Bejelentkezés Regisztráció

Lisztről emelkedetten


847 Búbánat 2017-10-20 14:00:51

Ma esti koncert

19:30  Pesti Vigadó
 

Hangverseny a Kiegyezés éve alkalmából

Mihalovich Ödön kiváló zeneköltőnk, egy nagyobb keretű Gyászemlék czímű zenekari műven dolgozik, mely Deák Ferenc emlékét eszményíti. A kitűnő zeneköltőtől csak a legsikerültebbet várhatjuk e nemben s remélhetőleg még a folyó téli idény alatt hallani fogjuk azt egy philharmoniai hangversenyen” – 1876-ban jelent meg ez az újsághír, a százötven éve megkötött Kiegyezésen Magyarországot képviselő, nagyformátumú államférfi, a „Haza bölcse” halálának évében. A különleges műsor ennek a kornak a hangulatát idézi meg akkori tekintélyes magyar szerzők ma már sajnálatosan ritkán hallható műveivel színesítve. Hallhatjuk Erkel Ferenc a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulójára írt nyitányát, amely – Egressy Béni Szózatával, valamint a Himnusz motívumaival az azt megelőző ötven esztendő nagy eseményeinek, küzdelmeinek, hősi indulatának, lelkületének összefoglalása – írja Farkas Zoltán zenetörténész. Mosonyi Mihály 1860-ban készült gyászdarabja mellett felhangzik Liszt Ferenc népszerű versenyműve, amelyben a 14. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny győztese, a fiatal, japán művész, Sakata Tomoki a közreműködő. A hangverseny záró száma Hősi induló magyar stílusban című zongoradarab nyomán továbbkomponált Hungaria című szimfonikus költemény, amellyel Liszt Ferenc („hírhedett zenésze e világnak”) írt viszonzásul Vörösmarty Mihály őt dicsőítő ódájára. Mint az 1856-os ősbemutatóról megjelent beszámolóban olvasható: „Egész új modorú zeneteremtmény. Benne nagy szépségek vannak, melyeknek nem csak teremtése, de kivitele is nagy erőt igényel. A magyaros elemek azonban leplezetten tűnnek föl benne.”

Somos Csaba karmester

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 
Sakata Tomoki (zongora)

Erkel: Ünnepi nyitány

Mihalovics Ödön: Gyászzene Deák Ferenc emlékére

Liszt: I. Zongoraverseny Esz-dúr

Mosonyi Mihály: Gyászhangok Széchenyi halálára

Liszt: Hungária – szimfonikus költemény


846 Búbánat 2017-10-20 13:49:27

2017.10.20 18.00

RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM

1064 Budapest, VI. ker. Vörösmarty u. 35.

 

Liszt Ferenc születésnapi hangverseny

Liszt: Vigasztalások

Liszt: Karácsonyfa-ciklus

Liszt: Két csárdás

Király Csaba (zongora)

 

Rendező:Liszt Ferenc Társaság

 

Jegyár: 500 Ft – Jegyek válthatók a koncert előtt a helyszínen.


845 Búbánat 2017-10-16 19:58:09
  • Korunk 1961 (20. évfolyam) 1961 / 10. szám

MIHALACHE  ZAMPHIRESCU:

Liszt,
a  Havasalföldön  és  Moldvában  járt  nagyhírű  zongorista

 

Mint lassudó folyóvíz,  mely  indulván a hegyről,

lezúdult, fákat  tördelt, sziklákat görgetett

s most halkuló varázzsal nagy távolban neszel föl,

a bűvös égi dallam úgy száll a föld felett.


Egy isten ő . . . Zenéje csodás világgal ér fel,

mit zúgó áradatként a hangszerén teremt:

való életre kelti az ébenfát kezével,

melynek titkos hatalmát ellesni nem lehet.


Nem hangolhatja lantját Orfeusz se szebben,

arkangyalok dalolnak dalára fönn a mennyben

s nincs versenytárs, ki tőle elkívánná e díszt.

 

A művészet s a szellem őbenne öltve testet,

rajongó sóhajt ébreszt és szíveket remegtet

s virágot szórva tombol: ím ezt jelenti Liszt!. . .

/Veress Zoltán fordítása /


Liszt  Ferenc  romániai  vendégszereplésének  verses  emlékéhez

Liszt Ferenc születésének a Béke Világtanács felhívására   világszerte megünnepelt százötvenedik évfordulója adott   alkalmat Mihalache Zamphirescu román költő elfelejtett  Liszt-ódájának felidézésére. Felvázoljuk e vers keletkezésének   feltételezhető  körülményeit: irodalmi korrajzát.

Az 1846 - 47-es hangverseny-idény Liszt Ferenc zongoravirtuózi  pályafutásának  delelőjét  jelentette. Játékának rendkívül  gazdag  árnyaltsága  magával  ragadja  hallgatóságát, de rögtönzésekben   egyre  gyakrabban visszatérő  népi  ihletésű  motívumokból   már a  rapszódiák   körvonalai  kezdenek  kibontakozni.  Oroszországi  vendégszereplése  felé  —  amely  végképpen  megérlelte  benne  a  szándékot, hogy erejének  javát  az előadóművészet  helyett  zeneszerzésre  fordítsa  —  hazánk területén  át  vezetett az  út.  Hangversenysorozatát  Aradon, Temesvárt  és   Nagyszebenben   kezdte, majd 1846. november 24-én  Kolozsvárra  érkezett, ahol  december  6-ig  négy  ízben  lépett  dobogóra.  A  már  ismert  sajtóvisszhangokat   érdekesen   egészíti ki a Kiskövet  című  folyóiratban  megjelent  üdvözlő   vers.  Írójáról, Szilágyi Károlyról egyelőre még csak annyit   tudunk, hogy szorgalmas  munkatársa  volt  a „szépirodalmi és művészeti  lapnak”,  s hogy 1855-ben Kiáltó szó a pusztában  címen foglalta  kötetbe  szerelmes verseit és érdekes népdalutánzatait.   Maga a vers Vörösmarty Liszt Ferenczhez  című költeményének gondolatgazdagsága  után nem  mond   ugyan semmi újat,  viszont  mint  kortörténeti dokumentum  így is érdekes bizonyítéka annak, hogy mennyire  a reformtörekvésekkel  összeforrottnak érezte  a  közvélemény a  jeles zeneszerző  működését.
Liszt Ferenc körútjának következő állomása  Bukarest  volt. Itt három  hangversenyt  adott, majd 1847 elején  Iaşiba  utazott.  A román fejedelemségekben  tett  látogatásának  emlékét  román népdalgyűjteményén   kívül  —  melynek  egy  részét Román rapszódiájában  fel  is  dolgozza  — Szathmári Papp Károlynak  a  Korunkban  is  közölt akvarell-arcképe,  a  Barbu  Lăutaruval  való találkozásról  szóló történet, több elismerő  bírálat, valamint  négy, tiszteletére írott vers őrzi.  Ez utóbbiak  közül  hármat:  Jenachita  Văcărescu,  D. Gusti  és  G. Asachi  költeményeit  utolsó iasi-i fellépte alkalmával elszavalták, és  díszes  kiadásban  a  jelenlevők  között  szétosztották.  A  negyedik vers  azonban  —  Mihalache  Zamphirescu  verse   —  még  Octavian  Beunak,  Liszt  Ferenc  román monográfusának  is elkerülte a figyelmét.
Ki  volt  ez  a  Zamphirescu?  Szegény sorsú és  szerény  tehetségű  bukaresti  költő,  egyike a román irodalom szorgalmas  m unkásainak, aki franciás  ihletésű  s a maga   korában eléggé  népszerű  költeményekkel   szolgálta a román   művelődés  egységének  az  ügyét. Balada  vintului  (A szél balladája)  című versének  rövidített  változata  megjelent  Kozma Endre  román  nyelvtanának függelékében is (Kolozsvár, 1872),  ahonnan  a  szorgalmas   Benedek Elek magyarra  fordította, és  mint állítólagos franciából  átültetett  verssel  kegyetlenül  megtréfálta  a székelyudvarhelyi   kollégium   Önképzőkörének  vaskalapos tanár-elnökét.
Zamphirescu  Liszt  Ferencnek  ajánlott szonettjére a Bukarestben 1858-ban   megjelent Aurora  című verskötetében  —  a 127. lapon  — bukkantam  reá. A vers nem is annyira a   közvetlen  élmény, mint inkább az ifjúság  romantikus   rajongásának a  terméke.  Nem valószínű  ugyanis,  hogy szülei el  tudták volna  vinni  az  akkortájt még alig hét  esztendős  fiút  Liszt  hangversenyeire, azon három száz kiváltságos zenerajongó közé, aki  két aranyat tudott  áldozni  egyórai  műélvezetért.  Mert  joggal  jegyezte  meg Cezar  Boliac  a nem  mindennapi  eseménynek szentelt beszámolójában:  „Ha  kedvét  leli a tapsban; ha a lelkesedés, amelyet  ébreszt, jelent valamelyes  elégtételt  a művésznek; ha mind annak lenyűgözése,  ami a  legfiatalabb  és a  legmélyebben  érző  egy nemzetben, kedvesebb  emléket hagyhat a művész  annaleszeiben, mint néhány száz arany; akkor, Liszt  úr, ne  tűrje  el, hogy az egész  román  ifjúság azt mondhassa: Liszt nálunk járt, de nem volt hozzá  módunk, hogy  meghallgassuk. Tehetségét amúgy sem  lehet  pénzzel  megfizetni,  és  az  ehhez  fogható portéka  ellenértékét  csak  akkor  kapja  majd meg  busásan,  ha krajcáros  koncerteket ad.“ (Curierul romin, 1846.  december 14.)
A  felajzott,  látomásokra  egyébként  is  hajlamos  Zamphirescu  figyelmét  elsősorban  G. Asachi Liszt Ferenccel   kapcsolatos  írásai ragadhatták meg: az Albina romineascu  (Román méh) 1847. január 16-i  számában közölt   bírálata, amely a művész páratlan hangszínező  készségét, az elemek   erejének elsodró lendületű  érzékeltetését  domborította ki, valamint  egy  mitológiai  hasonlatokkal  terhelt  szonett,  mely  a  már  említett alkalmi kiadványban látott napvilágot.  Zamphirescu élénk képzelőtehetségét dicséri azonban az  a körülmény,  hogy  nem  rekedt meg,  miként  elődje  vagy  a Gazeta Transilvaniei  (Erdélyi Hírlap ) krónikása, az Orpheus-hasonlat merő  hangoztatásánál,  hanem  utalt  Liszt előadóművészetének az egyetemes  emberi fejlődésben betöltött szerepére  is.

/Engel  Károly /


844 Ardelao 2017-10-14 18:53:39

Nicolai levele Liszt Ferenchez.

Itt közöljük a Nicolai és Liszt közötti levelezésből fennmaradt egyetlen levélnek első oldalát, amelynek eredetijét a weimari Liszt-múzeumban őrzik.

[A képen Nicolai levelének egy részlete fénymásolaton látható!, megj. A.]

A levél magyar fordítása:

„Drága Tisztelt Barát és Mester!
Berlin, 1849. március 3.

Ne csodálkozzék azon, ha ily hirtelen feltűnők Ön előtt — emlékezetét mindég a szívemben viseltem! Akar-e nékem örömet szerezni, a legnagyobbat azon kevés közül,, amelyek életem utain virultak s amellyel igazán boldoggá tenne engem. Jöjjön e hó 9-én ide, hogy e napon «A windsori víg nők» című dalművem első előadásán jelen lehessen. Ha elhatározná, hogy nekem ezt az örömet megszerzi, nagyon szeretném, ha egy pár sorban értesítene erről, bár egy örvendetes meglepetésnek is megvannak a maga kellemességei. Ez esetben kérem, hogy a Brandebourg szállóban szálljon meg. Remélem, s tiszta szívből kiáltom: a legközelebbi viszontlátásra!
Őszinte nagyrabecsüléssel és barátsággal Nicolai
Unter den Linden N. 57.”

Arról, hogy Liszt elfogadta-e ezt a meghatóan kedves meghívást, annak sehol semmi nyoma. Nicolai két hónappal a bemutató előadás után halt meg 1849. május 14-én. Weimarban Nicolai dalművét csak 6 évvel a szerző halála után adták. Liszt már előbb is gondolt Nicolaira, amikor 1851-ben «Erős várunk az Isten» című kantatát orgonára átírta. (L. A.)

A ZENE, 1910. (10. szám)


843 Ardelao 2017-10-14 18:49:28 [Válasz erre: 842 Búbánat 2017-10-14 15:37:49]

:-)


842 Búbánat 2017-10-14 15:37:49

Ardeleo fórumtársunk beírt egy érdekes cikket a "Bartók szellemisége" topicba. (204. sorszám)

Liszt-érintettsége folytán ide is kívánkozik ez a bejegyzés, ezért engedelmével áthozom és bemásolom:

„Liszt oeuvre-je fontosabb, mint Wagneré”

Bartók Béla székfoglaló Liszt-előadása az Akadémiában

A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és széptudományi osztálya hétfőn délután ülésttartott. Az ülésnek az adott különös jelentőséget, hogy azon Bartók Béla, a világhírű zeneszerző tartott székfoglaló előadást Liszt Ferencről.

Melich János megnyitója után Bartók Béla felolvasásának keretében négy, Liszt Ferenccel kapcsolatos kérdést vizsgált meg. Az első a Liszt-szerzemények és a nagyközönség közöttlevő viszonyra vonatkozik. Bartók azt látja, hogy a nagy- közönség még ma sem értékeli eléggé Lisztnek jelentékeny műveit; inkább kedveli a kevésbé fontosakat, mint például a rapszódiákat. Ez — az előadó szerint — azért van így, mert a közönség nem tudja meglátni a zeneművekben a lényeget, hanem inkább a külsőségek után indul.

A második kérdés: mekkora volt Liszt műveinek jelentősége a zeneművészet további alakulására? Bartók szerint ebben a tekintetben Liszt oeuvreje fontosabb, mint Wagneré; nem azért, mintha Liszt művei tökéletesebbek volnának, mint Wagneré, — hiszen, éppen ellenkezőleg van a dolog, — hanem azért, mert Wagner minden saját kezdeményezésű új lehetőséget saját maga a legteljesebb mértékben kiaknázott és kifejlesztett. Ezzel szemben Liszt műveiben sok olyan előre mutató kezdeményezés van, amelynek teljes kihasználását nem maga Liszt vitte véghez, hanem utódai.

A harmadik kérdés Lisztnek; „A cigányok zenéje Magyarországon” című könyvével, illetve annak az úgynevezett cigányzenére vonatkozó téves állításaival kapcsolatos. Az előadó szerint Lisztet tévedéséért csak részben szabad hibáztatni. Liszt tévedéséért inkább a XIX. századbeli viszonyok okolhatók, zenefolklore körébe vágó alapfogalmak, teljes hibás volta,romantikus vonzódás a túlzsúfoltság, a sallang és a pátosz félé, ennek fejében a klasszikus egyszerűség elejtése. Okolhatjuk ezen kívül nagyapáinkat is, akik nem tudták, vagy nem akarták az igazság felé, a magyar falu felé vezető utat Lisztnek megmutatni.

A negyedik kérdés ez: milyen joggal tekinthetjük Liszt Ferencet magyarnak? Ebben a kérdésben a döntő szó magáé Liszté, aki számtalanszor vallotta magát magyarnak. Egy Liszt Ferencnek az egész világ részéről kijár az, hogy ebbeli akaratát tudomásul vegyék, és annak ne mondjanak ellent.

A közönség hosszasan ünnepelte előadása után Bartók Bélát, akit az Akadémia nevében Melich János üdvözölt a tagok sorában.
Az előadó ülés után az osztály zárt ülésen folyó ügyeket tárgyalt, majd tagajánlási értekezlet volt.

BUDAPESTI HÍRLAP, 1936. február 4. (56. Évfolyam, 28. szám)

*

Jótékony célú Liszt-est az Operaházban.

A Filharmóniai Társaság rendkívüli díszhangversenyt rendezett hétfőn este az Operaházban, az Újságírók Szanatórium Egyesülete javára.
A műsor Herczeg Ferenc költői prológusával kezdődött, amelyet Bulla Elma mondott el, finom, közvetlen hangon. A prológus témája: legenda az újság-íróról, aki csak nézi és regisztrálja a földi javakat anélkül, hogy része volna bennük.

A nagy tetszéssel fogadott bevezetés után következett az est zenei része, amelynek műsorátLiszt Ferenc szerzeményeiből állították össze. A zenekart a tőle megszokott elmélyedéssel Dohnányi Ernő dirigálta, a Liszt-év congeniális szellemű vezére.
Stefánián Imre, a Zeneművészeti Főiskola ismert nevű tanára az A-dúr zongoraversenyt játszotta olyan sikerrel, hogy szereplését meg kellett toldania a „Liebestraum”-mal.

Báthy Anna sokszor méltatott előkelő stílusában, nemes átérzéssel énekelt el három dalt.
A szünet után Bartók Béla zongorázta el a „Haláltánc”-ot. Sajátságos, egyéni előadó művészete alig találhat ennél a műnél teljesebb kifejezési terrénumot. Játékát szinte kozmikus erő hatotta át; éles, acélos ritmikája és billentés művészete új, ismeretlen világításban mutatta be ezt a geniális alkotást. A közönség hosszan ünnepelte Bartókot.

Ezután ismét dalok következtek: Svéd Sándor melegen zengő baritonja, előadásának férfias lírája is megérdemelt sikert aratott.
Az énekszámokat Herz Ottó dr. kísérte, szépen és jól, mint mindig.

Végül pedig osztatlanul Dohnányi Ernőé és a zenekaré volt a hallgatók lelkes elismerése, a Tasso című szimfonikus költemény, ragyogó színekben gazdag előadásért. (Op.)

BUDAPESTI HÍRLAP, 1936. február 4. (56. Évfolyam, 28. szám)


841 Búbánat 2017-10-13 22:40:10

Az Opera honlapjáról

Zongoraáriák – Bogányi Gergely és Váradi Zita

Jótékonysági hangverseny az Erkel Színházban a daganatos és leukémiás gyermekekért

Liszt Ferenc életének a jótékonyság és a köz hasznára való figyelem egyik meghatározó eleme volt, ezért zongorahangversenyünk évről évre az Őrzők Alapítvánnyal közös rendezvény. 

Hatodik alkalommal rendezzük meg a Zongoraáriák estet, amelynek bevételét az Őrzök Alapítvány a  Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt daganatos és leukémiás gyerekek gyógyítási feltételeinek javítására fordítja

A 2017. október 22-i koncertre visszatér Bogányi Gergely, aki ekkor avatja fel az Erkel Színházba szánt „csodazongoráját”: az ún. hosszú modell ezen az estén debütál. Az esten elhangzó művek interpretációjában Váradi Zita operaénekes lesz a partnere. Az est fővédnöke Herczeg Anita, a köztársasági elnök hitvese.

Műsor:

Liszt: Funerailles (Bogányi Gergely)
Schubert-dalok  (Bogányi Gergely, Váradi Zita)
    Die Junge Nonne
    Auf dem Wasser zu Singen
    Gretchen am Spinnrade
Gounod-Liszt: Faust-keringő (Bogányi Gergely)
Schubert-Liszt: Die Junge Nonne / Auf dem Wasser zu Singen (Bogányi Gergely)
Mozart:
    Susanna áriája a Figaro házasságából (Bogányi Gergely, Váradi Zita)
    Zerlina áriája a Don Giovanniból (Bogányi Gergely, Váradi Zita)
---
Liszt-dalok (Bogányi Gergely, Váradi Zita)
    Es muss ein wunderbares sein
    Du bist wie eine Blume
    Ich liebe dich
    Der Fischerknabe
    Freudvoll und Leidvoll
    Liebesträume
Mozart-Liszt: Don Giovanni-parafrázis (Bogányi Gergely)

 


840 Haandel 2017-10-13 18:12:13

Claudio Arrau como Franz Liszt: tras su restauración, “Sueño de Amor” será reestrenada en Valdivia

SUEÑO DE AMOR
México – 1935 – 70’ – Archivo Digital

This patrimonial and historic film, restored by the Universidad de Chile Film Archive, is the first audiovisual document featuring national pianist Claudio Arrau. This period record was made by José Bohr, the most prolific filmmaker in the history of cinema made in Chile. The famous Chilean pianist appears playing a piece by composer Franz Liszt, portraying moments in his biography.

Wikipedia


839 Búbánat 2017-10-09 10:57:38

VIGILIA – 1977. októberi száma

LISZT: MISSA SOLEMNIS

"Ennek az első előadásnak a benyomása félig kedvezőtlen volt, főképp a magasban, a bazilika akusztikai hibája miatt. A kupola gyújtópontjától a hangok összekeverednek benne és szörnyű kakofóniát hoznak létre - amit gáncsolóim az én sajnálatos komponálási módszeremnek tulajdonítottak." Liszt egyik levelében - visszaemlékezve Missa solemnisének 1856. évi esztergomi bemutatójára - Sayn-Wittgenstein Carolynnek panaszkodott így, célzást téve bírálóinak rosszindulatú megjegyzéseire, amelyekkel már a premier előtt igyekeztek megakadályozni az Esztergomi mise előadását. A fő vádpont a Pesti Napló cikkírója szerint a következő volt: a nagymise "stílje nem lehet egyházi, vallásos, mert hiszen Liszt Wagner tisztelőihez tartozik". Az elmarasztalás - amint a zenetörténetből ismert - tulajdonképpen az "új romantikusoknak" szólt,  akiknek  zenéje (elsősorban Liszté, Wagneré) "szerkezetében zűrzavaros, dallamtalan, hipermodern, nagyképű, értelmetlen". Az akkori időkben valóban zavarosnak minősíthették a Missa solemnist is. A klasszikus mise-kompozíciók után előállni azzal, hogy a Glória "Cum Sancto Spiritu" részére csak imitált fúgát írjon a szerző, azt is abbahagyva, sőt a partitúrában jelezve: az egész esetleg elhagyható, vagy a Credóban színpadias dobütéseket alkalmazni - eleve kihívó különcködésnek számíthatott. De sorolhatnánk a többi példát is... Ma már a szövevényes szólamvezetésben, kórus és szólisták bonyolult váltakozásában észrevesszük azt a nemes egyszerűséget, tisztaságot, ami ebben a vérbeli romantikus műben rejlik. És ettől lesz egyházi muzsika. Az Esztergomi mise nem a ceciliánus eszmék jegyében íródott. A szerző célja elsősorban a wagneri korszakalkotó romantika egyházzenei átvétele, annak a hallatlan kifejezőerőnek mise-drámai alkalmazása, amely az ember legbensőbb világát, addig szinte ábrázolhatatlan vívódásait, megnyugvásait fogalmazta meg a zene nyelvén. Ez az őszinte mélyvilág sohasem profán. Liszt tudta: a megváltás drámája is eviláqon, emberek közt zajlott le - az emberért. A hit égi áramkörbe kapcsolva gyújtja meg a földi lámpásokat.

A Kyriében a Christe-rész metamorfizált melódiájának visszatérő motívuma a Benedictus-ban (jelezve: Krisztus az, aki ,,az Úr nevében jön"),  a földre szálló Istenember alakját idéző szoprán-tenor szóló a Credóban, vagy ugyanott a Homo factus unisonója, a szenvedést ábrázoló három hang (mint ős-szimbólum, háromszög komponálható köré, jelezve a természet és a természetfeletti kapcsolatát) a zeneköltő hittitkokban elmélyülő lelkületére vallanak.· Ezekre a misztikus élményekre korunkban talán csak Messiaen zenei e1ragadtatásai lehetnek példák. Kétségtelen: Liszt miséje a mai kor emberének már kissé idegen hangzásvilágú. De bemutatásakor az igazi értők megsejtették jövő-célzatát, az új zene "stiljét". Vitatkozt(lk róla. Vajon mi vizsgálódhatunk-e Új egyházi műzenénkben? Alig van modern, új alkotás.

Az Alkantarai Szent Péter (volt pesti  ferences) templom Liszt Ferenc Kórusának előadásában, a zeneszerző halálának 91-ik évfordulóján hallottuk a Missa Solemnist. A feladat - mint mindig - óriási. Bucsi László karnagy - egyházzenészeink közt a Liszt-kultusz legszorgalmasabb ápolója - jól vizsgázott. Nem volt átütő a kórushangzás, de tiszta volt. A szólamok egységét nem zavarták "kiugró" vokálisok, a zenekar, az orgona orkesztrikus arányaival,  biztonságával  tűnt ki. A szólistáknak: Rohonyi Anikónak (szoprán), Kistétényi Melindának (alt), Leblanc Győzőnek (tenor) és Kenessey Gábornak (basszus) a bensőből fakadó éneklésért mondunk köszönetet.

/Tóth Sándor/


838 Haandel 2017-10-08 19:33:40 [Válasz erre: 837 Haandel 2017-10-08 18:33:12]

Tsinandali Festival

In the Swiss town of Verbier, founders of Tsinandali Festival and Verbier Festival Martin Engström and Avi Shoshani have signed a cooperation memorandum for foundation of Tsinandali International Music Festival and Musical Academy.


837 Haandel 2017-10-08 18:33:12

Tsinandali Festival (September 14, 2017) 
Franz Liszt, Hungarian Rhapsody

წინანდალი


836 Búbánat 2017-10-07 02:04:35

2017.10.07. -  11.00 óra

RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM

1064 Budapest, VI. ker. Vörösmarty u. 35.

Liszt Múzeum – Matinékoncert:

Borbély László (zongora)

Liszt: 1. Mefisztó-keringő (Der Tanz in der Dorfschenke)

Liszt: 2. Mefisztó-keringő

Liszt: 3. Mefisztó-keringő

Liszt: Hangnem nélküli bagatell

Liszt: 4. Mefisztó-keringő

 


835 Búbánat 2017-10-05 09:03:23 [Válasz erre: 834 Ardelao 2017-10-04 13:13:49]

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel

 

1823 májusában látogatott el először az akkor csodagyerek Liszt Ferenc a magyar fővárosba. Ezt az utat huszonöt rövidebb-hosszabb tartózkodás követte halálának évéig, 1886-ig.

Vajon mit látott a fejlődő Pest-Budából, mint a világvárossá váló Budapestből a kétszáz éve született zeneszerző, zongoravirtuóz?

Hol lakott, hol lépett fel, kinél vendégeskedett, milyen megbeszéléseket folytatott, hogyan kapcsolódott be az ország szellemi életébe, kik voltak magyar barátai, kik a tanítványai? Milyen műveket komponált?

Útikönyvünk városnéző sétákra invitál, bejárjuk a régi belváros magját, a Lipótvárost, Budavárt, a Krisztina- és a Vizivárost, a régi József- és Ferencvárost, a Terézváros központi részét, és kipillantunk a Margit-szigetre. Miközben a GPS-kódokkal is ellátott útvonalakat követjük, nemcsak a „hírhedett zenész”, hanem a XIX. századi magyar főváros élete is feltárul előttünk.

A 240 oldalas útikalauzt közel háromszáz fotó, térképek, tárgy-és névmutató egészíti ki.A kötet képszerkesztője Török Miklós is a Liszt Múzeum munkatársa.

http://www.lfze.hu/hirek/303

 

*****

Watzatka Ágnes Budapesti séták Liszt Ferenccel címmel olyan bédekker kötetet írt, amelyben 103, a zeneszerzővel kapcsolatos helyszínt mutat be.

 

A könyvben ezek a színhelyek régi és új utcanévvel, házszámmal, az egykori tulajdonos nevével vannak feltüntetve és mindegyik arról nevezetes, hogy a zeneszerző életében megfordult ott, lakott vagy tanított ezeken a helyeken. Eckhardt Mária, a Régi Zeneakadémián működő Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont tudományos igazgatója, a Liszt-kutatás egyik vezéralakja a pénteki könyvbemutatón elmondta: Watzatka Ágnes, a központ munkatársa olyan bédekkert állított össze, amely számára is szolgált meglepetéssel. Olyan intézmények és házak leírását adja meg, amelyek előtt akár naponta elmegyünk, mégsem ötlik föl, hogy Liszt Ferencnek köze volt hozzájuk. A szerző felkutatta azokat a személyeket is, akiknél Liszt egy-egy alkalommal vagy éppen napi gyakorisággal megfordult.

Munkájának nehézsége épp ez volt: különböző források alapján kiegészíteni a hiányzó információkat. Sok leírás közölte például, hogy Liszt ott volt a Wohl nővérek irodalmi szalonjában, de hogy a grófnők hol laktak és kikkel találkozott náluk, azt neki kellett feltárnia. Watzatka Ágnes elárulta, hogy sokkal több adata gyűlt össze, mint amennyi a könyvben elfért: válogatnia kellet, mivel kalauzt és nem lexikont készített.

Mindezeket az adatokat érdekes történelmi környezetbe is helyezi Watzatka Ágnes. Pontos kronológiát is készített: 1823-tól hányszor és mennyi időre jött előbb Pest-Budára, majd Budapestre a zeneszerző. Az időrendből kiviláglik, hogy élete utolsó tizenöt esztendejében Liszt teljes mértékben haza talált - hangsúlyozta a könyvbemutatón az egyetem rektora, Dr. Batta András. Hozzátette: büszke arra, hogy a kutatóközpontban - amely Liszt utolsó budapesti lakása és pedagógiai tevékenységének színtere volt - olyan szellemi bázis található, amely ezt a tényekben gazdag, de olvasmányos, igazi útikalauzként használható kiadványt létrehozhatta. A rektor szerint Liszt portréja mellett a fejlődő magyar főváros képe is kirajzolódik az írásokból.

A mű a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Helikon Kiadó közös kiadványa, de az együttműködés tovább folytatódik. Szabadhegy Péter, a kiadó igazgatója elmondta, a magyarul és angolul, most megjelet könyvet két további követi majd. Az egyetem, a kutatóközpont és a kiadó jelenleg is dolgozik a Krisztus című oratórium négykezes változatának fakszimiléjén és egy reprezentatív albumon is, amelyben az emlékmúzeum legszebb kincseit mutatják be.

(Hétfőn induló, három részes, hathetes játékunk során hárman kaphatnak egy-egy kötetet a Fidelio.hu jóvoltából. - a szerk.)

http://fidelio.hu//klasszikus/hirek/ujabb_konyv_liszt_ferencrol?s=rss

*****

A könyv részletes ismertetése:

Budapesti séták Liszt Ferenccel című kiadvány tudományos igényességgel megírt turisztikai-ismeretterjesztő munka. Bemutatja azokat a helyszíneket, ahol Liszt Ferenc megfordult. Az egyes épületek kapcsán szó esik a városrész, az utca, a tér történetéről is, különös tekintettel azokra az időpontokra, amikor Liszt ott járt. A helyszín leírása után következik a Liszttel kapcsolatos események, történetek, személyek bemutatása. Így a kiadvány egyszerre ismertet meg Budapesttel és Liszt életének egy-egy epizódjával.

A kiadvány tartalma:

I. Bevezetés

Tartalomjegyzék

Budapest vázlatos története

Liszt Ferenc rövid életrajza

Liszt budapesti tartózkodásai

II. A Liszt-helyszínek bemutatása öt városnéző séta keretében

A régi Belváros magja

Lipótváros

Budavár, Krisztinaváros, Víziváros

A Belváros déli része (József- és Ferencváros)

Terézváros

III. Tárgymutató

A könyv néhány oldalának letöltése itt!

Megjelenés:2011. január 31.

Mérete:120 * 195 mm

Terjedelme:252 oldal

ISBN szám:978 963 227 256 6

http://www.helikon.hu/termek/ismeretterjesztes/Budapesti-setak-Liszt-Ferenccel/1624/

*****

A könyv angol nyelvű változatban is megjelent!


834 Ardelao 2017-10-04 13:13:49

JÁRT-E LISZT A TÖRÖK UTCÁBAN?

„A Liszt-év, a zeneszerző születési bicentenáriumát folytatólagosan ünneplő emlékév lassanként a végéhez érkezik, s ilyenkor rendesen el szokás gondolkodni azon a kérdésen, hogy vajon betöltötte-e hivatását az ünnepelt emlékezetének szentelt eseménysorozat? Nem ünnepeltük-e túl vagy éppenséggel alul az aktuális évfordulós nagyságot, s hogy legfőként: volt-e valós tartalma a megemlékezéseinknek, jobban ismerjük-e Liszt Ferencet és életművét ma, mint egy esztendővel ezelőtt? Hogy idén repteret neveztek el Lisztről, az e tekintetben éppúgy mellékes, mint az, hogy a bicentenáriumra színezüst bevonatú és tükörveretű emlékérem is kibocsátásra került.

A főfeladat ezúttal persze a muzsikusoké, s rájuk nem is lehet érdemben panasz: gondoljunk akár a «Szent Erzsébet legendája» a «Krisztus» netán a kamaszkori opera, a «Don Sanche» előadásaira vagy éppenséggel a kései zongoraművek vacogtatóan letisztult hangzásával barátkoztató produkciókra (mondjuk, kiválólag Krausz Adrienne lemezére). Ám nem vitás, hogy a bicentenárium a tudományos és/ vagy a népszerű ismeretterjesztés munkásaira is komoly feladatot rótt, s az ennek nyomán megszületett kiadványok közül a jelen recenzió két munkát tárgyal majd: Watzatka Ágnes budapesti Liszt-bedekkerét, valamint dr. Szilágyi András ideg- és elmegyógyász, orvosi pszichológus személyiségelemző kötetét. Két egymással jószerint csupán a fő- és címszereplő személyében rokon munkát, amelyek mégis a könyvtárnyi Liszt-irodalom s a zeneszerző emlékezetének közös hagyományából meríttettek.

A Budapesti séták Liszt Ferenccel gusztusos kötete szemre maga a praktikum: rengeteg fotóval, valamint GPS-kódok feltüntetésével vezeti végig olvasóját a régi belváros, a Lipót-, a József-, a Ferenc- és a Terézváros meg persze a budai oldal és a Margitsziget Liszt-érdekű helyszínein. Könnyen kézre eső kultúrtörténeti útikönyv tehát Watzatka munkája - sejteti velünk a megnyerően szolid understatement. S a dolog persze igaz, hiszen ezzel a könyvvel a kézben valóban végiglépdelhetjük a Várban az Országház vagy az Úri utcát a félkarú Zichy Géza gróf, a Lisztet tetétleni birtokán is vendégelő főrend (és majdani balsikerű operaintendáns) otthonától (Országház utca 5.) egy másik arisztokrata, Keglevich Gábor gróf szalonjáig (Úri utca 40.). Csakhogy ha figyelmesen olvassuk a vonatkozó tömör kisfejezeteket, úgy Liszt budapesti története mellett a XIX. századi magyar elit társas élete éppúgy körvonalazódhat előttünk, mint akár a reformkort áthevítő használni és segíteni vágyás egy-egy jellemzően érzékletes jelenete. Így épp az említett Keglevich gróf szalonjában, 1840. január 6-án a gyermekkorát követően első ízben visszalátogató Liszt részt vett egy szigorúan zártkörű, de egyszersmind jótékonysági hangversenyen. Az esemény kedvezményezettje az 1832-es alapítású Vakok Intézete volt, s így a koncert védasszonyának csakúgy a nádorné, Mária Dorottya számított, ahogyan a Vakok Intézetét is ez a jótékonyságban oly sokat fáradozó hölgy (dísz) elnökölte. A Vakok Intézete és a pest-budai zenei élet közötti kapcsolatot elsősorban a koncert szervezésén is munkálkodó Anton

Dolezálek személye biztosította, aki nemcsak az említett intézmény vezetője volt, de a Pest-Budai Hangászegylet alelnöke is. A jótékonysági hangversenyen pedig Liszt mellett frissen megismert arisztokrata barátai is felléptek: a mindenkor gutgesinnt Augusz Antal báró énekelt, míg a hangászegylet elnöki tisztére megválasztott Festetics Leó gróf (egykori otthona ma a CEU központi épülete a Nádor utcában) harmóniumon játszott.

Lám, egyetlen helyszín és egyetlen felidézett esemény tájékozódási irányok sorát idézi elénk: akár az arisztokrácia társaságformáló szerepéről, akár az 1848 előtti politikai nézetkülönbségek viszonylagosságáról, akár a többnyelvűség masszív korabeli jelenlétéről gyűjtenénk is benyomásokat. S ehhez hozzávehetjük még azt is, hogy az egyszerre város- és Liszt történeti-barangolások jószerint ismeretlen alakokat és ugyancsak ismeretlen csoportosulásokat állítanak elénk, ami legalább annyira árulkodik Watzatka Ágnes lelkiismeretes kutatómunkájáról, mint amennyire rávall Liszt szinte példátlanul tevékeny és szociábilis létezésére. Liszt Ferenc tere ugyanis imponálóan tágasnak mutatkozik e kötet lapjain, s így az ő személyén keresztül egészen változatos körök válnak észlelhetővé számunkra. Ilyen például a korabeli fővárosi egyházzene művelőinek csoportja: Engeszer Mátyás, a Belvárosi templom orgonistája és második felesége, Marsch Katalin, akik Liszt-egyleteket alapítottak Pesten, vagy épp Engeszer egykori tanítványa, a budavári plébános, Bogisich Mihály, aki a gregorián zene kutatójaként elnyerte - természetesen Liszt ajánlására - a Haynald-féle (még egy külön be- vagy kikezdést érdemlő XIX. századi áldozár) egyházzenei alapítványának ösztöndíját. Ugyancsak figyelemre méltó csoportként kerül elénk a fővárosi frankofílek tár­sasága, a Francia Kör, amellyel Liszt természetesen szintén szoros kapcsolatot ápolt élete utolsó fél évtizedében. Ennek alapítója, a Pesten francia nyelvű hírlapot is indító Pázmándy Dénes, az utolsó politikus Pázmándy volt, míg a kör elnökségét az aranyszájú Apponyi Albert gróf töltötte be: mindketten Liszt tisztelőinek és vendéglátóinak sorából. Pázmándy feleségével még négykezest is gyakorta játszott Liszt, midőn a mai Andrássy út 48-as száma alatt tisztelkedett, Apponyi Szervita téri - mára elpusztult - otthonában pedig két teljes éjszakát is töltött az idős mester, amikor 1876 februárjában az árvízveszély elrettentette Hal téri szállásától.

A Francia Körbe egyébiránt maga Liszt is felvételét kérte, s a kötet közli is a Pázmándy-nak címzett kérelem tüntetően alázatos szövegét:

„Kedves Uram és Barátom, előfizetvén a kitűnő Gazette de Hongrie-ra, az Önök Francia körének is tagja kívánok lenni. Neveltetésem teljesen francia, [1824-től - 1836-ig] Párizsban éltem. Ennél-fogva remélem, nem találnak Körükbe nem valónak, és kérem, szíveskedjék nevem oda bejegyezni.”

Liszt a miénk! - fogalmazta meg a tételt a magyar zenei élet és a teljes hazai kultúrpolitika 1936-ban, a zeneszerző halálának 50. évfordulóján. Ma már egy hasonlójellegű proklamáció megmosolyogtatóan feleslegesnek hatna alkalmasint mindenki számára. Hiszen erre elég bizonyság lehet akár Watzatka Ágnes könyve is: hogyisne volna a miénk valaki, akinek Budapest több mint száz pontján máig fellelhetjük a nyomát!

Az idei emlékév nemcsak Liszt Ferenc apoteózisát hozta el, de életrajzírója, az angol Alan Walker megérdemelt megdicsőülését úgyszintén. Szinte mindenki az ő háromkötetes, magisztrális munkáját tekinti kiindulópontnak, légyen szó akár operalibrettóról (Fekete Gyula-Papp András: Excelsior!), akár a HOPPart Társulat nem hagyományos életrajzi játékáról (Fábri Péter: A Liszt-faktor). Ennek azonban a szinte felbecsülhetetlen előnyökön (így Walker művének bámulatos adat gazdagságán, filológiai pontosságán, világos és koncentrált tárgyalásán s nem utolsósorban hatalmas empátiáján) túl van némi hátulütője is, amit a legegyszerűbben talán a sokszor és sok helyütt kiütköző apologetikus szándékkal azonosíthatunk. A Lisztről és Lisztért szót emelők - Walker nyomában - gyakran hamis, sérelmesnek tartott sztereotípiák megcáfolására törnek, s ez nem ritkán felemás hatást vált ki a befogadóból. Részint azért, mert Lisztre vonatkozó sztereotípiák létezését feltételezik ott (köztudat, közvélemény stb.), ahol voltaképp még ilyesfajta tudásnak sincs nyoma, részint pedig mivel esetenként olyasfajta vélekedésektől próbálják megóvni Lisztet, ami jószerint már csak számukra tűnhet bántónak és dehonesztálónak.

Első pillantásra ez a rokonszenves, de egyszersmind megmosolyogtató apologetikus szándék válik szembeötlővé a kiváló ideg- és elmegyógyász, valamint megvallott Liszt-rajongó, dr. Szilágyi András könyvébe belelapozván is.

A kötet első felét alkotó: Első fejezet (alcíme: Az ember a dokumentumok tükrében) tizenegy aspektusra bontva mondja fel és szemelvényezi Liszt életét: így a zenészt, a vallásos embert, Liszt magyarságtudatát és európaiságát, intellektusát és műveltségét, emberi, baráti, családi, valamint „hölgykapcsolatait.”

Ez utóbbi szakaszt tárgyalván a tudós szerző a legkomolyabb erőfeszítéseket teszi, hogy megcáfolja Liszt szoknyavadász, illetve szoknyabolond voltát, ami ma már aligha egzisztáló közhely, s ráadásul felháborodás kiváltására sem igen alkalmas többé. Mégis, Szilágyi apológiája inkább vállalja az önkéntelen komikumot, semhogy Liszten rajta száradjon ez a vélekedés.

Liszt és Marie d’Agoult szökéséről írván: „Marie pedig valamikor március második felében felrohant Párisba, egyenesen Liszt lakására. Liszt mi mást tehetett volna ebben a helyzetben: a nő, akit hosszú idő óta szeretett, íme, feljön a lakására, és befekszik az ágyába. Nyilván férfiasan viselkedett. Ennek következtében Marie teherbe esett. ...”

Ugyanily hevesen igyekszik Szilágyi megcáfolni azt a valójában korántsem közhelyszerűen elterjedt, de egyszersmind nem minden alap nélkül való feltevést, hogy Liszt Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegné iránt táplált érzelmei már nem voltak oly szenvedélyesek az 1861-ben megvalósulni látszó, ám végül meghiúsult házasságkötés idejére. A kötet, előbb Liszt egyik leveléből idéz, amely a weimari nagyhercegnek címeztetett, majd szemelvényezi a zeneszerző 1859-es végakaratának szövegét, hogy a két idézetet ekképp summázza:

„Az ember egy nagyhercegnek, vagy egy testamentumban nem szokott kegyesen hazudozni.”

”S még egy részletet citálva a „hölgykapcsolatok” szakaszából, Szilágyi ilyesformán magyarázza Liszt egyik eltagadhatatlan szerelmi ügyét, a Carolyne háta mögött meghódított

Agnes Klindworth esetét, vagyis azt, hogy „mi taszította Lisztet ebbe a kalandba?”  „Mind-eközben Liszt fejében élete fő művei kavarogtak! Szüksége volt egy üde, inspiráló közegre.

A szexuális vágy az egyik legnagyobb belső késztetés!”

A mentegető szemérem munkál a Liszt „káros” szenvedélyeit taglaló, meglepően rövid alfejezetben is. (Az idézőjelek Szilágyi Andrástól valók: ezt az írásjelet a szerző mértéken felül kedveli, olyik mondatban minden második szót macskakörmök közé szorítja.) A Liszt és az alkohol viszonyát taglaló, nagyjából egyoldalnyi szöveg felét azok a levélrészletek alkotják, amelyekben a komponista barátjának, Augusz bárónak villányi borát méltatja és népszerűsíti. Csak ezután, s mindössze egyetlen kurta bekezdésnyi szöveg szól arról, hogy Liszt az 1870-es évek második felétől ijesztően sokat ivott: egy üveg konyak, egy-két liter bor, valamint utolsó éveiben még némi abszint tette ki a napi adagját. Meglepő módon a Liszt személyiségét feltérképezni szándékozó kötet testi egészségre vonatkozó fejezetében ez az információ mintegy mellékesen kerül elénk, annak a megállapításnak a kétszeri előadása közé rekesztve, miszerint senki sem látta Lisztet alkoholosan befolyásoltnak.

A kötet második felét kitevő nagyfejezet (Liszt Ferenc «Személyisége-Pszichológiai elemzés») mindazonáltal még ennél is problematikusabb képet mutat.

Igaz, már voltaképp maga a vállalás is nehezen értelmezhető: „három különböző modern pszichológiai tesztet töltünk ki, úgy, mintha maga Liszt tette volna." Szilágyi kompetenciáját ezen a téren ugyan botorság lenne vitatni, ám az jószerint már első pillantásra belátható, hogy Lisztről vajmi kevés új információt ígér ez a megközelítés.

És valóban, a Cattell-féle 16 PF személyiségteszt kitöltése után a szerző elemzése ilyen felismeréssel gazdagít minket: „Az a véleményünk, hogy néhány vonást jól megragad ez a teszt, azonban egy olyan összetett személyisé g vonásai nem rajzolódtak ki belőle, mint, amilyen Liszt Ferenc volt. Csak néhány faktornál pontoztuk a 4-7 «átlag» zónájába, ami azt jelzi, hogy Liszt Ferenc nem volt átlagember.”


Sokkal tovább később sem jutunk, bár ellentmondani nyilván nem is lehetne okunk. Elvégre Liszt valóban nem volt őrült, összetett személyiségét egyetlen teszt sem tudja kirajzolni, s ami a fő tényleg nem volt átlagember.

László Ferenc

*

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel,

Helikon – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. (2011., 248 oldal)

Dr. Szilágyi András: Liszt Ferenc személyisége.

GARBO Kiadó. (2011., 336 oldal)

HOLMI, 2011. (23. Évfolyam, 12. szám)


833 Búbánat 2017-09-24 11:36:38
Bogányi Gergely zongoraestje Helyszín: Hangvilla (8200 Veszprém, Brusznyai utca 2.) Kezdés: ma 20 órakor A koncert műsorán szerepel: BEETHOVEN: Szonáta Op. 13 c-moll (Patetikus) LISZT: Un sospiro Funerailles – October 1849 Transzcendens Etűd – F-moll Legenda No.2 (Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár) Magyar Rapszódia No.15 (Rákóczi-induló) Moderátor: Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója

832 Búbánat 2017-09-23 11:54:39
2017.09.23 16.00 RÉGI ZENEAKADÉMIA, KAMARATEREM Liszt Múzeum - Romeo Szmilkov zongorakoncertje A Liszt Múzeum és a Bolgár Kulturális Intézet közös szervezésű koncertje - Schumann-Liszt: Widmung - Beethoven: 29. (B-dúr) szonáta, op. 106 ('Hammerklavier') - 3. Adagio sostenuto - Wagner-Liszt: A bolygó hollandi - ballada - Liszt: Szürke felhők - Liszt: Unstern! - Liszt:18. magyar rapszódia - Nenov-Szmilkov: Holy Mother - Nenov: Toccata - Liszt: Slavimo slavno, Slaveni! Romeo Szmilkov (zongora) „Különleges ingyenes koncertet ad a Régi Zeneakadémián Dr. Romeo Szmilkov, bolgár zongoraművész a Szófiai Nemzeti Zeneakadémia és a Plovdivi Zenei Főiskola professzora, 2017 szeptember 23-án 16 órakor. A professzor repertoárjában jelentős helyet foglalnak el Liszt művei. A műsoron Liszt és Beethoven művek mellett Liszt által készített átdolgozások is szerepelnek Wagner és Schumann műveiből, valamint a bolgár Dimitar Nenov kompozícióival is megismerkedhetünk, amelyből az egyiket Szmilkov professzor dolgozott át.” Rendező: Liszt Múzeum, Bolgár Kulturális Intézet Jegyár: A belépés ingyenes a terem befogadóképességének a határáig.

831 Búbánat 2017-09-20 12:24:48 [Válasz erre: 771 Búbánat 2017-05-09 10:36:27]
Kapcs.: 771. sorszámhoz A LISZT MÚZEUM ÚJ KIÁLLÍTÁSA: ITÁLIA HATÁSA LISZT FERENCRE (Dr. Domokos Zsuzsanna ) 2017. május 11-én a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban új nemzetközi időszaki kiállítás nyílt Itália hatása Liszt Ferencre címmel, amely egy évig látogatható. A kiállítást Dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, valamint Dr. Gian Luca Borghese, a budapesti Olasz Intézet igazgatója nyitották meg. A kiállítás a bolognai Fondazione Istituto Liszt támogatásával, munkatársainak együttműködésével jött létre, kurátorai Domokos Zsuzsanna, Rossana Dalmonte és Mariateresa Storino. A közös kiállítás ötlete tavaly novemberben Luccában merült fel egy nemzetközi konferencián, mikor megtudtam, hogy Rossana Dalmonte professzor asszony több városban rendezett kiállításokat Liszt és Marie d’Agoult az 1830-as évek végén tett észak-olaszországi utazásairól. Munkatársa, Mariateresa Storino szerkesztésében és részvételével nemrégiben jelent meg egy értékes tanulmánykötet Jessie Laussot-ról Franz Liszt e Jessie Taylor Laussot Hillebrand címmel, aki Liszt barátjaként és tisztelőjeként Firenzében fejtette ki munkásságát. Mivel a mi gyűjteményünk elsősorban Liszt életútjának utolsó szakaszához kötődik, örömmel fogadtam a bolognai Istituto Liszt vezetőjének és munkatársának érdeklődését egy közös kiállítás létrehozása iránt, hiszen ők most nálunk olyan anyagot tudtak bemutatni, amelyhez Magyarországon nem nagyon található forrás. Gregorio Nardi zongoraművész pedig Liszt firenzei kapcsolatait, tartózkodásait tárja fel Con Liszt a Firenze című, 2015-ben megjelent könyvében, így nemcsak előadóművészként, hanem a kiállítás tanácsadójaként is részt vett az együttműködésünkben. Ez a nemzetközi együttműködés azonban nem jöhetett volna létre a budapesti Olasz Kultúrintézet támogatása nélkül. Ezúton is köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Gian Luca Borghese igazgató úrnak, aki azonnal nyitott volt a háromnapos programsorozat közös rendezésére, amely a Liszt Múzeumban létrehozott kiállítás megnyitójával kezdődött, majd az Olasz Kultúrintézetben folytatódott Gregorio Nardi zongoraművész úr hangversenyével, és a harmadik nap, a múzeum szokásos szombat délelőtti matinékoncertjével fejeződött be, amelyen szintén Gregorio Nardi művész úr adott a kiállítás tematikájához kapcsolódó hangversenyt. A kiállítás anyagát a helyi adottságokhoz alkalmazkodva szokásos módon két helyen tudjuk bemutatni: a múzeum középső szobájában lévő tárlókban Liszt olaszországi tartózkodásainak eseményeit, főbb kapcsolatait időrendi sorrendben követjük, a földszinti kiállítótérben pedig inkább tematikus csoportosításban állítottuk ki a dokumentumokat. A kiállítás első hét tárlóját az olasz kollégák rendezték be, amelyben Liszt 1837- 38-as, Észak-Itáliában tett utazásait mutatjuk be, a Comói-tó, Bellaggio, Milánó, Velence, Genova, Bologna, Firenze útvonalon a zeneszerző tevékenységeinek legfontosabb állomásait, eseményeit, olasz kapcsolatait, koncertjeinek kritikáit láthatják a tárlókban. A tárlókhoz kapcsolódó magyarázatok a tableteken olvashatóak olasz, magyar és angol nyelven, amelyeket kérésre a kollégáink tudnak átadni a látogatóknak. Itt értékes információkat olvashatnak a korabeli olasz történelemről, szellemi irányzatokról, a Risorgimento társadalmi eseményekben tükröződő hangulatáról, Liszt legfontosabb zeneszerzői ismeretségeiről, Rossinivel az élen, akivel Liszt első milánói találkozása után életre szóló barátságot kötött. A kiállított anyagok nagy részben a bolognai Fondazione Istituto Liszt tulajdonába tartoznak, de a kollégák az olasz kölcsönző intézmények széles köréből merítettek forrásokat a dokumentumok bemutatásához. Mi elsősorban arra vállalkoztunk, hogy ízelítőt adjunk Liszt 1839-es, majd 1861-től élete végéig tartó római tartózkodásairól, utolsó életszakaszának jellegzetes olasz vonatkozású eseményeit, kapcsolatait kiemelve. Róma zenei életében meghatározó szerepet játszott Liszt Ferenc jelenléte. Liszt először 1839 tavaszán látogatta meg az Örök Várost, és mint híres zongoraművészt, az Accademia di Santa Cecilia tiszteletbeli tagjává választotta, majd római letelepedése után, 1861 októberétől kezdve évtizedeken át, élete végéig már az Akadémia aktív tagjaként is sokat tett a város kibontakozó koncertéletének fejlesztéséért. Legfontosabb római tanítványa, Giovanni Sgambati zongoraművész tanár társaival együtt Liszt eszmei támogatásával létrehozta az első nyilvános római zeneoktatási intézményt, a Szent Cecília Líceumot a Szent Cecília Akadémián belül. Mint köztudott, ez utóbbi intézmény lett a mai Szent Cecília Konzervatórium elődje. Szintén Sgambati nevéhez kapcsolódik 1866. február 26-án a Dante Terem felavatása Liszt Dante szimfóniájának bemutatásával, amely az 1870-es évektől kezdve a római koncertélet fontos színhelyévé vált. Ez volt az első alkalom, hogy Sgambati mint karmester is pódiumra lépett, mégpedig nagy sikerrel. Liszt később Sgambatit, mint zeneszerzőt is támogatta, budapesti kottatára több művét is őrzi, ebből is tudunk némi ízelítőt mutatni. A zeneszerző Lisztre elsősorban a Cappella Sistina élő hagyománya volt életre szóló hatással, Palestrina zenéjének értelmezését és reneszánszát ez a tradíció határozta meg. Az egyházzenei reformelképzeléseiben is meghatározó volt az olasz kezdeményezések ismerete személyes baráti kapcsolatain keresztül. A kiállítás anyagában ezúttal igyekeztünk olyan ismeretségeket és különleges dokumentumokat bemutatni, amelyek még a Liszt irodalomban is háttérbe szorulnak, és általánosan nem köztudottak, különösen Magyarországon. Ilyen az olasz kollégák által hozott anyag, valamint Rómából, a Santa Cecilia Akadémiáról és Weimarból, a Goethe és Schiller Archívumból kapott digitális másolatok, köztük a Liszt a Santa Cecilia Akadémia tiszteletbeli tagságáról, majd tanácsosi kinevezéséről szóló dokumentumok, az albanói kanonoki címével kapcsolatos oklevelek, Lisztnek a korabeli olasz egyházzenei szerzőkhöz fűződő kapcsolata. A lenti részben ízelítőként válogatást mutatunk be az olasz irodalom és képzőművészet Lisztre gyakorolt hatásáról, valamint Liszt olasz témájú zongoraátirataiból is. Óriási kincsestár volt a számunkra a Zenetudományi Intézet könyvtárában őrzött Sgambati-hagyaték kéziratai, fényképei és műsorfüzetei. Ennek a hagyatéknak köszönhetően tudtuk például bemutatni a Dante terem felavatásához kapcsolódó eredeti dokumentumokat. A legkedvesebb kézirat számunkra, a Zeneakadémia számára talán a 10. tárlóban bemutatott, Sgambatinak írt ajánlás, amely tudtommal az egyedüli fennmaradt eredeti dokumentum, amelyet Liszt a Zeneakadémia elnökeként írt alá a korabeli hivatalos zeneakadémiai levélpapíron. Hálásan köszönjük a Zeneakadémia Kutatókönyvtára mellett a társintézmények kollégáinak a kiállítás anyaggyűjtésében nyújtott sok segítséget: a Zenetudományi Intézet könyvtárának, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának, a Magyar Nemzeti Galériának, a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának, valamint az Iparművészeti Múzeum kerámia és ötvös osztályának. Olaszországból sok személyes baráttól is kaptunk digitális másolatokat. Külön szeretném kiemelni a Liszt Múzeum munkatársainak értékes munkáját. Mint minden évben, együtt készítettük a kiállítást a kezdő kutatásoktól kezdve a végső simításokig bezárólag. A kiállítás anyagának létrejöttében részt vett Peternák Anna (az ő önálló munkája a lenti részben az olasz képzőművészettel kapcsolatos rész, valamint a folyosón látható tabló), Szlávik Dóra, Avar Katalin, Watzatka Ágnes, Bokor Lilla, Fedoszov Júlia és Török Miklós. Kollégáim egy nagyszerű és nagyon gazdag tematikájú programot is készítettek a háló- dolgozószoba érintőképernyős asztala számára, amely önmagában is egy önálló kiállítást képez: látogatóink több mint száz itáliai helyszínt kereshetnek meg a programban, ahol Liszt járt, és ehhez korabeli képeket és Liszttől származó levélidézeteket olvashatnak. Az informatikai rész kialakításában Török Miklós is kiemelkedő részt vállalt. A kiállítás installációját Bősze Tímea készítette el nagy szeretettel és lelkesedéssel. Sok örömet kívánunk minden kedves látogatónknak a kiállítás megtekintéséhez! /Forrás: „Liszt magyar szemmel – XXVIII. szám – 2017. július ● The Hungarian View of Liszt – Nr. 28 – July 2017” (Liszt Ferenc Társaság lapja)/

830 Búbánat 2017-09-19 13:42:27 [Válasz erre: 829 Búbánat 2017-09-19 13:33:16]
Liszt „elég hosszú kirándulása Ázsiában” [1] - IV., befejező rész Liszt magyar szemmel - XXVII. szám - 2017. április ● The Hungarian View of Liszt - Nr. 27 - April 2017 ( Liszt Ferenc Társaság honlapjáról) Itt következik kritikai kiadásom Lady Kavanagh naplójának válogatott részleteiből. Részletek Lady Kavanagh naplójából [55. oldal] [Június] 28-a. Délelőtt elmentem Mr. Leist [sic] hangversenyére az Orosz Nagykövetség palotájába. Csodálatos zongora-előadása inkább megdöbbentett, mint gyönyörködtetett bennünket. Ebéd után Hoddy,[ 32] Mr. Wood és jómagam, hoteltulajdonosunk, Distimioni vezetésével evezős csónakkal felmentünk az Aranyszarvon át az Ockmeidanihoz, a Szultán íjászó mezejéhez[ 33] – sétálgattunk és csodáltuk a naplemente látványát, majd holdfénynél hazaeveztünk a Szultán hajói között áthaladva. [Június] 29-e. Reggeli után utazó társainkkal elmentünk, hogy megnézzük a hét komor dob hangjára táncoló derviseket; mintegy harminc legkülönfélébb korú, magas fekete sapkás, igen bő szoknyába öltözött férfi égre emelt karokkal körbe forgott, s közben mély hangú, először lassú, aztán egyre gyorsuló énekkel kísérte magát, míg végül félelmetesen szédítő forgás lett az egészből, és sokan közülük teljesen kimerülve rogytak össze.[ 34] [63. oldal, ld. a fakszimilét] [Július] 8-a. Ma csatlakoztak hozzánk a francia urak, és miután egy caique-on[ 35] átmentünk Scutariba, ott lovakat béreltünk, és fellovagoltunk a város fölötti magas halmokra, ahonnét a legszebb a kilátás Konstantinápolyra és Perára; aztán igen élvezetes utat tettünk lóháton a halmok gerincein, a temetőkön meg a ciprusligeteken át „Ázsia Édesvizei”-hez,[ 36] ahol egy kicsit megpihentünk, és ott egy lejjebb fekvő úton a falvakon keresztül a Boszporusz mentén visszatértünk Scutariba, és egy caique-on átkelve Perába, öt órai lovaglás után hazatértünk. [Július] 9-e Zamoiski gróf volt szíves meghívni bennünket és skót meg francia útitársainkat, hogy töltsünk vele egy napot Ázsiában a Fekete-tenger közelében lévő Lengyel Telepen; így reggeli után Arthur kivételével mindannyian felkerekedtünk szőnyeg-táskáinkkal, és Scutarinál átkelve a Boszporuszon, a legrövidebb utat választottuk „Ázsia Édesvizei”-hez – itt csatlakozott hozzánk Zamoiski gróf, barátja Jaika gróf [ 37] és Leist [sic!] úr, a nagy zongorista, akik vártak bennünket, hogy elvezessenek a Telepre. Mintegy négy órás további lovaglásunk odafelé a képzelhető legvadabb tájon át vezetett, a legterebélyesebb szelídgesztenyék és tölgyek vég nélküli erdeiben, amelyek alatt sűrű cistus[ 38] és csarab burjánzott, és alkalmanként cistus borította a mély vízmosásokat és magas dombokat, időnként távolból látni lehetett a Boszporuszt és a Fekete -tengert a nyiladékokon át – az erdő egyik részén egy kis tisztásra érkeztünk, amelyen pajták és házikók voltak – ez a lazarista szerzetesek farmja, akiknek a Szultán egy nagy darabot átengedett ebből az erdőből.[ 39] [64. oldal] Körülbelül egy órányira észak felé továbbmenve, elérkeztünk a lengyel kolónia tisztására, ahol a felügyelő és egy másik lengyel úr (akinek a nevét nem tudom) a fő háznál, egy alacsony, hosszú kunyhónál a lehető legkedvesebb szívélyességgel fogadott – Hoddy és én a felügyelő saját szobájában kaptunk szállást, amelyben köröskö- rül farm-szerszámok, puskák és kardok függtek.[ 40] – Az uraknak a többi szoba padlóján kellett aludniuk, ahogy tudtak – és az egyik telepes-feleség, aki egy kicsit beszélt olaszul, volt megbízva, hogy gondoskodjék rólam és Hoddyról. Rövid pihenés után mindannyian fölkerekedtünk, hogy meglátogassunk néhány közelebbi portát[ 41], amelyek körül kert és kis szőlőskert volt. – Ezután vacsorához ültünk. Az étkezés egy kis Konstantinápolyból hozott húsból állt, amelyet liszttel, tejjel és a farmok termékeivel savanyú lengyel étellé főztek össze, amit igen rossznak kellett volna gondolnunk, ha nem lettünk volna igazán éhesek, és ha a valódi vendégszeretet és kedvesség nem adott volna ízt mindennek. – Vacsora után kiültünk a kunyhó elé, és későig beszélgettünk a Telep történetéről és ügyeiről. Az itt letelepedett lengyelek nagy része Oroszországból menekült a Kaukázus bányáiból,[ 42] és elmondhatatlan megpróbáltatások és nehézségek után találtak utat Grúzián és Kaukázián át a török birodalomba, ahol az üldözéstől biztonságban voltak, de teljes szegénység várt rájuk. Mintegy négy évvel azelőtt Czartoriski herceg pénzt gyűjtött és [65. old.] a lazarista atyák kongregációjától jogot szerzett a letelepedésre és erdőirtásra, s néhány szerény kunyhó épült – minden telepesnek egy kunyhót adtak és mintegy nyolc acre[ 43] földet, amiért egy csekély bért fizettek a lazaristáknak, és jogot kaptak, hogy legeltessék a marháikat az erdőben – letelepedéskor minden telepes kapott egy kis összeget marhavásárlásra, amelyet egy bizonyos idő múlva vissza kellett fizetniük. A Telep gyorsan felvirágzott: jelenleg mintegy negyven személyből áll, 16 csinos farmház van, egy ház a felügyelőnek, egy kis ká- polna és két pap – sok telepes már gazdag farmer, nyolc-tíz főnyi marhával, a nekik juttatott földterület megtisztítva, megművelve szépen termi a gabonát és a krumplit, és kunyhóik mellett kis kertek vannak és számos méhkaptár.[ 44] [Július] 10-e Kora reggel az urak közül többen felkerekedtek abban a reményben, hogy gazellákat lőnek az erdőben, de reggelire visszatértek anélkül, hogy jó étvágyon kívül mást találtak volna.[ 45] Én is korán elindultam egymagamban, és hosszú, kellemes sétát tettem a Telep körüli gesztenye- és tölgyerdőkben, amelyekben ösvényeket vágtak a marhák terelésére. – Jó reggeli készült a Telep kenyeréből és vajából, valamint kávéból nyolc óra körülre. Utána valamennyien együtt elindultunk, hogy meglátogassuk a kunyhókat és a farmokat. Zamoiski grófot, jótevőjük, Czartoriski herceg unokaöccsét minden telepes a …. jeleivel fogadta [itt megszakad a Napló] [Lady Kavanagh levele fivéréhez, Lord William Thomas Le Poer Trench, Clancarty 3. hercegéhez (1803-1872), 1847. július 15 /N.L.I. Pos. 7156, 140-143.] 10-én jöttünk ide [Therapiába],[ 46] miután tettünk egy nagyon érdekes kétnapos kirándulást Kis-Ázsia igazán vad tájain a lengyelek egy kis kolóniájára, akik az erdőben telepedtek le. – Zamoiski gróf hívott meg bennünket erre a kirándulásra [Adamkojba],[ 47] ő Czartoriski herceg unokaöccse, aki útitársunk volt Bayreuth [Beirut] óta. Ő és társai mintegy négy évvel ezelőtt hozták létre ezt a kolóniát, és letelepülési jogot szereztek az erdőben, hogy gondoskodjanak néhány nyomorult lengyelről azok közül, akik naponta szöknek meg a Kaukázus bányáiból, és útra kelnek Grúzián és Kaukázián át a török birodalom felé. Minden telepes kap tíz acre erdőt, amelyet magának kell kiirtania, segítséget kapnak egy kis kunyhó felépítéséhez, és egy kis pénzkölcsönt, hogy gabonát és marhákat vásároljanak, legeltetési joggal az erdőben. Mintegy ötven telepes van most, [ 48] sokan közülük már megtisztították a földrészüket, és igen kényelmes házakat készítettek, egészen jómódú farmerek lettek, s amikor bejártam házaikat, farmjaikat és tejgazdaságaikat, amelyeket a legnagyobb büszkeséggel mutattak, mindig újra meg újra a te Kilclooney [ 49] telepes fiaid jutottak eszembe, akik saját munkájukkal ugyanilyen nehézségeket küzdöttek le, és igen hasonló függetlenséget szereztek. Minket a telepfelügyelő házában Zamoiski gróf, a Telep felügyelője fogadott és szállásolt el, és bár szállásunk és étkezésünk olyan volt, amilyet a szegény Lengyel Telep ki tudott jelölni nekünk, mégis mindannyian azt gondoltuk, hogy ezek a napok a legkellemesebbek közé tartoztak Keleten töltött napjaink között… Jegyzetek: 32. „Hoddy” (Harriet) Margaret Kavanagh (?-1876), Lady Kavanagh egyetlen leánya volt. 33. Okmeydani, „íjászmező”, a Boszporusz európai oldalán fekvő terület, Beyoglutól két kilométerrel Északra, ahol II. Mehmed szultán felépítette íjász tanyáját és gyakorló terepét. 34. Liszt is látott 1847 nyarán táncoló derviseket. Lásd bejegyzését az N6 vázlatkönyv 75r oldalán: „Derviche”. Mueller ezt írja: „A 75. fol. versóján van egy „Derviche” feliratú vázlat (70. szám), amely egy grottóra és régi temetkezési helyre utal Buyukderében, ahol látványosan táncoló dervisek őrizték a bejáratot. […] Liszt nyilvánvalóan kiélvezte az összes turista-látványosságot, amelyek némelyike zenei vázlatokra ihlette, mint ez esetben is.” MLTS, 286. p. 35. A „caique” (kaik) könnyű, keskeny evezős, vitorlás csónak volt, amely kompként a Boszporuszon szállította át az utasokat. Ld. https:// en.wikipedia.org/wiki/Ca%C3%AFque#Bosporus_light_skiff (a ford. jegyzete). 36. „The Sweet Waters of Asia” az ottomán időkben férfiak és nők közkedvelt találkozóhelye volt Küçüksu Kasri mellett a Boszporusz ázsiai partján, a Göksu és Küçüksu mellékfolyók összefolyásánál. 37. Jaika gróf, akiről nem tudunk közelebbit, valószínűleg a konstantinápolyi Lengyel Követségen lakott: ebben az időben az Ottomán Birodalom volt az egyetlen világi hatalom, amely a lengyel diaszpóra számára követségi státust engedélyezett. 38. Cistus, magyar nevén szuhar. A szuhar a mályvavirágúak rendjébe sorolt szuharfélék családjának névadó nemzetsége mintegy két tucat eredeti és szá- mos hibrid fajjal. A mediterrán térség sziklás területeinek örökzöld virágos növényét sziklarózsának is nevezik (a ford. jegyzete). 39. Mivel a „Lazarista Misszió” közel volt a lengyel enklávéhoz, továbbá Liszt július 17-i, Marie d’Agoult-nak írt levele alapján valószínű, hogy a zeneszerző felújította kapcsolatát Boréval a Misszióban, ahol talán néhány napot együtt is voltak. Liszt 1834 szeptemberében találkozott először Boréval, amikor néhány hetet együtt töltöttek Félicité Lamennais abbéval La Chénaie-ben, Bretagne-ban. 40. Zamoiski felügyelő nyilván saját kunyhójában tárolta a település fegyvereit. 41. Wright olvasata szerint: „impressment” – „toborzás”, ennek értelme nem lévén, „porta” szóval helyettesítettük (a ford. jegyzete) 42. A Kaukázus hegyeiben máig bányásszák az aranyat, ezüstöt, rezet és vasat. 43. 0,40 hektár, 0,703 katasztrális hold, 1125 négyszögöl (a ford. jegyzete). 44. Abból, ahogy Lady Kavanagh részletesen leírja a lengyel közösséget, nyilvánvaló, hogy társaival együtt megismerte az egész települést rövid otttartózkodása során. A Buszporusz térképe (Pallas Lexikon) Bosphorus map (Encyclopaedia Pallas) 45. Liszt részvétele a kora reggeli vadászatban valószínűleg újabb „terápiás tapasztalat” lehetett számára, amely a kreativitás még nagyobb magaslataihoz adhatott erőt neki. 46. A dátum memóriahiba. – Konstantinápoly körüli kirándulásai idején Lady Kavanagh egy szállodában lakott Therapiában [Tarabya], amely hagyományos nyári üdülőhely volt a Boszporusz ritkásan lakott európai partjának északi végén – abban az időben egyike a kevés jelentősebb településnek. Ld. National Library of Ireland, Pos. 7156. 47. Lady Kavanagh és társai július 11-én tértek vissza a telepről (amelyet naplója 66. oldalán Lady Kavanagh „Adamskoi”-nak nevez, „Mr. Leist”-ről azonban nem tesz további említést). Lehetséges, hogy Liszt is július 11-én távozott a telepről. Így elég ideje maradt volna, hogy búcsút vegyen Franchiniéktől, mielőtt július 13-án Konstantinápolyban a „Nagy Péter” nevű gőzössel elindult Galac felé.. 48. A Naplóban még „negyven telepes” és „nyolc acre” föld szerepel. 49. Kilclooney: járás Írország Galway megyéjében; híresek Kilclooney More megaltikus sírjai (a ford. jegyzete).

829 Búbánat 2017-09-19 13:33:16 [Válasz erre: 828 Búbánat 2017-09-19 13:29:13]
Liszt „elég hosszú kirándulása Ázsiában” [1] - III. rész Liszt magyar szemmel - XXVII. szám - 2017. április ● The Hungarian View of Liszt - Nr. 27 - April 2017 ( Liszt Ferenc Társaság honlapjáról) „ Liszt „ázsiai kirándulása” Amikor a romániai Galac kikötőjéből Liszt kétnapos gőzhajón való utazás után június 8-án megérkezett Konstantinápolyba, csaknem azonnal megjelent audiencián Abdul-Medzsid szultánnál a Csiragan palotában, ahol két alkalommal is játszott.[ 17] Igen valószínű, hogy Liszt több éjt töltött Buyukderében, egy faluban a Boszporusz nyugati partján,[ 18] tizenkét mérföldnyire az ottomán nagyvárostól, ahol a Franchinicsalád vízparti yali-jában vendégeskedett már azt megelőzően is, hogy ott június 18-án hangversenyt adott.[ 19] Liszt Tasso vázlatkönyvéből[ 20] megtudjuk, hogy Liszt Buyukderében, június 14-15-én írta át Giuseppe Donizetti Marche du Sultan Abdul Mehjid című indulóját (LW A137), és ugyanott, ugyancsak június 15-én fejezte be a „Cujus animam” tenor ária zongoraátiratát Rossini Stabat Materéből (LW A141).[ 21] Mivel a Franchini-klán több Buyukderében élő tagja jelentős befolyással rendelkezett nemcsak az orosz nagykövetségen, de 1816-tól az ottomán udvarban is, lehetséges, hogy Liszt ebből a faluból tette a másik ismert kirándulását a Boszporuszon át Ázsiába, ahol a mai Üszküdar mellett a török tábornok és államférfi, Fethi pasa „Rózsaszín Yali”-jában játszott.[ 22] A Franchini-testvérek, Antoine és Francis, akik velencei konzulként kezdték pályafutásukat, francia védelem alá kerültek mint „kiváló kémek Perában”, mielőtt Francis át nem tért a város orosz kémszolgálatába, amelyben 1816-tól legalább 1829-ig működött.[ 23] Liszt azonban viszonylag szabad maradt a politikától, és elfogadta a meghívást, hogy játsszék a Franchini-yaliban 1847. június 18-án, tíz nappal később pedig az Orosz Nagykövetségen; játszott továbbá Carolina Dantan, Testa bárónője (1795-1888) otthonában is, aki „a Dantan dinasztia egyik sarja” volt, megözvegyült második felesége Gaspar Testának, az Ottomán Holland Nagykövetség rezidens hivatalnokának, Hollandia első örökös bárójának.[ 24] Liszt valószínűleg még szintén erdei tartózkodása előtt járt Alexander Kommendinger zongorakészítőnél Perában, a Nurüziya utca 19-ben is, ahol Ernani-fantáziáját felvázolta.[ 25] Dmitri Yerofeevich Osten-Sacken (1792-1881), aki 1847-1853 között katonai hírszerző volt Konstantinápolyban, valószínűleg hallotta Liszt fellépését az Orosz Nagykövetségen, mielőtt meghívta volna, hogy néhányszor játsszék Elisabethgradban a színházban, három hónappal később.[ 26] A Franchini-család egy másik tagja, „Franchini tábornok” lett Osten-Sacken utódja katonai ügynökként az ottomán fővárosban, mielőtt az orosz hadsereg dandártábornoka lett.[ 27] Míg Liszt „jó karban tartotta orosz kapcsolatait” (akárcsak Londonban 1841-ben), később sikerült ugyanolyan erős, titkos kapcsolatot fenntartania a Keleten tartózkodó lengyel száműzöttekkel. Varsó 1831-es eleste után számos kiváló lengyellel barátkozott össze Párizsban, köztük Chopinnel, Adam Mickiewicz költővel, a nagy hazafi Wojciech Grzymalával és számos, Lengyelországból elmenekült jelentős alakkal. Közeli barátja volt a patrióta Maria Nesselrode Kalergisnek, Karl Nesselrode orosz kancellár unokahúgának, s briliáns diplomáciai húzás volt az az elhatározása, hogy neki ajánlja 1847-es Ernani-fantáziáját, amelyet június 24-én vázolt fel, amikor valószínűleg tudta, hogy az asszony addigra már orosz informátor volt vagy készült lenni.[ 28] Míg Londonban 1841-ben Liszt jótékonysági koncerten lépett fel a száműzetésben élő lengyel kolónia javára, vigyázott, hogy ne sértse meg Cryptovich grófot, a londoni Orosz Nagykövetség titkárát, aki gyanakodhatott volna, hogy Lisztnek az eseményen való részvétele újra feléleszthetné az oroszellenes, lengyelbarát érzelmeket Nagy-Britanniában, amelyek még 1830-31-ig nyúltak vissza, amikor orosz haderők leverték a Czartorisky által vezetett varsói felkelést.[ 29] 1844-ben, egy évvel azután, hogy Párizsban az Hôtel Lambert lett a lengyel ellenállás és kulturális törekvések központja, Liszt nyíltabban állást foglalt azáltal, hogy Czartorisky hercegné megtisztelt vendégeként ott fellépett; Zamoiski, az asszony unokatestvére a párizsi lengyel emigráció feje volt. Negyvenegy évvel később, amikor Liszt megdorgált egy zongoristát Chopin op. 53. Asz-dúr polonézének híres oktávmenetei előadásáért, ezt mondta: „Nem azt akarom hallani, hogy maga milyen gyorsan játszik oktávokat. Amit hallani akarok: a lengyel lovasság vágtája, mielőtt erőt gyűjtenek és megsemmisítik az ellenséget!”, ezzel bizonyosan sokkal többet árult el, mint azt az óhaját, hogy tanítványaiban meggyökeresedjék az interpretáció tudatossága.[ 30] Tekintettel Oroszországnak Konstantinápolyban mind diplomáciai, mind katonai szempontból domináns helyzetére Liszt nyári törökországi tartózkodásának idején, nem meglepő, hogy kapcsolatba lépését egy negyven-ötven tagú lengyel kolóniával és csaknem biztosan a lazarista papok egy kongregációjával az erdő egy másik részén[ 31] a legnagyobb titokban kellett megszervezni. (Liszt egy hétig vagy még tovább is tartózkodhatott az egyik telepen, vagy mindkettőn.) Továbbá talán nem érthetetlen, hogy több mint százhatvan év is eltelt azóta, mielőtt Lady Kavanagh naplójából ismertté váltak a most következő részletek és egy fakszimile (ld. a 28. oldalon), amelyek fényt vetnek Liszt életének erre a titkos epizódjára. Jegyzetek: 17. Ld. Alan Walker: Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek 1811-1847, ford. Rácz Judit, Budapest: Zeneműkiadó 1986, 447-448. p. 18. http://www.iwasinturkey.com/blog/buyukdere-an-erstwhile-cosmopolitan-enclave-on-bosporus-878 (a ford. jegyzete). 19. A koncertről ld. „Belgium in the Ottoman Capital: From the Early Steps to ’La Belle Epoque’ ”, in: The Centenary of ’La Palais Belgique’ 1900-2000, Istanbul: Consulate General of Belgium, 2000. – „Yali” a vízparti villák speciális típusának török elnevezése. 20. Klassik Stiftung Weimar, Goethe- und Schiller-Archiv, 60/N 5. 21. Ld. még Rena Charnin Mueller: „Liszt’s Tasso Sketchbook: Studies in Sources and Chronology”, Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae 28 (1986), (a továbbiakban: MLTS), 273-293. p. 22. Andrew Finkel: „The Pink House” in: Cornucopia, Issue 111, Vol. 1, 1992/93, 45-53. p. 23. Charles Swan: „Essay on the Fanariotes”, in Journal of a Voyage up the Mediterranean, vol. 2, London: C and J Rivington 1826, 318. p. 24. CLMA, 1179. p. 25. Sirin Akbulut Demerci: „Franz Liszt in the Ottoman Empire”, International Journal of Social Sciences & Humanity Studies 3/2 (2011), 426. p. 26. Christopher H. Gibbs & Dana Gooley ed.: Franz Liszt and His World, Princeton & Oxford: Oxford University Press, 2006. 410. p., és Container List, , Microfilm 5, „1. General intelligence on the Turkish army, and on the domestic and foreign policy of the country.” 27. Ld. Container List, , Microfilm 10. 28. Ernani – Paraphrase de concert, LW A138. Buyukdere 29. Ld. Pauline Pocknell: „A Temporary Fellowship: Franz Liszt and Adelaide Kemble’s Symbiotic Relations, Socio-Critical Aspects and Aftermath of Their Concerts in London, Liège and the Rhineland in 1841”, Liszt Society Journal 26 (2000), 61-90. p. 30. LMFL, 68. p. 31. Lazaristák: a Páli Szent Vince által 1625-ben alapított, papokból és testvérekből álló Congregatio Missionis (Misszióstársaság) egyik népies elnevezése. A rend a 18. század vége óta Törökországban is élénk tevékenységet folytatott. Eugène Boré, Liszt barátja, akivel találkozott az ottomán birodalomban való tartózkodása idején (CLMA 1177. p., ld. a 12. jegyzetet), szintén szoros kapcsolatban állt a lazaristákkal, sőt később be is lépett a rendbe. (A ford. jegyzete.) (folytatom)

828 Búbánat 2017-09-19 13:29:13 [Válasz erre: 827 Búbánat 2017-09-19 13:25:27]
Liszt „elég hosszú kirándulása Ázsiában” [1] - II. rész Liszt magyar szemmel - XXVII. szám - 2017. április ● The Hungarian View of Liszt - Nr. 27 - April 2017 ( Liszt Ferenc Társaság honlapjáról) Az internet, mint mindig, pótolhatatlan kutatási segédletnek bizonyult. A „Glasgow Digital Library” „Who’s Who in Glasgow in 1909” rovatában a doktor rövid életrajza megerősítette a Burns/Liszt találkozót és ázsiai vadászatukat: „Mintegy háromnegyed századon át Burns of Brigton [Bridgeton] az egyik legismertebb név volt Glasgow orvosai között, és maga Dr. Burns több különös történet tárgya és elbeszélője volt, mint valószínűleg bármelyik kortársa.” Miután megszerezte orvosi és sebészi diplomáját 1846-ban, „külföldi utat engedélyezett magának, amelynek során medvevadászaton vett részt Liszttel a Fekete-tenger mellékén.”[ 10] Kutatásom további fejleménye a 2004-es kiadású The Oxford Dictionary of National Biography-ban a fogyatékos „Mr. Kavanagh” következő ismertetése volt: Arthur Macmorrough Kavanagh (1831-1889), politikus, szül. Borris House, Carlow megye. […] Thomas Kavanagh és második neje, Lady Harriet Margaret Le Poer Trench […] második fia erősen alulfejlett karokkal és lábakkal született, […] de fékezhetetlen elhatározással és kitartással győzedelmeskedett testi nehézségein, és csaknem mindent legalább olyan jól, vagy még jobban megtanult, mint az ép testűek. Csináltatott egy olyan mechanikus széket, amellyel mozogni tudott a szobában. Széles mellkasa volt, de keresztezni tudta előtte a karcsonkjait, amelyeket hosszas gyakorlással olyan hajlékonnyá, erőssé és érzékennyé tett, hogy a gyeplőt köréjük tekerve, ugyanolyan jól tudott egy lovat irányítani, mintha a gyeplő az ujjai között lett volna. […] Amikor lovagolt, egy szék-nyereghez volt szíjazva, kutyákkal vadászott, és ugyanolyan merészen ugratott át kerítéseken és falakon, mint bárki más. Tapasztalt horgász is volt, és jó lövész. […] Édesanyjával utazásokat is tett […] Egyiptomban […] és Kisázsiában.”[ 11] Marie d’Agoult-nak írt 1847. július 17-i levelében Liszt megemlített egy „elég hosszú kirándulást Ázsiában”, amelyet a lengyel hazafi, Ladislas Zamoiski társaságában tett meg.[12] Ez felvetette bennem a lehetőséget, hogy Burns és Kavanagh Liszt és Zamoiski társaságában utazhatott Ázsiában. Visszatértem a számítógépemhez, és begépelvén a keresőmbe: „Liszt Constantinople Asia 1847”, az alábbi jelent meg a képernyőn: „Polonezkoy vagy Adampol kis falu Isztambul ázsiai részén. […] Adampol krónikáiban olyan hírességek látogatásairól vannak feljegyzések, mint Liszt Ferenc (1847), a francia író, Gustave Flaubert (1850) […] és Angelo Roncalli [érsek], a későbbi XXIII. János pápa (1941).”[ 13] Arthur Kavanagh és Liszttel, Zamoiskival vagy Burns-szel való esetleges kapcsolatai ügyében kutatásaim kiegészítésére 2009. február 9-én telefonkapcsolatba léptem Mr. Andrew Kanavagh-gel, a politikus egyik közvetlen leszármazottjával. Megkérdeztem tőle, hogy őse, Arthur Kavanagh járt-e vaddisznó-vadászaton a Fekete-tenger mellékén egy John Burns nevű, glasgowi születésű orvossal. Másnapi válasza ez volt: „Ükapám, Arthur, 1847-ben édesanyjával [Lady Kavanagh-gel] utazott. Az anyától van egy július 14-i vázlatrajzunk ’Castles of Genoa at the entrance of the Black Sea from the hills of Therapia’ [’Genoa kastélyai a Fekete-tenger bejáratánál, Therapia hegyeiről nézve’] címmel. Így hát [ükapám] akkoriban ott járt, és meg is vannak a naplói, amelyeket átnézhetek […]” Kavanagh még ugyanaznap megtalálta és átnézte a „Lady Harriet Kavanagh’s Journal of a tour in the Middle East including Palestine” [Lady Harriet Kavanagh naplója egy utazásról a Közel-Keleten, beleértve Palesztinát] című kiadatlan útinapló 180 oldalas, a Borris House-ban őrzött második kötetét, amely arról az utazásról tudósít, amelyet a hölgy huszonhat útitársa kíséretében Egyiptomtól Konstantinápolyig tett meg 1847-ben.[ 14] A társaság kairói indulásáról még a sajtó is hírt adott.[ 15] Naplója 41. oldalán, június 5-én a Lady megemlíti, hogy Jeruzsálemben találkozott Zamoiski gróffal és egy goromba skót doktorral meg annak a tanítványával, egy másik skóttal. A doktor a már említett John Burns volt, aki egy jeles üzletember személyes orvosaként vett részt a „Grand Tour”-on. A napló további vizsgálata felfedte, hogy Lady Kavanagh jelen volt Liszt 1847. június 28-i hangversenyén Perában az Orosz Nagykövetségen. A továbbiakban az is kiderült, hogy Zamoiski gróf javaslatára együtt látogatták meg a lengyelek ázsiai kolóniáját, és Liszt egy vadászaton is részt vett az urakkal. Ez meglepőnek tűnhet, de egy másik forrásból, Zichy Géza gróf Emlékeim című, magyarul és németül is kiadott munkájából kiderül, hogy Liszt nem ekkor hódolt először ennek a tevékenységnek. „Budapest, 1876. december 26-án: Liszt és Augusz báró nálunk ebédeltek. Ebéd alatt elmondta Liszt, hogy mint gyermek, ő is eljárt vadászatokra. Beethoven is vadászember volt, de rendkívül veszedelmes vadász, mert mindég és mindere lőtt s ennek folytán valóságos réme lett vadásztársainak. ’Amikor egyszer herceg Esterházynál ebédeltem, – folytatá Liszt, – a herceg elbeszélte nekem Beethoven néhány vadászkalandját s odafordúlva egyik öreg vadászához, a legkomolyabban kérdezé: «Ön abban a szerencsében részesült, hogy Beethoven úrtól sörétlövést kapott?» «Parancsára kegyelmes uram! Mai napig is hordom néhány sörétjét legszentebb emlék gyanánt.» A herceg szigorúan kérdezé: «Hol?» «Engedelemmel legyen mondva. – felelé, – lent, hol a hátam végződik!»”[ 16] Jegyzetek: 10. „Who’s Who in Glasgow in 1909”, . 11. The Oxford Dictionary of National Biography, Oxford: Oxford University Press 2009, Vol. 30, p. 920 és Donald McCormick: The Incredible Mr. Kavanagh, New York: Devin-Adair Co. 1961. 12. „Deux personnes que j’ai eu grand plaisir à y retrouver, c’est E. Boré – et le Comte Zamoisky (Ladislas) avec lequel j’ai fait une assez longue excursion en Asie. Vous savez que le Cte L. Z. est la tête de l’Émigration polonaise à Paris.” [„Két személy volt, akiket ott nagy örömömre viszontláttam: E. Borét – és Zamoisky (Ladislas) grófot, akivel egy elég hosszú kirándulást tettem Ázsiában. Mint tudja: L. Z. gróf a párizsi lengyel emigráció vezetője.” Ld. az 1. jegyzetet. 13. „Istanbul – Polonezkoy / Polish culture – Polonezkoy”, http:///www.polonezkoy.com/culture.html. 14. A napló első kötetét, amely az utazás 1846. október 1 és 1847. május 6 közötti szakaszáról számol be, a National Library of Ireland (Dublin) őrzi, míg a második kötet a család tulajdonában, a Borris House-ban található. 15. The Times, 1847. március 23, 6. p. 16. Zichy Géza gróf: Emlékeim. Második kötet, Budapest: Franklin-Társulat 1913, 29. p. (Folytatom)

827 Búbánat 2017-09-19 13:25:27
Liszt „elég hosszú kirándulása Ázsiában” [1] Liszt magyar szemmel - XXVII. szám - 2017. április ● The Hungarian View of Liszt - Nr. 27 - April 2017 ( Liszt Ferenc Társaság honlapjáról) „Az alábbi tanulmány hosszabb, részletezőbb verziója 2013-ban az Amerikai Liszt Társaság, 2014-ben az Angol Liszt Társaság lapjában jelent meg (Journal of the American Liszt Society Vol. 64, 5-18. p.; The Liszt Society Journal Vol. 39, 2-15. p.). Különleges újdonsága miatt azonban érdemesnek tartottuk lapunk olvasóival is megismertetni. Az általunk közölt, kissé rövidített, revideált, új illusztrációkkal és a fordító (Eckhardt Mária) néhány új jegyzetével ellátott szöveg a brit Liszt-kutató szerző, William Wright jóváhagyásával kerül kiadásra. „Ha csak a puszta tényeket vesszük sorra, már akkor is könnyen az a vád érhet bennünket, hogy elszaladt a fantáziánk.”[2 ] E tanulmány fő célja, hogy először publikáljon elsőrendű forrásanyagot Liszt 1847 nyarán Ázsiába tett utazásáról: elbeszélje kirándulását és az azt követő tartózkodását lengyel menekültek Konstantinápolytól mintegy harminc kilométerrel keletre fekvő erdei településén. Az elbeszélés Lady Harriet Kavanagh-től, Liszt ír útitársától származik.[3 ] Öt évvel Liszt látogatása előtt, Törökország beleegyezésével Adam Czartoryski herceg „Lengyel Telep”-et hozott létre gyakorló terepként menekült lengyel katonák számára, akik Varsó 1831-es orosz megszállását kívánták visszafordítani.[4 ] Neal Ascherton szerint „az első 12 telepes család […] olyan katonák – főként tisztek – voltak, akik 1830 -ban harcoltak, és családjaikkal külföldre menekültek.”[5 ] Mindeddig nem jelent meg részletesen alátámasztott beszámoló arról a két hétről, amelyet Liszt június 28-a, a konstantinápolyi Orosz Nagykövetségen adott koncertje után az ottomán fővárosban és környékén töltött.[6 ] És talán soha nem is jelenhetett volna meg, ha nem döntöttem volna úgy, hogy a skót zongoraművész és zeneszerző, Frederic Lamond Liszt-tanítvány életéről végzek kutatásokat.[7 ] Lady Kavanagh naplójának felfedezése Mivel a skót muzsikusnak szülővárosában, Bridgetonban töltött éveit (ez a hely akkoriban egy falu volt Lanarkshire-ben, ma Glasgow egyik kerülete) szerettem volna jobban átlátni, mint amennyit ő maga közölt az emlékirataiban, többet akartam tudni azokról, akik fiúként ismerték: szüleiről, rokonairól, s különösen „a család egyik barátjáról, a közismert általános orvosról, Doktor John Burnsről.”[8 ] Glasgow város egyik legfontosabb folyóirata, a The Bailie 1904-es évfolyamának „Men You Know” [„Ismert emberek”] rovatában találtam egy cikket a doktorról. Nagy meglepetésemre ezt olvastam benne: „Konstantinápolyban a doktort bemutatták Lisztnek, a nagy zongoristának és Mr. Kavanaghnak, a kar- és lábnélküli ír M. P.-nek [Member of Parliament = országgyűlési képviselő], s velük együtt vaddisznó- vadászatra ment a Fekete-tenger mellékén.”[9 ] Kezdeti reakcióm erre a teljesen bizarr állításra hitetlenkedésből rövidesen elbűvöltséggé, majd olthatatlan vággyá változott, hogy mindent megtudjak a komolyan fogyatékos Mr. Kavanaghról, az Ír Parlament tagjáról és Liszttel való kapcsolatáról. Jegyzetek: 1. „[…] une assez longue excursion en Asie.” Serge Gut & Jacqueline Bellas ed.: Correspondance Franz Liszt - Marie d’Agoult, ed., Paris: Fayard 2001 (a továbbiakban: CLMA), 1177. p. 2. Alan Walker: Reflections on Liszt, Ithaca & London: Cornell University Press 1983, XIV. p. Magyarul: Liszt reflexiók, ford. Fejérváry Boldizsár, Budapest: l’Harmattan 2015, 12. p. 3. Lady Harriet Margaret Le Poer Kavanagh (1799-1885) Richard le Poer Trench, Clancarty 2. hercegének leánya volt. Ő lett a második felesége Thomas Macmorroguh Kavanagh (1767-1837) politikusnak, aki közvetlenül Leinster régi katolikus királyaitól származott. Lady Kavanagh azonban hű tagja volt az „Established Church of Ireland”-nak, jótékony segítője a helyi falusi közösségeknek; a csipkeverés meghonosításával („Borrisi csipke”) sok szegény nőnek adott kenyeret a kezébe. 4. Adam Jerzy Czartoryski (1770-1861) herceg, lengyel hazafi, korábban II. Sándor cár külügyminisztere. A róla elnevezett „Adamkoj” („Ádámfalva”), a Liszt által meglátogatott „Lengyel Telep” gondnoka Wladyslaw Zamoiski (1803-1861) gróf volt, az 1830/31-es felkelés hőse, Czartoryski unokaöccse és segítőtársa a lengyel száműzöttek ügyében. 5. Neal Ascherton: „The Broader Picture / The Poles who didn’t go home” [A szélesebb kép / A lengyelek, akik nem mentek haza], The Independent (1992. július 26), 1-5. p. 6. Liszt 1847. június 8-án a romániai Duna-deltában fekvő Galacból érkezett Konstantinápolyba. Július 16-án indult vissza ugyanonnét Galacba, ahová 16 -án érkezett meg. Mintegy öt hétnyi tartózkodásáról az ottomán fővárosban és környékén mindeddig igen sporadikus híradásokkal rendelkeztünk (a ford. jegyzete). 7. Frederic Lamond (1868-1948) visszaemlékezéseit felesége adta közre, ld. Irene Triesch Lamond ed.: The Memoirs of Frederic Lamond, Glasgow: Maclellan, 1949 (a továbbiakban: LMFL), 18., 110. és 111. p. 8. John Burns (1816-1910) volt a legidősebb gyakorló orvos Skóciában: élete utolsó két esztendejéig gyakorolta a mesterségét. 9. The Bailie, 1904. január 13, 1. p. Ugyanez a forrás megjegyzi: „1847-ben őt [Burns-öt] választották ki, hogy egy helyi malomtulajdonos fiát elkísérje az akkoriban ’A Nagy Túrá’-nak nevezett útra.” (Folytatom)

826 Búbánat 2017-09-18 21:40:15 [Válasz erre: 629 Búbánat 2016-03-16 20:50:42]
Korábban ismertettem és folytatásokban idemásoltam részleteket abból a 2015-ben megjelent könyvből, mely Liszt Ferenc szobrainak elkészítését, Liszt és Sróbl Alajos munkakapcsolatát mutatja be: „Az Andrássy út mentén – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok - Stróbl Lajos köztéri szobrai 3. füzet” /Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, 2015/ Itt van egy kapcsolódó cikk, mely a Liszt Ferenc Társaság kiadványában jelent meg ( Liszt magyar szemmel – XXVIII. szám – 2017. július ● The Hungarian View of Liszt – Nr. 28 – July 2017): STROBL ALAJOS ÉS LISZT FERENC – EGY KIADVÁNY MARGÓJÁRA (Eckhardt Mária) Először írom le a neves magyar szobrászművész, Strobl Alajos (1856-1926) nevét rövid o-betűvel – hiszek ugyanis a művész unokáinak, akik szerint csak édesapjuk, Stróbl Mihály kezdte a magyaros kiejtésnek megfelelően hosszú ó-val írni a Strobl nevet. Ezek az unokák: Stróbl Veronika (Kostka Pálné), dr. Stróbl Alajos, Stróbl Mátyás, Stróbl Krisztina (Hergár Jenőné) és Stróbl Zsófia (Bartha Lászlóné) hozták létre a Strobl Alajos Emlékhely Alapítványt és indítottak egy kiadványsorozatot „Strobl Alajos köztéri szobrai” címmel. Ennek 3. számaként jelent meg 2015 novemberében „Az Andrássy út mentén. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok” címmel az a katalógus-formátumú, rengeteg fotóval illusztrált 68 oldalas kiadvány, amelyre most bukkantam rá a Liszt Ferenc Emlékmúzeum múzeumi boltjában[1]. Sietek megosztani a Lisztbarátokkal azt az örömet, amely a rendkívül informatív, szép kiállítású kiadványnak már első átlapozásakor eltöltött; ez csak növekedett, amikor elolvastam a teljes szöveget, amely még az én számomra is tudott újabb információkkal szolgálni a múzeumigazgatói időszakomban elég alaposan megismert művész Liszt Ferenccel kapcsolatos alkotásairól. Eddig is tudtam, hogy Strobl számos alkalommal megörökítette Liszt Ferencet, hiszen egyedül a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeumban ötféle plasztikája található: egy 50 cm magas, bronzozott gipsz ülőszobor, az Operaház főbejáratához készülő nagy ülőszobor egyik vázlat-modellje 1883- ból[2], egy 70 cm magas bronzozott gipsz mellszobor szintén 1883-ból[3], egy vörösre festett gipsz, életnagyságnál nagyobb méretű (40 cm magas) f e j s z o b o r , amelynek pontos keletkezési idejét nem ismerjük, de valószínűleg szintén az 1880-as évek első feléből származik[4] , egy időskori, maszk-szerű gipsz Liszt-arcmás üvegkazettában, amely tanulmányként készült egy ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező bronzszoborhoz[5], valamint Liszt Ferenc jobb kezének mása 1884-ből[6], ennek jelzése a csuklónál: STROBL (valóban rövid o betűvel!). Az is ismeretes volt Legány Dezső korábbi kutatásaiból, hogy Strobl és Liszt egy ideig egy fedél alatt laktak a Zeneakadémia Sugár-úti épületében (ma: Régi Zeneakadémia, az Andrássy-út és Vörösmarty utca sarkán). Azt azonban most tudtam meg, hogy a Liptóújváron született és Bécsben, Kaspar von Zumbuschnál tanult Strobl 1881-ben azért költözött Budapestre, mert megbízták az épülő Operaház egyes szobrainak elkészítésével; hogy első lakása a Lövölde tér 1. sz. alatti földszintes ház udvari részén volt, és Ybl Miklós közbenjárására kapott ideiglenes jellegű műtermet a közelben lévő Régi Zeneakadémián – ugyanabban az épületben, amelyben Liszt Ferenc utolsó budapesti lakása (a mai emlékmúzeum) volt[7] . Amikor Liszt éppen Budapesten tartózkodott, akár naponta is találkozhattak, sőt ha tudott rá időt szakítani, az idős zeneszerző örömmel ült modellt a padlástéri műteremben a fiatal szobrászművésznek, aki nagy zenebarát volt, s munka közben találtak számos közös beszélgetési témát. Strobl még egy harmóniumot is beszerzett, amelyen Liszt olykor kedvére improvizált az ülések kisebb szüneteiben, miközben Strobl Zsófia, a szobrász szintén nagy zenei érdeklődésű festőművész nővére kávét főzött számukra [8] . Talán nem véletlen, hogy Temple János festőművész (1857-1931) úgy ábrázolta a műtermében alkotó Strobl Alajost, hogy a szobrász éppen egy kis Liszt-mellszobron dolgozik, amelynek talapzatához hozzá van támasztva egy nagyobb Liszt-maszk is.[9] (A festmény ma a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, és 2014/15-ben fő képként szerepelt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum „Képzőművészek Liszt életében” című időszakos kiállításán.) 1„A nagy zenész arca még Liszt Ferenc 1886-ban bekövetkezett halála után is sokat foglalkoztatta Strobl Alajost. Újra- és újraértékelte alkotásaiban az értékes karakterfejet. A családi nyilvántartás szerint 1881 és 1924 között összesen nyolc Lisztszobrot készített” – írják a Strobl-unokák.[10] A kiadványban a már említett négy múzeumi szobron kívül bemutatják az Operaház bejáratánál található, életnagyságnál nagyobb ülőszobrot (15. p.) és annak vázlatrajzát (21. p.), a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható nagy bronz fejszobrot, amelyhez a Lisztmúzeumban látható gipsz-maszk készült (35. p.), valamint a Zeneakadémia fő homlokzatát díszítő, 1904-1907 között készült nagymérető ülőszobrot (31-33. p.), amely hasonlít ugyan az Operaház mintegy húsz évvel korábbi ülőszobrához, de közel sem azonos vele. A legfeltűnőbb eltérés az, hogy az operaházi kőszoborLiszt az ölében, mindkét kezével tart egy nyitott kottafüzetet, és reverendája alól bal lábát nyújtja előre, míg a zeneakadémiai bronzszobor-Liszt a jobb kezében, melléhez támasztva tart egy kottát, míg bal kezét üresen nyújtja előre, és a jobb lába látszik ki a reverenda alól. Természetesen az arckifejezése is kissé más, ez azonban kevéssé érzékelhető a Liszt Ferenc téri Zeneakadémia első emeletének magasságában elhelyezett, részben lombok és jelenleg még zászlók által is takart alkotáson – annál inkább azon a fotón, amelyet Strobl Alajos felesége a zeneakadémiai szobor készítése idején rögzített a szobrász műtermében.[11] (Számos hasonló, a családi hagyatékban őrzött műtermi fotó közlése egyébként is kiemelkedően érdekessé és hitelessé teszi a Strobl-unokák kiadványát!) Az emberek tudatában azonban sokkal jobban él az ülőszobor korábbi, operaházi verziója, amelyhez nemcsak rajzvázlat, de több, egymástól csupán apróságokban különböző gipsz előtanulmány (illetve talán utólagos másolat is?) készült.[12] Én magam a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban látható modellen kívül ismerek egy hasonló méretű kis szobrot, amely sokáig az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának Zenetermében állt, továbbá amikor a bicentenáriumi Liszt-emlékkiállítás előkészítésekor a Magyar Nemzeti Galéria raktárában jártam, egy jóval nagyobb méretű gipsz-verzióval is találkoztam; végül azonban nem azt, hanem az idős Liszt színezett gipsz mellszobrát (1886) kértük kölcsön a „Liszt és a társművészetek” című, több intézmény által közösen rendezett nagy kiállításra.[13] Ha mindezeket hozzászámítjuk, a Strobl által készített, ma ismert Liszt-szobrok száma bizonyosan meghaladja a nyolcat. Érdekes, hogy a Strobl-füzet szerzői egy nagy méretű márvány Liszt-szobor fényképét is közlik, amelyet 1933-ban a Városligetben állítottak fel, de 1954-ben eltávolították, és mai holléte ismeretlen.[14] A kiadvány számos Liszt-kortárs szobrait is bemutatja, amelyeknek modelljei közül többen (így Erkel Ferenc, Jókai Mór, Zichy Géza gróf) szoros kapcsolatban álltak Liszt Ferenccel. Az is nagyon érdekesen van dokumentálva, miként jött létre Strobl önálló szobrászati műhelye a Kmety György és Szondi utca között fekvő Epreskertben. Ha Liszt Ferenc tizenegy esztendőn át a budapesti Zeneakadémia elnöke és tanára volt az 1875-ös megnyitástól kezdve egészen haláláig, úgy Strobl Alajos 1885-től negyven éven keresztül volt az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanár-képezde keretében a szobrászat tanára, aki 1890-től saját Szobrászati Mesteriskolát hozott létre és vezetett az intézmény keretein belül. Amint Liszt Zeneakadémiáján elevenen él az ő hagyatéka, és azt az épületet, ahol ő tanított, ma is használja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, úgy az Epreskertben, ahol a Mintarajztanoda jogutódja, a Képzőművészeti Egyetem szobrász hallgatói tanulnak, a Strobl-pavilon ma is őrzi a nagy művész-tanár emlékét. A Strobl-unokák kiadványa még számos más érdekességet is bemutat a nagy szobrász alkotásaiból, amelyek egy izgalmas városnéző sétára csábítanak, s ehhez még két térkép is segítséget nyújt. Mintaszerű, ahogy a kiterjedt család együttes erővel ápolja neves ősük emlékét. Már 2004-ben kiadták Strobl Alajos egyik fiának, Stróbl Mihálynak (1906-1996) az édesapja életéről 1972-ben írt kéziratos visszaemlékezését,[15] ezt azonban akkor még „csak családi használatra” szánták. A „Strobl Alajos köztéri szobrai” sorozattal azonban a nagyközönség felé is nyitottak, s ezt annál is inkább értékelnük kell, mert ősük nem csupán a magyar szobrászművészetben játszott igen fontos szerepet, hanem kora egész kultúrtörténetében is. Az első két füzet (1. Szent István király emlékműve a Budai Várban, 2. Mátyás kútja a Budai Várban) angol nyelven is hozzáférhető; a most bemutatott 3. füzet azonban csak magyar nyelven jelent meg, bár igen hasznos volna, ha külföldiek is megismerhetnék nemcsak nagyszerű képanyagát, hanem tartalmas szövegét is. Jegyzetek: 1. Strobl Alajos unokái szerk.: Az Andrássy út mentén. Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Károlyi Sándor, Operaház, Zeneakadémia, Epreskert és múzeumok, Budapest: 2015, Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány /Strobl Alajos köztéri szobrai 3/, a továbbiakban: Strobl. 2. Eckhardt Mária szerk.: Liszt Ferenc Emlékmúzeum., Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapest. Az állandó kiállítás katalógusa, Budapest: 2012, Liszt Múzeum Alapítvány (a továbbiakban: LFEkat), Nr. 109; Strobl 39. p. 3. LFEkat. Nr. 104, Strobl 38. p. 4. LFEkat. Nr. 169. 5. LFEkat. Nr. 8, Strobl 40. p. 6. LFEkat. Nr. 32, Strobl 40. p. 7. Strobl 5. p., 2. jegyzet. 8. Strobl 14. és 34. p. 9. Strobl 37. p. 10. Strobl 34. p. 11. Strobl 32. p. 12. Bizonyára ennek, valamint a zeneakadémiai szobor nem túl jó láthatóságnak tulajdonítható, hogy az intézmény renoválása után többen azt hitték, hogy Strobl szobra hiányosan, kotta nélkül került vissza a homlokzatra. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. 13. Az MTA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállításának katalógusát ld. Gombos László szerk.: Liszt és a társművészetek. Emlékkiállítás Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján / Liszt and the Arts. Memorial exhibition on the 200th anniversary of Ferenc Liszt’s birth, Budapest: 2012, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont. A kiállított szobor, melyről a Strobl-unokák kiadványa nem tesz említést, a katalógus 449. száma. 14. Strobl 34. p. 15. Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Egy magyar szobrász élete a Magyar-Osztrák Monarchiában. Strobl Alajos életútja, Budapest: 2004, Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány, 299 p.

825 Búbánat 2017-09-13 11:38:17 [Válasz erre: 824 Búbánat 2017-09-13 11:27:07]
Megjegyzem, az előbb ismertetett "Liszt Ferenc estéje – válogatás Liszt kései zongoraműveiből (Zenetudományi Intézet)" koncert időpontjaként eltérő adatot olvastam: a Papageno oldalán szeptember 22. szerepel, míg a muzsikalendarium.hu szeptember 26-i időpontot jelöl. (Valószínűnek tartom, hogy az utóbbi a helyes dátum.)

824 Búbánat 2017-09-13 11:27:07
Szeptember hónapban koncertek, melynek programjában Liszt-művek szerepelnek: (A szubjektív havi ajánló a Papageno internetes oldaláról való.) 09.02. 11:00 Király-Lugosi Veronika és Bonnyai Apolka hangversenye (Régi Zeneakadémia) Délelőtti matinékoncert a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc kamaratermében, három zenei korszakból összeválogatott műsorral. Hazai vonatkozásai miatt az éppen itt állomásozó külföldi ismerősöknek is melegen ajánlott kiegészítő kultúrprogramként! • Mozart: G-dúr szonáta K.301 • Liszt: Genfi harangok, Szerelmi álmok • Kodály: Székely keserves Op.11 • Bartók: Három csíkmegyei népdal • Brahms: d-moll szonáta Op.108 Km.: Király-Lugosi Veronika (hegedű), Bonnyai Apolka (zongora) (via lisztmuseum.hu) 09.12. 19:30 A zongora reneszánsza – Bogányi Gergely koncertje (Kölcsey Központ, Debrecen) Bogányi Gergely bevált recept szerint, stílusokban előrehaladva felépített tematika szerint vezeti el a közönséget Liszt h-moll szonátájához, a reneszánszát élő, korát jelentősen meghaladó zongoraműhöz, amely ebben a hónapban többször is felcsendül. Javaslom ezt a koncertet mindenkinek aki közelebb szeretne kerülni a zenei anyaghoz, a szeptember 27-i előadást (lásd lent) pedig a történetben és az elméleti háttérben való kalandozáshoz. Izgalmas hónapnak nézünk elébe! • Beethoven: Pathetique-szonáta • Schubert: 4 Impromptu • Liszt: h-moll szonáta Km.: Bogányi Gergely (zongora) (via jegy.hu) 09.15. 19:30 Budafoki Dohnányi Zenekar, Rajkó virtus (Műpa) Rendkívül izgalmas zenei stílusokon átívelő koncertnek ígérkezik, hatalmas fellépőgárdával a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Rajkó Zenekar közös koncertje a Művészetek Palotájában. A Liszt-szempontból is különösen érdekes a cigányzenei témák és improvizációs technikák alkalmazása, leképezése a komolyzenei formák világára. Furcsa, hogy Liszt a Három Cigány műve nem hangzik fel valamilyen átiratban. • Farkas Gyula: Koronációs verbunk • Jávori Ferenc: Klezmer rapszódia • Sarasate: Cigányosan • Szigeti Ferenc 1920-as évek zenei világát idézi meg a színpadon a Rajkó Zenekar közreműködésével • Monti: Csárdás • Cigánymelódiák egyvelege • Berzsenyi László: Ritmusjáték Méhkeréken • Rossini: Sevillai borbély • Lukács Miklós cimbalom művész saját szerzeménye a triójával • Kodály Zoltán: Galántai táncok • Liszt Ferenc: Magyar fantázia • Kodály Zoltán: Kállai kettős Km.: Balázs János (zongora), Lukács Miklós (cimbalom), Sarantis Mantzourakis (buzuki), Szigeti Ferenc (ének), Szomora Pál, ifj. Szomora Pál, Szomora Zsolt (hegedű), Váradi Gyula (hegedű), Budapest Klezmer Band, Váradi Roma Café, Duna Művészegyüttes Tánckara, Rajkó Művészegyüttes Tánckara, Budapesti Akadémiai Kórustársaság, Budapesti Lantos Kórus, Rajkó Zenekar (műv.vez: Suki András), Budafoki Dohnányi Zenekar, vez.: Hollerung Gábor (via mupa.hu) 2017. szeptember 17., 19:00 Kocsis Zoltán emlékkoncert - Kocsis Krisztián Zoltán zongoraművész koncertje. Ars Sacra Fesztivál SOTE Semmelweis Szalon (1085 Budapest, VIII. Kerület Üllői út 26.) Műsor: Liszt: Impromptu, S. 191 Brahms: Paganini Variációk, op. 35 Liszt: Réminiscenes de Don Juan, S. 418 Liszt: Ave Maria (Die Glocken Von Rom), S. 182 Schumann: Toccata, op. 7 Schumann: Karnevál, op. 9 A programfüzetben nem szerepel, de a koncert regisztrációhoz kötött! Kocsis Krisztián koncertje szeptember 22-én 19:00 órakor a Zeneakadémia Solti termében is elhangzik. 09.17. 19:30 Zenekari hangverseny Arany János tiszteletére (Vigadó) “A magyar operatörténet egyik legjelentősebb darabjának részletei csendülnek fel.” Mihalovich Ödön Liszt Ferenc barátja, zeneszerző és a Zeneakadémia igazgatója volt. Az ő Toldi szerelme operáját járja körül az Arany János tiszteletére rendezett ingyenes hangverseny. Sajnos a Vigadó honlapjának tájékoztatása szerint a koncertre nincs már több hely, de akit nagyon érdekel, a koncert előtt próbálkozhat az üresen maradó helyek betöltésével. forrás: Zeneakadémia • Mihalovich: Toldi szerelme – nyitány, Piroska imája • Weiner: Szerenád Op.3 • Weiner: Toldi Op.43 – 12 zenekari kép Arany eposza nyomán Km.: Horti Lilla (ének), MÁV Szimfonikus Zenekar, vez.: Csányi Valéria (via vigado.hu) 09.19. 15:00 Az európai egyházi zene remekműveiből (Benczúr Ház) “A zenés filmekkel gazdagon illusztrált ismeretterjesztő előadás a reneszánsztól napjainkig követi az európai egyházi zene történetét. Bemutatásra kerül többek között Vivaldi, Bach, Haydn, Mozart, Berlioz, Liszt, Verdi és Kodály azon alkotása, amely nemcsak az egyházi, de az egyetemes zenetörténet csodái közé is tartozik.” Zelinka Tamás tartalmasnak és élvezetesnek ígérkező előadása nyugdíjasoknak és mindazoknak, akik el tudnak szabadulni hétköznap délután egy rendkívül érdekes zenés bemutató kedvéért. Az Ars Sacra fesztivál keretében. Km.: Zelinka Tamás (via ars-sacra.hu) 2017. szeptember 20. szerda 18.00 Sass Sylvia ária- és dalestje - MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1. kerület, Táncsics Mihály u. 7. Ars Sacra Fesztivál „Az égbe szóló hang” Km. Nagy Márta – zongora, Kerényi Judit – oboa, Kovács Kinga – fuvola Handel, Fiocco, Mendelssohn művei mellett Bach-, Scarlatti- és Spontini-darabok is elhangzanak. Műsorból kiemelem: Händel: Ariodante, „Numi! Lasciarmi vivere” Händel: Semele, „Where'er you walk” Fiocco: Arioso Mendelssohn: Paulus Nr.7 Arie: "Jerusalem, Jerusalem" Scarlatti: Két szonáta A belépés ingyenes. A 120 ülőhely elfoglalása érkezési sorrendben történik. Kiállításlátogatással egybekötött koncertek a Zenetörténeti Múzeumban A hangversenyek előtt 1 órával a Zenetörténeti Múzeum kiállításait Gombos László zenetörténész mutatja be 09.22. 19:00 Kocsis Krisztián zongoraestje (Zeneakadémia, Solti terem) Kocsis Krisztián eddigi fellépései alapján gazdag felkészültségű Liszt-előadó, hangversenye a zongora hangzása és technikai lehetőségei iránt érdeklődő, elmélyülést kereső koncertjáróknak kötelező. Épp ezért már csak kevés jegy kapható a koncertre, jó lesz sietni! • Liszt: Impromptu • Brahms: Variációk egy Paganini-témára, Op. 35 • Liszt: Don Juan-parafrázis • Liszt: Ave Maria – Róma harangjai • Schumann: C-dúr toccata, Op. 7 • Schumann: Karnevál, Op. 9 Km.: Kocsis Krisztián (zongora) (via zeneakademia.hu) Kocsis Krisztián koncertje szeptember 17-én 19:00 órakor a Semmelweis Szalonban is elhangzik az Ars Sacra fesztivál keretében. Utóbbi program ingyenes, de regisztrációhoz kötött. (via ars-sacra.hu) 09.22. 19:00 Liszt Ferenc estéje – válogatás Liszt kései zongoraműveiből (Zenetudományi Intézet) A hangversenyről sajnos méltatlanul kevés információ áll rendelkezésre, de Liszt Ferenc kései zongoraművei rendkívül izgalmas talaj mind az előadók, mind pedig a gyakorlott zongorakoncert-látogatók számára. Vigyázat, spirituális élmény várható! Km.: Lőte Enikő, Hlavacsek Tihamér, Pellet Sebestyén (zongora), Lőte Attila (színművész) (via muzsikalendarium.hu) 09.24. 20:00 Bogányi Gergely zongoraestje (Szent Mihály-főszékesegyház, Veszprém) • Liszt: Un sospiro o Funerailles – October 1849 o Transzcendens Etűd – F-moll o Genfi harangok o Legenda No.2 (Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár) o Benedictus (a Magyar Koronázási Miséből) • Bartók: 15 Magyar parasztdal • Liszt: 15. Magyar Rapszódia (Rákóczi-induló) Km.: Bogányi Gergely (zongora), Oberfrank Pál (színművész) (via ars-sacra.hu) 09.25. 19:00 A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye (Müpa) A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye, ahol hivatalosan is bemutatkozik a zenekar új zeneigazgatója, karmestere, Hamar Zsolt. A darabok összeállítása igazán izgalmas, a szimfonikus költemény atyjának, Lisztnek zongoraversenyét keretezi két magyar zeneszerző-óriás: Kodály szimfonikus költeményével, Dohnányi pedig szimfóniájával. A zongoraverseny szólistája Ránki Dezső, aki a legelismertebb és legbiztosabb kezű Liszt-előadóink egyike. A koncert patetikus lelkiállapothoz javallott. • Kodály: Nyári este • Liszt: II. (A-dúr) zongoraverseny • Dohnányi: I. (d-moll) szimfónia, Op.9 Km.: Ránki Dezső (zongora), Nemzeti Filharmonikusok, vez.: Hamar Zsolt (via mupa.hu) 09.26. 18:00 Hegedűs Endre zongoraestje (Bartók-ház) Bartók Béla pasaréti háza látja vendégül Bartók Béla halálának évfordulója alkalmából Hegedűs Endrét és közönségét. A főleg Bartók és Liszt művekből álló program az átlagosnál mélyebb betekintést ad a két szerző zongoraéletművébe, amely egy különleges és a helyszínből adódóan bensőséges emlékkoncertnek ígérkezik. • Bartók: Este a székelyeknél és Allegro barbaro • Bartók: Szvit Op.14 • Bartók: Szonatina • Bartók: Régi táncdalok a 15 magyar parasztdalból • Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai • Liszt: 104. Petrarca – szonett • Liszt: I. elfelejtett keringő • Donizetti – Liszt: Lammermoori Lucia – reminiszcenciák S.397 • Kodály: Marosszéki táncok Km.: Hegedűs Endre (zongora) (via bartokmuseum.hu) 09.27. 19:00 Liszt Ferenc h-moll szonátája – műelemzés és koncert (Régi Zeneakadémia) A Liszt Ferenc Társaság rendezvényén a zongorairodalom egyik legizgalmasabb művét veszi górcső alá Paul W. Merrick, a szonáta egyik elismert kutatója. A zenei illusztrációkat és végül a teljes darabot Váradi László előadásában hallhatja a közönség. • Liszt: h-moll szonáta Km.: Váradi László (zongora), Paul W. Merrick (zenetörténész) (via zeneakademia.hu) 09.27. 19:30 Koreai Szimfonikus Zenekar hangversenye (Zeneakadémia) “A Koreai Szimfonikus Zenekar, mely egyike a vezető zenekaroknak Dél-Koreában, idén szeptemberben debütál Magyarországon a Zeneakadémia Nagytermének színpadán. A Szöuli Művészeti Központ állandó zenekara, az összesen 100 főből álló, két szerződött zeneszerzővel is rendelkező és évi több mint 90 koncertet maga mögött tudó Koreai Szimfonikus Zenekar azon dolgozik, hogy a koreai komolyzenét kiemelje az elmúlt 30 év állóvizéből, mind hazai, mind külföldi közönség előtt.” Az országban demokrácia és Liszt-kultusz uralkodik, a Koreai Liszt Társaság több alkalommal is szervezett már koncertet hazánkban. Ez alkalommal a koreai komolyzenét sajnos nélkülöznünk kell, de a szimfonikus zeneirodalom remekei minden bizonnyal kárpótolni fognak ezért. • Liszt: Les Préludes • Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64 • Csajkovszkij: 5. (e-moll) szimfónia, op. 64 Km.: Christel Lee (hegedű), Koreai Szimfonikus Zenekar, vez.: Chi-Yong Chung (via zeneakademia.hu) 09.28. 19:00 Ingrid Fuzjko Hemming és a MÁV Szimfonikus Zenekar (Zeneakadémia) Németországban született 1932-ben, japán zongorista és orosz-svéd építész szülők gyermekeként. Tehetsége fiatalon megmutatkozott, tanulmányait Japánban és Németországban végezte. A világ minden táján fellépett már, kortársainak legjavával. Sokoldalú, extravagáns előadó, író, Liszt-interpretációi különösen kedveltek. Tevékenységén keresztül sokat ad a rászoruló embereknek, ez a támogató, humanista világnézet Liszttel közös vonása. A hangverseny minden korosztálynak javasolt, de elsősorban azoknak, akikkel szeretnénk megszerettetni az előadó-művészet világát, mert a Művésznő sikere borítékolható! • Dvořák: Déli boszorkány, Op.108 • Chopin: Asz-dúr etűd, Op.25/1 • Chopin: E-dúr etűd, Op.10/3 • Chopin: Gesz-dúr etűd, Op.10/5 • Chopin: c-moll („Forradalmi”) etűd, Op.10/12 • Liszt: 6. (a-moll) Paganini-etűd • Liszt: Szerelmi álmok – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst • Liszt: 3. (gisz-moll) Paganini-etűd („La Campanella”) • Dvořák: A vízimanó, Op.107 • Liszt: 2. (A-dúr) zongoraverseny Km.: Ingrid Fuzjko Hemming (zongora), MÁV Szimfonikus Zenekar, vez.: Mario Košik (via zeneakademia.hu) 09.28. 19:30 Látomások a tűzről és a halálról – a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek hangversenye (Müpa) “Semmi kétség, hogy a 19. század legnagyobb hatású zeneszerzői között előkelő hely illeti Liszt Ferencet. Újragondolta a versenymű műfaját – például a Haláltáncban –, valamint megálmodta a szimfonikus költemény ideáját, mely a legkülönbözőbb stílusú és szemléletű zeneszerzők – Csajkovszkij, Richard Strauss, Smetana, Rachmaninov, sőt, a fiatal Bartók – számára jelentett referenciát. A liszti elgondolás egyik legkülönösebb, legizgalmasabb, legrejtélyesebb leágazása pedig Szkrjabin nevéhez kapcsolódik.” A szimfonikus zenét és zongorát szerető, gyakorlott – vagy hatásokat kereső – koncertjárók számára ajánlott hangverseny. • Szkrjabin: Az extázis költeménye • Liszt: Haláltánc; Prometheus • Szkrjabin: Prometheus – A tűz költeménye Km.: Ránki Dezső (zongora), Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, vez.: Kovács János, Báll Dávid (zongora) (via mrze.hu) 2017. szeptember 26. kedd este „Liszt Ferenc estéje” – Válogatás Liszt késői zongoraműveiből MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1. kerület, Táncsics Mihály u. 7. Kiállításlátogatással egybekötött koncertek a Zenetörténeti Múzeumban A hangversenyek előtt 1 órával a Zenetörténeti Múzeum kiállításait Gombos László zenetörténész mutatja be Km. Lőte Enikő, Hlavacsek Tihamér és Pellet Sebestyén – zongora, km. Lőte Attila - szinművész, Támogató: MMA Részletes műsorról nincs információm

823 Ardelao 2017-09-05 11:33:56
Liszt Ferenc és a vakok. „Általános érdeklődésre tarthat számot, hogy, Liszt Ferenc, a halhatatlan zeneköltő, ismerte-e a vakok fejlett zenei hallását és sokaknak kiváló művészei, zenei képességét. Herodek Károly*, a Vakok József Nádor Intézete nyugalmazott igazgatója e tárgyban eszközölt kutatásai révén megállapította, hogy Liszt, Ferenc annakidején baráti összeköttetést tartott fenn a Pesti Vakok Intézete, — ahogyan akkoriban az országos intézetet nevezték — kiváló, képességű igazgatójával, dr. Mihályik Szidorral, aki maga is átlagon felüli zongorajátékos volt s Liszt Ferenc nagy tisztelője. Családjában többször megfordult Liszt Ferenc, s itt ismerkedett meg több kiváló képességű zenész-ifjúval, köztük a később nagy hírnevet szerzett Horváth Attilával. Horváth Attila a közelmúltban elhunyt Radnai Miklóst, az Operaház igazgatóját vezette be a zene-világába s vele állandó barátságot tartott fenn. Most már mindketten örök álmukat alusszák a Kerepesi úti sírkertben. A Horváth Attila zenetanár és zeneszerző, és Liszt Ferenc között fennálló kedves kapcsolatot a boldogult fia, dr. Horváth Attila, a jeles Röntgen-szakorvos a következőkben ismerteti”: — „Liszt egyik itthoni tartózkodása alkalmával, 1878-ban, meglátogatta a Vakok Intézetét. Dr. Mihályik Szidor igazgató bemutatta neki atyámat, aki akkor tizenhat éves volt. Atyám saját kompozícióiból játszott Lisztnek. Ezek annyira megnyerték tetszését,, hogy meghívta atyámat, látogassa meg őt a Zeneakadémián s hozzon magával valamit kompozícióiból. Liszt legközelebbi pesti tartózkodása alatt ez meg is történt. Atyám „A Három Mazurka“ című művét játszotta. Ez annyira megtetszett Lisztnek, hogy atyámat homlokon csókolta, majd maga ült le a zongorához és másfél órán át fantáziált atyám darabjának témája felett. Utána meghívta atyámat magához máskor is. Atyám több ízben is felkereste Lisztet, mindenkor bemutatva neki a zeneköltésben és zongorázásban tett előhaladását. Tanulmányai folytatására később Bécsbe kerülvén, megszakadt az érintkezés köztük. Apám tehetségéről Liszt igen szép bizonyítványt állított ki német nyelven s ezt ma is kegyelettel őzöm.” PESTI HÍRLAP, 1936. május 6. (58. Évfolyam, 124. szám) *Herodek Károly gyógypedagógus (1873-1969) [Megj. A.]

822 Búbánat 2017-08-31 11:54:56
Ma esti előadás a Várkert Bazárban: 2017. aug. 31. 19.00 [url] http://www.varkertbazar.hu/esemenyek/liszt-es-a-magyar-ciganyzene; LISZT ÉS A MAGYAR CIGÁNYZENE[/url] Nyáresti zenei koncertek a Magyar Állami Népi Együttes muzsikusaival Művészeti vezető: Pál István „Szalonna“ PRÍMÁS: RADICS FERENC „A nyáresti zenei hangulat a Várkert Bazárban, egy olyan zenei koncertsorozat, melyben a klasszikus zene, a népzene és a népies műdal egymással karöltve repítik az érdeklődőket a zene világába. Liszt Ferenc magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár. Minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze, aki egyben a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője, a programzene lelkes támogatója volt. Összesen körülbelül 1400 művével minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, melyek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. A Magyarországhoz ezer szállal kötődő mester számos művében - a teljesség igénye nélkül: Poème symphonique "Hungaria", Poème symphonique, "Hunok csatája", Magyar rapszódiák- örökítette meg az itt hallott magyar és cigányzene dallamait, az akkori magyar zenei világ emlékeit. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak.”

821 Búbánat 2017-08-26 15:39:18
„Le concert, c'est moi!“ - „Das Konzert bin ich!“ (Franz Liszt) [url] http://www.lisztfestival.at/cms_liszt/front_content.php?idcat=155; Liszt Festival Raiding 2017 [/url]

820 Ardelao 2017-08-25 21:42:22
Magyar Rádió műsorából(1938): Népszerű Liszt-műveket ad a Stúdió. A Magyarország Sárga Rádiójának régi kérése, hogy Liszt Ferenc műveit minél gyakrabban iktassák a rádió műsorába. Sokszor felvetettük a Liszt-estek gondolatát is, amelyet varsói mintára a magyar rádió is megvalósíthatna. A stúdió vezetősége mindez-ideig nem barátkozott meg ezzel a gondolattal s így azok a rádiózók, akik nem külföldről akarnak Liszt műsorokat hallgatni. hanem a budapesti stúdióból, kénytelenek beérni azzal, ha egy-egy zongorista vesz műsorára Liszt-műveket, vagy pedig — ami még ritkább — a stúdió rendez Liszt-műveiből zenekari hangversenyt. Ilyen ritka Liszt-koncertet iktattak a június 29-i déli műsorba: »Népszerű Liszt-művek«címmel. A műsort Rajter Lajos, a stúdió fiatal karmestere állította össze és ő is vezényli. Sorrendben a következő Liszt műveket fogjuk hallani: Magyar rohaminduló; Hungária, szimfonikus költemény; A Pesti karnevál c. rapszódia; Induló a Szent Erzsébet legendájából; Szent Ferenc prédikál a madaraknak; Consolations (Polgár Tibor átiratában) és végül a Les Feux follets (Weiner Leó átiratában). MAGYARORSZÁG, 1938. június 5. (45. Évfolyam, 126. szám) *

819 Búbánat 2017-08-25 00:42:14 [Válasz erre: 751 Ardelao 2017-02-04 18:38:04]
Kapcs. 751. , 812.,sorszámok Papp Viktor a Liszt Ferenc élő magyar tanítványai című könyvének (1936., Dante Kiadás) bevezetőjében felsorolja a már nem élő tanítványokat is. Köztük van Szendy Árpád … Az interneten bőséges anyagot találtam az egykori neves zongorapedagógusról, most belinkelem ide az alábbi publikációt: [url] http://www.parlando.hu/2011/2011-2/2011-2_Sziranyi_Szendy-teljes.htm; SZENDY ÁRPÁD, LISZT FERENC TANÍTVÁNYA (1863 – 1922) [/url] Az olvasóhoz: „Mint a Zeneakadémia történetét kutató könyvtáros, kutatásaim során több alkalommal foglalkoztam Szendy Árpáddal, a magyar zongorapedagógia egykor megkerülhetetlen, mára teljesen elfeledett alakjával. Harminckét évi zeneakadémiai szolgálatát halálakor így summázta Moravcsik Géza a kortárs: „Szendy legkiválóbb kvalitása: tanári tevékenysége, amellyel ez idő szerint a köztudatban a legnagyobb magyar zongorapedagógus hírnevét érdemelte ki. Nagy sikereinek titka abban a felsőbbrendű szellemi energiában rejlett, amellyel lekötni, biztosítani tudta tanítványainak odaadását, amidőn elveit, meggyőződéseit magával ragadó hévvel szólaltatta meg. Lényének ereje, lángja átsugárzott tanítványaira is, miközben a művészi előadás titkait magyarázta nekik. Az egyéniségnek ez a meggyőző és ellenállhatatlanul hódító képessége Isteni ajándék a nagy tanítómesterek számára, akik hivatva vannak hatni és vezetni.” Közel kilenc évtizeddel halála után úgy gondolom nem szabad hagynunk, hogy neve csak egy legyen a Zeneakadémia tanárainak becses listáján. Pedagógiai munkásságának, a zongoraoktatásról vallott elveinek, a Zeneakadémia zongoratanszakának jobbá válásáért való küzdelmének bemutatása szétfeszítette egy átlagos tanulmány keretét. Hiszem azonban, hogy a fellelt és közzétett dokumentumok zenepedagógiai vonatkozásai, zene- és kultúrtörténeti értékei felkeltik a Nagybecsű Olvasó érdeklődését.” Szirányi Gábor

818 Búbánat 2017-08-25 00:10:05 [Válasz erre: 773 Ardelao 2017-05-12 17:08:59]
Kapcs. 773. sorszámhoz Weisz József nevű Liszt-tanítványról találtam adatot az alábbi internetes oldalon: [url] https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/183940; Weisz József zongoraművész hangversenye [/url] "Debreczeni Színház. Péntek, 1883. évi február hó 16-kán, Krecsányi Ignácz igazgatása alatti dráma-, vígjáték-, népszínmű- és operette-színtársulat által. Weisz József tizennyolcz éves zongoraművész -Liszt Ferencz tanítványa- hangversenye."

817 Búbánat 2017-08-22 11:21:14 [Válasz erre: 816 Ardelao 2017-08-22 10:01:58]
Igen? Akkor utánanézek ennek. Mindenesetre ha találok valami érdemlegeset még ebből a könyvből, szívesen beírom ide én is.

816 Ardelao 2017-08-22 10:01:58 [Válasz erre: 815 Búbánat 2017-08-22 09:12:42]
Az alább felsorolt tanítványokról már régebben írtam a Papp Viktor, 1936-ban megjelent könyvéből! Felesleges újra beírni ezeket. Shuk Anna Varga Vilma Bahnert József Márkus Dezső Thomán István Weisz József

815 Búbánat 2017-08-22 09:12:42 [Válasz erre: 812 Búbánat 2017-08-21 14:48:39]
A felsorolt Liszt-tanítványokat a következő hetekben sorra veszem; Liszt-kapcsolataikra való különös tekintettel.

814 Ardelao 2017-08-21 17:08:06
Előzmény: 757. sz. beírásom (2017. II. 18.) Gách Marianne írja a „Haladás” című folyóirat: 1949. 2. számában: Körülbelül két hónappal (1948 szeptemberében, megj. A.)* ezelőtt írtam Vargha Vilmáról, Liszt Ferenc utolsó élő tanítványáról, aki szomorú öregségét tengeti Irányi-utcai kis szobájában, rettenetes anyagi gondokkal küszködik. Most Buenos Airesből kapott levelet a Haladás szerkesztősége. A feladó Margurita Borgida de Haas, magyar származású nő, aki még a harmincas évek derekán került ki Argentínába. Vargha Vilma néniről írt beszámolóm nyomán a következőket írja: — „Kérem Liszt Ferenc utolsó növendékének, aki oly sivár elhagyatottságban él, a pontos címét. Havi megélhetéséhez 40—50 forinttal én is szívesen hozzájárulnék. Ennyivel tartozom én és minden magyar, Liszt Ferenc emlékének. Hogy Liszt Ferenc mit jelent a magyarok számára, arra akkor ébred rá az ember, amikor legalább tíz év óta külföldön él.”... Meghatottan köszönjük a kedves levelet. Vilma néni címét repülőpostán elküldtem. Haladás (1945-1949) című folyóirat 1949.I.13. (5. Évfolyam, 2. szám) * Vargha Vilmával készített interjú címe: Liszt Ferencre emlékezik Vilma néni, az Irányi utcában (A).

813 Ardelao 2017-08-21 16:13:36 [Válasz erre: 812 Búbánat 2017-08-21 14:48:39]
Az alább idézett rész - bővebben - már szerepel a 2017. 02. 04-i, 751. sz. bejegyzésemben.

812 Búbánat 2017-08-21 14:48:39
Papp Viktor: Liszt Ferenc élő magyar tanítványai Dante Kiadás (Budapest), Vászon , 191 oldal Fekete-fehér fotókkal illusztrált. ELŐSZÓ Liszt Ferenc tanitványaival s a mester pedagógiai munkásságával aránylag keveset és elég felületesen foglalkozott a hatalmas arányú Liszt-irodalom. A szegényes magyar zenei irodalom pedig csaknem semmit. Holott Liszt sokrétű egyéniségének egyik jellegzetes vonása: tanító-hajlama, mely egész életén, a zeneművészet minden ágát érintve, végigvonult. Tizenhat éves korában Párizsban már zongoraleckékből élt s ettől kezdve a tanítványok csak a virtuóz-évek utazgatásaiban maradtak el mellőle. De azért Liszt sohasem volt zenetanitó vagy zongoratanár, többször és hevesen tiltakozott is ilyen megítélése ellen, ő nem zeneleckét adott, hanem "művészetet terjesztett" zongorája mellett, íróasztalánál, a zenekar élén, sőt az emberekkel való érintkezése közben is. Nem volt a mai értelemben vett pedagógus és hat évtizeden át mégis ő tanította zenére a világot. Ha pedagógus nem volt, természetesen pedagógiai módszere sem lehetett. És mégis volt: mely a felismert tehetségek előbbrevitelében és megerősítésében nyilvánult meg. Senki sem tudott olyan elismeréssel adózni a tehetségnek, mint Liszt, még akkor is, ha a tehetetlenség iránya az ő felfogásával ellentétes volt. A szép, a szebb: egyetlen pedagógusi parancsa, melyet a zenében legtöbbször példákkal, "megmutatással" érvényesített. Sokszor csak beszélt a műről, anélkül, hogy megszólaltatta volna, de legtöbbször a megmutatáshoz folyamodott s hangokkal, a játékával oktatott. Legnagyobb pedagógiai ereje pedig grandiózus egyéniségében rejlett, mely bűvös hatása körébe vont mindenkit. Egyik Lotz-tanítvány mondta el, a mester úgy oktatta rajztábláját körülvevő tanítványait, hogy megjelölve a feladatot, - mondjuk: futó alak -, a krétát kezébe vette, a táblának háttal állt s anélkül, hogy a rajztáblára nézett volna, a futó alak körvonalát, nagy lábujjánál megkezdve, egyetlen lendülettel felrajzolta... aztán megfordult, ránézett rajzára s ennyi magyarázatot tett hozzá, mint tanár: "Igy kell ezt csinálni"... És mégis, nem is képzelné az ember, milyen hatalmas oktató erő van a tudásnak ilyen bravúrjában. Liszt is tett így nem egyszer, de ha érdemesnek látta, aprólékosságokba is belement. De nem akarom felsorolni, részletezni s osztályozni Liszt pedagógiai eszközeit és működését, mely hosszú élete folyamán, valamint a működési terület szerint (Párizs, Genf, Weimár, Róma, Budapest) változott, - helyesebb, mert közvetlenebb, ha azok beszélnek erről, kik a mester zongorája mellől indultak neki az életnek, - a tanítványok -, amint Liszt nevezte volt őket: "az ő aposotolai." TARTALOM Bevezetés Liszt Ferenc élő magyar tanítványai Nők: Bauholzer Julia 37 Forster Stefánia 53 Guttmann Emma 63 Kramer Ernesztina 71 Müller Eugénia 81 Schuk Anna 89 Varga Vilma 97 Vaszilievits Olga 115 Voigt Gizella 127 Férfiak: Bahnert József 155 Forrai Sándor 159 Márkus Dezső 167 Thomán István 171 Weisz József 189

811 Búbánat 2017-08-17 08:53:10 [Válasz erre: 768 Búbánat 2017-04-19 11:42:39]
Most délelőtt, Bartók Rádió 9.30-10.00 „ Kritikus füllel” Liszt Ferenc dal- és operaátiratait Farkas Gábor zongorázza A kiadványról Mácsai János, Molnár Szabolcs és Ujházy László beszélget. Szerk.: Katona Márta (ism.)

810 Búbánat 2017-08-16 09:08:43
1880 tavaszán Kolozsvárott a Szent Mihály katedrálisban koncertezett Liszt Ferenc . A papa ezrede ideiglenesen éppen a városban állomásozott. Az idősb Lehár megengedte, hogy amíg ő ingyen hegedül a zenekarban, addig fia az egyik sarokban meghúzódva végighallgassa a koncertet. Lehár jóval később így emlékezett a kolozsvári napokra: „a hangverseny végén Liszt elbúcsúzott apámtól, aki a mester keze fölé hajolt és megcsókolta.” Forrás: Gál Róbert: Óh lányka, óh lánykám… - Lehár az operett fejedelme (Rózsavölgyi és Társa, 2006)

809 Búbánat 2017-08-02 22:19:07
Nagy esemény Pétervár zenei életében Liszt Ferenc látogatása Liszt Ferenc 1842. április 16-án érkezett meg Szentpétervárra. Huszadikai zongoraestjén hatalmas tömeg hallgatta. Soraikban számos ott élő finn, svéd, német, francia és lengyel is volt. A koncerten ott volt Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (Szentpétervár,1824. január 14. – Szentpétervár,1906. október 10.) zenekritikus, művészettörténész, esszéíró, levéltáros, politikai aktivista, aki érzékletes beszámolójában írja le, milyen hatást váltott ki Pétervárott a világjáró magyar komponista-zongoraművész megjelenése: „A Nemesi Gyűlés dugig tömött termében egyszerre valami zaj hallatszott, mindenki arrafelé nézett, és megláttuk Lisztet, amint a galérián és az oszlopok mögött föl-alá járkált… Liszten fehér mellfodor volt, afölött díszlett az Aranysarkantyú-rend, melyet nemrég adományozott neki a pápa, és más kitüntetéseket is viselt láncocskákon, a frakk hajtókáján. Szikár alakja görbén meghajolt, és bár sokat olvastam híres ’firenzei arcéléről’, mely állítólag Dantéhoz teszi őt hasonlatossá, semmi szépséget nem találtam arcában… Annál inkább lenyűgözött óriási, hirtelenszőke sörénye a fején. Ilyen hajat senki sem mert viselni akkortájt Oroszországban, ez szigorúan tilos volt. A teremben sugdolózás támadt, észrevételek és megjegyzések hangzottak el Lisztről… Ekkor Liszt az órájára pillantott, eltávozott a galériáról, átfurakodott a tömegen és a dobogóhoz sietett, de ahelyett, hogy a lépcsőn ment volna fel, oldalról egyenesen felugrott az emelvényre, lerántotta kezéről fehér glaszékesztyűjét, a padlóra dobta, a zongora alá, mélyen meghajolt mind a négy irányban, olyan tapsorkán közepette, amilyent bizonyára nem hallottak még Pétervárott 1703 óta, és leült. A terem egy pillanat alatt hallgatásba merevedett, mintha mindenki egyszerre meghalt volna, és Liszt elkezdte, egyetlen hangnyi előjáték nélkül, Rossini Tell Vilmosának nyitányát. Mikor befejezte a nyitányt, a terem viharos tapsban tört ki, ezalatt Liszt gyorsan átment a másik zongorához, mely fordítva állt ott, és így cserélgette a zongorát minden egyes darabnál, úgyhogy a teremnek hol az egyik, hol a másik fele számára volt látható az arca… A hangverseny után Szerov és én olyanok voltunk, mint a megzavarodottak, alig szóltunk egymáshoz, és mindegyikünk haza sietett, hogy papírra vesse benyomásainkat, álmainkat, lelkesedésünket… Olyanok voltunk, mint a szerelmesek, vagy mint akiket mámor lepett meg. Nem csoda. Egész életünkben nem tapasztaltunk még ehhez hasonlót, sohasem találkoztunk még szemtől szembe ilyen szenvedélyes, zseniális és démoni természettel, mely hol szélviharként rohan, hol a gyengéd szépség és báj kellemét árasztja szét.” Utolsó pétervári estjén Hummel H-moll koncertjét játszotta el. Amit Stein príma hamburgi pianista tett népszerűvé a közeli Helsinkiben. A mester 1842. május 29-én este indult el Pétervárról az esti gőzhajóval. Sokan elkísérték a Finn Öböl kijáratánál fekvő Kronstadt erődszigetig. A finn és svéd partok előtt utazott végig. Harmincadikán már Párizsban játszott… (Forrás: Abody Béla: Az Opera fellegvárai – Zeneműkiadó, Budapest, 1967 - "Pétervár - Leningrád")

808 Búbánat 2017-07-31 11:05:16 [Válasz erre: 703 Búbánat 2016-09-22 15:46:32]
Széchényi Imre élete és kapcsolata Liszt Ferenccel Szerző: Széchényi Kálmán Mindeddig csak azok a történészek ismerték Széchényi Imre nevét, akik belterjesen foglalkoztak az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Császárság történelmével. A helyzet számomra megváltozott, amióta kezembe kerültek dédnagyanyám, gróf Széchényi Dénesné szül. Mariette Hoyos grófnő naplójának kivonatai. Mariette Széchényi Imre sógornője volt, és miután megözvegyült, Maria Josepha főhercegnőnél (az utolsó magyar király és osztrák császár, Károly édesanyjánál) egy ideig a főudvarmesteri tisztséget töltötte be. Mariette naponta Bach-műveket zongorázott, és szalonokban, de alkalomadtán nyilvánosan is, Schubert-, Schumann- és Mendelssohn-dalokat énekelt. Leírta, hogy Liszt megtanította neki néhány saját dalát. Nagy meglepetésemre megtudtam, hogy Mariette gyakran játszotta sógorával együtt annak négykezes zongoradarabjait, és hogy dalainak zömét ő adta elő először. 1920-ban ezt írta az immár 82 éves dáma a naplójába: „…még egyszer megpróbáltam Imre sógor dalait énekelni.“ Valószínűleg ez alkalommal foglalkozott valaki utoljára e dalokkal újrafelfedezésük előtt. Azóta könyvtárakban, archívumokban és privát gyűjteményekben Széchényi Imre 100 szerzeményét találtam meg, köztük 32 dalt és 15 négykezes zongoraművet. Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Imre 1825-ben született Bécsben. Édesapja Lajos (a híres reformpolitikus István bátyja), az az egyetlen Széchényi, akit ismer a zenetörténet, mert Schubert megzenésítette két versét („Der Flug der Zeit“, „Die abgeblühte Linde“), és neki ajánlotta „A halál és a lányka“ című dalát. Széchényi Lajos azon kívül, hogy szép költeményeket írt, alkalomadtán komponált is. Bécsi szalonjában feleségével, Françoise von Wurmbrand osztrák grófnővel együtt adott fogadásain kora leghíresebb személyiségei, müvészek, politikusok és hadvezérek fordultak meg, mint például Grillparzer, Andersen, Liszt, Donizetti, Metternich herceg, Windischgrätz és Jelačić tábornok. A gróf a fiatal Liszt Ferencet 1835-ben mutatta be szalonjában. Imre ezek szerint már 10 éves kora óta ismerhette Lisztet. Nagybátyja, Széchenyi István révén is megismerhette őt, hiszen István 1839 óta szoros kapcsolatban állt Liszttel: Pozsonyban találkoztak először, amikor Liszt – Pestre utaztában – ott töltött pár napot és két koncertet is adott december 20-án és 22-én; kedvéért még az országgyűlés ülését is elnapolták. Már megismerkedésük alkalmával is kölcsönösen mély benyomást tettek egymásra. István naplójából tudjuk, hogy ezt követően is többször találkoztak, különösen 1846-ban voltak sokat együtt Pesten. 1846. március 23-án pedig Liszt Széchényi Lajos és István vendége volt. Imre első találkozása Liszttel ugyan nem dokumentált, de fentiek alapján nagyon valószínű, hogy ez 1848 előtt történt. Minthogy Széchényi Lajos Zsófia főhercegnő, Franz Josef (Ferenc József) és Maximilian (Miksa) édesanyjának főudvarmestere volt, édesapja hivatása révén Imre együtt nőtt fel a bécsi udvarban Ferenc Józseffel és Miksával, a későbbi osztrák illetve mexikói császárral. Magántanárok tanították, zenei neveltetéséről sajnos nem maradt fenn információ. Tény az, hogy 20 éves korára kiművelt emberfő lett, kitűnően zongorázott, komponált és öt nyelven beszélt. Húsz éves korában diplomáciai szolgálatba lépett, először Rómába, 1848-ban Stockholmba, 1850-51 között Frankfurtba, 1852-ben Brüsszelbe és Párizsba, 1854 közepétől Szentpétervárra helyezték. Gróf Esterházy Bálintot, az ottani nagykövetet 1857 végén súlyos betegsége miatt szabadságolták, attól kezdve a 32 éves Széchényi Imre vezette a követséget. 1860-ban nápolyi követté nevezték ki. Itt életveszélyes szituációba kerül, amikor Garibaldi körülvette és ostromolta Gaeta várát, ahová Széchényi Imre II. Ferenc nápolyi királlyal és annak feleségével, Mária Zsófia királynővel (Erzsébet magyar királyné húgával) együtt menekült. A várban éhínség és járvány tört ki, a védelem nehéz volt, a katonák nem akartak harcolni, II. Ferenc le akart mondani. Mária királyné azonban el volt szánva a kitartásra. Beosztotta a tartalék élelmet, ápolta a sebesülteket, végül maga is fegyvert fogott. A nápolyi királyság azonban minden hősiesség ellenére megbukott. Ezt követő hosszabb római tartózkodás után Imre 1864 júliusában nem fogadta el a tervezett áthelyezését Szentpétervárra, hasonlóképpen visszautasította novemberben a koppenhágai képviselet átvételét. 1865-ben Nagymarton körzete országgyűlési képviselővé választotta, ekkor megszakította diplomáciai tevékenységét, és birtokaira vonult vissza. 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia berlini nagykövete lett, amely minőségében 14 éven át szolgált. Osztrák részről ő vezette azokat a tárgyalásokat, amelyek 1881-ben a három európai császár közötti egyezményhez vezettek („Dreikaiservertrag“, amely az osztrák és német császár, valamint a cár között jött létre), ő írta alá Ferenc József nevében 1885-ben a Berlini Egyezményt („Kongo-Konferenz“) és a Monarchia csatlakozását a Földközitengeri Szerződéshez („Mittelmeerabkommen“). Sok más egyéb tevékenységével jelentősen hozzájárult az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország közötti békés, baráti kapcsolatok kifejlődéséhez. Érdemei elismeréseképpen Ferenc József császár Széchényi Imrét aranygyapjas lovaggá ütötte, II. Vilmos császár pedig a legmagasabb porosz renddel, a „Fekete Sas“-sal tüntette ki. Pályafutása során nemcsak világot látott, hanem kapcsolatrendszere is hihetetlenül kitágult, óriási áttekintést szerzett a művészetekről, ezen belül az európai zenei életről. Frankfurtban megbarátkozott Bismarckkal, a későbbi német kancellárral, Szentpétervárott Johann Straussal és Zichy Mihállyal, Rómában Reményi Edével és Liszt Ferenccel, akivel a korábbi ismeretség barátsággá ért, Velencében Dolgorucky hercegnővel, Berlinben Vilmos császárral, aki később látogatást tett Horpácson, Marcella Sembrich primadonával, Alfred Grünfeld csellistával, Budapesten Mihalovich Ödönnel, Erkel Ferenccel és Apponyi Alberttel, Bécsben a világhírű Hellmesberger Quartettel, hogy csak a fontosabb barátságokat említsem. A diplomáciai szolgálattal párhuzamosan futott zeneszerzői pályája. Már 1845-ben megjelent nyomtatásban a „Bölcsődal“, Eőry Béla versére. 1852-ben jelentkezett első zongorára írott polkáival, 1853-ban megjelent az első három nagyzenekarra hangszerelt polkája. Szentpétervárott főként polkákat, mazurkákat, csárdást és keringőket komponált, amelyek közül sokat zenekarra hangszerelve is publikált. Szentpétervárott ismerkedett meg az ifjabb Johann Strauss-szal, akivel ott gondtalan agglegényéveket töltött el, és életre szóló barátságot kötött. Strauss többször adott elő koncertjein Széchényi-műveket, két kompozícióját pedig neki ajánlotta (Op. 215 „GedankenflugWalzer“, Op.182 „Széchényi-Marsch“). Egy szerelmi kaland után Straussnak menekülnie kellett Szentpétervárról, ügye Imre segítsége nékül csúnyán végződött volna. Széchényi Imre az 1850-es években összesen 34 zongorára írt táncot és indulót, továbbá 15 zenekari táncot jelentetett meg nyomtatásban. Három nagyzenekarra írt tánca kiadatlan maradt. Tudomásunk van egy 1855-ben Nagycenken, Széchenyi Istvánnénál rendezett zenei estről, ahol többek között az akkor 30 éves Imre kompozicióit is játszották. Széchényi táncai ebben az időben már elterjedtek és kedveltek voltak. Példaképpen említem, hogy 1856-ban, Bad Kreuznachban a fürdőhelyi zenekar meglepte Imre öccsét, Dénest, Széchényi-polkák előadásával. Erről az eseményről maga Dénes így számol be: „1856. június 17. Bad Kreuznach, Hotel Oranienhof. Az első nap, reggeli előtt a zenekar polkákat játszott Imrétől. Mindjárt a második napon egy szerenádot kaptam. Kiderült, hogy a karmester azt hitte, én vagyok a polkák szerzője. Amikor felvilágosítottam őt, hogy én csak a zeneszerző öccse vagyok, csalódott lett és megsértődött.” A nápolyi királyság 1861-ben bekövetkezett bukása után Széchényi Imre 1864-ig Rómában volt szolgálatban, ott ház és személyzet állt rendelkezésére. Liszt fő tartózkodási helye 1861 és 1870 között ugyancsak Róma volt. Így Imrének lehetősége volt arra, hogy a Széchényiek Liszthez fűződő hagyományos kapcsolatát tovább ápolja. Sajnos nincsenek adataink Széchényi Imre és Liszt korai római kapcsolatáról az 1861-64 közötti években. Mariette 1864-es naplóbejegyzéseinek Liszttel kapcsolatos részei azonban már korábbi intim kapcsolatra engednek következtetni. 1864 januárjában Imre meghívta öccsét, Dénest családjával együtt Rómába. Olaszországban összesen öt hónapot töltöttek, május 18-án utaztak haza. Dénes útra kerekedett feleségével, Mariettel, Imre (családi becézés szerint Imce) nevű kisfiúkkal és a személyzettel (gyermekgondozónő, komorna és komornyik). Imre, a „világ legszeretetreméltóbb sógora“, hatalmas virágcskorral várta öket a római pályudvaron, majd hintójával a Via del Babuino 59. szám alatti házhoz vitte őket, amelynek a szalonjából természetesen nem hiányzott a zongora. Imre hintóját két-, négy- vagy ötfogatos felállásban egész idő alatt a család rendelkezésére bocsájtotta, így be tudták vele cserkészni a környéket. Hamarosan megérkezett a család régi barátja, Odo Russel (a későbbi angol berlini nagykövet, 1879-től báró Ampthill) is, akivel Mariette „Imre újonnan komponált elragadó négykezes keringőit“ játszotta. Imre kitűnően bútorozott reprezentatív házában sokat muzsikáltak. A német nyelvű napló négy Liszttel történt találkozásról számol be. 1864. február 12-én betoppant Dénesnékhez látogatásra Liszt és megígérte, hogy következő szombaton (tehát február 20-án) játszani fog náluk. Március 18-án Liszt és Odo Russel náluk vacsoráztak és nagyon sokat zenéltek. Odo „magával ragadóan“ énekelt. Liszt betanította Mariette-nek néhány „körülményes, dallamtalan-rapszódikus dalát, ami fáradságos kunszt volt.“ Kár, hogy nem tudjuk, mely dalokról van szó. Érdekes, hogy annak idején Liszt dalai még zenerajongó körökben is mennyire szokatlanoknak, hallatlanul új hangvételűeknek tűntek. Április 6-án részt vettek egy zenei estén, amelyen Liszt működött közre. Mariette ez után az este után megjegyzi: nem gondolja, hogy Liszt komolyan szerzetes óhajtana lenni, bár igen átadja magát a jámborságnak – inkább talán azt szeretné elérni, hogy pápai zeneigazgatóvá nevezzék ki. Sajnos nem írja le, hogy mely megfigyelése alapján vonta le ezt a következtetést. Római tartózkodásuk alatt többször összejöttek Reményi Edével is, aki hegedűjével minden alkalommal nagy élvezetet nyújtott a családnak és mindenkori számos vendégének. Igy például április 27-én zenei estét rendeztek, amelyen Reményi olyan „magával ragadóan játszott, hogy varázslatos melódiái és szenvedélyes játéka a fél éjszakán át tovább vibrált bennünk“. Mariette rendszeresen énekórákat is vett Rómában, koncertekre jártak. IX. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta az egész Széchényi-családot. Április 19-én Imre a követséggel Civitavecchia kikötővárosba utazott, hogy elbúcsúztassa Miksa császárt és udvarát, akik másnap hajóra szálltak Mexikó felé. A következő évtizedet (1865-1875) Széchényi Imre többnyire Magyarországon töltötte. 1865 végén feleségül vette Sztáray-Szirmay Alexandra grófnőt. Alexandra jó zongorista volt, gyakran játszotta férjével együtt annak négykezes kompozicióit. Ragyogó vendéglátó lévén, nagyban hozzájárult a házaspár által rendezett sok-sok zenei est mindenkori sikeréhez. Szeretetreméltó személyisége elbűvölte vendégeit. Levelezett Liszttel is; a mester halála után 17 évvel azt írta, hogy „a Liszttel való baráti kapcsolat legszebb emlékeim közé tartozik.“ Imre ebben az időszakban sokat komponált, de sajnos csak nagyon keveset publikált. 1867-ben hat dala jelent meg francia költők verseire „Six romances“ címmel, amelynek első dalát, a „Cendrillon“-t („Hamupipőke“) sógornője, Mariette már 1866. március 13- án elénekelte a Vigadó nagytermében egy jótékonysági hangversenyen. Ugyanő két hónappal késöbb Karlsbadban lépett föl Mendelssohn-, Schumann- és Széchényi-dalokkal egy koncerten, amelyen Zsófia főhercegnő és Ferenc Károly főherceg is jelen voltak. Széchényi Imre 1870 januárjától négy éven át sok zenei estélyt adott pesti szalonjában (Nádor utca 12). Az első soirée-t januárban kilencven vendége élvezhette, a műsor kizárólag saját kompozíciókból állt. Sógornője nagy sikerrel adta elő több dalát. Liszt 1871. február 1-i, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnének írt leveléből tudjuk, hogy február 3-án részt vett Konstantin von Hohenlohe-Schilligsfürst herceggel (Carolyne vejével) együtt Széchényi Imre nagy zenei estélyén, amelyet Széchényi „saját szerzeményei tiszteletére“ adott. Dénes és Mariette 1871 március első felében tartózkodtak Pesten. Mariette két különlegesen sikerült zenei estélyről tett említést naplójában, melyeken Liszt, Reményi és a Hellmesberger-vonósnégyes működött közre. A március 8-i első soirée-ről, amelyet Széchényi Imre otthonában tartottak, beszámol a sajtó is. Széchényi Imre válogatott dalait Mariette és Pauli Richárd énekelte, első vonósnégyesét pedig a Reményi–Plotényi–Spiller–Szuk vonósnégyes játszotta. Ezen az estén elhangzott Liszt „Orpheus“ szimfonikus költeményének kamara- átirata is, amelyet Liszt és Mihalovich zongorán, Reményi és más hangszeres művészek közreműködésével adtak elő. A második soirée programjáról, amelyen a Hellmesberger vonósnégyes játszott, sajnos nincsenek adataink. Tudjuk azonban, hogy Hellmesbergerék december 20-i pesti koncertjükön eljátszották Imre 2. vonósnégyesét. Liszt leveléből és Legány “Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873” című könyvéből tudjuk, hogy Liszt Széchényi Imre, Michalovich és Reményi társaságában 1871. december 26–án a “Krisztus” oratórium első részének próbáira és december 31-i, Anton Rubinstein által vezényelt előadására Bécsbe utazott. Január elején Imre bemutatta Bécsben Lisztet édesanyjának, Françoise Széchényi szül. Wurmbrand-Stuppach grófnőnek, aki 75. születésnapját 1872. január 21-én készült ünnepelni. Liszt megígérte, hogy 9-én ismét meglátogatja őt és zongorázni fog neki neki, de már január 8-án visszautazott Pestre, és ezért a látogatást az utolsó pillanatban lemondta: csak Pozsonyba kirándult el Bülow egy koncertje kedvéért január 19-én, egyébként április 1-ig folyamatosan Pesten maradt. Széchényi Imre 1872. február 16-án rendezett pesti zeneestélyén volt Liszt “Epithalamium” című, Reményi Ede és Fáy Gizella esküvőjére írt nász-zenéjének ősbemutatója Liszt és Reményi előadásában. 1872-ben jelenik meg Imre „Là bas” (“Ott lenn”) című dala az Apollo folyóirat mellékletében. A magyarországi évek bő dalterméséből nem publikál többet. Kéziratban ránk maradt több dátum nélküli, de valószínűleg ebben az évtizedben, német romantikus költők verseire komponált dala. Egyetlen kivételt képez ebben a csoportban a francia „Le rosier“ című duett szopránra és csákányra zongorakísérettel. (A csákány sétapálcába épített biedermeyer furulya volt.) Ez a zeneirodalom egyetlen duettje erre az együttesre. A duett házi használatra készült, abban az időben játszották, mikor még Imre és Dénes családja együtt lakták a horpácsi kastélyt (1872-ig). Mariette énekelt, Dénes csákányozott és Imre kísérte őket zongorán. Liszt kétszer is meglátogatta Széchényiéket a Sopron közelében fekvő Horpácson. 1872-ben két hetet tölt ott október 29 és november 10 között. Október 29-én ezt írja Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnének: “…elfelejtettem beszélni Önnek Horpácsról, igen kellemes kastély, építészeti stílus nélkül, egy település végén. Széchényi sonkához hasonlítja itteni birtokát – a kastély a csont végén fekszik. Van itt egy igen jó állapotú kápolna, ahol Széchényi gróf káplánja misézik minden nap fél kilenckor. Raiding nincs messze – talán teszek majd egy kirándulást oda.“ Egy hét múlva Mihalovich is Imre vendége. Együtt látogatják meg Liszt szülőfaluját, Raidingot (Doborjánt). Liszt második horpácsi látogatása hosszabb volt, 1874. január 15-én érkezett Bécsből és csak február 18-án utazott tovább Budapestre. Horpácsi tartózkodása alatt komponálta „A holt költő szerelme“ című melodrámáját Jókai Mór versére. Tartózkodása alatt február 12-én koncertet adott Sopronban. Erről így írt Carolyne-nak feburár 18-án: „A Soproni Újság beszámolt önnek a koncertről, amely igen jól sikerült. [….] Az Esterházyak és a Széchényiek igen szívélyesek voltak irányomban. Madame Dönhoff [szül. Di Camporeale hercegnő] Széchényi Imre meghívására pár órát töltött Horpácson, és eljött Lenbachhal [német festő] és Wartenegg úrral együtt a soproni koncertre.“ Január végén Dénes és Mariette is csatlakoztak a társasághoz, ők egy hetet töltöttek Horpácson. „Mariette úszott a zenében.“ Liszt így írt róla Carolynenak: „Mariette úrhölgy igen bájos, temperamentumos és jó humorú. Csodálatosan énekel, főként sógorának, Imrének számos dalát, – a férje pedig imádja.” Meghívták Apponyi Albertet és Mihalovich Ödönt is, és az egész társaság együtt muzsikált, baráti kapcsolatuk igen elmélyült. Erről maga Liszt is beszámolt Carolyne-nak Pestről 1874. március 8-án: „Bensőséges barátságunk Apponyival és Mihalovichcsal egyre erősödik. Naponta meglátogatnak, és amióta Horpácson voltunk Széchényiéknél, a ‚3 horpácsi‘-nak nevezzük magunkat!“ Lisztnek egy kis kellemetlensége is volt Horpácson, és ismét Széchényi Imre közreműködésére volt szükség egy női üldöző elhárításához, mint Strauss esetében Szentpétervárott. Legány így számol be „Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886“ című könyvében a horpácsi idillikus környezetben igazán váratlan botrányról: „ A mit sem sejtő Liszt elé betoppan a misén Voigt Hortense Weimarból. Rögeszmeként forgatja magában régen a gondolatot, hogy neki kell meghoznia Lisztnek a házasság boldogságát. Liszt nyomban a sekrestyébe vezeti, a pap gondjaira bízza, és szobájába zárkózik. De a hölgy négy-öt napig a kastély körül ólálkodik, amíg Széchényi is meg nem sokallja. Akkor Budapestre megy, megtelepszik szállodákban…mindenhol Liszt feleségének adja ki magát. … [Liszt] csak a nagy emberek nagy közönyét szegezheti szembe a hitelrontásnak.“ 1873. január 12-én játszotta Liszt először Budapesten „Bevezetés és magyar induló“ című művét, amely Széchényi Imre egy kiadatlan, de kéziratban ránk maradt négykezes indulójának feldolgozása. Liszt 1873. március 21-i koncertjén a pesti Vigadóban műsorára tűzött két dalt Széchényitől („Lebensglück“ és „Waldeinsamkeit“), amely Semseyné Csáky Irma grófnő előadásában hangzott el. A „Lebensglück“ kottája sajnos ma már nem lelhető fel. Széchényi Imre aktívan támogatta Lisztet a budapesti Zeneakadémia megvalósításában. 1873-ban elvállalta egy héttagú albizottság vezetését az „Enquète Musikhochschule in Budapest“ keretében. Az albizottság tagjai Széchényi mellett Erkel Ferenc, id. Ábrányi Kornél, Liszt Ferenc, Volkmann Róbert, Richter János és Bartay Ede voltak. 1875-78 között Széchényi Imre ismét sokat utazott külföldön. Gyakran tartózkodott Velencében. Továbbra is sokat komponált, de minthogy semmit sem publikált, valamennyi Velencében előadott műve elveszett. Mariette-től tudjuk, hogy 1876 januárjában és februárjában több gazdag programú koncertet adott saját műveiből Dolgorucky Mária hercegnő velencei palotájában. A műsorok fénypontja egy zenekari keringő volt. Ezenkívül elhangzottak nyolckezes zongoradarabok, dalok és duettek cselló- és kürtkísérettel. Velencében találkoztak Liszttel is, aki erről 1876. február 17-i levelében így számol be Carolyne-nak: „Csaknem semmi mondandóm sincs Önnek Velencéről, ahol senki mással nem találkoztam, mint a Széchényiekkel, és náluk egy fél tucat ismerősükkel, akik az Ön számára érdektelenek.“ 1878. február 7-én Imre ismét koncertezik Velencében zenekari keringőivel, ez alkalommal báró Pilat konzulnál. 1876. augusztus 19-én Bayreuthba kísérte Mariette-et, ahol Liszt megismertette őket Cosimával és Wagnerrel. 1877 február 24-én Bécsben egy Richard Metternich hercegnél, az egykori kancellár fiánál tartott zenei estén ragyogó sikert arattak Széchényi Imre négykezes zongorára és fuvolára írott keringői. Mariette négykezes partnere Metternichné szül. Sándor Paulina volt. Ezek a művek is elvesztek. Széchényi Imre 1878 és 1892 között Berlinben sokrétű diplomáciai tevékenysége mellett is tovább komponált, és végre néhány művét meg is jelentette. 1881. április 27-én egy Bülow által vezényelt Liszt-hangverseny után Liszt Széchényi Imrénél vendégeskedett. Valószínű, hogy ez alkalommal látta a két barát egymást utoljára. A követségen tartott fogadásain mindig sok zene szólalt meg, de itt természetesen figyelembe kellett vennie a német császári család és egyéb vendégei ízlését is. Többször fellépett a követségen például Benczy Gyula cigányzenekara, koncertezett ott a híres bécsi Udl- éneknégyes, Zichy Géza balkezes zongoraművész, Nachez Tivadar hegedűművész és Heinrich Grünfeld gordonkaművész is. Grünfeldnek komponálta Széchényi „Berceuse“ című művét, amely 1887 októberében meg is jelent nyomtatásban. Egy olyan estélyről is van tudomásunk, amelyen kizárólag saját művei hangzottak el meghívott világhírű zeneértők és előadóművészek előtt. Erről Mariette ezt írta naplójába 1886 májusában: “Az 50-60 főből álló publikumot felvillanyozta Imre keringő-szvitje. Én voltam az egyetlen dilettáns közreműködő, rajtam kívül csak hivatásos előadóművészek léptek fel. Énekeltem franciául, németül, gordonka kíséretével és anélkül. Fényes siker volt, ami nagyon hízelgő, mert a kompetens bírák között olyan hírességek voltak, mint Klindworth, Marianne Brandt, Artôt, Strauss stb." A programot sajnos nem ismerjük. Kik voltak ezek a személyiségek? Johann Strausst nem kell bemutatni. Karl Klindworth Liszt-tanítvány akkoriban híres német komponista, karmester és zeneszerző volt. Marianne Brandt a berlini Udvari Opera altistája (Liszt számos művének is kitűnő előadója) volt. Désirée Artôt, szintén énekesnő, Brüsszelben, a párizsi nagyoperában, a milánói Scalában és Berlinben aratta sikereit; Csajkovszkij is beleszeretett, de a tervezett házasság nem jött létre. A berlini újságok beszámoltak néhány nyilvános koncertről is, amelyeken Széchényi Imre egyik-másik kompoziciója műsoron volt. Ezekből tudjuk, hogy 1886. május 5-én a királyi színpadon Paul Kalisch és Maria Theresia Renard Széchényi-dalokat énekeltek. 1890. június 11-én Marcella Sembrich, a Metropolitan Opera sztárénekesnője, a Kroll Operában ráadásként az „Amor soreno“ című zenekari dalt énekelte, amelynek nemcsak zenéjét, hanem szövegét is Széchényi Imre írta. 1891 áprilisában Weisz József zongoraművész Széchényi Imre „Magyar ünnepi induló“-ját saját feldolgozásban játszotta el. 1887 decemberében megjelent Imre hat négykezes zongoraműve, a „Magyar ünnepi induló“, a „Magyar fantázia“, egy csárdás és három keringő, 1889 augusztusában két dala („Waldeinsamkeit“, „Ja, Winter war es“). 1892 januárjában publikálta utolsó hat dalát. Az ötödik dal, a „Lieto amor“ valószínűleg az előbb említett „Amor soreno“ változata, zenekar helyett zongorakísérettel. Széchényi Imre 1892 őszén történt nyugalomba vonulása után birtokain gazdálkodott. Modernizálta gazdaságát. Jeles tehenészetet alapított, Svájcból hozatott teheneket és bikát. Fajbikáit nagy haszonnal adta el. Övé volt a megye minőségileg legértékesebb tehenészete. Kertészete is híres volt, egész Európába szállított gyümölcsfa oltványokat. Ezenkívül természetesen komponált is, de nem publikált. Kéziratban maradt ránk utolsó műve, „utolsó nyári keringőnk Horpácson 1894“ megjegyzéssel. 1897-től kezdve gyógyíthatatlan idegbetegségben szenvedett. Halálát végül is tüdőgyulladás okozta. 1898. március 11-én húnyt el Budapesten. Széchényi Imre műveit újrafelfedezésük után egyre gyakrabban játsszák európai koncerttermekben. Salzburg, München, Budapest, Bécs, Pozsony, Bologna stb. voltak eddig a színhelyek. 2016-ban húsz koncerten vették műveit műsorra, egy dalkoncertet a Bartók Rádió is közvetített. 2014-ben megjelent az első CD válogatott műveiből „Imre Széchényi: Forgotten compositions“ címmel a Hungaroton gondozásában. Már elkészült két újabb CD-felvétel is, amelyek 2017-ben jelennek meg. Az egyik 22 dalt mutat be az MDG gondozásában, így a Hungaroton-felvétellel együtt Széchényi Imre valamennyi dala meghallgatható lesz. A másik CD pedig az összes zenekari polkáját fogja tartalmazni a Naxos cég kiadásában. Forrás: http://www.lisztsociety.hu/27.ujsag-2017.aprilis.pdf; Liszt magyar szemmel - XXVII. szám - 2017. április ● The Hungarian View of Liszt - Nr. 27 - April 2017

807 Búbánat 2017-07-31 10:51:01
[url] http://www.lisztsociety.hu/27.ujsag-2017.aprilis.pdf; Liszt magyar szemmel - XXVII. szám - 2017. április ● The Hungarian View of Liszt - Nr. 27 - April 2017 [/url] Tartalomból: Széchényi Imre élete és kapcsolata Liszt Ferenccel

806 Búbánat 2017-07-31 08:24:46 [Válasz erre: 805 Ardelao 2017-07-31 00:57:41]
Szép írás!

805 Ardelao 2017-07-31 00:57:41
Liszt Ferenc emlékére, aki 131 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el(1886. július 31.) Egy írásával emlékezem a nagy zongoraművészre és zeneszerzőre. „A mindenható művész” Liszt Ferenc írása „Mi mind, akik Isten kegyelméből abban a szerencsében részesültünk, hogy művészek lehetünk, - akiket a természet maga választott ki az örök Szép tolmácsául; mi mind, akik azzá lettünk, a hódítás jogán éppúgy, mint a születés jogán, - kezünk akár a márványt vagy a bronzot teszi hajlékonnyá, akár a szétsugárzó ecsetet kezeli, vagy a fekete karcolótűt, mely lassan vési vonalait a jövő javára, akár a billentyűzeten fut végig, vagy azt a pálcát ragadja meg, mely este egy zenekar tüzes falanxainak parancsol, akár az építésnek, Urániától kölcsönzött körzőjét. Melpomenének vérben ázott tollát, Polyhymniának könnyáztatta tekercsét, vagy Kliónak az igazság és az igazságosság hangolta lantját tartja, - mi mind azt tanuljuk a most elvesztett művésztől, hogy utasítsunk vissza mindent, ami nem függ össze a Művészet legjava törekvéseivel; tanuljuk meg tőle, hogy minden erőnket összeszedve igyekezzünk mélyebb barázdát húzni, mint amilyen a nap divatja! A magunk személyére nézve mondjunk le a művészi hívságnak és romlottságnak ebben a szomorú korszakában mindenről, ami a művészethez méltatlan, ami nem tartalmazza egy darabkáját annak az örök és testetlen szépségnek, amelyet a művészetnek rendelt kötelessége felragyogtatni, hogy maga is ragyoghasson! Juttassuk eszünkbe a dórok antik imáját, melynek egyszerű szövege oly áhítatosan költői volt, mikor arra kérték az isteneket, hogy adják meg nekik „a Jót a szép által!” Ahelyett, hogy annyit törnénk magunkat, hogy a tömegeket magunkhoz vonzzuk s mindenáron tessünk nekik, inkább tegyünk úgy, mint Chopin; azon igyekezzünk, hogy égi visszhangját hagyjuk magunk után annak, amit éreztünk, szerettünk és szenvedtünk! Végül tanuljuk meg tőle s a példából, amelyet örökül hagyott ránk, hogy azt követeljük magunktól, ami rangot ad a művészet misztikus köztársaságában, inkább, mint hogy a jelentől kérjük, - tekintet nélkül a jövőre – a könnyű koszorúkat, amelyek alig halmozódnak föl, máris elhervadnak és feledésbe mennek!” Hankiss János fordítása Megjelent: „Liszt Ferenc az író” című könyvében Rózsavölgyi és Társa Kiadása Budapest, 1941.

804 Búbánat 2017-07-22 09:21:32 [Válasz erre: 803 Búbánat 2017-07-22 09:16:43]
Lemaradt: Kocsis Zoltán-koncert (MTA Kongresszusi Terem, 1976. április 21.)

803 Búbánat 2017-07-22 09:16:43
Bartók Rádió mai műsorán szerepel 17.34 – 19.00 Kocsis Zoltán zongorázik 1. Beethoven-Liszt: V. szimfónia 2. Liszt: Velence és Nápoly - a) Gondoliera, b) Canzone, c) Tarantella 3. Wagner-Liszt: Trisztán és Izolda - Izolda szerelmi halála 4. Liszt: XI. magyar rapszódia 5. Wagner-Kocsis: Az istenek alkonya – zárójelenet 6. Bartók: Román népi táncok

802 Búbánat 2017-07-18 09:26:13
Bartók Rádió ma esti műsorán szerepel: 19.00 -19.30 Összhang - a zenei élet aktualitásai 1. A MÜPA új évadáról 2. Liszt magyar szemmel - A magyar Liszt Társaságról Szerkesztő - műsorvezető: Katona Márta

801 Búbánat 2017-07-08 20:47:37 [Válasz erre: 797 Búbánat 2017-07-08 20:15:12]
Igazán nagyon kíváncsi vagyok Závodszky Zoltán és Rethy Eszter alakítására is, akik nem más - kitalált - valakit személyesítenek meg a filmben, hanem "magukat adják" - énekhangjukon is...

800 Búbánat 2017-07-08 20:42:58
Meg sokkal érdekesebb, hangulatosabb film, mint a később keletkezett televíziós-sorozat vagy a belőle készült egészestés mozi; nem életrajzi elemekkel tele zsúfolt filmalkotást láthatunk a képernyőn...

799 Búbánat 2017-07-08 20:40:40 [Válasz erre: 798 Búbánat 2017-07-08 20:16:47]
Sajnos, a YouTube-ról letiltották a felvitt filmet - ezért is nagyon fontos a ma éjszakai televíziós sugárzás - DVD-re, vidóra felvehetjük - személyiségi jogok ide vagy oda...

798 Búbánat 2017-07-08 20:16:47 [Válasz erre: 797 Búbánat 2017-07-08 20:15:12]
[url] http://youtube-filmek.info/film/2676/szerelmi-almok-1935; „Szerelmi álmok” [/url]





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.