vissza a cimoldalra
2018-07-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60958)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (941)
Erkel Színház (9441)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2806)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)
Operett, mint színpadi műfaj (3634)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)
Élő közvetítések (7302)
Jonas Kaufmann (2260)
Erkel Ferenc (1048)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

4049   társalgó • előzmény4044 2018-06-26 12:06:37

Köszönet a beszámolóért. Abszolút hiánypótló az ilyen értő recenzió megjelenése.

Köszönet érte a Momus nak is, hogy teret ad zenerajongók, komolyzene iránti lelkesedéstől vezérelt „civilek” önzetlen (értsd ingyen) megnyilvánulásainak. Nagyon szép este volt, és jó volt értő összefoglalást olvasni róla!

Azt hiszem, máshol tartana a hangverseny/opera életünk népszerűsége, nívója, ha az egyes eseményekről kritikákat olvashatnánk napilapokban, magazinokban. Rossz, hogy ez eltűnt, vagy csak nagyon sporadikusan érhető el. Nyugat- Európa nagy részén mind a mai napig fontosnak tartják, hogy akár a legkisebb város komoly zenei eseményeiről kritika jelenjen meg a helyi lapban. A zeneszerető, de nem zenész közönség számára ez mindig sokat idézett fogódzót jelent, a zenészek számára pedig nagyon fontos visszajelzés.

4044   Edmond Dantes 2018-06-25 19:13:00

Rendhagyó helyszínen, rendhagyó műsorral tartotta ebben az évadban utolsó  "zárthelyi" koncertjét a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikusok: a Dohány utcai zsinagógában. A műsor és a helyszín kiválasztása szorosan összefügg: Darius Milhaud itthon szinte ismeretlen Ani Maamin című kantátája és Leonard Bernstein III. "Kaddish"-szimfóniája igazi "zsidó koncertté" tette a produkciót, nem pusztán a két zeneszerző származása okán, hanem mert mindkét mű a zsidó valláshoz legszorosabban kötődő íráson-szövegen alapul. 

 
Az Ani Maamin (magyarul kb. "Hiszek") címe azonos Maimonidész XII. században élt zsidó rabbi, orvos és filozófus alapvetésével, aki 13 pontba tömörítve foglalta össze saját s egyben a zsidóság máig érvényesnek tartott hitvallását. Bővebben erről itt és itt. E 13 pontból választotta ki a kantáta szövegírója, a magyarországi gyökerekkel rendelkező Elie Wiesel a tizenkettedik pontot (Hit az eljövendő Messiásban, és az ő várása), hogy azután a műben a narrátor és a nagyapa-apa-fiú azaz Ábrahám, Izsák és Jákob gyakran e hitvallással "feleselve" állítsák szembe a Holokauszt rémségeit. ("Ha létezik Isten, hogyan engedhette meg mindeme szörnyűséget?") A kantáta vége egyfajta megoldás vagy kevésbé profán kifejezéssel: felold(oz)ás: a földi halandó pátriárkák távoznak, tudomásul véve a megfellebbezhetetlen felső akarat létezését, miközben Isten könnyezik...a Messiás eljövetelét mégis mindennap várjuk, hisszük. HiszekAni maamin, suttogja a kórus még egyszer. Milhaud e kései műve igen nehéz szellemi kirándulásra invitál, hosszúak és fárasztóak a prózai részek (narrátor: Lisztes László, a három pátriárka: Szaszák Zsolt, Tassonyi Balázs, Tóth Dominik), a zenekari tételek szépek, de nem ragadtak különösebben magukkal, a kórus szólama és a női énekszólók (előadók: Bódi Zsófia, Kristófi Ágnes, Széll Cecília)  gyönyörűek, áhítatosak.
 
Budapesten Leonard Bernstein 1985-ben vezényelte Kaddish-szimfóniáját, aminek a szövegét is ő írta. A Kaddisról talán sokan tudják, hogy a zsidóság legnagyobb gyászimája, noha benne egyetlen szó nem esik halálról, gyászról, az eltávozott hozzátartozóhoz intézett búcsúról. Bővebben minderről itt. Valamiképpen a Milhaud-műre emlékeztet a Kaddish tematikája: Isten magasztalása -csakúgy mint amott- ebben az alkotásban is szembemegy a Holokauszt borzalmainak felelevenítésével. Teljes feloldozás, feloldódás nincsen, a kétely mindvégig ott lebeghetett a szerzőben és ott lebeg a zeneműben. Persze Bernstein hangzásvilága, ritmusai és a zenének a próza fölötti "túlsúlya" sokkal fogyaszthatóbb -elnézést az ismét profán kifejezésért- szimfonikus-oratorikus táplálék mint a francia mester kantátája. A narrátor Dunai Tamás volt, a szopránszólót gyönyörűen énekelte Sümegi Eszter.
 
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) és a Nemzeti Filharmonikusok a nagy eseményhez illő felkészültséggel, tudásuk legjavát adva járultak hozzá,  a Bernstein-műben közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc).
Ahogyan értő bevezetőjében a művek szövegét, vallási hátterét ismertető Frölich Róbert főrabbi mondta, a hangverseny szellemi atyja, megálmodója: Hamar Zsolt zeneigazgató volt. Az ő ihletett, biztos vezénylése, szellemi irányítása, művészi alázata foghatta össze a két nagyon eltérő zeneiségű, nehéz és szerteágazó, nagy apparátusokat megmozgató alkotást.
 
A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar hangversenye a budapesti Dohány utcai zsinagógában - 2018. június 21. 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1927 • Kurt Masur, karmester († 2015)
1954 • Hollós Máté, zeneszerző