vissza a cimoldalra
2019-02-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4235)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2364)
Balett-, és Táncművészet (5621)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4442)
Erkel Színház (9693)
modern eszement rendezesek (256)
Momus-játék (5609)
Edita Gruberova (3074)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3140)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
Luciano Pavarotti (81)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3922   lujza • előzmény3919 2018-02-12 03:14:32

Nocsak! Mi történt? Ahogy látom, mostanában már többször is ellátogattál abba a világvégi, pénznyelő behemótba. Amúgy a véleményeddel nagyrészt egyetértek.

3919   Edmond Dantes 2018-02-11 14:11:27

A "táblás ház" ellenére maradtak üres helyek a MüPa szombati Eötvös-Bartók operaestjén. Előrelátó nézők, akik be akarták magukat biztosítani Flórez ária- illetve Damrau és Kaufmann dalestjére, megvették e három előadásra bérletüket...Flórez tekintetében máris hoppon maradtak. (Én is.) Attól tartok, hogy a még hátralévő dalesten sem Hugo Wolf dalciklusa fogja lázba hozni a nagyérdeműt (akinek nem inge...), inkább Jonas Kaufmann fellépése az, amin tout Budapest úgy érzi majd: "azon" ott kell lenni. Ez van, ezt kell szeretni...vagy nem kell szeretni.   

Ilyen körülmények között igazán örülni lehet annak a nagy és megérdemelt sikernek, ami a tegnap esti produkciót fogadta. Eötvös Péter saját elmondása szerint kifejezetten egy, a Kékszakállú mellé-elé szánt egyfelvonásos párdarabot komponált  Alessandro Baricco azonos (Vértelenül) című kisregényéből. (Szöveg: Mezei Mari) Az opera cselekménye ott kezdődik, amikor ötven évvel borzasztó események után a két élő szereplő találkozik. Száraz, szikár párbeszédekből bomlik ki múlt, jelen s végül jövő. A zene hűen, de nem pusztán illusztrációs jelleggel követi az elhangzottakat és az el nem hangzott gondolatokat, érzelmeket. Jobbkor talán nem is érkezhetett a Senza sangue, ami számomra a bosszú helyetti megbékélés, kiegyezés, engesztelődés megkapó apoteózisa egy összezavarodott, veszélyes útra tévedt világban és korban, ahol-amikor valós erőszak keveredik álhírekkel, valós bűnöket fednek el valótlan terelésekkel, ahol propaganda dübörög olyasmi ellen, ami nincs vagy nem úgy van, ahol nincs kegyelem annak, ami meg sem történt, de ha úgy tetszik, átsuhannak gaztetteken. Az opera hősnője, Nina nemcsak megkegyelmez a családját egykoron kiirtó brigád egyetlen, még élő tagjának, de bár mint mondja a kislányként őt életben hagyó Titonak (a darabban Pedroként mutatkozik be) : "sokat ne várjon tőlem", azért társalgásukat, talán hátralévő életük közös kezdeteként, egy szállodában folytatják, ugyanazon az ajtón távozva a fináléban, ahol egy óra múlva majd Judit és Kékszakállú indulnak az örök éjszakába.

Tetszett Káel Csaba visszafogott, fekete-fehér, "vértelen" rendezése a fekete szuffita elé két emelet magasságban kifeszített, egymást részben metsző, időnként vetítővászonként funkcionáló fehér lepedőcsíkok előtt-között, miként mindkét darabban fehér a Nő s feketés a Férfi jelmeze.. (Díszlet: Szendrényi Éva, jelmez: Németh Anikó-'Manier') Visszafogott játék, a hangsúly a párbeszédeken és nem a színpadi akción van. Nem mondható el ugyanez a Kékszakállú színpadi megvalósításáról; a Bartók-művet amúgyis pódiumon, koncertáns előadásokon szeretem leginkább. Jó ötletnek tartom, hogy rögtön az Eötvös-mű utolsó ütemei után, teljes sötétben és gyakorlatilag attacca -az előző darabnak tapsot nem kérve/nem engedve- szólal meg a Regős Prológusa (Mécs Károly előadásában, felvételről), egyfajta dramaturgiai-zenei folyamatosságot avagy egységes rendezői koncepciót sugallva a két egyfelvonásos között. Káel Csaba -sajnos- a Bartók-műben pótolja mindazt, amit nem föltétlenül kell(ene) pótolni: amolyan színes-szagos, realista Kékszakállút állított színpadra. Ami véres, az mindig (vetített) vörös: kínzókamra, várfal, patak, fegyvertár, ékszerek, rózsatő, virágföld. "Igazi" vetített vér is csorog a vásznon. Kékszakállú nagy pillanatában ("Lásd ez az én birodalmam..") aranylón felragyognak a színpadi fények. A könnyek tava könnycseppek képében megjelenik a vásznon s a régi asszonyok emlékét is a szöveget precízen leképezve színezi ki a világosítás: hajnalban piros, délben aranyló, este barna fények. Értettünk a szóból, értettünk a színekből. 

Vizin Viktóriát hallottam már Juditként, ezúttal az Eötvös-mű Nináját énekelte szépen, visszafogott játékkal, nem magával ragadóan. A hawaii vendég bariton, Jordan Shanahan nagy és karakteres hang birtokosa, a főpróbán hibátlannak tűnt, az előadáson be-becsúszott egy-egy nemszeretem megszólalás. Hallunk még róla. Valahogy Szántó Andrea Juditja sem nyűgözött le, pedig úgy tudom, sokszor, sokfelé énekelte és énekli a szerepet. Talán elengedte volna a hiperrealista, nyílt színi szexjelenete(ke)t  földig érő, pongyolaszerű esküvői (?) ruhájában, miként Cser Krisztián is furán mutatott asszonyával a földön hemperegve teljes hercegi díszben. Vokális teljesítménye viszont és ezt külön hangsúlyoznám, kitűnő volt, kifejezően és szépen énekelt, hercegi elődök nyomába léphet. Eötvös Péter számomra zeneileg egységes keretbe tudta foglalni a két művet, a nálam most debütáló Senza sangue hangzásvilágát és a Kékszakállú sokszor hallott csodáját egyformán magas színvonalon közvetítette a Nemzeti Filharmonikusok csaknem hibátlan közreműködésével. (Az orgona váratlan-kéretlen akkordját meg sem hallottam...)

A jövő "zenéje", nagy kérdése, vajon megvalósul-e Eötvös Péter szándéka, vagy talán inkább álma-vágya és a két mű kéz a kézben fogja-e járni a világ operaszínpadait.

Eötvös Péter: Senza sangue - Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, MűPa, 2018. február 10.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:30 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni Pálma (hegedű)
Bálint Péter (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior - A szerelem hangjai"
BRAHMS: A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, Op.100

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Milica Stojadinović (szoprán)
Maja Grujić (zongora)
"Spanyol dalest"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Turning Point - Klasszikus balettgála

19:30 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Új Harmónia Fúvósegyüttes
ROSSINI: A sevillai borbély –Nyitány
DRUSCHETZKY: Esz-Dúr Oktett
FARKAS FERENC: Contrafacta Hungarica
MOZART: c-moll Szerenád Kv. 388.

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
A mai nap
született:
1743 • Luigi Boccherini, zeneszerző († 1805)
1926 • Kurtág György, zeneszerző
1971 • Gil Shaham, hegedűs
elhunyt:
1973 • Szigeti József, hegedűs (sz. 1892)
1975 • Luigi Dallapiccola, zeneszerző (sz. 1904)