Igen, az 1991-ben bemutatott produkciót újítják fel három előadás erejéig, természetesen cseh nyelven, új szereplőkkel, a nemrég elhunyt Jiří Bělohlávek pálcáját Lothar Koenigs veszi át. A MüPa 2019/2020-as MET-közvetítési tervében jelenleg nem található a Káťa Kabanová. Az Uránia mozi MET-(köz)vetítési tervét még nem látom a honlapjukon.

2020.májusában Kátya Kabanova bemutato lesz a Metropolitanban .Ha lesz mozikozvetítés, számolj be kérlek, hogy fogadta e remekmuvet a magyar kozonség. 

Repertoárba beleférne, csakhogy az Erkelbe meg túl sok ember fér(ne) bele akár egyetlen előadásra is, magyarul: kongana a Ház. Nálunk a cseh operák sosem tudtak tartósan gyökeret verni. A két világháború között már csak politikai okokból sem (kisantant, revizionizmus stb.). Tudni lehet, hogy pl. az ártalmatlan Svanda, a dudás bemutatóját le kellett mondani a Városi (ma Erkel) Színházban, mert valakik bombamerénylettel fenyegették meg az igazgatóságot. A szocializmusban pedig mint "csehszlovák" zeneszerzőkre nem volt kiváncsi a közönség a nagy trióra, pedig 1984-et, amikor mindhármójuknak kerek évfordulója volt, emlékem szerint az ENSz vagy az UNESCO a cseh zene évének nyilvánította. 1990 után sem változott e téren az operai közízlés (sőt!), a Jenufa az egyetlen kivétel, ami elcsordogál(t) a sokkal kisebb MÁO-ban. Maximum koncertáns formában vagy egyszeri előadással tudnám reálisan elképzelni a fölsorolt vagy egyéb cseh darabok sikeres = közönséget vonzó kitűzését.

Kdves IVA,  jol van, ne legyen Bystrouška. De szomorú. hogy abban a rendkívuli széles MAO repertoárban nem fér be egy Janáček. A magyar kozonség megérdemelné egy Kátya Kabanovat vagy Makropulost.

Bárcsak ne lenne nagyobb gondunk, mint megoldani A ravasz rókácska eredeti címének legpontosabb fordítását. Nekem az fáj, hogy idén kereken 40 éve a darab Erkel színházi bemutatójának. Illetve az a (már megint a) múltat sirító gondolat, hogy mennyi tehetséges fiatalunk volt akkor. Ha jól értesültem, a címszerepre Pászthy Júliát szánták, aki anyai öröme miatt nem vállalhatta. Így is telt a választékból, nemhogy két megoldásra, hanem két kiválónak bizonyult alakításra: Zempléni Mária és Kukely Júlia tehetségéből.
Nem tudom, hogy most érdemes-e vágyakoznunk A ravasz rókácska után, különös tekintettel arra, hogy Vámos Lászlónk sincs.

Na és az ucho -ból ouško lett (růžová ouška = rózsaszín fülecske).Valóban rendkívül érdekes tiramisu megjegyzése és nagyon közel jár a valósághoz. Ezt is figyelembe véve igazán érdemes lenne eltöprengeni, mi lenne a helyes magyar címe a
Příhody lišky Bystroušky című operának.

A lišák (hn), liška (nn) valóban egyszerűen csak rókát jelent, semmi kicsinyítő értelme nincs.

Azonban a Bystrouška (a birtokos esete a Bystroušky, ahogyan a liška birtokosban lišky lesz) takarhat némi kicsinyítést. Ez a NEVE a szereplőnek (beszélő név). Nem szerencsés melléknévként fordítani, pláne nem ravasznak vagy fürgének / fürgelábúnak, ugyanis az esze fürge, nem a lába, :-) ugyanis a bystrý, bystrost szavak éleseszűséget, éleselméjűséget, gyors észjárást, esetleg figyelmességet idéznek; és hogy az illető nőnemű, az is fontos. A ravasz magyarul nagyon pejoratív, az eredetiben valószínűleg nem minden hájjal megkent, dörzsölt csaló  -értelemben szerepel.

Na és az ucho -ból ouško lett (růžová ouška = rózsaszín fülecske).

A příchod sem egyszerű kérdés: elsősorban megérkezést, eljövetelt jelent, de fellépést, belépőt, kezdetet is ( és "Érkezés"-t a pályudvaron).

Kíváncsi lennék kedves Ladislav barátunk véleményére.

Ez így igaz :-) Janáček Ravasz rókácskájának eredeti címe: Příhody lišky Bystroušky. A magyar cím a németnek a tükörfordítása, angolul (The Cunning Little Vixen) a "vixen" jelentése nőstény róka, amit nem tudtam eddig. Érdekes, a Google a lišky és a Bystroušky szót is (nőstény) róká(k)nak fordítja: szóismétlés lenne az eredeti címben? A Příhody szó ugyanott: "események".

Dvorák a rókácskát is kihagyta, nem csak a ravaszt!

Ezek az operaszerzők nagyon logikátlanok:
az tuti, hogy Mozart elszúrta a Così címét, alább láthattuk, ráadásul Don Juan lenne a logikailag helyes cím, mint most kiderült. Puccini meg a Signorina farfalla esetében csapta be a szakértő magyar nézőket. Verdi állandóan kutyulja a Carlo/Carlos használatát, Dvořák kihagyta a logikailag elkerülhetetlen ravaszt a rókácskájából, Janaček nem tájékozódott előzetesen a magyar opera-irodalomban, így tökéletlenségében receptnek írja a pert. A figyelmetlen Poulenc érvelést ír a párbeszédek vagy a 0 helyett. És sorolhatnám még egy darabig, de minek. A logika - lám - talán nem is annyira megbízható tudomány.