vissza a cimoldalra
2018-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4094)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61313)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1528)
Franz Schmidt (3221)
Kimernya? (2806)
Élő közvetítések (7502)
Bartók Rádió (752)
Antonin Dvorak (194)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4372)
Momus-játék (5552)
Operett, mint színpadi műfaj (3763)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1154)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (783)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6693)
Opernglas, avagy operai távcső... (20161)
Balett-, és Táncművészet (5571)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

1019   Búbánat • előzmény1018 2018-01-06 12:32:22

Sajnos, a Nők Lapja Kincses Veronikával készült interjújának befejező része nincs fent az interneten.

1018   Búbánat 2018-01-06 10:16:50

„Egye fene a karriert!” – Közeli Kincses Veronikával

Zeneiskola, gyermekkórus, konzervatórium, Zeneakadémia – Kincses Veronika egyenes úton jutott el az operák világába, hogy ott olyan remek szerepeket énekelhessen el, mint a Bohéméletből Mimi vagy a Pillangókisasszony.

Szegő Andrással viszont nem csak a szerepeiről beszélgetett a Kossuth-díjas opera-énekesnő.

https://noklapja.nlcafe.hu › Interjú - 2017. jún. 22. 

– Néhány évvel ezelőtt elmentem a Gerbeaud előtt, és láttam, hogy ott ül a teraszon, két ugyancsak világhírű kolléganőjével, az asztalon pedig vagy harminc csodásabbnál csodásabb sütemény tornyosult.

– Ez így túlzás! Mindössze három volt…

– Naa! Veronika, drága…

– Mármint fejenként három!

– Így stimmel! És látva enyhe döbbenetemet, azt mondta, hogy az egyik rendező kicsit illetlen megjegyzést tett a testsúlyukra, és ezért most hirtelen felindultságukban éppen „bosszút esznek”.

– Hát, igen… Persze az is lehet, hogy érdemesebb lett volna kicsit megbocsátóbbnak lenni, átsiklani bizonyos sérelmek felett, és ritkábban bosszúülőnek lenni, valamely Opera körüli cukrászda mélyén… Nemrég műteni kellett. De ez egyébként is énekesbetegség.

– Miért?

– Egyrészt lejtős színpadon kell le- és feljárkálnunk, másrészt előadáson és főleg a próbákon sokat kell állni, no meg a színpadi, különösen a korhű cipők inkább a látványt, semmint a láb kényelmét szolgálják. Hát igen! Ahogyan a nagy heroina, Birgit Nilsson fogalmazta: „Főként lábakkal kell bírni ezt a szakmát! A hang csak ezután következik!”

– Igen, igen, de Nilsson a pályáját befejezve kiábrándulttá, keserűvé vált, ön viszont változatlanul vidám és ragyog.

– Nilssonnak szinte kizárólag a pálya jelentette az életet. Olyan magasságokba jutott, mint rajta kívül alig, utána viszont kevés maradt neki, ami örömöt szerzett volna. Én akadémistaként szerelmes lettem, összeházasodtunk, és rövidesen áldott állapotba kerültem. A környezetemben sokan aggódni kezdtek: te jó ég, mi lesz az ígéretesen induló karriereddel?! Én meg azt mondtam, hogy ha választanom kell a kettő között, akkor egye fene a karriert! Nincs az a fényes pályafutás, ami számomra jelenthetne annyit, mint a szívem alatt hordott kis magzat! Az operaszakos vizsgámat már három hónapos terhesen tettem le. A Pillangókisasszony második felvonását kellett énekelnem, és emlékszem, milyen túlcsorduló érzelmesség töltött el, a hasamban hordott gyermekem iránti szeretet, szerelem, teljes odaadás, talán ez is hozzájárulhatott, hogy ezzel a szereppel tudtam leginkább azonosulni végig a pályám során.

– De ez fordítva is igaz: a nemzetközi kritika önt tartja az elmúlt fél évszázad világszerte legnagyobb Madame Butterflyjának…

– A Mimi alakításom akkor nem is tetszett?!

– Na, az számomra a csoda volt, amikor Pavarottival énekelte! A harmadik felvonásban arról szól a kettősük, hogy milyen beteg Mimi, hogyan sorvad a teste, ön meg ott állt – hogy is mondjam, hát… – nem sorvadozva, mégis tökéletesen hiteles volt, és az élet elmúlását éreztem alakításában.

– Akkor tetszettem?

– El voltam ragadtatva! Sőt azóta is…

– Nekem meggyőződésem, hogy a pályám során nagyon sok előnyöm származott abból, hogy lényegében anyaként indult a karrierem. Gergő fiam születése után szebb, teltebb lett az énekhangom. Az énekes a testével-lelkével énekel, és ha azt szabadnak érzi, önfeledtnek, ha nincsenek szorongásai, hogy vajon mit is hoz az élet, akkor az kinyitja a hangszálait is. Emellett roppant sokat jelentett az esetleges rosszabb időszakaimban is, amikor valami szétesettebb előadás vagy belső purparlé után hazaérkeztem, és nem rágódtam azon tovább, hanem betakartam, megpuszilgattam, simogathattam a gyerekemet, és ehhez képest már egészen pitiáner dolgoknak éreztem holmi belső rivalizálást vagy rossz karmesteri beintést!

– Nem is fordult elő soha, hogy ütközött a kettő?

– Egyszer volt… igen. És rosszul döntöttem. Kicsi volt a fiam, amikor kaptam egy ösztöndíjat a legendás római Santa Cecilia Akadémiára! Az akkoriban fantasztikus lehetőség volt, a férjem is azt mondta, hogy menjek okvetlenül, ezt nem szabad elszalasztani, ő majd vigyáz a gyerekre. És én elcsábultam. Ezerszer megbántam, és azóta is sajnálom. Tény, hogy rengeteget tanultam, de még annál is többet sírtam, hogy nem lehetek a fiammal. Amint tudtam, hazaszöktem. Annál megrázóbb élményem nem volt, mint amikor megérkeztem, és Gergő gyanúsan nézett: ki is ez a néni?! Majd meghasadt a szívem. Ez azóta is örök lelkiismeret-furdalás számomra. Még mostanában is szóba hozom olykor a szívfájdalmamat. Szerencsére a fiam azt mondja, nem is emlékszik erre az időszakra, de ha mégis maradt volna benne valami hiányérzet, azt is már rég megbocsátotta…

– Ön könnyen megbocsát?

A választ és az interjú folytatását a Nők Lapja 2017/25. számában olvasható el.

Szöveg: Szegő András

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Fellegi Dávid (gitár)
Hangulatkoncert
PONCE: Téma, variáció és finálé
PAVLOVITS DÁVID: Viharmadár-szonáta
DUARTE: Variációk egy katalán népdalra
FELLEGI DÁVID: Sonata „Fantasy'

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Bálint János (fuvola)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
C.P.E. Bach 230
C.P.E. BACH: D-dúr szimfónia, Wq 176
C.P.E. BACH: D-dúr fuvolaverseny, Wq 13
C.P.E. BACH: C-dúr szonatina, Wq 106
C.P.E. BACH: g-moll csembalóverseny, Wq 32

19:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Mesterművek a lett és a magyar kamarazenéből
Lettország államiságának 100. évfordulója alkalmából

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baranyai Barnabás (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Ménesi Gergely
A zenekar mesterei
KODÁLY: Marosszéki táncok
FEKETE GYULA: Csellóverseny
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: A tenger
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Gáti Sándor (oboa)
Nagyváradi Állami Filharmónia
Vezényel: Mark Kadin (Oroszország)
MOZART: A színházigazgató – Nyitány, K. 486
HAYDN: C-dúr oboaverseny, Hob.VIIg: C1
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op. 36.
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)