Bejelentkezés Regisztráció

modern eszement rendezesek


339 Klára 2020-02-03 19:03:17 [Válasz erre: 338 Haandel 2020-02-03 17:38:51]

A Kronen Zeitung cikkét nem tudtam elolvasni, de a Merker-t és azon át több véleményt igen .(Előrebocsátva, hogy az Ö1 közvetítését hallottam, az előadást nem láttam.) Egyet kell értenem az énekesi teljesítményt érintő kritikákkal!   És én még azt hittem, hogy a közvetítés minősége, vagy a PC-m beállítási hiányosságai miatt hangzik (hallatszik?) szinte mindenki olyan gyatrán. Azonkívül nehezen tudtam az időnként vehemensen kiabáló női hangot beazonosítani. A "megkettőzött Leonore" kísértetiesen emlékeztet a salzburgi Fidelio előadásra, ahol a Leonore és Pizarro gondolatvilágát? belső lényét? táncosok voltak hivatva megtestesíteni - az látványnak rettenetes és kifejezetten zavaró volt. Az olvasott vélemények alapján a mostani megoldás sem lehetett jobb.



337 Edmond Dantes 2019-12-06 15:35:04 [Válasz erre: 335 musicus2 2019-12-05 17:46:33]

Ez vicc? Csak mert jó ha tudom, úgy állok hozzá. Az operaházak köszönik, jól vannak. Főleg ha azt nézzük, hogy a legdrágább műfaj, és mégis. Más zenés műfajokkal szemben, amik kevésbé szerencsések, de szerintem nem a modern idők szelleme miatt, hanem mert idővel mint minden, a zenei divat is változik. És akkor mi hogy is állunk ezen a téren "... ebben a reménytelenül provinciálissá züllesztett magyar zenei életben, ahol már észre sem vesszük, hogy ütnek minket?".. Ismerős? (Idézet egy tegnapi beírásból.)


336 Tejberizs 2019-12-06 12:08:40 [Válasz erre: 335 musicus2 2019-12-05 17:46:33]

Maximálisan egyetértek!


335 musicus2 2019-12-05 17:46:33

A modern idők szelleme kultúraellenes, mert nem konvergál a fogyasztói társadalommal és az bevezetendő újrabszolgasággal. Ezért meg kell semmisíteni. Ez folyik az operával is. A színház más, ott, mint potenciális propagandagépezetnek, csak átfazonírozás kell, de az opera, nemes zenei tartalma miatt kiirtandó (ahogy a klasszikus zenei előadómvészet is). Ezek a rendezők nem őrültek, hanem jólfizetett, hidegvérű bérgyilkosok.


334 Haandel 2019-12-03 17:55:54

Frankfurter Allgemeine Zeitung 
Oper „Fürst Igor“ in Paris: Alles nur halluziniert

''...Der Leiter der Komischen Oper Berlin schreibt die Handlung radikal um – ein Kniff, auf den leider viele Regisseure rekurrieren, sobald sie sich durch die Aufgabe überfordert sehen, ein Stück gemäß dessen eigener Gesetzmäßigkeit zu inszenieren. ...''


333 macskás 2019-12-03 13:49:38

333


332 Klára 2019-12-03 08:41:15 [Válasz erre: 331 IVA 2019-12-03 03:21:20]

Emlékezetm szerint a patkányos a Lohengrin volt. Még jó, hogy Wagner több operát írt, tehát van tere a "rendezői fantáziának". Bár, én inkább fantazmagóriának nevezném.


331 IVA 2019-12-03 03:21:20 [Válasz erre: 327 Klára 2019-12-01 11:11:59]

Ez azonos a patkányossal, vagy az egy másik?
(A kutya fajtákban igen gazdag állatfaj.)


330 Hangyász 2019-12-02 15:56:18 [Válasz erre: 327 Klára 2019-12-01 11:11:59]

Szerintem Schlingensief bayreuthi Parsifalja az abszolút 0. Minden egyebet ehhez kell viszonyítani, beleértve a biogáz-üzembe helyezett, szintén bayreuthi Tannhäusert.


329 Haandel 2019-12-01 16:46:02 [Válasz erre: 326 Hangyász 2019-12-01 10:36:03]

Sturm und AbGang ;-)


328 Haandel 2019-12-01 16:31:49 [Válasz erre: 324 IVA 2019-12-01 06:44:19]

:-)))


327 Klára 2019-12-01 11:11:59 [Válasz erre: 326 Hangyász 2019-12-01 10:36:03]

Azért a salzburgi transzformátor-házas Lohengrin se volt kutya!


326 Hangyász 2019-12-01 10:36:03 [Válasz erre: 324 IVA 2019-12-01 06:44:19]

Nem fogom megnézni a lembergi opera honlapját, de feltételezem, hogy ezzel oda is bevonult a Regietheater.


325 Hangyász 2019-12-01 10:34:39 [Válasz erre: 323 Klára 2019-10-23 12:34:58]

A címben szereplő rendezőknek úgy kell akár a legrövidebb zenekari előjáték is, akár egy falat kenyér - "világmegváltó" ötleteik megvalósítása érdekében.


324 IVA 2019-12-01 06:44:19

Noha sok mindenért szívesen, ezért a Lohengrinért nem utaznék Lvivbe!
És ehhez kellett az ukránoknak egy osztrák rendező.
https://opera.lviv.ua/en/shows/lohengrin/
Kórházban játszódik vagy tébolydában? Csupán két hozama lehet: a kórusnak nem kell mindvégig állnia a roppant szólam időtartama alatt. És fantáziálni lehet arról, hogy milyen finom étkek készíthetők ilyen vastag hattyúnyakból.


323 Klára 2019-10-23 12:34:58 [Válasz erre: 322 AndersWasRight 2019-10-23 07:19:32]

Mert a"nyitány"-nak, - amit overtüre-nek, előjátéknak  is neveznek/neveztek valamikor - az lenne a feladata, hogy bevezesse a nézőt a megtekintendő, meghallgatandó  darabba, annak hangulatába, esetleg bemutassa a fontos motívumokat, melyek majd bővített változatban visszatérnek, visszaköszönnek az opera folyamán. Ha ezt egy rendező nem érti és nem respektálja, kvázi megfosztja a nézőt, hallgatót ettől az élménytől, annak más elfoglaltságot kellene keresnie. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen e hazában, akinek az Operaház szó hallatán  nem csak a régen látott operák, énekesek, karmesterek jutnak eszébe, hanem a felfokozott várakozás,amivel beültünk a nézőtérre. A  csodálatos pillanatok,  mikor kialudtak a fények, elhalkult a nézőtéri zsongás, bejött a karmester, beintett és elkezdődött VALAMI, valami varázslatos. Aki ezt nem érezte, nem érzi át, nem tudja, mit veszít.

Ezért is kataszrófa, hogy a nyitánnyal többnyire csinálnak valamit, még akkor is, ha történetesen a cseleknényt vetíti előre, lásd az idézett Végzet hatalma előadás. De anakronisztikus és cselekmény-ellenes semmiképpen nem lehetne!


322 AndersWasRight 2019-10-23 07:19:32

Tényleg nem értem, minek MINDIG csinálni valamit a nyitánnyal, mert a legtöbb esetben nincs igazán ötlete a rendezőnek, és a szereplők céltalanul ténferegnek a színpadon. 

A müncheni Végzetben pl. a vacsora alapjában jó ötlet, megalapozza a családi légkört, de Carlo miért gyerek? Aztán rohamtempóban felnő, miközben Leonóra és Alvaro semmit sem öregszik. Miért nem lehetett Carlo jelen felnőttként? Főleg, hogy elvileg ő az elsőszülött... 


321 macskás 2019-10-23 00:38:10

321


320 Heiner Lajos 2019-10-22 19:36:48 [Válasz erre: 318 Edmond Dantes 2019-05-15 11:14:11]

Remélem, nem fejre, egy intracrianialis haemorrhagia nem veszélytelen.


319 Haandel 2019-10-22 18:08:55

Glyndebourne - No Ordinary Opera
Rigoletto – Tour 2019 trailer

Express:
Which brings us to the production. In general, I have always felt that the first duty of a good director is to be loyal to the original composer and librettist. A director's desire to do something original should be restricted to making subtle changes that enhance the story rather than change it, or introduce visual treats or movement that add to the audience's enjoyment when the onstage action needs it. In my experience, Glyndebourne has been the opera house that sticks best to this rule and is least likely to embrace a dodgy originality for its own sake. With this Rigoletto, however, the German director Christiane Lutz goes too far.

bachtrack:
Christiane Lutz casts Rigoletto into the limelight as Charlie Chaplin

The Telegraph
...


318 Edmond Dantes 2019-05-15 11:14:11 [Válasz erre: 317 Hangyász 2019-05-15 10:55:34]

Eléggé gyakori lett, hogy operák előjátéka/nyitánya alatt a cselekményt megelőző történések, események megjelennek a színpadon vagy vetített változatban. Talán a filmes gyakorlat operaszínpadi adaptálása ez, amikor egy film a jelenben kezdődik majd visszamennek a múltba és/vagy váltogatják az idősíkokat. Egyszer eljöhet az az idő, amikor az operai közönség látni fogja, mi történik a finálé után. Elvégre pl. a Figaró házassága folytatását is megírta valaki: a Grófné teherbe esik Cherubinótól stb. Ha Herzeleide vajúdása megjelent Bayreuthban, még Rosina asszonnyal is megeshet ugyanez valahol...főleg ha előzetesen megejtették :-)


317 Hangyász 2019-05-15 10:55:34 [Válasz erre: 310 Edmond Dantes 2019-05-01 14:53:44]

A 2010-es, immár nem Schlingensief rendezte bayreuthi Parsifalon Herzeleide is megjelent, az ő vajúdásával kezdődött a darab. A közelebbi részletekre már nem emlékszem, mert nem volt felejthetetlen. A Gurnemanzot éneklő koreai remekelt, bár Robert Wegnerhez képest a fasorban sem volt.


316 Haandel 2019-05-08 18:29:24 [Válasz erre: 315 Edmond Dantes 2019-05-07 08:30:26]

A származékos művek kihívása:
a szamárságok korlátban tartása!


315 Edmond Dantes 2019-05-07 08:30:26 [Válasz erre: 314 Haandel 2019-05-06 18:22:49]

A mókuskerék folyvást csak forog, forog,

akad, ki érv helyett inkább csak undorod.

A kutya ugat, a karaván rendezés halad,

ízlés és pofon itt változatlan marad.


314 Haandel 2019-05-06 18:22:49

Holtpontra jutott ez az érdekes vita?
Nem tudunk szót érteni; hol a hiba?

Az egyik hiba a homályos terminológia:
a nyelvünk, a nyelv, a nyelvfilozófia.

Mert a modern eszement 'rendezések'
a szó szoros értelmében nem rendezések.

Nem rendezések, hanem átdolgozások:
modEr^n eszement, önkényes torzítások!


313 IVA 2019-05-02 02:14:55 [Válasz erre: 307 Edmond Dantes 2019-05-01 10:39:03]

Mindenekelőtt korrigálom ama korábbi bejegyzésemet, legalábbis annak tárgyát.
Rékai András Traviata-rendezését 1930. november 20-án mutatták be (a nagyon fiatal Ferencsik János vezényletével).
Amelyiken én „nőttem fel” (pontosabban: amelyik meghatározta a Traviata-előadás-képemet gyerekkoromban), az az 1950. május 26-án felújított Traviata volt, Oláh Gusztáv rendezésében és díszleteivel, Márk Tivadar jelmezeivel. Ezt 1966. június 19-én játszották utolsó alkalommal az Erkel Színházban, hosszú idő után Ferencsik János vezényletével, Orosz Júlia címszereplésével. Ez volt az a Traviata, amely óta élvezetes Traviatát nem láttam. Élhetnek még mások is, akik látták – aki viszont nem látta, nem hűledezhet azon, hogy más meg visszakívánja. Az 1967. április 28-i felújítás, Békés András rendezésében, Forray Gábor díszleteivel sokunknak hozott nagy csalódást, de mit tehettünk, abban az előadásban éltük le pesti Traviata-történelmünket, Anna Moffo, Giacomo Aragall és mások vendégfellépését, az első olasz nyelvű pesti opera-előadást Sass Sylviával stb.
Mindenesetre látatlanul nem mernék gúnnyal viszonyulni, még olyan öthethez sem, hogy az általam sem lát(hat)ott Rékai-rendezést állítsák színpadra, de bizony még Hevesi Sándor 1913-as Traviata-rendezését sem ítélném el, mert annak a kornak az operajátszásáról is tudok annyit, hogy akkor sem vademberek alkottak és bohóckodtak a színpadon. Ugyanakkor, a kétszer is látott Anger-féle előadásról állítom, hogy a felhőmintás, felboruló pad, Germont kisasszony (nem is eredeti ötletű) szerepeltetése, a Disney-Hófehérke stb. mellett vígan beleférne, hogy a báli jelenetben mamutot hajkurásszanak az ősemberek doronggal.
„Operamúzeumba utalni” egy előadást (alighanem az utolsó normálisat a repertoárból) több a szapulásnál, mert egyet jelent az eltüntetésével. Teljék még sok örömed a Bohémélet 2.0-ban!
Ami a személyeskedést illeti: a hozzászólás „beböffentése”, bárki írta is, nem szép kifejezés, de pontosan szemlélteti, hogyan érintette az az olvasót. Van úgy, hogy örülünk egy írásnak, de olyan is van, hogy úgy találjuk, megint odahánytak. Ez a gerenda és a szálka esetének terepe. Nekem legalább olyan kellemetlen, és legalább annyira személyeskedésként érint, hogy a véleményemet pejoratíve minősítik konstruktívnak, illetve bravóznak hozzá! Különös tekintettel arra, hogy itt valaki felvetett egy kérdést a topic tárgyában, én arra reagáltam, a saját tapasztalataimat összegezve, aztán jöttél te, és a Klára fórumozótársnak szánt válaszodban az én korábbi felvetésemre hivatkoztál epésen. Milyen mentséggel várnád el, hogy pl. azt én ne találjam beböffentésnek?
Felelevenítem (történelmi dátumok nélkül): nemrég azzal a vallomással tértem vissza a fórumra, hogy nem fórumozó miatt maradtam távol. A teljes őszinteség kedvéért azonban nem hallgathatom el, hogy a jelenléted óta nem csekély és egyre nagyobb undorral lépek be a fórumra, amelynek eredetileg egy kulturális szórakoztató helynek kellene lennie. Azzal a fajta undorral, amellyel manapság kinyitjuk a politikai hírcsatornákat, híroldalakat, mindegy, melyik oldalét. Mindegyikből a támadóállás, a rosszindulat, a destruktivizmus árad.
Utóirat, nem támadásképpen: Törőcsik Mari (sok pályatársához hasonlóan) „bizonyos kor felett”, 35 éves korától játszotta Júliát. Még bizonyosabb kor felett a Dajka szerepében láttam, 65 éves korában.


312 Haandel 2019-05-01 17:21:12 [Válasz erre: 305 Edmond Dantes 2019-04-30 09:19:57]

Hozzuk közelebb a mai közönséghez a Mona Lisát:
eszement paintshop App-osok vezessék újra a listát!


311 Héterő 2019-05-01 16:54:01 [Válasz erre: 310 Edmond Dantes 2019-05-01 14:53:44]

Azért röppent, mert jelen élced tárgya, az a kezdő, szerinted talán le is nézendő zeneszerző képes volt beleírni a szövegkönyvbe:
Aus der Kuppel schwebt eine weiße Taube herab und verweilt über Parsifals Haupte.


310 Edmond Dantes 2019-05-01 14:53:44 [Válasz erre: 309 Hangyász 2019-05-01 11:52:31]

Egy eszement rendező valamikor, valahol összehozhatná Lohengrint és Parsifalt. Elvégre atya és fiú, családi összejövetel..Talán ezért röppen(t) a MüPa Parsifaljának végén galamb az égbe? Miként a Lohengrin-történetben. Vagy csupán koincidencia és/vagy a "béke jelképes galambjai".


309 Hangyász 2019-05-01 11:52:31 [Válasz erre: 303 Edmond Dantes 2019-04-30 08:58:53]

Pláne, hogy maga Wagner is fontolgatta, hogy Tristan betegágyánál megjelenik Parsifal.


308 Hangyász 2019-05-01 11:51:23 [Válasz erre: 299 fbcs 2019-04-30 00:44:59]

https://www.youtube.com/watch?v=rzpxbRXU9fE

Néhány kép van az előadásról, ez csak hangfelvétel. Boulez egyébként remekelt karmesterként. A Vénusz alteste piros festékkel (=művér) volt tele, a mellette álló és fehér Grál-köpenyt viselő Parsifal pedig mindegyiktől kapott egy tenyérlenyomatot újsütetű egyenruhájára.


307 Edmond Dantes 2019-05-01 10:39:03 [Válasz erre: 306 IVA 2019-05-01 02:50:27]

Kedves IVA, kérlek, hidd már el, nem minősítek, nem személyeskedem, nem helyezkedem semmilyen magaslatra maximum zsöllye helyett olykor az emeletre ülök :-) Téged sem mást sem. Már régen szilenciumon lennék, ha ezt tenném. Személyeskedés pl. az, ha valaki (nem én) a másik beírására (az enyémre) azt írja "beböffentettél" és hasonló alpári tónusban folytatja: azt a beírást szerencsére eltüntette egy gondos kéz és fej. Az sem a személyed minősítése, ha netán bizarrnak gondolok egy 90 éve színpadra állított produkció revitalizálására tett ötletet. Nem tudom, meddig játszották Rékai András Traviatáját, él-e még valaki, aki látta. (Miként Bohéméletjét sem.) Én Békés András Traviatáján nőttem föl. Már 50 éve is felújítás volt, ha jól látom, de fiatal (tinédzser majd az utáni) koromban kevéssé foglalkoztatott 1-1 opera színpadra éllításának színvonala vagy legalábbis és többnyire nem észleltem, hogy ha valami nem jön be, annak a rendezés is oka lehet, mivel a művek primér (zenei-tartalmi) megismerése, befogadása, az énekesek hallgatása kötött le elsősorban. Láttam (TV-ben) az új Traviata-"katyvaszt" (a te kifejezésed), egyszeri megnézés után nem írnék róla semmit, de mint itt lejjebb olvastam, másnak meg tetszett. Talán másodszori nézésre már nekem is lesz róla véleményem. Ahogyan nekem -a meghamisított (!) finálét kivéve- tetszett pl. az új Gioconda, tetszett a Triptichon, legutóbb a Porgy és több más új produkció azaz, állítsa bárki, nem igaz, hogy "élből" ellene vagyok minden produkciónak, amit a jelen vezetés jegyez, ami a jelenlegi vezetés regnálása idején jön-jött ki, ellenkezőleg! A szaldó inkább és jócskán pozitív lehet, nem számolom össze, mennyire. (Messze nem láttam mindent.)

És igen, én Nádasdy Bohéméletén nőttem föl, ami, mivel még nem vagyok 90-100 éves :-) már az én serdülésem idején sem volt éppen friss produkció. És igen, nem gondolom, hogy Rékai András 1928-as Bohéméletét, 1930-as Traviatáját bármi helyett elő kellene vagy lehetne venni. Nem "szapulom" a Nádasdyét. Csak már többször vélelmeztem, hogy a Nádasdy-Bohémélet helye az operamúzeumban lenne mint becses (!) múzeumi tárgynak...és/de nem a színpadon. És igen, szerencsés ötletnek gondolom, pozitívan értékelem a jelen vezetés ama újítását, hogy kihozott egy Bohémélet 2.0-t, nem is rosszat, sőt! Miközben egyelőre nem veszi le, (talán mert) nem meri levenni a 80+ éves régit. Hogy érthetőbb legyek, bár a példák veszélyesek és könnyen támadhatók, de bízom benne, nem támadsz meg, nem támadnak meg érte: nem szapulom a 80+ éves Töröcsik Marit (sem) az életkora miatt...de "szapulnám", ha Júliát vagy pl. egykori jeles szerepét Solvejget játszotta volna bizonyos életkor fölött  (Aase vagy a Dajka helyett)...vagy Mimit, Violettát :-) Így elég kordiális?


306 IVA 2019-05-01 02:50:27 [Válasz erre: 304 Edmond Dantes 2019-04-30 09:10:18]

Aki nem látta Rékai András Traviata-rendezését, nem szenvedte meg Békés András két Traviata-rendezését közel fél évszázadon keresztül, nem látta Nadine Duffaut izzadságszagúvá túlpakolt debreceni rendezését 2016-ban és nem látta Anger Zsolt ma is érvényben levő operaházi Traviata-katyvaszát, attól az én hozzászólásom minősítése és holmi bravózás, nem tudom, miféle magaslatról, erkölcsileg alaptalan: hiteltelen vélemény! (A leküzdhetetlen személyeskedési hajlam nem erkölcsi alap.) Ugyancsak hiteltelen a fricskát erősíteni a Rékai-féle Bohémélettel dobálózva – annak, aki nem látta a Rékai rendezte Bohéméletet (azt én sem láthattam, ezért nem szoktam példálózni vele), legfeljebb minden alkalmat megragad a Nádasdy Kálmán rendezte Bohémélet szapulására, amely ellen még nem tudott felhozni egyéb (esztétikai) érvet a rendezés „életkorán” kívül.
Egyébként nem az Operaház igazgatóságának évadokat tervező tanácsában ülünk, ahol egy ötlet „konstruktív” lehetne, hanem egy fórumra írunk véleményt. Egy fórumozó viszont lehet destruktív: a csillapíthatatlan személyeskedésével.


305 Edmond Dantes 2019-04-30 09:19:57 [Válasz erre: 297 fbcs 2019-04-30 00:18:37]

A szokás, a megszokás hatalmán nehéz túllépni. Az operákat és ami a nagyobb baj, az operák (színdarabok) színrevitelét sokan olyan szent teheneknek gondolják mintha azok pl. festmények lennének. Ha a Mona Lisát nem festjük át, akkor a Traviatát vagy a Bohéméletet sem rendezzük "át", nem gondoljuk újra. Két apróságot felejtenek el, akik így gondolják: 1) a képzőművészet nem azonos az előadóművészettel, utóbbi folyamatosan megújul és folyamatosan megújít. Mellesleg a képzőművészet is = Picasso se Leonardo stílusában festené újra a Mona Lisát. 2) "Elfelejtik" meghatározni, hogy mégis mikor, mely időpontban kellene szerintük megállítani a rendezői órát? Bővebben erről ld. ez alatt (304).

Juditha Triumphans: látatlanban úgy hiszem, a mai néző, hallgató számára sokkal izgalmasabb, időszerűbb lehet a cselekmény áthelyezése mai ember számára értelmezhetőbb közegbe, főleg, ha mondanivalója, értelmezése átemelhető a megjelenített korba, itt pl. a II. vh. idejére.


304 Edmond Dantes 2019-04-30 09:10:18 [Válasz erre: 288 Klára 2019-04-26 07:59:48]

T. Asszonyom, kedves Klára, érdeklődve várom válaszát a múltkor föltett kérdésemre ld. 289 ugyanitt:  ön szerint mégis mikor, melyik év(ek)ben kellene megállítani operák (klasszikus színdarabok stb.) újrarendezését, új díszletekkel, új jelmezekkel való színrehozatalát? Ott leverni a cölöpöt azzal, hogy márpedig itt aztán megálljon az idő! Vannak, akik a (pesti!) cölöpöt a Bohéméletnél vernék le 1937-ben. Egy még frissebb konstruktív javaslat arról szólt, hogy a mostani rendezés helyett érdemesebb lenne elővenni Rékai András 1930-as Traviata-rendezését. Bravó! Áthidaló javaslatom avagy 2 az 1-ben: vegyük elő Rékai András 1928-as Bohémélet-rendezését! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad = Rékai is visszakerül, a Bohémélet is "klasszikus" sőőőt, még klasszikusabb lesz/marad. De ha már, akkor talán vissza kellene nyúlni Hevesi Sándorig, elvégre mégiscsak meghatározó alakja volt a magyar színházi életnek és az Operának is főrendezője volt, igaz, mindössze bő száz éve. Valódi klasszikus! 


303 Edmond Dantes 2019-04-30 08:58:53 [Válasz erre: 295 Hangyász 2019-04-29 17:06:32]

Természetesen nem vontam kétségbe, hogy tudod :-) Azt föltételezhettem, hogy az eszement rendező(k) szándékosan keverte(k) össze a két darabot és szándékosan kerültek a Lohengrinbe Walkür-lányok, netán hattyú A walkürbe...nem is rossz ötlet: ha egyszer Gesamtkunstwerk, akkor minden Wagnerbe minden Wagner (is) belefér, még megtörténhet :-)


302 Edmond Dantes 2019-04-30 08:53:09

Csak emlékeztetőül - Traviata, idézet Till Géza opera-kézikönyvéből:

"A premier...óriási bukás volt...Verdi átdolgozta a művet és...a cselekmény időpontját 1700-ban állapította meg, lejjebb: "Nem kétséges, hogy az operát az átdolgozás alkalmával megadott időpontban -az 1700-as években- játszani, anakronizmus. A mű konfliktusa teljes problematikájával együtt, az 1830-1850-es évek francia polgári világának tipikus jelensége.." Idézet vége. Következtetések:

1) Még a legnagyobb szerző(k) is tévedhet(nek), mellényúlhat(nak), olykor kényszerből.

2) Ha maga Verdi bő 160 évvel ezelőtt ilyen modern eszementségre "vetemedett", akkor bő 160 évvel később azaz napjainkban ugyan mi akadálya van nagyjából ugyanannak = más korba, adott esetben napjainkba helyezni opera(k) cselekményét? Ja hogy az a szerző szándéka szerint történt?  Mai szemmel nézve úgyszólván közömbös. Föltételezem, hogy már az ő életében visszacsinálták az egészet azaz visszahelyezték a Traviata cselekményét a saját korába. Ha Verdi élne, föltételezni lehet, nem lenne kifogása a cselekmény idejének, külső megjelenítésének áthelyezése ellen sem, adott esetben napjainkba. Aki nem hiszi, járjon utána!

PS Tudtommal léteztek "eszement rendezések" már jó régen, más operák esetében is. Közismert pl., hogy a Pillangókisasszonyt a nagaszaki atomtámadás idejére helyezte valaki évtizedekkel ezelőtt. Azt is tudjuk, hogy készült egy film, amely a Tosca cselekményét helyezte át a II. vh. idején megszállt Rómába. Nem 1/1 operafilm volt, de tudtommal az opera maga is beépült a cselekménybe...és mellesleg Tito Gobbi volt az egyik főszereplő. Skandalum!


301 IVA 2019-04-30 03:40:55 [Válasz erre: 299 fbcs 2019-04-30 00:44:59]

Jól mondom én: „belemagyarázni bármibe lehet akármit”, még abba is, amit nem láttunk, amiről csak egy élcnek szánt mondatot olvastunk. Azt hiszem, nem unalmas előadást láttál Mikó András 1983-as Parsifal-rendezésében, hanem unalmasnak láttad azt. Vajon nekem miért nem volt unalmas, amikor az Erkel Színházban végignéztem valamennyi előadását, az Operában is néhányat? Csak ültem volna ott, mint a kuka, nem érezve az erotikát a zenéből, a szövegből, Kasza Katalin vagy Németh Judit és a viráglányok énekéből, jelmezeikből és a díszletből; nem érezve mindezt, mert nem szemléltették a vaginát?


300 IVA 2019-04-30 03:37:56 [Válasz erre: 297 fbcs 2019-04-30 00:18:37]

A Traviata csak hagyományos közegében értelezhető. Némi utánaolvasás nélkül nem érdemes kacérkodni ezzel a műfajjal. Az „utánaolvasás” persze sok mindent jelenthet: bizonyos életkort, amikor az ember már tanult bizonyos szinten történelmet, olvasott egy-két klasszikust, pl. A kaméliás hölgyet. (Utána kénytelen lesz elolvasni Prévost Manon Lescaut-ját is. Engem mindkét opera mélyébe ezeknek a regényeknek a szépsége vezetett.) Az opera ablak a világra. Nemcsak a térben, hanem az időben is. Tudni kell, hogy Párizs mást is jelent, mint a mai, nem mindig száguldottak sugárútjain luxusautók és motorbiciklik, nem hemzsegtek benne a Mekik és a KFC-k, de még az Eiffel-torony, sőt a Sacré Coeur sem állt ott mindig, és a tüdőbaj végzetessége is történelmi korhoz kötődik. Másmilyenek voltak a társadalmi és a családi viszonyok, mint ma. Ezt nemcsak ma, hanem 1920-ban vagy 1960-ban is meg kellett tanulnunk (persze nem iskolapadban, hanem szülőktől, nagyszülőktől, filmekből, később a tévéből, más olvasmányokból, festményekről), nekünk sem volt tegnapi a XIX. század: tennünk kellett valami azért, hogy egy-egy opera világába jussunk; nem külső, hanem belső kényszerből, szenvedélyből. Nem egy félművelt vagy műveletlen rendező dolga, hogy „közel hozzon” a mai nézőhöz egy Traviatát, Bánk bánt, Hunyadi Lászlót, bármit. Belemagyarázni persze bármibe lehet akármit, de szerintem a Traviata korántsem bonyolult cselekménye és zenéje kapcsán azt a lányt érdemes megérteni, akiről állítólag Dumas „megmintázta” Marguerite Gautier-t, azt a fiút, aki elmesélte neki szerelmének tragikus történetét, hacsak nem maga Dumas élte meg azt, tehát Dumas-t és mindenekelőtt Verdit. Anger Ferencet értelmezni nincs sok érelme, mert a Traviata tovább fog élni, mint ez a rendezés és a többi „eszement”.


299 fbcs 2019-04-30 00:44:59 [Válasz erre: 295 Hangyász 2019-04-29 17:06:32]

óriási Willendorfi Vénusz vaginájába nyúló Grál-lovagokat legfeljebb polgárpukkasztásnak

Nem láttam az előadást, még netről sem (Parsifalt csak Mikó András,  szerintem (pár elemét leszámítva) elég unalmas rendezésében láttam).  De a Parsifal, szerintem sokkal inkább szól férfiről, nőről, szexualitásról, mintsem páncélos lovagokról - maga a vagina (mely elcsábítja a lovagokat), nem tűnik eszement ötletnek. Az ellopott dárda meg egyértelműen fallikus szimbólum. (de mivel nem láttam, a renddezést nem minősteném, de ha neten fellelhető, megköszönök egy linket, és nyitott vagyok a megvitatására).


298 fbcs 2019-04-30 00:24:04 [Válasz erre: 288 Klára 2019-04-26 07:59:48]

A repertoárt lehetne bővíteni, kevésbé ismert vagy ritkán, régebben játszott operákkal, esetleg lehet keresgélni a modernek között is

Ezzel teljesen egyetértek, különösen a modernek repertoárba emelése lenne fontos (de néhány régi gyöngyszem előhalászását sem bánnám), más kérdés, a közönség mennyire lenne rá vevő (és költségigényesebb is, várható megtérülés is bizonytalanabb). Talán az Eiffel-műhelyház segít  itt, külföldön meg amúgy is jobb kicsit a kortárs operák helyzete. 


297 fbcs 2019-04-30 00:18:37 [Válasz erre: 288 Klára 2019-04-26 07:59:48]

Számomra bizonyos értelemben a Traviata éppen a hagyományos közegében nehezen értelmezhető. Mai szemmel, utánaaolvasás nélkül nem biztos, hogy érthető a szereplők problémázása (miért is olyan fontos, hogy Violetta és Alfredo szétváljona család számára? mi is Violetta bűne? a mi korunkban ez értelmezhetetlen, és egyre vékonyabb az olyan réteg, aki klasszikusokat olvas, akinek ifj. Dumas, vagy akár Zola Párizsa ismerős közeg).
A jó rendezésnek ezeket a szakadékokat kell áthidalni. Ha kell, úgy formálni a szereplőket, környezetet (ha kell, adjanak vizuális segítséget ehhez), hogy előtanulmány nélkül is élvezetesek legyenek ezek a történetek.
Erre számomra jó példa az Anger rendezte Traviata. Érdemes megfigyelni, az első felvonásban milyen rideg, hideg és elidegenítő a környezet, mely Violetta és Alfredo egymásra találása után (zölddé váló háttér, nyugodt, madarakat ragasztgató munkás, stb.) bensőségessé, barátságossá válik.
A fentebb említett apa-fiú-nővér udvarlója konfliktus is ebben a rendezésben egyfajta felkiáltójellel szerepel, hogy itt valami furcsaság van (ami mai szemmel akkor is furcsa, legalábbis nekem, ha nincs duci, kicsit fogyatékosnak tetsző nővér).
A sokak által emlegetett Hófehérke balett is számomra legalábbis plusz,értelmező jelentéssel bír. Eleve játék a játékban, előadáson belül nézünk előadást. Hófehérke és Violetta között a kapcsolat egyértelmű, két olyan nő, akiket a pusztanőiességük miatt rajonganak körbe a férfiak (és közben itt a libretto szerinti bikás történet is rendben lejátszódik.
De visszatérve arra, mi számít eszementnek, mi nem. Kíváncsi lennék, kinek mi a véleménye a Juditha Triumphans mostani holland feldolgozásáról (Operavisionon látható). Ott a bibliai történetet a II. világháború idejére teszik, az asszírokat náci németekkel cserélik fel. Nekem előrebocsátom, tetszett, valószínű jobban, mintha a libretto szerinti korban játszódna.


296 Haandel 2019-04-29 18:46:07 [Válasz erre: 293 Edmond Dantes 2019-04-28 09:34:42]

:-)

A ‘múzeumi’ ~ ‘Régioper':
Van, aki a mű szellemében rendez,
mert szakember és ért a rendhez.

A Regieoper:
Van, aki az eredeti művet kiforgatja:
a paródia helyett legyen parazitológia!

;-)


295 Hangyász 2019-04-29 17:06:32 [Válasz erre: 294 Edmond Dantes 2019-04-28 10:04:51]

Természetesen tudom, hogy a Lohengrinben nincs(enek) páncélos csajok, ill. a Walkürben hattyú vontatta csónak. WW rendezését forradalomnak tekinthetjük, Schlingensief agyonzsúfolt és az óriási Willendorfi Vénusz vaginájába nyúló Grál-lovagokat legfeljebb polgárpukkasztásnak. Ugyanezt mondhatjuk a laborpatkányokról/biogáz-üzemről, akár Bayreuthban viszik színre, akár máshol, nem-Wagneri operában. Vegyük pl. a Toscát,és öltöztessük fel tengerimalacnak az összes szereplőt, legfeljebb Scarpia albínó lesz, a címszereplő és Cavaradossi pedig tarka. Nos?


294 Edmond Dantes 2019-04-28 10:04:51

Eiffel/30-ra: vajon az 1976-os (August Everding) és az 1998-as, azt hiszem ma is futó (Robert Wilson) Lohengrinben is hattyú a közlekedési eszköz? Ez a régebbi kritika nem ezt sugallja. Lohengrinben "szárnyas sisakos, páncélos csajok üvöltöttek a műsziklák tetején"? Érdekes...ez nekem inkább A walkűrre hajaz. Nem tudom sem cáfolni sem megerősíteni, hogy "WW reformját...a maga idejében senki sem vette eszementnek", de szinte biztosra veszem, hogy akkor az, amit ő csinált,  forradalomnak számított éspedig olyan forradalomnak, aminek mélyreható változásai lettek és maradtak. Ahhoz képest néhány félrecsúszott rendezés hosszú távon nem sok vizet zavar, legfeljebb rövid időre témát ad a kritikusoknak, a nézőknak és nekünk, fórumozóknak. Ha viszont egy rendező úgymond stílust teremt, bevonul a kánonba, tartósan a felszínen marad, az már nem csupán kérészéletű kísérlet, hanem paradigmaváltás... amilyen WW-é volt anno. Abban viszont 100%-ig egyetértek, hogy a "végkimenetel 180 fokos megváltoztatása": megengedhetetlen és nem indokolható. Ezt a véleményemet írtam meg pl. az új Giocondával kapcsolatban és ez a véleményem pl. arról is, ha igaz az, amit e fórumon nemrég olvastam miszerint egy külföldi rendezésben Carmen öli meg Don Josét = "fosztogatnak és nem osztogatnak" :-) Ez utóbbi -és hasonló- példák valóban a "vörös vonal" átlépései.


293 Edmond Dantes 2019-04-28 09:34:42 [Válasz erre: 292 Haandel 2019-04-27 17:45:23]

Olyan ügyesen s egyben békésen, békében (!) játszunk a szavakkal, hogy egy jelképes kézfogással el is napolhatjuk a kérdést...a következő (eszement?) rendezésig :-)


292 Haandel 2019-04-27 17:45:23 [Válasz erre: 291 Edmond Dantes 2019-04-26 19:11:56]

Az eszement rendezők az eredeti műveket a saját kaptafájuk szerint változtatják,
ahelyett, hogy a szerepformálásokat az eredeti művek szelleméhez igazítanák :(


291 Edmond Dantes 2019-04-26 19:11:56 [Válasz erre: 290 Haandel 2019-04-26 16:59:21]

Szerintem operajátszás = énekesek (plusz kórus, balettkar) szerepformálása. Ha az énekesek (plusz kórus, balettkar) szerepformálásához a rendezők (plusz díszlet- és jelmeztervező, világosítás) valamit hozzáadnak, az annyi mint hogy a rendezésben változtatnak. Szerintem "hozzáadni" kb. annyi mint "változtatni". Innentől fogva a kérdés csupán az, hogy hogyan.


290 Haandel 2019-04-26 16:59:21 [Válasz erre: 282 fbcs 2019-04-25 00:09:29]

Szerintem is kellenek a modern, ill. új rendezések,
de nem teljes, ill. mindenáron való átértelmezések.

Először is a világ megváltozott, de nem alapvetően;
már sokan olvasták a következő sorokat  meglepődve:
Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni,
mert nincs semmi új a nap alatt. *)

Másodszor újítani nem csak úgy lehet, ha a rendezésben változtatnak:
fontosabb ha az énekesek szerepformálásához a rendezők valamit hozzáadnak.

Harmadszor az opera az egyes elemeinek harmonikus kapcsolata,
nem a rendezők, gyakran megfejthetetlen, rejtvényeinek sorozata!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.