Bejelentkezés Regisztráció

Hozzászólások a Momus írásaihoz


7177 Edmond Dantes 2019-08-12 10:00:46 [Válasz erre: 7173 IVA 2019-08-12 03:23:00]

Agyad epsege ( is) ketsegbevonhatatlan :-) mint ahogy egyeb tulajdonsagod is ... ld. 7138 kozepe tajan a magyar nyelvu operaeloadasok vedelmezojerol irt megjegyzesem. Ismeros? :-)


7176 Edmond Dantes 2019-08-12 09:53:46 [Válasz erre: 7170 lujza 2019-08-12 01:03:12]

Kedves Lujza, nekem nincs mas dolgom mint hatradolni es csak azt javasolni, hogy olvasd, olvassatok el mindahanyan 7171-ben az "azzal a..." bekezdesu mondatot. En csakazertsem sullyedek erre a tragar szintre. Ha en irnek barkirol barkinek ilyen kifejezeseket hasznalva, ugy kitiltottak volna mar... ugy, amennyire 7171 szerzoje szeretne es amin dolgozott hosszu ideig fidelion (ott ennel is durvabb szavakkal, jelzokkel) es amin dolgozik hosszu ideje itt. Nemcsak nyaron, mindig es reggel, este meg ejjel. Meg mindig. De mint irtam mar parszor: teher alatt no a palma meg ha silany is az a teher ;-)


7175 IVA 2019-08-12 07:51:30 [Válasz erre: 7172 IVA 2019-08-12 03:08:28]

csilapíthatatlan → csillapíthatatlan


7174 IVA 2019-08-12 03:31:10 [Válasz erre: 7171 Héterő 2019-08-12 02:30:39]

Régen olvastam a Rozsdatemetőt, de halványan úgy emlékszem, Pék Mária volt az, aki családi nézeteltérések esetén mindegyik gyerekét felképelte.
Kedves Héterő, értékelésed rám utaló részét köszönöm.


7173 IVA 2019-08-12 03:23:00 [Válasz erre: 7169 Edmond Dantes 2019-08-11 16:49:23]

Meg szoktam jegyezni, mit írok, mások hozzászólásaira is igyekszem emlékezni, de ne haragudj, nincs kedvem visszakeresni, hol „hájpoltál agyon”, inkább látatlanul köszönöm. (Azért az agyam épségben maradt.)
Senkivel sem virtuskodom a főigazgató említésében (sem). Teljes mondatokban fogalmazok róla is, senkinek a véleményéhez sem viszonyítva, ott, ahol kell.


7172 IVA 2019-08-12 03:08:28 [Válasz erre: 7168 Edmond Dantes 2019-08-11 16:33:35]

Azok után, hogy éveken át meghatározóan, bármely témához kapcsolódva azon iparkodtál, hogy a nézőterek alakulását vizsgálva a vattázást firtasd, és ezzel „leplezd le” az Operaházat terhelő jelenségeket, én a főiparág és a témavezető kifejezésekben semmi sértőt sem találok, nem is annak szántam. Jó, a vattázás mellett, illetve ahhoz kapcsolódva, az általad látatlan Billy Elliot is alig kerülhetett szóba markáns véleményed nélkül.
Nos, a Billy Elliot nehéz esetének felidézése is megér néhány gondolatot, igazolandó, hogy az Operára nincs erős hatással a nézői vélemény, a közönség nem szavaz se kézzel-lábbal, sem a pénztárcájával. Amikor kiderült, hogy a darabra szóló két és félszeres árú jegyeket nem viszik, mint a cukrot, hamar megpróbálták bónuszként hozzáadni az Operaház épületét, annak díszességével és kisebb nézőterével. A következő szériákhoz jöttek a különböző kedvezmények, végül a kormányoldali sajtó felőli… majd a jövő színháztörténet-írói kiderítik, hogy műbalhé volt-e vagy elkeseredett reklám. Mindenesetre a Madách színházi musicalek fizetőképes közönségétől remélték az üzleti sikert, amely nem jött be. Tanultak-e ebből vajon? A főigazgató eddigi nyilatkozatai szerint a Bánffy teremben a Müpa közönségének 10 ezer forintot könnyedén odaáldozó, ínyenc rétegére számítanak. Ezt az egységes helyárat éppen te sokalltad – miután én még nem állítottam, hogy egy nem természetes akusztikájú helyen ez az árképzés goromba.
A Hozzászólások a Momus írásaihoz topicban az Operaház válsághelyzetét elemző vitairathoz szólva (én folyamatosan ragaszkodom ehhez a témához, bármennyire unja is a kedves Lujza) többen megállapítottuk (sőt a vitairat feltevésének is ez az alapja), hogy a válságjelenségek „nem vezethetők le” egyetlen jelből, okból. Jómagam is azt a véleményt fejtegettem, hogy a működés zavaráért a rossz rendezések, rossz látványok, a túl nagy számú, ám sorra nagy csalódást hozó felújítás, a forszírozott repertoárcsere, fölösleges rendezvények, a tömbösített játékrend, a rossz reklámkampányok, rossz helyárképzés és az eredményel láttán nyilvánvalóan rossz közönségszervezés felel. Erre te, csilapíthatatlan opponálási kedvedben, rendre elmagyarázod, hogy a bajok „nem vezethetők le egyértelműen” ebből meg abból...


7171 Héterő 2019-08-12 02:30:39 [Válasz erre: 7170 lujza 2019-08-12 01:03:12]

...de lassan az összes Momus fórumot át lehet ugorni.

Kedves lujza, jelen feddésed emlékeztet arra, amikor a verekedő két fiúcskát a mama elpáholja, mindegy, ki kezdte az affért.

Összemosod az egyik szereplőt, aki 13 év alatt 9272 értelmes, figyelemre feltétlenül méltó hozzászólást produkált (évi 713-at),
azzal a bérbeíróval, aki 4 év alatt 4265 beböffenéssel árasztotta el gyűlölködés-szító ocsmányságaival (évi 1066) a Café momust, mai állapotában inkább a Café Edust.

-zéta- vitaindítója – feltételezhetjük bátran – az operajátszás jobbítását célozta, de egy alapvetően tisztességes, becsületre méltó embert, a főigazgatót farkasfalkaként lerohanó horda célja azonnal a párt-referenciákra, és nem -zéta- eredeti szándékára adott visszhangot.

Szeretném, miután megnyilvánulásaidnak 99 % -ával teljesesen egyetértek, kissé több figyelemmel lennél ezekre a – nem is oly lényegtelen – általánosításokra.


7170 lujza 2019-08-12 01:03:12

Engem továbbra is zavar, ahogy egymással vagytok elfoglalva. Mintha a legfontosabb lenne felülkerekedni a másikon. Ennek ez a véleménye, a másiknak az. Na és? Egyiktek se a római pápa, nem tévedhetetlen (mondjuk ő is csak hit és erkölcs dolgában az). De oldalakon át ragozni a témát nagyon unalmas! Úgyse fogjátok meggyőzni egymást, nem mindegy, kié az utolsó szó? Tudom, azt mondjátok, ugorjam át, de lassan az összes Momus fórumot át lehet ugorni. Vagy csak uborkaszezon van, és többeknek már az agyára ment a hőség?


7169 Edmond Dantes 2019-08-11 16:49:23 [Válasz erre: 7166 IVA 2019-08-11 03:34:20]

Nem oktató, nem fölényes. Agyonhájpoltalak egy minapi beírásban is (igaz, név nélkül, mert úgy elegánsabb, de rád lehet ösmerni, keresd meg, és szólj ha nincs meg), hát mit tegyek még? :-) A közönség igenis szavaz: jegyet vesz/nem vesz, elmegy/nem megy el. Erről szól szinte mindenki, -zéta- óta. Azt én is írtam: "és szavaz a kezével a helyszínen = tapsol ... vagy nem tapsol, sajnos ez utóbbi szokás elég ritka mifelénk, erről sokan sokat írtak már itt is, máshol is." (7158) Kösz az "ügyes fogalmazványt". Üres (is) lenne? Tán a zsebem? Megesik olykor :-) Bárbeszéd tényleg nincs, néha be'jó lenne...párbeszéd sincs sok, szentigaz. De egyezzünk már ki: ki, miért és mikor szidja és többet Főig. urat? Ami engem illet, én sosem (személyében) és főleg úgy általában nem és nem kiáltok általános "válságot" sem, hanem esetről esetre próbálok véleményt (véleményt!) fogalmazni konkrét dolgokról, produkciókról, intézkedésekről és nem húzok egyetemleges vizes lepedőt az Intézményre. Baj?


7168 Edmond Dantes 2019-08-11 16:33:35 [Válasz erre: 7167 IVA 2019-08-11 07:31:15]

Hagyományos jó kapcsolatunk folyamatossága érdekében."főiparágban és témavezetőként": ezeket észre sem veszem. A többit nem tudom értelmezni, talán  romlik a felfogóképességem.. Egyszerűsítek. Vattázás: nem vállalható és demoralizáló fizető közönségnek, művészeknek egyaránt, főleg rendszerszerűen nem. Nem látom, hol, mikor írtam mást. Viszont érthetően megírtam valakinek, hogy a rossz házak nem vezethetők le egyértelműen vélt vagy valósan rossz rendezésekből, ahogyan még a másvalaki által hivatkozott "idős hölgynek" sem hiszem el, hogy kizárólag azért nem megy "soha többé" az Operába, mert X/Y produkció nem tetszett neki.


7167 IVA 2019-08-11 07:31:15 [Válasz erre: 7158 Edmond Dantes 2019-08-10 09:16:33]

Évek óta főiparágban és témavezetőként ostorozod az Operaházat a két ház nézőterének állítólagos vagy tényleges vattázása miatt. Már az Ybl-palota bezárása előtt sem fogadtad el a főigazgató adataid, amikor az előadások látogatottságával (is) tömjénezte magát. Most egyszeriben milyen nagy becsülete lett a szemedben a vatta- (pontosítsuk: nem fizető) közönségnek: alkalmasnak találod arra, hogy igazolja az Operaház műsorpolitikájának és stílusirány-követésének helyességét vagy tévedését. Nem fizetőként vagy diákkorú kedvezményezettként igazolja vissza a pénztárcájával ezeket a fontos döntéseket, tehát kölcsönhatásban: az ő tévedhetetlen jelzésükre hivatkozva láthat a jövő „haladó” közönsége olyan műveket olyan újragondolásokban és átértelmezésekben, amelyeknek ők tapsoltak mint ajándéknak. Ez az elgondolás számtalan etikai problémába és hibába ütköznék.


7166 IVA 2019-08-11 03:34:20 [Válasz erre: 7158 Edmond Dantes 2019-08-10 09:16:33]

Az oktató hang fölényessége jelzi, hogy a gondolatmenetként megfogalmazott sorokban üres közhelyek vannak. Beleillenének egy Miért így és miért nem másképp? típusú beavatásba, de írhatta volna ezeket akár Ókovács Szilveszter is egy levéláriában.
Nem igaz, hogy a közönség szavaz. Ha a nézőtéren a közönségnek 30 vagy 49 %-a vastapsol, 2-3 rajongó bravázik meg hujjog is, máris nem hallható, hogy 70 vagy 51 %-a nem (vagy csak rutinból) tapsol (és esetleg 98 % nem ujjong).
Már nem emlékszem rá, hogy te az Erkel Színházban vagy a tévében nézted-e a Triptichont, de vajon szavaztál-e a lábaddal, zsebeddel, kezeddel a további előadásokon „a Ház jelentős művészi teljesítményére”? (Érdemes lett volna, hiszen az első két darabban újabb főszereplők is bemutatkoztak.) Mert ha nem, ez az egész gondolatáradat a közönség szavazásáról, a színpad és a nézőtér közötti kölcsönhatásról és kölcsönös egymást formálásáról ügyes, ám üres fogalmazvány.
Nincs bárbeszéd. Diktátum van (a néző eszi vagy nem eszi, nem kap mást), bóvli Faust és bóvli Carmen után jöhet az Aida- és A Nyugat lánya-blődli, és pökhendi nyilatkozatok a főigazgató részéről – amivel visszajutottunk az eredeti téma kiemelt gondolatához: „Az Operaház láthatóan válságban van. Szervezeti válságban, művészeti válságban és morális válságban is”.


7165 Edmond Dantes 2019-08-10 19:56:54 [Válasz erre: 7164 Héterő 2019-08-10 19:47:21]

Nem ugy ertem. Ugy ertem, hogy kerdeztem valamit Klara idezete okan ugy altalaban es gondoltam, valaki valaszol. Rosszul gondoltam (eddig). Csak nem ertettem, hogyan s miert kerul Hans Sachs csizmaja Madarasz Henrik asztalara. Most sem ertem, de nem baj. Johet idezet Aida-kiralytol vagy Fulop kiralytol is. Kiraly ... kiraly. Ez kiraly!


7164 Héterő 2019-08-10 19:47:21 [Válasz erre: 7163 Edmond Dantes 2019-08-10 19:17:14]

Úgy érted, engedélyt kellett volna kérnem, ha nem az össztopic-vezér kérdésére válaszolok? Sejtettem, hogy ide jutunk.


7163 Edmond Dantes 2019-08-10 19:17:14 [Válasz erre: 7162 Héterő 2019-08-10 16:12:54]

Ez mi? Első ránézésre = Brabant nekem mondjuk Lohengrin. Klára a Mesterdalnokokat idézte, engem is utóbbinak a MüPa-beli finálé-fordítása érdekelne.


7162 Héterő 2019-08-10 16:12:54

Eredeti - ezt éneklik
                        Istentelen változat, egyesek így szeretik
_______________________________________

Isten hozott, király, itt nálunk, Brabantban!
                        Köszöntünk felség, vár a nép!
Isten óvjon titeket, derék brabantiak!
                        Jó népem, üdv tenéked, hős Brabant!
A Birodalmat fenyegető vészt idézem most!
                        Országunk bajban, ím kimondom ezt!
...ami oly gyakran sújtja német földünket keletről?
                         ...mely napkeletről régen támad ránk,
Úgy illik, hogy én, a Birodalom feje, kiötöljem,
                        De én e nemzet őre lelek módot,
az időt a Birodalom védelmére fordítottam:
                        Harckészületre szántam ezt:
Eljött a nap: védjük meg Birodalmunk tisztes hírét!
                        Rajtunk a sor, ne tűrjük már e szégyent!
Kelet? Nyugat? Most egyre megy!
                        Ma egy a cél, egy most a harcos vér!
A német föld szólít fegyverbe minket:
                        Hát kardot rántson minden hősi harcos,
senki ne gyalázza többé a Német Birodalmat!
                        Megvédjük győztesen e drága hont!


7161 Heiner Lajos 2019-08-10 15:18:41 [Válasz erre: 7159 Klára 2019-08-10 13:27:02]

Egy, inkább a vidéki operajátszás terén ismert tenorista ("az üvöltő dervis")  egy külföldi turnén fogott egy magas hangot a Stretta végén. Fültanúk szerint b-h-C-ben. Tartotta, tartotta, tartotta. 

Kilépett a kórus.

Tartotta.

Kilépett a zenekar.

Tartotta.

Az ügyelő ráhúzta a sötétet.

Na erre végre elhallgatott.


7160 Edmond Dantes 2019-08-10 14:43:21 [Válasz erre: 7159 Klára 2019-08-10 13:27:02]

Itt OFF, de itt jött elő: nem biztos, de valahogy arra emlékszem, hogy a Mesterdalnokok MüPa-fordítása, vetítőfelirata nem "nyelte le" a Harmadik Birodalom óta rosszul csengő záró sorokat, hanem eléggé másképpen fordította magyarra, az eredetinél "piszibb" változatot olvashattunk. Valakinek talán megvan az ottani szöveg vagy emlékszik rá, köszönöm, ha be tudja másolni.


7159 Klára 2019-08-10 13:27:02 [Válasz erre: 7150 Héterő 2019-08-08 22:54:33]

Kedves Héterő! Én a magyar fordításokról beszéltem!

Valamennyire otthon vagyok a szláv nyelvekben, de kapásból  nem tudom, hogy a  Dvořák  idézet cseh vagy szlovák. (gondolom, cseh)  Egyet biztosan tudok, más nyelv, más kiejtés, más ritmus, tehát lehetséges, hogy ezek a szövegek az anyanyelvként használóknak nem okoznak ilyen jellegű problémát.

A hosszan tartott hangokról eszembe jut B. Nilsson és F.Corelli örökös párbaja, a ki bírja tovább, ki bírja hangosabban - ezt Nilsson önéletírásában nem kevés humorral, íróniával és önkritikával említi. De tudnék olyan neves hazai énekest is megnevezni, aki komoly fenyítést kapott egy akkori szintén neves karmestertől, mert "rajta feledkezett" egy kedvező magas hangon. És akkor a Trubadur Stretta magas "C"-je még szóba sem került.

Ami a Német Birodalom, Német Kultúra stb. kifejezéseket. szókapcsolatokat illeti, a Nürnbergi Mesterdalnokok fináléjában Sachs örökérvényű szavait nem csak a dicsőséges NDK korszakban "nyelték le" a szerencsétlen énekesek (lásd Theo Adam önéletírása). de bizonyos körökben manapság sem aratnak osztatlan sikert az alábi sorok: 

Dann bannt ihr gute Geister;
und gebt ihr ihrem Wirken Gunst,
zerging' in Dunst
das heil'ge röm'sche Reich,
uns bliebe gleich
die heil'ge deutsche Kunst!

A hajló nádas és "ne hallgass rája, hazug a szája" kínrím esetében igazad van, de nyilván nem jutott eszébe ennél jobb. (Egyébként manapság is akad ilyesmi - sajnos!)


7158 Edmond Dantes 2019-08-10 09:16:33 [Válasz erre: 7157 IVA 2019-08-10 05:23:57]

Az ízlésvilág változását jól érzékeltetted. A fölsorolt "attribútumokra" építő produkciók lefutottak, az a korszak elmúlt, jött helyette másik. Az is le fog futni és így tovább. Közben folyamatos kölcsönhatás van a két oldal: "színpad" és "nézőtér" között: formálják egymást. A "színpad" sikeres szereplői -szerzők és előadók/megvalósítók- formálják vagy formálni igyekeznek a néző ízlését, "világát", a néző pedig reagál, visszajelez, ha úgy tetszik: szavaz. Szavaz a lábával = elmegy az előadásra illetve előtte szavaz a zsebével = megveszi a jegyet és szavaz a kezével a helyszínen = tapsol ... vagy nem tapsol, sajnos ez utóbbi szokás elég ritka mifelénk, erről sokan sokat írtak már itt is, máshol is. Egyvalami nem történik: az idő nem áll meg, hiszen te is ezt fejtetted ki. Az nem megy, hogy egy általam kívánatosnak gondolt pillanatban vagy bármikor megáll(ítom) az idő(t) és a változó ízlés kereke(t)! Konkrétan kedvenc példámat hozzávarrva beírásodhoz: olyan nincs, hogy bevezettük a villamosságot, a folyóvizet (és sok más is bejött: elektronika csodái stb.), a nézők nem dobálják be, amit nem illik, ám pl. a Nádasdy-Bohémélet pesti bemutatójának pillanatában megáll(t) az idő és "úgy" marad örök időkre: Bohémélet is, más is marad örökre, teszem azt pl. az 1930-as, Rékai András-rendezte Traviata, ha jól emlékszem, arról is beírtál pár hónapja. Vagy pláne szelektíve: ami nekem tetszik, az marad, annál megáll az idő, ami nekem nem tetszik, az nem marad(hat). Számomra evidens, hogy ha már majdnem 100 éve nemigen írnak maradandóan színpadképes operát, akkor az operai aranykor műveit gondolják újra, értelmezik (igaz: sajnos és olykor félre is) rendezők, társulatok. Ugyanez vonatkozik klasszikus drámákra. Új drámák-operák esetében erre nincsen szükség, mert "jólnevelt" új drámák-operák aktuálisan eleve saját korukhoz szólnak, nem kell őket (át)értelmezni, újragondolni. Az aranykor operáit sem kellett  (át)értelmezni, újragondolni bemutatásuk idején, mert azok eleve saját koruk hangján vagy azt megelőzve szólaltak meg. Csakhogy saját koruk elmúlt, 100-200-250 évvel: 2019 emberéhez pedig nem lehet 1/1 úgy szólni mint Mozart, Rossini, Verdi, Wagner sőt Puccini vagy a sokak által kortársnak vélt Berg idejének emberéhez, ahogyan Euripidész, Shakespeare, Moliere, Ibsen sőt!: Strindberg, Ionesco, Beckett, Jarry nyelvén sem, pedig utóbbiak aztán elég "bevállalós", "merész", ám régóta klasszikus szerzőknek számítanak.Mégis értelmezik,újragondolják őket is.

A Triptichon komoly és meggyőződésem szerint indokolt sikert aratott és a Ház  jelentős művészi teljesítményének tartom. A trilógiás napra váltottam jegyet és a maga teljességében élvezhettem a produkciót. Anger Ferencért nem rajongok, ahogyan más rendezőért sem: mindig 1-1 konkrét produkcióért "rajongok", megjegyzem elég ritkán, mert nem vagyok rajongós típus és mindig 1-1 konkrét produkció nem tetszik és nem általában "a" rendező. Persze sok "1-1 produkció" idővel megrajzolja 1-1 rendező művészi profilját -ami szintén változhat és változik idővel!- és a nézőben kialakul egy nagyjából általános vélemény X vagy Y rendező (színházi társulat) stílusáról, ízlésvilágáról, értékrendjéről. A Don Carlos-szal (ami Bécsben már Don Carlo, hm...mint Don Juan vs Don Giovanni), szóval a Don Carloval megfogtál :-) mert ahogy öregszem, úgy araszol fölfelé a darab az én ranglétrámon kedvenceim legelső vonalába, pedig már először is bizonyos Boris Christoff-al láttam úgy 48 éve, elsőrangú bariton, jó mezzo és sajnos enyhén szólva nem kifogástalan tenor és szoprán főszereplővel. Na ez az az opera, amiért a minap emlegetett vonatra felszállva szívesen elmennék a nem távoli Bécsbe, noha az ottani tenort és mezzót nem ismerem. (Megköszönöm, ha valaki igen és ír róluk.) Valószínűleg nem fogok, úgyhogy érdeklődéssel várom a pesti újat.


7157 IVA 2019-08-10 05:23:57 [Válasz erre: 7155 Edmond Dantes 2019-08-09 09:04:56]

Az ízlésvilág változása a pontosabb kifejezés, mert ez tartalmazza a visszafelé haladást is.
Egy-két évtizeddel ezelőtt, amikor a színházakben egymást érték a minél igénytelenebb díszletek, föld, sár, locs-pocs, vizelés, hangos szellentés stb. a színpadon, a „kísérlezető kedvű rendezések fölvállása” mellett szót emelők azzal érveltek e divat ellenzőivel szemben (mint jómagam is), hogy Shakespeare idejében sem volt díszlet, sőt azzal sem törőd(het)tek, hogy a játszók száma és neme nem egészen egyezik a megszemélyesített drámai személyekével. Csakhogy, kérdem én, ha már ilyen tisztelői lettünk egyfajta historizmusnak (pontosabban atavizmusnak), miért nem mondunk le a színházban a folyóvízről, az elektromosságról is, és miért nem vállaljuk a nézőtér földszintjén, hogy a páholyok és a karzat előkelő nézői ránk dobálják az előadás közben elfogyasztott hús- és gyümölcsfalatoknak az emberi szervezet által nem hasznosítható részeit? Mert az mégsem járja, hogy mi kiöltözünk és tisztelettudóan viselkedünk, a színpadon pedig tombol a hivalkodó igénytelenség, primitívség, olcsóság.
Nem vagy könnyű helyzetben, ha neked nagyon tetszett a Triptichon és nagyjából megfelelt a Traviata. Egy idő után kénytelen leszel ugyancsak az emlékezetedben utazni, vagy rajongóként utána eredni Anger Ferencnek, még nem tudjuk, hová. Ettől persze Pesten sem változik a helyzet egyhamar. Egyelőre az új Don Carlostól félek, hiszen már műsorra tűzésének időzítése is a szakértelem (vagy pusztán az értelem?) hiányáról árulkodik. Az 1969-es felújításig sem volt hiány azokból a könnyebb drámai szoprán szólamnak megfelelő énekesnőkből, akik Erzsébet szerepén osztoztak (Báthy Anna, Wargha Lívia, Osváth Júlia, Mátyás Mária, Laczkó Mária), de attól kezdve is sorbaálltak a szerepért, Moldován Stefánia, Déry Gabriella bemutatkozása után láncban kapták meg: Sudlik Mária, Rohonyi Anikó, Tokody Ilona, Temesi Mária, Csavlek Etelka, Misura Zsuzsa, Lukács Gyöngyi, Sümegi Eszter... Fölfoghatatlan, miért kell a Don Carlost éppen akkor felújítani, amikor – a jelzett színlap szerint – egyetlen Erzsébetnek való sem akad a társulatban, sőt címszereplő sem. Hiszen a Don Carlos történelmi hátterének felidézése a keresztény évadban valóságos eretnekség.


7156 Edmond Dantes 2019-08-09 09:39:25 [Válasz erre: 7152 IVA 2019-08-09 04:06:18]

Visszautazáshoz jó lehet az emlékezet vonata, én is felülök rá nem ritkán, de még jobb lehet X légitársaság nem virtuális, hanem valóságos repülőgépe/vonata :-) Az én emlékezetem (vonata) is jobban működik 30-40-45 évvel ezelőtti előadások, énekesek, az első előadások szereposztása és hasonló becses relikviák tekintetében operai és sok -minden?- más téren. Szerintem ez a szelektív emlékezet korral jár és nem (okvetlenül) azzal, hogy a frissebb emlékek, élmények mindig vagy többnyire silányabbak. Nálam legalábbis. Én sem "irigylem" azokat, akik nálamnál többször voltak rangos külföldi opera-, koncert stb. előadásokon. Senkire semmiért nem irigykedem (én sem). Magam is megfordultam nem kevés külföldi operaházban, hangversenyteremben, de szívesen visszamennék mindegyikbe vagy elmennék olyan(ok)ba, ahová még nem jutottam el, ha netán rossz produkciót fognék is ki. És igen, ahogy te is írod, a "nagy" házakban is vannak rossz produkciók, ahogy Pesten is. Miért is ne lennének? Nincs hely, ahol mindig sikeres és mindenkinek tetsző produkciók mennek. A kritikusok éhen halnának :-) Vetítésekről: igen, hallottam technikai problémákról, sőt, egyszer én is elszenvedtem, hogy többször és percekre megszakadt (!) a közvetítés a Fesztivál Színházban és az előadás nem a megszakadástól folytatódott, hanem onnan, ahová közben az élő MET-előadás elért. Bosszantó volt. OFF-oddal egyetértek, legfeljebb kétlem, hogy fél évszázados elmaradás pótolható. Szerelemben sem, operában sem, kettőben együtt = opera iránti szerelemben pláne nem :-)


7155 Edmond Dantes 2019-08-09 09:04:56 [Válasz erre: 7151 IVA 2019-08-09 03:50:06]

"Kisérletező kedvű rendezések fölvállalása" mellett emeltem szót. Most az baj, ha egy dologban MÁO oldalán állok. Csakúgy mint Erkel jegyáremelés-toposzban. Nehéz itt megfelelni ;-) igaz nem is szándékom. Megfelelni a saját véleményemnek akarok, ami akár téves is lehet ill. egy vélemény sosem téves, legfeljebb eltérhet másokétól. Az általános ízlésvilág  halad, még pontosabban változik. Ehhez talán (biztosan) nem férhet kétség. A fölsorolt darabok nem mindegyikét láttam (még) vagy csak tévében és nem keresek vissza itt, de határozottan emlékszem, hogy tetszett vagy nagyon tetszett a Triptichon, Don Pasquale, Porgy és Bess, Lucia (kivéve az ideiglenes?  díszletet), Gioconda (kivéve a meghamisított finálét), persze Bohémélet 2.0 és nagyjából megfelelt a Traviata. Bánk bán bariton változat képtelenségének pedig látatlanban hangot adtam. Többi restanciám zömét igyekszem behozni, kivéve tán a Wagnereket, abban MüPa verhetetlen. Már csak ezért is igazságtalan mondjuk teltházas Rheingoldot várni-számonkérni Erkelben és a listán akad még pár olyan cím, amiért semmilyen rendezésben nem tolong(ana) esténként másfélezer ember, pláne sorozatban. Lehet ízlésterrorról beszélni: akkor a világ operaházainak túlnyomó többsége (mindegyike?) rendezői ízlésterror alatt nyög. Miért lógnánk ki a sorból? A felelősség a kisérletezésnek, újragondolásnak nem önmagának a tényében, hanem annak minőségében, milyenségében leledzik. Igen, vannak kisebb-nagyobb (nagy) melléfogások, naná hogy. Azonban -mint írtam másik fórumtársunknak- életszerűtlen ezekre fogni MÁO "válságát" vagy azt, hogy csak emiatt nem megy el sok néző "soha többé" az Operába. Ahogy világhírű karmesterünk (NN) pár hete egy interjúban kb. mondta: 40 éve is az opera válságáról és a közönség elöregedéséről beszéltek, ahogy ma is. És fognak beszélni 40 év múlva is...teszem hozzá én. Remélem, megérjük :-)


7154 IVA 2019-08-09 06:11:39 [Válasz erre: 7150 Héterő 2019-08-08 22:54:33]

Manapság”, amikor valamennyien irodalmi szinten ismerjük és anyanyelvként beszéljük az olaszt? Továbbá minden idegen nyelvet, amelyen operát írtak?


7153 IVA 2019-08-09 05:10:35 [Válasz erre: 7142 Héterő 2019-08-08 12:08:34]

Kedves Héterő, biztosan emlékszel arra, amit többször emlegettem már: operai ismereteimet és lángoló rajongásomat színházi előadásokat, valamint a rádió, olykor a televízió adásait és (bakelit) lemezeket váltogatva hallgatva szereztem. Két táskarádiót nyűttem el, egy „nyugatit”, amelyet 1964-ben kaptam, és egy Orion-készüléket. Sohasem szenvedtem a „rossz” minőségüktól. A legolcsóbb Supraphon lemezjátszóétól sem.
A Kossuth és a Petőfi adóhoz képest nekem hanyatlást jelentett az URH, mert nem tudtam zavartalanul fogni. A sztereó hangzást soha, de sohasem tudtam értékelni. Egyszerűen nevetségesnek találtam, hogy az énekesek és a zenekari árok végein elhelyezett hangszerek egymástól két méternyiről hallhatók, vagy akár a szobám két szemközti sarkából. Számomra a sztereó inkább a gyenge utánzása annak az élménynek, amelynek szélsőséges csúcsa, hogy egy Lohengrin-előadásban az árokból, a két proszcéniumpáholyból és a színpadról tombolnak a hangszerek. Így hát sem a rádiózáshoz, sem a lemezhallgatáshoz nem is törekedtem drága minőségű készülékekre.
Ezzel persze senkit sem akarok lebeszélni a magas technika csodálatáról és használatától, csak azt jelzem, hogy nem mindenki ugyanattól a nagyságtól esik hasra.
Nem úgy hallgatunk operát, mint akinek bedugult a füle, hanem úgy, hogy az a rádióból, a lemezjátszóból, magnóról szól: nem a hangversenypódiumról, nem a zenekari árokból, nem a színpadról. Más élmény. A tévénk és a számítógépünk monitorja sem azonos a színpaddal. Más.
A Szentivánéji álom, a Phaedra, A víg özvegy és a Rigoletto lefordításának és fordításban is játszásának szükségességéről és létjogosultságáról sokszor beszéltünk már. Nem fogjuk tudni meggyőzni egymást, alábecsüléssel, gúnyolódással különösen nem.
Szerintem a jó minőségű stúdiófelvétel szerkezet kifogástalan. Annyit jelenti, hogy nem helyszíni (élő) előadás felvétele: nem tapsolnak, zörögnek, köhögnek, nevetnek bele, nem hallatszik a sugó, gyakran a színházénál jobbak voltak a felvétel akusztikai körülményei. A stúdióminőség változó lehet.


7152 IVA 2019-08-09 04:06:18 [Válasz erre: 7140 Edmond Dantes 2019-08-08 09:39:04]

A visszautazáshoz természetesen nem a virtualitás, hanem az emlékezet vonatára szállok – ha már megadatott rögzítenem vizuális és hangzó élményeimet, sőt azok hatásának emlékét is. Ez nem folyamatos merengés a múltba, viszont önigazolás arra, hogy miért járok mai előadásokra mégis, hiszen azok élménye alapján nem lenne sok közöm a színházhoz.
(Olvastam beszámolódat a Met-beli Aidáról.)
Mint írtam, az az illúzióm, hogy New Yorkban kellene élnem és operába járnom, valójában sosem létezett. Kifejezhettem volna magam úgy is, hogy nem irigylem azokat, akik a Metbe járhatnak, de ugyanúgy azokat sem, akik a Staatsoperba, a Salzburgi Ünnepi Játékokon pedig (a Bohémélet, A trubadúr és az Aida alapján) csak életminőséget valtoztatható összegért (mármint nekem járóért) lennék hajlandó előadást nézni. Szóval, nem hiszem, hogy van olyan színház, ahol feltétlenül egyik gyönyörből a másikba esik az ember; a Metben is előfordulnak olyan balettbetétek, mint a (már nem működő) Bakáts téri szabadtéri színpadon vagy a mai Erkel Színházban, Magyar Állami Operaházban. Ezen kívül további okait is felsoroltam annak, hogy miért nem csábított a két kísérlet az operavetítésekre. Leglényegesebb talán a túlzott hangerő, amit rossz hangminőségnek is nevezhetek.
OFF: Van egy barátom, különben művelt, a művészetben jártas értelmiségi, de a komolyzene, az opera és a klasszikus balett eleddig hidegen hagyta. Mostanában kezdte pótolni fél évszázados elmaradását e téren, részben az Erkelben, részben a világháló megosztóiról, valamint a Müpában, az Urániában és a Puskinban elérhető közvetítéseken. Úgy gondolom, ehhez a nemes törekvéshez korántsem megvetendő, sőt feltétlenül alkalmas azoknak az előadásoknak a megtekintése, amelyek a világ nagy játszóhelyeiről, nagy és/vagy sztárolt művészek közvetítésével elérhető. Szinte be lehet hozni ezáltal hosszú évek restanciáját, csupán a kényszerűen gyorstalpaló jelleg miatt kétséges, hogy az idő is elegendő a feldolgozáshoz.


7151 IVA 2019-08-09 03:50:06 [Válasz erre: 7138 Edmond Dantes 2019-08-08 09:08:57]

„Az általános ízlésvilág azonban halad.”
A Mohácsi-féle „merész” (idézet Ókovácstól) Aida, a Pillangókisasszony (Kerényi Miklós Gábor), Carmen (Oberfrank Pál), A bolygó hollandi (Szikora János), Nabucco (Kesselyák Gergely), A Rajna kincse, A walkür, Siegfried (M. Tóth Géza), Traviata, Triptichon, A rajnai sellők (Anger Ferenc), Sába királynője, Don Pasquale (Káel Csaba), Bánk bán (Vidnyánszky Attila), A cigánybáró (Szinetár Miklós), Lammermoori Lucia (Szabó Máté), Porgy és Bess, Gioconda (Almási Tóth András)…
Faust, Otello, Parasztbecsület és Bajazzók, Bohémélet 2.0, Székely fonó, Az álarcosbál, A Nyugat lánya (a megannyi külföldről szerződtetett és bűncselekményeikhez szabad kezet kapott „rendező” nevét sem megtanulni, sem előkeresni nem tartottam érdemesnek)…
Mily jó, hogy Novák Péter West Side Storyja már nincs műsoron, eltűnt a nyilván friss repertoárdarabnak szánt Jancsi és Juliska, és a Szűcs Gábor-féle lerémesebb Hunyadi Lászlót sem érdemes a fentiekhez sorolnom már, mert a főigazgató jelzése szerint eltemetik.
Ha majd az első két bekezdésben felsorolt előadások Erkel színházi látogatottsága 100 %-os lesz, az újranyíló Operaházban pedig 100 % fölötti, hiszen a csilláron is lógni fognak a nézők, a magyarok is, mert inkább nem esznek, csak hogy gyönyörködhessenek a haladó általános ízlésvilágnak megfelelő előadásokban (beleértve azt is, hogy ezeknek a zsúfolt nézőterébe te is beleragadsz, Edmond Dantes) – akkor elhiszem, hogy az általános ízlésvilág haladt.
Ami ugyanis ennek az állapotnak a bekövetkeztéig halad, az nem az ízlésvilág, hanem csak ízlésterror, ízlésdiktatúra, ahogy tetszik. Bár én azt gyanítom, hogy a terrort, a diktátumot csak a közönség érzi a bőrén. Maguk a rendezőnek kinevezett emberek, amíg pénzt kapnak mindezért és még sznob kritikusaik is akadnak, tesznek magasról az egészre.
Ha látnád, hogy a „modern” rendezők „korszerű” rendezéseiben hogyan törekednek a szólisták a színpad közepéről küldeni a hangjukat, hogyan csoportosulnak szintén középre, hogy a karmestert figyeljék és mint játékostársak egymásra se hederítsenek, nem írnál le olyant, hogy „az operarendezés hétmérföldes léptekkel halad”.


7150 Héterő 2019-08-08 22:54:33 [Válasz erre: 7145 Klára 2019-08-08 15:49:04]

Kedves Klára, azt mondod, ...ne legyen i, é, ű, stb.

Képzeld csak, ha Dvořák is így vélte volna, a világ szegényebb lenne például ezzel a remekkel:
                    Měsíčku na nebi hlubokém, světlo tvé daleko vidí,
                    po světě bloudíš širokém, díváš se v příbytky lidí.

Egyszersmind jó érzékkel kiemelted az énekelhető fordítások egyik legellenszenvesebb tulajdonságát: rengeteg az áááá és az éééé, amit azután lehet nyújtogatni, kitartani, ha kell, ha nem. Az énekes csillogtat, a (nem igazán) értő közönség alig várja, hogy tapsikálva bravózzon, mint a Vincerò! Vincerò! -nál. Az eredmény: táncdal-, jobb esetben musicalszerűség. Továbbá a magyar énekelhető szövegekben általában kétszer annyi szív van, mint az eredetiben. A szerelem meg többnyire váááágy.

A "szocialista erkölcsű libretto" megjegyzésed szellemes; van opera, amiben a Német Birodalom -kifejezéssel anno sehogyan sem tudtak kiegyezni, pedig jónéhányszor előfordul.

Azonban Francesco Maria Piave és Giuseppe Verdi valami ilyesmit írt:
          Az asszony mind csapong, mint szélfújta pihe; változik hangja és kedvessége.
          Bár szeretnivaló, bájos az orcája, ha sír, ha nevet: hazugság ül rajta!

Azon a hajló nádas-ügyön is – akár belátja valaki, akár nem, – bizony, némi hazugság ül, "ne hallgass rája". Egy ilyen refrén-hiányos csasztuskának örvendezni manapság inkább siralom tárgya lehetne, mint nevetségé.


7149 zöldszemű 2019-08-08 19:18:18 [Válasz erre: 7145 Klára 2019-08-08 15:49:04]

Kedves Klára, 

úgy látom, a tapasztalataink hasonlóak.
Amikor még csak két rádióadó volt, el sem tudtuk képzelni a mai lehetőségeket. Televizióról, hi-fi -ről nem is hallottunk, nem is álmodtunk, úgy hogy nem is hiányoltuk. Szellemileg, lelkileg, érzelmileg akkor is gazdagodtunk. 

"Az asszony ingatag,
Úgy hajlik, mint a nád" -  sec-pec mindenki énekelte. 

Nem sírom vissza, de örülök, mert a dallamot szöveggel könnyebb megjegyezni és reprodukálni.  


7148 zöldszemű 2019-08-08 19:03:45 [Válasz erre: 7141 Edmond Dantes 2019-08-08 10:21:58]

Tisztelt Edmond Dantes!

Senki nem vitatta, hogy az alapok lerakása, a  gyerekek zenére nevelése az otthon, a család dolga. A zene szeretetét tanulja az iskolában, megtapasztalja  a baráti körben.
A  gyereket oktatási intézménybe járatjuk zenére: szolfézs órára, játszik (gyakorol)  hangszeren, játszik a zeneiskola zenekarában, hangversenyeket hallgatunk együtt a Zeneakadémián és más hangversenytermekben,  elvisszük mindenféle  zenés produkcióhoz.

Azonban rendíthetetlenül vallom, hogy az operaelőadás, mint különleges összetett műfaj alapélményét csak egy élő, hagyományos operaelőadás adhatja meg.

A” hagyományoson” én azt értem, hogy az előadás alkalmazkodik a librettóhoz. 
Ha a libretto szerint a gróf egy oldalajtón bejön a terembe, és azt énekli, hogy „....”, akkor a gróf bejön (stb.), és azt énekli,  hogy „.....”.  

Ha  majd évek múlva a gyerek lát egy modern előadást, ahol egy  űrhajós leszáll a puszta közepén, kikászálódik az űrkapszulából,  és azt énekli, hogy „.....”, akkor a gyerek fogja tudni, hogy a gróf bejött a terembe, stb.  Ennyi. 


7147 Klára 2019-08-08 19:03:32 [Válasz erre: 7146 zöldszemű 2019-08-08 18:32:23]

" Aki soha nem látta Florestant a homályos pincebörtönben bilincsbe verve senyvedni, az hová teszi a legutóbbi Fidelio rendezést, ahol a 2. felvonásban Florestan az ezerrel megvilágított,  fényárban úszó  lépcsősoron hever, és arról énekel, hogy  „Szörnyű ez a sötét...”? 

A fenti példa éppen azt támasztja alá, micsoda - bocsánat - marhaságok következnek be, ha 1./a rendező nem olvasta a librettot, ami sajnálatos,  2./ olvasta, de nem érdekli, ami botrányos, és szégyenteljes, mert nem az a dolga, hogy önmegvalósítva gyömöszöljön bele valamit a  darabba, ami a szerző szándékaival tökéletesen ellentéres, hanem az (lenne) hogy mindent kihozzon, ami benne van! Persze, ehhez kell egy igazgató, vagy intendáns, aki ezt engedi, de manapság sajnos ilyen időket élünk. Verdi: A végzet hatalma - egyik legcsodálatosabb jelenete Leonóra befogadása kolostorba, illetve  a remetebarlangba. A gvárdián utasítja Melitonét, hogy értesítse a barátokat, jöjjenek mind ünnepi ornátusban a templomba. Ehhez képest szedett-vedett, utcai öltözékben "pompázó" szeretesek ődöngenek elő, és valami borzalmas ötlettől vezérelve hidegvizes medencébe merítik a szerencsétlen Leonórát, holott ilyesmiről az operában szó sincs, és a cselekmény játszódása idején maximum a boszorkány-gyanúval megvádolt szerencsétleneket vetették alá ilyen jellegű próbáknak.


7146 zöldszemű 2019-08-08 18:32:23 [Válasz erre: 7138 Edmond Dantes 2019-08-08 09:08:57]

Tisztelt Edmond  Dantes!

Az operák megismertetésére vonatkozó elgondolásomat onnan indítottam  (ld. 7048 és 7118), miszerint üdvösnek találnám,    
hogy a remélt következő operabarát-generáció először legalább egyszer!  az operákat az eredeti formájukban ismerhesse meg. 

Ezt azzal indokoltam, hogy  
Aki nem ismeri az eredeti művet,  később nem fogja tudni  mihez viszonyítani az egész világon dívó ilyen-olyan átértelmezéseket. 

KÉSŐBB – ezt én úgy értem,  hogy KÉSŐBB majd még más előadásokat is fog  látni.

Ön szerint azonba ez   
"kétséget sem hagyott afelől, hogy akár ön vagy akár pl. ......... soha, de soha nem fogadna el másfajta rendezést"

Ha később más előadásokat fognak látni, akkor  „soha, de soha nem fogadnak el másfajta rendezést”?  Már miért ne fogadnának el? 
De szerintem csak akkor értik meg, hogy mit látnak, ha ismerik az eredetit. 

Kivételesen engedjen meg egyetlen példát.
Aki soha nem látta Florestant a homályos pincebörtönben bilincsbe verve senyvedni, az hová teszi a legutóbbi Fidelio rendezést, ahol a 2. felvonásban Florestan az ezerrel megvilágított,  fényárban úszó  lépcsősoron hever, és arról énekel, hogy  „Szörnyű ez a sötét...”? 

"Szabad ezt a folyamatot, mármint az operarendezés radikális vagy radikálisnak vélt térhódítását egyetemlegesen és differenciálatlanul elitélni, elmarasztalni " - írja Ön. 

Szabadni éppen szabad, de tisztelettel  érdeklődöm, ilyen elítélést  hol olvasott  nálam?

"Az általános ízlésvilág azonban halad." - írja Ön. 

Szerintem is. Éppen ezért írtam (ld. 7048): 
Természetesen lehet  helye kísérletezésnek, próbálkozásnak, átértelmezésnek, rendezői önmegvalósításnak, „modernizálásnak”, stb. - ... Majd a közönség eldönti, mire vevő

"szót kell emelnem kisérletező kedvű rendezések fölvállalása mellett."  - írja Ön. 

Éppen a fenti soraim  után kell szót emelnie? 

Maradok tisztelettel. 


7145 Klára 2019-08-08 15:49:04 [Válasz erre: 7142 Héterő 2019-08-08 12:08:34]

Amíg nem kápráztattak el bennünket a jobb minőségű adást lehetővé tevő készülékkel rendelkező csatornák, addig igenis jó volt a középhullámú Kossuth és Petőfi Rádió adása.Egyébként a technika fejlődésével azok is egyre jobbak lettek.

Az URH eleinte korlátozott területen volt fogható, és - bocsánat - kezdetben nem is mindekinek volt annak vételére alkalmas rádiókszüléke.

Az operafelvételek szövegérthetősége nagyrészt az énekes artikulációjának függvénye - ezt a csontot már többször lerágtuk.

Az Operák könyve - mint minden akkortájt megjelent "mű" megfelelt bizonyos elvárásoknak, ezért ne a könyvet hibáztassuk. Valamint a szocialista erkölcsnek megfelelő magyar nyelvű libretto is!

Wagner operáinak szövegével elég jól elboldogulok - néha jobban értem az ária szövegét, mint X,Y.  magyar nyelvű éneklését, de azért annyira borzasztónak nem tartom a helyzetet.

Ad vocem "az asszony ingatag" - a magyar szöveg az alábi követelményeknek kell, hogy megfeleljen: adja vissza az eredeti tartalmat, szótagszám és versláb passzojon, lehetőleg rímeljen is, és még énekelhető is legyen! Ez alatt értem, hogy a magas és hosszú hangokon lehetőleg ne legyen i, é, ű, stb - mert harsány kacagást vált ki a nézőkből. (Ezt Te talán jobban is tudod, mint én!)

 

 


7144 smaragd 2019-08-08 14:01:52 [Válasz erre: 7136 zöldszemű 2019-08-08 08:18:33]

Én is örülök, hogy volt időd nekem is válaszolni :-). 

Mehet, Start ezek az időszerő indítószavak :-) A gondolat indítja el a megvalósítást.

Ezért Zéta vitaindítója nagyon fontos.

Én A bűvös vadász (vagy Bűvös vadász, most nem néztem utána, bocsánat) óta szenvedek a témától, nem tudtam magam rávenni, hogy ezt a rendezést magamba engedjem, a lelkembe, de még reménykedem, hogy látni fogom, "alapértelmezés" szerint. A "komfortérzetem" borult volna fel tőle, azaz a belső harmóniám.

A tartalom és forma egységéről bejegyzéseim részeként én is többször írtam már, örültem, hogy felhoztad ehhez a témához.

A megvalósítás irányába újabb gondolatokkal haladok, már tudom, hogy milyen színű lesz az új ruhám. :-)


7143 smaragd 2019-08-08 13:49:02 [Válasz erre: 7142 Héterő 2019-08-08 12:08:34]

Sokféle opara-könyv van, te tudod a legjobban, most ez a példa jött elő.

A napokban én is elővettem egy párat, nem ezt.

Néha egy részlet miatt is érdemes - lenne - meghallgatni azaz az Operaházban megtekinteni egy operát. :-)


7142 Héterő 2019-08-08 12:08:34

A múlt megszépítő távlatából tekintenek sokan az opera világára. "Ezt szoktuk meg", írta korábban bölcsen álmodó, csakhogy ezeket a szép emlékeket a realitás talajáról sem ártana néha - némi önkritikával - idézni fel.
_________________________

Rádió: Kossuth és Petőfi. Operarészleteket hetente többször is adtak.
...az operákat magyar művészek jó minőségű stúdiófelvételein, magyarul hallgathattuk, kifogástalan szövegmondással.

...az operákat az eredeti formájukban ismerhessék meg, ahogyan a szövegkönyv írója és a zeneszerző együttesen megalkotta, a mondanivalóhoz illő  színrevitelben, ahogyan a mindenkori Operák könyvében mindenki elolvashatja. Ennek köszönhetően, ha az Operában nem is volt mindig minden érthető, a szöveget kívülről  tudtuk. ...a közbeszédben szokásos fordulattá váltak  – pl. „Az asszony ingatag...”, stb.
_________________________

Jó, netán stúdióminőségű felvételen? AM-adásban, középhullámon? Monoban? Pár kHz-es sávszélességgel (= magas hangok nélkül), recsegve-ropogva? Hallatlanul merész kijelentés.

1973-ban indul el hivatalosan az URH -n kulturális/komolyzenei műsorokat közvetítő 3. műsor, mely 1986-ban a Bartók rádió nevet veszi föl. A Budapesten fogható, kísérleti URH - 3. műsor már sokkal korábban megkezdte az adást, természetesen a keleti - OIRT - frekvencián, 68...73 MHz-es sávban, ami óriási minőségi ugrás volt. De hol vagyunk még a sztereo-közvetítésektől, ami nélkül olyan operát hallgatni, mintha egyik fülünk bedugult volna? Eleinte magyar gyártmányú sztereo-készüléket sem lehetett kapni, a nyugatról behozott rádiók áthangolására egész ipar alakult.

...kifogástalan szövegmondással? A régi operafelvételek magyar szövegét egyszerűen nem értem ma sem, tisztelet a ritka kivételnek (10 %).
Egyszer a "A rossz útra tévedt nő" magyar könyvecskéjéből igyekeztem az előadásra fölkészülni, és pirossal gondosan megjelöltem a magyar szövegben, hol üt el az eredetitől. Néhány vöröslő oldal után feladtam. Persze, aki kívülről tudja, az megérti.

De mit tud kívülről? Egy csasztuskát, amit az eredeti dallamra írtak.
Az Operák könyve esetleg jó tájékozódást nyújt, de - sajnos - sokszor legalább annyira félrevezető.

Kedves nosztalgiázók, addig vagytok ilyen boldogok a magyar nyelvű énekléssel, amíg nem tudjátok, hogy miből maradtok ki.

Az asszony ingatag? Eredetiben úgy folytatódik: "mint pihe a szélben".


7141 Edmond Dantes 2019-08-08 10:21:58 [Válasz erre: 7137 zöldszemű 2019-08-08 09:05:23]

Előző (7138) beírásomhoz híven kisérletet sem teszek annak tisztázására, mit ért pl. ön "korhű ELŐADÁS" alatt, mit értenek mások ez alatt. Gyanítom, nagyon sokféle vélemény lenne. Azt azonban bátran kijelentem, hogy az Operaház -sem a pesti sem más nagy operaház- nem oktatási intézmény, nem vagy nem elsődleges feladata operai "alapok" lerakása, gyerekek zenére nevelése-csábítása. Az Operaház, operaházak jó értelemben vett szórakoztató intézmény(ek), színház(ak), ahová már valamelyest fölkészült nézőket várnak, valamelyest fölkészült nézők ülnek be. Család, baráti kör, iskola feladata, hogy generációról generációra át- illetve továbbadja a zene szeretetét. A színházé, operaházé pedig az, hogy társulatával művészi produkciókat hozzon létre legjobb tudása szerint, sikerre vezetve a produkciót és a társulatot. "A színház nem kolostor", tartja a régi mondás...és nem iskola, teszem hozzá én.


7140 Edmond Dantes 2019-08-08 09:39:04 [Válasz erre: 7134 IVA 2019-08-08 04:00:56]

Visszautazni ifjúkorunkba sajnos vagy nem sajnos, csak virtuálisan tudunk. Akkor már jobb egy valóságos utazás pl. New Yorkba és egy opera megtekintése a MET-ben ... vagy ha erre nincsen mód, megnézni a "live" sorozatban. Az Aidát a Fesztivál Színházban láttam, balett nekem sem tetszett és a Pesten döbbenetes Otellót hozó Antonenko csapnivaló volt, de attól még jó volt látni-hallani Netrebkót és Rachvelishvilit, érezni a "miliőt". Végképp nem értem -vagy nagyon is értem?- hogy egy rossz vagy rossznak tartott Aida-balett és az előadás moderátora miatt hogyan jutottál el ahhoz a felismeréshez, hogy nem kellene élned New Yorkban. Én sem ott élek, de egy Uránia-előadás alapján ilyen definitív következtetést nem vonnék le :-)


7139 Edmond Dantes 2019-08-08 09:29:27 [Válasz erre: 7119 -zéta- 2019-08-07 13:36:52]

Bevallom, két opera olyan, aminél alig tudok elképzelni "modernizálást" ... másik a Turandot :-)


7138 Edmond Dantes 2019-08-08 09:08:57 [Válasz erre: 7118 zöldszemű 2019-08-07 12:56:35]

Tisztelt Zöldszemű! Haboztam, megszólítsam-e, reagáljak-e a témában. Haboztam, mert a "klasszikus" versus "modern" (opera)rendezés örökzöld témáját emelte be a diskurzusba éspedig úgy, hogy kétséget sem hagyott afelől, hogy akár ön vagy akár pl. az általam (is) nagyrabecsült Búbánat fórumtárs által példaként említett "idős hölgy" vagy több fórumtársunk soha, de soha nem fogadna el másfajta rendezést mint amit az idős hölgy ill. ön szeret, vagyis azt a rendezői felfogást, amit megszoktak, amire szocializálódtak: "hagyományos", "szép", "klasszikus" produkciókat a boldog békeidőkből, amikor fiatalok voltak, fiatalok voltunk -én sem vagyok már "mai gyerek"!- és MÁO-nak a "válsággal" cimkézett jelen állapotát nagyrészt erre a tényezőre vezeti(k) vissza. Meg sem kísérlem eltéríteni vagy befolyásolni hosszú évtizedek alatt kialakult ízlésvilágát. Az általános ízlésvilág azonban halad. Úgy jó 100 éve, hogy egyáltalán "igazi" operarendezésről beszélhetünk és lassan 70 éve, hogy a Wagner-fivérek a maguk frontján azaz Bayreuthban megcsinálták az operarendezés történetének egyik nagy forradalmát. Föl nem sorolom, mi minden történt az azóta eltelt időben Bayreuthon és az Óperencián innen és túl, de nem lehet kétséges, hogy a világ és benne az opera és benne az operarendezés hétmérföldes léptekkel halad. Lehetséges, hogy rossz irányba halad, lehetséges, hogy a világ a szakadék felé halad (sajnos vannak erre utaló jelek és vélemények számosak) ... de halad. Feltartóztathatatlanul. Szabad ezt a folyamatot, mármint az operarendezés radikális vagy radikálisnak vélt térhódítását egyetemlegesen és differenciálatlanul elitélni, elmarasztalni, de mint olykor írni szoktam: "a karaván halad". és egy világméretű jelenséget egy kézmozdulattal lesöpörni, jogosultságát tagadni vagy kétségbe vonni nem szerencsés, mondhatni: nem bölcs. Hogy egy másik példát említsek: ön és én és még mások is egyetértünk abban, hogy az operákat eredeti nyelven kell énekelni és (nálunk) magyar felirattal kell ellátni, beleértve a magyar librettóra írt műveket, de van olyan fórumtársunk, akinek tapasztalata, ízlése tiszteletet érdemel és kétségbevonhatatlan, ő pl. a végsőkig a magyar nyelvű operaelőadásokhoz ragaszkodna. Van olyan fórumtársunk, aki talán meg is esküszik arra, hogy 50-60 év után fejből emlékszik magyar nyelvű operaelőadások minden egyes szavára, amit szép kiejtéssel éneklő énekesektől hallott. Arról már nem tudni, hogy a csúnya kiejtéssel éneklő szólisták, netán a kórus minden szavát tisztán értette-e, amit legalábbis kétlek vagy irigylem, ha értette. Kurz: megkockáztatom, hogy igazi operaszerető nem tesz fogadalmat arra, hogy ő "soha többé nem megy el az Operaházba/Erkelbe" csak azért, mert X vagy Y rendezés nem tetszett neki. Ahogy a napokban megvédtem illetve megérteni próbálom az Erkel Színház "goromba mértékűnek" vélt helyáremelését, ugyanúgy szót kell emelnem kisérletező kedvű rendezések fölvállalása mellett. Aztán ezek fogadtatása majd eldönti a produkciók sorsát. A keretes szerkezet jegyében még egyszer: nem az ön vagy az önnel egyetértő fórumtársak meggyőzése végett írok: azt nem gondolom megvalósíthatónak, hanem azért, mert ez a véleményem és sokan másoknak is ez a véleménye -ha nem itt, akkor máshol- és mert mint írtam: "a karaván halad".Tisztelettel:ED


7137 zöldszemű 2019-08-08 09:05:23 [Válasz erre: 7133 IVA 2019-08-08 03:46:00]

Kedves IVA, 

teljesen azonos tapasztalataim vannak. Már fiatal koromban élveztem az ismerős operák  hangfelvételeit, és szívesen elővettem a magyar szövegkönyveket. Nagyon jó kiadványok voltak,  teljes librettók Verdi, Mozart, stb. operákról, és az ember "látta" az előadást. (Sőt most is előveszem, az eredeti nyelvűeket is, amelyeket a CD-k mellé adnak.) 

Az unokák, másik generáció.
A gondom éppen az, hogy ameddig nem látták az élő, korhű ELŐADÁST,  nem tudnak mihez kötni egy hangfelvételt. (A kottát ismerik, zenekarban is játszanak.) 
Azért kellene az operák megismerését az alapoknál, egy első, összetett élménnyel kezdeni, mert  más az időbeosztásuk. Más ingerekhez, könnyebb, gyorsabb befogadásra kényszeríti őket a korszellem. Esetleg akadnak köztük, akik szívesen böngészik ismeretlen művek szövegeit vagy partitúráit. 
Aggódom, hogy nem sok sort fognak megtölteni az Opera nézőterén.


7136 zöldszemű 2019-08-08 08:18:33 [Válasz erre: 7120 smaragd 2019-08-07 14:43:52]

Köszönettel nyugtázom az egyetértést, már majdnem féltucatnyian vagyunk. 

Mikor mondhatjuk, hogy  "Előre a megvalósításért!" ? :)


7135 IVA 2019-08-08 04:11:55 [Válasz erre: 7124 Franca 2019-08-07 16:31:53]

A ’60-as években szegény anyukám mindig akkor kezdte unni a vasárnap esti filmet, amikor a képernyőn megjelent Nemeskürty István, hogy elmondja, hogyan nézzük.
Igen, az Erkel Színházban is egyre sűrűbben fordul elő, hogy valakinek feltétlenül szólnia kell az előadás előtt.


7134 IVA 2019-08-08 04:00:56 [Válasz erre: 7119 -zéta- 2019-08-07 13:36:52]

Balett- és operaelőadások mozis vetítésének látogatására 2018-ban tettem egy-egy kísérletet, mindkétszer az Urániában.
Májusban a Párizs lángjai moszkvai nagyszínházi felvételét néztem meg. Három zavaró tényező rontotta el a délutánomat. 1. A multiplexek bevezetésétől datálható lehetetlen hangerő. 2. A közönség leállíthatatlan traccsolása a vetítés alatt. „Balett alatt, ugye, csak zene szól: beszélgetés közben is lehet nézni.” 3. Az interjúk és előzetesek a szünetben, amelyekről ki is lehet menni, ám inkább mégsem. Nem érdektelenek ugyanis, de én egy zenés dráma szünetében nem szeretek előzetes képeket látni a következő felvonásból és belehallgatni más művekbe.
Mivel én is a „klasszikus szépségű rendezés” híve vagyok, és kíváncsi voltam (elsősorban) Nyetrebko címszereplésére, „opera-próbát” az Aidával tettem. Nem zárom ki, hogy ha a Met egyik jó helyéről látom a díszletet, nem tett volna rám erős hatást a monumentalitása, de így, különböző aspektusokból, sőt összerakás közben is mutatva, kiábrándítónak tűnt. Mindhárom balettbetét megdöbbentő silánysága összetörte bennem azt a valójában sosem létezett illúziót arról, hogy New Yorkban kellene élnem és operába járnom, nem pedig inkább visszautazni ifjúkoromba, az Erkel színházi, a szegedi és a margitszigeti szabadtéri előadásokra. Az énekesektől várható katarzis is elkerült, a főszereplő nagyvadak látványának sem használt szünetben a totális fény és a premier plán, ráadásul a kontraszt egy manöken megjelenésű kolleginával, aki meglepő profizmussal és meglehetős modorossággal riporterkedett. Ami tehát ezt a délutánt is beárnyékolta: 1. A lehetetlen, olykor torzító hangerő. 2. Az interjúk, az előzetesek és az illúzióromboló beavatás a szünetekben. 3. Megindító, megrázó alakítások hiánya.
Szárazan összegezve: azóta sajnálok ötezer forintot ilyen élményekre.


7133 IVA 2019-08-08 03:46:00 [Válasz erre: 7118 zöldszemű 2019-08-07 12:56:35]

Kedves Zöldszemű, tapasztalatomból annyit fűzök hozzá, hogy hangfelvétel hallgatása is élvezetes, már fiatalon is, magyar nyelvű szövegkönyv vagy zongorakivonat követésével.


7132 Búbánat 2019-08-07 22:36:19 [Válasz erre: 7129 bermuda 2019-08-07 21:08:23]

:)))


7131 Búbánat 2019-08-07 22:36:04 [Válasz erre: 7126 zöldszemű 2019-08-07 17:23:43]

:)))


7130 zöldszemű 2019-08-07 21:35:44 [Válasz erre: 7129 bermuda 2019-08-07 21:08:23]

:)))


7129 bermuda 2019-08-07 21:08:23 [Válasz erre: 7125 zöldszemű 2019-08-07 16:59:29]

Köszönöm soraid, valóban szerencsések voltunk-ezt akkor nem éreztük, csak most utólag látjuk így, mert akkor teljesen  normális állapotnak tartottuk

Kedve BÚBÁNAT.

Az általad említett idős hölgy akár én is lehetnék, azzal a kivétellel, h sosem volt bérletem, mert a szereposztástól függően vettem jegyet, vagy a szünetben az ültető néni beengedett-pl a Végzetnél csak a 3. felv.ra mentem be általában.Teljesen azonosulok az általad leírtakkal, .Egyébként én sem megyek már, bár kivételt tettem Kolonits Klára Luciája, és Normája miatt.. vmint néhány koncertszerű előadásra szívesen elmentem.


7128 -zéta- 2019-08-07 18:15:46 [Válasz erre: 7127 IVA 2019-08-07 17:55:05]

Igaz, igaz... :-)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.