Ez jo, BRAVO !!!
Ami az Ókovács Szilveszternek írt választ illeti: Elbeszéltek egymás mellett. Ebből így nem lesz társalgás. Mindenki mondja a magáét.
Pulitzer József (Joseph Pulitzer): "A hír szent, a vélemény szabad."
(...ha olykor "passé" is...)
Ókovács Szilveszter hozzászólása a Momus írásaihoz _ az Origón
2017. január 4.
Anna után, 1-ben Ókovács szerint az opera - 2/55. levélária Kedves Tatjána Néném!
„[…] És a hang egészen hangszerszerűen szólt! Ha már megpöki tenyerét és szakmaiasra veszi a figurát a -ppp- rejtjelű ítész (mit is jelent ez? talán köpködőt?), hadd írjam le, hogy az egyvonalas oktávban használt, finoman mellékevert mellrezonancia egészen egyedi, törésmentes átmenetet adott, és sosem engedte eltűnni vagy erőlködni a szopránt. A magasságok szárnyalók voltak (hogy ne lenne csengés? hahahaha!), és amiről egy árva említés sem esett: a csodálatos deklamálás! A pergetett, olaszos „r"-ek is dieskaui precizitással voltak részei az előadásnak, és valójában a szöveg plasztikusságában, a kifejezés ebből is fakadó árnyalataiban sem tudott senki Anna nyomába érni. Persze, Eyvazov se, de két tényt szögezzünk már le: Yusif a saját erejéből jutott Salzburgig, a Manonig, ahol Netrebkóval összekerültek, s hogy egy ilyen biztos technikájú tenorra bármikor szükségünk volna. Csöppnyi bizonytalanság csak azért van bennem, mert nem tudom, elég lenne-e egy? (Nem, nem volna elég.)
De végre mindegy is. Jöhet a szokásos nyavalygás, régen holt bezzeg-énekesek és bezzeg-élmények teljesen hasztalan és (ráadásul) komolyan vehetetlen felemlegetése. Ugye, nem akarja senki azt mondani, hogy egy negyven éve befogadott (pl.) Renata Scotto-élmény hatására leszögezhető, hogy Anna Netrebko az illető művész saruszíját sem lenne méltó megoldani? Meg hogy a comprimario-szerepekre a nyugdíjból hívjunk vissza egykori kollégákat? Vagy tényleg úgy gondolja bárki, visszajön az az idő, amikor egy Gregor József Börtönőrt énekelt? Persze, vasfüggöny mögött, SONY-CBS lemezen, ami Pesten készült, és Marton Évával, José Carrerassal – művészi nagyságról és személyes jófejségről tanúságot téve. Főszerepesekkel ezt nem illik megcsinálni – ezért is comprimario a szereptípus neve, sajnálom, ha ezt sem érti. Azt írja végül: ha nem arra a szerepre jön Anna, amire (ő) gondolná, és nem Eyvazov nélkül, akkor inkább ne is jöjjön... no comment...
Néném, és az i-re mégis az teszi fel a pontot, ahogy emberünk ott, a gyáva pennaforgatók ítélőszékén egy szót sem pazarol az est magyar csillagára, Vörös Szilviára, aki nemcsak, hogy a jövő nagy magyar mezzoszopránja lesz, de már most is felnő a feladathoz! Nem mond róla semmit, s ez mindennél többet mond. Néném, szépen kérem, ne küldjön többet cikket ettől az úrtól, aki saját névtelenségét immár nímandságra váltotta.
„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!" – és immár mind tudjuk, Ön is, én is, hogy aki igazán jól énekel, azt nem gátolja, hanem segíteni is képes az Erkel Színház hatalmas tere.
Szilveszter
A pseudo egyik jelentése valóban hamis, de nem a tonalitástól való eltérésként értelmeztem ebben az esetben. Inkább fordítanám ál- ; nem valódi, vminek látszó értelemben. Hogy a fellépő énekesekre melyiket akarja alkalmazni, azt már mindenkinek egyéni választására bízom.
Hát, igen... ha valaki hamisan énekel, mindig gond. De itt nem ez volt a baj, inkább az, hogy amit többen bemutattak a pódiumon, az nem volt éneklés. Tiszta-é vagy hamis, de nem éneklés.
Érdekes, először Parampampoli fordítását olvastam, amelyben egybeírja a pszeudoénekeseket. Ez nekem olyan értelmezést sugallt, hogy az előzőleg dilettáns típusúnak is minősített énekesek ál-, nem valódi énekesek (ami nem zárja ki, hogy ilyen-olyan hiányosságokkal, de tisztán, hangjegyhűen szólaltatják meg a kottát). Csak a Te kérdésed nyomán merült fel bennem a hamisan éneklés értelmezési alternatívája.
Az is érdekes, mennyire hallgatófüggő, hogy egy operát tenor-operának ítélnek meg. Az André Chénier bennem kezdettől szoprán-operaként él, mert szoprán-centrikus hallgató vagyok, mert a Maddalenáé igazi primadonnaszerep, mert a La mamma morta felépítésében és hatásában veri az egész darabot, és mert – a címszereplő tragikus sorsát sem vonva kétségbe – Maddalena tragédiasorozata és áldozata a megrázóbb.
Rendkívül élveztem a cikkedet és ezt a hozzászólást is. A linked nyomán átfutottam a Teatro alla Scala -beli változatról írtakat, ahol olvasni lehet egy igen fontos dolgot:
"Pedig az Andrea Chénier főképp tenor-opera, ennél tenorabb nem is lehetne, hiszen Giordano a címszereplőnek négy, rendkívül hatásos áriát és - a szopránnal - két nagyon fülbemászó duettet tartogat a második és a negyedik felvonás végére."
De hogy a magyarok hamisan énekeltek volna (pseudo cantanti ungheresi), az tényleg elképzelhető? Mert akkor igen szomorú a helyzet.
Aki azt egész írásra kíváncsi, és szeret szótárazni, itt megtalálhatja:
http://www.operaclick.com/forum/viewtopic.php?f=1&t=22887
Szintén a kritikához: egy olasz fórumon olvasható elég részletes beszámoló a 29-i Chenier-ről, gondoltam, egy részt idézek belőle.
"L’Andrea Chénier di Budapest era in forma concertata, con un cast che andava dalla Netrebko (neanche a dirlo bella ottima voce ottima attrice e presenza, insomma una vera artista) ai piú scarsi comprimari che si possono proporre su un palcoscenico (pseudo cantanti ungheresi tipo dilettanti allo sbaraglio). Nel mezzo, tra la Netrebko e i dilettanti allo sbaraglio, tutti gli altri. Il piú vicino alla Netrebko, per bravura, senza dubbio il direttore italiano Jader Bignamini. Lui è Anna erano uno scalino sopra tutti gli altri. Subito sotto il baritono e il tenore, entrambi azeri, e con loro il mezzosoprano che interpretava la mulatta Bersi, Silvia Vörös. Non male la Madelon interpretata da Eva Balatoni. Pessimi (scusate ma erano proprio inascoltabili - per le scarse qualitá vocali e la pronuncia inaccettabile) il Roucher di Antal Cseh, l’abate di Lazslo Beöthy Kiss e la spia di Tamás Kóbor."
Fordítás: A budapesti Andrea Chenier koncertszerű volt, szereposztása Netrebkótól ( aki, mondani se kell: szép, szép hang, kitűnő színésznő és jelenlét, tehát igazi művész) a legsilányabb comprimariókig, amilyeneket egy színpadon csak kínálni lehet (csőd szélén álló dilettáns típusú magyar pszeudoénekesek). Netrebko és a csőd szélén álló dilettánsok között az összes többi. Netrebkóhoz legközelebb színvonalban, az olasz karmester, Jader Bignamini. Ő és Anna egy lépcsőfokkal mindenki felett. Rögtön eggyel alatta a bariton és a tenor, mindketten azeriek, és velük a mezzoszoprán, aki a mulatt lányt, Bersit énekelte, Vörös Szilvia. Nem rossz a Balatoni Éva által előadott Madelon. Pocsék (bocsánat, de tényleg hallgathatatlanok voltak a silány hangminőség és az elfogadhatatlan kiejtés miatt) Cseh Antal Roucher, Beöthy Kiss László az abbé és Kóbor Tamás a besúgó szerepében.
Szintén a mai kritikához: Dal Monte férje is jó énekes volt, ha nem is érte el az asszony világhírnevét.
A mai Chénier-kritikához: Netrebko (épp aktuális) párválasztásának vegyük pozitív oldalát is! Ha hegedűshöz ment volna hozzá, lehet, hogy szinte mindig csak a Thaisban lépne fel.
Azért kicsit jobban körülírja, mint én.
Pedig, kedves IVA, éppen azt mondja.
V'è la risorsa... poi del mestiere... colla donnetta, col cavaliere... lalalala!
Természetes, hogy a tetszést Rossini zenéje aratta, de azon is lehetett volna gyengíteni rossz fordítással. Ez sikeresnek bizonyult.
Tudjuk, hogy a napjainkra a fodrász szakmába olvadt borbély szakma korábban apróbb orvosi, fogorvosi tevékenységekre is kiterjedt. Akárhogy is, testi-lelki bizalmon alapuló szolgáltatás, amitől nem áll távol a házasságszerzés sem. De bármennyire kiterjedt is a borbély szakterülete, azzal mégsem mutatkozhat be, hogy ő legremekebb kerítő.
Borbelyuzlet nyilik Sevillaban, a tulaj kiirja: a varos legjobb borbelya!
Egy ido utan ugyanabban az utcaban ujabb borbely nyit uzletet, kiirja: az orszag legjobb borbelya!
Figaro is borbelyuzletet nyit az utcaban, kiirja: az utca legjobb borbelya!
Az összes verziót megpróbáltam énekelni, s továbbra is "legremekebb" párti vagyok...:-)
Rossini zenéjének tudható inkább be a nagy tetszés, mert a szellemes szöveg teljesen eltűnt. Figaro nem borbélyként köszön be illetve búcsúzik el, hanem - csupa komoly, mély magánhangzókkal (12-ből 10 mély hangrendű) - tekintélyt parancsoló módon; majd elmondja, hogy jól felszerelt borbélyüzlete valójában csak álca, jövedelme főleg (mondjuk finoman) párkapcsolat-teremtésből származik, ráadásul éjjel-nappal kész intézni minden ügyet. A borbélykodó szövegben elmosódik a lényeg: az egész városban minden ilyesféle dolgot ő bonyolít. Nem (a legre-mek-mek-ebb) borbély, annál bizony jóval több!
A pergő, rövid szótagokat mondod?
eredeti kb: – ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ ˛ – – –
legremekebb kb: – – – – – ˛ – ˛ ˛ – – –
hacsak nem így énekeljük:
Lá-sa-to-kbe-ne-ma-le-gre-me-keebb-bóór-bé(lyt)...
sokoldalú kb: – ˛ ˛ – – ˛ ˛ ˛ – – –
Fogadjuk el azt is, hogy felirat nem kíván énekelhető lenni (hála az égnek).
Mr Briggs örülne társalgásunknak, hiszen a Doctor of Musical Arts tudományos fokozatához jóval közelebb jutna, ha ismerné a felhozott érveket - pro és kontra. Álmodó korábban bölcsen kifejtette: Ezt szeretjük, mert ezt szoktuk meg. Az új nem tetszik még akkor sem, ha netán valamicskével jobb az előzőnél, vagy ugyanolyan gyengécske.
Kétségtelen, hogy a bennem a legremekebb -szófordulatban van valami kedves kecskés mekegés, a kecskeszakáll pedig borbélyért kiált, így van némi kapcsolódás az eredeti tartalomhoz, főleg akkor, ha elfogadjuk, hogy a factotum borbélyt jelent.
A cím pedig lehetne Il factotum di Siviglia. :-)
Az operafordításnak nemcsak az eredeti szöveget kell alapul venni, hanem az eredeti ritmust is. A példánál maradva: a "Largo al factotum della città!" mondat ritmusképlete az első és az utolsó két hangsúlyos szótag közé egy sor pergő rövid szótagot tartalmaz. Ez a "Lássátok bennem a legremekebb borbélyt" fordítással tökéletesen egyezik, lévén a szöveg pergő, nem tartalmaz zavaró mássalhangzótorlódásokat. Azaz: tökéletesen énekelhető.
Az "Íme a győztes, sokoldalú borbély!" viszont korántsem... Sajnos az "Itt a mindenes, a derék polgár! Itt van!" sem annyira hatásos, próbáljuk csak kiénekelni az eredeti ritmusra...
Én tágabb családodban, a fórumon is örülök, ha teszel ellene, de a „minden erőddel” azért takarékoskodj. Ki tudja, mi jöhet még.
De, én elhiszem Neked, hogy a felsorolt szavak nem találhatók meg Figaro belépőjének eredeti szövegében. Viszont a sok száz magyar nyelvű előadás, az egykor népszerű rádió- és lemezfelvételek elragadtatott hallgatói nem is kifogásolták ezt. Valószínűnek tartom, hogy Harsányi Zsolt és Blum Tamás nem boldogult az olasz szöveg tükörfordításának mutatós versbe szedésével. Ez is igazolja, hogy a műfordítás kényszerűen alkotó tevékenység is.
(Máté Péter Elmegyek című és kezdetű dalának szövegét sem leljük a Sylvie Vartan előadásában világslágerré vált Nicolas-ban.)
Az az igazság, hogy tudjátok rólam elég magas a toleranciaszintem a modern rendezésekkel kapcsolatban, nem mondható ez el a szövegekkel kapcsolatban.Nem akarok erős szavakat használni, de gyűlölöm az ilyenfajta "aktualizálását", mert a köznyelvben is utálom, hogy egyre sorvasztják, sms-nyelv, email-nyelv, hangulatjelek szavak helyett... Minden erőmmel teszek ellene, legalábbis a saját családomban.
Nagy örömömre szolgált - zéta - szövegelemzése, ritka csemegeként még példákat is idéz a cikk. Az alpárinak nevezett szöveg valóban alpári, talán a hajléktalanosított/kerekesszékesített, ízlésficamos operarendezés-irányzat velejárója. De tényleg annyival rosszabb az új változat?
Figaro "belépőjének" befejező sora az első sorra tér vissza
és szép koszorúba öleli a cavatinát:
Largo al factotum della città! >...> Sono il factotum della città!
Ezt a fontos versképletet nem oldja meg a "szállóigévé vált" HB-mondat. Az "új" szövegnek szintén nem sok köze van az eredeti olaszhoz és ijesztően emlékeztet a korábbi hasalásra.
Lássátok bennem a legremekebb borbélyt! >...> Mert előtte hárul az akadály. (HB)
Íme a győztes, sokoldalú borbély! >...> Fellendül az üzlet, száguld a bolt! (G)
Alig hihető, de az alábbi szavak egyáltalán nem fordulnak elő az eredetiben:
Lássátok, bennem, legremekebb, BORBÉLY, mert, előtte, hárul, akadály, győztes, fellendül, üzlet, száguld, bolt.
Nyilvánvaló, hogy G fordítása a korábbi, nagyon pontatlan szöveget gyötörte mai szlenggé, azonban az előtte hárul az akadály sem sokkal szebb nyelvileg, mint az esküszöm, fojtva lesz. De vajon olvasható-e valahol, hogy az új G-szöveg felhasználta a HB-fordítást?
Az pedig egyformán rossz, ha az un fior di bellezza magyarul egy nyíló rózsa vagy egy helyes kiscsaj, hiszen legalább a recitativokban illene alkalmazkodni az eredeti tartalomhoz.
„Az első fecske, ha jól rémlik, pár éve a Gianni Schicchi volt, a Mario és a varázsló párjaként” – írja -zéta- az Operettszínház operajátszási hagyományának kezdetéről.
Hát… az attól függ, melyik évszázadban láttuk azt az első fecskét. 1981 tavaszán Beaumarchais szerelmi történetének folytatását, a Figaro lakodalmát láthattuk: http://www.szinhaziadattar.hu/web/oszmi.01.01.php?as=18825&kr=A_10_%3D%22Figaro%20lakodalma%22
Elkeserített, amit az új magyar „fordításról” olvashatunk.
„A francba!” – ez ráadásul nem is korunk köznyelvében élő káromkodás. Hosszú ideig az amerikai filmek sokkal durvább káromkodásait „fordították” így a szinkronszövegekben, hogy azok miatt le kelljen későbbi időpontban sugározni egy-egy filmet, sorozatot.
Pierre Tschaïkovsky:
Az "-ov" vagy "-ev" végződésü szláv eredetű nevek a német nyelv kiejtési szabályainak megfelelően hasonultak f vagy ff végződésre, ami aztán végleges változatként maradt meg. Egyébként tényleg borzalmas átírásokkal találkozunk, néha egyik-másik nevet a google vagy a youtube berkeiben csak többedik próbálkozásra lehet megtalálni!
Anton Rubinstein:
Ő maga elég konzekvensen Sergei Rachmaninoff-ot ír.
Ahogy a viselője használja a saját nevét, az kéne legyen a legelső, ha idegbajt kapsz tőle, ha nem. Rahmanyinov, avagy ahogy aztán végül ő írta, és ahogy a sírján is szerepel, Rachmaminoff? Érdekes, legtöbbször Rachmaninov-ot írnak...
Kuszevickijtől szoktam idegbajt kapni, akit sokszor Serge Koussevitzky-nek írunk, ami magyar szövegben szerintem rémes. Viszont ő a Wikipédián szerencsére Kuszevickij... :-)
Azért van Stravinsky a Wikipédián, mert nálunk az a hivatalos. Ahogy Anton Rubinstein, meg Rubinstejn. (Mert ott meg nagyon ragaszkodunk az átírási szabályhoz, bár megjegyzésben oda írják, hogy "szabatosan átírt formája Rubinstyejn volna, de a családnév idegen eredetű lévén az oroszban, az átírás során az е utáni т nem lágyul, marad.")
Szóval van egyszer az átírási szabály, aztán legegyszerűbb megtanulni az összes kivételt. :-)
(Mert ugye Sztravinszkij esetében mi az emigrációra való tekintettel az egyik nyugati névváltozatát tettük hivatalossá a magyarban az átírás helyett. A Rubinstein viszont tényleg idegen eredetű név az oroszban, melynek van latin betűs változata (sőt az az eredeti), amit használhatnánk, de ezt félig átírjuk, félig meg nem…)
:-))))
Stravinsky regényes életébe sok minden belefért... :-)
http://momus.hu/images/glry_images//hangszeresek/stravinsky1940.jpg
Kár, hogy nálunk nem tartózkodott, mert akkor a Sztravinszkij változat is szerepelne saját átiratai sorában.
Most vettem észre, hogy a magyar nyelvű Wikipédia szócikkének címében is a Stravinsky átirat szerepel, feltehetően azért, hogy a keresők rátaláljanak. Ugyanakkor pl. Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov neve most is a magyar szabály szerinti átírásban szerepel a Wikipédia vonatkozó szócikkeinek címében.
Szeretnék nyelvészeti indoklás nélkül letenni egy voksot a Gruberová írásmód mellett. Talán azért, mert ha évekig olvastam a csehszlovák televízióban (nem tudom, mi volt az intézmény pontos neve) adott filmek végefőcímein, hogy Lorenová, Bardotová stb., akkor a Gruberová is jár nekem.
És azért is, mert még ha a Gruberova alakot választjuk is, toldalékoláskor úgyis á-ra fog végződni a név, írásban is: Gruberovával láttad a Lammermoori Luciát.
Egy másik megjegyzésem: jó érzés, hogy egy Japánban lezajlott előadásról kaphattunk recenziót fül- és szemtanútól, magyarul, a Café Momusön. Köszönet érte!
Na, a Stravinszkij... őt jól helyre tette a kádárista magyar helyesírási szabályzat: Angolosan írjuk a nevét a gonosz emigránsnak. :-)
Ő maga is többféleképpen írta át latin betűre a nevét, hol németesen, hol angolosan, ahol éppen tartózkodott. A Wikipédia vele foglalkozó szócikkeit nézve látható, hogy sokféleképpen írják át a nevét világszerte: Strawinski, Stravinsky, Strawinsky, Stravinskij.
Nekünk is van saját szabályzatunk a cirill betűs nevek átírására, talán használhatnánk azt.
Lásd például Stravinsky esetét, akinek biztosan nem így szerepelt a neve az anyakönyvben...
"amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt"
Ez igaz, de több olyan korai (70-es évek első fele) osztrák színlapoot láttam, ahol Gruberová alakban szerepel a művésznő neve, a későbbieken viszont ékezet nélkül.
Ez arra utal, hogy ő maga mondhatott le az ékezetről.
Magyar rajongónak írt privát levélben is ékezet nélkül írja a nevét (van ilyen levelem tőle).
"csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül."
Véleményem szerint nem kellene elvitatni a művésztől a jogot, hogy megválaszthassa művésznevét. Hadd legyen Pavol Bršlík a nemzetközi porondon Breslik, Gruberová meg Gruberova. Függetlenül attól, mi áll az anyakönyvi kivonatában.
Egy tenorista sem születési nevén, mint Jacob Pincus Perelmuth lett világhírű.
Bizony így van,
Kedves Haandel, fején találtad a szöget, mint mindig. Ha X úr nejéről vagy X úr (családi nevét viselő) leányáról van szó, akkor a végződés -ová. Ha ez az X családi név foglalkozást (tisztséget, stb.) is jelent, továbbá nem családi névként, hanem foglalkozásként használjuk, akkor a birtokos végződése -ova nőnemű birtok esetén, amit világos példán be is mutatsz. Bizonyára házi szlováknyelvi szakértőnk, Laco is megerősíti mindezt.
Csupán a Grob... miatt szóltam először, kedves Beatrice, nem is emeltem ki az á -t, és természetesen tudtam, hogy nem a te sarad volt az elírás. Ám a nyomda ördöge... Akinek szólt, megértette, javította. Ha nem a címben lett volna, nem is hozom fel.
Érdekes azonban, hogy német apa és magyar anya szlovák gyermekének, Gruber Editnek hazai szövegbeni név-említése mennyire vitatható 2017-ben. Ne felejtsük el, hogy amikor a művésznő világhíresség lett, a számítástechnika, az elektronikus szövegszerkesztés, a korszerű nyomdászat még gyerekcipőben járt, az ékezetek, ficnik, háztetők , hullámocskák, ide-oda dülöngélő ékezetek, Umlautok legfeljebb kézi javítgatással kerültek be a (főleg igényesebb) szövegekbe, sokszor azokba is hibásan.
Noha teljesen helytálló az érvelésed, hogy nemzetközi porondon az angolos "márkanév"-írás jogos, mégis megkoctáztatom azt az állítást, hogy csak az eredetileg nem latinbetűs neveknél helyes azt az átírást alkalmazni, amit - mondjuk az orosz - művész maga választott latinbetűs nemzetközi nevéül.
A mai, mindent karaktert könnyedén megjelenítő szövegszerkesztők révén megtisztelhetjük cikkünk alanyát azzal, ha pontos nevét használjuk:
Şerban, Elīna Garanča, Saint-Saëns, Tannhäuser, Jean-Léon Gérôme stb. Mert más egy mezei hozzászólás, mint egy komoly, művészeti tárgyú újságcikk; - amit jelen esetben nagy érdeklődéssel olvastam. :-)
(kórrekció :)
Kapitány lánya: kapitányova
Hát ez tényleg nagyon érdekes,
mind a hat hozzászólás értékes!
Valószíntelenüleg feleslegesen feleselek,
de a hátáron kóborol6 egy pár fenegyerek ;-)
(Most puskinázok:)
Kapitány felesége: Kapitányová
Kapitány lánya: Kapitányova
Nos, ová ide-ova oda,
korrekció az ovacióra!
Szlovák forrásokat idézel, melyek természetszerűleg a nevet az eredeti szlovák írásmód szerint írják. Ugyanakkor a művésznő "Gruberova" néven vált világhírűvé, nem a saját hazájában. Azokon a helyeken, ahol kezdeti nagyobb sikereit aratta, és a mai napig is nagyon népszerű (Bécs, München), a neve ékezet nélkül szerepel ma is a színlapon, pedig nyilván egy szavába kerülne módosíttatni. A Nightingale Classics lemezkiadót az ő felvételeinek kiadására alapították, minden egyes lemezen ékezet nélküli alakban szerepel a neve, pedig abba is lehetett volna beleszólása. Mint említettem, autogramjában sem szerepel az ékezet. Tehát a "márkanév" Gruberova, az eredeti írásmód Gruberová.
Nincs ezzel egyedül, Pavol Breslik tenor eredeti neve Bršlík, ő sem szülőhazájában vált híressé, és csak szlovák és cseh nyelvterületen használja nevének eredeti alakját.
Van, amikor a névmódosítást a kényszer szüli: Christoph Prick német karmester angol nyelvterületen Perick néven szerepel, mert a családneve angolul egy csúnya szóval egyezik meg.
A "Hall" korrekt, a "Festivall" sajnos nem. :-(
A művésznő maga autogram-osztogatáskor "Gruberova"-nak írja a nevét, ékezet nélkül. Azt nem tudom, mi áll az útlevelében.
Maradjon a Hall, kedves Beatrice. Viszont: Gruberová !
Ezt nem én követtem el, azt viszont igen, hogy a Festival [Hall]-t véletlenül két l-lel írtam. Mea culpa. Talán még lehet javítani.