Egy szerkesztetlen kiadvány - amit, fenntartásokkal ugyan, de ajánlhatunk
Heiner Lajos, 2017-12-20
www.momus.hu - komolyzene az interneten
http://www.momus.hu/article.php?artid=7112
 

Philharmonia Records PHR 0109 (2 CD) Verdi:Nyitányok és előjátékok
Philharmonia Zürich, vez. Fabio Luisi

Philharmonia Records PHR 0109 (2 CD)

Először azt akartam írni, hogy „rosszul szerkesztett” – de ettől a címtől elálltam – hiszen itt szerkesztésnek se híre, se hamva.
Az embernek olyan érzése van, hogy Verdi operáinak címeit beledobták egy nagy kalapba, majd randomszerűen kihuzigálták, a számok így kerültek a két ezüstkorongra. Az talán elfogadható, hogy az elsőként felcsendülő nyitány A végzet hatalmáé – ezt játsszák a legtöbbet koncerteken.
Mit gondolnak, mi a kiadványon utolsónak megszólaló mű? „Logikus”, hogy az első Verdi-opera, az Oberto Sinfoniája.

Az első CD hatodik darabja: „La Traviata – Preludio”. Ugye az operában ilyenből kettő is van, elárulom, az első hallható. De miért nem mindkettő? A két lemez együttes játékideje bő két óra – ráfért volna a III. felvonás előjátéka is.
Az egyik (mellesleg a leghosszabb) zeneszám a Don Carlos – balett betéte! – ugye ez is logikus, ha a kiadvány címét nézzük.

Itt van az Aida nyitánya, igen, a nyitánya, nem az operaházi előadásokon megszólaló előjáték. De a felvétel során milyen zenei anyagot használtak? Hiszen, legjobb emlékezetem szerint, Toscanini a Verdi-hagyatékból egyetlen előadásra az eredeti kottát megkapta, az 1940-es interpretáció hanganyaga fennmaradt – és ez alapján készítette el Abbado, évtizedekkel későbben, a mű első studiófelvételét. Az –egyébként míves kiállítású – kiadvány kísérőfüzete a dirigenssel közöl hosszabb riportot – de arra nem tér ki, milyen kottaanyagot használtak.

S, mint írtam, nem tömték tele az ezüstkorongokat. Érdemes lett volna, direkt összehasonlításként, az Aida előjátékát is felvenni. Vagy a Traviata másik prelűdjét is. Fájó hiány a Rigoletto. És még az Alzira nyitányának is jutott volna hely.

Hogy miért ajánlom, fenti zsörtölődések dacára ezt az albumot? A zenei minőség korrekt – ne várjuk Toscanini izzását a Forza-nyitányban, röviddel e válogatás után vettem meg a Scala II. világháború utáni újjányitó koncertjének felvételét – noha a hangminőség meglehetősen kezdetleges, Toscanini Nabucco-nyitánya sokkal feszesebb, izgalmasabb, mint majd’ száz évvel később született pályatársáé.

De Luisi muzsikálása lendületes, a kidolgozás cizellált.

A Zürichi Operaház zenekara jó, ha nem is vetekedhet, konkurens felvételekből mazsolázva, Karajan berlini zenekarával, vagy a Muti dirigálta Scala-együttessel.
A hangfelvétel minősége, ahogy a Philharmonia Zürich kiadványai esetében megszokhattuk, kiváló (a „szerkesztő” nevét nem írom le, inkább szégyenpadra ültetném, szurokban megforgatva, de a zenei rendezőé álljon itt: Jakob Händel), rögzítése ez év januárjában történt).

Tudtommal az egyetlen – négy lemezes - CD, mely Verdi összes előjátékát, nyitányát és balettzenéjét tartalmazza, a Chandos Classicsé, Sir Edward Downes vezényletével. Ez a –középáras – válogatás, némi bosszankodás mellett, sok élvezetet is nyújt, elsősorban a ritkábban, vagy szinte sohasem játszott zenei számok miatt.

Köszönetünket fejezzük ki Bettina Augenak (Zürichi Operaház, Sajtóosztály) a kiadvány rendelkezésünkre bocsájtásáért.


A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.