezen én is sokat agyaltam, végül a gróf mellett döntöttem. Schrott, mint Don Giovanni nagyon arisztokratikus,illúziókeltő jelenség volt, jól illik hozzá az arisztokrata fennhéjázás megjelenítése. 

Igazad van, egyszer már ki is néztem, aztán elfelejtettem, jó hogy szólsz. Úgy látszik, Schrott a többszörös kivétel. Vajon melyik szerepben érdemes(ebb) megnézni? És melyik váltótárs jobb: Molnár Levente vagy Palerdi András? Talán még sosem láttam igazán emlékezetes Figaróval a darabot. Melis viszont -szerintem- fenomenális Gróf volt.

Én a Faustban is szívesen meghallgatnám, vagy a Boito-operában is. Hozzáteszem azt a Faustot én vagy hatszor láttam, mert egyrészt szeretem a darabot, másrészt voltak énesek, akik miatt mindig betévedtem rá. Az egyik Elena Mosuc volt - Rost mellett ő volt a másik jó Margit az elmúlt években Pesten. 

A baj az, hogy maguk az énekesek viszont, úgy látszik, mintha kedvelnék ezt a koncert formát. A műsor kedvük szerint összeállítva, gyakran a karmestert is hozzák magukkal, fellépő ruhájuk van, és így végig turnézzák fél Európát. Ha opera szerepre szerződnek, idegen a rendezés, a partnerek, a jelmez, a karmester, nem biztos, hogy van kedvük ezzel bíbelődni.

Furlanetto is volt már Don Carlosban, fenomenális előadás volt. Szerintem is operai szerepekre kellene meghívni ezeket az énekeseket, sokkal emlékezetesebb lenne, mint  sokadszorra meghallgatni az agyoncsépelt áriákat és nyitányokat. 

A 4 Figaro házassága januárban, a még mindig nem akárki Erwin Schott-tal, méghozzá két szerepben, csak lesz. Az Erkelben. Lesz… (És ezzel sokkal jobban járunk, mint ha abba a rakás szemét operaházi Faustba hívnák meg Schrottot.)