vissza a cimoldalra
2018-09-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7405)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1068)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Pantheon (2260)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

6522   IVA • előzmény6521 2018-03-02 02:44:43

Köszönöm, kedves Tiramisu! Örömmel tölt el ez az egyetértés!

6521   tiramisu • előzmény6511 2018-02-25 14:08:18

Kedves IVA ! 

Most olvastam hozzászólását -, so!  Tökéletesen egyetértek.

Üdvözlettel, tiramisu

Ps..Bizony emlékszem  Poppeájára későbbről ...,mintha 20 cm -vel lebegett volna a színpad felett! Csodálatos átalakulás, átlényegülés volt.

6511   IVA • előzmény6506 2018-02-01 00:52:51

Első mondatod igaz. A többinek már semmi köze egy alakítás (két estéjének) megítéléséhez.

Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt.

Nem az én gondolatom, hanem nagy művészek vallják, hogy jó dolog a siker, a díjak, a kitüntetések, de a következő előadáson a színpadon mindez már nem számít. A közönséget, aki jegyet vált egy előadásra, nem érdekli, hogy a művész múlt héten vagy pár évvel ezelőtt milyen jó volt, mekkora sikert aratott, micsoda partnerei voltak. Csak az érdekli, hogy milyen produkciót kap az adott pillanatban, és a művész is tudja, hogy nincs az a siker a háta mögött, amely után nem kellene minden fellépésén újra és újra bizonyítania.
Egyébként aligha olyan dolgot bizonygatok, ami ismeretlen lenne előtted. Azt hiszem, az Andrea Chénier-koncertet mindannyian úgy néztük, hogy óhatatlanul és alaposan tájékozottak voltunk Anna Nyetrebko művészi előéletéről, pályarajzáról, partnereiről. Te talán figyelembe vetted a róla tájékoztató nem csekély „irodalmat”, amikor elemezted a Maddalénáját?
Egy diákcsoporttal néztem meg először a Poppea megkoronázását az Operaházban. A tévéhíradó nem győzött meg arról, hogy ez egy élvezhető mű; a jegyeket a III. emeletre vették. Legalább láthattam volna kedvencemet, Házyt! – gondoltam, de még ez sem jött be: Sudlik Máriát tűzték ki aznapra. Egy ösztöndíjas volt, főszerepet nem énekelt még, semmilyen rangú partnerek nem adtak neki rangot. Aztán kilépett szeretői hajléka elé a színpadon, énekelni kezdett, játszani és tündökölni! Ki a csudát érdekelt többé, „milyen művészi kaliberrel állunk szemben”, vagy a nem létező pályarajza! Egy év múlva Aidaként láttam, majd nagyjából évenként kaptuk csodálatos Carlos-Erzsébetjét, Desdemonáját, mígnem kétségtelen lett: neki JÁR Amelia. Közben, illetve utána hozta meglepetéseit A lombardokban, a Mozartokban, Tábornagynéként, Serenaként, és nagyszerűt alakított Tosca, Turandot és Sieglinde szerepében is. Ennek ellenére nem volt a pálya kegyeltje: sokáig nem kapott premiert, holott ő volt a legjobb, külföldi karrierje jelentéktelen, így hát neves partnerek sorával sem dicsekedhetett. Megítélését nem a pályarajz diktálta, hanem teljesítményei rajzolták a pályáját.
Nem hiszem, hogy az Operaház vezetésében hiúsági kérdés lenne Boross Csilla futtatása vagy mellőzése. Volt olyan évad, amikor hívták Toscára, Pillangókisasszonyra, Abigélre, Aidára és még egy Verdibe, már nem emlékszem, hogy A trubadúr vagy a Don Carlos volt-e az. Nem mindegyiket énekelte el, erről már többször is beszéltünk. Ha „irigységből halálra utálnák”, nem hívták volna meg négy Toscára, sőt egyre sem. Lukács Gyöngyin kívül van további három Toscánk, és még Gulyás Márton sem tüntetett volna az Erkel Színháznál szórófestékkel, amiért Boross Csilla nem szerepel nálunk.
Eddig is ismertem az elképzelésedet Az álarcosbál szereposztásáról. Éppen Boross levegőinek, kitartásainak hiányolásakor merült fel bennem: alkalmas lenne-e jelenleg Amelia szólamára? Emlékszem még Renata Scotto fellépésére Az álarcosbálban, a szinte hihetetlenül kitartott hangjaira az áriákban és a nagy kettősben. Talán dominált is benne az attrakció az alakításhoz képest, nem is az ő előadása az ideálom. De győzte a dolgot, kétségtelenül.
Csak egy Álarcosbálra vállalkoztam, arra sem kaptam jó jegyet (tavaly júliusban). Én kívácsian és örömmel várom Sümegi Eszter Ameliáját.

6506   parampampoli • előzmény6505 2018-01-31 10:36:34

Támpontot egy konkrét alakítás megítéléséhez maga az alakítás adhat, semmi más. Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt. Az tény, hogy az Operaházban 2010. óta fungáló különféle vezetők nem szeretik, sőt nem bírják elviselni, ha egy művészt a külföld hitelesített, és nem ők neveznek ki naggyá. Itt az az elv évek óta, hogy nekünk ne mondja meg senki tutira, ki a jó meg a nagy énekes, majd mi megmondjuk, és akkor az lesz a nagy. Oh, hogyne... Hogy külföldön nagy karriert csinált énekeseket irigységből halálra utálnak, mindig volt példa, de hogy Kossuth-díjasnak azt ajánlják, hogy a díját használja toilette papírnak (nem ilyen szalonképes és választékos szavakkal ám), korábban nem volt szokás. Boross Csilla curriculuma magáért beszél -- meg az a négy előadás is, amit kapott idén. Kimondom kereken, tőlem már megszokta mindenki: az Álarcosbált Lukács Gyöngyinek és Boross Csillának kellett volna énekelnie, és nem Sümeginek ill. Ráliknak. Nekik JÁRT volna a szereppel való személyes történetük, művészi nagyságuk miatt is. Hogy az ő hangjuknak való a szerep, már csak mellékes kérdés. Vagy nem.

6505   IVA • előzmény6504 2018-01-31 02:43:59

Ezt a szép listát lényegében az Operaház honlapja sem hallgatja el. Inkább arra gyanakodtam, hogy Boross Csilla honlapját nem frissítik, talán „elköltözött”, mint mondani szokás, mert a februári Tosca és a májusi Judit után semmit sem jelez.
Szíved és szerzői szabadságod joga akár visszafogottságként, akár koncepcionális változásként értékelni egy alakításban, amit mások hiányosságnak és hibának tartanak. Kritikádnak valójában egy zárójelbe tett mondatát kifogásolom, annak mindkét gondolatával:

(Talán az Opera magazin vehetné a fáradságot, és egy, a művésznőhöz méltó és felkészült munkatársát, esetleg magát a főszerkesztőjét, elküldhetné hozzá interjúra, hogy mindenki, aki róla tájékozatlanul véleményt mond, megtudhassa, merre járt az utóbbi években, hol és kikkel is énekelt.)

Ha az Opera magazin nem veszi a fáradságot egy interjúhoz a művésznővel, miért ne vehetnéd Te, a Café Momus számára? A munkatárs felkészültségében sem kellene kételkedned.
Tájékozatlanul senkiről sem lehet véleményt mondani, ebben nyilván egyetértünk. De az az ismeret, hogy valaki merre járt az utóbbi években és kikkel énekelt, semmilyen támpontot sem ad a véleménymondáshoz! Az egyetlen mérvadó tájékozottságot a produkció meghallgatása, megnézése jelentheti! Maria Caniglia Toscáját úgy ismertem meg a rádióból, hogy akkor találkoztam a nevével először a Rádióújságban. Roppant sokat Milanovról és Tebaldiról sem tudtam akkoriban: felvételük meghallgatása hozta meg a tájékozottságomat. Úgy gondolom, hogy ha 2014-ben láttam Boross Csilla Toscáját az Operában (egy II. emeleti páholyból), most pedig egy hét távolságában az Erkel Színházban kétszer is (történetesen a földszint első sorából), nem mondhattam tájékozatlanul véleményt (az Erkel Színház-topicban szóló másik 3 fórumtárs sem), és ezt a tájékozottságot nem fokozta és nem befolyásolta volna semmilyen interjú.

6504   parampampoli 2018-01-30 23:08:32

Akkor álljon itt egy lista, hol, miben és kikkel dolgozott Boross Csilla 2010-től mostanáig.

Prága: Idomeneo(Elettra), Don Giovanni(D.Anna), Cosí fan Tutte, Butterfly, Tosca, Nabucco, Aida

Brno: Tannhauser, Traviata,Butterfly, Onegin,Macbeth, Tosca, Nabucco,,Aida, Gioconda

Tokió, Nagasaki, Yokohama,  Osaka: Tannhauser

Gut Immling: Bohéme (Mimí)

Trieszt : Traviata

Palm Beach: Nabucco, Macbeth

Montpellier: Manon Lescaut

Roma Caracalla: Tosca, Nabucco

Lyon: A köpeny, Angelica nővér

Washington: Nabucco

Pittsburg: Nabucco

Philadelphia: Nabucco

Savonlinna: Aida, Macbeth

Ravenna: Sancta Susanna (Hindemith) -Muti

Regensburg: Nabucco

Roma Teatro dell’Opera: Nabucco-Muti, I due Foscari-Muti  , Aida

Melbourne: Az álarcosbál

Sanghai: Attila

Genf: Nabucco, A végzet hatalma

Palermo: Norma

Peralada: Andrea Chenier (Liceu)

Marseille : Macbeth

Verona: Norma

Macao : Tosca, (Teatro Regio Torino tournée), Andrea Chenier

Oman:  Macbeth

Kanton (Scala vendégjáték): Aida

Bécs: Requiem

Idei tervek: Limoges : Kékszakállú, Róma: Tosca, Marseille: Nabucco

Akikkel dolgozott (többek közt)

Riccardo Muti, Daniel Oren, Marco Armiliato, Donato Renzetti, Will Humburg, Pinchas Steinberg, Philippe Auguine, Arnaud Bernard, Andrea Molino, John Fiore, Keri- Lynn Wilson, Roberto Aronica, Walter Fraccaro, Johan Botha, Fabio Sartori, José Cura, Rubens Pelizzari, Juan José Rodrigez, Michael Chioldi, Sebastian Catana, Aquiles Machado,  Marcelo Alvarez, Marcello Giordani, Carlo Ventre, Roberto Frontali, Carlos Alvarez, Carlo Guelfi, Giacomo Prestia, Giovanna Casolla, Giovanni Meoni,  Carlo Guelfi,  Franco Vassallo, Gabriele Viviani, Ambrogio Maestri, Roberto Tagliavini, Vitalij Kowaljov, Dmitri Beloseisky, Anita Rachvelisvili,  Hugo de Ana, Jean Paul Scarpitta , Henning  Brockhaus, Franco Zeffirelli, Charles Workman, Yoshi Oida, Werner Herzog, David Pountney, David Stern, Bernard Uzan,La Fura Dels Baus..etc.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dame Emma Kirkby, Szemere Zita (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Kovács István (basszus)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató: Pad Zoltán és Walter Judit)
Vezényel: Howard Williams
PURCELL: A tündérkirálynő (részletek)
PURCELL: Dido és Aeneas (részletek)
BRITTEN: Zenekari kalauz fiataloknak – Variációk és fúga egy Purcell-témára, Op.34
BRITTEN: Szentivánéji álom, op. 64 (részletek)

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum
19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Oláh Vilmos (hegedű)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Dobszay Péter
WAGNER: A bolygó hollandi – nyitány
WIENIAWSKI: II. (d-moll) hegedűverseny, Op. 22
SIBELIUS: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 43

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
született:
1922 • Cornell MacNeil, énekes
1922 • Ettore Bastianini, operaénekes († 1967)
1927 • Alfredo Kraus, énekes († 1999)
elhunyt:
1960 • Seiber Mátyás, zeneszerző (sz. 1905)
2014 • Christopher Hogwood, karmester (sz. 1941)