vissza a cimoldalra
2020-03-31
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11475)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (566)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3763)
Kimernya? (3513)
Momus-játék (5814)
Pantheon (2577)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4730)
Wagner-felvételek (282)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1904)
Franz Schmidt (3567)
Lehár Ferenc (685)
Opernglas, avagy operai távcső... (20437)
A MET felvételei (129)
Plácido Domingo (925)
Zenetörténet (279)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1402)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4581)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fórum - Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (Búbánat, 2004-10-26 21:12:09)
 Edmond Dantes üzenete:

Bellini: Norma - Metropolitan Opera, New York/MüPa Fesztivál Színház, 2017. október 7.



Vajon kötelezettségének vagy kihívásnak gondolja-e a Metropolitan, hogy ötnegyed évszázad óta műsorán tartja a bel canto opera koronaékszerét, Callas majd Sutherland óta szinte folyamatosan: netán minden korszak 1-1 nagy dívájának és persze saját közönségének akar/t-e kedveskedni a Norma színrevitelével? Néhány év pihentetés után idén immár "opening night" rangjára emelték a már nem új produkciót, ennek október 7-ei előadását láthattuk a MüPa Fesztivál Színházban élő közvetítésben. Sir David McVicar rendezése, nemkülönben a díszletek (Robert Jones), jelmezek (Moritz Junge) a hagyományokat őrző, "csak tiszta forrásban" megmerítkezni óhajtó nézőknek aligha okoznak csalódást, összességében és egy szóval hiperrealista, úgyszólván támadhatatlan produkció avagy: nincs itt kérem semmi "ugribugri", kissé monoton-monochrome (többnyire feketébe hajló szürkés-fémes) a színvilág, a világosítást (Paule Constable) inkább sötétítésnek nevezném. Emlékezetes világítási élményről még a sajnálatosan rövid "Guerra, guerra!" kórusszám alatt és a fináléban beszélhetünk. A színpadi kivitelezés szerintem legnagyobb ötlete az, amikor az 1. felvonás színváltozásakor a druidák ligete nem forgószínpad segítségével tűnik el, hanem felliftezik a zsinórpadlásra, a süllyesztőből pedig egyidejűleg Norma otthona emelkedik fel. A 2. felvonásban azután ugyanez történik fordított irányban: Norma otthona visszasüllyed a mélybe és a druidák ligete visszaereszkedik a színpad szintjére, Irminsul templomában kiegészülve a nevezetes gonggal. Kiváló ötlet, komoly technikai bravúr, amit a MET közönsége nyíltszíni tapssal honorált.



Carlo Rizzi színvonalas, lelkiismeretes munkát végzett együtteseivel, a nyitányban saját és zenekara legjobb képességeit tudta felmutatni, ezt követően pedig a zenekart és a kórust, ha nem is alárendelve, de -ismét csak a bel canto játszási hagyományaihoz híven- az énekesekhez igazítva irányította.



Sondra Radvanovsky hosszú utat tett meg a Házban, mire kis szerepektől - köztük egy másik Papnőtől, az Aidában- eljutott a sztár-státuszig, egyebek közt a MET történetében elsőként és gyors egymásutánban elénekelve Donizetti királynő-trilógiájának mindhárom alakját vagy most a druida Főpapnő parádés szólamát. Talán azoknak sem okozott csalódást, akik korábban Netrebkót várták ott a szerepre 2017-ben. A hang hatalmas, sokszínű, vélhetően nemcsak Budapestről, hangszórón át hallgatva tölti be az irdatlan nézőteret; amikor szükséges, képes a legfinomabb pianók eléneklésére is. A próbakőnek számító Casta diva áriát is ihletetten, hibátlanul adta elő. A személyiség kisugárzása ha tán nem is elsöprő erejű, de bőven elégséges Norma sorsának és lelkivilágának ábrázolására. Joyce DiDonato, akit éppen a Norma-előadás napján láttam a mezzon mint A tó asszonyát, Adalgisaként egyenrangú partnere volt a címszereplőnek. DiDonato eddig inkább könnyedebb, lírai koloratúralt-mezzo szerepekben csillogott, számomra most kiderült, hangja kellő súlyú, sűrűségű ehhez a drámai szólamhoz is; a nagy Mira, o Norma-duett az est egyik fénypontja volt. Kár, hogy Adalgisa ezután -mint például Eboli nagy áriáját követően a Don Carlosban- eltűnik a cselekményből és csak néma és kétségbeesett szemlélőként jelenik meg a színpad szélén a tragikus végkifejletkor, Norma és Pollione/Severus máglyára indulásakor. Utóbbit Joseph Calleja énekelte magabiztosan, szó szerint is súlyos egyénisége jelentőséget adott a proconsul kicsit talán radamesi karakterű, de amazénál itt haloványabban megírt szerepének és -mint azt a szünetbeli interjúban maga sem mulasztotta el megerősíteni-  az ária magas C-je is jól szólt. Matthew Rose-nak sem okozott gondot Oroveso vázlatos szerepének megformálása. Clotilde-ot Michelle Bradley, Flaviot Adam Diegel énekelte és ne feledkezzünk meg Norma két kisfiának bájos alakítóiról: Christopher Reynolds és John Reynolds amúgy egy hétéves ikerpár.



Az évadnyitó Norma kétségtelenül a nagy hangok diadala volt: a New York Times-ban találó címmel jelent meg egy cikk a MET idei évadjáról "The Met Has the Voices. But Will It Need More to Survive?"  Jó kérdés.


 Kérjük, üzenete elküldése előtt vegye figyelembe a
"Tudnivalók a fórumozáshoz"-ban foglaltakat!
üzenet:
 
Hírek
• ELMARAD A TAVASZI FESZTIVÁL - sajtóközlemény
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1732 • Joseph Haydn, zeneszerző († 1809)
1893 • Clemens Krauss, karmester († 1954)
1932 • Karikó Teréz, énekművész
1954 • Gulyás Dénes, énekes