vissza a cimoldalra
2018-07-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Élő közvetítések (7309)
A díjakról általában (1030)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (947)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Balett-, és Táncművészet (5532)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3926   takatsa • előzmény3923 2018-02-12 20:02:26

Így van, kedves Lujza, az orgona fantasztikusan szólt az ötödik ajtónál. Arra gondoltam, hogy már csak ezért a néhány taktusért is megérte építeni ezt a hatalmas orgonát. :)  Ez persze nem menti az orgonistát a bakiért. Biztosan készült felvétel, láttam az előadás előtt, ahogyan mozgatták a kamerákat. 

A tapsról más a véleményünk. Hagytak időt tapsra a két mű között, de mivel csak igen gyér, gyorsan elhaló taps volt, folytatták az előadást. És az előadás végén is a két-két főszereplő érzékelhetően más és más hangerejű tapsot kapott. Persze ebből én nem vonok le túl nagy következtetést, de a közönség reagálását mindenképpen jelzi. 

Nekem persze nem az Eötvös művel van bajom, hanem magával az eljárással. Mert nem hiszem, hogy van racionális szakmai magyarázat arra, hogyan került bele ez az előadás a Florez- Kaufman-Damrau dalest bérletbe. Ez a kapcsolt áru típikus esete, amikor egy sereg embert rákényszerítenek arra, hogy az áhított két produkció kedvéért megvásároljanak egy harmadikat is. És ez ráadásul kétszeresen kapcsolt áru, egyrészt a MÜPA részéről - jegyeladást tekintve - egy csaknem teltház biztosítása, másrészt Eötvös Péter részéről, aki úgy kíván operájára sok nézőt becsábítani, hogy Bartók farvizén evezve - illetve a Kékszakállú herceg várának véletlenül nyitvahagyott hátsó kapuján beosonva - jut révbe. Ezt inkorrekt eljárásnak tartom, különösen azért, mert a két műnek semmi köze sincsen egymáshoz, hiába is próbálja ezt Eötvös Péter bizonygatni. És itt nemcsak a zenére gondolok, hanem a mondanivalóra is: Bartók műve a férfi-nő kapcsolatáról szól, Eötvös operája viszont a gyilkos-áldozat, bosszú-megbékélés kérdését boncolgatja, amely alapjaiban egészen más téma. Tudom, hogy mostanában szokás a Bartók művet párosítani más egyfelvonásos operával, utalnék itt pl. a MET legutóbbi produkciójára, vagy az Erkel Mario-Kékszakállú próbálkozására (amely korántsem volt olyan sikeres, mint a Polgár Lászlóval bemutatott eredeti Mario), de itthon, Bartók országában, azt hiszem, ragaszkodni kellene az eredeti elképzeléshez, mert Bartók három színpadi műve komplexen körüljárja ezt a kérdéskört, mindent elmondva arról, amit férfi és nő kapcsolatáról Bartók és Balázs Béla el kívánt mondani. Ráadásul a trilógia harmadik darabja, a Mandarin, a bartóki pálya csúcsa, igazán szép akkor lett volna ez az este, ha Eötvös Péter - saját operája helyett - ezt dirigálja.

Én nem kívánok véleményt mondani Eötvös operájáról, lehetséges, hogy ez egy nagyszerű mű, de ha az, akkor nem kell Bartókkal támogatni, adják elő egy másik Eötvös operával együtt (van belőlük jó pár). Aztán elmegy rá, aki szereti ezt a zenét és erre kíváncsi, és ami sikert elér, az saját siker lesz, nem valami más. De ez a félkényszer egy kicsit megfekszi a gyomromat, mert a legjobb falat is hányingert okozhat, ha erőszakkal tuszkolják le az ember torkán.

3923   lujza • előzmény3918 2018-02-12 03:47:18

Én ezt másképp láttam, illetve hallottam. Igaz, az Eötvös operát pár éve egy Armel fesztiválon már előadták, vagyis nem volt számomra teljesen ismeretlen, viszont most sokkal jobban hatott rám. A zenéje finom, kifejező, a zenekar szépen játszott, a rendezés visszafogottsága segítette, hogy a lényegre figyeljünk. A történet megrendítő és felemelő, hiszen bosszuállás helyett a megbékélésről szól. A két szereplő kevés eszközzel dolgozik, nekem nem volt bajom Vizin Viktória hangjával se, bár kétségtelenül a hawaii baritonnak több jutott belőle. A pokolról szóló mondat engem is szíven ütött, de végül is mindkét szereplő a saját poklában élt eddig, amiből, úgy tűnt, nincs kiút. Hogy végül nem így történt, az maga a csoda.

A mű végén egyszerűen nem tudtunk tapsolni (másra gondolni rosszindulat), mert azonnal megszólalt Mécs Károly szép hangján a Kékszakállú prológja. A színpadkép azonos maradt, de valóban megjelentek szinek is a vetítésben, ami engem tán kevésbé zavart, mint a nyílt erőszak és szex jelzése a szereplők között. Az orgona bakiját azért érdemes feledni, mert egyébként én ilyen hatásosan megnyílni az ötödik ajtót tán még nem is hallottam, pont az orgona mindent betöltő, gyönyörű hangja miatt. Cser Krisztiánnak nagyon fekszik Kékszakállú szerepe. Szántó Andreát már hallottam Juditként, és akkor jobban tetszett. A hangja most időnként kiélesedett, és a dikciója is idegenszerű volt néha számomra.

Eötvös Péter intelligens és érzékeny zeneszerző és karmester. Kár, hogy az NFZ vezetői végül nem őt nyerték meg maguknak. Ahol ültem, jól ráláttam a zenekari árokra. Eötvös pontos, takarékos mozdulatokkal vezényelt, valóban Boulezhez hasonlóan, mindenkire nagyon figyelt, és a zenekar szépen szólt a keze alatt. Csak remélni merem, hogy rögzítették az előadást.

3918   takatsa 2018-02-10 23:36:14

Két félidő a pokolban (?)

Még nyáron vettem bérletet a Müpába "hang-szálak" hangzatos névvel. A három előadásban lett volna Juan Diego Florez (elmaradt), Jonas Kaufmann és Diana Damrau (remélem nem marad el) és közte, kis kakukktojásként a mai hangverseny (mert ezt is el kellett adni valahogyan).

Előítéletek nélkül és nyitott füllel ültem fel a harmadik emeletre, mivel szívesen hallgatok kortárs darabokat is (pl. 2 évvel ezelőtt Thomas Ades Vihar-ja a székhez ragasztott, annyira, hogy utána megvettem a MET hasonló előadásáról készült DVD-t és azóta rongyosra hallgattam). Szóval nincsen bennem (különösebb) előítélet, de Eötvös Péter operája nem fogott meg. Persze lehet, hogy ebben az előadók is ludasak voltak (a földszinten talán jobb lett volna), mert Vizin Viktória hangja csak elvétve jutott fel a harmadik emeletre és a hölgynél csaknem egy fejjel alacsonyabb "zsebbariton"Jordan Shanahan hangja sem mindig. (Az ő alakítása azért sokkal jobban tetszett. Vizin Viktória Carmenjélvel sem voltam  elégedett, így nagy meglepetés nem ért.) Betűzgettem a tölem fényévnyi távolságra levő bal oldali kivetítőt: A pokolról jöttünk és nemsokára oda is kerülünk, hát én azért (egy kicsivel) ennél optimistább vagyok. Ennél talán több az élet, és bár mindannyian gyilkosok, és egyben áldozatok is vagyunk, ezt a témát sokan, és sokkal jobban is körüljárták, mint Alessandro Barrico. Akkor inkább Shakespeare, vagy bármi más, amit csak akartok.

Szóval lement az első felvonás, gyér, sőt annál is gyérebb taps, de nincsen függöny, nincsen szünet, hanem máris következik a második félidő.

De ez már nem a pokolról szól, hanem egészen másról... Én tisztelem Eötvös Péter bátorságát, hogy saját műve után elvezényli Bartók emblematikus darabját, vállalva mindazt, ami ezzel jár. Mert a Kékszakállú zseniális mű, az első hangjától az utolsóig. A kontraszt irtózatos. Eötvös Péter remekül vezényli a Kékszakállút, Pier Boulezzel - minden idők talán legnagyobb Bartók interpretátorával - való kapcsolata nyilvánvaló. És a zenekar is megtáltosodik: amit hallunk csodálatos. És mi történt? Az énekeseket a harmadik emeleten is lehet hallani. Meggyőződésem, hogy Cser Krisztián az utóbbi évek legjobb Kékszakállúja, és alakítása ma is hiteles, néhol egészen megrendítő. Szántó Andrea - hirtelen nem is emlékszem, hogy hallottam-e énekelni - kellemes meglepetés. Produkciója nem hibátlan, de érzelmekkel teli, magával ragadó. És hallani lehet a hangját, manapság már ez is nagy szó. Csak az orgonistát tudnám feledni, aki a "szép és nagy a te országod" utáni generálpauzában beletenyerelt a tuttiba. Ezt leszámítva, szinte tökéletes előadást hallottunk. Két, alapjaiban különböző félidőt hallhattunk, és az előadás után a közönség is kinyilvánította erről a véleményét.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:30 : Budapest
Budavári Palota, Oroszlános udvar

Miklósa Erika, Balázs János, Lajkó Félix
Az MVM Zrt. bemutatja:
ZENERGIA – A zene mindenkié
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nmezeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
esőnap: július 22. vasárnap

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – Anna-bál, Palotás
A mai nap
született:
1920 • Isaac Stern, hegedűs († 2001)