Ezt a jelzőt ugyanúgy nem szoktam használni, mint a hupikéket. De meglátva a jelmezt, kifakadt belőlem ez a jaj – hát ennél őszintébben nem fejezhettem ki magam. Egyszer talán a „hupi” mély értelmébe is sikerül belebotlanom.
Köszönöm, az elismerésedet, kedves Lujza!
Kedves IVA, a jajvörös telitalálat! :))
Köszönöm kedves sorait.Valóban jól érzi volna miről írnom,mert az életem nem volt eddig sem unalmas.Igaz korábban a szép dolgok ,mostanság inkább a rosszul megválasztott unevezett" barátaim" okán kesrűbb a szám íze.Már,ha egyszer nekiállnék én valóban a valóságot tudnám csak leírni,ami azért nem biztos,hogy annyira lélekemelő lenne.Mind a hivatásomban mind az "operai életemben" hegyek-völgyek váltakoztak,mint szerintem mindenkinél.De azokon a csúcsokon nagyon nagy dolgok történtek.A völgyekben pedig nem sütött soha sem a nap.Nem térdepelve születtem ,ezért nem volt mindig felhőtlen az élet.Egyszer belevágtam a közepibe,hogy leírjam,de sajnos visszaolvasva nem én voltam.És pont én hiányoztam belóle.:):)
A 2. résszel immár kikerekedett interjú nagyon érdekes volt, gratulálok.
Olvasva eme személyes indíttatású, rövid önvallomás-szerű sorait, bár nem ismerem önt és nem tudom, kihez van, pontosabban kihez nincs szerencsém, de azt hiszem, egy önéletrajz -a személyes pályafutásról nem szólva- az ön tollából vagy klaviatúrájából is számtalan zenei-operai élménnyel, érdekességgel szolgálna.
Élvezettel olvastam a kétrészes interjút Kovács Eszterrel. Hiánypótló írás is, mert a művésznő külföldi karrierjéről alig tájékoztatott az itthoni sajtó, a foyer-pletykákból pedig inkább csak félreértesülni lehetett.
Az interjúban – érthető módon – egyik beszélgetőparner sem említi meg, hogy Kovács Eszter milyen szép jelenség is volt a színpadon, legalábbis amikor Pesten láttam.
Nagyszerű a Kovács Eszterrel készült két részes riport.Élmény volt szavait olvasni.Nagyon várom könyvének megjelenését.
Ez a két részes cikk visszarepített ifjúságom legszebb időszakára.Kezdő orvosként, egyetem utáni fél éves katonáskodás idején jutottam be Az Operaházba kisegítő ügyeletes orvosnak.Örök hála dr Schiller belgyógyász főorvos úrnak,aki akkor az Operaház belgyógyásza volt.Hallatlan lelkesedésem Házy Erzsébet irányába felajánlotta,hogy társügyeltesként részt vegyek az általa ügyelt előadásokon és így személyesen is megismerhetem a művésznőt.Később dr Mihók és dr Szolnoki Andrea mellett is segédkeztem.Utóbbik általában a második szünet végén elmentek és nekem kellett maradnom az előadás végéig.Így volt olyan hónap,hogy 2o alkalommal is előfordultam.Nagyszerű ismerettségeket kötöttem.Rengeteg ma már nem élő illetve élő művésszel nagyon jó kapcsolatom alakult ki.Sokszor gondolkozom, hogy leírom ezeket a mai napig élő emlékeim.
Nagyon kedveltem Wagnert.Így szinte minden előadást bevállaltam.Így kerültem Kovács Eszterrel is beszélő viszonyba,aki akkor szinte mindig külföldön énekelt.Egy rém kedves ,kellemes hölgy volt.Többször beszélgettünk az orvosi rendelőben-ez persze csak számomra emlék már.De a mai napig él bennem.Nagyon sajnáltam ,amikor korán befejezte a működését.Nem írok többet,mert az apropó ez a beszélgetés volt.
Három év után a munkám mellett már nem volt annyi időm,lassan lemorzsolódtam és csak a nézőtéri oldalról élveztem a művészetet.Pedig az énekesek nagy részével nagyon jó kapcsolatom volt,rengeteget beszélgettünk és egy a mai napig a legjobb barátom.Jó volt kicsit emlékezni,mert boldog idők voltak.
Annyira jó ez a beszélgetés Kovács Eszterrel.Gratulálok neki is,a kérdezőnek is.
Hat Neked, mint a Ketfarku Kutyapart tiszteletbeli elnokenek, biztosan nem.
Hogyhogy? A sörért fizetni kell?
Pedig Alzheimer bacsi jobb, mint Parkinson bacsi. Jobb elfelejteni kifizetni a sörömet, mint kilötyögtetni.
Kovács Eszter-interjú folytatását meg sem várva jelentem: Erkel Színház-topik 9004-ben jelzett Alzheimer bácsi úgy látszik, még nem mindig kopogtat nálam. Első Wagnerem éppen a Tannhäuser volt, még bőven gimnazista koromban. Lagymatag, álmos előadásra emlékszem, a karmester és a két főszereplő nevét inkább nem említeném...de ebből a hervasztó környezetből kiragyogott egy hang és egy jelenség. Ismeretlen volt a neve, pedig névről sok énekest ismertem, olyanokat is, akiket még nem hallottam énekelni, már nem voltak a pályán vagy nem is éltek. Szóval ő, Vénusz: Kovács Eszter volt és máig emlékszem arra az estére, arra a Vénuszra.
Mennyivel egyszerűbb, tisztább A rajnai sellőkénél a Giselle szövegkönyve! (A villik, a lidércek világa is a sellők hiedelemkörével rokon.) Adolphe Adam remek balettzenét írt hozzá, koreográfus zsenik avatták klasszikussá. Naiv, mint a gyerekmesék, mégsem mosolyogtató, sőt, ha a tolmácsolás hiteles, megrendít bennünket.
Korábbi szerepeiben hallva sem indította meg a fantáziámat Keszei Bori hangja, de a mostaninál élvezhetőbbnek találtam. Ezúttal a megjelenésére sem épített a rendezés, holott az is lehet egy hatáselem, persze csak a többi közt.
A Hoffmann meséi befejezetlensége miatt megkövetelte a dramaturgiai belenyúlást, formálást, alakítást - valami kellett kezdeni a félbemaradt, ígéretes partitúrával. A rajnai sellők esetében szerintem nemcsak a lapos és unalmas, zavaros és rossz dramatrugiájú cselekmény, hanem a néhány szép pillanat ellenére sem magával ragadó muzsika is probléma. Számos rossz dramaturgiájú operalibrettóból írtak olyan operát, ami átdoglozás nélkül is időről-időre előadásra kerül - ha már nem egy-egy híres énekes számára kínál lehetőséget a szép sikerhez és ezért veszik elő. A rajnai sellők nem ilyen. Erőssen középszerű, nincs akkora operatörténeti jelentősége sem. Akkor már inkább csináltak volna szcenírozott előadást A vámpírból - az ennél jobb muzsika és minden másodvonalbeli jellege ellenére operatörténetileg is jelentős. Most le lehet szólni, hogy fanyalgok. Ez a véleményem. Keszei meg a premieren is úgy énekelt, ahogy Iva leírta. Máskor is így hallottam énekelni - Mozartban is.
Köszönöm, kedves Tiramisu! Örömmel tölt el ez az egyetértés!
Kedves IVA !
Most olvastam hozzászólását -, so! Tökéletesen egyetértek.
Üdvözlettel, tiramisu
Ps..Bizony emlékszem Poppeájára későbbről ...,mintha 20 cm -vel lebegett volna a színpad felett! Csodálatos átalakulás, átlényegülés volt.
Kedves Dni, a szívemből írtál!
Addio jelenthet - vége van, nincs továb.
Ennél gondatlanabb elemzésben sem kaphat helyet előítélet. Ez év májusában 20 éve lesz, hogy nézem, figyelemmel kísérem a rendező munkásságát.
Nem félem, hogy eszmefuttatásaim a levegőben maradnak. Csak fel akarom hívni a figyelmet az összevetések lehetőségére.
Nemcsak Jókai delnői búcsúznak így grófoktól-báróktól, hanem római kurtizán is a nevelőjét halálba küldő, a várost később felgyújtó császártól is: „Addio, Nerone!... Addio, Poppea!” (Operaházunkban Ég áldjon! fordítással énekelték.)
Apukám, aki a társadalmi skálán valahol a »tanulatlan „koszos niggerek”« és a római császár és költő között élvezte az életet, így búcsúzott az emberektől a bicikliről: Isten áldja! (A Rákosi- és a Kádár-rendszerben.) Nekem ez tűnik kifejezőnek. A goodbye, a bye, bye, a Viszlát! formálisnak, rutinosnak csupán.
Nem biztos, hogy aki szóból megérti a goodbye-t, elolvasni is tudja! Amint az sem biztos, hogy az ifjú popsztár, aki énekli, le is tudná írni. De ők se rekedjenek ki az Erkel nézőtérről!
Érdeklődésedet mindig hálásan köszönöm, kedves Héterő.
Ég áldjon, Porgy, ég áldjon!
Ha nem a cikk címe lenne, átsiklanék ennek rosszallásán. Inkább azt kérdezném, hogy egy ilyen gondos, aprólékosan feldolgozott előadás-elemzésben hogy kaphat helyet előítélet:
Nem hiszem, hogy ... rendezői formátuma elegendő a Porgy és Bess színpadra állításához.
Félő, hogy a valaha minden más volt, minden jobb volt alapelvére épülő eszmefuttatások a levegőben maradnak még akkor is, ha míves toll karcolja be azokat - ezúttal elektronikusan - az örökkévalóságnak.
A dicsért Ég áldjon! akkora melléfogás, hogy a fal adja a másikat. Jókai delnői búcsúznak így grófoktól-báróktól, nem pedig jólelkű-jószívű, ám tanulatlan "koszos niggerek" (hiszen éppen ezt kívánja érzékeltetni az angol-ficamos nyelvjárás, ami végigvonul a darabon).
Kenesey "Viszlát"-megoldása ezerszer jobban illik az adott szociális viszonyok közé. Az általad emlegetett érzelmi töltés éppen visszájára fordul, de nem a régiessége miatt, hanem azért, mert nyelvileg kilóg a környezetből. Talán csak azért szereted annyira a nyilvánvaló Ég áldjon! - baklövést, mert sokszor hallottad magyar szöveggel előadott operákban, ha ott volt, ha nem - az eredetiben.
Persze a legjobb megoldás az lett volna, ha megmarad simán a goodbye, hiszen aki ennyit sem ért meg, rossz darabra ült be.
Parting phrases are specific to culture and situation, and vary based on the social status and relationship of the persons involved.
A cikket azért most is (mint egyéb írásaidat) nagy érdeklődéssel olvastam.
Némelyik műfaj izgat, némelyikben szégyenletesen járatlan vagyok.
A Carmen-kritika végére érve, elsőre úgy értelmeztem, hogy a gyanúsan híg sört a Brünnhilde becenevét viselő helyen adták.
http://www.momus.hu/article.php?artid=7120
Tényeket nem vitattam! Csak azt vezettem le, hogy egy aktuális teljesítmény értékét, amely szintén tény, nem befolyásolnak korábbi tények.
Sajnos ebben vitában most két nagy hibát is elkövettél: személyeskedés és hazudozás.
Csak nekem lenne jogom leírni azt, hogy nem szeretem Boross Csillát és Lukács Gyöngyit, vagy hogy nagyon szeretem Sümegi Esztert és Rálik Szilviát. Ilyen vagy hasonló állításokat sohasem írtam le: én itt nem érzelmi alapokon ütök, vágok, rúgok. (Személyesen sem hallhattál tőlem ilyen vallomásokat, mert nem ismerjük egymást.) Bizonyítsd, ha állítasz valami, és ne azt írd, hogy „régóta világos és közismert”!
Egy hete sincs még, hogy 8787. sz. hozzászólásomban az Erkel Színház-topicba ezt írtam: „örültem annak, hogy Lukács Gyöngyit ígérik benne.” Ez arra utal, hogy nem szeretem? Nézz utána, mikor mit írtam a négy énekesnőről! Ha akarod, leírom annak a listáját, hogy mikor, miben láttam őket, hogy könnyebb legyen megtalálnod a hozzászólásaimat. Tulajdonképpen mind a négyük alakításában mindig akadt valami, amit kifogásoltam, talán csak Sümegi Szulamitjában és Császárnéjában, valamint Rálik Kelmefestőnéjében nem.
A tegnapi Turandotot nem láttam.
Úgy általában nem engedem meg magamnak „azt a kitételt, , hogy nem tartja ki a hangokat” Boross Csilla. Ez is hazugság. Csak a látott, hallott elődásairól mondtam, hogy éppen ott nem tartja ki a hangokat, ahol mások ezzel teszik hatásossá előadásukat.
Nem kérek használati utasítást Az álarcosbál fogyasztásához. Csak arra kérlek, hogy ha kifogytál az érveidből, ne írj rólam olyasmiket, amik nyilvánvalóan, ellenőrizhetően hazugságok, és általában ne személyeskedj. Előre köszönöm, ha a továbbiakban megkímélsz ilyen fölösleges off-vitáktól.
A hozzászólásokat olvasgatva, van itt, mi szemszájnak ingere! Rosszindulat, káröröm és védőbeszéd, csak győzze olvasni a fórumozó!
Parampampoli kritikájával nagyjából egyetértek, habár én nem öt, hanem csak két előadást láttam, egyet-egyet mindkét szereposztással, amiről az Erkel topicban röviden írtam is.
A két, nagyon különböző színvonalú előadásban voltak meglepetések, de csalódások is, és nekem az egyik csalódás, Boross Csilla volt! Mondom ezt úgy, hogy nem is olyan régen hallott Abigéljei a Zsinagógában és az Erkel színházban valósággal lenyűgöztek, csakúgy, mint Amelia Grimaldija. Sajnos az utána való években majdnem mindent lemondott, akármikor mentem el az előadásaira, szerepeiben helyettes fogadott. Tavalyi Aidája már nem győzött meg, küszködést, és a pianók teljes tárházának a hiányát hallottam.
Mostani Toscájában már egy megfáradt, és ha voltak is szép pillanatai, hangilag egy nem meggyőző alakítást nyújtott, egy félig elénekelt imával!
Lehet, hogy hangilag ilyen időszakban van az énekesnő, talán túl sokat és túl nehezeket énekelt, de tehetséges, és ki fog lábalni belőle!
Azt viszont igazságtalannak tartom, hogy januári Tosca pertnereit érdekes módon békén hagyják, pedig az ő teljesítményükben is lehetne kutakodni, akár éneklés, akár játék terén!
A másik szereposztás, Lukács Gyöngyi, Kiss B. Attila és Alexandru Agache viszont olyan kétségkívül világszínvonalú, és beleköthetetlen előadást produkált, amely bármely operaház becsületére és büszkeségére válna!
A művészi előélet: tény. Tények sorozata. Azokkal vitatkozni pedig nem lehet, mert a tények makacs dolgok. Hogy utána meg kell felelni az elvárásoknak, igaz - ki jobban megfelel, ki kevésbé, ez már függhet általános hangi állapottól, egészségi állapottól és napi diszpzíció változásától is. Te nem szereted Boross Csillát, ez régóta világos és közismert, és nem szereted Lukács Gyöngyit se. Ehhez természetesen jogod van. Ellenben nagyon szereted Sümegit és Rálik Szilviát, amihez szintén jogod van, biztosan azért mert olyan szépen és hosszan tartják ki a pianókat... ilyet biztos nem állítanál, ha hallottad volna Sümegi Eszter tegnapi Liúját a Müpában, amelyről majd hosszabban is fogok írni. Ami meglepő, hogy hallottad Boross Csillát, és mégis megengeded magadnak azt a kitételt, úgy általában, hogy nem tartja ki a hangokat. Ami viszont egyszerűen nem igaz. Az Álarcosbálhoz jó szórakozást, de a tegnapi Liú alapján annyit mondhatok: szépen kitartott pianókra ne nagyon számíts!
Első mondatod igaz. A többinek már semmi köze egy alakítás (két estéjének) megítéléséhez.
„Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt.”
Nem az én gondolatom, hanem nagy művészek vallják, hogy jó dolog a siker, a díjak, a kitüntetések, de a következő előadáson a színpadon mindez már nem számít. A közönséget, aki jegyet vált egy előadásra, nem érdekli, hogy a művész múlt héten vagy pár évvel ezelőtt milyen jó volt, mekkora sikert aratott, micsoda partnerei voltak. Csak az érdekli, hogy milyen produkciót kap az adott pillanatban, és a művész is tudja, hogy nincs az a siker a háta mögött, amely után nem kellene minden fellépésén újra és újra bizonyítania.
Egyébként aligha olyan dolgot bizonygatok, ami ismeretlen lenne előtted. Azt hiszem, az Andrea Chénier-koncertet mindannyian úgy néztük, hogy óhatatlanul és alaposan tájékozottak voltunk Anna Nyetrebko művészi előéletéről, pályarajzáról, partnereiről. Te talán figyelembe vetted a róla tájékoztató nem csekély „irodalmat”, amikor elemezted a Maddalénáját?
Egy diákcsoporttal néztem meg először a Poppea megkoronázását az Operaházban. A tévéhíradó nem győzött meg arról, hogy ez egy élvezhető mű; a jegyeket a III. emeletre vették. Legalább láthattam volna kedvencemet, Házyt! – gondoltam, de még ez sem jött be: Sudlik Máriát tűzték ki aznapra. Egy ösztöndíjas volt, főszerepet nem énekelt még, semmilyen rangú partnerek nem adtak neki rangot. Aztán kilépett szeretői hajléka elé a színpadon, énekelni kezdett, játszani és tündökölni! Ki a csudát érdekelt többé, „milyen művészi kaliberrel állunk szemben”, vagy a nem létező pályarajza! Egy év múlva Aidaként láttam, majd nagyjából évenként kaptuk csodálatos Carlos-Erzsébetjét, Desdemonáját, mígnem kétségtelen lett: neki JÁR Amelia. Közben, illetve utána hozta meglepetéseit A lombardokban, a Mozartokban, Tábornagynéként, Serenaként, és nagyszerűt alakított Tosca, Turandot és Sieglinde szerepében is. Ennek ellenére nem volt a pálya kegyeltje: sokáig nem kapott premiert, holott ő volt a legjobb, külföldi karrierje jelentéktelen, így hát neves partnerek sorával sem dicsekedhetett. Megítélését nem a pályarajz diktálta, hanem teljesítményei rajzolták a pályáját.
Nem hiszem, hogy az Operaház vezetésében hiúsági kérdés lenne Boross Csilla futtatása vagy mellőzése. Volt olyan évad, amikor hívták Toscára, Pillangókisasszonyra, Abigélre, Aidára és még egy Verdibe, már nem emlékszem, hogy A trubadúr vagy a Don Carlos volt-e az. Nem mindegyiket énekelte el, erről már többször is beszéltünk. Ha „irigységből halálra utálnák”, nem hívták volna meg négy Toscára, sőt egyre sem. Lukács Gyöngyin kívül van további három Toscánk, és még Gulyás Márton sem tüntetett volna az Erkel Színháznál szórófestékkel, amiért Boross Csilla nem szerepel nálunk.
Eddig is ismertem az elképzelésedet Az álarcosbál szereposztásáról. Éppen Boross levegőinek, kitartásainak hiányolásakor merült fel bennem: alkalmas lenne-e jelenleg Amelia szólamára? Emlékszem még Renata Scotto fellépésére Az álarcosbálban, a szinte hihetetlenül kitartott hangjaira az áriákban és a nagy kettősben. Talán dominált is benne az attrakció az alakításhoz képest, nem is az ő előadása az ideálom. De győzte a dolgot, kétségtelenül.
Csak egy Álarcosbálra vállalkoztam, arra sem kaptam jó jegyet (tavaly júliusban). Én kívácsian és örömmel várom Sümegi Eszter Ameliáját.
Félreértettél, de lehet, hogy félreérthető voltam: Boross Csilla magas hangjai nagyszerűek voltak, csak az ima legvégén volt kis probléma a decrescendálással. Ott meg kellene találnia a technikailag optimális megoldást. Az Álarcosbál nagyon jól feküdne a hangjának.
Legelső beírásom a café momusban, benne véleményem Rálik Szilvia 2015-ös szegedi Améliájáról (is) ld. 2103 sz. alatt.
| Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? • 2103 | 2015-07-05 09:52:59 | |
Olvastam a remek Tosca beszámolódat.Abban írod Boross Csilla felső hangokbéli problémáit(úgy emlékszem,hogy nem először).Vajon bírná Améliát?
Mindennek megvan az oka!Előbb kell gondolkozni aztán cselekedni.Minden érának megvannak a kedvencei.Minden művésznek a maga rajongói.Az ügyesebbeknek még a saját kritikusai is (pl: D.L. Moldován ,Ercse vonatkozásában)Sokat olvasva a Momust minden kiderül mi miért is van illetve miért működik úgy ahogy.Ugye tetszenek érteni?
Támpontot egy konkrét alakítás megítéléséhez maga az alakítás adhat, semmi más. Hogy milyen művészi kaliberrel állunk szemben, arról ellenben nagyon is informatív lehet egy művész pályarajza, milyen szerepekben, hol és milyen rangú művésztársakkal énekelt. Az tény, hogy az Operaházban 2010. óta fungáló különféle vezetők nem szeretik, sőt nem bírják elviselni, ha egy művészt a külföld hitelesített, és nem ők neveznek ki naggyá. Itt az az elv évek óta, hogy nekünk ne mondja meg senki tutira, ki a jó meg a nagy énekes, majd mi megmondjuk, és akkor az lesz a nagy. Oh, hogyne... Hogy külföldön nagy karriert csinált énekeseket irigységből halálra utálnak, mindig volt példa, de hogy Kossuth-díjasnak azt ajánlják, hogy a díját használja toilette papírnak (nem ilyen szalonképes és választékos szavakkal ám), korábban nem volt szokás. Boross Csilla curriculuma magáért beszél -- meg az a négy előadás is, amit kapott idén. Kimondom kereken, tőlem már megszokta mindenki: az Álarcosbált Lukács Gyöngyinek és Boross Csillának kellett volna énekelnie, és nem Sümeginek ill. Ráliknak. Nekik JÁRT volna a szereppel való személyes történetük, művészi nagyságuk miatt is. Hogy az ő hangjuknak való a szerep, már csak mellékes kérdés. Vagy nem.
Ezt a szép listát lényegében az Operaház honlapja sem hallgatja el. Inkább arra gyanakodtam, hogy Boross Csilla honlapját nem frissítik, talán „elköltözött”, mint mondani szokás, mert a februári Tosca és a májusi Judit után semmit sem jelez.
Szíved és szerzői szabadságod joga akár visszafogottságként, akár koncepcionális változásként értékelni egy alakításban, amit mások hiányosságnak és hibának tartanak. Kritikádnak valójában egy zárójelbe tett mondatát kifogásolom, annak mindkét gondolatával:
„(Talán az Opera magazin vehetné a fáradságot, és egy, a művésznőhöz méltó és felkészült munkatársát, esetleg magát a főszerkesztőjét, elküldhetné hozzá interjúra, hogy mindenki, aki róla tájékozatlanul véleményt mond, megtudhassa, merre járt az utóbbi években, hol és kikkel is énekelt.)”
Ha az Opera magazin nem veszi a fáradságot egy interjúhoz a művésznővel, miért ne vehetnéd Te, a Café Momus számára? A munkatárs felkészültségében sem kellene kételkedned.
Tájékozatlanul senkiről sem lehet véleményt mondani, ebben nyilván egyetértünk. De az az ismeret, hogy valaki merre járt az utóbbi években és kikkel énekelt, semmilyen támpontot sem ad a véleménymondáshoz! Az egyetlen mérvadó tájékozottságot a produkció meghallgatása, megnézése jelentheti! Maria Caniglia Toscáját úgy ismertem meg a rádióból, hogy akkor találkoztam a nevével először a Rádióújságban. Roppant sokat Milanovról és Tebaldiról sem tudtam akkoriban: felvételük meghallgatása hozta meg a tájékozottságomat. Úgy gondolom, hogy ha 2014-ben láttam Boross Csilla Toscáját az Operában (egy II. emeleti páholyból), most pedig egy hét távolságában az Erkel Színházban kétszer is (történetesen a földszint első sorából), nem mondhattam tájékozatlanul véleményt (az Erkel Színház-topicban szóló másik 3 fórumtárs sem), és ezt a tájékozottságot nem fokozta és nem befolyásolta volna semmilyen interjú.
Akkor álljon itt egy lista, hol, miben és kikkel dolgozott Boross Csilla 2010-től mostanáig.
Prága: Idomeneo(Elettra), Don Giovanni(D.Anna), Cosí fan Tutte, Butterfly, Tosca, Nabucco, Aida
Brno: Tannhauser, Traviata,Butterfly, Onegin,Macbeth, Tosca, Nabucco,,Aida, Gioconda
Tokió, Nagasaki, Yokohama, Osaka: Tannhauser
Gut Immling: Bohéme (Mimí)
Trieszt : Traviata
Palm Beach: Nabucco, Macbeth
Montpellier: Manon Lescaut
Roma Caracalla: Tosca, Nabucco
Lyon: A köpeny, Angelica nővér
Washington: Nabucco
Pittsburg: Nabucco
Philadelphia: Nabucco
Savonlinna: Aida, Macbeth
Ravenna: Sancta Susanna (Hindemith) -Muti
Regensburg: Nabucco
Roma Teatro dell’Opera: Nabucco-Muti, I due Foscari-Muti , Aida
Melbourne: Az álarcosbál
Sanghai: Attila
Genf: Nabucco, A végzet hatalma
Palermo: Norma
Peralada: Andrea Chenier (Liceu)
Marseille : Macbeth
Verona: Norma
Macao : Tosca, (Teatro Regio Torino tournée), Andrea Chenier
Oman: Macbeth
Kanton (Scala vendégjáték): Aida
Bécs: Requiem
Idei tervek: Limoges : Kékszakállú, Róma: Tosca, Marseille: Nabucco
Akikkel dolgozott (többek közt)
Riccardo Muti, Daniel Oren, Marco Armiliato, Donato Renzetti, Will Humburg, Pinchas Steinberg, Philippe Auguine, Arnaud Bernard, Andrea Molino, John Fiore, Keri- Lynn Wilson, Roberto Aronica, Walter Fraccaro, Johan Botha, Fabio Sartori, José Cura, Rubens Pelizzari, Juan José Rodrigez, Michael Chioldi, Sebastian Catana, Aquiles Machado, Marcelo Alvarez, Marcello Giordani, Carlo Ventre, Roberto Frontali, Carlos Alvarez, Carlo Guelfi, Giacomo Prestia, Giovanna Casolla, Giovanni Meoni, Carlo Guelfi, Franco Vassallo, Gabriele Viviani, Ambrogio Maestri, Roberto Tagliavini, Vitalij Kowaljov, Dmitri Beloseisky, Anita Rachvelisvili, Hugo de Ana, Jean Paul Scarpitta , Henning Brockhaus, Franco Zeffirelli, Charles Workman, Yoshi Oida, Werner Herzog, David Pountney, David Stern, Bernard Uzan,La Fura Dels Baus..etc.
1. A Szomszédokból nem emlékszem Kőrösi Andrásra (nem minden adást néztem), de 2003 januárjában volt egy musical-bemutató az Új Színházban, amelyben az akkor Pécsett játszó Kőrösi András is fellépett, határozottan operai hangi adottsággal.
2. Ki tudna linkelni egy ennél hitelesebb naptárat Boross Csilla fellépéseiről?
http://www.csillaboross.com/hu/opera/161-shedule-2017-2018.html
Köszönöm, nem privátban szeretnék választ kapni, mert úgy gondolom, ez nem csak engem érdekel.
Tosca: talán "Ó, az a vérbeli ágyú..."
Ppp! Anatolij Fokanov ékes olasz kiejtése nem újdonság, de idővel sokat romlott is! A Rigolettóban ugyanolyan cifra kiejtéssel énekel, mint aToscában! Ami érdekes, hogy hagyják. Talán ez is a világszínvonalhoz tartozik?
Jobb, mint ha ugatok...
H.L. doktor most is ugrat. :-)
Privat uzenet ment.
Mily szívesen elolvasnám! (Ha tudnék angolul. ) Esetleg google fordítóval a lényeget.... Interneten is megtalálható?
Egeszen pontosan, sot, egypontosan, nekem pont az az egy pont nem tetszett, hogy a (randomszeruen) bemutatott elo eloadas-felvetelek emlitesekor pont a pont legjobbat (szerintem persze, ez mindig szubjektiv pont) hagytak ki.
Lehetne pontosabban 
körülírni?
Aki érdeklődéssel kíséri a pesti Chénier-előadásról szóló beszámoló körül kialakult polémiát, talán talál érdekeset a Gramophone januári számában megjelent, az operával, de főleg (szelektív) diszkográfiájával foglalkozó írásában is.
Pontosan, mint ahogy a Netrebko-előadás sem a szokványos operarajongókat szólította meg kizárólag...
És a másodikon a „törzsközönség” volt?
Szerintem a tavalyi Lucia két premierje kivételes volt abból a szempontból, hogy nemcsak premier és másodpremier (vagy repertoár-előadás) közönségét szólította meg, hanem a két primadonna külön rajongótáborát is.
Ez kétségkívül így van, de szerintem az Opera-Világ cikkírója nem erre gondolt. Mondok egy saját tapasztalatot és érteni fogod.
Tavaly megnéztem a Lammermoori Lucia mndkét szereposztásának bemutatóját, s a véletlen úgy hozta, hogy mindkét alkalommal az épület előtt várakoztam valakire. És elképesztő különbség volt a két közönség között...
(Nyomatékosítom, hogy a topic tárgyának ellentmondóan az Opera-Világ kritikájához szóltam hozzá.)
Nekem Netrebko volt a csalódás,mert tőle vártam valamit.Már nyáron az Aidában is zavaró volt az éneklése a sötétített hangja(ott még lebegett is helyenként egy-egy magas tartott hang).Tudnék ajánlani neki egy más szerepkört,volna bőven ,amiben maradéktalan élményt nyújthatna.Nem verismus, kevés Verdi,mert a legtöbb nőalakja ezt a sötétített hangot nem viseli.És persze nem Wagner.Ehhez képest a másik két főszereplő nem okozott akkora csalódást.Bár mindenki szapulja a baritont úgy mellékesen az áriával neki volt a legnagyobb zajos sikere.Na ennyit a Chenierről..
Nem szeretnék véleményt írni egy kritikáról: szerzője úgy látta-hallotta az előadást, ahogy látta-hallotta, úgy írta le, ahogy leírta. Hogy számomra mennyire hiteles, csak egy, a művészeti tényezőket nem érintő mondat elemzésével érzékeltetem:
„Az Erkel Színház előterébe lépve rögtön szembe is tűnt: nem az operakedvelők törzsközönsége vett jegyet az előadásra, amiben annak magas helyárai is szerepet játszhattak.”
Totálisan telt ház volt, ami máskor sajnos nincs. Egy telt ház közönsége eleve nem lehet azonos a hiányos házak közönségével (amelyek szintén nem csak a törzsközönségből állnak). Én sok arcot láttam a törzsközönségből, és úgy olvasom, innen, a fórumról is ott volt, aki ott akart lenni. Tisztelem a kritikust, ha ő mindenkit látott, aki hiányzott.
Hogy lettek volna ennek az előadásnak magas helyárai?! Az csak természetes, hogy felemelt helyárak voltak, saját tapasztalatom szerint ez bő fél évszázados gyakorlat, ha neves „nyugati”, „valutáért fellépő” művész énekel, hátha még világsztár is, és ha nem is egyedüli vendég. (A gyakorlat persze sokkal régebbi.) A helyárak így is olcsóbbak voltak, mint az Operaház alaphelyárai, illetve a Müpáéi, Zeneakadémiáéi. Jómagam 4000 forintos helyen ültem, ahonnan mindent láttam és remekül hallottam. Próbáljon meg valaki ennél olcsóbban beülni egy prózai kőszínházba (tűrhető helyre persze); a zenés színházakat már nem is ajánlom.
Köszönöm a választ!
