vissza a cimoldalra
2018-02-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3931)
Kedvenc előadók (2820)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60479)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3516)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4180)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1319)
Franz Schmidt (3061)
Élő közvetítések (6914)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2921)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1202)
Fricsay Ferenc (40)
Lehár Ferenc (617)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2605)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (616)
Edita Gruberova (3050)
Momus-játék (5424)
Opernglas, avagy operai távcső... (19942)
Erkel Színház (8867)
Balett-, és Táncművészet (5473)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2198   IVA • előzmény2194 2017-02-09 05:15:27
OFF: A röviden szocializmusnak nevezett időszakban megszoktuk, hogy a politikusok és az általuk irányított, őket kiszolgáló sajtó véleménye egybehangzik. Az összecsapások, leszámolások nem az állampolgárok szeme láttára, füle hallatára történtek, a médián keresztüli üzengetés ismeretlen volt. Ez az egység, akár látszólagos volt csupán, akár nem, nagymértékben hitelesítette a politikát a felszínen.
A rendszerváltás után kialakult színes politikai és kulturális életben hamar természetessé vált, hogy az ellentétes nézeteket valló (és főleg ellentétes érdekeltségű) politikusok és kultúrpolitikusok egymással szemben állnak, ami nyíltan kifejeződik a parlamentben és a sajtóban egyaránt. Meg kellett szoknunk, hogy a nézeteltérések tisztázásának színtere nemcsak a parlament, hanem a sajtó, az utca, a közélet, sőt a művészet szinte minden területe is. (Az ezt kifejező hangnemet nem lehet megszokni, és ez nagyban gátolja bármelyik oldal hitelességét). Hamar kirajzolódott, hogy a magát baloldaliként definiáló oldal politikusai hajlamosabbak belső ellentéteiket is a nyilvánosság előtt rendezni (vagy kavarni), hajlamosabbak a médián keresztül támadni egymást, a nyilvánosság előtt kiteregetni a családi szennyest. A másik oldalon feltűnően kiemelkedett egy fiatal párt: egységességében, az egységesség látszatának mutatásában feltétlenül. Mellettük vagy ellenük való állásfoglalás nélkül meggyőződésen, hogy ez azóta is politikai sikerük és népszerűségük egyik, lehet, hogy legfontosabb eleme.
ON: Két bekezdést sem szívesen szántam ezen a fórumon ennek az „országképemnek” az ismertetésére, elnézést is kérek érte – de másképp aligha tudnám kifejezni értetlenségemet, csalódásomat és megdöbbenésemet Bicskei Zoltán levelén. A szerző ugyanannak a Magyar Művészeti Akadémiának a rendes tagja (Film- és Fotóművészeti Tagozat), amelynek például Kocsár Balázs is (Zeneművészeti Tagozat). Mire való – többek közt – egy ilyen tekintélyes grémium, ha nem arra, hogy feltűnően kormányközeli tagjainak egyike ne a sajtón keresztül támadja hátba a Magyar Állami Operaházat, amelynek főigazgatóját maga a magyar kormányfő nevezte ki, a miniszterelnök közvetlen ellenőrzése alatt állt (lehet, hogy áll is még, nem tudom pontosan)?
Aki legalább Ókovács Szilveszter megjelenése óta olvassa véleményeimet ezen a fórumon (előadásokról, műsor- és fejlesztési politikáról), tudja, hogy a főigazgató intézkedései nagyjából tetszenek, azok megvalósításából azonban szinte semmi sem, sőt, azok erős indulatokat váltanak ki belőlem. A Billy Elliotot még nem láttam (érdekelne, hogy Bicskei Zoltán látta-e), de ahogyan ő a darab címét sem említve (tán elkárhozna, aki leírja, mondjuk, azért, mert nem biztos, hogy a Magyar Idők valamennyi olvasója alaposan ismeri a MÁO repertoárját?) minősíti, előítéletességre és rosszindulatra vall. Megkockáztatom, a „médiasztárocskák” minősítéssel elsősorban Stohl Andrásra céloz, aki csakugyan médiasztár, kicsinyítő képző nélkül, sőt celeb is, de teljes szakmai jellemzéséhez hozzátartozik az a nem elhanyagolható elem, hogy a magyar nyelvterület egyik legkiválóbb színésze is. (Azért így fogalmaztam, mert történetesen nézői tapasztalataim vannak két vajdasági színházi társulat nagyszerű és csodálatos színészfelhozataláról is.) Megjegyzem, a Székely fonó műsorba választásában nem találhat elvi kifogást a Kodály Zoltánra hivatkozó szerző, de ha látta volna az Operaház felújítását, lehet, hogy nosztalgikus érzései ébredtek volna az ismeretlen Billy Elliot után.
Az írás más kulturális intézményeket érintő részeire nem reflektálok, mert azokat nem követem olyan személyes figyelemmel, mint az Operaház életét. Legfeljebb annyit, hogy ebben az évadban jómagam a Jászok című táncestet láttam a Fesztivál Színházban, amelyet történetesen nem bárzenészek adtak elő, továbbá én is értetlenül szemlélem (hallgatom), sőt kínosnak találom Lajkó Félix presztízsét és népszerűségét, de ehhez nyilván csak az érzékelés szintjén értek.
2194   Búbánat 2017-01-21 14:56:18
ÓKOVÁCS SZILVESZTER: EGY KIS SZEPLŐ MINDIG CSINOSÍT

Magyar Idők, 2017. JANUÁR 21. SZOMBAT 08:50

„Nagyon örülök, hogy Bicskei Zoltán grafikus Kodályt olvas mostanában, cikkének alapvető irányával egyet is értek (Kodályt olvasok mostanában, Magyar Idők, január 20.). Azonban még jobb lenne, ha – mivel történetesen zeneszerzőről van szó – inkább hallgatná Kodályt. És persze a saját kontextusában értelmezné.”


Előzmény-cikk: Bicskei Zoltán: Kodályt olvasok mostanában

MAGYAR IDŐK, 2017. JANUÁR 20. PÉNTEK 08:00

„EGY ANYAGELVŰ CIVILIZÁCIÓBAN A KERESKEDŐI SZEMLÉLET VISZI A PRÍMET: MINDEN ELADÓ, ELCSERÉLHETŐ”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kökény-vonósnégyes:
Kökény Eszter, Dósa Csenge (hegedű), Görbicz Fülöp (mélyhegedű). Tomasz Máté (gordonka)
"Hangulatkoncert"
MENDELSSOHN: a-moll vonósnégyes, op. 13, No. 2
SCHUBERT: a-moll („Rosamunde”) vonósnégyes, D. 804

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Miriam Helms Ålien (hegedű), Szabó Ildikó (cselló), Lajkó István (zongora), Matthias Schorn (klarinét)
"összkiadás élőben"
Brahms triói I.
BRAHMS: a-moll klarinéttrió, Op.114
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoratrió, Op.101
BRAHMS: 2. (C-dúr) zongoratrió, Op.87

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Váradi Zita (szoprán), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Brickner Szabolcs (tenor), Kovács István (basszus)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Carlo Montanaro
DVOŘÁK: Stabat Mater, Op.58

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Arkagyij Volodosz (zongora)
"MVM Koncertek - A Zongora / Cziffra Fesztivál"
SCHUMANN: Pillangók, Op.2
BRAHMS: Nyolc zongoradarab, Op.76
SCHUBERT: A-dúr szonáta, D. 959
19:00 : Lendva
Športna dvorana DSŠ Lendava

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László
A mai nap
született:
1791 • Carl Czerny, zeneszerző († 1857)
1836 • Léo Delibes, zeneszerző († 1891)
1844 • Charles-Marie Widor, zeneszerző († 1937)
1893 • Andrés Segovia, gitáros († 1987)