Téma ismertetése: Erkel, Zak, zeneoktatás, amatőr mozgalmak, kultúrpolitika, zene és közélet etc
Én például szoktam még cipőt sarkaltatni. Igaz, a cipész nem fütyül, a rádió szól nála.
Nem gondolnám, hogy az iskolázottság ténye önmagában képessé tett valakit a zenei értékek felismerésére, megkockáztatnám, hogy régen sem volt jobb a helyzet ebből a szempontból. Inkább csak egyrészt az alsóbb néposztályok, közmédia híján, eleve ki voltak zárva a nívós zenehallgatás lehetőségéből is, másrészt viszont adott társadalmi rang felett elvárt volt ilyen rendezvényeket látogatni. Jó példa erre a francia nagyopera II. felv. eleji kötelező balettbetétje.
Aki még kitart, és szeretne, annak hamar elmegy a kedve (tisztelet a kivételnek, ha valakinek vannak ettől eltérő tapsztalatai). 500 évvel ezelőtt a suszterek operákat írtak, nem?
Inkább azt mondanám, nem lehetett vele annyit keresni. Az iskolázottság fogalma pedig nagyot változott. Az ún. komolyzene vagy annak egy részének ismerete sajnos lejjebb csúszott a ranglétrán. Lehet ezt nem-szeretni, de ez van. Én nem fogyasztok és szinte sosem fogyasztottam "popszemetet" de -sajnos?- még nívós pop-rockot sem. Márpedig igenis van olyan. Mindent az utókor dönt el. A mai klasszikusok egy része és a közönségük sem tud(hat)ta a maga korában, kiből-miből válik klasszikus és ki lesz "popszemét" = ki tűnik el a süllyesztőben.
Na ja, ki sarkaltat ma már cipőt? ;-)
A Gurre-dalok vagy a Megdicsőült éj egyes részei egész jól fütyülhetők.
Jelentem, én Itáliában még nem láttam suszterinast. Ősszel a pármai Verdi fesztiválon egy csütörtöki napon (Macbeth) 70+ közönséggel telt meg a Teatro Regio, majd a szombati Attilára némileg fiatalodott a közönség.
A cselédromantika nem gyakorolt olyan butító hatást a maga célközönségére, mint a popszemét. Továbbá az iskolázottabb emberek tisztában voltak az egylapos kották valós értékével, amellyel szemben állt mondjuk Wagner és Brahms. A korabeli sajtó pedig nem hitette el az olvasóival, hogy a magas zeneművészet fogyasztói sznob pszichopaták, de minimum maradi, meggyökeresedett vénemberek.
Ezt szépen leképezték a korabeli színházak. Az úri közönség a páholyokban ült, a polgárság a földszinten, népség/katonaság a kakasülőn.
Kétséges, hogy a suszterinasoknak volt-e rádió- vagy gramofonkészülékük, de ha volt, akkor annál inkább fütyülhették volna a rádióban, gramofonlemezen hallgatott Schoenberg- stb. melódiákat...de nem fütyülték azokat. Legalábbis én nem hallottam ;-) és szerencsére ezek a készülékek nem voltak hordozhatók = nem sétáltak vele a vonat alá :-(
Schönberg idejében már volt rádió és gramofonlemez.
Igen, csak nem nálunk létezett, inkább a taljánoknál. Ahogy egy okos embertől olvastam régebben, ott quasi pertu viszonyban voltak-vannak az operával. Megjegyzem, mindenféle zenével azért ott sincsenek pertuban, Schoenberget az olasz suszterinasok sem fütyülik.. Mifelénk pedig az operát sem.
Dédszüleink előtt is volt élet, mobiltelefon viszont nem.
Akkoriban létezett a suszterinas-effektus, kérem szépen.
Én már elég öreg és megértőbb vagyok. Minden kor fiatalsága "popszemetet" fogyasztott, csak minden korban más számított "popszemétnek". Nagyszüleink, dédszüleink túlnyomó -úgy 99%-os- többsége sem Izolda szerelmi halálát vagy a tegnapi combos rejtvényföladványt (Schoenberget) dúdolta az utcán, fiatalon pláne nem és még kevésbé hallgatta mp3 vagy más lejátszón, okostelón :-) hanem Türk Berta és Vidor Ferike cselédnótáit, Weygand Tibor slágereit, jobb (?) esetben 1-1 új operettnótát. Más kérdés, hogy 80-100 évvel ezelőtt még nem jöttek nekünk az utcán és nem gázolta el őket a vonat olyan okból mint a fiatalembert.
A szerencsétlen srác a korszellem áldozata. Ez sajnos aligha engedi meg, hogy a popszemetet falók belássák: Kedvencük öl, butít és nyomorba dönt.
A lényeg szerintem még hátrébb keresendő: nyomkodta a telefonját .
Szerintem ez stílszerűen szólva vakvágány, ne menj ebbe bele. A halálát nem az okozta, hogy mit hallgatott, hanem az, hogy hogyan. A közlekedéshez fény-, és hanghatások is társulnak, amelyeket érzékelnie kell tudnia minden résztvevőnek. Teljesen lényegtelen, hogy mi miatt nem hallod meg adott esetben a dudálást, mentőautó szirénáját, tolatóradarod pittyegését, vagy egyebet, ha Varázsfuvola fináléját hallgatod hangosan, a külvilágot kizárva, az ugyanúgy veszélyes, mintha tuc-tuc dübörögne.
Ide a rozsdás bökőt, hogy nem Mozart vagy Bach okozta ennek a szerencsétlennek a végzetét:
http://www.borsonline.hu/aktualis/zenehallgatas-kozben-gazolta-halalra-a-vonat-szabolcsot/170683
A következtetések levonását a t. fórumozókra bízom.
No, majd ebből is valamiféle parkinsoni bizottság kerekedik ki, amely rengeteg ülésezés után létrehoz egy újabb bizottságot, és így tovább. L. még a klasszikus viccet, amikor egy fiatalember be akar ugrani a Lánchídról a Dunába. Arra jön egy öregember, a folytatás közismert.
Vashegyi György: A magyar zeneművészet nem véletlenül világhírű
MÁGÓ KÁROLY - 2019.01.12. 09:32 Origo.hu
„Egy éve nevezték ki a Magyar Művészeti Akadémia elnökének Vashegyi Györgyöt, aki alapjaiban változtatná meg például a gyerekek oktatását a zenei területen. Azt is mondja, a művészek, elsősorban a zenészek a tehetség, a hagyomány ereje és a rendelkezésre álló pénz ellenére sem elég hatékonyak. Vashegyi az akadémia elnöki posztja mellett továbbra is vezeti az általa alapított zenekarokat, és néhány hét múlva egy rádióműsora is elindul. A régizene egyik legelismertebb hazai karmestere azt mondja, ezzel is tanítani akar.”
„- Ami azt illeti, engem abszolút nem „neveltek” zenésznek: nincs hivatásos zenész a családomban, s noha mindkét nagyapám amatőrként magas színvonalon hegedült, felmenőim mind egészen mással foglalkoztak. Igaz, fantasztikus általános iskolába járhattam: a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola csodálatos hely volt. Ott saját bőrömön tapasztalhattam annak előnyeit, amiért most, MMA-elnökként az utolsó töltényig szeretnék harcolni: ez pedig a művészeti nevelés, szebben és pontosabban mondva, a művészettel történő nevelés. Jelenleg Magyarországon nagyon rosszul állunk ezen a területen, pedig minden modern tudományos kutatás egyértelműen igazolja, hogy 18 éves korig a művészeti nevelésnek domináns szerepet kell játszania! Ezt mondja az up to date tudomány, ugyanazt, amit egyébként az ókori görögök is mondtak – ez volt Kodály Zoltán filozófiájának a lényege: ő nem zenészt akart nevelni egész Magyarországból (ahogyan azt sokan most is félreértik), hanem zene által kiteljesedett, így minden területen sokkal többre képes, egészséges lelkű magyarokat. Tavaly októberben megfogalmazott elnöki programom első pontja volt, hogy ezzel valamit sürgősen kezdenünk kell. Éppen most folyik a Nemzeti Alaptanterv vitája: a jelenlegi tervezet, amelyet sokan, sok munkával és sok pénzből elkészítettek, sajnos teljesen alkalmatlan a művészeti nevelésre – jelen formájában valószínűleg javíthatatlanul alkalmatlan. Éppen ezért ajánlottuk és ajánljuk fel miniszter úrnak e téren a Magyar Művészeti Akadémia segítségét: a művészettel nevelés kérdésében (annak elméletében és gyakorlatában egyaránt) akadémikusaink közül sokan az egész világon egyedülálló tudással rendelkeznek.”
„Először is szögezzük le: rendszeres gyakorlás nélkül hangszeres téren biztosan nincs folyamatos fejlődés. A magyar zenei képzésben ugyanakkor jelen van egy erős versenyszemlélet, amely sokszor hasznos, de nem mindig jó: néhány tanár úgy akar sikert elérni, hogy az általa tanított növendékek
versenyeket nyernek, és kész. Ha jól emlékszem, Dárdai Pál nyilatkozta nemrég a magyar fociutánpótlásról, hogy amíg egy utánpótlásedzőnek csak az a célja, hogy megnyerje a gyerekekkel a helyi bajnokságot, addig nem lesz itt előrelépés. Ő azt mondja, az lenne az elsődleges feladat, hogy sok tehetséges gyereket a következő szintre küldjenek tovább. Valahol így van ez a zenei képzésben is (még ha ez a hasonlat természetesen sántít is): először is tisztáznunk kell, mi az adott zenei képzés alapvető funkciója. Hol és hogyan nevelünk leendő hivatásos zenészeket, akiknek majd az egész világ legjobbjaival kell (legalább) egyenrangúnak lenniük? És sokkal szélesebb körben, hol és hogyan nevelünk zene (és egyéb művészetek) által kiteljesedett, ezáltal minden területen sokkal többre képes, egészséges lelkű állampolgárokat? Ez utóbbiak zenei és művészeti oktatását biztosan nem
lehet heti egy órába belegyömöszölni: mégis mi az, amit hetente egy órában eredményesen lehetne tanítani? A válasz nem túl bonyolult: nincs ilyen tárgy. Ráadásul a művészetet a többi tárgytól nem elszigetelni kéne (mint egy veszélyes fertőzést), hanem megmutatni, hogy milyen hihetetlenül erős köze van minden máshoz: a történelemhez, az irodalomhoz, a nyelvekhez, de még a matematikához és fizikához is. Tisztában vagyok vele, hogy a közoktatás ügye körül sok-sok nagy tekintélyű szakmai kör és lobbi létezik, amelyek mind mondják a magukét – s ezekkel szemben a művészettel nevelés ügye a múltban sokszor vereséget szenvedett, de az a helyzet, hogy ez így egyszerűen már nem mehet tovább. Véleményem szerint az, hogy sokáig bizony nagyon rosszul csináltunk dolgokat, egyáltalán nem indok arra, hogy most – amikor lehetőségünk lenne újragondolni őket – ne változtassunk rajtuk, mégpedig gyökeresen.
Kodálynak alighanem lenne egy-két (szerintem találó) szava ahhoz, ami itt és most folyik, hadd idézzem tehát most őt, több mint 50 évvel ezelőttről: „Az egész tantervben még mindig túlsúlyban van az értelmi fejlesztés az érzelmi rovására. Számológépeket nevelünk, akiket fölöslegessé tesz az elektronikus számológép. Szűkkeblű embereket, akik semmi nagy és szép iránt nem tudnak lelkesedni. A technika és természettudomány egyoldalú, utilitarisztikus művelése az érzelmi élet és a művészi érzék sorvadásához vezethet.”
„Az európai zenetörténetnek van egy különlegessége – s nem minden más zenekultúrában van ez így –; létezik benne a lejegyzés, azaz a notáció lehetősége, s ez olyan, mint egy tervrajz. Valószínűleg a Kheopsz-piramist vagy a budapesti Parlamentet sem lehetne tervrajz nélkül felépíteni: egyrészt
hamar összedőlnének, másrészt a lépcsőház nem oda vezetne, ahová kell. Így van ez a zenében is: de a zenei notáció, az csak a tervrajz, nem az épület maga – fontos, hogy ezt jól lássuk.
A ma élő magyar zeneszerzők közül Gyöngyösi Levente áll hozzám a legközelebb, nagyon sok művét bemutathattam, nagyszerű zeneszerző. Amikor együtt dolgozunk az aktuális darabján (ilyenkor Levente zongorázik, én vezényelek, egy vagy több énekes énekel), néha azt mondom: „Kedves Levente, írtál itt egy crescendót (azaz egy felhangosodást) a 42. ütemben, de azt nekem jól esne már a 41. ütemben elkezdeni. Szabad?” És akkor Levente erre két dolgot mondhat. Vagy azt, hogy: „Nagyon jó ötlet, köszönöm, írjuk át!” – és akkor megváltozik a műnek egy kis részlete, mindez szerzői jóváhagyással! A másik lehetőség, hogy azt mondja, „Nem, ne haragudj, ezt most nem akarom, mert ennél a résznél én ezt és ezt szeretném...” A lényeg, hogy így olyan információt kaphatok meg az élő zeneszerzőtől, amelyet egy halott komponistától sajnos soha már. Petrovics Emil életműve ezért már régizene: hiába tanította sok kollégánkat a Zeneakadémián, van tőle rengeteg lemez és interjú, közvetlenül már nem tudunk tőle megkérdezni bizonyos, fontos dolgokat. Az európai zenei lejegyzés nem tökéletes: az alapinformáció megadása mellett nagyon szuggesztív, erősen sugall dolgokat. Ha az ember meg akarja érteni azt a darabot, amelyet előad, akkor bizony kutatnia kell. De kutatni érdemes, mert amit megértettünk, azt már sokkal jobban csináljuk.”
Belenéztem az itt belinkelt videókba. Ha neked ez tetszene - nem lennék meglepődve.
Jajj!
Sajnos, nagyon elfoglalt vagyok:(
A "pont" frappans, trendi es fancy. A tobbi nem annyira es nem is biztos, hogy ugy van. Latni kellene.
Le teccett maradni MAO/61000-rol. Eeejnye-beeejnye miaumiaumiau ;-)
Kovács Jánosnak teljesen igaza van. Pont. A "RockGiovanni" közreműködői pedig szégyelljék magukat.
2277
"A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet." (Jókai Anna) Ez a végtelenül bölcs gondolat annak kapcsán jutott eszembe, amelyet egy másik fórumon már megemlítettem.
http://www.parlando.hu/2018/2018-1/2018_evi_szuletesnaposok.htm
Vajon Halász Judit tényleg elénekli a 4 utolsó éneket (Strauss)? Vagy ő egy másik Halász Judit? A Dohnányi Zenekarról bármit el tudok képzelni...
Zeneakadémia
2018-04-22 19:30:00
Sőt basso-profondo kontraalt is van... mindenki ismerte és szerette a kedves Nyitnike nénit a Kossuthon.
Sőt, alt kontratenor is van...
A Székely fonó 2016. október elsejei felújítása óta úgy gondolom, Ulbrich Andrea ilyen.
Van olyan, vagy mondjuk úgy, hogy mezzo-kontratenor?
http://valasz.hu/kultura/tul-lehet-e-elni-egy-klasszikus-zenei-koncertet-125047 Csontos Szigfrid módosított története némileg aktualizálva. Mivel igazolják a túlélést? Aki az ülepén vagy állva mindvégig kibírja úgy, hogy nincs eldugaszolva a füle, az már túlélőnek tekintendő? Van-e orvos, aki megállapítja az esetleges elhalálozást, és mit kezdenek a holtakkal?
Interjú a Magyar Narancs június 1-jei számában Hamar Zsolttal (a nyomtatott kiadásban) „Ez egyfajta gyászév lesz” Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar új zeneigazgatója Sokat dolgoztak együtt a korán elhunyt Kocsis Zoltánnal, őrizni akarja az örökséget, de tovább kell lépni.
[url] http://www.mediaklikk.hu/2017/06/02/kristof-reka-lett-a-virtuozok-2017-gyoztese-gratulalunk/; Kristóf Réka [/url] lett a „Virtuózók” 2017-es évadának győztese Kristóf Réka egy éven át havi bruttó egymillió forintot kap és felléphet a New York-i Carnegie Hallban az Armel Operafesztivál felajánlásaként. A kicsik korcsoportjában Abouzahra Amira, a tiniknél Kis Radu, míg a nagyok között Kristóf Réka jutott a Virtuózok fináléjába. A három versenyző két-két darabbal állt a közönség elé, egy klasszikus és egy crossover művel. A finálét a Duna televízió és a Duna Wolrd csatorna élőben sugározta. A nézők sms-ben vagy egy applikációval szavazhattak kedvencükre, Kristóf Réka a beérkezett szavazatok több mint 40 százalékával nyerte meg a Virtuózok harmadik szériájának fődíját. A másik két korcsoportnyertes egy éven át havi bruttó 500-500 ezer forintot nyert zenei tanulmányaira. Ezen túl Abouzahra Amira fellépési lehetőséget nyert a Berlini Filharmonikusok koncerttermében, Kis Radu pedig a londoni Covent Gardenben léphet színpadra. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap különdíját Simic Aleksander; a Liszt Ferenc Kamarazenekar különdíját Magyary Timót, Simic Aleksander és Abouzahra Amira kapta. Molnár Levente Liszt-díjas operaénekes Kristóf Rékának, Beéri Benjáminnak, Ioni Eduárdnak és Kis Radunak ajánlott fel különdíjat. A péntek esti finálét a klasszikus zenei tehetségkutató első szériájában feltűnt Boros Misi zongorajátéka nyitotta, majd a Virtuózok idei két új zsűritagja, Várdai István csellóművész és Balázs János zongoraművész is színpadra lépett. - MTI - [2017.06.02.]
Lesz majd államilag dotalt Meszarszek-cimbalom is, telen-nyaron gazfutessel.
Bocsánat, hogy szét-offoltam ezt a topikot a hülye kérdésemmel, de csak mist vettem észre, hogy a Társalgóban már elkezdődött ebben a témában egy beszélgetés. Hagyjuk is ezt itt abba.
Tökmindegy, hogy darabja 76 vagy 300 millió. Egy (1) db. valós = piaci rendelés sem érkezett rá. A szóban forgó 10 db-ot az "illetékes" minisztérium rendelte meg, természetesen közpénzből és sózza rá 7 itthoni és 2 külföldi intézményre + a tizediket még nem árulták el, hogy hová. Azaz kifejlesztés: közpénzből, "értékesítés" (így = idézőjelben) közpénzből, minden egyéb (pl. világkiállításra szállítás stb.) közpénzből. Ld. Momus társalgó/6011 = MNB már visszakérte a fejlesztésre adott pénzt, szerződésszegés címén. És ez még remélhetőleg nem a vége a történetnek. Mindenki eldöntheti, hogy ezt a dolgot felhánytorgatni "nem illik" vagy elkövetni "nem illik".
Na, megnéztem, tényleg becsaptak a címmel: a kifejlesztésére költöttek ennyit. Ha tényleg 76 az ára, akkor az bizonyára rendben van, mert arról tényleg nem Bogányi tehet, hogy nekem - akinek még egy Csajkovszkij-pianinim sincsen - a csúcs-Faziolihoz mért 10 milliós különbség is soknak tűnik.
Nem tudom. Lehet, hogy a fejlesztése volt annyi... Ez csak tipp.
"Orbán is imádta a 300 milliós magyar csodazongorát". Akkor tehát nem szabad mindennek bedőlnöm, amit az Indexen olvasok?
2015-ben az EMMI 10 db-ot rendelt belőle 760 millió Ft-ért, azaz darabja 76 millió. Ezt egy másik cikkben olvastam.
Bocsánat, hogy eltérek az éppen aktuális tárgytól, de egyszerűen nen találtam arra alkalmasabb topikot, hogy a [url]http://index.hu/gazdasag/2017/06/01/mnb_csodazongora_visszakert_tamogatas/;tegnapi újsághírrel[/url] kapcsolatban feltegyek egy óvatos kérdést - bízva abban, hogy egy nálam értőbb személy meg is válaszolja azt. Utánanéztem a neten, hogy a legnagyobb kés legdrágább Fazioli koncertzongora (F308-as) ajánlott kiskereskedelmi ára 248.000 dollár, vagyis úgy 65 millió forint. A Bogányi-zongoráé 300 millió a cikk szerint. Ekkora különbség hallható vajon a két hangszer között, és ha igen, akkor erre valóban van kereslet a világ hangszerpiacán? Nem gúnyolódom, tényleg érdekel, mert sem a magyar hangszert, sem az olasz prémium-márkát még nem hallottam, mindenesetre ez utóbbi sokak szerint a legjobb zongorákat gyártja a földjerekségen. Herbie Hancocknak pl. évek óta megfelel.
Beszélgetés Hamar Zsolttal és Herboly Domonkossal itt: http://inforadio.hu/kultura/2017/04/10/igy_folytatodik_a_filharmonikusok_munkaja_kocsis_zoltan_halala_utan/ Interjú Hamar Zsolttal itt: http://nepszava.hu/cikk/1126311-hamar-zsolt-kocsis-a-mesterem-mentorom-peldakepem-volt/
Még egy, ezt megelőző cikk ugyanonnan: http://nepszava.hu/cikk/1124575-eotvos-helyett-hamar
Igen, igazad van, KG nagyot hibázott, amikor azt hitte, hogy lehetséges nem fidesznyik kádert kinevezni egy ilyen posztra és ezt nem látta be.
Nagyon korrekt interjú. Köszönet a megosztásért! Fáy Miklós arányérzékét, és a téma iránti elkötelezettségét dicséri a realitáshoz ragaszkodó megjelenítés. Kár, hogy Kovács Géza korábbi megszólalásaiban nem tudott a bulvárújságírók balhé keltésének ellenállni, és nagyon is megérthető csalódottságának időnként eléggé furcsán hangot adni.Az különösen szép, hogy Kocsis Zoltánt heroizálás helyett a maga valóságában, a mindannyiunkhoz közel álló, mégis mindenkinél magányosabb zseniként festi le.