vissza a cimoldalra
2019-05-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6705)
Erkel Színház (10055)
Ilosfalvy Róbert (843)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4489)
László Margit (199)
Radnai György művészete (53)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1661)
Franz Schmidt (3330)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1316)
Élő közvetítések (7868)
Kimernya? (3031)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (977)
Zenetörténet (254)
Kedvenc magyar operaelőadók (1109)
Jacques Offenbach (474)
Pantheon (2347)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

138   Janus • előzmény137 2014-02-10 18:27:41
Ez csak egy vendégelőadás volt, nem pedig a Miskolci Nemzeti Színház saját produkciója! A debreceni előadás a Csokonai Színház saját előadása volt! Így jelenleg a Csokonai Színház operatagozata az egyetlen magyar társulat, amely kis hazánkban - ha rövid ideig is - de repertoáron tartotta a Ruszalkát. Ennyi. Nagyon jó, hogy Miskolcon is felcsendült az opera, de csak a kassaiak vendégjátéka révén. Vendég előadások keretein belül korábban is elhangzott már a darab kis hazánkban.
137   Héterő • előzmény135 2014-02-10 00:27:20
A sok Szeged-fan után végre egy üdítő debreceni! Sajnos - megelőztek...
RUSALKA - 2008. június 18., szerda 20 óra, Nagyszínház, Miskolc
A pontosság kedvéért: kicsit később volt Debrecenben, 2009. február 13-án - Csokonai Nemzeti Színház.
135   Janus • előzmény130 2014-02-09 20:50:09
Hiányzik a listáról a debreceni Csokonai Színház! Pedig ottan játszották kis hazánkban a darabot. Egyedüliként az egész országban! A produkció adatai:


Ruszalka
opera 3 részben

Zeneszerző: Antonín Dvorák
Libretto: Jaroslav Kvapil
Karmester: Kocsár Balázs
Karigazgató: Pálinkás Péter
Rendező: Novák Eszter
Díszlet: Zeke Edit
Jelmez: Zeke Edit

Szereplők:
Ruszalka - Létay Kiss Gabriella
Herceg - Györfi István
Tókirály - Jekl László, Wagner Lajos
Jezsibaba - Bódi Marianna
Idegen hercegnő - Pesti Emese
Vadőr - Böjte Sándor
Kukta - Ducza Nóra
1. nimfa - Heiter Melinda
2. nimfa - Gaál-Wéber Ildikó
3. nimfa - Balogh Eszter
Nimfák - Barabás Fanni, Lezó Nóra
130   Haandel • előzmény124 2014-02-08 17:42:32
Köszönöm a beszámolót, illetve a kritikát!
*****

Búbánat: „Dvorak remekművét a Magyar Állami Operaház – számomra ez érthetetlen - soha nem játszotta!
*****

Utánanéztem:
Rusalka – List of productions
+
Operabase
(Title: Rusalka | Start date: 1 Jan 2013)
124   Búbánat 2014-02-02 00:28:42
Egy vízisellő mai viszontagságai

Még úgyis nagy élmény volt számomra csütörtök este Bécsben Dvorak Rusalkája (a január 26-i bemutatót követő előadást láttam), hogy a Staatsoper új produkciójának rendezője – a legutóbbi bécsi Ring-ciklust is jegyző német Sven-Eric Bechtolf erősen megosztó személyiség a színházak és az opera világában - a horror- és a vámpír-témakör irányába viszi el a tündér-operát – elejétől a végkifejletig…

De kezdem az elején. Dvorak remekművét a Magyar Állami Operaház – számomra ez érthetetlen - soha nem játszotta! Igaz, egy-egy előadás erejéig a Rusalka eljutott az Andrássy (a volt Népköztársaság) úti Dalszínházba: Pozsonyból (1956) és a Prágából (1976), az ottani Nemzeti Színházak operatársulatainak jóvoltából. És tudok még egy 2008-as kassai vendégjátékról is Miskolcon, de az opera magyarországi bemutatójára a Debreceni Csokonai Színház vállalkozott 2009 februárjában. Az egyik előadásán ott voltam magam is, ám különösebben nem ragadott meg az a szentimentálisra vett, különösen az ifjúságot megcélzó, Novák Eszter rendezte és Kocsár Balázs vezényelte magyar produkció. Addigi legnagyobb - „élő” - Rusalka- élményem Pozsonyhoz fűződik, ahol 1989. február 8-án a Slovenské Narodné Divadlo (Szlovák Nemzeti Színház) operaelőadásában gyönyörködhettem.

És most itt van a legfrissebb Rusalka-operaélményem: ott lehettem a Wiener Staatsoper-ben, ahol a földszinti nézőtér mögött a „patkóban”, az ún. Stehplatz-on foglalhattam helyet, és mindössze 4 Euróért az ottani első sorból, középről remekül láttam és hallottam mindent! (De nem részletezem azt a macerát, amíg a hosszas sorban állás, a cerberus felügyelő által engedélyezett mozgástérben való várakozás után végre átvehettem a bilétát – aki már járt a bécsi Operában, tudja, miről van szó, én sem először jutottam hozzá így az áhított operajegyhez.)

Nem vitás, hogy a Rusalka Dvorak egyik legnépszerűbb műve – számomra legalábbis, de hazánkfia számára ritkán jut osztályrészül, hogy eme megállapításról személyes benyomásokat szerezhessen, mégpedig kiváló nemzetközi produkció által. Az említett debreceni, magyar nyelvű előadás előtt húsz évvel már volt részem egy emlékezetes pozsonyi, eredeti nyelven énekelt Rusalkához, ami nagyon megragadott. De az régen volt, és vágytam már egy újabbra, és így került a látószögembe a bécsii operaház új kiállítású Rusalka produkciója, melyben cseh nyelven énekelnek a nemzetközi operavilág jeles énekművészei, mindenekelőtt a főszerepet alakító kiváló bolgár szoprán Krassimira Stoyanova. De nem kisebb nevek a Herceget éneklő tenorista Michael Schade és az Idegen Hercegnő szerepében a német mezzoszoprán Monika Bohinec sem. Jezsibabát az ugyancsak német mezzoszoprán, Janina Baechle alakította és szintén neves operaénekes a Vizimanót megszemélyesítő osztrák basszista Günther Groissböck. A nevezettek remek énekléséről és színpadi alakításáról hírük után most volt alkalmam először személyesen is meggyőződni. Sőt, a zenekar élén a világhíres, kiváló cseh karmester áll: Jirí Belohlávek, akinek hírneve ugyancsak messze szálló… Tehát az alkotók személye és a közreműködő művészek mindegyike garanciát jelentett arra nézve, hogy a nagy várakozással tekintett, életem harmadik Rusalkája igazán szép zenei és erőteljes színházi élményekben részesítsen.

Elöljáróban leszögezem, várakozásomban nem kellett csalódnom. Szeretem a változatosságot, szeretek új elképzeléseket megismerni és – ha késztetésem van rá - szeretek összehasonlítva mérlegelni. Az már ismeretes volt a szereposztásból, hogy ezúttal sem valósul meg az a Dvorak-koncepció, hogy Jezsibabát, az erdő boszorkányát és az Idegen Hercegnőt két külön hangfajnak megfelelő tolmácsolóra bízzák. Itt mindkét szerepet mezzoszopránra kapta.
Az előadás folyamán azonnal konstatáltam azt is, hogy a mesebeli hableánynak, aki 25 évvel ezelőtt a Pozsonyi Színházban egy rettenően rideg - plexiüvegből és hasított szilonfóliából alkotott - díszletmegoldásban élte át emberré válását és reménytelen szerelmét, itt Bécsben, ebben a „mai” rendezésben legalább annyira sivár díszletkörnyezetben kell beteljesítenie kijelölt sorsát. A két szélső szín megegyezik: annyi különbséggel, hogy az elsőben van még élet a tóban és a tó körül, míg a másodikban csak a színhely marad, de az élet megszűnő félben van… A színpadra emeletes, részekre osztott díszletegyüttes került, fent van az emberi világ, lent a vízi világ…A középső felvonás palota-jelenetet takar, „egyszintes” a színpadkép – az emberi világban játszódik a cselekmény.

A színrevitel és a mű értelmezése vitákra ingerlő, Sven-Eric Bechtolf rendező szokatlan ötletekkel kísérletezik, de a kulcsmotívum nála is ugyanaz. A boszorkány, Jezsibaba, ugyan hajlandó emberré varázsolni a vízitündért , de ha itt, az emberek között csalódás éri és visszatérni kényszerül a tündérvilágba, már nem lehet olyan mint volt, s megvetés sorsa vár rá. És ezt az emberré lett, de néma és hideg lényt a Herceg az Idegen Hercegnő bájaiért bizony elhagyja, mire a Vizimanó magával viszi a csalódott „lányt” a vizek világába, mely azonban már nem fogadja vissza, megveti, s csak mint lidércfény bolyonghat az idők végezetéig… A három vízisellő olyan zombi-féle lények ötvözve a Drakula várának vérszívó lányaival, akik a bevezető jelenetükben a zenére csápolva táncolnak, mintha rokit táncolnának. A harmadik felvonásban a kukta - aki a vadőrrel együtt a humort képviseli, de az utolsó felvonásra a boszorkánytól rettegnek - , már minden porcikája a tőle való félelemtől remeg (Stephanie Houtzeel – szoprán), nem is ok nélkül: Jezsibaba késsel elvágja a nyakát és issza a kicsorduló vérét; a három sellőt is erre kényszeríti, akik egymás után fekszenek rá a még vergődő áldozatra, hogy vérét kiszívják. Persze utána mindegyikük szája, arca, ruházata vértől piroslik, tényleg úgy néznek ki és úgy viselkednek, mint vámpírok a mozifilmekben. A boszorkány erőszakos figurája végig jelen van ebben a rendezői koncepcióban, amit logikusan végig is visz: Jezsibaba a főzetébe a leöldösött hollók vérét csurgatja (az opera elején tele van a színpad elhullott madarakkal, melyeket egyenkint összeszed, majd kitépdesi tollukat…, később vagy egy tucat késsel „hadonászik” és mintha sejtetné: Rusalka és a Herceg is ilyen szomorú véget ér majd… A testére öltött hatalmas, palástszerű jelmeze fekete tollakból áll – az elhullott madarakéhoz hasonlítható. Ugyancsak ilyen „tollas” ruházatot visel a palota-jelenetben az Idegen Hercegnő, csak az övé nem fekete, hanem vörös színezetű – különben pompás viselet ez is. Amikor az opera elején megismerjük a Vízimanót, ő is egy élő-halott kinézető alak, hosszú, derékig érő fehér hajat viselő „szörnyeteg”- ő is el van látva kellék késekkel … A második felvonás e koncepcióban ugyan palotateremben játszódik, de a vizuális megoldás mindössze néhány színpadi elemből és hátsó emelvényből áll. Ez utóbbira lép fel a „vendégsereg” – az operában egyedül itt van szerepe a kórusnak. Narratívaként kommentálják a helyzetet: megvetésüket fejezik ki (a megjelenő Vízimanóval együtt) a közelgő esküvő elől menekülő, a némaságra kárhoztatott és fogadalmához hű Rusalkával érintkezni képtelen, végül az Idegen Hercegnő iránt elcsábuló és a közelgő esküvő elől menekülő Herceg iránt. Ezalatt látunk egy pantomim -táncjelenetet, ahol egy férfi és egy lány évődik (szexuális aktusokat is imitálva) egymással, és ebbe „besegít” nekik a szótlan, vágyakozó Rusalka, de aztán hiába látjuk már a nászágyat is, a Herceg megfutamodik, mikor megjelenik a csábos Idegen Hercegnő, majd együtt távoznak a színhelyről – mindenki megbotránkozására. Az opera fináléjában Rusalkát angyali, hófehér, ruhájában látjuk botorkálni a kiszáradt tó mederben, szívében szerelem viaskodik a bosszúval, a megbocsátás a megvetéssel. Megérkezik a bűnbánó Herceg is, talán bocsánatáért esdekelve…De a boszorkány jóslata beteljesedik rajtuk, ha nem is úgy ahogy megjövendölte. Ruszalka még mielőtt „halotti csókban” részesítené a még mindig utána vágyakozó – a kietlen, már elhagyatott tófenékre is elvetődő, őt kereső - Herceget, egy végtelen hosszúságú sállal többszörösen odakötözi a tó fenekéről kimagasló korhadt fatörzshöz. Ő ezt passzívan tűri, nem mozdul, megmerevedik. a egész szituáció úgy van megrendezve, mintha a megzavarodott, bolygó lidérccé változott Ruszalka közreműködését megnyerve - általa - „passzív eutanáziához” segítse. Amit megpecsétel az a csók, ami a már élettelennek látszó lekötözött férfi ajkát éri. Ezután Ruszalka lefekszik és odakuporodik a már halott Herceg lábai elé – hogy vele haljon.
Tehát a rendezés a vámpír-szerű megoldások mellett – a hatás kedvéért – a szexuális töltetű meg a horror-elemektől sem idegenkedik. Maga a színpadi világ (díszlet: Rolf Glittenberg, jelmez: Marianne Glittenberg) szinkronban van a rendezéssel, ami helyenként kiábrándítóan rút, és a közönségre erős hatást gyakorol. De mindez, következetes logikával van felépítve, és ezért jól követhető, nem unalmas, a közönség figyelme egy pillanatig sem lankad – a rémségek ellenére sem idegenkedik a hatás-vadász fogásoktól. Végtére is, magam hozzáállását is lemérve, úgy látszik elérte célját a rendező és csapata. A közönség lelkesen ünnepelte a produkciót.
A színpadi-képi világról tanúskodnak a fotók a Galériából
Az ének-zenei teljesítményekről még röviden.

Krassimira Stoyanova zseniálisan alakította és énekelte a címszerepet. Szólamát abszolút perfekten abszolválta, megformálásában megcsodálhattuk az eszményi érzelmesség kifejezését is, ami a ragyogó csúcshangjaival és mélyen drámai szenvedély ábrázolásával együtt hatalmas ovációkat váltott ki a publikumból.
Ugyancsak nagy nyeresége a produkciónak Janina Baechle Jezsibabája boszorkányánál keresve sem lehetett volna találni boszorkányosabbat. Szinte sütött belőle a természetfölöttiség. Fenomenálist alakított.. Színvonalban és a hang szépségében nem maradt el tőle az Idegen Hercegnő szerepében bemutatkozó és kiválóan éneklő Monika Bohinec, aki a szerző megálmodta személyiségben láthatóan lubickolt. A Herceg megformálója Michael Schade végig kiegyenlített teljesítményt nyújtott, hangminősége egyenes arányban áll a partitúra követelményeivel, jól győzte az igen kényes fekvésű, magasabb régiókat is. Ugyancsak az elvárt élményben részesített és imponáló hangi megoldásokkal nyűgözte le közönségét a Vízimanót alakító Günther Groissböck, akinek produkciójára a második felvonásbeli híres áriája tette fel a koronát. Meg kell még említenem a három vízitündért éneklő-játszó művésznőket is: Valentina Nafornita, Lena Belkina és Ilseyar Khayrullova hármasa biztos pontja volt az előadásnak, akárcsak a Kuktát megformáló Stephanie Houtzeel.
Az énekkar rövid jelenetében jól helytállt. (Egyedül az ő szerepük mondható konvencionálisnak a rendezés szempontjából.) A zenekar élén Jirí Belohlávek régi rutinos karmester, aki Dvorak gyönyörű zenéjének minden szépségét briliánsan csillogtatta meg: kiegyenlített tömör egységszínvonalat hozott ki muzsikusaiból, az árnyalatokra is igen ügyelt. Igen jó kézben tartott zenekara méltán egyenrangú partnere volt az énekeseknek.

A Stehplatz ezúttal is jól szolgálta az „ügyet” – még a főleg délkelet Ázsiából idelátogató turisták is hangos brávókkal köszönték meg a szereplő énekeseknek, karmesternek a kapott csodás operaélményt, „a zenedrámát”, melyben őket és mindenkit részesítettek, akik ezen a napon ott lehettek a bécsi operában, és akik művészete által – mégha a hangsúlyozottan morbid rendezői fantáziavilág részeként, mégis - szívet-lelket betöltve, erőteljesen ráirányult figyelmünk Dvorak mesterművére.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Asuka Kawamura (zongora)
Haruka Iwashita (fuvola), Aya Shirai (cselló)
Asuka Kawamura zongora diplomakoncertje
HAYDN: 47. (h-moll) zongoraszonáta, Hob. XVI:32
PROKOFJEV: Szarkazmusok, op. 17
HUMMEL: Adagio, variációk és rondó egy orosz témára, op. 78
LISZT: h-moll szonáta

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Falvay Attila tanítványai
MOZART: G-dúr hegedű-brácsa duó, K. 423
Székely Anna Lilla (hegedű), Borka Ráhel (cselló)
HAYDN: 38. (D-dúr) zongoratrió, Hob. XV:24
Rebecca Lopez Mena (hegedű), Blaskovics Bence (cselló), Giorgia Fabro (zongora)
HAAS: Szvit oboára és zongorára, op. 17
Bálint Dóra (oboa), Máté Emese (zongora)
SCHUMANN: 3. (A-dúr) vonósnégyes, op. 41/3
Durst-Gál Márta, Orgován Csenge (hegedű), Zsótér Zita (brácsa), Márkus Ágnes (cselló)
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
Saki Kono (zongora), Blaskovics Bence (cselló)
Felkészítő tanárok: Falvay Attila (1, 2, 4), Botvay Károly (3), Kiss Péter (5)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Benjámin cselló diplomakoncertje
J. S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009
BEETHOVEN: 4. (c-moll) vonósnégyes, op. 18/4
Szentimrei Noémi, Doffkay Eszter (hegedű), Papp Nóra (brácsa), Horváth Benjámin (cselló)
DVOŘÁK: h-moll csellóverseny, op. 104
a diplomázó barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Messa di Gloria / Lidércek

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Alexander Sitkovetsky (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
HÄNDEL: Concerto Grosso
ANDRZEJ PANUFNIK: Hegedűverseny
HOLST: Szent Pál szvit Op. 29, No. 2
BRITTEN: Variációk egy Frank Bridge-témára, Op. 10

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Granik Anna (zongora), Balogh Ferenc, Detvay M. Marcella (hegedű), Kiss Alexandra Enikő, Rudolf András (brácsa), Újházi Gyöngyi (csello)
TÓTH ARMAND: Duo Concertant
TÓTH ARMAND: Brácsa-szerenád
TÓTH ARMAND: III. vonósnégyes
TÓTH ARMAND: Eszterlánc
DOHNÁNYI: c-moll zongoraötös Op.1.
18:00 : Balatonfüred
Kisfaludy Színház

Baráti Kristóf Kossuth-díjas hegedűművész
Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető: Kováts Péter
MOZART hegedűversenyek és szimfóniák
A mai nap
elhunyt:
1896 • Clara Schumann, zongorista, zeneszerző (sz. 1819)
2000 • Jean Pierre Rampal, fuvolista (sz. 1922)
2002 • Kónya Sándor, operaénekes (sz. 1923)