vissza a cimoldalra
2019-06-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1680)
Franz Schmidt (3350)
Ilosfalvy Róbert (846)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4505)
Simándy József - az örök tenor (606)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3271)
Opernglas, avagy operai távcső... (20232)
Jacques Offenbach (476)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61813)
Élő közvetítések (7916)
Társművészetek (1305)
Erkel Színház (10237)
Komlóssy Erzsébet (42)
Operett, mint színpadi műfaj (3938)
Erkel Ferenc (1058)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

6801   Edmond Dantes • előzmény6787 2019-06-01 14:18:06

Éppen ezt a tudatos gyűjtőfogalom-használatot szeretném kicsit föllazítani, mint észlelem, mérsékelt sikerrel. Amerikát, amerikanizálódást pedig végképp kár belekeverni a hígulásba meg a "popszemétbe", mert ha valahol, hát ott aztán virágzik a klasszikus zene, csak mint lejjebb Lujza megállapította,"a klasszikus zene mindig is rétegműfaj volt", ott=Amerikában is,máshol is.

6787   Hangyász • előzmény6752 2019-06-01 11:03:15

Csak röviden: Esetünkben azért tátonganak komoly foghíjak az Erkel nézőterén, mert a média és az általános elbutulás/elbutítás következtében nem váltanak jegyet olyanok, akiknek anyagi (és társadalmi) helyzete ezt a kiadást simán megengedhetné. Ugyanez hatványozottan érvényes az eredetileg házi muzsikálásra szánt műfajokra (kamarazene, dal). Nagyon boldog idők voltak azok, amikor a "magas" és a "könnyű" műfaj között akkora különbség, illetve közöttük átjárás volt, mint Johann Strauß és kebelbarátja, Brahms között. Ugyanez vonatkozik a Varázsfuvolára, amelynek librettóját ugyebár Hildesheimer ízekre szedte. Említhetném még azt, amikor tényleg szegény inasok és szolgálólányok töltötték meg az operaházak karzatát.

Én nagyon tudatosan használom a popszemét gyűjtőfogalmát. Eleve képzetlen/hiányos képzettségű emberek eredetileg alacsony iskolai végzettségűek számára készült kompozíciói, amelyek a 2. vh. utáni amerikanizálódás és reklámozás következtében terjedtek el - dacreakcióként a vasfüggönyön innen is! Majd az utolsó 40-50 évben a klasszikus zenét olyan nyomás érte, amelynek következtében visszaszorult a rétegmédiába, mára pedig begyepesedett vén hülyéknek - és még minek! - nevezi közönségét a túlnyomó többség, amely korábban minimum viszolygással vegyes tisztelettel nézett fel a komolyzenére.

6752   Edmond Dantes • előzmény6732 2019-05-31 10:14:54

Megüti :-) csak úgy gondolom, nem a popszemét áradásától ásítozik pl. fél-harmadházakkal az Erkel -miközben MÁO zárva van- és nem a popszemét áradásától csökken(t) a közönségigény bizonyos zenei műfajok iránt. A konkrét példákat sem muszáj -nem tilos!- egyenként elemezni. Velük csak érzékeltetni akartam, hogy minden kornak megvolt a maga "popszemete", magyarul: mindig lesajnáltak, lerántottak, "fúrtak" műveket, amik később tartósan sikeresnek, sőt halhatatlannak bizonyultak. És bizony a klasszikussá nemesedett zenék között is akad "popszemét", értsd: népszerű, sokak által ismert, de zeneileg (viszonylag?) kevéssé jelentős szerző 1-1 felszínen maradt és felszínes műve. Konkrét darabokat nem írnék, mert úgy járnék mint előzőben fölsoroltakkal. Cosi nekem sem a kedvenc Mozartom, de talán túlzás ásítozósnak minősíteni, bár tényleg kicsit kilóg az "öt nagyból". Mint afféle "belga", úgy mondanám: ahhoz képest, hogy "kései", érett alkotás, nem köti le a hallgatók többségét az első perctől az utolsóig annyira mint a többi. Van, akit igen: Spike Hughes pl. folyamatosan és szinte minden számáról áradozik Operakalauzában. Egy szép csokorra való slágerszám azért bőven összejön belőle és megfelelő -nem 1930-as- rendezéssel fel lehet és fel is kell dobni egy Cosit.

PS Varázsfuvolát sem biztos, hogy az örökkévalóságnak írta Mozart (és főleg nem Schikaneder, utóbbi inkább saját magának), aztán mégis és végleg a legfelső polcra került, pedig inkább Bécs-alsói alkalmi produkciónak szánhatták, sok-sok csinnbummal, csodagéppel, egyebekkel. Ha Amadeus élne, a térdét csapkodná és visítana a röhögéstől (mint teszi Forman filmjében gyakran): "nahát, hogy ez ennyire bejött és ilyen tartósan!" :-)

6732   Hangyász • előzmény6730 2019-05-30 10:57:51

Szerencsés ember vagy, ha akár az ablakot kinyitva nem üti meg a füledt mindaz, ami a szomszédból vagy akár egy elhaladó autóból kiárad. A Carmen mint a korabeli hősi/mitológiai operákkal élesen szembemenő mű heves reakciókat váltott ugyan ki, viszont senki sem vitatta, hofgy Bizet kiválóan képzett és tehetséges zeneszerző. A Cosi szövegét Beethoven és Wagner egyaránt elítélte, de a zseniális, bár szerintem rétestészta módjára nyúló zene feltehetően nem csak engem késztet mimimum ásítozásra, amihez a cselekmény nem éppen látványos vagy fordulatos volta is hozzájárul. A mai popszemét és a 19. században tömegesen elterjedni kezdő "cselédromantika" közös vonása, hogy amatőrök/tehetségtelenek műve, primitív szórakoztatás céljából, iskolázatlan vagy képzetlen, illetve a 2. vh. befejezése óta egyre inkább manipulált, papíron iskolázott tömegek részére. Kis Grófóra és rajongóira hadd ne térjek ki. Uhrin a dilettáns tipikus esete, aki hiányos iskolázottsága miatt nem tudott eljutni a magas kultúráig. Ugyanakkor rendkívül tisztelem azért, amit a szerencsétlen sérült fia érdekében kifejtett, és ilyen mértékben vetem meg azokat a hülyegyerekeket, akik látszólag felnézve rá, "Mesternek" nevezték és látszólag felnéztek rá, miközben aháta mögött kiröhögték. A (DNI főszerkesztő úr szavával élve) méltán elfeledett zeneszerzők, írók, festők pedig mind művészi igénnyel  alkottak, csakhogy őket nem csókolta meg úgy a múzsa, mint ahogyan mondjuk Mozartot. Mivel hosszú idő óta végre akadt egyéb tennivalóm, a Beatlesről alkotott véleményemre most nem térek ki. Csak annyit: Szinte eszményi állapot lenne, ha a nem-komolyzenét hallgató tömegek mindennapi kenyerét a Lennon/Mc Carthy páros szerzeményei tennék ki.

6730   Edmond Dantes • előzmény6729 2019-05-29 13:11:00

Vigyázat! A Kodály-módszerre szót emelni -tanúsíthatom- itt sokaknak szentségtörés, már megkaptam egyebek közt ezért is a magamét. Popszemét: nem veszem észre, mert nem hallgatom :-) Viccet félretéve: a "tegnapi" popszemét "holnapra" = idővel klasszikussá nemesedhet. A Beatles nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. A dzsessz a 20-as években nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan.  Teszem azt, a Carmen a bemutatásakor nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. A Cosi a maga korában és/de különösen a 19. szd.-ban nem számított popszemétnek? Csak akkor még más jelzőkkel bélyegezték meg sokan. Nem azt mondom, hogy Kis Grófo vagy Uhrin Benedek értékes zene...sokaknak talán az és mi az, hogy "értékes"?. Azt mondom, hogy ma klasszikusnak számító, népszerű, értékes alkotások bemutatásuk idején gyakran gúny és megvetés, de legalábbis botrány és bukás elszenvedői voltak. Másrészt hány de hány a maga korában agyonhájpolt "udvari" zeneszerző (író, költő, festő stb.) sűllyedt mára, sőt már réges-régen a feladés jótékony homályába?

6729   Hangyász • előzmény6728 2019-05-29 12:34:14

A szolmizáltatás és a "Kodály-módszer" egyéb velejárói, vagy inkább a "Kodály-apácák" eleve a legtöbb gyerekkel megutáltatták az igényes zenét. Marad a családi háttér. Ugyanakkor egy széles látókörű nem-énektanár nagyon sokat tehet tanítványainak zenei művelése terén. Viszont nehogy már ne vedd észre a popszemét minden lehetséges eszközzel történő erőszakos propagálását, illetve a komolyzene művelőinek elefántcsonttoronyba visszahúzódását. Kocsis Zoltán volt az utolsó, aki tompítottan ugyan, de megmondta minderről a véleményét.

6728   Edmond Dantes • előzmény6725 2019-05-29 11:57:14

Véleményem, ami nem Szentírás, változatlan (6717): a közönség zenei igénye/ízlése igen differenciált, műfajonként és koronként változik...mint más területein is a kultúra jegyében és az azon kívül eltöltött életnek. Kultúrszemét mindig volt, legfeljebb más és más alakban. Iskolai oktatás: mikor nevelt zenehallgatásra, opera- vagy hangversenylátogatásra? Mert az én időmben nem (örülhet, akit és ahol igen), pedig az "én időm" (mármint iskolai időm) nem tegnap volt. Ének-zene órákon? Ugyan kérem! A jelen fórumon igen népszerű Kodály-módszer -vagy micsoda- jegyében népdalokat tanultunk, szolmizáltunk, hasonlók, leginkább első órán, kora reggel, álmosan, rekedten. És ami idő énekórákon "komoly zenére" jutott, abból is inkább Orlandus Lassus, Palestrina, Corelli La foliája és ilyesmik maradtak meg bennem. Nem éppen csábító zenék gyerekeknek! Orosz nyelv (!) órán kaptunk olykor némi orosz klasszikust. "Ofő" órán megünnepeltük Beethoven'200-at. Közös opera- vagy koncertlátogatás? Soha. Úgyhogy én pl. ugyan hogy nem az iskolában szerettem meg a klasszikus zenét. Akkor már a család szerepe fontosabb lehet a gyerek(ek) klasszikus zenére szoktatásában irányításában, okosan, nem erőltetve. És tudomásul kell venni, hogy nem minden gyerek fogja kedvelni a klasszikus zenét vagy annak is csak bizonyos szekcióira lesz fogékony. Popszemét nélkül is/sem. 

6725   Hangyász • előzmény6717 2019-05-26 10:56:56

A közönség igénye a mindent elárasztó kultúrszemét térhódítása és az iskolai oktatás teljes felhígulása miatt olyan, amilyen. Ráadásul tudatos támadások érik a magas kultúrát, így a klasszikus zenét IS: "Halott fehér férfiak unalmas múvei" (Bezzeg az ügyeletes nyálgép popszarász!!!), "vén hülye sznobok szórakozása" (A kúl arcok a dizsiben vannak!", stb., stb.

6717   Edmond Dantes 2019-05-26 00:18:05

Nem általánosítanék egyetlen félházas előadás alapján még Temesvárt illetően sem, még kevésbé beszélnék operai közönségfogyásról mint világjelenségről. Ami Temesvárt illeti: szezon vége felé járnak ott is és lehet, hogy bérletszüneti előadás volt. A vasárnapi Nabucco jó házat mutat és a még hátralévő két operaelőadás jegytérképe sem fest rosszul: A denevér (vegyük most operának) és a Turandot már most jól néz ki és június 5-éig ill. 9-éig tovább pirosodhat a jegytérkép. A tévének, az internetnek és egyebeknek van elszívó hatása, de szerintem nem arra a közönségszegmensre, amelyik operába jár. Erkel/10022-ben már érintettem a témát. Úgy vélem, a klasszikus zenei műfajok közül éppen a legdrágábban kihozható-fenntartható: az opera (és a balett) iránt mutatkozik a legstabilabb általános közönségigény. Ellenben más zenei műfajok már hosszabb-rövidebb ideje -mondjuk így- gyengélkednek: a komplett kamarazenei ágazat: kvartett, trió, duószonáta, rézfúvós formációk, dalest (!) etc.,  a cappella illetve minden nem-oratorikus kórusprogram és mások. A szóló zongoraestek eladása csakis húzó nagy név esetén kecsegtet telt házzal és bizony-bizony, a zenekari estek és oratorikus koncertek sem a felszálló ágban vannak, sőt. És esetükben sem állítanám, hogy a tévé, internet stb. vonta el a felsorolt szakágaktól a közönséget, hanem a közönség megváltozott és folyamatosan változó igénye. Kurz: rosszul menő opera- és balettelőadások esetén ne föltett kézzel szabadkozzanak a direktorok, hanem nézzenek körül hausintern! Nem konkrét operaház(ak)ra célzok.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Demeter Áron (zongora)
Rippert Péter (zongora), Hencz Kornél, Láposi Dániel (ütőhangszerek)
Demeter Áron zongora diplomakoncertje
BEETHOVEN: 32. (c-moll) zongoraszonáta, op. 111
RAVEL: Gaspard de la nuit
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Javorková Ildikó (ének)
Közreműködnek: Kaffehr Zsuzsanna, Szenthelyi Krisztián, Katona Lóránt, Ilyés Zsanett, Híves Boglárka, Csölley Martin, Fenyvesi Gabriella Rea, Mráz Nikolett, Erdős Róbert (ének), Kiss Enikő (hegedű), Bárkányi-Horváth Éva (zongora)
Javorková Ildikó ének diplomakoncertje
MOZART: „L’amerò sarò costante” – Aminta áriája A pásztorkirály második felvonásából
MENDELSSOHN: „Zion streckt ihre Hände aus” – duett és kórusrészlet az Éliás oratóriumból
MENDELSSOHN: „Höre, Israel, höre des Herrn Stimme!” – ária az Éliás oratóriumból
BRAHMS: Dalok – Wie Melodien zieht es mir leise durch den Sinn, op. 105/1; Dein blaues Auge, op. 59/8; Mein wundes Herz, op. 59/7; Junge Lieder I., op. 63/5; Lerchengesang, op. 70/2
PUCCINI: Dalok – Sole e amore; Terra e mare; Storiella d’amore; Casa mia, casa mia; Canto d’anime
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
A mai nap
született:
1913 • Gyurkovics Mária, énekes († 1973)