vissza a cimoldalra
2019-06-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5696)
Kimernya? (3117)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3279)
Pantheon (2357)
Operett, mint színpadi műfaj (3942)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61835)
Erkel Színház (10247)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1683)
Franz Schmidt (3355)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6903)
Opernglas, avagy operai távcső... (20241)
Kedvenc magyar operaelőadók (1119)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (979)
Élő közvetítések (7933)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4507)
Balett-, és Táncművészet (5819)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

313   IVA • előzmény307 2019-05-02 02:14:55

Mindenekelőtt korrigálom ama korábbi bejegyzésemet, legalábbis annak tárgyát.
Rékai András Traviata-rendezését 1930. november 20-án mutatták be (a nagyon fiatal Ferencsik János vezényletével).
Amelyiken én „nőttem fel” (pontosabban: amelyik meghatározta a Traviata-előadás-képemet gyerekkoromban), az az 1950. május 26-án felújított Traviata volt, Oláh Gusztáv rendezésében és díszleteivel, Márk Tivadar jelmezeivel. Ezt 1966. június 19-én játszották utolsó alkalommal az Erkel Színházban, hosszú idő után Ferencsik János vezényletével, Orosz Júlia címszereplésével. Ez volt az a Traviata, amely óta élvezetes Traviatát nem láttam. Élhetnek még mások is, akik látták – aki viszont nem látta, nem hűledezhet azon, hogy más meg visszakívánja. Az 1967. április 28-i felújítás, Békés András rendezésében, Forray Gábor díszleteivel sokunknak hozott nagy csalódást, de mit tehettünk, abban az előadásban éltük le pesti Traviata-történelmünket, Anna Moffo, Giacomo Aragall és mások vendégfellépését, az első olasz nyelvű pesti opera-előadást Sass Sylviával stb.
Mindenesetre látatlanul nem mernék gúnnyal viszonyulni, még olyan öthethez sem, hogy az általam sem lát(hat)ott Rékai-rendezést állítsák színpadra, de bizony még Hevesi Sándor 1913-as Traviata-rendezését sem ítélném el, mert annak a kornak az operajátszásáról is tudok annyit, hogy akkor sem vademberek alkottak és bohóckodtak a színpadon. Ugyanakkor, a kétszer is látott Anger-féle előadásról állítom, hogy a felhőmintás, felboruló pad, Germont kisasszony (nem is eredeti ötletű) szerepeltetése, a Disney-Hófehérke stb. mellett vígan beleférne, hogy a báli jelenetben mamutot hajkurásszanak az ősemberek doronggal.
„Operamúzeumba utalni” egy előadást (alighanem az utolsó normálisat a repertoárból) több a szapulásnál, mert egyet jelent az eltüntetésével. Teljék még sok örömed a Bohémélet 2.0-ban!
Ami a személyeskedést illeti: a hozzászólás „beböffentése”, bárki írta is, nem szép kifejezés, de pontosan szemlélteti, hogyan érintette az az olvasót. Van úgy, hogy örülünk egy írásnak, de olyan is van, hogy úgy találjuk, megint odahánytak. Ez a gerenda és a szálka esetének terepe. Nekem legalább olyan kellemetlen, és legalább annyira személyeskedésként érint, hogy a véleményemet pejoratíve minősítik konstruktívnak, illetve bravóznak hozzá! Különös tekintettel arra, hogy itt valaki felvetett egy kérdést a topic tárgyában, én arra reagáltam, a saját tapasztalataimat összegezve, aztán jöttél te, és a Klára fórumozótársnak szánt válaszodban az én korábbi felvetésemre hivatkoztál epésen. Milyen mentséggel várnád el, hogy pl. azt én ne találjam beböffentésnek?
Felelevenítem (történelmi dátumok nélkül): nemrég azzal a vallomással tértem vissza a fórumra, hogy nem fórumozó miatt maradtam távol. A teljes őszinteség kedvéért azonban nem hallgathatom el, hogy a jelenléted óta nem csekély és egyre nagyobb undorral lépek be a fórumra, amelynek eredetileg egy kulturális szórakoztató helynek kellene lennie. Azzal a fajta undorral, amellyel manapság kinyitjuk a politikai hírcsatornákat, híroldalakat, mindegy, melyik oldalét. Mindegyikből a támadóállás, a rosszindulat, a destruktivizmus árad.
Utóirat, nem támadásképpen: Törőcsik Mari (sok pályatársához hasonlóan) „bizonyos kor felett”, 35 éves korától játszotta Júliát. Még bizonyosabb kor felett a Dajka szerepében láttam, 65 éves korában.

307   Edmond Dantes • előzmény306 2019-05-01 10:39:03

Kedves IVA, kérlek, hidd már el, nem minősítek, nem személyeskedem, nem helyezkedem semmilyen magaslatra maximum zsöllye helyett olykor az emeletre ülök :-) Téged sem mást sem. Már régen szilenciumon lennék, ha ezt tenném. Személyeskedés pl. az, ha valaki (nem én) a másik beírására (az enyémre) azt írja "beböffentettél" és hasonló alpári tónusban folytatja: azt a beírást szerencsére eltüntette egy gondos kéz és fej. Az sem a személyed minősítése, ha netán bizarrnak gondolok egy 90 éve színpadra állított produkció revitalizálására tett ötletet. Nem tudom, meddig játszották Rékai András Traviatáját, él-e még valaki, aki látta. (Miként Bohéméletjét sem.) Én Békés András Traviatáján nőttem föl. Már 50 éve is felújítás volt, ha jól látom, de fiatal (tinédzser majd az utáni) koromban kevéssé foglalkoztatott 1-1 opera színpadra éllításának színvonala vagy legalábbis és többnyire nem észleltem, hogy ha valami nem jön be, annak a rendezés is oka lehet, mivel a művek primér (zenei-tartalmi) megismerése, befogadása, az énekesek hallgatása kötött le elsősorban. Láttam (TV-ben) az új Traviata-"katyvaszt" (a te kifejezésed), egyszeri megnézés után nem írnék róla semmit, de mint itt lejjebb olvastam, másnak meg tetszett. Talán másodszori nézésre már nekem is lesz róla véleményem. Ahogyan nekem -a meghamisított (!) finálét kivéve- tetszett pl. az új Gioconda, tetszett a Triptichon, legutóbb a Porgy és több más új produkció azaz, állítsa bárki, nem igaz, hogy "élből" ellene vagyok minden produkciónak, amit a jelen vezetés jegyez, ami a jelenlegi vezetés regnálása idején jön-jött ki, ellenkezőleg! A szaldó inkább és jócskán pozitív lehet, nem számolom össze, mennyire. (Messze nem láttam mindent.)

És igen, én Nádasdy Bohéméletén nőttem föl, ami, mivel még nem vagyok 90-100 éves :-) már az én serdülésem idején sem volt éppen friss produkció. És igen, nem gondolom, hogy Rékai András 1928-as Bohéméletét, 1930-as Traviatáját bármi helyett elő kellene vagy lehetne venni. Nem "szapulom" a Nádasdyét. Csak már többször vélelmeztem, hogy a Nádasdy-Bohémélet helye az operamúzeumban lenne mint becses (!) múzeumi tárgynak...és/de nem a színpadon. És igen, szerencsés ötletnek gondolom, pozitívan értékelem a jelen vezetés ama újítását, hogy kihozott egy Bohémélet 2.0-t, nem is rosszat, sőt! Miközben egyelőre nem veszi le, (talán mert) nem meri levenni a 80+ éves régit. Hogy érthetőbb legyek, bár a példák veszélyesek és könnyen támadhatók, de bízom benne, nem támadsz meg, nem támadnak meg érte: nem szapulom a 80+ éves Töröcsik Marit (sem) az életkora miatt...de "szapulnám", ha Júliát vagy pl. egykori jeles szerepét Solvejget játszotta volna bizonyos életkor fölött  (Aase vagy a Dajka helyett)...vagy Mimit, Violettát :-) Így elég kordiális?

306   IVA • előzmény304 2019-05-01 02:50:27

Aki nem látta Rékai András Traviata-rendezését, nem szenvedte meg Békés András két Traviata-rendezését közel fél évszázadon keresztül, nem látta Nadine Duffaut izzadságszagúvá túlpakolt debreceni rendezését 2016-ban és nem látta Anger Zsolt ma is érvényben levő operaházi Traviata-katyvaszát, attól az én hozzászólásom minősítése és holmi bravózás, nem tudom, miféle magaslatról, erkölcsileg alaptalan: hiteltelen vélemény! (A leküzdhetetlen személyeskedési hajlam nem erkölcsi alap.) Ugyancsak hiteltelen a fricskát erősíteni a Rékai-féle Bohémélettel dobálózva – annak, aki nem látta a Rékai rendezte Bohéméletet (azt én sem láthattam, ezért nem szoktam példálózni vele), legfeljebb minden alkalmat megragad a Nádasdy Kálmán rendezte Bohémélet szapulására, amely ellen még nem tudott felhozni egyéb (esztétikai) érvet a rendezés „életkorán” kívül.
Egyébként nem az Operaház igazgatóságának évadokat tervező tanácsában ülünk, ahol egy ötlet „konstruktív” lehetne, hanem egy fórumra írunk véleményt. Egy fórumozó viszont lehet destruktív: a csillapíthatatlan személyeskedésével.

304   Edmond Dantes • előzmény288 2019-04-30 09:10:18

T. Asszonyom, kedves Klára, érdeklődve várom válaszát a múltkor föltett kérdésemre ld. 289 ugyanitt:  ön szerint mégis mikor, melyik év(ek)ben kellene megállítani operák (klasszikus színdarabok stb.) újrarendezését, új díszletekkel, új jelmezekkel való színrehozatalát? Ott leverni a cölöpöt azzal, hogy márpedig itt aztán megálljon az idő! Vannak, akik a (pesti!) cölöpöt a Bohéméletnél vernék le 1937-ben. Egy még frissebb konstruktív javaslat arról szólt, hogy a mostani rendezés helyett érdemesebb lenne elővenni Rékai András 1930-as Traviata-rendezését. Bravó! Áthidaló javaslatom avagy 2 az 1-ben: vegyük elő Rékai András 1928-as Bohémélet-rendezését! A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad = Rékai is visszakerül, a Bohémélet is "klasszikus" sőőőt, még klasszikusabb lesz/marad. De ha már, akkor talán vissza kellene nyúlni Hevesi Sándorig, elvégre mégiscsak meghatározó alakja volt a magyar színházi életnek és az Operának is főrendezője volt, igaz, mindössze bő száz éve. Valódi klasszikus! 

288   Klára • előzmény286 2019-04-26 07:59:48

Teljes mértékben egyetértek! A repertoárt lehetne bővíteni, kevésbé ismert vagy ritkán, régebben játszott operákkal, esetleg lehet keresgélni a modernek között is. Ez nyilván idő- és pénzigényes, tehát olcsóbb és kényelmesebb ezerszer játszani a régit, néha kicsit felújítva.

Az utolsó bekezdésben foglaltak tökéletesen igazak! Ezek az operák önmagukban zseniálisak, és nincs nevetségesebb, nyögvenyelősebb, mint egy modrnizált, mába átrakott klasszikus. A Traviata nehezen értelmezhető mai környezetben, a Nyugat lánya betongyűrűkben (?) vagy pl. az André Chénier eltávolítva a francia forradalom idejétől, egy Isten tudja milyen korszakba átrndezve. De ez a sor folytatható még pár percig, kinek milyen "élménye" volt.

286   gézamalac • előzmény282 2019-04-25 23:15:23

Igen is, nem is. Legalábbis a túlélő darabok többsége, a konkrét cselekményen, helyszínen, a keletkezési körülményeken túlmenően, általános emberi viszonyrendszereket, mindig érvényes problémákat feszeget.

A pátosz, érzelgősség dolgát nagyrészt megoldja a zenei előadásmód, mely ezek dolgában ma inkább visszafogott. Amúgy miért ne lehetne igényem rá, hogy elragadjon az érzelmek sodra egy ilyen darab által este 7 és 10 között.

Azt, hogy a repertoár nemigen változik, önmagában nem érzem elég érvnek, hogy mindig újat kellene nyújtania a rendezésnek. Maga a zene és az előadók teljesítménye elsősorban, amiért elmegyek megnézni a darabot.

Az újraértelmezés, továbbgondolás azért hozza általában nehéz helyzetbe a rendezőket, mert zseniális alkotásokkal van dolguk, ami rendesen ki van találva, össze van rakva, hozzátenni, elvenni nem nagyon van mit. Ezért a sok semmitmondó trivialitás, belemagyarázás, a világ valamely aktuális nagy problémájára történő utalás, vagy értelmezhetetlen, a darabtól idegen megoldás, kiragadott pillanathoz igazított, még az adott rendezéssel önmagával sem kompatibilis  ötlet.

282   fbcs 2019-04-25 00:09:29

Kicsit belefolyva a modern-klasszikus vitába, próbálok pár érvet felhozni amellett, hogy igenis kellenek a modern rendezések, akár teljes átértelmezések.

Először is a világ alapvetően megváltozott az operarepertoár zömének keletkezése óta. Az ott érthető problémák, az ott akár megbotránkoztató dolgok mostanra elvesztették élüket, vagy akár érthetőségüket is. Emiatt szükséges a hatás elérése miatt változtatni, esetleg úgy átalakítani, hogy a mostani közönség is értse (pl: Bohémélet 2.0). Ehhez kapcsolódóan a posztmodern korban, mely ha valamit nem szeret, az a pátosz, szükséges az operákból az érzelgősséget kicsit tompítani, (pl. elidegenítő effektekkel, mint az Anger-féle Traviátában a testvér, a medencecsont maszkok, vagy a madarakat ragasztgató munkás)

Másodszor a világon által játszott operarepertoár szűkös, és valljuk be, legtöbbször mi nézők is visszaköveteljük a kulcsdarabokat, ha évekig nem láthatóak. Így újítani csak úgy lehet, ha a rendezésben változtatnak. És az nem elég,  ha csak másfajta, korhű(nekk tetsző) ruhákba öltöztetik az énekeseket.

Harmadszor véleményem szerint egyre inkább elvárás (legalábbis részemről), hogy az opera az érzékszerveim és érzelmeim mellett az intellektusom is megmozgassa. Késztessen rejtvényfejtésre, olvassuk a rendezővel együtt a művet, ésmutasson új értelmezéseket, ásson mélyebbre a műben, mint azt a közönség magától tenné, és mutassa fel, mire jutott.

Negyedszer több opera librettója nem túl jó (pl: Gioconda, Lammermoori Lucia). A mostani közönség számára ezek hibái feltűnőbbek lehetnek, szükséges lehet ezek foltozása.

Nem azt mondom ezzel, hogy a klasszikusabb rendezéseknek nincs létjogosultsága, bizonyos operák jól tűrik azt (Bohémélet, Carmen, Parasztbecsület teljesen jók hagyományosan megrendezve), de a modernség teljes elvetése nosztalgikus múzeummá tenné az operajátszást, ami senkinek nem érdeke.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1767 • Georg Philipp Telemann, zeneszerző (sz. 1681)