Bejelentkezés Regisztráció

Kedvenc magyar operaelőadók


1118 Búbánat 2019-06-23 23:43:05 [Válasz erre: 1101 Búbánat 2019-01-12 15:16:55]

Kapcs. 1101. sorszám

Holnap (hétfő) 09:30 -10.00  "Arckép"

- alkotó emberek portréja
Kincses Veronika énekművész
Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia
(ism.)


1117 Búbánat 2019-06-14 21:02:30

Hankiss Ilona: Szőnyi Ferenc (1926 - 1990) operaénekes-tanár

Parlando - 2019. 3. szám

 

"Hankiss Ilona (Debrecen, 1935. nov. 6.) operaénekesnő (szoprán). Énektanulmányait a Zeneakadémián Sallay Józsa és Hoór-Tempis Erzsébet irányításával végezte. 1956-ban debütált a debreceni Csokonai Színházban Oscarként (Verdi: Az álarcosbál). 1965-től a Magyar Állami Operaház magánénekese. Repertoárjához elsősorban lírai és koloratúr-szubrett szerepek tartoztak. Európa számos országában vendégszerepelt. Liszt Ferenc-díjas (1963). Főbb szerepei:  Norina (Donizetti: Don Pasquale); Pamina (Mozart: A varázsfuvola); Blonde (Mozart: Szöktetés a szerájból).

Hálásan köszönjük Petőné Szőnyi Klárának, Szőnyi Ferenc leányának, hogy a Parlando olvasóival megosztotta az Édesapjáról készült és a családi albumban féltve őrzött fényképeket."


1116 Búbánat 2019-06-13 12:42:30 [Válasz erre: 1105 Búbánat 2019-05-06 16:07:57]

Visszatérek az előző bejegyzésekre: vélhetően Berczelly István  operaénekessel közölték, hogy idén megjelenik az a riportkönyv, aminek Spangel Péter szerkesztésében már tavaly szeptemberben ki kellett volna jönnie (a művész 80. születésnapjához időzítve azt) - azonban máig nincs pontos információnk arról, a közeljövőben kézbe veheti-e ezt a kötetet. Vajon mikor kerül a forgalomba?  Az tág fogalom, hogy: "idén".  Az nagy égés lenne a Háznak, hogy egy évvel a Művész 80. születésnapja után jelenne meg a könyv, pedig tavaly szeptember 9-re ígérték.


1115 Búbánat 2019-06-13 11:40:25

Szabó Miklós - Takács Paula

LÁSZLÓ ZSUZSA EMLÉKEZÉSEIBŐL

I.

Búcsú Szabó Miklóstól

(Csendben elment egy nagy művész)

(1909-1999)

/Első megjelenés: TAPS Magazin- 1999/augusztus-szeptember/

 

II.

Emlékezés Takács Paula operaénekesre

(Palermo, 1913. december 10. – Budapest, 2003. augusztus 27.) 

 

/Első megjelenés: Hegyvidék, 2003. szeptember/


1114 Búbánat 2019-06-04 22:39:01

Már most előre jelzem a szombati rádióműsort:

Bartók Rádió, 2019. június 8., szombat, 17:00 –17.44 Rádióhangversenyek

Kincses Veronika dal- és áriaestje

Zongorán km.: Harazdy Miklós

Km.: Kiss Sándor (klarinét)


1. Giovanni Battista Pergolesi: A telhetetlen,

2. Georg Friedrich Händel: Rinaldo - Almirena áriája II. felv.,

3. Franz Schubert: a) A halál és a lányka, b) Boldogság,

4. Camille Saint-Saëns: a) Mandolin és gitár, b) Miért maradnék egyedül?,

5. Ottorino Respighi: a) Köd, b) Mattinata,

6. Giuseppe Verdi: a) Ave Maria, b) Bordal,

7. Giacomo Puccini: a) Előre Uránia!, b) Nap és szerelem,

8. Kodály Zoltán: a) Ifjúság, mint sólyommadár, b) Kocsi, szekér,

9. Wolfgang Amadeus Mozart: Cosi fan tutte – Fiordiligi áriája I. felv., 10. Henry Mancini: Hold folyó
 

(Márványterem, 2003. szeptember 15. – részletek)


1113 Búbánat 2019-06-02 19:55:50

"Aki túl sokat kér, az valami bizonytalanság miatt teszi"

MÁGÓ KÁROLY2019.06.02. 13:32 Origo.hu

"Interjú Pasztircsák Polina operaénekesnővel, akinek elkezdődött a világkarrierje.

- Egy svájci ügynökség intézi a fellépéseit, az oldalon minden angolul van, és mivel nem voltam benne biztos, hogy ön személyesen megkap minden levelet, azon gondolkodtam, hogy milyen nyelven írjak önnek. Egyébként, ha jól tudom, hat nyelven éli az életét."


1112 macskás 2019-05-22 22:16:50 [Válasz erre: 1111 Pósa 2019-05-22 19:41:25]

 

 

Lélekben én is ott voltam :)


1111 Pósa 2019-05-22 19:41:25

1111


1110 Búbánat 2019-05-22 14:21:07

Ma húsz éve hunyt el Szabó Miklós operaénekes, műfordító, író

Szabó Miklós

Szerzők: László Zsuzsa és  ifj. Szabó Miklós 

/web.archive.org/fidelio.hu/

Fidipédia / Előadók

Szabó Miklós, a XX. századi magyar zenei élet egyik legnépszerűbb operaénekese Székesfehérváron született 1909. november 27-én. Már fehérvári ciszterci gimnazistaként rendszeresen énekelt különféle rendezvényeken. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar – latin – német – olasz szakán bölcsészhallgató volt. Hangjára többen felfigyeltek és beajánlották a Budapesten élő Max Herzberg énektanárhoz, aki olyan tehetségesnek tartotta, hogy honorárium nélkül, magántanulóként tanította énekelni 1927-től 1930-ig. 1937-38-ban a Városi Színházhoz kötötte szerződés. 1939-től 1941-ig a Magyar Rádió, 1941-től 1946-ig az Operaház, 1946-tól 1948-ig a Vígopera tagja volt. 1948-tól 1957-ig az Országos Filharmónia szólistája volt, majd Vaszy Viktor kérésére 1957-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként bizonyította kiváló operaénekesi képességeit.

Szabó Miklós művészi adottságai azonban sokkal szélesebb skálán mozogtak. A II. világháború előtt több magyar filmben szólistaként vagy vokálegyüttes tagjaként szerzett kellemes perceket a nézőknek-hallgatóknak. Pódiuménekesként főleg oratóriumok tenorszólóit énekelte világszínvonalon. (pl.: Bach: János passió, Verdi: Requiem, Bartók: Cantata profana, Honegger: Dávid király). Szívesen vett részt kortárs művek bemutatásában, népszerűsítésében (pl.: Sugár: Hősi ének – oratórium, Horusitzky: Báthory Zsigmond – opera).

A Magyar Rádióval évtizedeken át volt gyümölcsöző kapcsolata, ezt bizonyítja több mint harmincnyolc órányi ún. „zésített”, azaz nem letörölhető felvétele. Ezek között megtalálható pl. Erkel Hunyadi Lászlójának, Donizetti Lammermoori Luciájának (Gyurkovics Máriával és Svéd Sándorral készült) teljes felvétele, Horusitzky Báthory Zsigmond című operája, stb.

Számos klasszikus operett- illetve operettrészlet-felvétel is őrzi hangját. (Offenbach, ifj. Johann Strauss, Lecocq, Karl Zeller, Suppé, Fall Leó, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs, Farkas Ferenc, Gyöngy Pál, Harmath Imre stb.). Műsorán szerepelt még több könnyű dal is. Nem idegenkedett a magyar nóták igényes előadásától sem, ezért egy másik közönségréteg is kedvelt művészeként tartotta számon.

A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatában eltöltött több mint tíz év volt operaénekesi karrierjének virágkora. Volt a Tosca Cavaradossija, a Manon Lescaut Des Grieux lovagja, a Pillangókisassszony Pinkertonja, a Don Pasquale Ernestója, a Traviata Alfrédja, Orff A Hold c. művének parasztlegénye, a Hunyadi László V. László királya, stb. V. László szerepét és a Bánk bán Ottóját a Szegedi Szabadtéri Játékokon is egyedülálló sikerrel alakította.

Énekesi pályája mellett különösen igényes zenei műfordításaival segítette művész-társait magyar nyelvű produkcióikban. Huszonnyolc opera és oratórium szövegének magyar nyelvre ültetése mellett páratlanul sikeresek olasz dalfordításai is. Énekesként, rendkívüli muzikalitásával és a magyar nyelv szerelmeseként pontosan megtartotta a prozódiai és nyelvi követelményeket. Kitűnő érzékkel őrizte meg az eredeti szövegek költészetét úgy, hogy közben azok magyar nyelvű énekelhetősége is tökéletes maradt. Az olaszon és a németen kívül francia, orosz, finn, szlovák, svéd és spanyol nyelvből is fordított. Írói munkássága jelentős részét képezi számtalan, az alanyi líra körébe tartozó verse, versciklusa. Írt operaszövegkönyvet Dr. Vasady Balogh Lajos: Stuart Mária című színpadi művéhez. Más kortárs zeneszerzők is szívesen kértek tőle szövegeket műveikhez (pl. Fényes Szabolcs vagy Ribáry Antal).

Erdélytől Floridáig című történelmi-ifjúsági regénye megjelent a Móra kiadónál, és az utolsó darabig elfogyott. Egy másik regénye, mely a magyar jakobinus mozgalommal foglalkozik, most is kiadóra vár. Sok klasszikus és kortárs magyar költő versét zenésítette meg, írt sikeres pesti dalokat (pl.: A Múzeum-kert előtt várlak én) és népies műdalokat is.

Szabó Miklós nyugdíjasként is hatalmas munkabírással dolgozott tovább, rendszeres fellépései mellett fiatal énekeseket tanított, többeket ingyen, csupán tehetségük kibontakoztatásának öröméért. Soha nem utasított vissza jótékony célra rendezett műsorban való, ingyenes fellépésre szóló felkérést.

Még nyolcvan éves korában is énekelt színpadi szerepet: a Turandot Altoum császárát a Szegedi Szabadtéri Játékokon.

Televíziós felvétel sajnos meglehetősen kevés készült róla. Magyarázható ez azzal, hogy fénykora megelőzte a TV elterjedését. Akad azért néhány operett-jelenet, ahol kitűnő pályatársaival szerepel együtt (Neményi Lili, Maleczky Oszkár, Sándor Judit, Gencsy Sári, Szilvássy Margit, Petress Zsuzsa stb.). Idős korában két portréfilm született róla, egyik a közszolgálati, másik a Duna televízióban. A Magyar Rádió is több portréműsort készített vele.

 Szabó Miklós kimagasló kultúrájú énekes volt. Ez egyaránt vonatkozik énektechnikájára, muzikalitására, stílus-készségére, szövegmondására, az operai alakok, az oratórium-szólók átélt megformálására és az ún. könnyű műfaj darabjainak igényes tolmácsolására. Sok nagysikerű beugrása bizonyította kitűnő felkészültségét.

 Liszt-díját és Érdemes Művész címét szegedi munkássága alatt kapta. Határozott egyénisége és visszahúzódó természete miatt soha nem volt az „aktuális hatalom” kegyeltje, viszont az egész ország szeretete övezte élete során. Életművének elismeréseként nyolcvanadik évén túl vehette át a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjét.

Szabó Miklós kilencven éves korában, 1999. május 22-én hunyt el Budapesten. Sebestyén János orgonaművész-professzor búcsúbeszédében „tudós énekesnek” nevezte a művészt, aki hosszú pályája során a közönség több generációjának szerzett maradandó élményeket. Legkiválóbb felvételeinek lemezen való kiadása és írásai többségének megjelentetése még várat magára.

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27. - Budapest, 1999. május 22) operaénekes sírja Budapesten. Megyeri temető: 20/0/1/94-95.


1109 Búbánat 2019-05-20 13:23:38

Ma este a televízióban láthatjuk:

2019. május 20. hétfő 20:00 - 21:00

Hogy volt?!

Kincses Veronika

2010 (60')

Ismétlések:

Duna Televízió 2019. május 21., kedd 00:20

Duna World 2019. május 21., kedd 01:30

Duna World 2019. május 25.  szombat 07:10

Duna Televízió 2019. május 26., vasárnap 04:25


1108 Búbánat 2019-05-18 12:16:09

KINCSES VERONIKA ÉS JOVICZKY JÓZSEF ÉVFORDULÓS LEMEZE AZ OPERATREZORBAN

Kincses Veronika Kossuth- és Liszt-díjas szoprán, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjának és Mesterművészének 70. születésnapja alkalmából az MTVA Archívumában fellelhető legemlékezetesebb premierjeiből készült CD-válogatás.

A lemezen található 13 felvétel között szerepelnek egyebek mellett a Figaro házassága, a Carmen, a Simon Boccanegra, A végzet hatalma, a Bohémélet, a Pillangókisasszony és az Angelica nővér legszebb részletei.

Joviczky József, a 20. század egyik legkiemelkedőbb magyar Wagner-énekese születésének 100. évfordulójáról ugyancsak az MTVA Archívumának segítségével emlékezik meg az Opera. A német mester művei közül A walkür, a Tannhäuser, a Lohengrin, a Trisztán és Izolda magyar nyelvű részletei szólalnak meg a Magyar Állami Operaház Zenekara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében.

A két új CD az OperaTrezor többi kiadványával együtt kapható az Operaház és az Erkel Színház OperaShopjaiban.

Forrás: az Opera Facebook oldala


1107 Búbánat 2019-05-18 12:12:24

Az Operaház Örökös Tagjai - Csoportkép (2019)

 

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak díszebédje

 

Szinetár Miklós a Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak Díszebédjén

 

Ókovács Szilveszter főigazgató a Magyar Állami Operaház örökös Tagjainak díszebédjén

Forrás: az Opera Facebook oldala


1106 Búbánat 2019-05-18 12:10:40 [Válasz erre: 1104 joska141 2019-05-06 14:41:33]

Kalmár Magda operaénekest (a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze) születésnapja alkalmából Ókovács Szilveszter főigazgató egy különleges Herendi porcelándísszel köszönti (2019)

Forrás: az Opera Facebook oldala


1105 Búbánat 2019-05-06 16:07:57 [Válasz erre: 1104 joska141 2019-05-06 14:41:33]

Köszönöm ezt a megosztott információt!


1104 joska141 2019-05-06 14:41:33 [Válasz erre: 1103 Búbánat 2019-05-06 13:59:51]

Tegnap, május 5-én a televízió aktuális OperaCafé adásában az örökös tagok húsvéti ebédjéről szóló részben szintén szó volt a Berczelly kötetről. Ott is csak azt mondták, hogy majd ebben az évben jelenik meg, pontosabb dátumot nem közöltek. Sajnálom, hogy nincs több információ.


1103 Búbánat 2019-05-06 13:59:51

Az Opera honlapján, a Kalendáriumban olvasom az Operaház Örökös Tagjai sorozat eddig megjelent köteteiről a tájékoztatást:

- Csúri Ákos: Megszólal a néma pálca (Medveczky Ádám)

- Karczag–Wellmann: Simándy József arcai

-  Réfi Zsuzsanna: Lélekhangon – Beszélgetések Tokody Ilonával

- László Ferenc: A nagyvadak érdekelnek (Szinetár Miklós)

- Angelika Lippe: Nyílegyenesen – Andor Éva pályaképe

- Spangel Péter: Életúton Berczelly Istvánnal  - azonban erről a könyvről nem tudnak az Opera  Shopban; az Erkel Színház shopjában tegnap jártam, de ez a kötet nincs a polcokon és érdeklődésemre elmondták, a belső számítógépes rendszerükben sem találják (hogy megjelent volna a könyv).

Ezt azért is furcsának találom, mert ismeretem szerint ennek  a könyvnek már az elmúlt év őszén meg kellett volna jelennie, mégpedig Berczelly  István 80. születésnapjára – ami tavaly szeptemberben volt.  

Jó lenne tudni, miért ez a jelentős késlekedés, egyáltalán, mikor fog megjelenni az Opera Trezor sorozatában már hírül adott Életúton Berczelly Istvánnal  című kiadvány?

 

Az alábbi Örökös Tagok kötete előkészületben:

Pártay Lilla

Sólyom-Nagy Sándor

Kincses Veronika

Mihály András

Molnár András

Dózsa Imre

Csikós Attila


1102 Búbánat 2019-04-02 12:14:55

Száz éve született Kövecses Béla

/Opera Magazin - 2019. január - február - március szám/

Január 1-jén múlt kerek száz esztendeje, hogy Kövecses Béla, a világháború utáni hazai operajátszás egyik legtöbbet foglalkoztatott tenoristája megszületett. A kerek évforduló alkalmából a tervek szerint 2019-ben emléktábla kerül a művész egykori lakóházára. Alakját a művész lánya, Kövecses Klára segítségével idézzük meg.

/ Karczag Márton/

HOFFMANN MESÉI, 1957 - HÁZY ERZSÉBET, KÖVECSES BÉLA | Forrás: Operaház Archívuma

http://www.opera.hu/data/opera/leaflet/4821/Opera_Magazin_33..pdf

Fotó: 54. oldalon

Az Opera Magazin olvasói közül bizonyára még sokan emlékeznek Kövecses Bélára, ám az életéről valójában igen keveset lehet tudni, a Magyar Színházművészeti Lexikonban pusztán rövid szócikket kapott, Várnai Péter 1974-es Operalexikonjából pedig érthetetlen okokból kimaradt a neve. Hogyan jutott el a tenorista az Operaház színpadáig?

- Édesapám budai tisztviselőcsaládban született és már kiskorában hegedülni tanult. Igazi szenvedélye azonban az énekhang volt, állítólag az asztal alatt hallgatta a detektoros rádiót, és a kedvence már ekkor is egy tenorista, Beniamino Gigli volt. Énektanulásról azonban szó sem lehetett, legszebb éveit vágta félbe a II. világháború. Huszonnégy évesen kellett bevonulnia, Erdélyben harcolt, zászlósként. Egy orosz golyó keresztüllőtte a karját, amit később tökéletesen tudott használni, de a heg egész életére megmaradt. Szovjet fogságba kerülve a tábori orvos le akarta vágni a roncsolt kezet, de édesapám nem engedte, akkor és ott teljesen lehetetlen volt az érve: fél karral hogyan lehetne operaénekes!? Nyilvánosan fogolytársai előtt lépett fel először, s szerencsére elég gyorsan haza is került, majd felkereste Jámbor Lászlót. Édesapám az Operaház népszerű baritonjától kapta az első hivatalos énekóráit, és 1946 őszén a színház tagja lett.

Kövecses Bélát Tóth Aladár szerződtette, első feladata az Aida Hírhozója volt, s már az első évadjában hat szerepet kapott. A legendás igazgató gondosan építette fel a kezdő művész karrierjét, az első főszerepét, a Gianni Schicchi Rinuccióját 1949 tavaszán bízta rá.

- Édesapám gyakran emlegette az 1947-es római nyarat, amikor néhány pályakezdő kollégájával együtt több héten keresztül Manfredi Polverosinál tanulhatott. Amikor Tóth Aladár meglátogatta őket, nem győzött csodálkozni, mert valóban az énekórákra jártak, ahelyett, hogy az örök városban csavarognának. A direktor igazán vigyázott a művészeire, édesapám például a nagyobb feladatait – mint a Szöktetés a szerájból Pedrillója, a Bánk bán Ottója vagy a Pillangókisasszony Pinkertonja – a Gördülő Opera tájelőadásain énekelte először.

Emlékszik az első operaházi élményére?

- Szüleimnek egyetlen gyermeke vagyok, édesapám pedig fiút várt, így meglehetősen vagány nevelésben részesültem mellette. Hároméves lehettem, amikor elvittek a Lakméra, ami ugye nem egy vidám darab. Teljesen átéltem az előadást és sírtam, amikor édesapámat megkéselték, aztán a tapsrendnél a mellettünk ülők nagy derültségére így kiáltottam fel: „Hát mégis él!” Igen gyorsan színházi gyerek lettem, nemcsak a színfalak mögül, vagy a tűzoltó fülkéből nézhettem az előadásokat, olyan művészek karjaiban, mint Orosz Júlia, hanem öt-hat évesen elkezdhettem statisztálni, természetesen elsősorban azokban a darabokban, melyekben édesapám fellépett, a János vitézben, a Farsangi lakodalomban és Az eladott menyasszonyban. Nagyon szerettem volna eljátszani Cso-csoszán fiacskáját is, de azt édesapám nem engedte, mondván enélkül is elég megrázó számára a III. felvonás.

Milyen volt Kövecses Béla otthon?

- Szabadidejét általában családi körben vagy régi barátai társaságában töltötte. Zárkózott ember volt, de a pályája iránti elhivatottsága, kedves, intrikamentes természete miatt mindenki szerette. Énekmestere dr. Sipos Jenő volt, szerepeit először otthon, a zongora mellett tanulta. Országos ismertségre a Rádióban énekelt számos operettszereppel tett szert, de gyakran hívták Ausztriába és az NSZK-ba is operettestekre. Emlékszem, milyen sok rajongói levelet kapott, amiket dedikált fotókkal viszonzott. Ezeket ő maga hívta elő, én meg gyakran csatlakoztam hozzá. Nagyon szeretett balatoni telkünkön kertészkedni, legbüszkébb a magyar fajtákból gondosan válogatott szőlőjére volt. 25. operaházi jubileumán Rodolfót énekelte, 1975-ben érdemes művész lett. Bár még több főszerepet megformált, az utolsó években inkább kis feladatokat kapott, így fájó szívvel, de a jubileumi előadás után néhány évvel nyugdíjba vonult. Ezután a főszerepet rajongva szeretett Gergely unokája töltötte be életében. o


1101 Búbánat 2019-01-12 15:16:55 [Válasz erre: 1100 Búbánat 2019-01-11 09:05:42]

Érdekes beszélgetést hallgathattunk tegnap este 7 órától a Bartók Rádióban Kincses Veronika operaénekesnővel, akit a szerkesztő-műsorvezető Becze Szilvia kérdezett az Arckép” - alkotó emberek portréja műsorában.

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas lírai szoprán, érdemes művész  beszélt gyermekkori ének-zenei érdeklődéséről, vonzotta a gyermekszínpad, a rádiós fellépési lehetőségek, minden, ami a dallal, az énekléssel összefüggött. Már korán bekerült a rádió gyermekkórusába, de egyéb szereplései során is próbára tehette tehetségét. Nyitott, érdeklődő típus volt. Később, az énektanulmányai befejeztével egyenes út vezette az Operába, ahol főleg Mozart, Puccini és kevéske neki való Verdi-szerepekben itthon és külföldön sikeres, nagy ívű operaénekesi pályát futott be.  Sok szerepet kapott, a kortárs daraboktól sem ódzkodott... Később tanított is a pécsi egyetemen: ennek során szem előtt tartotta, hogy minden növendék más, a meghallgatásukkor és a velük való foglalkozás előfeltételei, szempontjai nála: az illetőnek legyen saját elképzelése céljairól, mutasson  tehetséget, azzal tudjon valamit közölni, legyen egyéniség, sajátos tulajdonságaival, elhivatott legyen, előny, ha egyedi hangszínnel rendelkezik, másokat ne másoljon,  ne legyen unalmas; amit és ahogyan énekel,  azzal akarjon is valamit közölni, tudjon átadni valami kifejezőt a hangjával; elhivatottsága legyen… 

Kincses Veronika említette korai gyermekvállalását, amit rögtön követett egy ösztöndíjas továbbképzési lehetőség Rómába, a Szent Cecília Akadémiára; a gyermekszülés mennyire jótékonyan hatott rá, hangjára is,  a karrierje sem sínylette meg; tanácsolja minden fiatal énekesnőnek, hogy az anyai hivatásról ne mondjon le a karrier kedvéért. Kincses Veronika 32-szer repülte át az Óceánt, ez oda-vissza 64 repülőút volt Amerikába és vissza. A külföldi meghívásai, fellépései során sok neves énekest ismert meg, kapcsolatokat épített. Soha másokat nem másolt, úgy tartja: mindenki vállalja fel a  saját hangját, képességeit, legyen ő a saját maga: ezt tudja, fogadják el tőle, ezt szeressék benne, ezért figyeljenek fel rá…. A Művésznő érintette a „könnyedebb” éneklési feladatokat (operett, musical): kedvenc darabja volt az Óz, a csodák csodája című zenés film. Volt egy korai időszaka, amikor még felmerült benne az a gondolat is, hogy musicalszínésznő lesz, de aztán erről letett, tisztában lévén meglévő értékeivel, képességeivel, erényeivel, de alkatával is, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy minden stílusban otthon kell tudnia lenni egy énekesnek.   

Nagyon közvetlen szavak, megfogalmazás, szép vallomások hangoztak el ebben az "Arckép"-ben: dióhéjban minden lényeges információ benne volt, amit - gondolom - Kincses Veronika szívügyének tartott elmondani, és hogy a rádióhallgatók minél teljesebb képet kapjanak egy ma már nem közszereplő, de a kulturális - művészeti életben, az Operában és külföldön máig számon tartott, meghatározó, legendás énekművészünk pályaútjának alakulásáról, a személyiséget tükröző gondolatvilágából amit  tudni érdemes és szabad. 

A zenei bejátszásokban részletek csendültek fel Kincses Veronika énekfelvételeiből:

Mozart: Figaró házassága 

Puccini Pillangókisasszony 

Verdi: Ernani - Elvira áriája (cabaletta) I. felv.  (magyarul)

The Wizard of Oz: Over The  Rainbow

Érdemes lesz meghallgatni ennek a beszélgetésnek az ismétlését a Bartók Rádióban: január 14., hétfő reggel 9.30 – 10.00 óra.


1100 Búbánat 2019-01-11 09:05:42

Ma  este a Bartók Rádióban hallgathatjuk meg:

 19:00 -19.30 – „Arckép” - alkotó emberek portréja

Kincses Veronika operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 

(Ism. hétfő, 9.30)


1099 lujza 2019-01-03 01:31:13 [Válasz erre: 1098 Búbánat 2019-01-02 23:39:39]

Sajnos! :(((


1098 Búbánat 2019-01-02 23:39:39 [Válasz erre: 1097 lujza 2019-01-02 23:31:25]

Bizony, már az Opera házatája sem mentes az efféle színes, "celeb" -szintű bulvártól...


1097 lujza 2019-01-02 23:31:25 [Válasz erre: 1095 Búbánat 2019-01-02 00:05:18]

Azért ez már maximum Blikk színvonal!


1096 Búbánat 2019-01-02 12:07:00 [Válasz erre: 1095 Búbánat 2019-01-02 00:05:18]

„Az Opera két fiatal művésze, Zavaros Eszter és Szemerédy Károly  idén júliusban  (2017 - Búbánat) örök hűséget fogadtak egymásnak. Eszter ezzel a képpel köszönte meg nekünk, hogy megismerhette férjét. Pillangókisasszony, Pikk dáma, Triptichon - csak néhány előadás, melyben mindkét énekes látható. Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!”

(Az Opera Facebook oldaláról, 2017. július 31.) 


1095 Búbánat 2019-01-02 00:05:18

ZAVAROS ESZTER KISMAMA FOTÓZÁSA – video-riport

Optimum Solution Enterprise Kft

„Mozgalmas éve volt az Opera gyönyörű szopránjának, Zavaros Eszternek. A turnék során ő is járta a világot a társulattal, a Solti Nemzetközi Karmesterversenyen pedig műsorvezetőként is debütált. De láttuk már keményen sportolni és meghatódottan nyilatkozni élete nagy napjáról, az esküvőjéről. Most viszont élete legnagyobb szerepére készül.”
 


1094 Búbánat 2018-12-21 08:56:38

Ma este

19:00 - 19:30  Bartók Rádió

Arckép

Arckép- alkotó emberek portréja

Kincses Veronika operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia 


1093 Búbánat 2018-12-16 18:04:48

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

Fidelio/MTI 2018.12.08. 10:00

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.


1092 Búbánat 2018-11-26 11:26:19

„Egyszer még vissza tudták csábítani a világhírű énekesnőt, többször már nem”

Interjú Kasza Katalinnal

/MÁGÓ KÁROLY 2018.11.25. 16:48 Origo/

Pontosan 25 évet énekelt a legmagasabb szinten a világhírű operaénekes, Kasza Katalin. Aztán visszavonult. Hogy így fog tenni, azt már 18 évesen megfogadta, mert hallott egy énekest, akinek szerinte már nem kellett volna színpadra állnia. A 25 év alatt azonban többek között fellépett a Covent Gardenben is. A 70-es évek egyik ünnepelt sztárja volt, a nagy drámai szopránok egyike. Visszavonulása után egyszer sikerült visszacsábítani a színpadra, igaz, ehhez a világhírű karmesterre, Yurij Simonovra is szükség volt. Az énekesnő az Origónak többek között azt mondta: „Engem odaállított a teremtő a színpadra. Mindenestől. A figurámat, a hangomat, minden adottságomat.”

(Most látom, hogy Zéta már tegnap feltette az interjú linkjét a Kedvenc előadók topicba; legalább erőteljes nyoma marad a fórumon; Házy Erzsébet emlékére szerkesztett  és megjelentetett két képes albumról tudok, azokban Kasza Katalin emlékező versei is elolvashatók...)


1091 Búbánat 2018-11-09 12:49:09

Kincses Veronika, Kertesi Ingrid, Pitti Katalin, Kelen Péter, Kováts Kolos ,

Kovács János karmester, Ilosfalvy Róbert, Szendrényi Katalin, Melis György, Nagy Viktor,

Begányi Ferenc és Ütő Endre.

Forrás: Facebook


1090 Búbánat 2018-11-06 11:00:58

Várhelyi Éva: A színház a nagy szerelmem

2016. szeptember 13. kedd, 14:22 Medveczky Attila  - /eredetimiep.hu/

Várhelyi Éva opera-énekesnő Budapesten született. Tanulmányok: Általános iskolában csellózni tanult. A szolfézs-zeneelmélet szakon végezte el a konzervatóriumot Ugrin Gábor tanár úrnál. Harmadik év végén jelentkezett az ének szakra is. Utána rögtön a Zeneakadémia énekművész-tanári szaka következett, majd az opera szak és az Operaház. Részt vett Nicholas McGegan, Hamari Júlia, Helmuth Rilling, Rózsa Vera, Renata Scotto, Polgár László és Larissa Gergieva mesterkurzusain. Vendégszerepelt Angliában, Finnországban, Münchenben, Kijevben és Japánban. 2007-ben Veronában a Nemzetközi Monteverdi Énekverseny egyik győztese lett, és ennek kapcsán énekelte Veronában és Mantovában Monteverdi: L’Orfeo című operájának egyik főszerepét.

Főbb szerepek: Donizetti: Boleyn Anna (Jane Seymour), R. Strauss: A rózsalovag (Octavian), R. Strauss: Ariadne Naxos szigetén (Komponista), Mozart: Figaro házassága (Cherubino), Puccini: Gianni Schicchi (Cieska), Wagner: A walkür (Siegrune), Wagner: Parsifal (Viráglány), Ifj. J. Strauss: A denevér (Orlovszki herceg), Bizet: Carmen (Carmen, Mercedes), Kodály: Háry János (Mária Lujza), Rossini: Hamupipőke (Tisbe), Gounod: Rómeó és Júlia (Stephano), Verdi: Falstaff (Mrs. Meg Page), Händel: Xerxész (címszerep), Janacek: Jenufa (Szomszédasszony), Bertoni: Orpheusz (címszerep), Donizetti: Bolondokháza (Cristina), Mozart: Cosi fan tutte (Dorabella), Mozart: A varázsfuvola (Második dáma), Erkel: Hunyadi (Hunyadi Mátyás), Frederic Morton: Rudolf (Stefánia).

Mennyiben határozta meg zenei pályafutását, hogy édesapja, Várhelyi Endre 1947-től az Operaház basszbariton magánénekese volt? Sőt kiváló színészi adottságokkal áldotta meg a sors.

– A zene szeretetét már gyerekkoromban belém oltotta családom, de mindig le akartak beszélni a zenei pályáról. Hiába, mert bennem nagyon erős volt a klasszikus melódiák iránti vonzalom. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, ahol Thész Gabriella volt az énektanárnőm, a Magyar Rádió Gyermekkórusának hajdani vezetője. Tanárnőm annyira megszerettette velem a muzsikálást, az éneklést, hogy számomra teljesen természetes volt, hogy ebbe az irányba induljak el. Megfordult a fejemben, hogy állatorvos leszek, de nagypapám – aki édesapám halála után betöltötte a családfői szerepet – lebeszélt róla. Azt mondta: „Még a szél is elfúj, annyira sovány vagy. Ha egy tehenet kell kezelni, akkor mit fogsz csinálni?” No de a zene szeretete mindig is meghatározta családunk életét. Bátyám is tanult zenét, de végül fogorvos lett, én pedig eredetileg csellistának készültem. 12 évig csellóztam, de mellette mindig sportoltam, versenyszerűen lovagoltam. Sajnos bekövetkezett az, mitől mindig is tartottam, egy lovasbaleset során darabokra tört a csuklóm, úgyhogy a csellóról le kellett mondanom. Így felvételiztem a konzervatórium szolfézs-zeneelmélet szakára, mert akkor már biztos voltam abban, hogy zenész szeretnék lenni. Ott pedig Ugrin tanár úr növendékeként tanultam négy évig. Harmadik év végén kötelező hangképzésre kellett járnunk Jelinek Gáborhoz. Gyakorlatilag ő volt az első énektanárom, aki azt mondta, érdemes lenne komolyabban foglalkozni a hangommal, így harmadik gimnazista voltam, mikor felvettek a szolfézs szak mellé az ének szakra is. Nem siettem el a dolgot; végigjártam a konzervatóriumot, majd 1991-ben felvételt nyertem a Zeneakadémiára, onnantól kezdve pedig hála Istennek egyenes út vezetett az Operaházba.

A Zeneakadémián operaénekesi diplomát is szerzett?

– Végigjártam először az ötéves énekművész-tanári szakot, de megjártam a „hadak útját”, mert Keönch Boldizsár tanár úrnál kezdtem, majd Bende Zsolt tanár úrhoz kerültem. Bende Zsolt halála után pedig Gulyás Dénes és Kovalik Balázs lett a tanárom az opera szakon. Tehát hét évig tanultam a Zeneakadémián, majd elkezdtem a DLA-t, de nem fejeztem be, mert hála Istennek akkor kaptam nagy szerepeket az Operaházban, és kislányom is akkor született. Talán majd egyszer befejezem…

Az a tény, hogy sportolt, segített a színpadon a fizikai állóképességben?

– Meggyőződésem, hogy minden énekesnek kéne sportolnia, hiszen izomzatunkkal dolgozunk. Ha ezt elhanyagoljuk, akkor szervezetünk sokkal gyorsabban öregszik. Ezért jó lenne, ha a sport része lenne az énekes életének. Azt veszem észre, hogy kollégáim közül egyre többen odafigyelnek erre. Az éneklés komoly fizikai munka. A Xerxész-előadásom alatt egy-másfél kilót fogytam. Erre edzeni kell a testet is, nemcsak a hangot. A másik dolog pedig, hogy a mai rendezői színházi világban túlsúlyosan nem lehet kimenni a színpadra. A küllemre nagyon oda kell figyelni, mert a fiatal korosztályt – ezt lányomnál is tapasztalom – megragadja természetesen a zene is, s az, ha valaki gyönyörűen énekel, de tudomásul kell venni, hogy a látvány világában nőnek fel. Ezért haladni kell a korral, az operajátszás területén is nagyon ügyelni kell a látványra.

[...] 

A Zeneakadémián tanári szakot is végzett. Vannak növendékei?

– Hat éve nagy-nagy szeretettel tanítok magéneket az óbudai Aelia Sabina Alapfokú Művészeti Iskolában.

Egy mezzoszoprán miként tud például basszust tanítani?

– Igaz, óráimon mindig van egy-két standard skála, de mindig az emberből indulok ki. Vallom, hogy nincs két ugyanolyan torok, és mindenkinek a saját hibáit kell javítania, és az erősségeit minél jobban kihoznia. Ha érzem, hogy egy órán nincs megfelelő állapotban a növendék, akkor kihagyom az egyik skálát, tehát változtatok. Hála Istennek voltak olyan mestereim, akiktől megtanulhattam a tanítás módszertanát.

Valóban nincs egyforma torok, s ezt sokan nem értik meg, mert próbálnak híres énekeseket utánozni. Erre is figyelmezteti növedékeit?

– Volt egy növendékem, aki úgy jött hozzám 16 évesen, hogy állandóan utánozta az énekeseket. Ez egy bizonyos szintig nem rossz, de utána nagyon nehéz volt továbblépni, és megoldani a technikai problémáit. De jó énekest hallgatni mindig jó, nem árt. Az is lényeges, hogy ami számomra bevált a szerepek tanulásánál,  nem biztos, hogy az a másiknak is jó. Nem lehet ráerőltetni egy sablont egy másik torokra. Mindenkihez meg kell találni az „utat”, és talán ebben rejlik az énektanítás legnagyobb felelőssége.


1089 Búbánat 2018-09-24 09:17:13

Hamarosan a Bartók Rádió sugározza

9:30 - 10.00:

Arckép

- alkotó emberek portréja
Szegedi Csaba operaénekes

Beszélgetőtárs-szerk.: Becze Szilvia
 


1088 Búbánat 2018-09-08 10:30:06

Ma egy „kerek” születésnapot ünnepel Kincses Veronika, szeretettel gratulálok a Művésznőnek!  

Találtam egy régi újságcikket, mely a szoprán operaénekesnő portréját rajzolja fel, most ide bemásolom:

  • Magyarország, 1989. július 7-12.  (27. szám)

Kincses Veronika - Portré

„Haragosok nélkül?”

A mai magyar, mindjobban gyérülő s olykor célt tévesztő zenekritikai írások szerzői egy-egy operaházi felújítás során szívesen hivatkoznak a háború utáni évek énekes nagyságaira — Osváth Júlia, Svéd Sándor, Székely Mihály, Gyurkovics Mária, Orosz Júlia legendás generációjára, ezzel valamelyest aláértékelve az azóta művésszé érett, immár harmadik operaénekes nemzedék kvalitásait.

Igaz, énekművészeink között kevesen vannak, akiknek fokozatosan kibontakozó tehetsége révén pályája olyan egyenletesen és megbízhatóan emelkedett volna, mint Kincses Veronikáé, akinek azonban ezt az elismerést ugyancsak nem volt könnyű megszereznie az évek során. Kincses Veronika még főiskolás korában, 1971- ben, megnyerte Karlovy Varyban a Dvořák-énekversenyt, öt évvel később pedig a pozsonyi UNESCO- verseny első díját hozta haza.
1980-ban kapta meg a Kossuth- díjat egyesek szerint túl korán.

„Szerencsére mindig voltak haragosaim is” — vallja a ma már itthon is, külföldön is nagyra becsült szoprán énekesnő. Rendkívüli tehetségét természetesen nemigen vonták kétségbe, de 1973 óta fennálló operaházi tagsága alatt olyan évei is voltak, amikor az igen kis számú fellépési lehetőség miatt rangján aluli „haknizást” kellett vállalnia — gyakran neves művészkollégákkal együtt —, csakhogy rendszeresen énekelhessen. Miközben munkaadója nem engedte, hogy a neki szóló külföldi meghívást elfogadja. Sőt, egy másik kolléganőjét küldték el helyette ...

Mindamellett Sipos Jenő, a neves énekpedagógus egykori növendékének nevéhez az elmúlt másfél évtized alatt jó néhány emlékezetes alakítás fűződött. Többek között Zerlina, Susanna, Fiordiligi, Mimi, Manon, Norma, Angelica nővér, Michaela, az Ernani Elvirája, A nürnbergi mesterdalnokok Évája jelmezében szerette meg a hazai és a külföldi közönség. (Luciano Pavarotti emlékezetes budapesti fellépésekor is Kincses Veronika énekelte Mimi szerepét a Bohéméletben a világhírű tenorista partnereként.)

1983 óta ismert, visszatérő vendége a világ néhány nagy operaházának. Leggyakrabban az Egyesült Államokban és Kanadában lépett fel; Montrealban, Buenos Airesben, Venezuelában, San Franciscóban, Bostonban, Dallasban, Chicagóban. Három montreali vendégszereplésén, amelyeket a televíziós közvetítés révén egész Kanada láthatott, a Pillangókisasszonyban, az Angelica nővérben és a Bohéméletben énekelte a női főszerepet. Jól ismerik Bonnban, Frankfurtban, Hamburgban, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban is.

Itthon egyike azoknak a művészeknek, akik gyakran énekelnek kortárs magyar szerzők műveiben. „Énekszerűen megírt, igényes darab előadására mindig szívesen vállalkozom — mondja Kincses Veronika —, amilyen egyebek között Petrovics Lüszisztratéja vagy Balassa Kassák-rekviemje. Hozzátenném azonban, hogy nem könnyű kiválasztanom a nekem megfelelő kortárs művet, hiszen én énekesnő és nem effektuselőadó vagyok.”

Kincses Veronika 1974-ben — ösztöndíjjal — a római Santa Cecília Akadémián Giovanna Pederzininél tanult egy évig, a harmincas évek híres mezzoszoprán énekesnőjénél, akinek az olaszos dallamformálás titkának elsajátítását köszönheti. A római tanulmányútnak bizonyosan abban is része van, hogy Kincses Veronika napjainkban Magyarországon a lírai olasz női szerepek, főként Puccini alakjainak egyik leghitelesebb megformálója. És talán nem független ettől az sem, hogy a századforduló ugyancsak olasz komponistájának A láng című operájában is hiteles alakítást nyújtott.

Ezt állítja többek között mai énektanára, művészetének állandó és megbízható irányítója, Orosz Júlia is.

„Orosz Júlia, aki hosszú pályán szerzett gazdag tapasztalataival eddig is sokat segített már nekem, maga is énekelt a Respighi-opera 1937-es magyarországi bemutatóján, csakúgy, mint Ligeti Dezső, aki ma Dallasban él és egykor neves, Amerika-szerte ismert énekművész volt. Orosz Júlia, aki nem osztogatja könnyen dicséreteit, nagyon elégedett volt alakításommal. Amit ő és utóbb Ligeti Dezső mondott nekem erről a műről, abból arra következtetek, hogy a mostani felújításról nyilatkozó némelyik kritikus ugyancsak félreértette a darab lényegét, s talán olyasféle boszorkányos rémdrámát várt tőle, ami teljességében idegen ettől a zenétől. A produkciót egyébként, csaknem azonos szereposztásban, Mikó András rendezésében, 1987-ben már előadtuk a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a világ egyik leghíresebb               operaházában, ahol egy ideig Toscanini volt a vezető karmester. A mi előadásunkat akkor az év produkciójának minősítették.”

A következő operaházi évadban újabb szereppel bővül repertoárja: Leonórát énekli A végzet hatalma, és Erzsébetet a Tannhäuser felújításában... „A lírai alkatú Wagner-hősnők csaknem ugyanolyan közel állnak hozzám, mint az olaszok; és Wagner zenéje csakúgy, mint például Richard Straussé...”

Kincses Veronika egyike a legmegbízhatóbb operaházi művészeknek: alakításait a legmagasabb színvonal jellemzi, ritkán indiszponált, szerepformálása — az említett sokféleség ellenére is — mindig hiteles, meggyőző.

Úgy sejthető, hogy mindez nem csupán technikailag jól megalapozott énektudásának és biztos stílusismeretének köszönhető. Láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus ember is.

Énektechnikai problémáim valóban nincsenek, hiszen olyan biztos alapokat kaptam tanáraimtól, amelyekkel csak jól kell gazdálkodni. Orosz Júlia pedig, aki szinte a lányává fogadott, rendszeresen kontrollálja a hangomat, amelyre egyébként megtanultam vigyázni. Ma már nem szükséges mindent vállalnom, amire felkérnek, s azt hiszem, a hangomnak legmegfelelőbb optimális számú fellépést sikerült magamnak meghatároznom. Ezek között természetesen koncertek is szép számmal vannak. Egyébként úgy érzem, valóban kiegyensúlyozott az életem, aminek a munka mellett alapja a nyugodt — joggal mondhatom: boldog családi háttér. Férjem maga is zeneművész, az Operaház tagja, tehetséges, szép gyerekem van, s végre elkészült éveken át épült házunk a város zöld övezetében — mit kívánjak még?

SZOMORY GYÖRGY

Kincses Veronika és Ilosfalvy Róbert


1087 Búbánat 2018-09-04 10:28:48 [Válasz erre: 1086 tiramisu 2018-09-04 07:44:35]

:))


1086 tiramisu 2018-09-04 07:44:35 [Válasz erre: 1081 Búbánat 2018-04-20 00:47:33]

Kedves Búbánat!                                                                                               Megint elolvastam, köszönöm szépen!                                                        Szeretettel üdvözöllek , tiramisu


1085 Búbánat 2018-08-27 16:22:06

GULYÁS DÉNES A BLOGBEJEGYZÉSEKRŐL, A KÖZÖNSÉG BEFOLYÁSOLÁSÁRÓL ÉS A MUSICALRŐL

Magyar Idők, 2018. AUGUSZTUS 26. VASÁRNAP 16:45

/OZSDA ERIKA/

„LELKI LUXUS”

"A Honvéd Művészegyüttesben tizenhét évesen már szólót énekelt, tíz évvel később megnyerte a Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekversenyt. Később a világhírű olasz operaénekest barátjának is nevezhette. A kőbányai szegénységből a világ legnagyobb operaházainak színpadáig jutott el. Gulyás Dénes ír, rendez, tanít, hét éve a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezeti, és egyedi a véleménye az értékteremtő művészetről."

 

Kiemeltem bekezdéseket ebből az interjúból:

– Miért tartja fontosnak, hogy naponta megossza gondolatait az egyik közösségi oldalon?
– Imádok írni, és minden foglalkoztat, ami körülöttünk van. A 2013-ban megjelent, Mekkora Isten tenyere? című könyvem után szeretnék még egyet megjelentetni. Nem is egyet, többet.

– Az interneten több változatban látható az ön előadásában a Vágyom egy nő után című dal. Irigylésre méltó az a nő, akinek szól. A színpadon éneklés közben mire figyelnek, mire gondolnak?
– Nem az a katalizátor, hogy a nagy szerelmemre gondolok. Az érzést nem egy kép, hanem a zseniális szerzők esetében a zene váltja ki. Mindig azt mondom, hogy a zenénél jobb rendező és énektanár nincs.

– A világ leghíresebb énekeseivel állt színpadra. Sokat dolgozott külföldön, Amerikában nem egyhuzamban, de legalább tíz évig élt.
– Ennek ellenére nekem mindig a pesti Opera volt az első. Most is az. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy semmilyen kapcsolatom nincs vele. Ezt nem sértetten vagy szomorúan mondom, az élet hozta így. Elég dolgom van másutt. Most a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatát vezetem, ahol próbálom elérni azt az ideált, amelyet a színházról gondolok. Amikor elkezdtük a munkát, akkor hatvanhétezer fizető néző volt, most százhúszezer. Példátlan ez a nézőszám-emelkedés, ami persze az összes színházi dolgozónak köszönhető.

– Találkozott nagyon ismert énekessel, akinek nem szerette a hangját?
– Soha nem törtem a fejem, hogy a hang szép vagy nem. Talán itt siklik ki az énekoktatás is. Sem az énektanárok, sem az operakedvelők kö­rében nem vagyok népszerű azzal a gondolatommal, hogy a hang nem a cél, hanem az eszköz. Egy szerszám, amelyet tökéletesíteni kell, és karbantartani. Az nem művészet, csak hangmutogatás, amikor az énekes a zene, a darab, a jelenet mondanivalójától függetlenül sokáig kitart egy magas hangot, mint ahogy tévedés azt hinni, hogy a gyors és hangos zongorázás feltétlenül művészet. A cél az, hogy a megmagyarázhatatlanból, a misztikumból adjunk át valamit, és ne a magamutogató cirkuszból.

– Véleménye szerint „a tanítás munkának nem nevezhető valami”. Ha nem munka, akkor mi?
– A világ legnagyobb élvezete. Dalirodalmat tanítok a Zeneakadémián, tavaly Brahmsszal foglalkoztunk, jövőre Richard Strauss-szal fogunk. Munka a tanítványokkal zenét hallgatni? Öröm! Persze van véleményem, de azt nem akarom nekik elénekelni. (Néha persze nem bírom ki.) Tanárként nem az a dolgom, hogy a tanítványaimat olyanná formáljam, mint amilyen én vagyok. Inkább gondolkodni tanítom őket, arra, hogy több lehetséges jó megoldás létezik. Ha gondolkodnak, és tehetségesek, akkor biztosan megtalálják azt, amiben hisznek, s amit a tehetségük hitelesít. Szerzőkről, ritmusról, harmóniáról, versről beszélgetünk, ami maga a mennyország. Munka volt reggel másfél órát dolgozni a kertben!


1084 Búbánat 2018-07-21 09:00:44

Ma délután, a Bartók Rádió műsora:

17:15 – 18.21

Világjáró művészeinkhttp://hangtar.radio.hu/images/kh0.png

Cserna Ildikó énekel


Km.: Szántó Andrea (ének), Gyökér Gabriella (zongora)


1. Andrew Lloyd Webber: Requiem - Pie Jesu, 
2. Giulino Caccini: Ave Maria, 
3. Giuseppe Verdi: Otello - Ave Maria, 
3. Pietro Mascagni: a) Ave Maria, b) Parasztbecsület - Santuzza áriája, 
4. Richard Wagner: Wesendonck dalok - a) Az angyal, b) Csendesen állj!, c) A melegházban, d) Fájdalmak, e) Álmok, 
5. Hugo Wolf: Mignon dala, 
6. Richard Wagner: Tannhäuser - Csarnokária, 
7. Jacques Offenbach: Hoffmann meséi - Barcarola

(Rádió Márványterme, 2018. június 19.)

 


1083 Búbánat 2018-05-16 11:38:53 [Válasz erre: 1011 Búbánat 2017-12-21 11:02:15]

Ma négy éve hagyott itt minket Andor Éva operaénekes, főiskolai tanár

 (Budapest, 1939. december 15. – 2014. május 16.)

Népszava, 1986. október21.

LÁTOGATÓBAN SZOT-DÍJASOKNÁL

ANDOR ÉVA operaénekes

Film Színház Muzsika: A hét portréja Andor Éváról (a Liszt-díj átvétele alkalmából):

„Az első riportot 1955-ben írtam róla. Akkor a Vendel utcai tanítóképző első osztályának volt a növendéke, s a csodálatos Andor Ilona Kodály-kórusában énekelt... Prácser Éva két hosszú szőke hajfonata csak úgy világít az énekkarban. Szép hangja akkora terjedelmű, hogy nemcsak szopránt énekel, hanem mezzót meg altot is ... Prácser Évából főiskolás korában lett Andor Éva: ez a név jobban csengett a színpadon, s még szorosabbra fűzte a kapcsolatot az annyira szeretett és tisztelt Andor Ilonával.” (Gách Marianne)

Ez a névváltoztatás lett Andor Éva talán első úgynevezett művészi sztorija. Minden róla szóló interjú így kezdődött akkoriban. Kellett is ez a sztori az azonosítás végett, hiszen — mint láthatjuk — jó korán indult a pálya felé, szakmai körökben ismert volt már az a „szőke hajfonatú” kislány, aki úgy akart másként a Nagy Színpadra lépni, hogy az út visszafelé később is járható legyen. Ugyanakkor a legjobb amerikai sztárcsinálók sem találhattak volna ki jobb kezdősztorit egy kezdő sztár számára: megható és tiszteletre méltó gesztust, amely igazán stílusos egy lírai szoprán esetében, aki később majd Butterfly lesz és Mimi lesz, és Görög Ilona, Manon, Euridike, Ophélia ... aztán persze Mozart bűbájos Paminája... Két zseniális szerző írta szerepeit: Mozart és Puccini.

Igen, én nagyon szerencsés voltam. Mert a legjobb zenei nevelőanya kezébe kerültem. Andor Ilona csodalény volt, csodatanár, csodálatos művész. Gyerekként elindulni ilyen ember segítségével, felmérhetetlen előny. Zenében éltem, amely olyan volt számomra, mint a levegő, amit belélegzek. Úgy tanulok, hogy az nem tanulás, hanem csupa öröm. Fantasztikus. Ha minden gyerek ilyen tanárral találkozna, azt hiszem, még sokkal több tehetség bontakozhatna ki. Pedig hát így is, a főiskolán olyan tanítványaim vannak, olyan hangok, olyan tehetségek, hogy az káprázatos! Nem tudom, mi lesz itt néhány év múlva, amikor azt látom, hogy mennyire nem tudunk gazdálkodni a tehetségekkel ... Igen, én nagyon szerencsés voltam.


Új Tükör (1983. dec.): Erzsébet arcai:

„Éppen húsz éve történt, szezonkezdéskor. Zenekari ülőpróbát tartottak az Operaházban. Már mindenki elfoglalta a helyét... még egy perc és belép a karmester. S akkor a magánénekesek sorából feláll egy ismeretlen szőke kislány, megilletődötten körbenéz és csengő hangon azt mondja: Tisztelt művésznők és művész urak, nagy kitüntetés számomra, hogy mától fogva önök között, az ország legkiválóbb muzsikusaival együtt dolgozhatok. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Andor Évának hívnak. Megtapsolták. S ezzel megkezdődött ragyogóan felívelő operai pályafutása.” (Kerényi Mária)

És nagyon jó szerepeket kaptam. Méghozzá nem azonnal főszerepeket, ami nagyon fontos, mert meg kell szokni a színpadot, a kollégákat, a légkört, egyáltalán fokozatosan kell eljutni a csúcsig. Lehetnek ugyan rendkívüli tehetségek, akiknek joguk van berobbanni üstökösként, de még náluk is meg szokta bosszulni magát a hirtelen nagy feladat. Szerencsésebb érni hagyni a művészt, különösen a mi szakmánkban. Az énekesnőnek be kell érnie, különben tönkremegy. Ha egy kezdőre, mert jól megold valamit, azonnal rámondják, hogy zseniális, akkor hova tud tovább fejlődni? Ha egyszer zseninek nevezték, utána már csak azt akarja hallani, nem? Különben ma világjelenség, hogy csak fiatal énekesnők az énekesnők. Harminc fölött már szóba sem állnak az emberrel. Ebből pedig rettenetes tragédiák szoktak következni. Ha egy hanggal hazardíroznak, akkor az a hang elvész. Nem lehet nagyobb súlyokat cipelni, mint amekkorát elbír az ember.
— Ellenkező esetben?
— Az énekesnőnek magának kell tudnia, mire képes. Lennie kell benne annyi önismeretnek, hogy nem vállal el a hangi adottságait meghaladó feladatokat. Ügy kell énekelni, mintha könnyedén pingpongozna. Abban az esetben a hang erősödik, izmosodik, fényesedik — ahogy az élet az embert pofozza, vagy éppen szépségekkel megáldja — érzelemdúsabb lesz, de ez harmincadik életéve előtt ritkán következik be. Ez biológiai törvényszerűség, amelyet ma egyszerűen elvetnek. A kezdő énekes tehát kénytelen sietni, mindent elénekelni, iszonyatosan megerőltető feladatokat elvállalni, és azután idő előtt tönkremegy. Amikor én az Operába kerültem olyan „nagy vadak” énekeltek még főszerepeket, mint Gyurkovics Mária, Osváth Júlia, Orosz Júlia, akik akkor már bizony a hatvanadik életévük felé jártak. Egy színház különben sem lehet meg a középgeneráció nélkül. Az Operában volt olyan hét, hogy négy előadás maradt el.
— Emlékszem, voltak évek, amikor két Pillangókisasszony volt összesen az Operában. Ma hány van?
— Ma? Hat, vagy hét. És — ezt add össze! — elmaradt Pillangókisasszony-előadás, mert egy címszereplő sem vállalta az éneklést. Ilyen azért még nem volt. Meg az sem volt, hogy az elmúlt két-három évben annyi előadás maradt el, amennyi az Operaház fennállása óta soha.
Én még az aranykor utolsó éveit élhettem át ennél a színháznál és megtanulhattam, hogy a legszuverénebb egyéniségek milyen alázattal szolgálták a társulatot. Nem tudom, bennünk még az volt, hogy menteni az előadást. Hogy előadásnak muszáj lennie. Ha betegen, ha rokkantan, de ki kell állni a színpadra. Most ez nincs. Ez valami súlyos erkölcsi lazulás, nem?
Egy előadás elmaradása Gyurkovics Mária, Székely Mihály idejében egyenlő volt a katasztrófával. Négy énekesnő van most a Cosi van tuttere, és a napokban az előadás mégis elmaradt. Hogy lehet ezt megérteni? Bizonyára lesznek majd színháztörténészek, akik később kiderítik, hogy ez a hanyatló korszak hogyan, miként következett be. A probléma etikai oldalával is foglalkozniuk kell. A szinte elképesztő értékeltolódások, a tehetségek elfecsérlése óhatatlanul' megbosszulja magát: a színház nem az életünk egyetlen biztos színtere, hanem olyan munkahely, amelyen legjobb hamar túllenni, s ez a művészetben katasztrofális. Mindehhez hozzájárul, hogy rengeteg a valóban káprázatos tehetség, akik — bebizonyosodott — kiválóan megállják helyüket a világban súlyos dollárokért is. A Magyar Állami Operaházban pedig az átlagfizetés nem több nyolcezer forintnál. Az más kérdés, hogy egy igazi művész, aki úgy dönt, hogy itthon marad, énekeljen forintért is, kevés forintért is, vagy csak azért, hogy énekelhessen, mondjuk, becsvágyból, de ha ezt megteszi, akkor különösen becsüljük meg.


„Figyeltük, merre visz az útja — talán Desdemona, Tatjana, a Boccanegra Ame- liája — ám Andor Éva egyszercsak eltűnt a szemünk elől. Volt olyan szezonja, amelyben mindössze négy előadásra tűzték ki, holott repertoárja mintegy félszáz szerep.” (Új Tükör: Kerényi Mária)

Az utolsó nyolc év. Iszonyú volt. Hogy nem bolondultam meg? Nem is értem. Ástam, kapáltam, gyomláltam, halálos fizikai fáradtsággal este ágyba dőltem és jól aludtam. így sikerült átélnem.
— És ilyenkor nem lehet szervezni valamit?
— Nahát, ezt nem tanultam meg. Ez a szerencse hátránya. Hogy azt sem tudom még ma sem, hova, kihez kell menni egy dalest megrendezéséért ... nem tudom, képtelen vagyok rá. Várok. Valakinek majd csak eszébe jutok. Persze, az igazság mégiscsak az, hogy a Filharmónia elég sok vidéki koncerttel keresett meg, oratóriumokban működtem közre. (A Ferencsik János vezényelte Liszt-emlékkoncerten Szent Erzsébetet énekelte lenyűgözően.) Szóval azért volt munkám, de az Operaház ... megkérdeztem a direktoromat, miért nem jutok színpadhoz, azt mondta kedves mosollyal: nem tudom Éva, valahogy nem jutottál eszembe. Hát erre mit lehet mondani ?
Hát persze azt lehet mondani — ha ez érv egyáltalán a szakmában —, hogy kérem, AndorÉva énekelt külföldön Geddával, Tito Gobbival, vezényelte Claudio Abbado, Doráti Antal, Lovro von Matacic — valamint nem kisebbek magyar partnerei sem: Ferencsik János, Melis György, Réti József és a többiek. Dehát érvek helyett szerepek kellenek egy énekesnőnek! Mert amúgyis ki van szolgáltatva egy természeti tüneménynek, amely törékeny, amely addig él, amíg használják, amely a legkedvezőbb körülmények között a legszebb (— ha ideges vagy, ugye, megszólalni sem bírsz, kapkodod a levegőt, hát akkor képzeld el, milyen rossz idegállapotban énekelni!), amely előbb múlhat el, mint maga az élet, amely azonban mégis akkora hatalom, hogy maga köré szervezi az élet legalapvetőbb közegét, a boldogságot és a boldogtalanságot. Lerobbant, kiégett, tönkrement lelkiállapotban nem lehet művészetet teremteni. Egy szerűen nem szólal meg a hang.
— Most Szokolay Sándor Ecce Homo című operájának egyik szerepét tanulom Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia című művéből írta Szokolay az operát. Huszonöten vagyunk a szereposztásban — én már két Szokolay-operában énekeltem, úgy gondolom, kötelességem is részt venni ebben a Vérnász és a Hamlet után. Nagy munka, sokat kell rajta dolgozni, de remélem, hogy január 25-e, a premier, siker lesz.

Kovács Júlia


1082 Búbánat 2018-05-09 11:43:24

M3 csatorna, 2018. május 9. szerda 13:15 - 14:10

Thália papnője - Neményi Lili emlékei

Portréfilm (1984)

(55')

A portréfilm a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesnőjének életét és pályáját követi nyomon, előtérbe helyezve a színháztörténeti momentumokat.

Rendezte: Makk Károly

Írta: László Zsuzsa

Ma sem tudjuk, pontosan mikor született Neményi Lili

(hirado.hu)

Csak annyit, hogy a születésnapja november 28-án van. Thália papnőjéről ma délután nézhetünk meg egy különleges dokumentumfilmet.

László Zsuzsa ajánlja Makk Károly filmjét.

Thália papnője - ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori magyar televízióban Neményi Liliről készített portré-filmem – írta László Zsuzsa.

“Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig. Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai….”


1081 Búbánat 2018-04-20 00:47:33

Tegnap (csütörtökön) délután Érden voltam, hogy jelen legyek azon a művész – közönség-találkozón, melynek kiemelt vendége a Kossuth-díjas Kincses Veronika opera-énekesnő volt.  

A helyszín a Csuka Zoltán Városi Könyvár Zenei Klubjának könyvtárhelyisége, ahol már több hasonló beszélgetésre került sor az elmúlt évek során – hogy csak két nevet említsek: Palcsó Sándor és Kocsis Zoltán.

Ezúttal, nagy örömünkre, az elmúlt évtizedek nagyszerű szopránja, Kincses Veronika tisztelte meg látogatásával- jelenlétével a Könyvtárat; a zenei könyvtárterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik mind azért jöttek el oda, hogy fizikai valójában is (viszont) láthassák és – ha énekszóban nem, de legalább „prózában” – megint hallhassák a Magyar Állami Operaház és a „Halhatatlanok Társulatának” örökös tagját, régi kedvencünket,  aki évtizedeken át szolgálta az ének-zene –zenés színház nemes ügyét: az Opera színpadáról főleg Mozart- és Puccini -operák egész sorát,  a drámai/lírai hősnők alakításainak sokaságával; a koncerttermek pódiumáról  az oratóriumokban,  hangversenydarabokban,  gálákon, operett- és más esteken a szólókban vagy  együttesekben  „csupán” a szépséges énekhangjával;  a számtalan hanglemez-, rádió- és televíziós felvételéről is megismerhető ragyogó művészetével.

Világhírnevet szerzett és ezzel együtt hazánk kulturális misszióját országhatárainkon, sőt az óceánon túlra is elvitte - nemcsak azért, hogy örömet és szépséget nyújtson nagyon sokaknak, hanem hogy megismertesse az idegen ajkúakkal is a magyar kultúra örökségét, a magyar muzsikát és képviselőit, hogy gyarapítsa ismeretüket rólunk, az itthon élőkről. Nem véletlen, hogy a legmagasabb és a legfontosabb állami és szakmai díjakkal ismerték el Kincses Veronika énekművészetét. 

Ezen a találkozón ill. beszélgetésben  – melynek moderátora a könyvtár szakmai vezetője, Lehotka Ildikó volt -,  minderről és sok minden másról szó esett. Kincses Veronika mesélt, és emlékeinek tárházából sorra vette elő azokat az eseteket, amelyek vele megestek, amikről valami érdekes, humoros történet az eszébe jutott: szerepekről, kollégákról, pályatársakról, tanárairól, karmesterekről, operai direktorairól, külföldi fellépéseiről, beugrásairól, énektechnikai kérdésekről, szerepvisszaadás nyomós indokairól. Megosztotta velünk gyermekkora történéseit, hogy a zene iránt már egész kiskorban fogékony volt, milyen korán megmutatkozott a tehetsége, és miképp terelgették, irányították és indították el szülei őt ezen a rögös, sok küzdelmekkel teli úton.  Milyen hangszeren tanult, hogy váltott át énekre, és végzősként, hogy került be az Operába, mit énekelt először ott.  Még főiskolás volt, amikor áldott állapotba került, majd megszülte egyetlen fiát és ez neki mennyivel fontosabb volt annál, hogy mint azok a megjegyzések, „visszhangok”, melyek a művész-kollégák köréből hozzá visszajutottak… Beszélt az operaénekesi pályája végéről,  hogy mióta befejezte, már nem énekel többé. Említette a pécsi egyetemet is, ahol az énektanszakon hét évig tanított, és idővel megkapta a professzori kinevezését. Kincses Veronika „önvallomásában” kitért már felnőtt gyermeke, a neves karmester-muzsikus-zeneszerző, Vajda Gergely életútjának és zenei pályájának felvázolására; lelkesen és szeretettel ecsetelte unokáinak zenei tehetségét. 

Azt hiszem, ahogy engem, úgy az érdi „lokálpatrióták” mellett a távolabbról érkező meghívottakat vagy érdeklődőket is maximálisan kielégítette, lekötötte mindaz, amit Kincses Veronikától hallhattunk, amit magáról elmondott: közvetlen stílusban, oldottan, jókedvűen ontotta magából életének, művész pályájának emlékezetes epizódjait, pillanatait - gyorsan eltelt a két óra.   

 Kincses Veronikának sok interjúját, riportját olvastam, láttam, de ilyen részletes, érdekfeszítő, olykor érzelmessé is váló vallomással, kitárulkozással, mint amivel itt Érden nekünk megnyílt, még nem volt ehhez szerencsém.  Hálás köszönetem neki mindezért!

A beszélgetést meg-megszakította vetítés: laptop és projektor segítségével DVD-lemezekről bejátszásra kerültek egy-egy ária, duett – illusztrálva a közben elhangzottakat:

  • Mozart: Don Giovanni – Zerlina és Don Giovanni kettőre (Km. Polgár László – koncertfelvételről)
  • Puccini: Pillangókisasszony – Csocso-szán áriája (az opera lemezfelvételéről)
  • Puccini: Bohémélet – Mimi áriája és kettőse Rodolfóval, I. felv. (Km. Luciano Pavarotti – Erkel Színház, 1986)
  • Puccini: Bohémélet – Mimi és Rodolfó kettőse, III. felv. (km. Peter Dvorszky – operafilm jelenete)
  • Francesco Sartori – Lucio Quarantotto: "Con te partirò" ("Time to Say Goodbye")   Kincses Veronika ének (olasz nyelven), Érdi Tamás – zongora, és zenekar – koncertfelvétel),  zenei rendező Benkő László és Gyarmati István.

Felemelő érzésben volt részem, hogy találkozásom Kincses Veronikával most ilyen bensőséges légkörű együttlétben egyáltalán megvalósulhatott!

 Köszönet ezért a Művésznőnek, de az interjúvoló Lehotka Ildikónak nemkülönben, aki rendkívül felkészülten, finoman a háttérben maradva hagyta Kincses Veronikát minél többet és tovább számunkra „kibontakozni”- a mindnyájunk legnagyobb örömére.  


1080 Búbánat 2018-04-13 11:12:43

„Színészlélek” – Szvétek László operaénekes – interjú

Fidelio/Operamagazin - 2018.04.08. 09:00

"Nem lett énektanár, mert a tanárképzőn a hangja alapján az operaszínpad felé irányították, s mint később kiderült, az előadásokban nem az énektechnikai kérdéseket, inkább a színészi megvalósítás problémáit oldja meg szívesebben. Szvétek László huszonnégy éve debütált a Magyar Állami Operaházban, tavaly pedig az intézmény Kamaraénekese lett.”

 


1079 Búbánat 2018-04-10 15:00:11

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Csabai Máté,  Fidelio.hu, 2018.04.09. 09:26

Wiedemann Bernadett a jósnő szerepében lép fel az Operaház új bemutatójában, Verdi Az álarcosbál című operájában. Pályája kezdete óta énekli ezt a karaktert. Tanításról, az éneklés jótékony hatásairól beszélgettünk, valamint arról, miért jó mezzoszopránnak lenni.


1078 nickname 2018-04-02 15:41:45 [Válasz erre: 1077 Matyus 2018-04-02 11:12:28]

Igen, vannak benne operai hangok. Kendi Lajos tavaly májusban szépen helytállt a Faustben is Szegeden, mint Valentine, de akkor se mindenki van a helyén és a mikroport engem nagyon zavart. 


1077 Matyus 2018-04-02 11:12:28 [Válasz erre: 1075 nickname 2018-04-02 10:38:43]

A Kékszakáll 2. szereposztása sokkal jobb az elsőnél, és abban énekel egy igazi operai hang is, a fiatal Lusine Sahakyan személyében. De a férfi szereplők is jobban énekelnek abban a felállásban. 


1076 nizajemon 2018-04-02 10:42:58 [Válasz erre: 1075 nickname 2018-04-02 10:38:43]

Vitán felül remek volt. A polémiát nem ennek a vitatása generálta :)


1075 nickname 2018-04-02 10:38:43 [Válasz erre: 1074 nizajemon 2018-04-02 10:26:16]

Majd egyszer az Opera is ott fog tartani, ahol most az Operettszínház. Megnéztem a Kékszakállú előadását: remek színészi alakítások és vegyes felvágott énekesi teljesítmények. Dolhai Attila ezzel a hanggal operttben énekel? Meg opera szerepekről álmodott? Atyaúristen! A mikroport meg megöli az igazi muzikalitást. Mint színházi előadás nem rossz a Kékszakáll, de zeneileg azért elég egyenetlen és a mikroport nem tesz jót Offenbach miuzsikájának sajnos. Ezek a hencegések meg elég visszatetsző dolgok. Anno Molnár Levente is hencegett egyet az origónak. Hát azt is inkább hagyjuk - főleg a Bánk bán alakítása után. Gulyás Dénes egykor jó énekes volt egy bizonyos szerepkörben, a többit meg vele kapcsolatban hagyjuk.


1074 nizajemon 2018-04-02 10:26:16 [Válasz erre: 1067 -zéta- 2018-04-01 21:52:39]

Ez a műfaj a hangoké.Akkor most nem osztana szerepet pl Pavarottinak,vagy a Met-ben jelenleg is éneklő teltebb énekesnőknek??? Hagyjuk már a butaságot....azt nem teszi hozzá,hogy pl az utolsó Pinkertonokat már nekem sem kellett volna???? Mert erősen rombolta az illúziót a hangja.


1073 Pristaldus 2018-04-02 08:17:35 [Válasz erre: 1066 Búbánat 2018-04-01 20:59:21]

A pécsi nemzeti színház opera és operett szereposztásait jobb, ha hagyjuk! Rutintalan fiatal énekeseket terhel le nagy szerepekkel, alamizsnának sem nevezhető pénzért, és az Akadémiáról kikerültek között saját magára osztotta Eisenstein szerepét A denevérben! Látta már magát a fényképeken? Mintha a többi szereplő nagypapája lenne XXXL méretű jelmezben, hisz csak ez megy rá! Arról már nem is szólva, hogy az interjú hemzseg a szakmaiatlan hencegéstől! 


1072 lujza 2018-04-02 02:29:18

Hallgassátok, mit találtam. Nekem nagyon megható!

https://www.forumopera.com/podcast/voix-dautrefois-et-de-toujours-jozsef-reti-1925-1973


1071 lujza 2018-04-02 02:27:46 [Válasz erre: 1070 parampampoli 2018-04-01 23:03:53]

Emlékszem, amikor a fiatal és szép Rost Andrea oldalán énekelt Rómeót, meglehetős korpulensen. Egy bő, fehér inggel próbálták leplezni a pocakját. De ettől még gyönyörűen énekelt.


1070 parampampoli 2018-04-01 23:03:53 [Válasz erre: 1069 nizajemon 2018-04-01 22:39:00]

És ő mindig mindenben olyan nagyon szép volt?


1069 nizajemon 2018-04-01 22:39:00 [Válasz erre: 1067 -zéta- 2018-04-01 21:52:39]

Azért hallottam nagyon harmatosan énekelni a művész urat....csak a nagyon szigorúan számon kért külsőségek mihán jutott eszembe.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.