vissza a cimoldalra
2019-05-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10110)
Kimernya? (3066)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Élő közvetítések (7872)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3251)
Bende Zsolt (153)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61688)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1665)
Lisztről emelkedetten (951)
Franz Schmidt (3336)
Carl Maria von Weber (130)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (598)
Edita Gruberova (3081)
Kedvenc magyar operaelőadók (1113)
Kiss B. Atilla (198)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

300   IVA • előzmény297 2019-04-30 03:37:56

A Traviata csak hagyományos közegében értelezhető. Némi utánaolvasás nélkül nem érdemes kacérkodni ezzel a műfajjal. Az „utánaolvasás” persze sok mindent jelenthet: bizonyos életkort, amikor az ember már tanult bizonyos szinten történelmet, olvasott egy-két klasszikust, pl. A kaméliás hölgyet. (Utána kénytelen lesz elolvasni Prévost Manon Lescaut-ját is. Engem mindkét opera mélyébe ezeknek a regényeknek a szépsége vezetett.) Az opera ablak a világra. Nemcsak a térben, hanem az időben is. Tudni kell, hogy Párizs mást is jelent, mint a mai, nem mindig száguldottak sugárútjain luxusautók és motorbiciklik, nem hemzsegtek benne a Mekik és a KFC-k, de még az Eiffel-torony, sőt a Sacré Coeur sem állt ott mindig, és a tüdőbaj végzetessége is történelmi korhoz kötődik. Másmilyenek voltak a társadalmi és a családi viszonyok, mint ma. Ezt nemcsak ma, hanem 1920-ban vagy 1960-ban is meg kellett tanulnunk (persze nem iskolapadban, hanem szülőktől, nagyszülőktől, filmekből, később a tévéből, más olvasmányokból, festményekről), nekünk sem volt tegnapi a XIX. század: tennünk kellett valami azért, hogy egy-egy opera világába jussunk; nem külső, hanem belső kényszerből, szenvedélyből. Nem egy félművelt vagy műveletlen rendező dolga, hogy „közel hozzon” a mai nézőhöz egy Traviatát, Bánk bánt, Hunyadi Lászlót, bármit. Belemagyarázni persze bármibe lehet akármit, de szerintem a Traviata korántsem bonyolult cselekménye és zenéje kapcsán azt a lányt érdemes megérteni, akiről állítólag Dumas „megmintázta” Marguerite Gautier-t, azt a fiút, aki elmesélte neki szerelmének tragikus történetét, hacsak nem maga Dumas élte meg azt, tehát Dumas-t és mindenekelőtt Verdit. Anger Ferencet értelmezni nincs sok érelme, mert a Traviata tovább fog élni, mint ez a rendezés és a többi „eszement”.

297   fbcs • előzmény288 2019-04-30 00:18:37

Számomra bizonyos értelemben a Traviata éppen a hagyományos közegében nehezen értelmezhető. Mai szemmel, utánaaolvasás nélkül nem biztos, hogy érthető a szereplők problémázása (miért is olyan fontos, hogy Violetta és Alfredo szétváljona család számára? mi is Violetta bűne? a mi korunkban ez értelmezhetetlen, és egyre vékonyabb az olyan réteg, aki klasszikusokat olvas, akinek ifj. Dumas, vagy akár Zola Párizsa ismerős közeg).
A jó rendezésnek ezeket a szakadékokat kell áthidalni. Ha kell, úgy formálni a szereplőket, környezetet (ha kell, adjanak vizuális segítséget ehhez), hogy előtanulmány nélkül is élvezetesek legyenek ezek a történetek.
Erre számomra jó példa az Anger rendezte Traviata. Érdemes megfigyelni, az első felvonásban milyen rideg, hideg és elidegenítő a környezet, mely Violetta és Alfredo egymásra találása után (zölddé váló háttér, nyugodt, madarakat ragasztgató munkás, stb.) bensőségessé, barátságossá válik.
A fentebb említett apa-fiú-nővér udvarlója konfliktus is ebben a rendezésben egyfajta felkiáltójellel szerepel, hogy itt valami furcsaság van (ami mai szemmel akkor is furcsa, legalábbis nekem, ha nincs duci, kicsit fogyatékosnak tetsző nővér).
A sokak által emlegetett Hófehérke balett is számomra legalábbis plusz,értelmező jelentéssel bír. Eleve játék a játékban, előadáson belül nézünk előadást. Hófehérke és Violetta között a kapcsolat egyértelmű, két olyan nő, akiket a pusztanőiességük miatt rajonganak körbe a férfiak (és közben itt a libretto szerinti bikás történet is rendben lejátszódik.
De visszatérve arra, mi számít eszementnek, mi nem. Kíváncsi lennék, kinek mi a véleménye a Juditha Triumphans mostani holland feldolgozásáról (Operavisionon látható). Ott a bibliai történetet a II. világháború idejére teszik, az asszírokat náci németekkel cserélik fel. Nekem előrebocsátom, tetszett, valószínű jobban, mintha a libretto szerinti korban játszódna.

288   Klára • előzmény286 2019-04-26 07:59:48

Teljes mértékben egyetértek! A repertoárt lehetne bővíteni, kevésbé ismert vagy ritkán, régebben játszott operákkal, esetleg lehet keresgélni a modernek között is. Ez nyilván idő- és pénzigényes, tehát olcsóbb és kényelmesebb ezerszer játszani a régit, néha kicsit felújítva.

Az utolsó bekezdésben foglaltak tökéletesen igazak! Ezek az operák önmagukban zseniálisak, és nincs nevetségesebb, nyögvenyelősebb, mint egy modrnizált, mába átrakott klasszikus. A Traviata nehezen értelmezhető mai környezetben, a Nyugat lánya betongyűrűkben (?) vagy pl. az André Chénier eltávolítva a francia forradalom idejétől, egy Isten tudja milyen korszakba átrndezve. De ez a sor folytatható még pár percig, kinek milyen "élménye" volt.

286   gézamalac • előzmény282 2019-04-25 23:15:23

Igen is, nem is. Legalábbis a túlélő darabok többsége, a konkrét cselekményen, helyszínen, a keletkezési körülményeken túlmenően, általános emberi viszonyrendszereket, mindig érvényes problémákat feszeget.

A pátosz, érzelgősség dolgát nagyrészt megoldja a zenei előadásmód, mely ezek dolgában ma inkább visszafogott. Amúgy miért ne lehetne igényem rá, hogy elragadjon az érzelmek sodra egy ilyen darab által este 7 és 10 között.

Azt, hogy a repertoár nemigen változik, önmagában nem érzem elég érvnek, hogy mindig újat kellene nyújtania a rendezésnek. Maga a zene és az előadók teljesítménye elsősorban, amiért elmegyek megnézni a darabot.

Az újraértelmezés, továbbgondolás azért hozza általában nehéz helyzetbe a rendezőket, mert zseniális alkotásokkal van dolguk, ami rendesen ki van találva, össze van rakva, hozzátenni, elvenni nem nagyon van mit. Ezért a sok semmitmondó trivialitás, belemagyarázás, a világ valamely aktuális nagy problémájára történő utalás, vagy értelmezhetetlen, a darabtól idegen megoldás, kiragadott pillanathoz igazított, még az adott rendezéssel önmagával sem kompatibilis  ötlet.

282   fbcs 2019-04-25 00:09:29

Kicsit belefolyva a modern-klasszikus vitába, próbálok pár érvet felhozni amellett, hogy igenis kellenek a modern rendezések, akár teljes átértelmezések.

Először is a világ alapvetően megváltozott az operarepertoár zömének keletkezése óta. Az ott érthető problémák, az ott akár megbotránkoztató dolgok mostanra elvesztették élüket, vagy akár érthetőségüket is. Emiatt szükséges a hatás elérése miatt változtatni, esetleg úgy átalakítani, hogy a mostani közönség is értse (pl: Bohémélet 2.0). Ehhez kapcsolódóan a posztmodern korban, mely ha valamit nem szeret, az a pátosz, szükséges az operákból az érzelgősséget kicsit tompítani, (pl. elidegenítő effektekkel, mint az Anger-féle Traviátában a testvér, a medencecsont maszkok, vagy a madarakat ragasztgató munkás)

Másodszor a világon által játszott operarepertoár szűkös, és valljuk be, legtöbbször mi nézők is visszaköveteljük a kulcsdarabokat, ha évekig nem láthatóak. Így újítani csak úgy lehet, ha a rendezésben változtatnak. És az nem elég,  ha csak másfajta, korhű(nekk tetsző) ruhákba öltöztetik az énekeseket.

Harmadszor véleményem szerint egyre inkább elvárás (legalábbis részemről), hogy az opera az érzékszerveim és érzelmeim mellett az intellektusom is megmozgassa. Késztessen rejtvényfejtésre, olvassuk a rendezővel együtt a művet, ésmutasson új értelmezéseket, ásson mélyebbre a műben, mint azt a közönség magától tenné, és mutassa fel, mire jutott.

Negyedszer több opera librettója nem túl jó (pl: Gioconda, Lammermoori Lucia). A mostani közönség számára ezek hibái feltűnőbbek lehetnek, szükséges lehet ezek foltozása.

Nem azt mondom ezzel, hogy a klasszikusabb rendezéseknek nincs létjogosultsága, bizonyos operák jól tűrik azt (Bohémélet, Carmen, Parasztbecsület teljesen jók hagyományosan megrendezve), de a modernség teljes elvetése nosztalgikus múzeummá tenné az operajátszást, ami senkinek nem érdeke.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Csalog Gábor tanítványai
BEETHOVEN: 2. (g-moll) cselló-zongora szonáta, op. 5/2
Petruska Emma (cselló), Juhász Eszter (zongora)
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Tóth Kristóf (hegedű), Eleni Mitrousia (zongora)
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Eveline Meier (hegedű), Madaras János Alexander (cselló), Nguyễn Anh Tùng (zongora)
OLÁH PATRIK GERGŐ: Meine Qual
MUCZYNSKI: Fantázia trió, op. 26
Egyed Hunor (klarinét), Friderikusz Péter (cselló), Túri-Nagy János (zongora)
BEETHOVEN: 7. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 30/2
Beregszászi-Gaál Eszter (hegedű), Szalai Molli (zongora)
BEETHOVEN: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, op. 11
Tóth Csamangó Blanka (klarinét), Kovács Anna (cselló), Persányi Zsófi (zongora)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Kovács Eszter fuvola diplomakoncertje"
VIVALDI: c-moll fuvolaverseny, RV 441
Közreműködik: A diplomázó barátaiból alakult kamarazenekar
Dallos Erika (csembaló)
MERCADANTE: 2. (e-moll) fuvolaverseny, op. 57
Közreműködik: Winni Wan-Chun Tsou (zongora)
ROUSSEL: Két Ronsard-költemény fuvolára és énekhangra, op. 26
Közreműködik: Subedi Anna (szoprán)
LOWELL LIEBERMANN: Fuvola-zongora szonáta, op. 23
Közreműködik: Winni Wan-Chun Tsou (zongora)
Kovács Eszter (fuvola)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Busa Gabriella (ének)
Arany Zsuzsanna (zongora)
Bevezetőt mond: Kóbor Tamás
"Női lélek"
ROBERT SCHUMANN: Frauenlibe und -Leben (Asszonyszerelem, asszonysors), op. 42 dalciklus
CLARA SCHUMANN: Caprice á la Boléro, op. 5/2
CLARA SCHUMANN: Liebst du um Schönheit (Szereted a szépséget?), op. 12/4
KODÁLY: Nausikaá
KODÁLY: Háry János – Hogyan tudtál rózsám...; Hej, két tikom...
ORBÁN GYÖRGY: Hajnal, Bolero, Cselédtánc
POULENC: Les chemins de l'amour (A szerelem útja)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Pillangókisasszony

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Ránki Fülöp (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Nikolaj Szeps-Znaider
WAGNER: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála
MENDELSSOHN: 1. (g-moll) zongoraverseny, op. 25
BEETHOVEN: 3. (Esz-dúr) szimfónia, op. 55 („Eroica”)

19:30 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

A Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból alakult Kamarazenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
HAYDN: A lakatlan sziget (L’isola disabitata) – nyitány Hob.XXVIII:9
D-dúr kürtverseny, no.2 Hob.VII:d4
D-dúr szimfónia („Hornsignal”), Hob. I:31

22:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
"Concerto Budapest - Premier III."
JENEY ZOLTÁN: Alef – Hommage à Schönberg (átdolgozás, ősbemutató)
JENEY ZOLTÁN: Kínai templom (ősbemutató)
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Fejérvári Zoltán (zongora)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
BEETHOVEN: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19
MAHLER: I. szimfónia, D-dúr “Titán”
A mai nap
született:
1923 • Alicia de Larrocha, zongorista († 2009)
1926 • Bende Zsolt, operaénekes († 1998)
elhunyt:
1926 • Koessler János, zeneszerző, zenepedagógus (sz. 1853)
1991 • Wilhelm Kempff, zongorista (sz. 1895)