vissza a cimoldalra
2018-05-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60803)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (847)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2537)
Élő közvetítések (7204)
Lehár Ferenc (628)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2733)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (581)
Operett, mint színpadi műfaj (3605)
Erkel Színház (9289)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

6595   IVA • előzmény6592 2018-05-17 02:59:08

Kedves Lujza, én úgy látom, Te nem fogadod el, hogy nem vagyunk egyformák. Mindjárt ott, hogy operába járásod kezdetén Te sokszor unatkoztál a magyar nyelvű előadásokon – én sohasem. Ha csak egyszer unatkoztam volna, nem megyek soha többé. Így azonban rajtam (lenne) a felelőssége (szerényebben: vágya) annak, hogy szenvedélyembe másokat is bevonjak, de olyan emereket, akik egyáltalán nem tudnak olaszul, franciául, már nem is hívok előadásra, mert rendre csalódottak voltak. Nem a darabokról szóló játékot nézni és olvasni tudnak otthon is.
Az én beszédem dallama az egyéniségemtől és a közlési szándékomtól függ.
Miért kellene meggyőződés híján elfogadnom más véleményeket? Szerintem a különböző vélemények itt is elférnek egymás alatt, fölött.

6592   lujza • előzmény6587 2018-05-17 01:27:59

Kedves IVA! Itt Te magad válaszoltál az általad vitatott nyelvi problémára. Valaha volt a magyarul éneklés. Igen, én is akkor kezdtem operába járni, és tudod, hányszor unatkoztam, amikor nem értettem azt se? Aztán jöttek a más nyelven éneklő vendég énekesek, majd egyszer csak az átállás, amikor már a magyarok is az eredeti nyelven énekeltek. Bizony, az ambiciózusabbak és a fiatalabbak jobb kiejtéssel, szerencsére a világ változik, a jó énekesek bárhol megállhatják a helyüket, nekünk pedig nem árt egy kis nyelvi továbbképzés. (Olaszt én csak az operákban hallok, de már sok mindent megértek.)

A szavaknak ne lenne dallamuk? A Te beszédednek is van (gondolom).

A kivetítő kérdésre Héterő már válaszolt. Nekem most akar kifolyni a szemem a képernyő előtt, Bécsben pedig szemüveg nélkül is tudom olvasni a szöveget. Legalább néha, a változatosság kedvéért fogadj el, kérlek, más véleményeket is! :))

6587   IVA • előzmény6579 2018-05-16 04:44:31

Tisztelt Joska141! Előfordul, hogy egy különben sem rövid hozzászólásban már nem akarok tovább részletezni egy gondolatot, inkább keresek helyette egy arra utaló szót. Ez most nagyon nem sikerült, kérése és kérdése abszolút jogos. Figyelme megtisztelő.
Nem is annyira a mai és nem mai nemzedék felkészültségének különbségére gondoltam, mint a tegnapi és tegnapelőttiére. Amíg a magyar művészeket az ún. vasfüggöny elválasztotta a nemzetközi porondtól, és a legjobbak is csak ritkán, kivételes alkalmakkal mutatkozhattak be külhonban, mindent magyarul énekeltek. Függetlenül attól, hogy mennyire ismerték az idegen nyelveket, mennyire mélyültek el feladataikban, nem volt szükségük arra, hogy szerepeiket eredeti nyelven is tudják. Azokról beszélek, akik nem döntöttek az operaházi karrier feladása mellett, ami esetleg a haza elhagyásával is járt.
Hadd vegyek példámul két olyan nagyságot elfogultság nélkül, aki kedvenceim voltak: Házy Erzsébetet, aki jellemzően csak a német nyelvterületen, operettekben vendégszerepelt (németül), valamint a szocialista országokban, illetve Komlóssy Erzsébetet. Hallgassuk meg árialemezeiket, amelyeken eredeti nyelven énekelnek operarészleteket, mindketten több nyelven. A felvételek idején pályájuk delelőjén járhattak, vagy kissé az után. Mindkettőjük előadásán érződik, hogy az eredeti szövegeket a felvétel kedvéért tanulták meg: hogy addigi pályájuk, munkásságuk a magyar nyelvű éneklés jegyében telt el. Még Házy Tatjánáján is, akinek moszkvai fellépése előtt Darvas Iván csiszolta a kiejtését. Legsajnálatosabb, hogy noha az árialemezeket reprezentatív portrénak szánták, itthoni operaelőadásaikon általában varázslatosabban énekeltek, mint ezeken a lemezeken. Én mennyivel jobban sikerültek a portrélemez részleteinél a Házy Manon-alakítását megörökítő korábbi rádió- és lemezfelvételek Lamberto Gardelli, illetve Erdélyi Miklós vezényletével – horribile dictu! – magyar nyelven! Mennyivel jobb Amneris Komlóssy az Aida keresztmetszetén (magyarul), mint a portrélemezén (olaszul)! Mennyivel meggyőzőbb Amneris volt az Erkel Színházban, mint a Szegedi Szabadtéri Játékokon!
Amikor az Operaház átállt az eredeti nyelvű előadásokra, miközben a Hungaroton – szopránoknál maradva – Sass Sylviával, Kincses Veronikával, Tokody Ilonával kötött szerződést felvételeinek főszerepeire, illetve ezek az énekesek Nyugaton is vállaltak rendszeres vagy alkalmi fellépéseket, a példaként kiemeltek generációjának teljesítményét és hatását már nem befolyásolta, hogy eredeti nyelven énekelnek. (Hadd tekintsek el attól, hogy a szövegmondás Sass Sylviának egyik nyelven sem volt az erőssége.) Az ő előadásukban evidensebb az idegen nyelven való közlés, mint a „tegnapelőttiekében”. Valószínű, hogy tanulmányaik során eleve alaposabb képzést kaptak (vagy szereztek) a szerepek eredeti nyelvű tolmácsolásából, aminek a világ kinyílásával gyakorlati értelme is lett. Ugyanezt mondhatom el a ma aktív énekeseinkről is, még ha a kiejtési hiányosságok az én, tökéletesen egyik nyelvet sem beszélő személyem füleinek is rendre feltűnnek.
Tehát ilyen értelemben tartom az 1960-as, ’70-es évek aranykora utáni énekesek nemzedékét felkészültebbnek az idegen nyelvű előadásokra.

6579   joska141 • előzmény6577 2018-05-15 11:37:07

Tisztelt "IVA"! Nagy érdeklődéssel olvasom sorait az opera előadási nyelvét illetően. Maximálisan tiszteletben tartom az Ön álláspontját, érvelésében valóban vannak nagyon megfontolandó szempontok.

Egy félmondatának értelmezésére, bővebb kifejtésére azonban tisztelettel kérem.

Az egyik bekezdésének utolsó mondatából idézek: "A folyamatot (mármint az eredeti nyelvű operaéneklést) felgyorsította ...egy felkészülebb énekes nemzedék felnövése is".

Mit tetszik "felkészültebb énekes nemzedék"-énérteni? Milyen értelemben "felkészületebb" a mai, mint a nem-mai nemzedék?

6577   IVA • előzmény6574 2018-05-15 03:13:43

Nem az eredeti nyelvű operajátszást értettem a felkapaszkodni igyekvő országok divatjaként, hanem annak szinte kizárólagosságát (így is fogalmaztam). Azt, hogy a folyamat sajnálatos lezárulása óta már az Erkelben sem újítanak fel darabot magyarul (ha jól tudom, a Szerelmi bájital maradt utolsónak magyar nyelven), sőt, a vidéki operatársulatok is csak alig. (Ilyennek ígérkezik A sevillai borbély győri előadásának mai vendégjátéka.) Azokban az országokban, amelyek nem ebben látják létüket a nagyvilág krémjében (Ausztria, Anglia, az USA több állama), léteznek még nemzeti nyelvű előadások.
Az én operarajongásom is a magyar nyelvű előadások korában indult – de nem korlátozódott a színházakra, hiszen a legnépszerűbb operák magyar nyelvű teljes felvételeit és azok részleteit rendszeresen adta a rádió, és megjelentek a Qualiton felvételei is. A ’60-as években már a nyugati lemezpiac jelentős részét sugározta a rádió, példamutató volt, hogy milyen igazságosan és következetesen került műsorra egy-egy darab külföldi felvétele a magyar készítésűekkel, illetve nyelvűekkel felváltva.
Úgy tudom, nálunk Déryné korában indult a magyar nyelvű operajátszás. Magam a Traviata 1976. március 14-i Erkel Színházi előadásától datálom ennek a történelmi és kultúrpolitikai korokon átívelő kultúrának a felszámolását, illetve annak elindítását. A folyamatot felgyorsította a Hungaroton névre átkeresztelt Magyar Hanglemezgyártó Vállalat üzletpolitikájának változása és egy felkészültebb énekes nemzedék felnövése is.

6574   Nagy Katalin • előzmény6571 2018-05-14 12:44:09

Az eredeti nyelvű operajátszás lehet, hogy divat, de az biztos, hogy nemcsak a felkapaszkodni kívánó országok operáit érinti. Úgy tapasztalom, hogy Olaszországban is ez a helyzet. Ha Wagnert játszanak vagy a Die Zauberflöte megy (így szerepel a címlapon, legfeljebb alatta írják ki zárójelben "Il flauto magico"), németül énekelnek, pedig az olaszok általában nem rajonganak a német nyelvért. Tisztelet a kivételnek, bele is törik a nyelvük, de szükségesnek tartják és csinálják. 

Annak, hogy a XIX. században kialakult a nemzeti nyelvű operajátszás, szerintem inkább általános történeti, kultúrtörténeti okai vannak. Szívesen olvasnám erről hozzáértők (szellemtörténész, zenetörténész...) véleményét.

Saját operarajongásom pontosan ellentétes az Ön tapasztalaival. Életkoromnál fogva első operaélményeim még magyar nyelvűek voltak. Szép kiállítású, hagyományos előadásokat láttam, de ettől egyáltalán nem lettem a műfaj híve, sőt, nem is gondoltam, hogy valaha meg fog ragadni. A felfedezés jóval később született, mondhatni véletlenül és ráadásul német nyelvű opera (a Szöktetés) kapcsán. Ellenben az olasszal, németül igen gyengén tudok. A nyelv egyáltalán nem könnyítette meg még a közeledést sem, pláne a megismerést, és mégis a műfaj rabja lettem. 

6571   IVA • előzmény6570 2018-05-14 04:13:13

Vajon hány olasz nyelvű Don Giovanni érhető el bakeliten, cd-n, dvd-n és a különböző megosztókon? Magyarország az egyetlen hely a világon, ahol magyarul lehet(ne) előadni. Igényes és művelt énekeseknek persze illik eredeti nyelven is tudniuk szerepeiket, hogy ha jön pl. egy Schrott (nem sokszor jön), lehessen olasz nyelvű előadást csinálni.
Én például nagyon örültem annak, hogy a Volksoperban németül hallhattam a Don Giovannit, kivételesen erős rendezésben.
Vajon miért nem probléma, hogy az operetteket, musicaleket ma is a legnagyobb temészetességgel műfordításban adják? Miért nem affektál senki sem, hogy Shakespeare-t vagy Tennessee Williamst csak angolul akarja hallani, Molière-t és Racine-t csak franciául, Csehovot és Gorkijt kizárólag oroszul, egy Pavel Kohout-darabot csakis csehül? A világ minden dráma- és regényírója, költője, publicistája nagyságának, fontosságának egyik mutatója, hogy műveiket hány nyelvre fordították le. Nem tudok olyan zeneszerzőről, akinek kifogása lett volna az ellen, hogy operáját más nyelveken népszerűsítsék és élvezzék szerte a világban. Az a szinte kizárólagosság, ami mára kialakult a felkapaszkodni igyekvő országok operajátszásában, nem egyéb holmi divatnál. Minden divatnak vége egyszer.
Még szerencse, hogy Amerikában, Angliában és a német nyelvterületen akadnak jelentős társulatok, amelyeknek nem derogál a nemzeti nyelven játszani operát.
Íme, minden idők egyik legizgalmasabb Csengettyűária-felvétele:
https://www.youtube.com/watch?v=vN6IXWo_bpg
De a kezdősor szerinti cím ellenére ugyanúgy nem franciául halljuk, mint ahogy az illusztráció sem Lakmé-jelmezben ábrázolja Callast, aki tudtommal nem is énekelte a szerepet színpadon.

6570   Nagy Katalin • előzmény6567 2018-05-13 22:24:01

Már nem új és nem is kivételes jelenség, hogy operarajongók más országba is mennek, sőt járnak operát hallgatni. Szerintem szívesebben teszik ezt, ha eredeti nyelven adják a darabokat. Én például nagyon örültem annak, hogy egyszer Prágában láthattam a Don Giovannit, nem csehül. Szintén Prágában láttam az Eladott menyasszonyt, természetesen csehül. Bár egyáltalán nem beszélem a nyelvet, ez nem zavart a műélvezetben.

6567   -zéta- 2018-05-13 17:09:57

Én azt gondolom, hogy a megoldás nincs sem az egyik, sem a másik oldalon. Van, akihez az anyanyelvi előadás találja meg az utat, van, akihez a darab eredeti változata...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Yamagami Sohei (zongora)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Ménesi Gergely
"Kocsárdy Nicolette Alyssa hegedű diplomakoncertje"
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, Op.77

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kelemen Barnabás és Mező Péter tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ramóna (fagott), Klenyán Csaba (klarinét), Pápai Ákos (basszusklarinét), Kerek Erzsébet (zongora)
Camerata Pelsonore (koncertmester: Mikola Ivanovich Roman)
Vezényel: Dubóczky Gergely
"Tóth Ramóna fagott diplomakoncertje"
VIVALDI: c-moll fagottverseny, RV 480
DUTILLEUX: Sarabande et Cortège
ZARÁNDY ÁKOS: Angry Birds for Clarinet, Bass Clarinet and Bassoon
ELENA FIRSOVA: Monológ
R. STRAUSS: Duett-Concertino

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Szakács Ildikó, Nagy Bertalan (ének), Dani Imre (zongora), Schaff Magdolna (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Karasszon Dénes (cselló), Lakatos László (nagybőgő), Bánfi Barna (szaxofon), Tóth Dorottya, Sárközi Mária, Nemcsics Kinga, Káplár Gréta (népi ének), Molnár Viktor (elektronika)
"Molnár Viktor és Dobos Dániel szerzői estje"
MOLNÁR VIKTOR: Take-off
DOBOS DÁNIEL: Isten hozzád
MOLNÁR VIKTOR: Ballada – Ady Endre két versére, három magyar népdal felhasználásával
DOBOS DÁNIEL: Cross-over time
MOLNÁR VIKTOR: Lollipops – Edward Lear „A book of Nonsense” c. kötetének válogatott verseire
DOBOS DÁNIEL: Fonómadrigálok
MOLNÁR VIKTOR: Vörös Rébék – Arany János balladája nyomán
DOBOS DÁNIEL: Kisze-puppen

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pasaréti Szent Antal Kórus, Angelica Leánykar, Óbudai Kamarakórus, Budapesti Monteverdi Kórus, Zeneakadémia Alma Mater Kórusa
Vezényel: Déri András, Gráf Zsuzsanna, Erdős Ákos, Kollár Éva, Jobbágy Valér, Somos Csaba
"Díszhangverseny a 90 éves Párkai István tanár úr tiszteletére"
A mai nap
született:
1799 • Jacques François Halévy († 1862)
elhunyt:
1840 • Niccolo Paganini, hegedűs, zeneszerző (sz. 1782)
2003 • Luciano Berio, zeneszerző (sz. 1925)