vissza a cimoldalra
2018-12-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4127)
Társművészetek (1284)
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9503)
Lehár Ferenc (649)
Balett-, és Táncművészet (5586)
Momus-játék (5565)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1200)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3031)
A nap képe (2113)
Opernglas, avagy operai távcső... (20169)
Jonas Kaufmann (2319)
Diana Damrau (437)
Élő közvetítések (7609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1551)
Franz Schmidt (3244)
Operett, mint színpadi műfaj (3781)
Pantheon (2286)
Edita Gruberova (3066)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

3910   IVA • előzmény3909 2018-02-02 07:02:38

A színpadra természetesen befér. Valószínűleg a műsorrendbe nem fér be: kell a hely az egyszer műsorra kerülő koncertelőadásoknak.

3909   nickname • előzmény3903 2018-02-01 22:28:01

Ókovács megint hülyeségeket beszél: a Turandot 2013 tavasza óta folyamatosan az Erkelben ment és eredetileg is oda lett rendezve a mostani előadás. Akkor miért is nem lehet az Erkelben adni???? A másik két opera esetében még megértem, hogy a díszletek esetleg nem fértek be az Erkelbe, de a Turandot esetében nem értem miről beszélt a főigazgató úr. Ismét ha hallgatott volna, bölcs maradt volna. 

3903   parampampoli 2018-02-01 14:44:56

Turandot  Müpa

2018. január 31.

Az előadás előtti filmecskében Héja Domonkos kórusoperának nevezi a Turandotot. ÉS TÉNYLEG! Soha életemben nem hallottam ennek olyan nyilvánvaló bizonyítékát, mint tegnap este. Amit az Operaház felújítása miatt most az Erkel Színházban is fellépő operai énekkar produkált (karigazgató: Csiki Gábor), arra egyszerűen nincsenek elég erős dicsérő szavak. Olyan erővel és fénnyel szóltak, egy tömbben, ha kellett, és olyan finomságokra voltak képesek, ha kellett, amilyet, azt hiszem, ma a világ egyetlen színházában se lehet tapasztalni. Nem véletlenül választották a világ legjobb 7 operakórusa közül a legjobbnak őket! Mert azok! Tudatosítsuk nyugodtan magunkban, hogy miénk A VILÁG LEGJOBB OPERAKÓRUSA!

Az Operaház kiköltözött három előadásra a Müpába, mert az ott most játszott három darabot az Erkel Színházban nem lehet előadni. Legalábbis ezt állította filmes bevezetőjében Ókovács Szilveszter, és most ne vizsgáljuk állításainak valóságtartalmát. (Nyilvánvalóan nem igaz. Szerinte nem lehet, de egyébként miért ne lehetne?) Hogy már nincs egy olyan esemény, ami ne vele kezdődne, lassan megszokottá válik. Ha nincs ott személyesen, akkor videoüzenetben gondoskodik róla, hogy aki nem szívesen látja és hallgatja — és ilyenek vannak nem kevesen —  ne tudja nyugodtan átadni magát a zenei élménynek. Ezt a mennyiségű túltengést és mindenhol való jelenlétet csak egy helyen tapasztaltam: Észak-Koreában 1984-ben. Ott volt mindenütt úgy jelen Ki Mir Szen, mint most Ókovács Szilveszter. Akinek megnyilvánulásai egyébként is kezdenek Vágó István régi műsorának címére hajazni: Fele se igaz! (Egy decemberi levelében nénikéjéhez pl. beszélt arról az esetről, amikor felhívott engem telefonon, csak éppen azt nem mesélte el, miről volt szó, ill. helyette a valóságtól eltérő dolgot állított be témaként. Majd azzal folytatta, hogy miután nem jutottunk közös nevezőre, letettük a telefont. A helyzet az, hogy miután nincs hozzászokva, hogy valaki ellentmond neki, mint tettem én, ő csapta le rám udvariatlanul a kagylót.) Tegnapi filmes bevezetőjében a három müpás este karmesterét szívüknek kedvesnek nevezte (Halász, Héja, Kocsár), amit jól érzékelünk, hiszen Kovács János biztos nem kedves szívüknek, mivel semmi rangjához méltó feladatot nem kap évek óta. Állította továbbá, hogy a meghívtak az előadásokba külföldi sztárt, de pechem volt, mert Antonenko megérkezett az Otellóba, de Stuart Neill nem. Noha még reggel is ő szerepelt a honlapon, a Müpába érkezve Michal Lehotsky neve fogadott. Biztos, hogy már tudták előre, hogy Neill nem fog énekelni, mert ilyen hamar egy Kalafot leakasztani csak úgy, a mai világban a valószínűtlenség kategóriájába tartozik.

Hogy megtalálták és elhozták, jó döntés volt. Nem először látjuk a Müpában, 2005-ben már Gruberova partnere volt ugyanitt a Roberto Devereux-ben, és láss csodát: azóta nem elromlott, hanem nagyot fejlődött. Nem hangfenomén, nem óriási és nem nagy hang az övé, viszont nagyon jó tudja használni. Az én ízlésemnek kicsit túl nyitott a hangképzése középregiszterben, ami abból ered, hogy próbálja torkát szabad és széles állapotban tartani, de borzasztó érdekes volt megfigyelni, hogy a magasságokra érve hogy tudja hirtelen összefogni és fókuszálni, hogy azok biztosan szólaljanak meg. Egy még így se sikerült neki, a Turandot ária végén a közösen énekelt „C” sajnos gikszer lett, és majdnem a Nessun dorma „H”-ja is, de azt meg tudta menteni kisebb döccenővel. Ennek ellenére ő az a tenor, akit a főigazgató Eyvazovban vélt megtalálni, tévesen: akire egy színháznak nagy szüksége van repertoárja biztos üzemeltetéséhez. Szívesen látnám Lehotskyt az Erkel Színházban más alkalommal is.

Szintén nem először vendégünk Jee Hye Han, a koreai szoprán már énekelt két szériában is Turandotot az Erkel Színházban. Most, jobb akusztikai körülmények közt, a zenekar előtt állva is egyértelmű, hogy lírai szoprán, akinek a darabban Liú lenne a szerepe, de mivel technikailag el tudja énekelni Turandot is, eltérítették az eredetileg neki való szereptől. Becsülettel el is énekli, csak éppen a szerep nem erről szól. Hiányoznak a mélységek, hiányzik a magas regiszter volumene, viszont nagyon szépen formál azokban a részekben, ahol egy vérbeli drámai szoprán nehézségekkel találkozik. Mint ázsiai kollegáinak, neki is nagy gondot jelent a szöveg, olasz dikciója sajnos nélkülözi a szavak értelmezését, az akcentusokat, és az olasz nyelvben kulcsfontosságú kettős mássalhangzókat.

Azonnal, már koncert előtt érdemes lett volna megcserélni a két női főszereplőt, hogy Sümegi Eszter énekelje a címszerepet, kolléganője Liút. Úgy talán jobb felállás lett volna, mint így. Liú valamikor azon kevés olasz szerep egyike volt, amelyikben Sümegi maradéktalanul tetszett, mert pontosan és kényelmesen kitöltötte kereteit. Ma már maradéktalanul nem tetszik, mert a szerep egyetlen hangján sem felel meg annak a hangnak, éneklésmódnak, ami hozzá szükséges lenne. Ez a mennyiségű vibrató olasz szerepkörben elfogadhatatlan (nekem már németben is, de ez legyen az én személyes problémám), minden magassága alacsony, és egyetlen egyet sem képes pianóban megfogni. Hogy egyenesen az Árnynélküli asszony Császárnőjének trónjáról leszállva érkezett a kis rabszolgalány szerepébe, nyilván csak tetézte amúgy is adott technikai problémáit. Sümegi, ahol halkítani kellene, ott ráerősít, és ezek a hangok fülsértően kilógnak a dallamvonalból. Összerezzenve hallgattam, minden magas hangja áramütésként hatott dobhártyámra, és egyfajta megkönnyebbülést éreztem, mikor szerepe szerint végzett magával.

Fried Péter az Erkel Színházban megszokott zengő hangú Timurját ismételte meg most is, és minden alkalommal élmény basszus szerepben basszus hangot hallani. (Budapesten már rég nem egyértelmű és biztos a dolog.) A miniszterek tercettjének határozottan jót tett, hogy Kelemen Zoltán személyében vezető bariton énekelte Pinget, ahogy az mindig is szokás volt Budapesten. Kevésbé tett jót, hogy Kiss Tivadar énekelt a hirdetett Kiss Péter helyett, valószínűleg nem túl sok próbalehetőséggel. Ezért ő eléggé kiszólt a tercett hangzásából, és bár jobban megfelel ennek a szerepkörnek, mint a Bánk bán Ottójának, talán kevésbé lett volna a társaival fennálló hangzási diszharmónia, ha énekét a tegnap látott talajtorna gyakorlatokra emlékeztető mozgás nélkül adja elő. Sokkal jobban tetszett a kellemes, csengő hangon éneklő Megyesi Zoltán. Kőrösi András személyében végre ismét olyan Mandarint hallottunk, aki megfelelő hanggal bír ehhez a nem nagy, de egyáltalán nem jelentéktelen szerephez.

Végül pedig: Róka István. Ritka eset, hogy Altoum császárnak külön bekezdést szenteljen egy recenzenzió. Ez az az eset: szinte hihetetlen, hogy a pályától gyakorlatilag sok éve visszavonult, nem fiatal művész ilyen hangi állapotban legyen. Róka úgy énekelte kis szerepét, olyan volumennel és csengéssel, hogy az embernek az az érzése támadt, hogy ha akarná, bármikor átvehetné akár Kalaf szerepét is. Szóval… a hang, az hang, és az marad örökre, ha a természet, a Jó Isten tette helyére, és használója jól sáfárkodott vele egy életen át.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:30 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Takács-Nagy Gábor Kamarazene Kurzusa

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Pálfalvi Tamás (kornett), Lukács Gergely (szerpent, basszus szaxkürt), Stürzenbaum Róbert (sackbut, ventil harsona), Szepesi Bence (alt szaxofon); Dévényi Gábor (nagybőgő); Szelcsányi Ágnes (csembaló, zongora); Szabó Zsolt (viola da gamba), Magyar Bálint (ének)
Szentpáli Roland tuba DLA zárókoncert
PALAZOTTI: Montechiaro
PALAZOTTI: Vallone secco
ZUCCARO: Ricercar
FARNABY: The Old Spagnoletta
FARNABY: A Toy
FARNABY: The New Sa-hoo
DESVIGNES: Antiennes du jour des Morts
DE FESCH: B-dúr szonáta, op. 4/6
VEIT: Romance
CORBIN: Teutatès – Fantasie mystique
DEMERSSEMAN: Ave Maria
PILATI: Le serpent de village

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Ágnes (brácsa)
G. Horváth László, Kiss Enikő (hegedű), Kónya Attila (cselló)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Ménesi Gergely
Horváth Ágnes brácsa diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny, BB 128
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - balett
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Jónás Krisztina, Bakos Kornélia, Szerekován János, Jekl László
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Vezényel: Németh Pál
MICHAEL HAYDN: Te Deum MH 28
MICHAEL HAYDN: d-moll szimfónia MH 393
JOSEPH HAYDN: Nelson-mise, Hob. XXII/11
A mai nap
történt:
1892 • a szentpétervári Marinszkij színházban bemutatják Csajkovszkij Diótörőjét
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1890 • Sergio Failoni, karmester († 1948)
elhunyt:
1737 • Antonio Stradivari, hegedűkészítő (sz. kb. 1644)
1869 • Louis Moreau Gottschalk, zongorista, zeneszerző (sz. 1829)
1990 • Paul Tortelier, csellista, zeneszerző (sz. 1914)