Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Végleges változatok a próbateremben – Próbatermi vendégség I.

2015-12-17 20:20:46 -vape-

2015. december 12
MűPa, NFZ próbaterem

Rossini Duó (Deák György gordonka, Sztankov Iván nagybőgő)
Webern Öt zenekari darab, op.10 (Az NFZ művészei)
Akiho Stop Speaking (Joó Szabolcs kisdob, elektronika)
Barber The Stopwatch and Ordnance Map (Joó Szabolcs timpani, a Nemzeti Énekkar Férfikara (karig.: Antal Mátyás), vez.: Bencsik Pál)
Schubert A pisztráng (Horváth István tenor, Kocsis Zoltán zongora)
Schubert A-dúr zongoraötös (Kocsis Zoltán zongora, Papp Dániel hegedű, Balogh Enikő brácsa, Deák György gordonka, Sztankov Iván nagybőgő)


Próbatermi vendégség Elképesztően megnövekedett a hangversenyek, vagy inkább úgy mondanám, zenés események száma az utóbbi időben Budapesten. Oldódnak a szigorú kötöttségek; operavetítések moziban, egyenes tévéközvetítések hangversenyteremből hangversenyterembe, barokk zene a sportcsarnokban, beszélgetős, műsorvezetős koncertek a legkülönfélébb helyszíneken. Utóbbiak az évszázadokkal ezelőtti házimuzsikálások légkörét igyekeznek megidézni, egy fontos különbséggel: ma nem amatőr művészek az előadók.

Ami nem is baj, mert például Paumgartner helyettes bányaigazgató úr, akinek felkérésére a Pisztrángötös születetett, nem igazán tudta eljátszani a csellószólamot. És bár a Rossini Duó gordon (ahogy a moderátor szerette nevezni a hangszert) szólamát valódi virtuóz, a nagybőgő Paganinije (már akkor is volt ilyen), Domenico Dragonetti játszotta, a mű megrendelője a gazdag Salomons család gordonkázó tagja volt. Ő szerepelt a londoni bemutatón a házi szalonban 1824-ben.

Ma már ilyen nem létezik (kivételek lehetnek), de tán nem is baj. A teherlifttel megközelíthető próbaterem és a kötetetlen, mindenféle tudálékosságot nélkülözni szándékozó felvezető beszélgetések ugyan lazították a hagyományos kereteket, valójában igazi hangversenyen jártunk az NFZ próbatermében, amelyen a zenekar professzionális művészei kamarazenészként mutathatták be tudásukat.

A megmerevedett műsorstruktúrájú hangversenyéletben nem gyakori, hogy Schubert mellett helyet kap olyan mű, mint Andy Akiho vagy akár Rossini darabja. Ehhez kellet egy koncepció, amelyért Kocsis Zoltán vállalta a teljes felelősséget, nem mintha neheztelnünk kellet volna rá bármiért is. Főleg, hogy zongoristaként is szerepelt a Pisztrángötösben, amely a fő műsorszám volt, a többi darab valahogy hozzá vezetett.

A Rossini Duó első tételében dallami, ritmikai elemek, trillák emlékeztettek a később, csak 1829-ben megjelent Pisztrángötös néhány ütemére, annyira, hogy nem lett volna meglepő, ha maga a híres dallam is felcsendül. A dal ugyan ismertebb volt szélesebb körben, de nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a minden korban létező zenei (közhely)szótárból válogattak a szerzők. (Persze a végeredmény más lett.) A művészek természetesen nem maradtak adósak sem az első tétel említett elemeinek, sem a lassú tétel megejtő dallamainak, és persze a gordon szólam virtuóz futamainak visszaadásával sem.

Nagyot kellett ugrani innen Webern Öt zenekari darabjához. A vonósokat, billentyűsöket, pengetősöket, ütősöket foglalkoztató kamaraegyüttesben hegedű, brácsa, cselló, bőgő szerepel (mint a Pisztrángötösben). A rövid tételekből összeálló mű, amelyet Kocsis vezényelt természetesen értő, a struktúrát tisztán feltáró előadásban hangzott fel, kár, hogy a felvezetőben felvázolt lehetőség, miszerint akár kétszer is eljátszhatnák, hogy a tömören kifejtett mondanivalóhoz közelebb jussunk, nem valósult meg.

Mindigis a Pisztráng-variációk legérdekesebbjének tartottam a negyediket, azt a bizonyos ritmikus hangismétléseset, amely dobpergésre emlékezteti az embert. Talán ez lehetett egy olyan kapocs, amelynek megtalálása ránk, a közönségre lett bízva Andy Akiho amerikai szerző, női hangra (felvételről) és kisdobra komponált darabjához. Joó Szabolcs adta elő, mondani sem kell, kifogástalanul. A mű a szavak ritmusának dobbal való kíséretével, ellenpontozásával, játszik, így azért zavaró volt, hogy annak hangja sokszor elnyomta a hangszórókét, tán előrébb kellett volna őket helyezni.

Samuel Barber művét, amelyben a spanyol polgárháború áldozatairól emlékezik meg, a hadsereg kórusa adta elő annak idején, innen tán, hogy ennyire különös előadóapparátusra íródott. Annak idején más (basszus)hangszerek alkalmazására is kérték a szerzőt a karmesterek, hogy azok az énekeseket támogassák. Mondani sem kell, a Nemzeti Énekkar Férfikarának nem volt szüksége segítségre, elég volt az üstdob kíséret, Bencsik Pál vezényletével szép előadásban szólalt meg a különös, megrendítő mű.

Természetesen elhangzott maga a Pisztráng című dal is (Desz-dúrban), ahogy illik tenorista, Horváth István hangulatkeltő éneklésével. Az A-dúr zongoraötös, amely arról kapta melléknevét, hogy ez adja a negyedik, variációs tétel témáját, a zeneirodalom legnépszerűbb kamaraműveinek egyike, az első jelentős hangszeres Schubert alkotás.

Valószínűleg a különös hangszerösszeállítás miatt is, nehéz olyan kamaradarabként bemutatni a kvintettet, amelyben öt egyenrangú hangszer közös beszélgetést folytat. Arról már írtunk egy évekkel ezelőtti hangverseny kapcsán, miként képes Kocsis azt a lekerekített, klasszikusan nemes hangzást előállítani, amely az emlékezetes Schubert-játék alapfeltétele, illetve, ami akkor jön létre, ha valaki megfelelően áll hozzá Schubert zongoraműveihez zenei és technikai szempontból egyaránt.

Emellett most arra is nagyon ügyelt, hogy a négy vonós mellé megfelelően elhelyezze a zongorát, annak háromféle szerepében. Szólóhangszerként, mint egy versenyműben, kamarapartnerként, a többi hangszerrel egyenrangú szólamot játszva, és kísérőként, amikor vonósok szólóznak. És ebben a játékban készséggel együttműködő partnerei voltak a zenekar művészei, kamarazenészként, de ha úgy hozta szólamuk, szólistaként is bemutatkozva.

Elröppent a mintegy negyven perc.

Folyik a harc a közönségért, ebben sokan talán még nemtelennek nevezhető eszközöket is hajlandók bevetni. De a legjobb, ha a zenéért a legnemesebb zenélés küzd, az az első: Kocsis – és akikkel együttműködik – ebben nem ismernek megalkuvást.

Próbatermi vendégség
fotó:© Nemzeti Filharmonikusok FG






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.