Bejelentkezés Regisztráció

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek


Téma ismertetése: koncertek, előadások, események, élmények

3963 Búbánat 2018-03-30 12:25:44

Liszt: Szent Erzsébet legendája

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje

2018. március 30. péntek 19:00 — 22:20

Egy szünettel

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vezényel: Hamar Zsolt

Szereplők:

Szent Erzsébet - Kele Brigitta

Zsófia őrgrófné - Kutasi Judit

Hermann őrgróf / II. Frigyes - Albert Pesendorfer

Lajos őrgróf - Johannes Kammler

Egy magyar mágnás / Udvarmester - Haja Zsolt

A gyermek Erzsébet - Csorba Kinga

A gyermek Lajos - Kristofics Kornél

Közreműködők:

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara (karigazgató: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc)

 

„Liszt 1861 őszétől mind több időt töltött Rómában, ahol figyelme az egyházi zene felé fordult. A következő évben, 1862-ben fejezte be első oratóriumát, a Szent Erzsébet legendáját. Lisztet már weimari évei alatt erősen foglalkoztatta a magyar királylány és bajor hercegasszony életének története, a weimari nagyherceg társaságában ellátogatott Erzsébet egykori lakhelyére, Wartburg várába is.

A Nemzeti Filharmonikusokat zeneigazgatójuk, Hamar Zsolt vezényli. Az oratórium címszerepében a Kolozsvári Operából induló, német (Düsseldorf) és francia (Párizs, Avignon, Strasbourg) színpadokon rendszeresen fellépő Kele Brigittát hallhatjuk, aki a múlt évadban közreműködője volt a New York-i Metropolitan Bohémélet-előadásainak.

Albert Pesendorfer személyében napjaink egyik legkeresettebb Wagner-énekesét hallhatjuk, a világ rangos dalszínházaiban rendszeresen formálja meg Marke király, Hans Sachs, Hagen vagy Gurnemanz figuráját. Lajos szerepében Johannes Kammler lép fel. A fiatal német bariton 2017-ben második díjat nyert a Neue Stimmen elnevezésű nemzetközi versenyen, mely egy sor fellépési lehetőséget hozott számára. A 2018-as Salzburgi Fesztivál egyik izgalmasnak ígérkező operaprodukciójára, Gottfried von Einem A per című darabjának koncertszerű előadására hívták meg.”


Rendező: Budapesti Tavaszi Fesztivál


3962 Búbánat 2018-03-29 10:07:40

José Cura zenei világa koncert 2018. március 29-én Budapesten a MÜPA-ban kerül megrendezésre.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem – ma este fél 8:


Fellépnek: José Cura, Váradi Zita, Simon Krisztina, Horváth István, Bakonyi Marcell


a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán, Matos László)
 

Vezényel: José Cura, Mario De Rose
 

Műsoron:


JOSÉ CURA: Modus
JOSÉ CURA: Magnificat
JOSÉ CURA: Ecce homo

„José Cura a világ legnagyobb tenorjainak egyike, de igazi polihisztor is - korunk Leonardo da Vincije” - olvasható a tenor honlapján. És valóban: az argentin énekes egyre gyakrabban hódol másik nagy szenvedélyének, a dirigálásnak, és komponál is.

A hangverseny lehetőséget ad arra, hogy José Cura teljes zenei világában elmerüljünk - miközben megszólal három legjelentősebb oratorikus műve. A Modust és a Magnificatot ő maga vezényli, az Ecce Homóban pedig Krisztus szerepét énekli. A Salva Vita Alapítvány létrejötte huszonötödik évfordulójának tiszteletére rendezett koncerten Cura a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Énekkarával és Gyermekkórusával, négy kiváló énekes szólistával, Váradi Zitával, Simon Krisztinával, Horváth Istvánnal és Bakonyi Marcellel, valamint az Ecce homót dirigáló Mario De Roséval osztja meg a színpadot.

Az Ecce homót Cura 1989-ben írta, miután a kórus tagjaként részt vett egy Máté-passió-előadásban. „Az élmény szabályosan sokkolt, s ez megismétlődött, amikor magam is vezényeltem a művet. Elhatároztam, hogy én is írok valamit bibliai témára, de nem operát, hanem olyasmit, ami még drámaibb, és a ma emberéhez szól. Végül ahhoz a kétezer évvel ezelőtti történethez nyúltam, amelyben Krisztust bűnözőnek nyilvánították.”

„Huszonöt éves voltam, amikor a pápa meghirdette Mária évét. A feleségem éppen harmadik gyermekünket várta. Eszembe jutott, hogy Mária még tinédzser volt, amikor szült, bizonyára sokkolhatta ez az egész történet.” A Magnificat úgy kezdődik, hogy Mária egyedül ül a sivatagban. Cura üzenete így foglalható össze: amíg egyedül van valaki, semmire sem képes. Ahhoz, hogy megvalósítson valamit, összefogásra van szükség.

A Modus ősbemutatója Prágában volt - a művet a cseh főváros, pontosabban a középkori Prága ihlette. A tízperces darabban, amelyet Cura maga hangszerelt, a városról szerzett inspiráló benyomásait összegzi.

/http://www.kulturaonline.hu/


3961 Búbánat 2018-03-23 14:58:15

"Az olasz zeneóriás"– a Duna Szimfonikus Zenekar koncertje

2018. március 23. (péntek) 19:00

Duna Palota - Színházterem

Részletek Verdi  Nabucco, A lombardok az első keresztes hadjáratban, Macbeth, A trubadúr, Traviata, Aida és az Otello c. operáiból

Közreműködik: a Nemzeti Énekkar szólistái és a Nemzeti Énekkar

Vezényel: Somos Csaba

Műsorvezető: Zelinka Tamás

Részletes műsor:

Nabucco – Nyitány, Szabadságkórus, Zakariás áriája
Zakariás – Gáspár István

Lombardok – Vitézek kara

Macbeth – Nyitány, részletek a II. felvonásból
Lady M – Kristófi Ágnes
Macbeth – Pásztor Péter
Banquo – Pintér Dömötör
Macduff – Viszló István
Udvarhölgy – Halmosi Katalin
Bérgyilkos – Silló György


xxxxxx

Trubadúr – Cigánykórus, Azucena áriája
Halmosi Katalin

Otello – Tűzkórus

A traviata – Jelenet és a II. felvonás fináléja
Violetta – Szalai Ágnes
Alfredo – Dékán Jenő
Germont – Pásztor Péter
Flóra – Halmosi Katalin
Márki, Báró – Mokán László
Gaston – Viszló István
Doktor – Gáspár István
Inas – Silló György


Aida – II. felvonás fináléja


3960 Héterő 2018-03-21 11:48:09

                                    Bartók Plusz Operafesztivál

                               Bartók Plusz Operafesztivál - 2018


3959 Edmond Dantes 2018-03-11 11:33:21

Mendelssohn: Eliás c. oratóriumát pedig október 26-án lehet meghallgatni.


3958 Búbánat 2018-03-08 11:10:51 [Válasz erre: 3957 Edmond Dantes 2018-03-08 08:27:50]

Lesz még Lehár: A mosoly országa - operettbemutató; lesz Verdi: A két Foscari - Nuccival...


3957 Edmond Dantes 2018-03-08 08:27:50

 A 2018/19-es évadban is világsztárokkal, rangos együttesekkel, a hazai zenei élet kiválóságaival és 14 különböző bérlettel várja látogatóit a Müpa. Részletek itt.

  • 2018. március 7-én, szerdán 10 órától elsőként a Müpa+ hűségprogram Ezüst, Arany és Platina szintet elért tagjai számára biztosítunk 48 órás elővásárlási lehetőséget.
  • Akik még nem hűségprogram-tagok, vagy még nem érték el az Ezüst szintet, azok számára a bérletértékesítés március 9-én, pénteken 10 órától honlapunkon és jegypénztárainkban a szokásos nyitvatartási időben kezdődik el.

3956 telramund 2018-03-07 22:51:00

Hát elgondolkodunk rajta !


3955 Búbánat 2018-03-07 21:57:35

Olga Peretyatko áriaestje

2019. február 26. kedd19:30 — 22:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az olasz bel cantótól a francia romantikus operáig, orosz kitekintéssel: Rossini, Bellini, Donizetti, Offenbach, Gounod, Glinka

Vezényel: Michelangelo Mazza

Közreműködik: Magyar Állami Operaház Zenekara


3954 alef 2018-03-05 01:03:46

Még sok van hátra 2018-ból, de a Budapesti Fesztiválzenekar - egészen pontosan a színlap szerint a "Fischer Iván Operatársulat" - tegnap a MüPában bemutatott Falstaffja nálam már most nagyon esélyes "az év legszínvonalasabb hazai operaprodukciója" címre. Minden vonatkozásban a lehetséges maximumhoz közeli előadást láttam. Az énekesek kivétel nélkül kiválóak voltak (persze nem véletlen, mind régóta énekli már a szerepét, jórészt a nemzetközi elithez tartozó színházakban), hangban és színészi teljesítményben egyaránt. Számomra a Falstaffot alakító Nicola Alaimo mellett Yvonne Naef (Mrs. Quickly) volt különösen meggyőző, de ez csak ízlés dolga, tényleg csaknem maradéktalanul, egységesen jó volt a vokális teljesítmény - beleértve a Fentont alakító 23 éves spanyol (vagyis inkább baszk) tenoristát is. (Talán egy picit nazális volt néhol, de ó, bár lenne egy ilyen szintű fiatal magyar tenorunk..!). Fischer Iván olyan lazán, és mégis precízen irányította a zenekart, mintha világéletében Verdi-operákat dirigált volna (pedig ugye nagyon nem). A színpadra állítás módja (rendező: Fischer Iván és Marco Gandini) is nagyon "ült": ugyan egyáltalán nem gondolom, hogy a Fischer által favorizált "minimalizmus" lenne általában véve a jövő útja a zenés színházakban, de itt és most ez a konkrét produkció zseniálisan volt kitalálva és megvalósítva is, a Nemzeti Hangversenyterem szerény adottságait maximálisan kihasználva. Ugyan először igencsak meglepődtem, amikor a terembe lépve azt láttam, hogy a zenekar foglalja el a színpadot, a díszletet meg szinte keresnem kellett - de mégis teljesértékű színházi produkció jött ki belőle. A rengeteg apró ötlet, finom geg mind működött, és nem történt semmi baleset se a tényleg zsebkendőnyi területen, pedig még a karmester és a zenekar jelentős része is szereplővé, s a zenekar vonósainak többsége pedig énekkarrá lépett elő egy ponton (a konkrét poénokat most nem lövöm le azok kedvéért, akik elmennek a még hátralevő két előadásra). Szerintem ez az az eset volt, amikor a "klasszikus" és a "modern" rendezések hívei egyaránt remekül érezték magukat. Végül, de nem utolsó sorban: az egész előadás a végletekig kidolgozottnak, alaposan, precízen bepróbáltnak tűnt, és minden közreműködőn az volt érzékelhető, hogy - a professzionalizmuson túl - ők is élvezik, amit csinálnak.

Ahogy látom, még van néhány jegy a 6-i és 7-i előadásra - aki esetleg idáig nem tervezte, de szeretne részese lenni egy emlékezetes operaélménynek, szerintem csapjon le valamelyikre! 


3953 lenszkij 2018-02-27 12:17:14

a ma esti gáláns indiákra egy db fölös jegyem van, aki szeretné, írjon. egy tábla narancsos étcsokiért  cserébe:) matraijeno gmail pont com


3952 Edmond Dantes 2018-02-27 09:39:48 [Válasz erre: 3945 Edmond Dantes 2018-02-24 13:38:44]

Helyesbítés: Hugo Wolf a mai Szlovénia területén található Windischgrätzben született osztrák zeneszerző volt, anyai ágon Herbert von Karajanhoz kapcsolódott, aki pedig görög és aromán (szintén balkáni) felmenőkkel is rendelkezett.


3951 Beatrice 2018-02-27 09:08:14

Van egy fölösleges jegyem a ma esti teltházas A gáláns indiákra. Fszt. 4. sor. Érdeklődés esetén privát üzenetet kérek mihamarabb.


3950 -zéta- 2018-02-25 15:23:44 [Válasz erre: 3949 Klára 2018-02-25 13:40:33]

Pont ráláttam a kamerára, csak a ráadásokra engedték be az operatőrt...


3949 Klára 2018-02-25 13:40:33 [Válasz erre: 3948 Edmond Dantes 2018-02-25 13:21:30]

Igen, sajnos a dalest mint műfaj kis hazánkban egyre inkább kiment, kimegy a divatból. Ami azért is sajnálatos - többek között - mert a mai nagy énekesek közül egyre többen hódolnak a daléneklés szenvedélyének is, ami teljesen új oldalról mutatja be művészetüket.

Nem tudom, a hiba kinek a készülékében van, de az M5 csatorna febr. 23-i 2 perces - igen, két perces - "bemutató műsorában" nem az est egyik Wolf dala, hanem az első  ráadás  dal néhány üteme hagnzik el!


3948 Edmond Dantes 2018-02-25 13:21:30 [Válasz erre: 3947 Edmond Dantes 2018-02-25 12:57:40]

Még annyi -részben off-, hogy a dalestek divatja -mély sajnálatomra és nálunk legalábbis- eléggé kiment a divatból éspedig elég régen. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy főleg a 70-es, kisebb mértékben a 80-as években még sok nagy énekes dalestjén lehettem ott a Zeneakadémián vagy az Erkelben, olykor MTA várbéli dísztermében. Manapság a dalestek helyét a számomra kevésbé vonzó áriaestek vették át. Mindennek fényében talán még feltűnőbb egy (idézőjelesen!) "szimpla" dalest körüli ekkora felhajtás. Tout Budapest egy Wolf-dalesten...igen, Kaufmannért.


3947 Edmond Dantes 2018-02-25 12:57:40 [Válasz erre: 3946 -zéta- 2018-02-25 12:26:12]

Kedves -z-, én is ott álltam az Erkel Színház előtt...közvetlenül  a koncert előtt (!) lehetett jegyet venni. Végül nem vettem, mert akkori (ifjú egyetemista) anyagi lehetőségeimhez képest túl drágának ítéltem a vételárat. Ma már persze sajnálom, mert éhen azért nem haltam volna, ha jegyet váltok a koncertre.

Nagyot talán nem tévedtem tegnapi első mondatommal: miként csütörtökön a közönségroham Kaufmannak szólt, úgy 1973-ban sem Wolfnak, hanem Richternek -mint mindig, minden koncertjén- és nem mellesleg Dieternek azaz Dietrich Fischer-Dieskaunak és persze kettejük zenetörténeti horderejű társulásának.


3946 -zéta- 2018-02-25 12:26:12 [Válasz erre: 3945 Edmond Dantes 2018-02-24 13:38:44]

Az első mondatodban biztosan tévedsz kedves ED, 1973. október 6-án bizony legalább ilyen lázban várta az aznapi Wolf-dalestet Budapest komolyzeneszerető közönsége Dietrich Fischer-Dieskauval  és Szvjatoszlav Richterrel az Erkel Színházban.

Itt a műsor:

Wolf: Mörike-dalok - Der Genesene an die Hoffnung, In der Frühe, Fußreise, Neue Liebe, Der Feuerreiter, An den Schlaf, Zur Warnung, Jägerlied, Storchenbotschaft, Im Frühling, Auf einer Wanderung, An die Geliehte, Peregrina I. Peregrina II, Lebewohl, Begegnung, Der Jäger, Bei einer Trauung, Abschied,

Ráadás: Wolf: Mörike-dalok - Verborgenheit, Selbstgeständnis, Nimmersatte Liebe, Auf ein altes Bild, Der Tambour, Gesang Weylas 


3945 Edmond Dantes 2018-02-24 13:38:44

Budapest soha nem várt még ennyire Hugo Wolf-dalestet, pontosabban jeles előadóit, Diana Damraut, Helmut Deutschot és -kiváltképpen- Jonas Kaufmannt. Így, csakis így válhat a nálunk (?) talán nem méltatlanul szinte ismeretlen német kismester egyszeriben közkívánat s vágy titokzatos és/de nehezen megszerezhető tárgyává. A két részben előadott dalcsokor talán a félig-meddig elfeledett Wolf-életművön belül sem tartozik az első vonalba, Mörike-dalai és Spanyol daloskönyve például mintha ismertebb lenne. A dalocskák nem csekély hányada unalmas és felejtős, néhány figyelemreméltó(bb) szerzemény pedig szinte elvész az olykor alkalmi sanzonszerű szösszenetek tengerében. Ügyes szerkesztéssel próbáltak valamiféle dramaturgiai összefüggést találni némely darabok közt, de különösebben ez sem osztott-szorzott. Az a boldogító érzés azonban, hogy a belépőhöz jutott szerencsés hallgató egy légtérben lehet Jonas Kaufmannal, megtette a maga hatását: maga a szerző is elcsodálkozhatott volna rajta, micsoda szűnni nem akaró ünneplés fogadja Olasz daloskönyvét azazhogy -észnél legyünk- Jonas Kaufmannt. A máris tiltakozni akarók gondolkodjanak el: vajon eladható lenne, lett volna-e akárcsak egyetlen cserével ez az este, hogy messzebb ne menjek, például a Damrau-Testé házaspárral? Akkor ténylegesen kinek is szólt a szűnni nem akaró ováció? Na ugye. A két énekes szakított a daléneklés régi hagyományával, ami talán már más dalesteken is a múlté, nevezetesen, hogy dalokat az énekes a zongora mellett szinte feszes vigyázzban állva, rezzenéstelen arccal, gesztusok, testbeszéd nélkül ad elő...a hangjával és csakis a hangjával, annak kifejező erejével. Ellenkezőleg: művészeink itt illegtek-billegtek, mórikáltak, igen: mórikáltak mint egy vidéki színkörben előadott 19. századi népszínműben a díva és a bonviván vagy ahogy Colombina és Arlecchino pajzánkodnak egy -stílszerűen- olasz vándortársulat falusi előadásán. (Vö. Bajazzók 2. felv.) És mi tapsoltunk, tapsoltunk önfeledten, boldogan.(Én is!) Ott voltunk, ott lehettünk, szerencsések voltunk. Damrau drámai koloratúrszopránja meggyőzően, átütően helytállt a többnyire közép- és mélyebb szopránfekvésben előadott számokban, jelezve: pályája akkor is az élvonalban folytatódhat, amikor hangja és életkora már "kinövi" múlt- s jelenbéli szerepkörét. Véletlen-e vagy sem, de Jonas Kaufmann dalait úgy állították össze, hogy hangi "komfortzónájából " szinte sosem kellett kockázatot vállalva kilépnie: dinamikában majdnem mindig maximum mezzoforte, a piano tartományban gyakran szinte nem is énekelt, inkább énekbeszélt, viszont sármosan duzzogott, örült, udvarolt, szégyenkezett,  deresedő halántéka mellé (alá) csinos pocakot is társított és partnerével együtt kedves grimaszokat vágtak. Profi módon jól érezték magukat és jó közérzetüket csak fokozta a közönség tapsvihara. Paródia volt ez a javából, nem az ő "kiparodizálásuk", sokkal inkább ők kacsintottak ki a produkcióból: "itt és most mi ilyenek vagyunk, ezt csináljuk...ugye tetszünk?" Tetszettek.Talán a "Sterb' ich, so hüllt in Blumen" volt az előadás csúcspontja és ott valóban megállt az idő s a levegő és eltűnt az idézőjel is. Az nem paródia volt, dráma az elmúlásról, ami mindannyiunkra vár. Helmut Deutsch "csak" tette a dolgát: zongorázott, magas színvonalon, készséggel, remek partnerként alkalmazkodva a sztárshowhoz. Kevésbé mutatkozott alkalmazkodó partnernek a közönség makacs köhögő kórusa, amely jó darabig és könyörtelenül szintén "tette a dolgát": köhögött, (rosszul) időzítve, tapintatlanul. Néha talán unalmában?

 

Hugo Wolf: Olasz daloskönyv - MüPa, 2018. február 22.


3944 telramund 2018-02-24 10:55:33

A köhögés,netán annak hulláma általában stress alapú.Létrejöhet unalom talaján,a résztvevő szereplők miatti izgulás  vagy nagy feszültséget okozó produkció levezetésére.9o %-ban semmi köze a megfázáshoz,hurutokhoz!


3943 -zéta- 2018-02-24 10:51:24 [Válasz erre: 3942 lujza 2018-02-24 02:08:50]

Két dolgot figyeltem meg ezen a koncerten.

1. Mindig két dal között indult be a köhögőhullám. 

2. Ezért a művészek elkezdték rövidebbre húzni a "szünetet" két szám között, s a második félidőben volt, amikor sikerült is elaltatni az ingert, bár sajnos nem mindig...


3942 lujza 2018-02-24 02:08:50 [Válasz erre: 3936 Kokapu 2018-02-23 10:43:36]

Ez csak egy tanács: Az egyik télen egy rokonomnak elhúzódó bronchitise volt, és mellé sok szép koncertjegye. Nem akart mindenről lemaradni, ezért a cukron és vizen kívül a téli, vastag sálját is felhozta magával. Ha rátört a köhögés, azt összehajtva a szája elé kapta. Láttam, ahogy mozog a teste, de nem hallottam semmit, pedig mellette ültem. Meg lehet próbálni. A bajom azokkal van, akik teli szájjal köhögik szét a pianokat, és még csak nem is zavarja őket.


3941 Klára 2018-02-23 19:26:03 [Válasz erre: 3940 -zéta- 2018-02-23 17:25:54]

 

Köszönet, főleg azok nevében, akik nem lehettek ott az előadáson!


3940 -zéta- 2018-02-23 17:25:54

Itt az első ráadás... és itt a

a második ráadás... :-)


3939 Klára 2018-02-23 13:53:07 [Válasz erre: 3938 Beatrice 2018-02-23 12:34:19]

Én is a kakasülőn ültem, és két csodálatos, összhangban éneklő művészt láttam. Nem tudom, Kaufmann énekelt-e korábban Wolf dalokat, de a tubuson találtam két audio felvételt Diana Damrau 2005-ös salzburgi fellépéséről. Érdemes meghallgatni!

https://www.youtube.com/watch?v=XygBQDkEEaI

https://www.youtube.com/watch?v=05N-tIDUS2k


3938 Beatrice 2018-02-23 12:34:19

A kakasülőről én egy végtelenül kifinomult, a művészettel szimbiózisban élő előadóművészt (Kaufmann) meg egy tisztes iparost (Damrau) láttam-hallottam.


3937 Klára 2018-02-23 11:34:10 [Válasz erre: 3936 Kokapu 2018-02-23 10:43:36]

Részemtől megbocsátok, mások nevében nem beszélhetek. Sajnos, vannak előre nem látható helyzetek. Egyébként nem minden köhögő ment haza félidőben....

A második rész is csodálatos volt, a köhögések ellenére is. Elég sokan fotóztak - bár előtte külön bemondták, hogy ne .Remélem, valaki majdcsak felteszi a .....-ra és legalább onnan élvezhetik azok is, akik nem jutottak el a helyszínre. Eddig még a külföldi koncertekről sem leltem semmit. (sajnos!)


3936 Kokapu 2018-02-23 10:43:36

Sajnos, én is a "köhögők" egyike voltam, ezért utólag is elnézést kérek. Mentségemre szolgáljon, hogy a szünetben - éppen emiatt - hazamentem. Nemrég meg voltam fázva, de a héten már csak néhányat köhintettem, így nem gondoltam volna, hogy baj lehet. Pontosabban vittem magammal Ricolát (direkt a dobozosat, hogy ne csörögjek zacskóval) azt hittem, így nem lesz gond. Amivel nem számoltam, hogy emeleti oldalülésen ültem, gyakorlatilag merőlegesen a színpadra, és valahányszor arra fordítottam a fejem, hogy a szöveget olvassam, vagy az énekeseket figyeljem, iszonyatosan kaparni kezdett a torkom. Nyilván megpróbáltam visszafogni a köhögést, aminek az lett az eredménye, hogy még inkább ingerelt, illetve patakokban folyni kezdett a könnyem, ettől viszont eldugult az orrom. Egy idő után pedig már az sem segített, ha egyáltalán nem néztem a színpad felé. Ezért fájó szívvel - hiszen nagyon-nagyon vártam már ezt az estét - döntöttem úgy, hogy a második részben inkább megkímélem a körülöttem ülőket (mert normál esetben engem is borzasztóan zavar a köhögés, csörgés, zörgés), és magamat is :( 

Mindenesetre jó tanulság volt, többet nem veszek oldalra jegyet, csak olyan helyre, ahonnan szemből láthatom. 

Még egyszer elnézést! :(


3935 Klára 2018-02-23 09:25:53 [Válasz erre: 3934 telramund 2018-02-23 07:43:39]

Valóban csodálatos este volt, mindkét énekes és nem mellékesen a zongorista is hozta legjobb formáját. Kaufmannról eddig is tudtam, tudtuk, hogy kiváló dalénekes és nem "csak" elénekli, de meg is jeleníti a dalokat. Damrau ilyen képességei eddig nem igazán voltak ismertek. Az elvitathatatlan  zenei élményen túl különösen megkapó volt a kisebb-nagyobb gesztusok sorozata, mellyel mintegy megjelenítették, kifejezték a dalokban foglalt érzelmeket. Semmi operai allűr, de az a sokszor tapasztalt túljátszás sem, amellyel egyes esetekben a daléneklés síkos talajára tévedt operisták  próbálják megjátszani, hogy ez most nem opera, hanem az úgynevezett könnyű műfaj. Miközben nincs könnyű zene és komoly zene, csak jó és rossz zene. Valamint jó és rossz előadó.....

Az első, Baden.Badenben tartott koncertjük óta számos kritika jelent meg az egyes előadásokról, a tubuson is vannak méltató felvételek, de sajnos zenei nincs. Remélem, előbb-utóbb valahol megjelenik valami. Persze kérdés, ha ilyen kvalitású énekesek fellépnek Budapesten, miért nem lehet ezekről egy tisztességes TV felvételt készíteni és valamelyik csatornán lejátszani? (M3, M5?) Például valamelyik x+ezredszer ismételt külföldi sorozatfilm helyett! De ez a kérdés már a 2016.os MüPa-beli Kaufmann koncert kapcsán is felmerült, illetve más fellépő művészek esetében is jogos!

Az, hogy ismét jóval kevesebb műsorfüzet volt, mint néző-hallgató, nem a fellépő művészek teljesítményét minősíti, de valami mást igen...


3934 telramund 2018-02-23 07:43:39

Bár nem vagyok egy dal-fun és a tegnapi este után sem leszek az!.DE!Hugo Wolf ritkán előadott Olasz daloskönyve ( nem hiszem , hogy a nézőtéren ülök között akadt tíz ember ,aki eddig hallott róla.-érdemben ) jó és kevésbé ,jó dalaival azonban egy hónap alatt  tízezrekhez jutott el.Egy hónap alatt tízenvalahány koncert (az utolsó holnap Barcelonában),amihez 3 ember Diana Damrau, Jonas Kaufmann és Helmut Deutsch ,mint kíváló kíséret hallatlan teherbírása kellett.46 dal hangzott el két naponként Európa különböző nagyvárosaiban.Már az tiszteletreméltó,.hogy mindez kotta nélkül,mini színházi formában történt.Mint olvastam a mű nem egy szabályos dalciklus.A három művész maga alakította ki Deutsch írányításával, ki melyik ,dalt énekli,milyen a sorrend,mit énekelnek egyedül ,mit ketten.Ebből született egy csodás műsor és,ha nem olvasom,amit írtam fel sem tűnt volna,hogy a szerző nem így (sorrend)komponálta meg.

 Nem tudtam elképzelni ,hogy a két művész ennyire egymásra tudjon hangolódni és éneklési perfekciájuk minden oldalát bemutassák.Damrau kicsit keményebb,németes hangját olyan könnyedén kezelte és állította a kifejezés szolgálatába,hogy csak hallgattam,hallgattam.Jonas Kaufmann pedig gyönyörű hangja minden bravúrját bevetette és a dalok maximális szinte szavankénti értelmezését kifejezte,játékkal reagálta és együtt tökéletes párost alkottak.Semmi operai manír egyik énekesnél sem.Deutsch. .kíséretére pedig nincsenek szavak Hugo Wolf 46 dala megfogta a közönséget és a második részre a „stress”köhögések is abbamaradtak.Nagy este volt!Remélhetőleg valamelyik városban készült erről a lélegzetelállító produkcióról videófelvétel,mert csak a zenei megszólaltatás nem közvetíti ennek a szenzációs estének a teljességét,ezt látni is kell!


3933 Diva Plavalaguna 2018-02-23 02:06:51 [Válasz erre: 3932 lujza 2018-02-23 01:21:22]

Nagyon szép este volt. Két gyönyörű hangú, közvetlen, kedves és jóhumorú világsztár énekelt nekünk olyan dalokat Wolftól, amiket máshol nem nagyon hallhattunk. Volt köztük néhány egészen különleges, igazi minidráma.A köhögés valóban különösen zavaró volt, körülöttem páran teljes hangerővel tolták. 


3932 lujza 2018-02-23 01:21:22 [Válasz erre: 3931 takatsa 2018-02-22 23:24:12]

Egyetértek!

Csak azt nem értem, mintha volnának emberek, akik direkt köhögni járnak a Müpába. (Aztán biztos jól hangzik: Damrauval és Kaufmannal közösen léptünk fel.)


3931 takatsa 2018-02-22 23:24:12

Nagyon kellemes kis este volt. Persze ezek a Wolf dalok nem schuberti mélységűek, de aranyos, változatos, időnként sziporkázó miniatűrök. Damrau lubickolt ezekben a kis zsáner-dalokban. Lehet, hogy nem övé a világ legszebb hangja, de technikában, szerepformálásban egészen fantasztikus.  A zongorakísérő, Helmut Deutsch, kiváló atmoszférát teremtett, időnként nem is harmadik, hanem első tagja volt ennek a triónak. Jonas Kaufmannon érezni lehetett, hogy ő nagyobb formákhoz szokott, de azért ő bármilyen szerepben is Kaufmann, és öröm volt újra hallani egyedi szépségű hangját. A közönség tombolt, és most oka is volt rá. A hang-szálak bérletet már ezért az egy előadásért is érdemes volt megvenni.:)


3930 Edmond Dantes 2018-02-20 10:27:20

Figyelem! Úgy látom, néhány jegyet felszabadítottak a csütörtöki Damrau-Kaufmann koncertre = most vásárolható (ld.net).


3929 Búbánat 2018-02-14 14:16:30

Thomas Hampson: „Felejthetetlen élmény volt Polgár Lászlóval énekelni”

Írta:Tóth Anna

Papageno, 2018. február 13. (A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.)

 A dal amerikai nagykövete. Százötven albumon énekel, egy Grammy-díj, öt Edison-díj és a Grand Prix du Disque tulajdonosa. Operaénekesi karrierje egyedülálló: jut hely benne a zenei nevelésre fordított figyelemnek és zenetörténeti kutatásoknak is. Annette Dasch és Piotr Beczała társaságában Thomas Hampson bécsi operettesten lép fel a Müpában.

Kétlaki életet él. Bécsben éppen úgy otthon van, mint New York­i lakásában. Büszkén vallja, hogy tiszteletbeli bécsiként ismerik el Ausztria fővárosában, és amikor a Bécsi Filharmonikusoknak ítélték a Baden Baden­i Kulturális Alapítvány Herbert von Karajan-­díját, őt kérték fel a laudációra. Az operától az oratóriumokon és dalokon át az amerikai musicalig szinte mindent éneklő művész repertoárjában az operettek is figyelemre méltó helyet foglalnak el.

– Mikor kezdett érdeklődni az operettek iránt?

– Nem köthető ez dátumhoz, hiszen az operett egyike a klasszikus műfajoknak. Akárcsak az operák, dalok és musicalek, számomra az operettek is elválaszthatatlanok az európai zenétől.

– Van-e szerepe ebben a vonzódásban annak, hogy ennyi időt tölt Bécsben?

– Minden bizonnyal szerepet játszik ebben hosszas bécsi tartózkodásom. Az ember fantáziáját megérinti az ottani miliő, a mindent átható zene, az állandóan jelen lévő történelem, és megérintik az ahhoz kapcsolódó hétköznapi történetek. Ilyenkor lehet igazán szembesülni az opera és az operett közötti alapvető különbséggel: az operák reprezentatív figurákat állítanak színpadra, nagy élettapasztalatot közvetítenek, nagyobb időbeli távlatokra mutatnak — témájuk többnyire évszázadokra nyúlik vissza. Az operettek azonnal akarnak szórakoztatni, a mindennapok tanulmányozása segíthet az adekvát figurák felkutatásában — valóban inspiratív lehet ezek életre keltésében átélni a bécsi hétköznapokat.

– Honnan származik az operettgála ötlete?

– Erre nem emlékszem pontosan, de talán Baden­Badenben beszéltünk róla először. Többször léptem fel ott különböző gálaesteken, ahol opera­ és operettáriákat énekeltem. Egyszer csak megfogalmazódott ez az elképzelés.

– Gondolom, régebbről ismeri már partnereit. Hol dolgoztak eddig együtt?

– Piotr Beczałát húsz éve ismerem, nagyon sokat dolgoztunk együtt Bécsben és a Metben, Salzburgban és más helyeken is. Szeretek vele együtt énekelni, kiváló partner és nagyon kedves ember. Annette Dasch fantasztikus művész, vele is többször volt szerencsém közös produkciókban részt venni. Nagyon örülök ennek a közös munkának velük.

Ha mérnöki pontossággal össze lehetne állítani az énekesek génállományát, a romantikus baritont Thomas Hampsonból kellene klónozni. Ő jelenti az operahősök etalonját: egyesíti az óriás Marcello gyengédségét, a lehengerlő Figaro ravaszságát, a magabiztos Don Giovanni kevélységét és a szívtipró Danilo gróf eleganciáját. És ha Hollywoodban készülnének még olyan musical­filmek, mint az ötvenes években, sztárbaritonjuk, a nálunk a Dallas sorozat Clayton Farlow­jaként ismert Howard Keel csak bámulna, hány menyasszony akadna Hampson horgára. És a hangja: egészséges, hajlékony, áradó és egy kis tenormagassággal színezett — egyszerre meggyőző és elbájoló.

– Ki állította össze a gálaest műsorát? Kaptak egy előre elkészített programot, vagy lehetőségük volt ötletelni, akár egy-egy kedvencre javaslatot tenni?

– Ez a műsor egyszer csak „összeállt”. Mindenkinek volt javaslata, amelyben mérlegre tette a saját személyiségét, a saját repertoárját, aztán lassanként körvonalazódott a program. És természetesen kellett némi kompromisszumkészség is, ami mindig meghozza a gyümölcsét.

– Érez valamilyen különös örömöt, amikor operettszínpadon énekel?

– Valójában ezt is úgy kezelem, mint más műfajokat. Nagyon szeretem, amikor éppen benne vagyok, egyébként úgy tekintem ezeket a szerepeket, mint az éneklés, előadás egy lehetséges fajtáját. A pályám elején már kapcsolatba kerültem a műfajjal, még az Egyesült Államokban, Chicagóban énekeltem először operettet. Azóta sem találkoztam túl sok szereppel, de amivel igen — például Danilóval, Falkéval —, azt nagyon megszerettem.

– Most éppen Párizsban játszik A víg özvegyben, majd Németországban is többször elénekli ezt a gálaműsort. Szerepel még hasonló produkció az előjegyzési naptárjában?

– Egyelőre nincs lekötött operettszerződésem, igaz, most még előttem áll e gálaműsor néhány előadása. A napokban valóban A víg özvegyben énekelek Párizsban, aztán lehet, hogy a belátható időhorizonton A denevér körvonalazódik.

– Számos műfajban mozog otthonosan, sok nyelven beszél, sok országban vendégszerepel. Vannak kedvencei? Kedvenc műfajra, nyelvre, országra gondolok. Lehet egyáltalán ilyet megnevezni?

– Határozottan kijelenthetem, hogy nincs kedvencem. Nagyon szeretem, hogy különböző stílusokkal, nyelvekkel, helyszínekkel, sőt különböző műfajokkal találkozom. Akkor mondok igent egy felkérésre, ha érdekel a munka. Ennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a kellő szinten azonosulni tudjak vele. Ha viszont ez megtörtént, akkor mindig szeretem, amit csinálok, olyankor teljesen elmerülök az adott szerepben, adott feladatban. Ezért merem elvállalni azt is, amin sokan csodálkoznak, hogy esetenként egyik nap Simon Boccanegra vagyok, másnap (vagy két­három nap múlva) pedig Danilo. Belépek az egyikbe, elmerülök benne, kilépek belőle — és kész vagyok hamarosan valami egészen mással ezt megtenni.

– Már nemegyszer járt Budapesten. Szerzett különleges élményeket Magyarországon? Megért esetleg valamit magyarul?

– Nagyon szeretek itt lenni. Elbűvöl a város, Budapestnek nincs párja a világon. Sok szép élmény kapcsolódik az önök csodálatos fővárosához. A Müpa fantasztikus termét többször is kipróbáltam már, koncerteztem a felújított Zeneakadémián, ami egy művészettörténeti csoda ezzel a tiszta szecesszióval. Felejthetetlen előadásban vettem részt a gyönyörű Operaházban, az azóta elhunyt Polgár Lászlóval, akinek halála számomra is nagy veszteséget jelentett. És bár nagyon szeretek itt lenni, magyarul még nem sikerült semmit sem megtanulnom, de még megértenem sem…

A MÜPA honlapjáról

„Az operett legjava a Müpában”

„Bécs a Müpába költözik!

"2018. február 15-én a Met három operasztárja - Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas Hampson - a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével a legnépszerűbb operettslágereket hozza el a magyar közönségnek."

Bécsi, bécsibb - operett! Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas 

  • Zeller: A madarász - nyitány
  • Lehár: Giuditta - Octavio belépője (Szép itt az élet és oly vidám)
  • Kálmán: Marica grófnő - Jöjj, cigány
  • Kálmán: A csárdáskirálynő - Táncolnék
  • ifj. J. Strauss: A denevér - keresztmetszet
  • - Nyitány
  • - Óra-duett - Ez az ízlés, ez a kellem….
  • - Quadrille
  • - Csárdás - Hazámnak dalára nyugtom nem lelem
  • - Tercett - A szívem úgy reszket
  • Millöcker: A koldusdiák - Ollendorf belépője (Szépen bánjak tán a nőkkel?)
  • Millöcker: Dubarry grófnő - Ez ő, ez ő, a Dubarry
  • Millöcker: A szegény Jonatán - nyitány
  • Lehár: Paganini - Nem szeret így téged más
  • Lehár: Paganini - Volt nem egy, de száz babám
  • ifj. Johann Strauss: Bécsi vér - keringő
  • Stolz: Bécsi dal - Bécs csak éjjel lesz szép
  • Kálmán: Marica grófnő - Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket
  • Stolz: A kedvenc - Te légy a lelkem császára
  • Siecynski: Bécs, álmaim városa

"Könnyed, fülbemászó, de operai igénnyel megírt dallamokkal és sok humorral átszőtt történet, amelynek központi témája a szerelem: a bécsi születésű operett ma ismert, többnyire óriási sikert arató táncos-komikus és szubrett szereplőkkel megerősített alakját részben magyar zeneszerzőknek köszönhetően nyerte el. A Müpában kuriózumnak számító operettgálán olyan, az operaszínpadokról ismert világsztárok lépnek fel, mint Marlis Petersen, Piotr Beczała és Thomas Hampson, hogy a legnépszerűbb operettkomponisták örökzöld muzsikájával örvendeztessék meg a közönséget."

Rendező: Müpa


3928 lujza 2018-02-13 03:44:22 [Válasz erre: 3927 lujza 2018-02-13 03:29:37]

Kellett még egy kis idő, hogy rájöjjek, kinek köszönhetjük, hogy pont ez az este került be harmadiknak a Hangszálak bérletbe. A darabok rendezőjének, aki, nem mellesleg, a Müpa vezérigazgatója.


3927 lujza 2018-02-13 03:29:37 [Válasz erre: 3926 takatsa 2018-02-12 20:02:26]

A tapsról bizony nem fogsz meggyőzni, ahogy hallom, a főpróbán jobban sikerült a gyors átmenet a prológba. Mint ahogy azt se hinném, hogy Eötvös "erőszakolta" volna bele magát ebbe a bérletbe, és egyáltalán, Bartók mellé. Tételezzük fel, hogy igaz, ami a kísérő füzetben szerepel. Miért ne írhatna operát a Kékszakállú mellé? Legfeljebb majd nem fogják játszani, ha nem jó. És nem utána illesztette, pedig a végkimenete alapján oda illene, hanem eléje, mert van benne szerénység.

A Müpa ugyanúgy dolgozik, mint bármelyik színház vagy opera, bérletben összerak különböző fajsúlyú előadásokat, viszont így olcsóbban adja. Hangszálak bérlet tavaly is volt, aki akarta, megvette. És dicséretes, ha nem maradt otthon akkor se, amikor nem a kedvence énekelt.

A három Bartók ügyében igazad van, és én elég öreg vagyok ahhoz, hogy egykor sokszor láthassam együtt őket. De mutass egy operát manapság, ahol még együtt játsszák őket! Még a MÁO se! És akkor már inkább így, mint mondjuk a Jolanthával.


3926 takatsa 2018-02-12 20:02:26 [Válasz erre: 3923 lujza 2018-02-12 03:47:18]

Így van, kedves Lujza, az orgona fantasztikusan szólt az ötödik ajtónál. Arra gondoltam, hogy már csak ezért a néhány taktusért is megérte építeni ezt a hatalmas orgonát. :)  Ez persze nem menti az orgonistát a bakiért. Biztosan készült felvétel, láttam az előadás előtt, ahogyan mozgatták a kamerákat. 

A tapsról más a véleményünk. Hagytak időt tapsra a két mű között, de mivel csak igen gyér, gyorsan elhaló taps volt, folytatták az előadást. És az előadás végén is a két-két főszereplő érzékelhetően más és más hangerejű tapsot kapott. Persze ebből én nem vonok le túl nagy következtetést, de a közönség reagálását mindenképpen jelzi. 

Nekem persze nem az Eötvös művel van bajom, hanem magával az eljárással. Mert nem hiszem, hogy van racionális szakmai magyarázat arra, hogyan került bele ez az előadás a Florez- Kaufman-Damrau dalest bérletbe. Ez a kapcsolt áru típikus esete, amikor egy sereg embert rákényszerítenek arra, hogy az áhított két produkció kedvéért megvásároljanak egy harmadikat is. És ez ráadásul kétszeresen kapcsolt áru, egyrészt a MÜPA részéről - jegyeladást tekintve - egy csaknem teltház biztosítása, másrészt Eötvös Péter részéről, aki úgy kíván operájára sok nézőt becsábítani, hogy Bartók farvizén evezve - illetve a Kékszakállú herceg várának véletlenül nyitvahagyott hátsó kapuján beosonva - jut révbe. Ezt inkorrekt eljárásnak tartom, különösen azért, mert a két műnek semmi köze sincsen egymáshoz, hiába is próbálja ezt Eötvös Péter bizonygatni. És itt nemcsak a zenére gondolok, hanem a mondanivalóra is: Bartók műve a férfi-nő kapcsolatáról szól, Eötvös operája viszont a gyilkos-áldozat, bosszú-megbékélés kérdését boncolgatja, amely alapjaiban egészen más téma. Tudom, hogy mostanában szokás a Bartók művet párosítani más egyfelvonásos operával, utalnék itt pl. a MET legutóbbi produkciójára, vagy az Erkel Mario-Kékszakállú próbálkozására (amely korántsem volt olyan sikeres, mint a Polgár Lászlóval bemutatott eredeti Mario), de itthon, Bartók országában, azt hiszem, ragaszkodni kellene az eredeti elképzeléshez, mert Bartók három színpadi műve komplexen körüljárja ezt a kérdéskört, mindent elmondva arról, amit férfi és nő kapcsolatáról Bartók és Balázs Béla el kívánt mondani. Ráadásul a trilógia harmadik darabja, a Mandarin, a bartóki pálya csúcsa, igazán szép akkor lett volna ez az este, ha Eötvös Péter - saját operája helyett - ezt dirigálja.

Én nem kívánok véleményt mondani Eötvös operájáról, lehetséges, hogy ez egy nagyszerű mű, de ha az, akkor nem kell Bartókkal támogatni, adják elő egy másik Eötvös operával együtt (van belőlük jó pár). Aztán elmegy rá, aki szereti ezt a zenét és erre kíváncsi, és ami sikert elér, az saját siker lesz, nem valami más. De ez a félkényszer egy kicsit megfekszi a gyomromat, mert a legjobb falat is hányingert okozhat, ha erőszakkal tuszkolják le az ember torkán.


3925 Edmond Dantes 2018-02-12 10:03:59 [Válasz erre: 3922 lujza 2018-02-12 03:14:32]

Privát válasz megy.


3924 Edmond Dantes 2018-02-12 10:03:12

Ebbe a topikba/erre az oldalra talán nem szoktak 1/1 politikai tárgyú újságcikkeket belinkelni, mindenesetre jó tudni: de bizony igen. Ide is elért a Soros-terv..ha nem is onnan, ahonnan.


3923 lujza 2018-02-12 03:47:18 [Válasz erre: 3918 takatsa 2018-02-10 23:36:14]

Én ezt másképp láttam, illetve hallottam. Igaz, az Eötvös operát pár éve egy Armel fesztiválon már előadták, vagyis nem volt számomra teljesen ismeretlen, viszont most sokkal jobban hatott rám. A zenéje finom, kifejező, a zenekar szépen játszott, a rendezés visszafogottsága segítette, hogy a lényegre figyeljünk. A történet megrendítő és felemelő, hiszen bosszuállás helyett a megbékélésről szól. A két szereplő kevés eszközzel dolgozik, nekem nem volt bajom Vizin Viktória hangjával se, bár kétségtelenül a hawaii baritonnak több jutott belőle. A pokolról szóló mondat engem is szíven ütött, de végül is mindkét szereplő a saját poklában élt eddig, amiből, úgy tűnt, nincs kiút. Hogy végül nem így történt, az maga a csoda.

A mű végén egyszerűen nem tudtunk tapsolni (másra gondolni rosszindulat), mert azonnal megszólalt Mécs Károly szép hangján a Kékszakállú prológja. A színpadkép azonos maradt, de valóban megjelentek szinek is a vetítésben, ami engem tán kevésbé zavart, mint a nyílt erőszak és szex jelzése a szereplők között. Az orgona bakiját azért érdemes feledni, mert egyébként én ilyen hatásosan megnyílni az ötödik ajtót tán még nem is hallottam, pont az orgona mindent betöltő, gyönyörű hangja miatt. Cser Krisztiánnak nagyon fekszik Kékszakállú szerepe. Szántó Andreát már hallottam Juditként, és akkor jobban tetszett. A hangja most időnként kiélesedett, és a dikciója is idegenszerű volt néha számomra.

Eötvös Péter intelligens és érzékeny zeneszerző és karmester. Kár, hogy az NFZ vezetői végül nem őt nyerték meg maguknak. Ahol ültem, jól ráláttam a zenekari árokra. Eötvös pontos, takarékos mozdulatokkal vezényelt, valóban Boulezhez hasonlóan, mindenkire nagyon figyelt, és a zenekar szépen szólt a keze alatt. Csak remélni merem, hogy rögzítették az előadást.


3922 lujza 2018-02-12 03:14:32 [Válasz erre: 3919 Edmond Dantes 2018-02-11 14:11:27]

Nocsak! Mi történt? Ahogy látom, mostanában már többször is ellátogattál abba a világvégi, pénznyelő behemótba. Amúgy a véleményeddel nagyrészt egyetértek.


3921 Héterő 2018-02-12 01:23:16 [Válasz erre: 3918 takatsa 2018-02-10 23:36:14]

Mennyivel többet nyújt egy egyszerű, ám hiteles beszámoló (3918), mint a soros, kritikának álcázott politikai pamflet, főleg akkor, ha maga az élet bizonyítja, milyen hamisak a sorok:
George Soros has 'donated his own money' to reverse Brexit


3920 Búbánat 2018-02-11 18:14:53

HAGYOMÁNYOK ÉS MEGÚJULÁS

MEGALAPÍTÁSÁNAK 55. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR

2018. JANUÁR 30. KEDD 06:54 Magyar Idők

Izsó Zita

Idén 55 éves az ország egyik legnevesebb komolyzenei együttese, a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A kilenc hegedűsből, három brácsásból, három csellistából és egy nagybőgősből álló együttes külföldön is ismert: Európa szinte valamennyi országában felléptek, de megfordultak többek között Sydney-ben, New Yorkban, Dél-Amerikában, Kínában és Japánban is. Olyan neves művészekkel koncerteztek, mint ­például Fazil Say, Mischa Maisky, Ning Feng vagy Borisz Berezovszkij.

Számtalan elismeréssel honorálták munkájukat hazánkban és határainkon túl egyaránt: Magyarországon több felvételüket az év hanglemezének választották, Párizsban háromszor nyerték el az Académie du Disque-díjat.

A zenekart Sándor Frigyes alapította zeneakadémisták közreműködésével 1963-ban, majd 1979-ben bekövetkezett halála után az együttes irányítását Rolla János vette át, 2016-tól pedig Tfirst Péter lett a zenekar vezetője.

Az együttes az utóbbi években jelentős hangsúlyt helyezett a megújulásra, ami a zenekarvezető szerint elsősorban az új tagoknak köszönhető, a hangzás ugyanis általuk újabb és újabb árnyalatokkal lett gazdagabb, de nagyon fontosnak tartja, hogy egy újonnan érkezett kolléga minél több időt töltsön azokkal, akik már közel fél évszázada játszanak az együttesben.

Mivel több generáció találkozik egymással, emiatt sokszínűbb a megszólalásmód, viszont nagy munka összefésülni a különböző iskolákból származó különbségeket. Ez utóbbi már csak azért is különös jelentőséggel bír, mert a kritikusok a pozitívumok között ki szokták emelni a zenekar egységes hangzását, ami így egyfajta védjegyünkké vált” – árulta el lapunknak Tfirst Péter ­zenekarvezető.

Hozzátette, hogy további újításokat is tervez, a következő években ugyanis szeretné bővíteni a zenekar létszámát. Elmondása szerint mindez már Rolla ­János fejében is megfordult, hiszen jó néhány darab igényelné a nagyobb zenekari létszámot, adott esetben fúvósok jelenlétét is.

– Ez vélhetőleg nem idén, hanem hosszabb távon fog megvalósulni, azonban az egységes hangzás miatt is nagyon jó lenne, ha a nagyobb létszámigényt nem mindig más és más vendégekkel kellene megoldani – mondta el a zenekarvezető, aki fontosnak tartja annak a zenei örökségnek a megőrzését is, amelyet az együttes az elmúlt 55 évben képviselt. – Kiskoromtól jól ismerem a zenekart édesapámnak, Tfirst Zoltánnak köszönhetően, aki 1973 óta az együttes tagja.

Számtalan koncertjü­kön jelen voltam, és sokat hallgattam a régi felvételeket, így kitörölhetetlenül élnek bennem az egyes művek interpretációi, amelyeket szeretnék átmenteni. Ettől függetlenül a zenekar vezetése során a saját eszközeimet kell használnom, mert ez csak így működhet, azonban az értékek megőrzését nagyon fontosnak tartom – jelentette ki Tfirst ­Péter. Mint mondta, a közeljövőben szeretnének szorosabb kapcsolatot kiépíteni néhány szólistával is, hogy ne csak alkalmilag lépjenek fel együtt, hanem akár rendszeresebb együttműködésről is lehessen beszélni.

Az együttes nemrégiben csatlakozott a Szimfonikus Zenekarok Szövetségéhez, ez nemzetközi szinten is jegyzett és ismert zenekarként a jövőbeni érvényesülés szempontjából még komolyabb előrelépést jelent.

 

A Liszt Ferenc Kamarazenekar az évfordulóra két koncerttel készül, az egyiket az Óbudai Társaskörben, a másikat pedig a Zeneakadémián tartják majd.

Számtalan izgalmas program várható a következő fél évben: az ­együttes január végén francia koncertkörútra indul, február 11-én a Müpában lép fel Kocsis Krisztiánnal és Balogh Ádámmal, de játszanak majd többek között Miklósa Erikával, David Frayjel, Maxim Vengerovval és Martha Argerichcsel is.


3919 Edmond Dantes 2018-02-11 14:11:27

A "táblás ház" ellenére maradtak üres helyek a MüPa szombati Eötvös-Bartók operaestjén. Előrelátó nézők, akik be akarták magukat biztosítani Flórez ária- illetve Damrau és Kaufmann dalestjére, megvették e három előadásra bérletüket...Flórez tekintetében máris hoppon maradtak. (Én is.) Attól tartok, hogy a még hátralévő dalesten sem Hugo Wolf dalciklusa fogja lázba hozni a nagyérdeműt (akinek nem inge...), inkább Jonas Kaufmann fellépése az, amin tout Budapest úgy érzi majd: "azon" ott kell lenni. Ez van, ezt kell szeretni...vagy nem kell szeretni.   

Ilyen körülmények között igazán örülni lehet annak a nagy és megérdemelt sikernek, ami a tegnap esti produkciót fogadta. Eötvös Péter saját elmondása szerint kifejezetten egy, a Kékszakállú mellé-elé szánt egyfelvonásos párdarabot komponált  Alessandro Baricco azonos (Vértelenül) című kisregényéből. (Szöveg: Mezei Mari) Az opera cselekménye ott kezdődik, amikor ötven évvel borzasztó események után a két élő szereplő találkozik. Száraz, szikár párbeszédekből bomlik ki múlt, jelen s végül jövő. A zene hűen, de nem pusztán illusztrációs jelleggel követi az elhangzottakat és az el nem hangzott gondolatokat, érzelmeket. Jobbkor talán nem is érkezhetett a Senza sangue, ami számomra a bosszú helyetti megbékélés, kiegyezés, engesztelődés megkapó apoteózisa egy összezavarodott, veszélyes útra tévedt világban és korban, ahol-amikor valós erőszak keveredik álhírekkel, valós bűnöket fednek el valótlan terelésekkel, ahol propaganda dübörög olyasmi ellen, ami nincs vagy nem úgy van, ahol nincs kegyelem annak, ami meg sem történt, de ha úgy tetszik, átsuhannak gaztetteken. Az opera hősnője, Nina nemcsak megkegyelmez a családját egykoron kiirtó brigád egyetlen, még élő tagjának, de bár mint mondja a kislányként őt életben hagyó Titonak (a darabban Pedroként mutatkozik be) : "sokat ne várjon tőlem", azért társalgásukat, talán hátralévő életük közös kezdeteként, egy szállodában folytatják, ugyanazon az ajtón távozva a fináléban, ahol egy óra múlva majd Judit és Kékszakállú indulnak az örök éjszakába.

Tetszett Káel Csaba visszafogott, fekete-fehér, "vértelen" rendezése a fekete szuffita elé két emelet magasságban kifeszített, egymást részben metsző, időnként vetítővászonként funkcionáló fehér lepedőcsíkok előtt-között, miként mindkét darabban fehér a Nő s feketés a Férfi jelmeze.. (Díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Németh Anikó-'Manier') Visszafogott játék, a hangsúly a párbeszédeken és nem a színpadi akción van. Nem mondható el ugyanez a Kékszakállú színpadi megvalósításáról; a Bartók-művet amúgyis pódiumon, koncertáns előadásokon szeretem leginkább. Jó ötletnek tartom, hogy rögtön az Eötvös-mű utolsó ütemei után, teljes sötétben és gyakorlatilag attacca -az előző darabnak tapsot nem kérve/nem engedve- szólal meg a Regős Prológusa (Mécs Károly előadásában, felvételről), egyfajta dramaturgiai-zenei folyamatosságot avagy egységes rendezői koncepciót sugallva a két egyfelvonásos között. Káel Csaba -sajnos- a Bartók-műben pótolja mindazt, amit nem föltétlenül kell(ene) pótolni: amolyan színes-szagos, realista Kékszakállút állított színpadra. Ami véres, az mindig (vetített) vörös: kínzókamra, várfal, patak, fegyvertár, ékszerek, rózsatő, virágföld. "Igazi" vetített vér is csorog a vásznon. Kékszakállú nagy pillanatában ("Lásd ez az én birodalmam..") aranylón felragyognak a színpadi fények. A könnyek tava könnycseppek képében megjelenik a vásznon s a régi asszonyok emlékét is a szöveget precízen leképezve színezi ki a világosítás: hajnalban piros, délben aranyló, este barna fények. Értettünk a szóból, értettünk a színekből. 

Vizin Viktóriát hallottam már Juditként, ezúttal az Eötvös-mű Nináját énekelte szépen, visszafogott játékkal, nem magával ragadóan. A hawaii vendég bariton, Jordan Shanahan nagy és karakteres hang birtokosa, a főpróbán hibátlannak tűnt, az előadáson be-becsúszott egy-egy nemszeretem megszólalás. Hallunk még róla. Valahogy Szántó Andrea Juditja sem nyűgözött le, pedig úgy tudom, sokszor, sokfelé énekelte és énekli a szerepet. Talán elengedte volna a hiperrealista, nyílt színi szexjelenete(ke)t  földig érő, pongyolaszerű esküvői (?) ruhájában, miként Cser Krisztián is furán mutatott asszonyával a földön hemperegve teljes hercegi díszben. Vokális teljesítménye viszont és ezt külön hangsúlyoznám, kitűnő volt, kifejezően és szépen énekelt, hercegi elődök nyomába léphet. Eötvös Péter számomra zeneileg egységes keretbe tudta foglalni a két művet, a nálam most debütáló Senza sangue hangzásvilágát és a Kékszakállú sokszor hallott csodáját egyformán magas színvonalon közvetítette a Nemzeti Filharmonikusok csaknem hibátlan közreműködésével. (Az orgona váratlan-kéretlen akkordját meg sem hallottam...)

A jövő "zenéje", nagy kérdése, vajon megvalósul-e Eötvös Péter szándéka, vagy talán inkább álma-vágya és a két mű kéz a kézben fogja-e járni a világ operaszínpadait.

Eötvös Péter: Senza sangue - Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, MűPa, 2018. február 10.


3918 takatsa 2018-02-10 23:36:14

Két félidő a pokolban (?)

Még nyáron vettem bérletet a Müpába "hang-szálak" hangzatos névvel. A három előadásban lett volna Juan Diego Florez (elmaradt), Jonas Kaufmann és Diana Damrau (remélem nem marad el) és közte, kis kakukktojásként a mai hangverseny (mert ezt is el kellett adni valahogyan).

Előítéletek nélkül és nyitott füllel ültem fel a harmadik emeletre, mivel szívesen hallgatok kortárs darabokat is (pl. 2 évvel ezelőtt Thomas Ades Vihar-ja a székhez ragasztott, annyira, hogy utána megvettem a MET hasonló előadásáról készült DVD-t és azóta rongyosra hallgattam). Szóval nincsen bennem (különösebb) előítélet, de Eötvös Péter operája nem fogott meg. Persze lehet, hogy ebben az előadók is ludasak voltak (a földszinten talán jobb lett volna), mert Vizin Viktória hangja csak elvétve jutott fel a harmadik emeletre és a hölgynél csaknem egy fejjel alacsonyabb "zsebbariton"Jordan Shanahan hangja sem mindig. (Az ő alakítása azért sokkal jobban tetszett. Vizin Viktória Carmenjélvel sem voltam  elégedett, így nagy meglepetés nem ért.) Betűzgettem a tölem fényévnyi távolságra levő bal oldali kivetítőt: A pokolról jöttünk és nemsokára oda is kerülünk, hát én azért (egy kicsivel) ennél optimistább vagyok. Ennél talán több az élet, és bár mindannyian gyilkosok, és egyben áldozatok is vagyunk, ezt a témát sokan, és sokkal jobban is körüljárták, mint Alessandro Barrico. Akkor inkább Shakespeare, vagy bármi más, amit csak akartok.

Szóval lement az első felvonás, gyér, sőt annál is gyérebb taps, de nincsen függöny, nincsen szünet, hanem máris következik a második félidő.

De ez már nem a pokolról szól, hanem egészen másról... Én tisztelem Eötvös Péter bátorságát, hogy saját műve után elvezényli Bartók emblematikus darabját, vállalva mindazt, ami ezzel jár. Mert a Kékszakállú zseniális mű, az első hangjától az utolsóig. A kontraszt irtózatos. Eötvös Péter remekül vezényli a Kékszakállút, Pier Boulezzel - minden idők talán legnagyobb Bartók interpretátorával - való kapcsolata nyilvánvaló. És a zenekar is megtáltosodik: amit hallunk csodálatos. És mi történt? Az énekeseket a harmadik emeleten is lehet hallani. Meggyőződésem, hogy Cser Krisztián az utóbbi évek legjobb Kékszakállúja, és alakítása ma is hiteles, néhol egészen megrendítő. Szántó Andrea - hirtelen nem is emlékszem, hogy hallottam-e énekelni - kellemes meglepetés. Produkciója nem hibátlan, de érzelmekkel teli, magával ragadó. És hallani lehet a hangját, manapság már ez is nagy szó. Csak az orgonistát tudnám feledni, aki a "szép és nagy a te országod" utáni generálpauzában beletenyerelt a tuttiba. Ezt leszámítva, szinte tökéletes előadást hallottunk. Két, alapjaiban különböző félidőt hallhattunk, és az előadás után a közönség is kinyilvánította erről a véleményét.


3917 Edmond Dantes 2018-02-09 17:35:27 [Válasz erre: 3916 Edmond Dantes 2018-02-09 15:11:25]

kieg.: Nemzeti Filharmonikusok..


3916 Edmond Dantes 2018-02-09 15:11:25

Első hallásra is megrendítő és kifejező alkotás Eötvös Péter Senza sangue c. egyfelvonásos operája, aminek ma délelőtt volt főróbája a MüPában. Tetszett Vizin Viktória (Nina), a hawaii bariton, Jordan Shanahan (Tito) előtt nagy jövő állhat, óriási és kifejező hang. Káel Csaba fekete-fehér rendezése jó. Eötvös Péter a tenyerén hordozta a két énekes szólistát, a zenekart és saját művét. Koncert Kékszakállúval szombaton.



3914 parampampoli 2018-02-03 21:36:30 [Válasz erre: 3903 parampampoli 2018-02-01 14:44:56]

A Müpában dolgozó ismerősöm információja szerint Stuart Neill valóban az utolsó pillanatban mondhatott le, mert a koncert napján délelőtt még a helyszínen tartózkodott. Ezért az erre vonatkozó passzusom tárgytalannak tekintendő.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.