vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Élő közvetítések (7309)
A díjakról általában (1030)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (947)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Balett-, és Táncművészet (5532)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Erkel Színház (Potork, 2004-12-17 15:15:06)
 Búbánat üzenete:
Tegnap este csak megnéztem a Billi Elliot musicalt - bár ne tettem volna! Az egész darab egy hatalmas katyvasz - és burkolt reklám is: a valamiféle "másság"-nak a sejtetésével, ábrázolásával; ez még nem is zavarna, mára ez is elfogadottá vált, úgymond „PC” – csak ne lenne ennyire harsány és didaktikus, amit a színpadon látunk – első sorban Michael karakterének felruházásában.
A zene igen heterogén (sőt az élő zenekar kombinálva van stúdiófelvételről megszólaló szimfonikus hangzással), a színészeken, a táncosokon semmi nem múlik, teszik a dolgukat, még leginkább a címszerepet játszó, igen tehetséges Kökény-Hámori Kamill az, aki a legtermészetesebb alakítást nyújt ebben a "fejlődés-történetű" darabban. Auksz Éva balettos tanárnőként, Németh Kristóf apaként mutatott elfogadhatót, Csákányi Eszter hozta a szokásos kliséit, de még ők vittek bele némi érzelmi többletet a produkcióba – az elhunyt anya szellemének időnként megjelenése (Krassy Renáta édes-bús alakítása) párbeszéde Billyvel, dalra fakadása és gyermekével együtt énekük a könnyzacskónkat irritálja. Silló István karmester keze alatt a zenekari hangzás - erősítőkkel megtámogatva - jól muzsikált. A látványeffektusok (fény, vetítés, színhatások) a jelmez és díszlet együtt harmonizált, de a tobzódásuk egy idő után már kissé egyhangú, unalmas - amit minden musicalben láthatok, egy kaptafára húznak fel... A táncok koreográfiája (Tihanyi Ákos és munkatársai) helyenként ötletes, bár olykor kissé zavar a lépéskombinációk alatt való éneklésekkel és=vagy prózamondással együtt. Egy észak-angliai bányásztelepülés problémái - a sztrájk, tiltakozások - a zeneszerző, Sir Elton John identitásának felrajzolása a másik pajtás, a szemüveges csetlő-botló Michael alakjára; a darab végére érve már boldog-boldogtalan - nemétől függetlenül - szoknyácskákban ropják - túl erőltetett. Aránytalan a két rész dramaturgiája: az első részben megismert tanárnő és a nagymama alig tűnik fel, nem kap önálló énekelni valót sem; a cselekmény "leül", időben is kevesebb, mint volt az első rész. A musical végén - már a tapsrend alatt - újból mindenki énekel-táncol, s többször előadják ugyanazt a koreográfiát, amit már láttunk tőlük korábban... A keret: a bányabezárások elleni tiltakozás. A sztrájktörők végül leveretnek, ennek politikai vetülete, amivel az első rész indít (kivetítik a miniszterelnök, Margaret Thatcher harcias szólamait mintha dokumentumfilmet látnánk), a darab végére eltűnik, hogy helyébe kerüljön egy "operettes", cukormázas, "rózsaszínű" finálé, ami beletorkollik egy általános "boldog életérzésbe" - mintha az egy csonka bányászcsalád minden napjai, a bányabezárások meg sem történnének, a munkanélküliség réme dacára a kis Billy Elliot karrierjének felívelésével egyetemben az egész kolóniának valami nagy jóvá téteményben lesz/lenne részük. Véleményem szerint mindezek bemutatása, kiötletelése egy musicalben bár lehet, hogy eredeti, de bennem sok kételyt vet fel, hogy mi értelme volt az egésznek: mármint musical-ben feldolgozni a témát és éppen így. Ennek felvállalása és úgy mint a szerzők, úgy mint az alkotók részéről beleölt sok-sok munkaóra bizonyára gyarapította és gyarapíthatja tovább a kasszát, és akár szórakoztathatja is az előadásra jegyet váltó, erre hajazó közönséget, annak bizonyos részét, de mint "musical" az összedobott fércelnivalókkal, csapnivaló szövegével, eklektikus zenéjével, erőltetett, olykor kusza, többféle stílusirányzatot képviselő táncaival együtt számomra az egész olyannak tűnt, mintha addig „üsd a vasat, amíg forró” mottó jegyében arra csábíttattunk: "egyet fizet, kettőt kap...". Nekem ez sok(k) volt a jóból.
 Kérjük, üzenete elküldése előtt vegye figyelembe a
"Tudnivalók a fórumozáshoz"-ban foglaltakat!
üzenet:
 
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
A július 21-i koncert esőnapja!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)