vissza a cimoldalra
2019-09-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1406)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61895)
Balett-, és Táncművészet (5879)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Kimernya? (3218)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1762)
Élő közvetítések (8127)
Erkel Ferenc (1063)
A nap képe (2154)
Franz Schmidt (3421)
Simándy József - az örök tenor (624)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

305   Edmond Dantes • előzmény297 2019-04-30 09:19:57

A szokás, a megszokás hatalmán nehéz túllépni. Az operákat és ami a nagyobb baj, az operák (színdarabok) színrevitelét sokan olyan szent teheneknek gondolják mintha azok pl. festmények lennének. Ha a Mona Lisát nem festjük át, akkor a Traviatát vagy a Bohéméletet sem rendezzük "át", nem gondoljuk újra. Két apróságot felejtenek el, akik így gondolják: 1) a képzőművészet nem azonos az előadóművészettel, utóbbi folyamatosan megújul és folyamatosan megújít. Mellesleg a képzőművészet is = Picasso se Leonardo stílusában festené újra a Mona Lisát. 2) "Elfelejtik" meghatározni, hogy mégis mikor, mely időpontban kellene szerintük megállítani a rendezői órát? Bővebben erről ld. ez alatt (304).

Juditha Triumphans: látatlanban úgy hiszem, a mai néző, hallgató számára sokkal izgalmasabb, időszerűbb lehet a cselekmény áthelyezése mai ember számára értelmezhetőbb közegbe, főleg, ha mondanivalója, értelmezése átemelhető a megjelenített korba, itt pl. a II. vh. idejére.

297   fbcs • előzmény288 2019-04-30 00:18:37

Számomra bizonyos értelemben a Traviata éppen a hagyományos közegében nehezen értelmezhető. Mai szemmel, utánaaolvasás nélkül nem biztos, hogy érthető a szereplők problémázása (miért is olyan fontos, hogy Violetta és Alfredo szétváljona család számára? mi is Violetta bűne? a mi korunkban ez értelmezhetetlen, és egyre vékonyabb az olyan réteg, aki klasszikusokat olvas, akinek ifj. Dumas, vagy akár Zola Párizsa ismerős közeg).
A jó rendezésnek ezeket a szakadékokat kell áthidalni. Ha kell, úgy formálni a szereplőket, környezetet (ha kell, adjanak vizuális segítséget ehhez), hogy előtanulmány nélkül is élvezetesek legyenek ezek a történetek.
Erre számomra jó példa az Anger rendezte Traviata. Érdemes megfigyelni, az első felvonásban milyen rideg, hideg és elidegenítő a környezet, mely Violetta és Alfredo egymásra találása után (zölddé váló háttér, nyugodt, madarakat ragasztgató munkás, stb.) bensőségessé, barátságossá válik.
A fentebb említett apa-fiú-nővér udvarlója konfliktus is ebben a rendezésben egyfajta felkiáltójellel szerepel, hogy itt valami furcsaság van (ami mai szemmel akkor is furcsa, legalábbis nekem, ha nincs duci, kicsit fogyatékosnak tetsző nővér).
A sokak által emlegetett Hófehérke balett is számomra legalábbis plusz,értelmező jelentéssel bír. Eleve játék a játékban, előadáson belül nézünk előadást. Hófehérke és Violetta között a kapcsolat egyértelmű, két olyan nő, akiket a pusztanőiességük miatt rajonganak körbe a férfiak (és közben itt a libretto szerinti bikás történet is rendben lejátszódik.
De visszatérve arra, mi számít eszementnek, mi nem. Kíváncsi lennék, kinek mi a véleménye a Juditha Triumphans mostani holland feldolgozásáról (Operavisionon látható). Ott a bibliai történetet a II. világháború idejére teszik, az asszírokat náci németekkel cserélik fel. Nekem előrebocsátom, tetszett, valószínű jobban, mintha a libretto szerinti korban játszódna.

288   Klára • előzmény286 2019-04-26 07:59:48

Teljes mértékben egyetértek! A repertoárt lehetne bővíteni, kevésbé ismert vagy ritkán, régebben játszott operákkal, esetleg lehet keresgélni a modernek között is. Ez nyilván idő- és pénzigényes, tehát olcsóbb és kényelmesebb ezerszer játszani a régit, néha kicsit felújítva.

Az utolsó bekezdésben foglaltak tökéletesen igazak! Ezek az operák önmagukban zseniálisak, és nincs nevetségesebb, nyögvenyelősebb, mint egy modrnizált, mába átrakott klasszikus. A Traviata nehezen értelmezhető mai környezetben, a Nyugat lánya betongyűrűkben (?) vagy pl. az André Chénier eltávolítva a francia forradalom idejétől, egy Isten tudja milyen korszakba átrndezve. De ez a sor folytatható még pár percig, kinek milyen "élménye" volt.

286   gézamalac • előzmény282 2019-04-25 23:15:23

Igen is, nem is. Legalábbis a túlélő darabok többsége, a konkrét cselekményen, helyszínen, a keletkezési körülményeken túlmenően, általános emberi viszonyrendszereket, mindig érvényes problémákat feszeget.

A pátosz, érzelgősség dolgát nagyrészt megoldja a zenei előadásmód, mely ezek dolgában ma inkább visszafogott. Amúgy miért ne lehetne igényem rá, hogy elragadjon az érzelmek sodra egy ilyen darab által este 7 és 10 között.

Azt, hogy a repertoár nemigen változik, önmagában nem érzem elég érvnek, hogy mindig újat kellene nyújtania a rendezésnek. Maga a zene és az előadók teljesítménye elsősorban, amiért elmegyek megnézni a darabot.

Az újraértelmezés, továbbgondolás azért hozza általában nehéz helyzetbe a rendezőket, mert zseniális alkotásokkal van dolguk, ami rendesen ki van találva, össze van rakva, hozzátenni, elvenni nem nagyon van mit. Ezért a sok semmitmondó trivialitás, belemagyarázás, a világ valamely aktuális nagy problémájára történő utalás, vagy értelmezhetetlen, a darabtól idegen megoldás, kiragadott pillanathoz igazított, még az adott rendezéssel önmagával sem kompatibilis  ötlet.

282   fbcs 2019-04-25 00:09:29

Kicsit belefolyva a modern-klasszikus vitába, próbálok pár érvet felhozni amellett, hogy igenis kellenek a modern rendezések, akár teljes átértelmezések.

Először is a világ alapvetően megváltozott az operarepertoár zömének keletkezése óta. Az ott érthető problémák, az ott akár megbotránkoztató dolgok mostanra elvesztették élüket, vagy akár érthetőségüket is. Emiatt szükséges a hatás elérése miatt változtatni, esetleg úgy átalakítani, hogy a mostani közönség is értse (pl: Bohémélet 2.0). Ehhez kapcsolódóan a posztmodern korban, mely ha valamit nem szeret, az a pátosz, szükséges az operákból az érzelgősséget kicsit tompítani, (pl. elidegenítő effektekkel, mint az Anger-féle Traviátában a testvér, a medencecsont maszkok, vagy a madarakat ragasztgató munkás)

Másodszor a világon által játszott operarepertoár szűkös, és valljuk be, legtöbbször mi nézők is visszaköveteljük a kulcsdarabokat, ha évekig nem láthatóak. Így újítani csak úgy lehet, ha a rendezésben változtatnak. És az nem elég,  ha csak másfajta, korhű(nekk tetsző) ruhákba öltöztetik az énekeseket.

Harmadszor véleményem szerint egyre inkább elvárás (legalábbis részemről), hogy az opera az érzékszerveim és érzelmeim mellett az intellektusom is megmozgassa. Késztessen rejtvényfejtésre, olvassuk a rendezővel együtt a művet, ésmutasson új értelmezéseket, ásson mélyebbre a műben, mint azt a közönség magától tenné, és mutassa fel, mire jutott.

Negyedszer több opera librettója nem túl jó (pl: Gioconda, Lammermoori Lucia). A mostani közönség számára ezek hibái feltűnőbbek lehetnek, szükséges lehet ezek foltozása.

Nem azt mondom ezzel, hogy a klasszikusabb rendezéseknek nincs létjogosultsága, bizonyos operák jól tűrik azt (Bohémélet, Carmen, Parasztbecsület teljesen jók hagyományosan megrendezve), de a modernség teljes elvetése nosztalgikus múzeummá tenné az operajátszást, ami senkinek nem érdeke.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:30 : Budapest
Pesti Krisztus Király Plébánia

Mészáros Péter (ének), Bali János (furulya), Pétery Dóra (orgona)
"Concerti Ecclesiastici / Geistliche Koncerte"
Ars Sacra Fesztivál

18:00 : Budapest
Evangélikus Országos Múzeum

Szabó Balázs (orgona)
"Harmóniák harmóniumon"
Ars Sacra Fesztivál

18:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Premontrei Kántorátus
Műv. vez.: Kocsis Csaba, Farkas Domonkos és Balogh P. Piusz O. Praem. apát
Polifón vesperás
Ars Sacra Fesztivál

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Békefi Edina, Brassói-Jőrös Andrea, Tatai Nóra (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
VIARDOT: 6 Chansons du XVe siècle – No. 6 Les trois belles demoiselles
KEDVES CSANÁD: Új mű (ősbemutató)
ifj. VÉGH JÁNOS: Tavaszi dal (1865)
RAFF: Frühling auf dem Lande, op. 184/3
BEISCHER-MATYÓ TAMÁS: Tószunnyadó (tercett-verzió, 2019, ősbemutató)
SZIGETI MÁTÉ: Canciones excéntricas (2018, ősbemutató)
MASSENET: 3 Mélodies, deux duos et un trio, op. 2

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Billy Elliot - A musical

19:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Tóth-Vajna Zsombor (klavikord)
Ars Sacra Fesztivál

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
19:00 : Győr
Richter terem

Győri Filharmonikus Zenekar
vez.: Medveczky Ádám
DUBROVAY: Ünnepi zene
BARTÓK: A fából faragott királyfi - szvit, BB 74
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezade, op. 35
A mai nap
történt:
1908 • Mahler VII. szimfóniájának bemutatója (Prága)
született:
1912 • Kurt Sanderling, karmester († 2011)
elhunyt:
1972 • Robert Casadesus, zongorista (sz. 1899)
2010 • Polgár László, énekes (sz. 1947)