Csodakiállítások a császárvárosban - Monet és Bruegel
Heiner Lajos, 2018-11-26
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=7175
 

Csodakiállítások a császárvárosban – Monet és Bruegel

Monet-tól Picassóig / Albertina, Bécs

Hasonló kiállításra több mint 20 éve nem került sor.

A tárlat a francia festő 100 festményét vonultatja fel, a korai, pre-impresszionista korszaktól kezdve a késői alkotásokig, melyeket Givernyben lévő házának kertjében festett.

A művész dolgozott a tengerparton, Normandia szikláinál, a Szajna partján, vagy Londonban.

Láthatóak a leghíresebb képek, így a Roueni Katedrális, meg a Tavirózsák-sorozat, engem leginkább azok a művei fogtak meg, melyen vitorlások szerepelnek – vissza-visszatérő téma Monet-nál.

Minden alkotáshoz alapos, de tömör magyarázat tartozik német és angol nyelven.

Sajnos, a kiállítás logisztikája sok kívánnivalót hagy maga után, szemben a Kunsthistorisches Museum Sonderaussellungjával (ld. alább). A tömeg iszonyatos volt (a tárgyilagosság kedvéért: az osztrák Örökös Semlegesség Napján jártam az Albertinaban), hosszú sorok kígyóztak a pénztárnál, ruhatárnál – és tömegek a Monet-opusok előtt.

Igen, itt egy művész, akit hosszú élete a romantikától az expresszionizmusig vezetett.

Érdemes időt áldozni a múzeum többi kiállítására is, noha a választás nem egyszerű. Szomorú szívvel csak benyomásokat (na jó, impressziókat) tudtam szerezni a matuzsálemi korban elhunyt Helen Lewitt fotográfiáiról. Képein New York szegénynegyedei, Bronx, Harlem, a Lower East Side, és Mexikó.

És a Batliner Gyűjtemény. Degas, Cézanne, Munch, Chagall, és persze sok Picasso.

Utóbbi képeit mindmáig nem tudtam igazán megszeretni. De megcsodálható néhány kerámiája, valóban bámulatosak.

És egy felkavaró élmény, Moholy-Nagy László festménye, a Mezők. Gimnáziumi rajztanárom, a néhai Hemmert János, nem rajzórákat tartott. Művészettörténetet tanított, Leonardotól a kollázsig (utóbbiban országos hírnevű volt, talán látta valaki a az Olvasók között valamelyik kiállítását).

Ő mesélt Moholy-Nagyról, ugyanabba a Radnóti Gimnáziumba járt, mint évtizedekkel később én, noha akkor még Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnázium volt a neve. És ugyanannak a szegedi napilapnak írt, a Délmagyarországnak, mint én is kamaszként, noha ő verseket, én pedig a szegedi villamosközlekedés történetéről.

Ott van még a Prunkraume, csak végigszaladni volt időm, és Warhol, sajnálom, Pan Hrabal, erre már tényleg nem volt időm, energiám.

Übrigens: jövőre Dürer-tárlat!

Köszönetünket fejezzük ki a jegypénztár két kedves hölgyének, akik előzetes egyeztetés nélkül, soron kívül lehetővé tették a tárlatra való bejutást és a beszámoló létrejöttét.



Bruegel / Kunsthistorisches Museum, Bécs

„Bruegel moralista, vagy fatalista? Optimista, vagy cinikus? Humorista, vagy filozófus? Paraszt, vagy városi polgár? Népi művész, vagy intellektuális alkotó? Vidéki, vagy egyetemes? Humanista, vagy mizantróp? Forradalmár, vagy a dolgokat távolról szemlélő?” –teszi fel a kérdést Flandria miniszterelnöke, Geert Buorgeois a kiállítás rendkívül míves katalógusának előszavában.

A festő halálának 450. évfordulója alkalmából rendezett tárlat a művész munkásságáról mindmáig a legátfogóbb.

Talán nincs még egy olyan neves festő, akinek életéről oly keveset tudunk, mint az övéről – még születésének dátuma sem ismert, 1525-30 között lehetett.

Vannak, akik orvosnak gondolják, hiszen A vakok című festményén orvosi pontossággal ábrázolja a vakság hat különböző formáját. Mások szerint építészmester volt – a Bábel tornyán a kor valamennyi architektúrai vívmányát felvonultatja. De lehet, hogy Bruegel „csak” remek megfigyelő volt?

Akárhogy is, ez a kiállítás rendkívül sok arcát megmutatja. A bécsi Kunthistorisches Museum 12 táblaképe mellé vendégek érkeztek a világ számos helyéről – látható számos kép New York, London, Antwerpen, Brüsszel, Prága, Darmstadt múzeumaiból. Megtekinthető A halál diadala a Pradóból. Összevethető egyik legismertebb festménye, a Bábel tornya két változata, Bécsből és Rotterdamból.

Minden kiállított darab mellett velős információ német és angol nyelven.

De ez a kiállítás sokkal több, mint az életmű zömének felvonultatása. Napjaink modern technikájának segítségével bepillantást nyerhetünk az alkotások keletkezésébe, az „eredeti” koncepció(k)ra, a ráfestett végleges változat(ok) mellett. A Gyermekjátékok mellett korabeli gyerekcipő. Vagy annak szemléltetése, hogy a nyers fából hogyan születtek meg a festmények alapjául szolgáló fatáblák.

Számos rajza is megcsodálható.

Szemben az Albertinával, a tömeg itt még elviselhető – előzetes jelentkezés alapján húszpercenként csak meghatározott számú látogatót engednek be.

Képtelen vagyok tovább méltatni ezt a kiállítást. Bruegel – Csontváry mellett – legkedvesebb festőm. Négy éven át éltem Bécsben, sokszor Brugel miatt látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ám jelen tárlat az életmű legátfogóbb prezentálása, olyan esemény, mely legfeljebb száz év múlva lesz ismét.

Nem írom azt, hogy menjenek el megtekinteni.

Zarándokoljanak!.



Köszönetünket fejezzük ki Julia Kollmannak, a Kunsthistorisches Museum Sajtóosztálya Munkatársának a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.

***

Praktikus Webhelyek:
www.albertina.at
https://www.bruegel2018.at/

Megközelítés Budapestről: legkényelmesebben vonattal, menetidő b. 2,5 óra. Spar Schiene menetjegy, helybiztosítással egy útra 13 Euro (limitált kontingens!)

https://www.mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/becs

Bécsi tömegközlekedés:
https://www.wienerlinien.at

24-48-72 órás tömegközlekedési jegy:

https://www.wienerlinien.at/eportal3/ep/channelView.do/pageTypeId/66533/channelId/-47345

Javasolt étkezési hely: Siebensternbrau
http://www.7stern.at/en-gb/

Megközelítése: 49-es villamossal a Volkstheatertől, két megálló.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.